az új magyar gyártású HBO sorozatot bámulom.
az első jelenet idegesít. nem is, most hogy belegondolok, az első előtti első jelenet is zavart már. Laura generál egy pánikrohamot a Lánchídon (azt hiszem, az az volt), ami gyakorlatilag 2 gyors lélegzetvétel meg egy korlátnak támaszkodás, és vége, továbbsétál.
majd jön az első jelenet, a terapeutánál ül, és mesél. előtte kiírják, reggel 9 óra. ehhez képest az egész jelenet alatt az az érzésem, hogy olyan este 8 körül lehetünk időben, mert annyi műfénnyel van megvilágítva Laura, mintha egy étteremben ülnének. néha távolabbról mutatják a kanapét és látszik a függöny mellett egy vékony résben hogy kinn valóban nappal van. elcseszték a világítást, ez a személyes véleményem.
egyébként a doki kordzakót visel, annak rendje s módja szerint a könyökénél ilyen kopásgátló izével, Laura pedig meséli a tegnap esti részeg félrekefélését egy kocsma wc-jében a szőke göndör kordnadrágos, fehér garbót viselő sráccal, én már itt röhögtem, hogy ezt ugye nem gondolják komolyan?! majd a nő is öniróniát eszközölt, és megismételte: Fehér garbóban, esküszöm!
végig azon gondolkoztam, hogy vajon ez egyhelységes sorozat-e, és persze az, a kamera ki sem mozdul a pszichiáter nappalijából, a másik nagy kérdés pedig az volt, hogy ellövik-e azt a tipikus szar szálat, hogy a páciens szerelmet vall a terapeutájának, és hát az első rész végére erre is fény derül.
egyébként hangulatos, a világítás engem borzasztóan zavar, az egyhelységgel semmi problémám én ezt mindig imádtam (lásd Halálkeringő c. magyar thriller Dobó Katával és Kern Andrással), viszont néha kicsit vontatott a monológ - mert párbeszédről nem igazán beszélhetünk - szóval néhol lassú, de remélem ez csak Laura hibája és nem a rendezőé.
elindítottam a második részt.
itt már nincs fél perces kültéri felvétel, rögtön Máté érkezésével indul, aki azt hajtogatja, hogy ő nem terápiára jött, csak véleményt kér, de sajnos ezt sem hajtogatja túl gyorsan... vontatott... lassú... húsz perc kell ahhoz hogy kilyukadjon bárhol a téma. az alap téma az, hogy a gyógyszergyárból aminek Máté a tulajdonosa elutasítottak 80 alkalmazottat, és az egyik megölte két gyerekét, feleségét, majd saját magát is. innen mondjuk viszonylag gyorsan eljut a szál Máté anyjának halálához, az apja hidegségéhez, és a meleg legjobb barátjához. ez már legalább nem sablon sztori, viszont Máté arroganciája miatt minden mondata után megszeretném fojtani egy kanál vízben.
a műfényes megvilágítás még mindig borzasztóan zavar.
jóslat: biztos vagyok benne a 8. percnél, hogy kiderül, azért beszél a legjobb barátjáról úgy, hogy "homokos" "gyerek", mert haragszik rá a homoszekszualitása miatt, hiszen Máté önmaga is látens. muhahaha. komoly pénzt tennék rá...
na, majd meglátom, mi lesz még ebből, egyenlőre így elsőre nem vágta el magát nálam a sorozat teljesen, valószínűleg csak én nem vagyok jelenleg a legjobb közönség.
szerda, október 31
"kedvenc mindenem a biciklim" fail of 2012
egyértelmű, hogy az év bukása a részemről, az az, hogy november van, és még mindig nincs biciklim - idén már nem is lesz.
mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.
mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.
végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.
jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.
most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)
szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.
nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)
mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.
mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.
végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.
jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.
most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)
szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.
nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)
Sandy
 |
| a fotó a Holnapután c. filmből van |
de ne legyünk ennyire drámaiak, bár ez egy komoly posztocska a Viharokról.
igazából, az ember életében a Viharok jönnek, mennek, ismétlődnek, többnyire nem hal bele senki, de mély nyomot hagynak maguk után; nincs ember, aki ne emlékezne az általa átélt nagyobb viharokra. a tanulság csak annyi, hogy mindig jön egy nagyobb, de sosem felejted el azokat, amiket átéltél.
 |
| és ez a kép is kamu, 2011-ben fotózták egy üzleti napilap címlapjára. |
kedd, október 30
(kommentár nélkül)
nagyon meglepett, de többen is kerestek az előző bejegyzésem kapcsán, hogy megbántottak-e?
persze mondanom sem kell, tipikus, hogy azok az emberek félnek ettől, akiknek nincs rá okuk; akik pedig az elmúlt egy évben tényleg megbántottak, nyilván nem ismernek magukra.
______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
nem csak az események és az emberek ismétlődnek az életben.
...
szinte jósolni tudtam volna, nem is értem, miért nem fogadtam nagyobb összegekben valamire, ami idén már egyszer megtörtént, csak Hisztissel.
ahj, Muci, miért nem fogadtam?! :D
na mindegy, ha ennyi, hát ennyi, én meg már nem lepődöm meg semmin, az emberek szeretnek segget csinálni a szájukból. :)
Meghalt Mátyás, oda a függetlenség :P
_______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
A Svájciék végre eljegyezték egymást hivatalosan is, 2 hét és esküvő, aztán Bencével a pocakban mennek vissza Svájcba :( de, azért nekik mindig örülünk :)))))
persze mondanom sem kell, tipikus, hogy azok az emberek félnek ettől, akiknek nincs rá okuk; akik pedig az elmúlt egy évben tényleg megbántottak, nyilván nem ismernek magukra.
______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
nem csak az események és az emberek ismétlődnek az életben.
...
szinte jósolni tudtam volna, nem is értem, miért nem fogadtam nagyobb összegekben valamire, ami idén már egyszer megtörtént, csak Hisztissel.
ahj, Muci, miért nem fogadtam?! :D
na mindegy, ha ennyi, hát ennyi, én meg már nem lepődöm meg semmin, az emberek szeretnek segget csinálni a szájukból. :)
Meghalt Mátyás, oda a függetlenség :P
_______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
A Svájciék végre eljegyezték egymást hivatalosan is, 2 hét és esküvő, aztán Bencével a pocakban mennek vissza Svájcba :( de, azért nekik mindig örülünk :)))))
vasárnap, október 28
észrevétlenül
vajon hány embert bántasz meg a tudtod, akaratod nélkül átlagosan?
én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.
néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))
tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.
ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.
mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.
hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.
én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.
néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))
tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.
ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.
mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.
hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.
péntek, október 26
beszédes filmcímek
egyik ismerősöm megkért, ajánljak neki filmet, és hát a blogom erre jó alap, mert rengeteg filmről írok bejegyzést, és ezeket külön címkével jelölöm, így könnyen kereshető, miket néztem mostanában (mert filmcímekre sose emlékszem... ezért is szoktam írni róluk, nem vagyok én kritikus, csak memóriám nincs...)
idén ilyen beszédes filmeket sorakoztattam fel (a teljesség igénye nélkül persze, csak a hülye címmel rendelkezők)
Csak szexre kellesz
Köntörfalak (magyar, hihetetlenjó! KÖTELEZŐ!)
Nem kellesz eléggé
Szakítani tudni kell
Barátság extrákkal
Honnan tudod
Fogadom
és amiket régóta letöltöttem és itt hevernek Tündéren:
Ken park
Csúf igazság
Excsajok szelleme
Meghasadva
Pofa be!
hehe :D
egyébként nyugodtan lehet ajánlani, ahogy a lista is mutatja, minden szart megnézek :D
idén ilyen beszédes filmeket sorakoztattam fel (a teljesség igénye nélkül persze, csak a hülye címmel rendelkezők)
Csak szexre kellesz
Köntörfalak (magyar, hihetetlenjó! KÖTELEZŐ!)
Nem kellesz eléggé
Szakítani tudni kell
Barátság extrákkal
Honnan tudod
Fogadom
és amiket régóta letöltöttem és itt hevernek Tündéren:
Ken park
Csúf igazság
Excsajok szelleme
Meghasadva
Pofa be!
hehe :D
egyébként nyugodtan lehet ajánlani, ahogy a lista is mutatja, minden szart megnézek :D
szerda, október 24
élet, a rakottkrumpli után
nincs.
mese vége.
minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!
most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.
most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.
ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!
mese vége.
minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!
most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.
most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.
ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!
Jubileumi 14. BFK - Kosd
szóval (amíg gyorsan fő a holnapi rakottkrumpli) elmesélem a 14. BetegFasz Képzést :)
6 évvel ezelőtt Cézé elindított egy kirándulólavinát, aminek köszönhetően minden évben március 15 és október 23 környékén a baráti társaság elvonul a világvégére, valljuk be, szeszt inni.
általában mindig új helyre megyünk, mert hát sokszor nem látnak minket szívesen másodjára, de szempont, hogy a semmi szélére menjünk, de mégis legyen látnivaló.
most, az őszi szervezésében eléggé kivettem a részem, én találtam a szállást, mert én hisztiztem, hogy maradjunk a megyében. nem egyszerű feladat, mert mindig sokan megyünk (most 17en voltunk) és nem is akarunk sokat fizetni, így elég macera szállást találni, de végül sikerült. bár, hivatalosan 12 főre való a szállás... mondtam a néninek, hogy hát mi kicsiarakás, meg mindenkiszeretmindenkit, így végül még szabad kanapé is maradt :D
jöttek velünk az ÚjSvájciék is (akik nem egyenlőek a Svájcival...) és az ÚjSvájciék női tagján belül már növekszik az első BFK baba, Bence is, ugyanis az ÚjSvájciék 3 évvel ezelőtt egy tavaszi BFK-n jöttek össze Martonyiban, egy kicsi határmenti faluban :P egyébként az volt az első BFK-m :P
szóval az ÚjSvájciéknak nagyon örültem, mert végre itthon vannak, bár csak a házassági papírok miatt, aztán mennek is vissza :(
jött a Svájci is aki hozta magával a nála sokkal Svájcibb öccsét, aki magyarul csak részegen tud, így tudtam gyakorolni az angolt is, ez mondjuk részegen nagyon vicces tud lenni.... :D
én már pénteken Cézinél aludtam, szombat reggel ott találkoztunk ÚjSvájciékkal, mert most mi voltunk a sorosok a kocsikázással :D igazából mindig jó együtt sörözni a vonaton, de most nagyon jól esett hogy volt fuvarunk. még bevásároltunk, főképp szeszt, aztán Vácott találkoztunk a másik kocsival, meg a vonatos többiekkel, beültünk egy kocsmába, és hivatalosan is megnyitottuk a kirándulást. sétáltunk a dunaparton, bár szegény Lacónak ez inkább szenvedés volt, elég beteg, nehezére esik a mozgás, így leginkább ketté szakadt a társaság, a normál tempójúra, meg a másikra, akik fél órával később értünk vissza mert Lacóval mentünk.
Vácról már csak 10 perc volt kocsival Kosd, így bevettük a szállást.
nagyon szép helyen voltunk, hatalmas, és nagyon jól rendbentartott kerttel, baromi nagy nappalival, egy kis apartmannal 2 szobával fürdővel konyhával, a nagyházban még 2 hálóval. szóval, elfértünk, hurrá! :))))
szinte rögtön tüzet is raktunk, én meg a felelősség súlya alatt írtam a listát, mit nem szabad: tűzre műanyag széket dobni, teraszról leugrani (persze mégis én voltam az első....... :D) és a többi. közben igyekeztem kreatív feladatokat és BFKvízt kitalálni a játékhoz amihez szintén én ragaszkodtam.
ja, azt mondani se kell, hogy már nagyon jó állapotba került a társaság koraestére.
táncoltunk, végtelensokat, a 10 órás végtelenített gangnam style cd-re, de ezt örökre le fogja tagadni mindenki. bár a képek nagyon aranyosak lettek! :D
az esti sütögetés közepette (amikor én idegeskedtem, mert a néninek szólni kellett, hogy még éjjel érkezik plusz két fő... :D) Cézi odaadta a meglepimet, olyan édes, tudom hogy sokat készült rá, hogy elintézze <3 megkaptam tőle a Reni által csinált félbevágott nyuszis fülbevalót, baromi vagány, nagyon megosztja az embereket, van aki szerint borzasztójó, van aki szerint undorító :D és kaptam ezüstláncot a nyuszis medálomhoz is, úgy örülök, mert eddig nem tudtam hordani mert kiütéses voltam az előző lánctól :S <3
az este további részében természetesen ittunk. sokat. sörbe kevert vodkát, többek között. kiráz a hideg még mindig, ha rágondolok :D
vasárnap viszonylag korán keltünk, mert reggelizés után 11 körül elindultunk kirándulni. a két Svájci maradt, papírkutyák, meg Lacó mert neki ez lehetetlen küldetés lett volna.
Cézi 6 órás túrát tervezett, egy KiTudjaMilyenNevű hegyre, kilátóhoz. menet közben láttunk egy bányászemléket, ahol 7 bányász vesztette életét (megfulladtak a víztől), és ki ne gondolna ilyenkor Hapci, Szende, Szundi, Kuka, és az összes többi bányásztörpre?
én 1 óra hegymászás után Renivel visszafordultam, mert nagyon szarul lettem, a szállásra visszaérve rohantam a mosdóba, aztán az ágyba, és ezt az ingázást csináltam még 4 órán keresztül... de sikerült 1 órát aludnom pluszba a hajnali 3hoz. Cézé meg Kutya 3-4 órányi túrázás után fordultak vissza, előbbi kifáradt, utóbbinak szétesett a lábán a cipő. ők már voltak barlangokban és sziklát is másztak. aztán mikor visszaért az egész társaság, akkor beszámoltak arról, hogyan másztak fel a magas kilátóba egy kismamát felfele tolva egy magas létrával, és hogy mennyivel jobb volt a kilátás 200 méterrel lejjebbről :D
visszaérve nekiállt a társaság az esti bogrács paprikáskrumplinak, ami mindig Cézi reszortja, és mindig hihetetlen finom! persze menet közben jól meg is szomjaztunk, nem maradhatott ez így tovább.
vacsi után lejátszottuk a BFKvízt és a Special BFK Activityt, ami sírvaröhögősre sikeredett szerencsére. az eredményhírdetésre már a társaság fele kidőlt, de a győztes csapat büszkén viselte egész hajnalban az általam választott mikulássapkákat :D borzasztó a humorom, ez van, de tök olyanok voltak, mint a bányásztörpék! :D
másnap megint kevés alvás után felkeltünk, rendrakás, pakolás, takarítás, eltört dolgok eldugása, fizetés, búcsú, és irány haza!
imádom ezeket az embereket, mindig jó velük bárhol lenni, és külön öröm, hogy többüket saját barátaimnak tekintem már évek óta :)
hazaérve Cézihez nem igazán tudtunk megmozdulni, így déltől aludtunk pár órát, aztán rajtam az se segített, ott ragadtam egész hétfő délutánig, de hát persze nagyon jól tettem :)
6 évvel ezelőtt Cézé elindított egy kirándulólavinát, aminek köszönhetően minden évben március 15 és október 23 környékén a baráti társaság elvonul a világvégére, valljuk be, szeszt inni.
általában mindig új helyre megyünk, mert hát sokszor nem látnak minket szívesen másodjára, de szempont, hogy a semmi szélére menjünk, de mégis legyen látnivaló.
most, az őszi szervezésében eléggé kivettem a részem, én találtam a szállást, mert én hisztiztem, hogy maradjunk a megyében. nem egyszerű feladat, mert mindig sokan megyünk (most 17en voltunk) és nem is akarunk sokat fizetni, így elég macera szállást találni, de végül sikerült. bár, hivatalosan 12 főre való a szállás... mondtam a néninek, hogy hát mi kicsiarakás, meg mindenkiszeretmindenkit, így végül még szabad kanapé is maradt :D
jöttek velünk az ÚjSvájciék is (akik nem egyenlőek a Svájcival...) és az ÚjSvájciék női tagján belül már növekszik az első BFK baba, Bence is, ugyanis az ÚjSvájciék 3 évvel ezelőtt egy tavaszi BFK-n jöttek össze Martonyiban, egy kicsi határmenti faluban :P egyébként az volt az első BFK-m :P
szóval az ÚjSvájciéknak nagyon örültem, mert végre itthon vannak, bár csak a házassági papírok miatt, aztán mennek is vissza :(
jött a Svájci is aki hozta magával a nála sokkal Svájcibb öccsét, aki magyarul csak részegen tud, így tudtam gyakorolni az angolt is, ez mondjuk részegen nagyon vicces tud lenni.... :D
én már pénteken Cézinél aludtam, szombat reggel ott találkoztunk ÚjSvájciékkal, mert most mi voltunk a sorosok a kocsikázással :D igazából mindig jó együtt sörözni a vonaton, de most nagyon jól esett hogy volt fuvarunk. még bevásároltunk, főképp szeszt, aztán Vácott találkoztunk a másik kocsival, meg a vonatos többiekkel, beültünk egy kocsmába, és hivatalosan is megnyitottuk a kirándulást. sétáltunk a dunaparton, bár szegény Lacónak ez inkább szenvedés volt, elég beteg, nehezére esik a mozgás, így leginkább ketté szakadt a társaság, a normál tempójúra, meg a másikra, akik fél órával később értünk vissza mert Lacóval mentünk.
Vácról már csak 10 perc volt kocsival Kosd, így bevettük a szállást.
nagyon szép helyen voltunk, hatalmas, és nagyon jól rendbentartott kerttel, baromi nagy nappalival, egy kis apartmannal 2 szobával fürdővel konyhával, a nagyházban még 2 hálóval. szóval, elfértünk, hurrá! :))))
szinte rögtön tüzet is raktunk, én meg a felelősség súlya alatt írtam a listát, mit nem szabad: tűzre műanyag széket dobni, teraszról leugrani (persze mégis én voltam az első....... :D) és a többi. közben igyekeztem kreatív feladatokat és BFKvízt kitalálni a játékhoz amihez szintén én ragaszkodtam.
ja, azt mondani se kell, hogy már nagyon jó állapotba került a társaság koraestére.
táncoltunk, végtelensokat, a 10 órás végtelenített gangnam style cd-re, de ezt örökre le fogja tagadni mindenki. bár a képek nagyon aranyosak lettek! :D
az esti sütögetés közepette (amikor én idegeskedtem, mert a néninek szólni kellett, hogy még éjjel érkezik plusz két fő... :D) Cézi odaadta a meglepimet, olyan édes, tudom hogy sokat készült rá, hogy elintézze <3 megkaptam tőle a Reni által csinált félbevágott nyuszis fülbevalót, baromi vagány, nagyon megosztja az embereket, van aki szerint borzasztójó, van aki szerint undorító :D és kaptam ezüstláncot a nyuszis medálomhoz is, úgy örülök, mert eddig nem tudtam hordani mert kiütéses voltam az előző lánctól :S <3
az este további részében természetesen ittunk. sokat. sörbe kevert vodkát, többek között. kiráz a hideg még mindig, ha rágondolok :D
vasárnap viszonylag korán keltünk, mert reggelizés után 11 körül elindultunk kirándulni. a két Svájci maradt, papírkutyák, meg Lacó mert neki ez lehetetlen küldetés lett volna.
Cézi 6 órás túrát tervezett, egy KiTudjaMilyenNevű hegyre, kilátóhoz. menet közben láttunk egy bányászemléket, ahol 7 bányász vesztette életét (megfulladtak a víztől), és ki ne gondolna ilyenkor Hapci, Szende, Szundi, Kuka, és az összes többi bányásztörpre?
én 1 óra hegymászás után Renivel visszafordultam, mert nagyon szarul lettem, a szállásra visszaérve rohantam a mosdóba, aztán az ágyba, és ezt az ingázást csináltam még 4 órán keresztül... de sikerült 1 órát aludnom pluszba a hajnali 3hoz. Cézé meg Kutya 3-4 órányi túrázás után fordultak vissza, előbbi kifáradt, utóbbinak szétesett a lábán a cipő. ők már voltak barlangokban és sziklát is másztak. aztán mikor visszaért az egész társaság, akkor beszámoltak arról, hogyan másztak fel a magas kilátóba egy kismamát felfele tolva egy magas létrával, és hogy mennyivel jobb volt a kilátás 200 méterrel lejjebbről :D
visszaérve nekiállt a társaság az esti bogrács paprikáskrumplinak, ami mindig Cézi reszortja, és mindig hihetetlen finom! persze menet közben jól meg is szomjaztunk, nem maradhatott ez így tovább.
vacsi után lejátszottuk a BFKvízt és a Special BFK Activityt, ami sírvaröhögősre sikeredett szerencsére. az eredményhírdetésre már a társaság fele kidőlt, de a győztes csapat büszkén viselte egész hajnalban az általam választott mikulássapkákat :D borzasztó a humorom, ez van, de tök olyanok voltak, mint a bányásztörpék! :D
másnap megint kevés alvás után felkeltünk, rendrakás, pakolás, takarítás, eltört dolgok eldugása, fizetés, búcsú, és irány haza!
imádom ezeket az embereket, mindig jó velük bárhol lenni, és külön öröm, hogy többüket saját barátaimnak tekintem már évek óta :)
hazaérve Cézihez nem igazán tudtunk megmozdulni, így déltől aludtunk pár órát, aztán rajtam az se segített, ott ragadtam egész hétfő délutánig, de hát persze nagyon jól tettem :)
hétfő, október 22
jubileumi 14. BFK - gangnam style úttörőtábor
voltunk kirándulni, és erről majd be is számolok ha teljesen kitisztult a szervezetemből az alkohol, meg ha hozzájutok a fényképekhez, amik segítenek majd emlékezni.
minden esetre azt már most muszáj kiírnom magamból, hogy első este Kutyával volt egy elég komoly beszélgetésünk, amit sokáig emészteni fogok még.
körülbelül két órán át fejtegette, hogy Cézé mennyire hihetetlenül érzékeny és én meg túl akaratos vagyok, és megfojtom ezzel, és különben sem hiszi, hogy megérdemlem Cézét, mert bár engem is imád, de Cézét jobb embernek tartja. a végével igazából nincs is semmi bajom, csak ... na mindegy.
én meg most nem vágyom semmire, csak beszélgetni, de nem tudok.várok, várok, aztán elalszom századjára is a sötét lovagon.
:(
minden esetre azt már most muszáj kiírnom magamból, hogy első este Kutyával volt egy elég komoly beszélgetésünk, amit sokáig emészteni fogok még.
körülbelül két órán át fejtegette, hogy Cézé mennyire hihetetlenül érzékeny és én meg túl akaratos vagyok, és megfojtom ezzel, és különben sem hiszi, hogy megérdemlem Cézét, mert bár engem is imád, de Cézét jobb embernek tartja. a végével igazából nincs is semmi bajom, csak ... na mindegy.
én meg most nem vágyom semmire, csak beszélgetni, de nem tudok.várok, várok, aztán elalszom századjára is a sötét lovagon.
:(
péntek, október 19
soulbreak
ismerős az, amikor valami belenyilal egyenest a lelkedbe, és annyira fáj, hogy beleborzongva kiráz a hideg, annyira, hogy szólni, mozdulni sem tudsz?
nem?
mázlista köcsög.
nem?
mázlista köcsög.
csütörtök, október 18
főzés plussz
az előző bejegyzés kapcsán megnyitottam a Főzés címkés bejegyzéseim a blogon kíváncsiságból, és egész meglepő, mennyi mindent írok ki magamból az alapjáraton főzésről szóló bejegyzésekben, például a családomról (amiről mint tudjuk nem is igazán szoktam írni) sőt Cézével a másféléves videónk posztja alatt is ott a főzés címke :)
ízlések és pofonok
mai vacsinak + holnapi ebédnek borsólevest főztem, életemben először.
fene se gondolta volna, hogy ez ennyire olcsó és egyszerű. (180 forintom bánta, és lett vagy 5-6 hatalmas tányér) egyetlen hátránya, hogy a krumpli borzasztó lassan puhult, így nagyjából egy órán át főztem. az meg nekem már borzasztóan sok, mert főzni csak éhesen van kedvem, viszont ha éhes vagyok fene se főz fél óránál tovább!
az első kanál után megállapítottam, hogy nem csak krumplifőzelékből, borsólevesből is én főzöm a legjobbat a világon. - érdekes, hogy húsételekből sokkal bátortalanabb és bénább vagyok, úgy néz ki, vegából vagyok jó, holott én nagy húsevő vagyok -
ez a megállapításom kicsit megingott, mikor Cézének meséltem, hogy pont csak kicsit csípős, de jó fűszeres lett, ő meg kijelentette, hogy a borsólevesnek édesnek kell lennie. tényleg? :O
minden esetre, így isteni, tejföllel tálalva főképp, és a 4 féle csili keverék is zseniálisan illik hozzá :)
ügyesvagyokésbüszke!
szerda, október 17
hétköznapok
gyűjtöm a teendőket: személyit csináltatni, e-maileket írogatni (egyetemre, tanároknak, szaktársaknak, ebay-es eladóknak, apukámnak), kitalálni, hogy lesz diákigazolványom, kitalálni, hogy spóroljak mégtöbb pénzt a semmiből, kitakarítani már rendesen, vagy csak épphogy fenntartani az egyébként már megbontott rendet itthon, verset írni sokat, találkozni sok emberrel, lecserélni a csengőhangom, és beállítani Droidot rendesen, letöltögetni a kötelező programjaim, felvezetni mindent a naptárba, tanulni a melóhelyre, (...)
és mindeközben semmire sincs időm.
ma hazajöttem, főztem estebédet, ettem, nagyongyorsanátfutottam a tanulnivalómat, megnéztem egy sorozatból egy 20 perces részt amit napokkal korábban töltöttem le (napi kikapcsolódás pipa!), majd főztem magamnak kaját holnapra munkahelyre.
és már megint este 10, már legalább egy órája aludnom kéne, nagyon fáradt vagyok, és holnap is nagyon fáradt leszek.
az e-mailembe is csak most léptem be ma először, mikor a blogra beléptem. ahj.
utol kellene érjem magamat, de egyelőre még csak a teendők gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek....
és mindeközben semmire sincs időm.
ma hazajöttem, főztem estebédet, ettem, nagyongyorsanátfutottam a tanulnivalómat, megnéztem egy sorozatból egy 20 perces részt amit napokkal korábban töltöttem le (napi kikapcsolódás pipa!), majd főztem magamnak kaját holnapra munkahelyre.
és már megint este 10, már legalább egy órája aludnom kéne, nagyon fáradt vagyok, és holnap is nagyon fáradt leszek.
az e-mailembe is csak most léptem be ma először, mikor a blogra beléptem. ahj.
utol kellene érjem magamat, de egyelőre még csak a teendők gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek....
kedd, október 16
az előző poszt margójára
ugye aktív fekvést ítéltem meg magamnak a hétre, de nem volt benne a kikötésben, hogy egyedül kell feküdni :) jó, nem is feküdtem, de házon belül voltam és munka után átjött Muci, szóval hurrá!
csak közben meg nagyon sok ember nagyon hiányzik már, Szöszit már megint vagy 2 hete láttam például :S
csak közben meg nagyon sok ember nagyon hiányzik már, Szöszit már megint vagy 2 hete láttam például :S
hétfő, október 15
há-há-háppppciiiiiihhhh
hát a megérzésem nem csalt - bár nem kellett sokat gondolkozni rajta - ugyanis a péntek esti "kicsit becsiccsentettem szóval nem fázom" csopartyn nem tett olyan jót a kilábalásomnak, hogy egy szál pólóban dohányoztam egész este a gangon :S
így a kilábalásból az lett, hogy a megfázás lesprintelt, bevágódott elém mint szerencsétlen motoros rendőr a hammer elé, aztán jól visszarúgott az orrfolyós-torokfájós-köhögős-hangnélküli állapotba.
persze kellett 1 nap arra, hogy hatékonyan megfázhassak megint, így szombat este még mit sem sejtve találkoztam Mucival (jajj, tipikus szombat este <3) meghívott egy sörre, aztán átmentünk hozzá, ahol ettünk főzeléket, majd én úgy kidőltem, mintha ezer éve nem aludtam volna (és tényleg?), minek következtében némi hőemelkedéssel, 12-13 óra alvás után ébredtem. reggeliztünk, majd visszazuhantam még két órát aludni.
aztán késő délután hazaértem, ahol megintcsak aludtam két órát... meg éjjel nyolcat.
ennek ellenére ma a köhögés volt a leginkább a terítéken, ami csak azért mókás, mert elvégre a callcenterben nem árt, ha van hangom és nem köhögök 25 másodpercenként. ráadásul viszonylag halkan kell beszéljek, amit - aki ismer tudja - nem nekem találtak ki. a halk beszédtől mindig megnémulok és fuldokolni kezdek.
úgy néz ki a héten megint aktív fekvésre (és tanulásra) kell hogy ítéljem magam, mert szombaton utazunk immár a 14. BFK-ra, és hát ez kihagyhatatlan, mint tudjuk. zseniális betegfasz képzés lesz, most először (bár még pocakban) de velünk lesz az első BFK baba is :))))))))))) jajj, 3 napig Melis pociját fogom simogatni ^_____^
jha, amúgy Kosdra megyünk, ha valaki tud arrafele jó túraösvényt vagy látnivalót (akár csak egy szobrot) szóljon! :)
így a kilábalásból az lett, hogy a megfázás lesprintelt, bevágódott elém mint szerencsétlen motoros rendőr a hammer elé, aztán jól visszarúgott az orrfolyós-torokfájós-köhögős-hangnélküli állapotba.
persze kellett 1 nap arra, hogy hatékonyan megfázhassak megint, így szombat este még mit sem sejtve találkoztam Mucival (jajj, tipikus szombat este <3) meghívott egy sörre, aztán átmentünk hozzá, ahol ettünk főzeléket, majd én úgy kidőltem, mintha ezer éve nem aludtam volna (és tényleg?), minek következtében némi hőemelkedéssel, 12-13 óra alvás után ébredtem. reggeliztünk, majd visszazuhantam még két órát aludni.
aztán késő délután hazaértem, ahol megintcsak aludtam két órát... meg éjjel nyolcat.
ennek ellenére ma a köhögés volt a leginkább a terítéken, ami csak azért mókás, mert elvégre a callcenterben nem árt, ha van hangom és nem köhögök 25 másodpercenként. ráadásul viszonylag halkan kell beszéljek, amit - aki ismer tudja - nem nekem találtak ki. a halk beszédtől mindig megnémulok és fuldokolni kezdek.
úgy néz ki a héten megint aktív fekvésre (és tanulásra) kell hogy ítéljem magam, mert szombaton utazunk immár a 14. BFK-ra, és hát ez kihagyhatatlan, mint tudjuk. zseniális betegfasz képzés lesz, most először (bár még pocakban) de velünk lesz az első BFK baba is :))))))))))) jajj, 3 napig Melis pociját fogom simogatni ^_____^
jha, amúgy Kosdra megyünk, ha valaki tud arrafele jó túraösvényt vagy látnivalót (akár csak egy szobrot) szóljon! :)
szombat, október 13
egyél, igyál, játsszál jó sokat, élj vidáman, szeress másokat...
az elmúlt napok arról szóltak, hogy próbáltam a megfázásból visszamászni szép fokozatosan a való világba. volt házibuli itt Létrás szülinapja kapcsán, aztán kimerészkedtem 1 órát bowlingozni (hát azóta is borzasztóan fáj szinte mindenem :( most nagyon kis béna voltam, pedig nyáron olyan jól ment!) tegnap pedig ügyet intéztem (visszakaptam Droidot!!! <3) aztán átmentem egy volt munkatársamhoz.
- a zene ajánlott a bejegyzéshez, Lola ezt kérte szülinapjára, olyan kis megható volt, hogy ilyen sokan énekeltük -
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.
előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S
szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))
Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:
aztán meg így:
hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.
előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S
szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))
Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:
aztán meg így:
hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D
szerda, október 10
(kommentár nélkül)
nem azzal van a baj, hogy heti egyszer berúgok.
hanem hogy ez mindig hétköznapra esik, és mindig akkorra, amikor másnap 5.30kor kell kelni.
de Létrás csak egyszer 26 éves, és Cézivel is új munkahelyet kell ünnepelni. (nem enyémet, övét) :P
hanem hogy ez mindig hétköznapra esik, és mindig akkorra, amikor másnap 5.30kor kell kelni.
de Létrás csak egyszer 26 éves, és Cézivel is új munkahelyet kell ünnepelni. (nem enyémet, övét) :P
kedd, október 9
a nyilvános bőrönd
van a bőrönd sztori, amit sokat emlegetek itt a blogon, sokat foglalkoztat a témakör. aki lemaradt volna, annak zanzásítva: mindenki cipel magával valami levetkőzhetetlen dolgot, emléket, embert, kapcsolatot, ami merőben és hosszútávra meghatározza a személyét. van, aki egy gyerekkori traumát cipel feldolgozatlanul, van aki a lehetetlen küldetést, a mindenkinek megfelelni vágyást, de lehet a bőröndödben akár olyan kis kacat is, amihez évek óta ragaszkodsz pedig semmi értelme, sőt sokszor csak hátráltat.
a bőrönd mindig csak hátráltat.
igazán úgy értheted meg a körülötted levőket, ha megpróbálod felnyitni a bőröndjüket.
van egy munkatársam, akiről a megismerkedés első pillanatában látszik, hogy mi a bőröndje. pedig ezt az ember mindig próbálja eldugni, sokan még a sajátjuk tartalmát sem ismerik.
Királylány 3 évvel autóbalesetet szenvedett. rajta kívül hárman ültek a kocsiban: a szerelme, a legjobb barátja, és annak a szerelme. a másik három fiatal a helyszínen meghalt (egyikük még a becsapódás előtt, a sokktól) Királylány pedig hónapokig feküdt intenzíven, kómában, majd éberen infúzión. újra kellett kezdenie mindent, millió műtéten (életmentőn, és plasztikain) esett át, csak az arcában 4-5 fémlap bújik meg.
Ebből fakadóan élete végéig hordozza majd magán (és magában) annak a napnak az emlékét, egyetlen egy pillanatra sem felejtheti el, mert ha csak a kezére néz, hatalmas vágások és varratok nyoma látszik, bizonyos testrészei az év minden napjának reggelén fájnak, sosem fogja elkerülni a figyelmét ami történt.
éppen ezért Királylány valami nála nagyobb erőnek köszönhetően a lehetőségekhez mérten feldolgozta a történteket. nem bújik hosszú ujjú garbóba, csak azért, hogy elrejtse a sebeket, igazából nem is lenne értelme, mert az arcán is nagyon nagy vágások látszódnak. nem bujkál az emberek elől, keresi a társaságot, vidám, és nagyon nyitott lányka. huszonöt éves, előtte az élet, és ezt tudja is.
és amit talán jobban tud, mint körülöttünk bárki: ez az egyetlen egy élete van.
sokunknak van ilyen nagy bőröndje, csak van akinek például gyilkos az apja. azt, ha akarja, olyan mélyen eldughatja, mint a porcicát könnyedén a szőnyeg alá. de Királylány bőröndje élete végéig mindenki szeme előtt lesz: ő maga. éppen ezért ő megtanulta kezelni az embereket, és megérteni másokat. nyíltan képes beszélni a történtekről, még akkor is, ha mindenki biztos lehet abban, hogy élete végéig ezzel a hatalmas teherrel fog élni. de élni fog, nem úgy, mint akik csak bujtatják a bőröndjüket még maguk elől is.
a bőrönd mindig csak hátráltat.
igazán úgy értheted meg a körülötted levőket, ha megpróbálod felnyitni a bőröndjüket.
van egy munkatársam, akiről a megismerkedés első pillanatában látszik, hogy mi a bőröndje. pedig ezt az ember mindig próbálja eldugni, sokan még a sajátjuk tartalmát sem ismerik.
Királylány 3 évvel autóbalesetet szenvedett. rajta kívül hárman ültek a kocsiban: a szerelme, a legjobb barátja, és annak a szerelme. a másik három fiatal a helyszínen meghalt (egyikük még a becsapódás előtt, a sokktól) Királylány pedig hónapokig feküdt intenzíven, kómában, majd éberen infúzión. újra kellett kezdenie mindent, millió műtéten (életmentőn, és plasztikain) esett át, csak az arcában 4-5 fémlap bújik meg.
Ebből fakadóan élete végéig hordozza majd magán (és magában) annak a napnak az emlékét, egyetlen egy pillanatra sem felejtheti el, mert ha csak a kezére néz, hatalmas vágások és varratok nyoma látszik, bizonyos testrészei az év minden napjának reggelén fájnak, sosem fogja elkerülni a figyelmét ami történt.
éppen ezért Királylány valami nála nagyobb erőnek köszönhetően a lehetőségekhez mérten feldolgozta a történteket. nem bújik hosszú ujjú garbóba, csak azért, hogy elrejtse a sebeket, igazából nem is lenne értelme, mert az arcán is nagyon nagy vágások látszódnak. nem bujkál az emberek elől, keresi a társaságot, vidám, és nagyon nyitott lányka. huszonöt éves, előtte az élet, és ezt tudja is.
és amit talán jobban tud, mint körülöttünk bárki: ez az egyetlen egy élete van.
sokunknak van ilyen nagy bőröndje, csak van akinek például gyilkos az apja. azt, ha akarja, olyan mélyen eldughatja, mint a porcicát könnyedén a szőnyeg alá. de Királylány bőröndje élete végéig mindenki szeme előtt lesz: ő maga. éppen ezért ő megtanulta kezelni az embereket, és megérteni másokat. nyíltan képes beszélni a történtekről, még akkor is, ha mindenki biztos lehet abban, hogy élete végéig ezzel a hatalmas teherrel fog élni. de élni fog, nem úgy, mint akik csak bujtatják a bőröndjüket még maguk elől is.
hétfő, október 8
vasárnap, október 7
Rém hangosan és irtó közel
erről a filmről van szó, ez a címe, Rém hangosan és irtó közel.
a 911-es terrortámadás a kiindulópont, egész drámai, egy mindentől nagyon félő kisfiú magára marad az édesanyjával. a fiú kortalan, nem derül ki hány éves, ránézésre 6-8 de olyanokat csinál hogy simán lehet 14 is.
egy széttört vázában talál egy kulcsot, majd egy éven át titokban keresi a zárt hozzá mert azt hiszi ez valami titkos üzenet az apjától, ezért felkutat 413 ugyanolyan nevű embert, de semmit se talál. mindeközben Sandra Bullock (aki a srác anyja) egyáltalán nincs a színen. a srác rájön, hogy a szomszédjában lakik a saját nagyapja, aki viszont nem beszél mert némasági fogadalmat tett, így egész felesleges a jelenléte, majd aztán elmegy, elköltözik mikor a fiú megmondja neki, hogy tudja hogy a nagyapja. a fiúnak bűntudata van, mert eldugta a torony összedőlése közben rögzített felvételeket a rögzítőn, amin az apja próbál búcsúzkodni, és még a film végén se mutatja meg ezeket az anyjának. a film vége felé kiderül, hogy a kulcs nem az apjáé volt, és az igazi tulaj örül, hogy meglett a kulcs, de azt véletlen se mutatják, hogy mit nyit. a fiú mind a 413 Black nevű embernek megírja, hogy nem is az övé volt a kulcs. egyszer csak előkerül a srác anyja, nem tudom hol volt előtte, majd beszámol a fiúnak, aztán a srác egyszercsak elrohan, Sandra Bullock pedig egy szakadt 'könyvet' olvasgat amit a fiú írt arról a 413 emberről akiket megkeresett a kulcskérdéssel, és a könyv címe a film címe, wow.
a film végén a kisfiú megtanul hintázni.
a 911-es terrortámadás a kiindulópont, egész drámai, egy mindentől nagyon félő kisfiú magára marad az édesanyjával. a fiú kortalan, nem derül ki hány éves, ránézésre 6-8 de olyanokat csinál hogy simán lehet 14 is.
egy széttört vázában talál egy kulcsot, majd egy éven át titokban keresi a zárt hozzá mert azt hiszi ez valami titkos üzenet az apjától, ezért felkutat 413 ugyanolyan nevű embert, de semmit se talál. mindeközben Sandra Bullock (aki a srác anyja) egyáltalán nincs a színen. a srác rájön, hogy a szomszédjában lakik a saját nagyapja, aki viszont nem beszél mert némasági fogadalmat tett, így egész felesleges a jelenléte, majd aztán elmegy, elköltözik mikor a fiú megmondja neki, hogy tudja hogy a nagyapja. a fiúnak bűntudata van, mert eldugta a torony összedőlése közben rögzített felvételeket a rögzítőn, amin az apja próbál búcsúzkodni, és még a film végén se mutatja meg ezeket az anyjának. a film vége felé kiderül, hogy a kulcs nem az apjáé volt, és az igazi tulaj örül, hogy meglett a kulcs, de azt véletlen se mutatják, hogy mit nyit. a fiú mind a 413 Black nevű embernek megírja, hogy nem is az övé volt a kulcs. egyszer csak előkerül a srác anyja, nem tudom hol volt előtte, majd beszámol a fiúnak, aztán a srác egyszercsak elrohan, Sandra Bullock pedig egy szakadt 'könyvet' olvasgat amit a fiú írt arról a 413 emberről akiket megkeresett a kulcskérdéssel, és a könyv címe a film címe, wow.
a film végén a kisfiú megtanul hintázni.
Az egykor heteró férfiak
Ez a 4 csinos hófehér kiegészítő 2 olyan pasihoz tartozik, akik egykor nagyon fontosak voltak nekem. évekig a legjobb barátaim voltak, sőt, összesen 4 hónapot töltöttem kapcsolatban velük (természetesen külön külön.)
róluk már régebben mutattam képet, itt.
abba most ne menjünk bele, hogy mi történt velünk, a barátságokkal, az egész baráti társasággal, vagy egyenként a srácokkal. minden esetre, rém férfiasak lettek, pedig az egyik egy 110 kilós testépítő, és a másiknak is egész tekintélyes megjelenése... volt. most az egyik szedi a szemöldökét, a másik a csupasz és izomtalan mellkasát mutogatja a szűk kis felsőjében amit köldökig kigombol...
mindenkinek a saját dolga, mit hord, hogyan viseli a divatot, satöbbi.
csak gondoltam szólok nekik, hogy még a pubertás koruk előtt is sokkal férfiasabbak voltak, mint most, 25 évesen. persze én lettem a bunkó paraszt, és hisztiztek, hogy még szerencse, hogy nem a hozzám hasonló lányok véleményére adnak.
statisztikáim nincsenek hogy ez mennyire sikerült nekik, de szerintem 10/9 csaj azt mondaná, hogy ezerszer jobban (és normálisabban!) néztek ki 4-5 éve. szomorú.
Fogadom - The Vow
akartam valami könnyed filmet a szokásos heti egyedülmegnézekegyfilmet estémre, és előzetes felmérés nélkül EZ lett belőle. oké, azt láttam, hogy romantikus dráma (pedig vígjátékot terveztem...) de adtam neki egy esélyt.
ezt a látszólag kis könnyed nyálas másfél órát én komolyan mondom, a 10. perctől kezdve végigbőgtem. nem is bőgtem, zokogtam. és még a film vége se jó. ehhez hasonló filmélményem még a P.S.: I LOVE YOU c. örök klasszikussal volt, ott is a 10. perc környékén kezdtem el sírni.
hozzám hasonló menthetetlenül romantikus és érzékeny embereknek nem ajánlom. szép volt, jó volt, végül is, a bőgés is rámfért már egy ideje... de azért eléggé önkínzás az ilyet egyedül a kispárnádra hagyatkozva nézni.
hm, mondjuk a másik, amit letöltöttem, az a Rém hangosan és irtó közel, ami szimplán dráma, a 9.11es eseményeket dolgozza fel új köntösben, egy árván maradt kisfiú szemszögéből (egyébként a Billy Eliott készítője csinálta, szóval biztos zseniális.)
hát, az már biztos, hogy amit legközelebb megnézek az a Rémálom az Elm utcában sorozat lesz (az eredeti, a hatvanas évekből) mert imádom, és azt legalább biztos nem sírom át.
ezt a látszólag kis könnyed nyálas másfél órát én komolyan mondom, a 10. perctől kezdve végigbőgtem. nem is bőgtem, zokogtam. és még a film vége se jó. ehhez hasonló filmélményem még a P.S.: I LOVE YOU c. örök klasszikussal volt, ott is a 10. perc környékén kezdtem el sírni.
hozzám hasonló menthetetlenül romantikus és érzékeny embereknek nem ajánlom. szép volt, jó volt, végül is, a bőgés is rámfért már egy ideje... de azért eléggé önkínzás az ilyet egyedül a kispárnádra hagyatkozva nézni.
hm, mondjuk a másik, amit letöltöttem, az a Rém hangosan és irtó közel, ami szimplán dráma, a 9.11es eseményeket dolgozza fel új köntösben, egy árván maradt kisfiú szemszögéből (egyébként a Billy Eliott készítője csinálta, szóval biztos zseniális.)
hát, az már biztos, hogy amit legközelebb megnézek az a Rémálom az Elm utcában sorozat lesz (az eredeti, a hatvanas évekből) mert imádom, és azt legalább biztos nem sírom át.
szombat, október 6
az év zenéi októberig bezárólag
van köztük új, idei felfedezés is, de van jópár olyan is, ami visszaköszön több év után is. gondoltam összeválogatom őket ide, és azt, hogy miért fontosak ezek nekem.
a sorrend random, vagyis, amilyen sorrendben eszembe jut :), a teljesség igénye nélkül:
Kozmosz - Világszakadtság. Hisztis kapcsán ismertem meg, és instant dallamtapadás, képes vagyok százszor újraindítani, valamiért nagyon tetszik. az idei dallamtapadt számok közül egyébként egész sok fűződik valami úton módon Hisztishez, ez érdekes, mert általában nem vagyok nyitott mások ízlésére.
Walk off the Earth - Somebody that i used to know (Gotye cover). sajnos a videót a hatalmas nézettség miatt telepakolták felugró kiírásokkal, meg minden, de azért ez még így is zseniális. öten, egy gitáron, és mindeközben jobban adják elő ezt a slágert, mint maga Gotye. szintén Hisztis mutatta, és a Cézés szakítás után rongyosra hallgattam, imádom.
Fran Palermo - For the windows in paradise. ezt is Hisztis mutatta anno, és az őrületbe tudtam kergetni azzal, hogy állandóan ezt kellett hallgatnunk, ha együtt voltunk. szerintem sikerült is megutáltatnom vele, de én még mindig imádom. annyira nyugis, annyira szép. soksok nyugis emlék jut róla eszembe.
Zanzibár - Március végétől. oké, lehet röhögni :D csak a csengőhang verziót (25 másodperc, a refrénből) illesztettem be, mert gondolom senki se akarja végighallgatni :D minden esetre, április környékén jót tett a szakítás után ez a szám, egész megszerettem, és mindig ez ment a rádióban mikor hajnalban jöttem haza az étteremből.
Hiperkarma - Szószerint. Mondd csak, így mit kezdjek azzal, hogy kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy? - és nem csak ezért a sorért jut erről a számról eszembe Kócos. valamikor a nyáron eszünkbe jutott a Hiperkarma, és onnantól szerintem egy hónapon át csak Hiperkarmát hallgattam, meg elvétve Kardost meg Punnanyt, zeneileg elég egyhangú hónap volt, de a Hiperkarma századjára való rongyosrahallgatása társított azokhoz a számokhoz is emléket, érzést, amihez korábban még nem volt. imádom, imádom, imádom!
Kardos-Horváth János - Elnézést, bocs. erről nem szeretnék sokat írni, mert abban a pillanatban visszazuhanok abba az érzelmi állapotba, ami akkor volt, mikor állandóan ezt a számot hallgattam. ennek ellenére örök szerelem, és tuti, hogy a jövőben is mindig azokat a dolgokat fogja kihozni belőlem, mint idén.
Culture Club - Karma Chameleon. :DDD Létrással egy nagyon görbe este kötődik ehhez a számhoz, amikor sokkot kaptam és rádöbbentem, hogy gyerekkorom egyik kedvenc slágerét egy transzvesztita énekli :D
Flo Rida - Wistle. szintén egy görbe estén történt, mikor bekövetkezett a dallamtapadás. gyakorlatilag túlzás nélkül 2 hónapja ezt fütyüljük Cézével, Létrással, és még jó pár embert megfertőztem vele, mert JÓ! :D
a sorrend random, vagyis, amilyen sorrendben eszembe jut :), a teljesség igénye nélkül:
back to office
még mindig csak betanulás van a callcenterben, és még mindig csak próbálkozom magam hozzászoktatni a korai keléshez.
ha mondjuk ilyen vágyaim lennének, hogy sminkeljek, hajat vasaljak reggel és kényelmesen legyen időm kaját csinálni, ne adj isten, kávézzak, húú, talán reggelizzek is, meg cigit töltsek, akkor 5.30kor kellene kelnem.
persze, én képtelen vagyok ilyen apróságok miatt korábban kelni, addig vízszintben vagyok, ameddig csak lehet. így sokszor fordul elő, hogy a 7 órás indulásomhoz 6.40kor mászom ki az ágyból.
a reggeli kelés már egész jól megy, csak az esti lefekvés nem működik, ezért egész héten 3-4 órákat aludtam, két tesztet írtam a tréning alatt, és volt olyan nap, amiből semmire sem emlékszem, mert azzal telt, hogy igyekeztem ébren maradni.
csütörtökön átjött este Muci, Szöszi, Prezis, volt bor, pezsgő, konyak, így kicsit megrottyantunk, az este végére Létrás ágyában sikerült elaludnom a Men In Black IIIra. de baromi jó volt egyébként, rég voltunk már így együtt, játszottunk ki vagyok ént, és zseniális mód kitaláltam hogy én vagyok Samara a Körből. :D
pénteken a hajnali kelés nem volt vicces, szétszakadt a fejem, és zombimód érkeztem meg a CCbe megírni egy újabb tesztet. a fájdalomcsillapító meg az energiaital segített, délután egész fitt voltam, aztán este 8 körül beütött az egész heti alváshiány, és fel alá járkáltam a szobában hogy el ne aludjak, mert fél11re mentem Cézé elé a munkahelyére.
találkoztunk, aztán kiültünk a Deákra Balcival meg Tamással (akinek nem emlékszem a blognevére, de volt már valami), némi sör és pálinka kíséretében. Balci nagyon vicces, mert nem fokozatosan, hanem hirtelen rúg be, és én olyan jól szórakoztam rajta, hogy mire indultunk volna haza, teljesen beütött nekem is a dolog (Cézé meg Tamás nagyjából tök józan volt...) így gyakorlatilag Cézé hozott engem haza. de jó este volt, imádom a srácokat :)
jövőhéten még mindig betanulunk, bár tegnap már behallgattunk 3 órát, és nagyon mókásnak tűnik a munka, örülök, hogy van némi lelkesedés :)
ha mondjuk ilyen vágyaim lennének, hogy sminkeljek, hajat vasaljak reggel és kényelmesen legyen időm kaját csinálni, ne adj isten, kávézzak, húú, talán reggelizzek is, meg cigit töltsek, akkor 5.30kor kellene kelnem.
persze, én képtelen vagyok ilyen apróságok miatt korábban kelni, addig vízszintben vagyok, ameddig csak lehet. így sokszor fordul elő, hogy a 7 órás indulásomhoz 6.40kor mászom ki az ágyból.
a reggeli kelés már egész jól megy, csak az esti lefekvés nem működik, ezért egész héten 3-4 órákat aludtam, két tesztet írtam a tréning alatt, és volt olyan nap, amiből semmire sem emlékszem, mert azzal telt, hogy igyekeztem ébren maradni.
csütörtökön átjött este Muci, Szöszi, Prezis, volt bor, pezsgő, konyak, így kicsit megrottyantunk, az este végére Létrás ágyában sikerült elaludnom a Men In Black IIIra. de baromi jó volt egyébként, rég voltunk már így együtt, játszottunk ki vagyok ént, és zseniális mód kitaláltam hogy én vagyok Samara a Körből. :D
pénteken a hajnali kelés nem volt vicces, szétszakadt a fejem, és zombimód érkeztem meg a CCbe megírni egy újabb tesztet. a fájdalomcsillapító meg az energiaital segített, délután egész fitt voltam, aztán este 8 körül beütött az egész heti alváshiány, és fel alá járkáltam a szobában hogy el ne aludjak, mert fél11re mentem Cézé elé a munkahelyére.
találkoztunk, aztán kiültünk a Deákra Balcival meg Tamással (akinek nem emlékszem a blognevére, de volt már valami), némi sör és pálinka kíséretében. Balci nagyon vicces, mert nem fokozatosan, hanem hirtelen rúg be, és én olyan jól szórakoztam rajta, hogy mire indultunk volna haza, teljesen beütött nekem is a dolog (Cézé meg Tamás nagyjából tök józan volt...) így gyakorlatilag Cézé hozott engem haza. de jó este volt, imádom a srácokat :)
jövőhéten még mindig betanulunk, bár tegnap már behallgattunk 3 órát, és nagyon mókásnak tűnik a munka, örülök, hogy van némi lelkesedés :)
hiányzol, Droid :(
a mai nap jópár hétre el kellett búcsúznom Droidtól (aki az én kis okos telefonom), és már most borzasztóan hiányzik.
oké, kütyüfüggő vagyok, meg webkettő, szóval akit nem érint vagy nem érdekel a témakör, ezt a bejegyzést ugorja át nyugodtan, anélkül, hogy idiótának nézne :D köszi!
kezdjük ott, hogy Droid az elmúlt időben elég sokat rosszalkodott, már egy éves, amúgy is ráfér egy kis karbantartás, meg az igazat megvallva, néha már annyira rosszul üzemelt, hogy időszakosan használhatatlanná vált. összepakoltunk, mint mikor a család egyik tagja hosszabb utazásra megy. kivettem az SD kártyát, kikapcsoltam a netet, magamhoz vettem a garancialevelet mint az útlevelet szokás, lelkiekben elbúcsúztunk egymástól, és bevittem leadni a szervízbe.
csak naiv kis remény volt részemről, hogy hasonló, internetezésre alkalmas mobilt kapok, ne adj isten, pont ugyanolyat, mint Droid.
egyébként, ő Droid:
kaptam egy alapkészüléket. felcsúsztatható, színes kijelzőjű, és GOMBOK vannak rajta!!! :D bumszli, vaskos, ronda, és távolról sem ismeri a kifejezést, hogy design. kényelmetlen, a gombokat alig lehet megnyomni rajta (oké, most hosszú a körmöm... de amúgy is megközelíthetetlenek!), és olyan hangosan szól, mintha ki lenne hangosítva, megsüketülök.
lehet bele SD kártyát rakni, de semmit se érek vele. zenét lehetne hallgatni rajta, ha kaptam volna hozzá headsetet, mert természetesen nem jack csatlakozós füles megy bele.
megmutatom ezt a szutykot is:
megkaptam, beletettem a SIMkártyát, és ért az első sokk: nincs egy darab telefonszámom se. na jó, ez így nem igaz, mert a fogorvosomé, és az egyik bátyám száma például megvan, mert azt kártyára mentettem anno... szóval, 5 telefonszámon kívül semmi kontaktom nincs. Droidon egy olyan 700 kapcsolatom volt - vagyis nem Droidon, hanem a google fiókomban. pont azért mentek minden számot és email címet oda, hogy ha majd lesz következő telefonom, egy gombnyomással újra rajtalegyen a telefonon minden. de erre a szörnyetegre (ez lesz ezentúl a neve!) nem lehet rátenni, mivel nyilván nem Android rendszerrel üzemel (a bénák bizonyára most jöttek rá, honnan jött Droid neve...), így nem érem el a kapcsolataimat. persze, ezzel egyidejűleg nyilván rájöttem, hogy internetezésre is alkalmatlan, persze wifizni sem lehet vele (szerintem MMS-t küldeni se, egyébként).
oké, szeretem hogy a zsebemben van az internet. szeretem, hogy ha elveszek Szegeden (ami mindig előfordulhat, tekintettel arra hogy a saját utcámban is képes vagyok), egy gombnyomás, és megnézem merre kell mennem. szeretem, hogy ha a városban egy új szórakozóhely nyílik, akkor Forszkveren meg tudom nézni, milyen véleményeket írtak hozzá, meddig van nyitva a sarki közért, satöbbi. szeretem, hogy bármikor ingyen kapcsolatbaléphetek bárkivel, és a legközelebbi barátaimmal gtalkon is csetelhetek akárhol, akármikor. szeretem, hogy ha utazom, a kezemben elfér egyszerre 10 napilap, extra idő és kiadás nélkül olvasgathatok. szeretek fotózni, és mindenféle vicces effektet pakolni a képeimre. szeretem, hogy azonnal látom, ha bejelölnek facebookon egy előnytelen fotón, és azonnal le tudom szedni róla a tag-et, ahelyett, hogy mondjuk estig, míg gép elé nem kerülök az összes ismerősöm megnézhetné milyen rusnya vagyok :D szeretem, hogy akárhonnan tudok blogposztot írni, így nem vesznek el az ötleteim. és ami az egyik legfontosabb nekem: bárhol bármikor elérem az e-mail fiókom. sokat dolgoztam e-mailen keresztül, akkor szoktam rá, és azóta is rengeteget kommunikálok e-mailen keresztül, szerintem egy átlag felhasználóhoz képest legalábbis, többet. persze, jönnek a spamek is -bár szűrve vannak- de átlag napi 15 levelet kapok, amiből mondjuk 8-10 olyan, hogy fontos lenne válaszolni rájuk. az életvitelemmel összefügg, hogy nem minden este ülök le Tündérke elé ((aki a netbookom)) (bár ezt senki se hiszi el rólam, de igaz), és baromira utálom ha torlódnak a leveleim.
Droiddal a metrón ülve intézhetem a dolgaim, ami borzasztó nagy időtakarékosság az életemből.
egyszerűen, könnyebb vele az élet. ha hazafele azon gondolkozom, hogy főzni kéne valamit, mire hazaérek már kezemben a recept... de még órákig sorolhatnám.
szóval, hiányzik. de mire befejeztem a posztot, már egyeztettem Cézével, jövőhéten megkapom öccse eggyel korábbi telefonját, ami már viszonylag modern, és talán még netezni is lehet vele (bár az alkalmazásaim nem tudom majd használni, így telefonszámaim se lesznek még pl, de már az is ezerszer jobb lesz Szörnyetegnél.)
és most jöttem rá, hogy meghalt Nyufó. ő a Droidban nevelt nyuszi jelmezes ufó tamagochim, akit már vagy egy hónapja etetgettem, gondoztam. rest in peace :((((((
aki eddig esetleg nem lett volna biztos abban, hogy elmebeteg és örök infantilis vagyok, azt szerintem most meggyőztem :D
oké, kütyüfüggő vagyok, meg webkettő, szóval akit nem érint vagy nem érdekel a témakör, ezt a bejegyzést ugorja át nyugodtan, anélkül, hogy idiótának nézne :D köszi!
kezdjük ott, hogy Droid az elmúlt időben elég sokat rosszalkodott, már egy éves, amúgy is ráfér egy kis karbantartás, meg az igazat megvallva, néha már annyira rosszul üzemelt, hogy időszakosan használhatatlanná vált. összepakoltunk, mint mikor a család egyik tagja hosszabb utazásra megy. kivettem az SD kártyát, kikapcsoltam a netet, magamhoz vettem a garancialevelet mint az útlevelet szokás, lelkiekben elbúcsúztunk egymástól, és bevittem leadni a szervízbe.
csak naiv kis remény volt részemről, hogy hasonló, internetezésre alkalmas mobilt kapok, ne adj isten, pont ugyanolyat, mint Droid.
egyébként, ő Droid:
 |
| Vodafone Smart 858 |
lehet bele SD kártyát rakni, de semmit se érek vele. zenét lehetne hallgatni rajta, ha kaptam volna hozzá headsetet, mert természetesen nem jack csatlakozós füles megy bele.
megmutatom ezt a szutykot is:
 |
| Samsung J 700 összecsúsztatva - hehe, még képen is kétszer akkora mint Droid |
megkaptam, beletettem a SIMkártyát, és ért az első sokk: nincs egy darab telefonszámom se. na jó, ez így nem igaz, mert a fogorvosomé, és az egyik bátyám száma például megvan, mert azt kártyára mentettem anno... szóval, 5 telefonszámon kívül semmi kontaktom nincs. Droidon egy olyan 700 kapcsolatom volt - vagyis nem Droidon, hanem a google fiókomban. pont azért mentek minden számot és email címet oda, hogy ha majd lesz következő telefonom, egy gombnyomással újra rajtalegyen a telefonon minden. de erre a szörnyetegre (ez lesz ezentúl a neve!) nem lehet rátenni, mivel nyilván nem Android rendszerrel üzemel (a bénák bizonyára most jöttek rá, honnan jött Droid neve...), így nem érem el a kapcsolataimat. persze, ezzel egyidejűleg nyilván rájöttem, hogy internetezésre is alkalmatlan, persze wifizni sem lehet vele (szerintem MMS-t küldeni se, egyébként).
 |
| Kinyitva. látszik a rajongás az arcomon |
Droiddal a metrón ülve intézhetem a dolgaim, ami borzasztó nagy időtakarékosság az életemből.
egyszerűen, könnyebb vele az élet. ha hazafele azon gondolkozom, hogy főzni kéne valamit, mire hazaérek már kezemben a recept... de még órákig sorolhatnám.
szóval, hiányzik. de mire befejeztem a posztot, már egyeztettem Cézével, jövőhéten megkapom öccse eggyel korábbi telefonját, ami már viszonylag modern, és talán még netezni is lehet vele (bár az alkalmazásaim nem tudom majd használni, így telefonszámaim se lesznek még pl, de már az is ezerszer jobb lesz Szörnyetegnél.)
és most jöttem rá, hogy meghalt Nyufó. ő a Droidban nevelt nyuszi jelmezes ufó tamagochim, akit már vagy egy hónapja etetgettem, gondoztam. rest in peace :((((((
aki eddig esetleg nem lett volna biztos abban, hogy elmebeteg és örök infantilis vagyok, azt szerintem most meggyőztem :D
péntek, október 5
meglepik
Cézével kedves mód szoktuk random meglepni egymást apróságokkal, csoki, mütyürkék, ilyesmi.
az évek során tökélyre fejlesztettük ezt az egészet, és szinte mindig kitalálja a másik, mire készül az egyikünk.
legutóbb a párbeszéd így zajlott:
-vettem neked meglepiiiiiit
-..legó?
grrr. utálom, mert bármilyen hihetetlen idiótaságot találok ki, mindig ráérez valahogy.
na, azért én is egész profi vagyok.
ma mondta, hogy hoz nekem két meglepit, és rögtön rávágtam, hogy mi az egyik. a másikra is van tippem, de nem mondtam meg neki, hanem felírtam egy cetlire, mert ha mégsem az, akkor bevallom hogy tévedtem, de nem röhögi ki hogy mire számítottam.
meséltem neki a cetliről, és közölte, hogy ahj, de nem gyűrű!
erről eszembe jutott a legnagyobb meglepi fail:
azt hiszem a 20. szülinapom volt két éve, mikor hetekkel korábban felírtam egy papírra a tippem, majd óriásit égtem vele, mert azt hittem, megkéri a kezem :D
de, azért ma fog hozni nekem egy zacskó csipszet, amivel egy hónapokkal ezelőtti Qwas koncert óta tartozik, mert fogadtunk, és nyertem :D
az évek során tökélyre fejlesztettük ezt az egészet, és szinte mindig kitalálja a másik, mire készül az egyikünk.
legutóbb a párbeszéd így zajlott:
-vettem neked meglepiiiiiit
-..legó?
grrr. utálom, mert bármilyen hihetetlen idiótaságot találok ki, mindig ráérez valahogy.
na, azért én is egész profi vagyok.
ma mondta, hogy hoz nekem két meglepit, és rögtön rávágtam, hogy mi az egyik. a másikra is van tippem, de nem mondtam meg neki, hanem felírtam egy cetlire, mert ha mégsem az, akkor bevallom hogy tévedtem, de nem röhögi ki hogy mire számítottam.
meséltem neki a cetliről, és közölte, hogy ahj, de nem gyűrű!
erről eszembe jutott a legnagyobb meglepi fail:
azt hiszem a 20. szülinapom volt két éve, mikor hetekkel korábban felírtam egy papírra a tippem, majd óriásit égtem vele, mert azt hittem, megkéri a kezem :D
de, azért ma fog hozni nekem egy zacskó csipszet, amivel egy hónapokkal ezelőtti Qwas koncert óta tartozik, mert fogadtunk, és nyertem :D
szerda, október 3
hello, photo!
ma majdnem elaludtam a munkahelyen, de tényleg, éber alvás, nem baj, Katával felváltva figyeltünk. gyakorlatilag egyszer sem volt olyan pillanat, mikor mind a ketten képben lettünk volna. úgy éreztem magam, mint az általános iskolai informatika óráimon :D
utána Dzsásztinnal nyakunkba vettük a várost, és versenyt futottunk az idővel, Nappal szembe, hogy még tudjunk normális képeket fotózni. ezért egy eldugott sötét szűk kis utcán fotóztunk egy órán át, aztán meglepődtünk, hogy már sehol sincs a városban fény. megpróbáltunk átmenni a Budai hegyek mögé, de aztán mégse. a Nemzeti színháznál végül kikötöttünk újra, és körbefotóztuk egymást a lámpánál, a fűben, a falban, a falnál, írógéppel, régi könyvvel, újabb hévvel, meg mindennel gyakorlatilag ami megmozgatta a fantáziánkat.
a képeket egyébként főképp a bloghoz fotóztuk (ide is, de elsődlegesen a Múzsa nélkülhöz) majd egyszer még ebben az évszázadban ki is lesz válogatva az a hihetetlen mennyiségű kép amit 4-5 óra alatt ellőttünk. minden esetre nagyon vicces volt és kreatív a délután. és profi fotósnak néztek minket :D
Sőt, volt egy srác, abban a szűk utcában, aki azt hitte, testvérek vagyunk. azért nyilván én vagyok a szebb.
____________________________
más.
az elmúlt 7 évben, amit aktív blogolással töltöttem (jesszus, nagyon furcsa belegondolni...) ((és lassan 10 éve lesz, hogy elkezdtem életem első blogját a Teveklubbon!!!))
szóval az évek során sokan kérdezték, hogy miért nem vagyok annyira igényes az írásaimra, hogy nagybetűvel kezdjem a mondataimat? amikor lázadtam, azt feleltem, hogy csakazértse, ez az enyém, azt csinálok vele amit akarok, szóval kuss, amikor meg már elmúlt a tinédzserkor, akkor mindig olyasmit fogalmaztam meg, hogy nekem így komfortos. és tényleg.
de, ha valakit ez annyira zavar, és mindenképpen nagybetűkre vágyik, az olvassa a Múzsa nélkült! nekik ez egy jó opció. a többeknek meg kötelező!
((frappáns felvezetőt tudok írni marketing céllal, mi?))
utána Dzsásztinnal nyakunkba vettük a várost, és versenyt futottunk az idővel, Nappal szembe, hogy még tudjunk normális képeket fotózni. ezért egy eldugott sötét szűk kis utcán fotóztunk egy órán át, aztán meglepődtünk, hogy már sehol sincs a városban fény. megpróbáltunk átmenni a Budai hegyek mögé, de aztán mégse. a Nemzeti színháznál végül kikötöttünk újra, és körbefotóztuk egymást a lámpánál, a fűben, a falban, a falnál, írógéppel, régi könyvvel, újabb hévvel, meg mindennel gyakorlatilag ami megmozgatta a fantáziánkat.
a képeket egyébként főképp a bloghoz fotóztuk (ide is, de elsődlegesen a Múzsa nélkülhöz) majd egyszer még ebben az évszázadban ki is lesz válogatva az a hihetetlen mennyiségű kép amit 4-5 óra alatt ellőttünk. minden esetre nagyon vicces volt és kreatív a délután. és profi fotósnak néztek minket :D
Sőt, volt egy srác, abban a szűk utcában, aki azt hitte, testvérek vagyunk. azért nyilván én vagyok a szebb.
____________________________
más.
az elmúlt 7 évben, amit aktív blogolással töltöttem (jesszus, nagyon furcsa belegondolni...) ((és lassan 10 éve lesz, hogy elkezdtem életem első blogját a Teveklubbon!!!))
szóval az évek során sokan kérdezték, hogy miért nem vagyok annyira igényes az írásaimra, hogy nagybetűvel kezdjem a mondataimat? amikor lázadtam, azt feleltem, hogy csakazértse, ez az enyém, azt csinálok vele amit akarok, szóval kuss, amikor meg már elmúlt a tinédzserkor, akkor mindig olyasmit fogalmaztam meg, hogy nekem így komfortos. és tényleg.
de, ha valakit ez annyira zavar, és mindenképpen nagybetűkre vágyik, az olvassa a Múzsa nélkült! nekik ez egy jó opció. a többeknek meg kötelező!
((frappáns felvezetőt tudok írni marketing céllal, mi?))
kedd, október 2
buzdítás
mostanában megint visszaesett az olvasói aktivitás a blogon (értsd, a posztok alatti vélemény nyomkodás) ezért gondoltam elmesélek valamit, amire kötelezően kell nyomkodni az alsó gombokat.
eddig mióta világ a világ, én minden munkahelyemen az első héten belefutottam valami nagyon kínos szituációba. a teljesség igénye nélkül:
-A strandon a 2. nap majdnem beleestem a medencébe (pedig 3 méterre volt a székem..)
-a múzeumban az első nap, nagyjából a harmadik munkaórám megkezdésekor beleejtettem a mágneskártyám a liftaknába. kívülről. úgy, hogy egy méterre álltam a lifttől. háttal. és a lift és a padló közti rés mérete körülbelül fél centi volt. majd ezek után felmentem szólni a főnöknek, nagyon szidtam magam, hogy én vagyok a világ legnagyobb nyomorékja, idióta segg, de hát ez történt. a főnök erre annyit mondott, hogy múlt héten ő is beejtette. ... második öngól ...
-az étteremben eltöltött első órám a konyháról indult, ahol mondták, nyugodtan nézzek körül, milyen alapanyagok vannak, stb. az első fiókot, amit kihúztam, kirántottam, és a farmeromon illetve a földön landolt egy nagy kamró (műanyag edény) shitake gomba, ami méregdrága. egyébként nem mondom meg, melyik étterem, de aki aznap shitakés kaját rendelt, szarul járt. az utolsó napomon az étteremben nyitás előtt kijött a konyháról beszélgetni egy csaj, és mondta, hogy ő még sose látott/evett chucca salátát (tengeri alga) mert az nem a konyháról jött, így hoztam egy kamróval, amit egy laza csuklómozdulattal kiborítottam a földre. a két esemény közt pedig minden napos volt hogy leforráztam kezem lábam, elejtettem mindent ami csak a kezemben volt, levertem mindent, átestem mindenen, és volt olyan is, hogy udvariasan elköszöntem egy házaspártól, majd az elmenetelük után 3 perccel döbbentem rá, hogy a két számla közül csak az egyiket vittem ki, így a másikat nyilván nem is fizették ki...
egyébként leszögezném, nem vagyok ügyetlen fajta.
tegnap már felkészítettem a munkatársaim, hogy ne lepődjenek meg, ha hamarost bekövetkezik valami kínos. mondjuk beszorulok a mosdóba, vagy ilyesmi.
ma (ez a második napunk volt) épp az egyetlen hímnemű újnak mutogattam a szoftvert, mikor arra sétált a csoportvezetőnk, és csodálkozva lehajolt a földre valamiért, hogy ÓÓÓ HÁT EZ MICSODA (tényleg üvöltött) majd mivel az én székem alatt találta, lerakta elém, és Peti elé az asztalra. ebben a pillanatban a csopivezető is felismerte, és szintén üvöltve konstatálta, hogy ÓÓÓ EZ CSAK EGY TAMPON.
majd továbbment.
pedig már úgy vártam, hogy még meg is kérdezi, hogy enyém-e? ...
na, és ez ennél már csak bénább lesz ezentúl, elindult a lavina.
bocs, buzdításnak indult, de a bénaságaim számszerűsítése kicsit lehúzott, így nem sikerült túl frappánsra a bejegyzés.
cserébe vigasztalhattok a poszt alatti gombok nyomkodásával, de tényleg.
(egyébként a tampon az enyém volt, bár indokolatlan volt a jelenléte... Murphy...)
eddig mióta világ a világ, én minden munkahelyemen az első héten belefutottam valami nagyon kínos szituációba. a teljesség igénye nélkül:
-A strandon a 2. nap majdnem beleestem a medencébe (pedig 3 méterre volt a székem..)
-a múzeumban az első nap, nagyjából a harmadik munkaórám megkezdésekor beleejtettem a mágneskártyám a liftaknába. kívülről. úgy, hogy egy méterre álltam a lifttől. háttal. és a lift és a padló közti rés mérete körülbelül fél centi volt. majd ezek után felmentem szólni a főnöknek, nagyon szidtam magam, hogy én vagyok a világ legnagyobb nyomorékja, idióta segg, de hát ez történt. a főnök erre annyit mondott, hogy múlt héten ő is beejtette. ... második öngól ...
-az étteremben eltöltött első órám a konyháról indult, ahol mondták, nyugodtan nézzek körül, milyen alapanyagok vannak, stb. az első fiókot, amit kihúztam, kirántottam, és a farmeromon illetve a földön landolt egy nagy kamró (műanyag edény) shitake gomba, ami méregdrága. egyébként nem mondom meg, melyik étterem, de aki aznap shitakés kaját rendelt, szarul járt. az utolsó napomon az étteremben nyitás előtt kijött a konyháról beszélgetni egy csaj, és mondta, hogy ő még sose látott/evett chucca salátát (tengeri alga) mert az nem a konyháról jött, így hoztam egy kamróval, amit egy laza csuklómozdulattal kiborítottam a földre. a két esemény közt pedig minden napos volt hogy leforráztam kezem lábam, elejtettem mindent ami csak a kezemben volt, levertem mindent, átestem mindenen, és volt olyan is, hogy udvariasan elköszöntem egy házaspártól, majd az elmenetelük után 3 perccel döbbentem rá, hogy a két számla közül csak az egyiket vittem ki, így a másikat nyilván nem is fizették ki...
egyébként leszögezném, nem vagyok ügyetlen fajta.
tegnap már felkészítettem a munkatársaim, hogy ne lepődjenek meg, ha hamarost bekövetkezik valami kínos. mondjuk beszorulok a mosdóba, vagy ilyesmi.
ma (ez a második napunk volt) épp az egyetlen hímnemű újnak mutogattam a szoftvert, mikor arra sétált a csoportvezetőnk, és csodálkozva lehajolt a földre valamiért, hogy ÓÓÓ HÁT EZ MICSODA (tényleg üvöltött) majd mivel az én székem alatt találta, lerakta elém, és Peti elé az asztalra. ebben a pillanatban a csopivezető is felismerte, és szintén üvöltve konstatálta, hogy ÓÓÓ EZ CSAK EGY TAMPON.
majd továbbment.
pedig már úgy vártam, hogy még meg is kérdezi, hogy enyém-e? ...
na, és ez ennél már csak bénább lesz ezentúl, elindult a lavina.
bocs, buzdításnak indult, de a bénaságaim számszerűsítése kicsit lehúzott, így nem sikerült túl frappánsra a bejegyzés.
cserébe vigasztalhattok a poszt alatti gombok nyomkodásával, de tényleg.
(egyébként a tampon az enyém volt, bár indokolatlan volt a jelenléte... Murphy...)
can i ask?
most idekéne taggelnem azt a bejegyzést, ami a MindenRendben emberről szól mert passzolna a poszt hangulatához, de lusta vagyok megkeresni.
holnap reggel meg vizsga a melóhelyen, este 10 van, és lefekszem aludni. imádok újra dolgozni!
és nagyon vagány a kulcscsomóm, van rajta 1 darab kulcs, 3 mágneskártya, meg egy mágnesbigyó (ami nem kártya, de szintén mágneses ajtónyitó)
...jha, meg egy nyuszi!
hétfő, október 1
statisztika
mindenki tudja, hogy időnként imádok statisztikát közölni a blogomról.
az elmúlt hónap legtöbbet keresett szavai amik a blogomra hozták az olvasót (Helló!):
természetesen első helyen van még mindig a "nevem+belvárosi jáccótér" kifejezés, de sztem ez örök első.
annak, akit a "fedet jácotér" kifejezés hozott át a googleből a blogomra azt üzenem, hogy eltévet, és röktön keresen valami mást. ha pedig a gyerekének keresett fedett játszóteret a hűs őszi napokra, akkor légyszi, ne ő korrepetálja majd a kicsit általánosban!
úgy néz ki, most a dalszövegek a menők. ennek örömére ide is írom, hogy Élvezd a napfényt, hogy éppen nem esik, élvezd a munkát, tudod hogy az nemesít! (a mai 8.5 óra üldögéléstől izomlázam van a fenekemben. nem vagyok én ehhez hozzászokva...)
a converset meg egyáltalán nem értem mit keres itt :D
(ja és köszi ezúton is Imolának, Ildinek, Cukornak akiknél serényen be van linkelve a jáccótér, jönnek tőletek az emberek rendesen :P)
az elmúlt hónap legtöbbet keresett szavai amik a blogomra hozták az olvasót (Helló!):
természetesen első helyen van még mindig a "nevem+belvárosi jáccótér" kifejezés, de sztem ez örök első.
annak, akit a "fedet jácotér" kifejezés hozott át a googleből a blogomra azt üzenem, hogy eltévet, és röktön keresen valami mást. ha pedig a gyerekének keresett fedett játszóteret a hűs őszi napokra, akkor légyszi, ne ő korrepetálja majd a kicsit általánosban!
úgy néz ki, most a dalszövegek a menők. ennek örömére ide is írom, hogy Élvezd a napfényt, hogy éppen nem esik, élvezd a munkát, tudod hogy az nemesít! (a mai 8.5 óra üldögéléstől izomlázam van a fenekemben. nem vagyok én ehhez hozzászokva...)
a converset meg egyáltalán nem értem mit keres itt :D
(ja és köszi ezúton is Imolának, Ildinek, Cukornak akiknél serényen be van linkelve a jáccótér, jönnek tőletek az emberek rendesen :P)
kommunikációs szürke köd
az elmúlt hetekben SMS-eket küldözgettem véletlenségből, mostanában meg már gyakorlatilag minden üzenet rossz helyen köt ki, mindenki félreért, és én se értek senkit.
nem is igazán kéne beszélgetni senkivel, ez az elmúlt időszak tapasztalata :D
nem is igazán kéne beszélgetni senkivel, ez az elmúlt időszak tapasztalata :D
doesn't matter
Zé (aki az egyik bátyám a kettőből) ma kérdezte meg, hogy hol lakom.
Június 15 óta élek itt, ahol. most lesz 4 hónapja.
ez az első Család címkével ellátott posztom a jáccótéren. ez mindent megmagyaráz :)
Június 15 óta élek itt, ahol. most lesz 4 hónapja.
ez az első Család címkével ellátott posztom a jáccótéren. ez mindent megmagyaráz :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)