nem szabad pingvineket idehozni

"- Ezek a szabályok: nem szabad megállni, nem szabad egymásra ugrani, nem szabad vitorlákat állítani, nem szabad pingvineket idehozni!"

A fenti mondatot egy 3 éves Ármin nevű kisfiú volt képes kijelenteni, Coelho teljes életbölcsességével megáldva. Mindenkinek így kellene élni, és a pingvineket sem lenne szabad idehozni.

Árminról és dawn-szindrómás nővéréről, a 7 éves Szirkáról egyébként édesanyjuk blogot vezet amit ide kattintva mindenki megcsodálhat, érdemes megállni egy pillanatra és beleolvasni a gyerekek fejébe. (egy pillanatra megállni, hahah. én évente 1x böngészem a blogot nagyjából, de akkor vissza is olvasok egy évnyi bejegyzésáradatot :D)


egyébként meg bordahajtogatás van!

önvédelmi leckék kezdőknek - még mindig aktuális

Cézével szakítottunk.

nincs más mondanivalóm jelenleg. inkább olvassátok az önvédelmi leckék kezdőknek c. sorozatomat tavalyról, biztos nem csak nekem van most erre szükségem.

Két fecske nem csinál telet, mindenki úgy nyal ahogy nyelet

háttérzene:

Érdekes, hogy ha egy régebb óta nem látott ismerős apró mozzanatait, jellegzetességeit kell felidézned, leginkább pozitív, számodra kedves dolgok jutnak eszedbe:
a bal szemére kicsit hunyorít, ha vigyorog, mindig felemás zokni van rajta, udvariasan kinyitja előtted az ajtót, érdeklődően hallgatja a történeteidet.

És aztán találkoztok, és a fentiek mellett észreveszel számtalan bosszantó, sőt egyenesen dühítő mozzanatot a másikban.Ez természetes, ezzel nincs is gond. Viszont minden ilyen mozzanatnál (bámulja a feneked ha előreenged az ajtónál, egy icipicit mindig sípol az orra mikor levegőt vesz, stb) rájössz, hogy ezeket évekkel korábban is tudtad már róla. De nem emlékeztél rá, és ez a meghökkentő az egészben.
A számunkra rossz dolgokra kevesebb ideig emlékszünk.

Ez egészen biztos, hogy összefüggésben van azzal, hogy az emberek képesek számtalanszor elkövetni ugyanazt a hibát. Epres joghurtot veszel neki, mikor az az egyetlen amire allergiás, ezért nagyon ideges lesz, és ilyenkor kidagad egy ér a nyakán. Minden egyes alkalommal rácsodálkozol a kidagadt érre, majd arra, hogy hogyan is felejthetted ezt el?
És mivel ismét elfelejted, beleesel a saját hibádba újra és újra.

Kíváncsi vagyok, lesz-e olyan dolog, amiből valaha valamit fogok tanulni.

Izzad a puncid a nyereg alatt, mi?

A fenti fantasztikusan választékos, figyelmes és végtelenül kedves mondat volt az első, amit a BICIKLIMEN nekem szegeztek.
A biciklim Foxi, vagy Roxi, de nem fixi. Kinéztem, beleszerettem (mert napsárga, vagy naposcsibesárga, és a csajok beleszeretnek rögtön az ilyen holmikba) aztán utána néztem, hogy valóban megfelelő-e, mérlegeltem az árát, elmentem megnézni, kifizettem, felpattantam a nyeregbe, és az Örsről elindultam hazafelé.

és Foxival az első utam 3. percében sikerült egy szembejövő középkorú biciklis fószernek a fülembe súgnia ezt a fantasztikus mondatot mikor elhaladt mellettem. Kösz, bunkó paraszt.

Egész megbocsájtottam, mert pár perccel később egy szembejövő biciklis rámcsengetett, mosolygott, és bár rövid ideig láttuk egymást, és rajtam napszemüveg volt, de esküdni mernék, hogy még kacsintott is, kedves tőle :)

minden esetre, a nyaralásra félretett pénzemet remekül költöm el Foxira :) még szükségem van egy teljes első fékre, csengőre, lakatra, és akkor végre forgalomkésznek nyilvánítom a járgányt.