Érdekes, hogy ha egy régebb óta nem látott ismerős apró mozzanatait, jellegzetességeit kell felidézned, leginkább pozitív, számodra kedves dolgok jutnak eszedbe:
a bal szemére kicsit hunyorít, ha vigyorog, mindig felemás zokni van rajta, udvariasan kinyitja előtted az ajtót, érdeklődően hallgatja a történeteidet.
És aztán találkoztok, és a fentiek mellett észreveszel számtalan bosszantó, sőt egyenesen dühítő mozzanatot a másikban.Ez természetes, ezzel nincs is gond. Viszont minden ilyen mozzanatnál (bámulja a feneked ha előreenged az ajtónál, egy icipicit mindig sípol az orra mikor levegőt vesz, stb) rájössz, hogy ezeket évekkel korábban is tudtad már róla. De nem emlékeztél rá, és ez a meghökkentő az egészben.
A számunkra rossz dolgokra kevesebb ideig emlékszünk.
Ez egészen biztos, hogy összefüggésben van azzal, hogy az emberek képesek számtalanszor elkövetni ugyanazt a hibát. Epres joghurtot veszel neki, mikor az az egyetlen amire allergiás, ezért nagyon ideges lesz, és ilyenkor kidagad egy ér a nyakán. Minden egyes alkalommal rácsodálkozol a kidagadt érre, majd arra, hogy hogyan is felejthetted ezt el?
És mivel ismét elfelejted, beleesel a saját hibádba újra és újra.
Kíváncsi vagyok, lesz-e olyan dolog, amiből valaha valamit fogok tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése