ez még nekem is sokkoló, hihetetlen hír :D aki közelebbi kapcsolatban áll velem tudja, hogy az elmúlt években (10? jézusom!) gyakorlatilag láncdohányos voltam, és igazából azt írnám, hogy vagyok... azt mondják, a dohányosok örökre azok maradnak, max nem gyújtanak rá... erre kíváncsi vagyok hosszútávon :)
Szerintem a nehezén rég túl vagyok, és érdekes, de azóta se nagyon jut eszembe, hogy rágyújtanék.
Nem is arról van szó, hogy ha dohányosok között vagyok, akkor meg kell állnom... mert tényleg nem is akarok rágyújtani. Én, aki tavaly, és az elmúlt években nem csak hogy rá akartam gyújtani ha lehetőség volt rá, hanem folyton rá akartam gyújtani. Kész önmagamból kifordulás.
Szóval, nincs sóvárgás, nincs semmi. De nagyon furcsa érzés, mert amellett, hogy nem akarok rágyújtani akkor se ha egy rendezvény dohányzója közepén ácsorgok, még büdösnek is tartom... :D mintha sose dohányoztam volna.
Mint a 3 évesek a világra, úgy csodálkozom rá, hogy a dohányosok büdösek. A buszra felszáll egy dohányos, és rögtön megcsap a bűz... és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy régen ilyen szagom volt nekem is... én fincsi illatnak gondoltam, szerettem a dohány szagot, nekem ez jól esett... teljes döbbenet! Ezúton is bocsánat minden nem dohányzó barátomtól, akik rövidebb-hosszabb ideig szó nélkül tűrték, hogy én tényleg ennyire büdös voltam O____O
Attól függetlenül, hogy már érzem, milyen büdös voltam az elmúlt 10 évben, továbbra is dohányosként gondolok magamra és az életemre... és a többiek elmondása szerint lehet, hogy 20 év múlva is ez lesz. Nagyon érdekes, hogy ha azt látom, hogy induláskor még sétálnom kell a buszmegállóhoz, ami 2-3 utca, akkor fejben rögtön bekapcsol a jelző, hogy az egy szál cigi... a távolságot és az időt ki tudja, lehet hogy örökké cigiben fogom mérni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése