Írásterápia

 Ma a háziorvos a kezembe nyomott egy beutalót pszichiátriára, szóval gondoltam leírom, hogy jutottam idáig.

Mondanám, hogy nincs baj, nem kell megijedni, de a bőgés fojtogatott a dokinál, majd utána egész úton hazafelé, szóval egyértelmű, hogy nem vagyok jól. Viszont úgy gondolom, az állapotom nem indokolja a klinikai szakpszichológia szintjét. Nem a háziorvosom véleményét szeretném cáfolni, ő egyértelműen orvosi segítséget kínált a problémámra, hiszen orvos, és nem ez a szakterülete tehát nyilván továbbküldene máshoz. De 2 kérdésből természetes, hogy nem tudja megítélni, hogy milyen szinten lehet az állapotom. Én viszont tudom, hogy szerencsére ez még nem pszichológusért kiállt - első körben megpróbálok megtenni mindent a magam jólétéért amit még én képes vagyok tenni.

Hetek óta mozog a fejemben, hogy ha leírnám mi történik, hogyan érzem magam az nagyon sokat segíthetne, így hát elkezdem. Most nem ígérem hogy teljeskörűen beszámolok, és azt se, hogy ez a lendület megmarad, ez majd idővel eldől hogy folytatom-e az írásterápiát.

Na, de mi is a helyzet?
Vannak dolgok, amik régóta velem vannak a háttérben: mondanom se kell, hogy covid helyzet van 2,5 éve. Március óta háború zajlik Ukrajnában. KATÁs nem vagyok, de természetesen engem is érint ahogy a lassan 15% infláció is. 

És akkor ehhez jönnek a személyesebb vonalak: Egyrészt ami régóta fennáll, a stressz. Ha jól emlékszem 2019 óta figyeljük különböző órákkal hogy átlagon felülien magas a stressz szintem - és érzem is sokszor. Tudom, nem orvostechnikai eszközök ezek, de ha az átlag embernek 20-25-ös érték a mindennapos, nekem meg évek óta a 70 körüli, akkor azért gyanús... Manuális stressz teszteket is töltöttem ki korábban, mind szerint magas a stressz szintem általában - és a legjobb hogy évekig állítottam, hogy nem is érzem, észre se veszem, remek a stressztűrő képességem. Na már észreveszem.

Május-június magasságában a munka körül akkora káosz volt, hogy teljesen kiégtem. Pedig tudatos vagyok, évek óta tudom mik a kiégés jelei, mit lehet ellene tenni stbstb., de menthetetlennek éreztem a szituációt, és kizárólag túlélésre hajtottam - ez sokszor 12-13 órányi munkát jelentett, és úgy gondolom főleg utólag, hogy a legnagyobb bajom a megbecsülés érzetének a hiánya volt. Elvesztettem a motivációmat, és az érdeklődésemet, minden mindegy lett. Sokan dolgoznak ilyen énleszarom hozzáállással, de én lassan 10 éve dolgozom a cégnél szívvel-lélekkel, ötletelve, érdeklődve erőn felül... tehát ha már nekem is minden mindegy, akkor ott baj van. Akkora hajtás volt hogy kiégni sem volt időm :D júliusban a hajtás enyhült, azt hittem utána jobb lesz - de nem lett. Vannak a munkával kapcsolatosan személyes problémáim is, leginkább úgy tudom megfogalmazni hogy mindenki idióta. És tudom, hogy nem ők lettek mondjuk 1 év alatt hülyébbek, csak én viselem őket nehezebben...

Régóta zajérzékeny vagyok, amivel általában nem foglalkozom, de volt már hogy konkrétan idegbeteg lettem attól hogy az iroda túloldalán csámcsogott egy kolléga. Ezzel is foglalkozni kell. Borzasztóan feszült tudok lenni.

A helyzetet szinesíti, hogy a főnököm felmondott, akinek a poziciójára régóta fáj a fogam, de most olyan állapotban vagyok hogy még megpályázni se merem... (ez pillanatnyi helyzet, nagyjából naponta 2x változik)

Szorongok. Haha, gondoltátok hogy erre is vannak manuális tesztek? (az egyik pszichológiai teszt alapján egész pontosan "nagyon szorongok") Érdemes volt utána olvasni a témának, mert eddig csak azt tudtam, hogy minden bajom van, semmi se jó, nem tudnám megmondani mi, de nagyon utálom, ingerült és agresszív vagyok akár a szeretteimmel is stbstb - magamtól is kérdeztem, hogy oké hogy szorongok, de mégis mitől? Egész megdöbbentett mikor utána néztem és kiderült hogy a szorongás egyértelmű definíciójában is benne van, hogy pontos ok nélkül történik. Ez tényleg megnyugtató már, hogy tudom.

Szóval ma elmentem a háziorvoshoz hogy a szokásos éves vérvételemhez adjon beutalót - és mondtam neki, hogy ha vannak olyan értékek amik a stresszel kapcsolatban is nézhetőek, akkor szeretném azt is - kb a beszélgetésünk 2 perces volt, megkérdezte mi a gond, mondtam hogy tartósan erős stressz, erős munkahelyi kiégéssel, megkérdezte hogy a magánéletem a problémás vagy a munkahelyi, mondtam hogy utóbbival van baj, csak nem tudom már letenni ha hazamegyek (most is épp 2 napja szabin vagyok és tehetetlenül vergődöm) és akkor kaptam beutalót pszichiáterhez. 

Az elmúlt időben mégtöbbet sportoltam, igyekszem meditálni, légzéstechnikákat gyakoroloni, és akkor ehhez most hozzájött ez a kis írásterápia is. A vérvételemnek úgy is október elejére lesz eredménye, ha akkor nem találunk semmit ami a stressz szintet fizikailag indikálná, és jobban se leszek, akkor újragondolom ezt a dolgot hogy kell-e orvos a pszichémnek.