vasárnap, augusztus 9

halmozottan hátrányos - halmozottan előnyös

Úgy gondoltam, írok kicsit a munkáról (tudom, megint... :D... Igyekszem visszafogni magam, mert családon belül találkoztam már karrierista nővel (úgy hívják, Anyu) és min. 20 évig kitartóan ellenkeztem, hogy én bizony nem leszek ilyen. Ezt továbbra is szem előtt tartom, de már azért értem a dolgot...).

Pénzügyi szakmába csöppentem (aki ismer, felröhöghet), és február óta egy olyan csoport tagja vagyok, akik a cég rendszereinek működésre bírásával foglalkoznak leginkább - félúton az IT és az ügyfelek között. Fejleszteni nem fejlesztünk, de fejlesztési igényekkel dolgozunk (2-t írtam már, és 2 másik fejlesztésem fut az igényektől független február óta), a fejlesztéseket mi teszteljük. Ezen felül ezer más napi, heti, havi feladata van mindenkinek, plusz az ügyfélszolgálatot is mi támogatjuk. Minden téren.
A sok egyéb feladat mellett leginkább az IT-vel dolgozom együtt, projectszervezőkkel, programozókkal, stb.

Az nem titok, hogy kislánykorom óta érdekel az IT és minden ami ezzel jár, noha persze nem tanultam informatikusnak :) az érdeklődésem tegyük félre, mert ez csak egy apróság.
Úgy esett, hogy én vagyok a legfiatalabb munkatárs a cégnél (ezen akkor gondolkoztam el, mikor a munkavállalói elégedettség-felmérésnél megláttam a korcsoport bontást, amibe tartoztam akkor (24 éves korig), és rájöttem, én vagyok az egyedüli. Így hasznos az anonimitás :D) szóval most már 24 múltam, de nincs fiatalabb.
Ezzel nekem egyébként nincs gondom, mindig is, mindenhol én voltam a legfiatalabb.

A csoportba (ami 9 éve alakult), azt hiszem 8 éve nem került be nő. Igazából aki létrehozta a csoportot, Erzsi, rajta kívül 1 nő van. Erzsi nyugdíjazása után pedig a csoportvezetőnk is férfi lett (neki szerencsére nincsenek sztereotipiái). Szóval, most 7/3 lett a nők aránya irodán belül.
Irodán belül nincs is gond, mert elismerik, amit eddig letettem az asztalra, tudják honnan indultam, és max a 2000-es évek előtti filmeknél ötlik fel bennük a gondolat, hogy azokról én mit se tudhatok.

IT oldalról viszont egy 24 éves kiscsaj vagyok, ami igaz is, de néha semmi mást se látnak ezen kívül. Nem egyszerű köztük nőnek lenni, fiatal nőnek lenni meg pláne.
Tudom, hogy nem adnak annyira a szavamra, talán a munkámban se bíznak meg annyira, mint kellene. Az első szakmai konfliktusomra persze alig kellett 1 hónapot várni, nem meglepő módon először egy nő kolléga éreztette velem, hogy mit se értek az egészből - és azóta is vigyorgok ettől, mert természetesen igazam volt, és ezt mindkettőnk főnöke belátta.

Szerencsére a csoportvezetőm (aki megcsapkodna egy döglött ponttyal, ha főnökömnek mondanám - szimpatikus hozzáállás!) tudja, mit vállalt. Februártól kerültem hozzá, de elvileg már tavaly nyáron bejelentette az igényét rám, pedig akkor még külső cégen keresztüli munkavállaló voltam a CC-ben. Megbízik bennem, tudja mik az erősségeim, és nem felejt el megdícsérni, vagy elpletykálni, ha a vezetői megbeszélésen engem dícsérnek.

Ami a hátrányom, az az erősségem. Egyrészt fontos az, hogy külön van vagyon, és életes oldal, a termékeinknek megfelelően a legtöbb munkatársam minden osztályon vagy életes, vagy vagyonos. Én elvileg életes specifikációra lettem kárhoztatva, de nem felejtjük el, hogy a CC miatt nekem az összes termékünkről van fogalmam, mindre leoktattak anno.
Persze, fiatal vagyok - fiatalos szemlélettel. A rendszereket és funkciókat érintő kérdésekben kreatív, fiatalos szemléletem van, amit sokszor hiányolok néhány munkatársból. Néhányan kifejezettem konzervatívak, de a cég folyamatosan nő és megújul, így szerintem rossz irányt követnek - és kapok is erről pozitív visszacsatolást, mikor az én megoldásomat viszik sikerre másokéval szemben.

Nehéz együtt élni ezzel az 'amatőr, fiatal, fruska' bélyeggel, amit nem kommunikálnak felém, de néha bizony 1-2 kollégán érzem, hogy ez a hozzá(m)állása. Főleg azért nehéz elfogadni, hogy van ilyen is, mert a CC-ben már volt majdnem 2,5 év tapasztalatom, ahol már rég nem kellett azért harcolni, hogy tekintélyem legyen, a legidősebb, legtapasztaltabb munkatárs is nyiltan kért tőlem segítséget pl., mert ismerte a kompetenciámat.
Persze új funkciómban nyilván valóban kezdő vagyok - de a megszerzett tudásom és tapasztalatom nagyon messze áll a nullától. Nem egyszer én magyaráztam el egy informatikusnak az általa észre se vett problémát, hogy ez majd mit okoz a rendszerben, mert ismerem az értékesítési folyamatainkat is.

Szerencsére Á. nagyon jól ismer, és ha elbizonytalanodom magamban, vag elbizonytalanítanának mások, ő mindig tudja, hogyan haladjak tovább.
Szóval, ami a legfontosabb, hogy minden nehézség ellenére is, szeretem amit csinálok, és tudom, hogy vannak akik hisznek bennem :)