nagyon ég a villany

van valami sejtelmes hangulata annak, ha hajnal 4 körül kell felkelni.
én legalábbis apró korom óta így tekintek az éjszakai ébresztőre. régen rengeteget utaztunk úgy, hogy hajnalban keltett Anyu, épp csak annyi időre nyitottam ki a szemem, míg beszálltam a kocsiba, és már aludtam is tovább. ha rosszabbul ment a keltegetés, és késésben voltunk (mikor épp Romániából, mikor épp Lengyelországból, vagy bárhonnan) akkor jött Apu, és még álmomban felemelt, és berakott az autóba.
persze mindig ébren voltam! és persze mindig megjátszottam, hogy még alszom, csak hogy Apci betehessen a kocsiba. Szegény, legalább 12 éves koromig elég gyakran volt rászorulva, hogy emelgessen o_O pedig hát ő sem mai csibe.

na, az ilyen gondolatok miatt imádok hajnal 4kor kelni. akkor is, ha még van másfél órám. mert akkor leírni is van időm.

most nagyon sokat mond ez a szám:

...

és én persze már megint az egyetemmel álmodtam. szőrős lábbal, szoknyában indultam évnyitóra/vagy beiratkozni. és a suli a Mammuttól nyugatra volt, gyalog 20 perc. volt velem egy ember, aki az elején egy srác volt, aztán egy lány lett, igazából lényegtelen. bementünk a volt munkahelyemre, mert útba esett, hogy megoldjuk a lábam problémáját, és a volt munkahelyem pedig hirtelen pont úgy nézett ki, mint az általános iskolám (folyosó, berendezések, stb.) és ez elég érdekes egy múzeumtól.
ez ilyen, már gondolom mindenki megszokta, hogy hülyeséget álmodok.

"MINDENT ELPUSZTÍTOK, BASZKI!!!"

ez a mai nap jelszava tőlem, a világegyetem felé.

bár kevésbé mókás annak fényében, hogy ma egy kilenc hónapos és egy ötéves gyerek volt rámbízva.

de, nekik nem esett bajuk ^___^

Szeged, im comin'

borzasztóan aludtam az éjjel, az egyetlen jó az volt benne, hogy ahányszor felriadtam, feküdt mellettem valaki akihez hozzá lehetett bújni.

ezen kívül viszont az egész éjjelem ezekről a kifejezésekről szólt: SZTE, HSZI, TTIK, TOK, TIK, TO, VIK, AUDMAX, (...) és sorolhatnám.

még el se kezdődött, de már most teljesen az agyamra ment az egyetem.

de szerdán végre megyek le Szegedre, és akkor majd nekem nagyon jó lesz.

:///

ha választanom kell, hogy az ETR-el szopok órákig, vagy főzök valami finomat és sorozatnézős délutánt tartok, akkor nem kérdés, mi fog történni.

persze van ám felelősségtudat, ezért már így is órákat ültem efölött a szar fölött.

#köszönömhogyelmondhattam

de, legalább voltam az EPIC wine and more-ban, meg ZPben is - ahol 15 évesen voltam nagyjából utoljára - meg Deákoztunk is, sőt néha Cézével is össze tudunk futni.

zajlik az élet, csak munka kéne. ajánlatok vannak, csak borzasztóan rosszak. bár, kaptam egy műsorszerkesztői ajánlatot (de erről psszt, ne szóljuk el) de az lehet hogy csak októberben lesz aktuális, addig meg mégsem kellene éhen halni...

na.

sok lett a szabadidőm, az első nem munkával töltött napomat rá is áldoztam az alvásra, meg este beültünk ZPbe Alvinra Musival, nagyon retró volt az egész. 15 évesen jártunk ZPbe, Alvinra...

minden esetre jó volt.
holnap meg már interjúzás. és mindeközben hajnal 1 lesz, és facebookon egy tanár a főiskoláról munkát akar ajánlani.

zajlik az élet, na.

én és a vendéglátás V.

2 hónap, 1 cég, és 2 külön étterem alatt sokminden történt.

az egyik helyen megismertem rengeteg rossz embert, sokat lehet ebből tanulni. (és itt most nagy nagy respect egyvalakinek, aki erősíti a szabályt)
a másik étteremben csak 2 hete vagyok, de iszonyatosan megszerettem jópár embert. a lányok aranyosak, segítőkészek, a srácok tündérek és baromi mókásak. nem is tudom, hogy itt nevettem-e többet eddig, vagy anno a múzeumban (ahol aztán tényleg játék és mese volt a meló :)
szóval a mostaniakat nagyon szeretem.
A Levikét, Gabikát, Sanyikát, a Nyomikat, Norbikát, Joshit meg a Jozsót, Lilikét, Vikit, ANagyonTerhesFőninénit, Balukapitányt, Örsi-mörsit, ... ahj.

az egyik étteremből maximum két ember hiányzik, míg a másikból nagyjából két ember kivételével mindenki fog.

és hiányozni fog a kopott csizma, amiből E.T. plüssfeje lóg ki.

hétfőn lesz az utolsó napunk, aztán bezár a bazár, és szétoszlik a csapat. még lesz egy napom kiökörködni magam ezzel a sok-sok idiótával.
még utoljára táncolhatunk majd a preppen, meg izzadhatunk a fryon, és én még utoljára áteshetek majd minden tereptárgyban a pályán.

olyan aranyosak, ma az egyik szakács órákig győzködött, hogy maradjak a cégnél, és menjek velük a MásikForgalmasTérre.

egyvalami nem fog hiányozni, az tuti: a két hónapja tartó ínhüvelygyulladás a jobb kezemben.

munkakeresés

igazából a nagy számok törvénye alapján hamar lesz munkám (csak milyen?)

átlag negyed óra alatt 12 életrajzot küldök ki.

munkát keresni egyébként néha vicces is tud lenni, mert az emberek hihetetlen, milyen feltételeket tudnak szabni, meg egyáltalán... hogy írhat valaki olyat, hogy 25 éve működő multicég, ha a jelentkezést az alábbi mailcímre várják: gabesz009@citromail.hu ? (nem pontosan ez, de na.)

egyébként meg mindenben kételkedek, minden hirdetésben a pornót látom meg az MLM munkát, és ebből már kicsit elegem van. a vendéglátás az legalább vendéglátás. kár, hogy más a szakmám.
(jajj, dehogy kár, hogy mondhatsz ilyet?!)

csak szólok :D

igazi kozmopolitának érzem magam, mikor zárás előtt 10 perccel letipegek a boltba kezemben a kulcsommal és a bankkártyámmal.

ilyen elengedhetetlen élelmiszereket vettem, mint:
zárás előtt még épphogy csak félig száradt kifli, zsemle (1-1 darab)
majonéz (MIÉRT ilyen hihetetlenül drága?!?!?!?!?!)
tejföl (MINDIG kell itthonra, mindenhez!!!)
2 kukoricakonzerv (egyiket tejfölhöz, másikat kukoricakrémleveshez, bár tejszínt elfelejtettem venni... tipikus...)
3az1ben kávé

egyébként Létrás megint nincs itthon 3 napig. pedig csak most jött haza Lengyelországból. utálok egyedül lenni, ez egy dolog, de oké, beismerem, félek is. :D

én és a vendéglátás IV.

ugye, deportáltam a Forgalmas Térről a Forgalmas Plázába, de ugyanazon étterembe.

ott imádok mindenkit, nagyon kedvesek, segítőkészek, és ha még nem is vagyok szimpatikus (idáig 1 ilyennel találkoztam) akkor sem bunkó a másik, csak dolgozunk szépen egymás mellett.
a 3 főnök tündércuki, az étteremvezető gyakorlatilag minden tekintetben olyan, mint Balukapitány.

már majdnem elkezdtem élvezni amit 2 hónapja csinálok - azért csak majdnem, mert persze itt is borzasztóan nehéz és sok a meló, de legalább az emberek kedvesek és emberségesebbek a körülmények - szóval már majdnem élveztem ott lenni, mikor a deportálásom 2. napján kaptunk egy e-mailt az oroszországi fő fő fő vezetőtől, hogy bezárja az étteremlánc Forgalmas Plázabeli éttermét. természetesen támogatnak minket és mindenkit igyekeznek elhelyezni poziciómegtartással a többi étterembe (Forgalmas Tér amit utáltam, Forgalmas Tér II. ahova átment egy munkatársam akit gyűlölök...) szóval én nem kívánom folytatni ezt az egészet.
öröm az ürömben, hogy megkönnyíti a döntést, hogy felmondjak-e.

aug.20-án vagyunk nyitva utoljára a Forgalmas Plázában, aztán 31ig fizetett szabadságon vagyok, és elsejétől mennek a többiek a többi étterembe. nekem meg elsejéig kell új munka, mert én elsején szerződést bontani megyek.

lehet nekem szorítani!

közös lyuk :P

Ő az egyik legeslegfontosabb ember az életemben, Musi :)
az elmúlt ~6-7 évben folyamatosan biztosított a támogatásáról, mindig ott voltunk egymásnak, együtt nevettünk ha minden oké volt, és együtt bőgtünk ha összeomlott körülöttünk minden.
2 évvel ezelőtt majdnem ugyanakkor, teljesen felfordult az életünk, mindkettőnkkel történtek olyan dolgok amiket nem is tudom hogy vészeltünk volna át a másik nélkül. az elmúlt 2 év méginkább bebizonyította, hogy mennyire szar lehet az élet, és mennyire fontos, hogy legyen mellettünk valaki aki feltétel nélkül és önzetlenül szeret - ez a barátság.
tavaly márciusban kitaláltuk, hogy szeretnénk valami közös dolgot, ami mindig arra fog emlékeztetni, hogy bármennyire is kicseszhet velünk az élet, az emberek, a család, a sors - akármi -, mi mindig itt leszünk egymásnak. az elmúlt pár év tényleg nagyon durva volt mindkettőnknek.

mostanában egész összeállt az életünk, pedig nem egyszerű dolgokon mentünk keresztül. így végül ma elmentünk, és kilövettük a fülünket, lett fél-fél pár új lyuk a fülünkben :) nemsoká hálistennek lesz a mostaninál sokkal szebb fél-fél pár fülbevalónk is, nagyon apró, nagyon kék :)

minden esetre, ez csak a miénk, senkinek nem kell érteni :)

hű-ha

sokminden történik körülöttem.

#köszönömhogyelmondhattam

cserebogár

volt egy gimis jóbarátom, Szili. tipikus gimis barátság a miénk, az érettségi napjáig jól megvoltunk, rengeteget dumáltunk, jártunk együtt haza meg néha ide-oda is, de persze érettségi után már csak néhányszor beszéltünk, és már legalább másfél éve semmit.

viszont sosem tudtam róla, hogy zenei pályára vágyik, vagy hogy egyáltalán, érdekli a dolog, azt meg pláne nem gondoltam volna, hogy megy is neki.

nekem nagyon bejön, pedig nem az én világom ez a zene. az első száma az érettségi után 1-2 hónappal lett publikálva, és azóta úgy tűnik, elég jól megy neki a szekér.

(ebben a klipben a főhőst ő alakítja, ha valakit a zenén kívül az is érdekel, kiről beszélek - a Morrisons Ligetben forgatták)

(ez pedig nem hivatalos klip, de baromira tetszik ez a szám és szerintem nagyon korrektül lett összevágva a klip)

én és a vendéglátás III.

megint azt álmodtam, hogy felmondok, pedig jelenleg nem is vagyok ebben olyan biztos.

tegnaptól átdeportáltam a Forgalmas Térről a Forgalmas Plázába, így a továbbiakban sötétedés nélkül élem át a munkaidőt, ami egy egész különleges helyzetet teremt.
egyébként a Forgalmas Téren éjfélig vagyunk nyitva (amiből nem egyszer távoztam hajnal 2 körül), a Forgalmas Plázás pedig nyilván a plázának köszönhetően heti 4 nap csak 10ig van nyitva, a maradék három nap is csak 11ig.
tegnap este 11re már itthon voltam. nappali járattal. metróval.

és még nem találtam senkit, aki bunkó lett volna - bár biztos lesz, mindig van. minden esetre ennek most nagyon örülök.

tegnap a borravalón gondolkoztam, magán, a kifejezésen. nagyon tetszik az eredete, és ehhez hűen (most hogy belegondolok) a borravalóm nagy százalékát borra költöm. meg cigire. meg néha eszem is valamit :D

lehet, hogy mégsem mondok fel? :O

najó, igazából előbb-utóbb biztos fel fogok. de most először érzem úgy, hogy picit sajnálom.

death core metál

...

nagyjából 100 mérföld távolság van közte, és köztem, de mit tegyek, ha életem fontos elemei ebben nyomulnak? tapsoltam, és ami a legundorítóbb, hogy élveztem is.

igazi hörgősmetál, de nagyon jól esett most ez a lelkemnek, pörgős volt, baromi hangos. :D ALEH pont olyan ügyes, mint emlékeztem, Cucuval együtt borzasztóan kameraérzékenyek és állandóan pózoltak ha fényképező volt a közelben, Csabi meg meglepően magabiztos színpadi jelenléttel bír, sose néztem volna ki belőle. Mióta világ a világ, ő a legcsendesebb srác a társaságban, alig tud összerakni egy épkézláb mondatot, de ha színpadon van akkor konferál, kihúzza magát, nagyon vagány, el se hittem. és persze, hörög. :D
Olivér meg nagyon pontos, ezen is meglepődtem.

Ha nekem muszáj volt, hallgassátok ti is:
(balról jobbra: Cucu, ALEH, Csabi, Olivér, Gergő - akinek azóta kisebb a haja, és nagyobb az arca)

"isten ajándékai"

a barátaim nevezik magukat így.

lényegében ma kocsival elrabolnak, és megkötözve elvisznek Cucu, Csabi meg ALEH koncertjére a Pecsába, ami alól legalább 1 éve próbálom kihúzni magam. és még a belépőm is fizetik. és még kaját is hoznak.
DE attól még metál..............

borzasztó... :D

ez ilyen, ez nem beszél

borzasztóan nehezen, de az elmúlt hónapok magánya segített rátalálni saját magamra, megtanultam egyedül lenni, hogy majd később tudjak mással lenni, önmagam.

:(

néha meg kell bántanod embereket annak érdekében, hogy később ne bántsd meg őket sokkal jobban.

utálom ezt az egész helyzetet, de hiszem, hogy így a jó. így lesz a jó.

a skinheadek mindig skinheadek maradnak! és a cica mindig cica marad, és mindig ki fogok kapni scrabble-ben. (...) és még órákig, évekig sorolhatnám azt a sok rengeteget.

sajnálom.

tényleg. :(

én kérek elnézést

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg.

Szalmazsákomra fektetlek,

porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,

amikor akad más is.

Hanem, akkor hagyj nékem is,

én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

________________________________________________________

Judit: Kopogtatás nélkül 2012 version

BAZD MEG, hogy nem vagy itt!

régi én

ma kaptam egy nagyon kedves levelet egy régi ismerőstől, a blogomra reagálva. muszáj betennem ide, utólagos engedelmével - úgy sincs más választásod, haha!

"
Örülök, hogy felvettek, és örülök hogy te nem tudod örülj-e ennek vagy se... DE PONT ideje volt, egy kis levegő változásnak részedről... remélem hamar találsz normális (tudod, ez tág fogalom) embereket, de azt is remélem minél messzebb leszel BPtől egyúttal a gondjaidtól is, sőtt azt is bazira remélem elő bújuk a régi Mini, aki vidám természetű és megmondja a frankót. Nekem rettenetesen hiányzik mert most van egy csalódott, senkiben nem bízós, gondokkal és aggályokkal teli számomra még mindig idegen éned. Annyira aggódok érted a háttérből hogy nem is sejted....
"

nagyon kedves, imádom, és egyszer esküszöm, válaszolni fogok erre a levélre, mert nyilván nem egy blogbejegyzésben szeretnék. csak mostanság a leveleim átfutási ideje úgy alakul, hogy mondjuk 3 napon belül elolvasom, és 1-2 héten belül válaszolok rá (apropó még mindig van olyan levél ami két hete válaszra vár, ajajjj....) szóval ez most nem válasz, és nem neked szól, ne haragudj <3 de tudod, ami késik, annak még nem jött el az ideje.

__________________________________________

érdekes dolog ez a régi Mini... tény, én voltam. 14-16 éves, örökké pozitív, álomvilágban rózsaszín hintalovakon nyergelő vattacukorfelhő. sosem voltam tinipicsa (már a gondolattól is elfog a röhögőgörcs :D), nem így kell értelmezni ezt a rózsaszín dolgot, csak egyszerűen túlidealizáltam a világot, mindent és mindenkit úgy és olyannak láttam amilyennek szerettem volna, hogy legyen. ami boldog békeidőkhöz vezet, majd mégnagyobb csalódásokhoz.
mindig bíztam az emberekben, mindenkinek adtam a szavára, mindenki nagyon fontos volt az életemben... mindig jókedvű voltam, mert az akartam lenni.
aztán történtek dolgok, emberek jöttek és főképp mentek az életemben, ami miatt rádöbbentem, felesleges cécó az egész. nem ér semmit, ha boldog AKAROK lenni. ha épp szomorú vagyok / megbántott / csalódott / kiábrándult / feminista / akármi, akkor az most úgy jó. legalább megélem a gondjaim, kivételesen, és nem besöpröm a szőnyeg alá.
Kedves, igazad van, a frankót már annyira nem mondom meg. nem vagyok olyan jó arc se mint régen, de sokkal jobban szeretem magam, mint bármikor.
gondokkal és aggályokkal teli is vagyok, ez is megállja a helyét. majd ha én is megállom a helyem az életemben (legalább még egy kicsit jobban), akkor biztos vagyok benne, hogy ez is el fog múlni.

Még mindig Mini vagyok, nyugi, nyugi srácok, vissza fogok jönni, senkire sem várok, idebenn buli lesz ;)
csak nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy mindenkit tökéletesnek lássak és hozzájuk képest magamat nullának. mert ez is a régi Mini volt.

felnőttem, fasza.

furcsa

napösszefoglaló.
szabadnapom volt, 11ig aludtam, mostam, majd kitakarítottam többedmagammal az eeeeeegész lakást, minden ragyog, és tök üresnek érzem a szobám. befejeztem a Szex és Newyorkot, elfogyott, vége. aztán jól le is húzta a kedvem, de este 10kor még találkoztam a Bajszossal egy sörre. jó volt, jót beszélgettünk bár közben kicsit összevesztem emiatt Cézével -_-"
ma kaptam az egyik legvalósabb jellemzést magamról; Bajszos azt mondta "furcsa vagy", és tényleg, az elmúlt fél évben valóban az vagyok, és élvezem.

csütörtökön lesz legközelebb szabadnapom, can'twait! sok a teendő, munkát kell keresni (és találni!) meg el kell intézni az egyetemi dolgaimat... közben találkozni kéne még kismillió emberrel, meg mosni is megint... azért írom le ide, hogy hátha akkor majd tényleg megcsinálok mindent. :D