még egy, akinek a szíve dobban, köszönöm, hogy elmondhattam

még egy, akinek a bőre paplan, köszönöm, hogy elmondhattam...

Változatosság kedvéért dallamtapadás, ez most mindegy is, hogy micsoda, mert senki se fogja ismerni... de: DikiD - Használj. (egyébként az internet csodája, hogy amit nem igazán akarsz eltüntetni tudatosan, az örökre ott marad, szóval Youtube-on rájuk lehet keresni)

Házinyúlság van :)

Nagyon ijesztő, mert nagyon jó. Nagyon közel vagyunk egymáshoz, mert nagyon hasonlítunk. Nagyon sokkoló, mert nagyon kötődünk. Nagyon félünk, mert nagyon fontos a másik...
Ez persze most csak csajos nyekergés, azért ne értse senki úgy, hogy a kapcsolatunkat azzal töltjük, hogy azon gondolkozunk, mikor veszítjük el egymást... csak a tudatosítás fázisa olyan romantikus! És most nem az amerikai romantika fogalmára gondolok, hanem az általam olyan nagyra tartott és szeretett irodalmi romantikára. (Megvan a fiatal pár esete akik meghaltak volna egymásért...?)
Szóval, szép lassan azt hiszem, egymásba szeretünk, anélkül, hogy kimernénk mondani, anélkül, hogy kockáztatni mernénk, hogy a másik mit válaszol, anélkül, hogy egyáltalán akarnánk... Házinyúl nem is igazán hisz a szerelemben, mint olyanban - én meg... hát... "Ünnepélyesen fogadom, hogy nem leszek többé szerelmes..." szóval, hiszek én benne, hogy létezik, de azt is tudom, mennyire fáj. Így végül arra jutottam, hogy a tudatom nem engedi meg a lelkemnek azt a könnyelműséget, hogy teljesen átadjam magam a szerelem érzésének.

De ha a tekintetétől is kiráz a hideg... akkor azért kezdj gyanakodni...

Korábban már írtam erről, de most megint kikívánkozik, hogy milyen változatos befejezései lehetnek annak a mondatnak, amit úgy kezd az ember, hogy szeretlek... Szeretlek simogatni! A kezemben tartani! Magamhoz ölelni! A testemhez szorítani! ... de azért valamivel minden szeretleket illik befejezni. Egyelőre. Aztán meglátjuk. Én leginkább most azt szeretem, hogy bármit meg tudunk beszélni. Az időzítésen még csiszolhatnék, mert ha nekem minden áron megbeszélni valóm van, az egészbiztos hogy egy munkanap előtt, kora hajnali órában kezdődik el.... :D

48 óra

csupán ennyi van hátra, és máris a vonaton vagyunk Prága felé.

ez az utazás most az elmúlt három évre tesz egy hatalmas pontot (és itt most nem Cézére gondolok) csupán arról írnék, hogy Prága nem most kezdődött.
Ez egy olyan ajándék volt, amit sosem tudtak nekem átadni, és én sosem örülhettem neki úgy, mint egy ajándéknak. pedig mégis az.
igazából, az élet hozta így. a 20. születésnapomra kaptam volna, vagyis kaptam.

épp ideje elindulni :)

A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.

Álmaimban nem ezt vártam, 
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
(...)
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.

:)

Hajamban kis virág, és jó ízű a szád, és csak egy jelre vártunk...

a cím a fenti videóból van kiidézve, vagyis nem a fentiből, hanem egy másikból, aminek nem beszél az elején műsorvezető, meg énekes és zenészek se rontják a látványt, de valamiért nem találom azt a videót. így mondjuk ne nézzetek oda! :)

egyébként vége a vizsgaidőszaknak, 14 tárgyamból 12 sikerült :) sikerült kijavítani tavalyról a két bukást is - beszereztem helyette másik kettőt, de azok most úgy is fontosabban voltak. a vizsgaidőszak szokásosan telt, tejért is úgy mentem a boltba hogy közben marcangolt a bűntodat hogy épp nem tanulok... nagy megkönnyebbülés ám ez, mert hol a sírás folytogatott, hol pedig a leszarom hozzáállás nehezítette a felkészülést. de végre úgy dolgozom, hogy közben nem kell tanulni! ez nagyon furcsa, már egész hozzászoktam hogy egyszerre beszélek az ügyféllel és még befejezem gyorsan az antik jegyzetem bekezdésének utolsó mondatát... tanultam a munkában, tanultam odafele, tanultam hazafele, itthon nem annyit, de koncentráltabban. minden esetre nagyon jó, hogy vége!
(ápdét: most jöttem rá hogy egy tárgyam még nincs meg. a tanárnőnek elküldtem a dolgozatom jan26, azóta kajtatom, már mindent csináltam, de eddig egyetlen egyszer reagált, a fórumra, hogy keresi a dolgozatom. 5 nap türelem és önfegyelem után megkérdeztem, hogy megtalálta-e, de tegnap óta nem válaszol......)

Balázs volt az egyetlen, aki tudta még tartani bennem a lelket, akkor is ha néha arra jött haza szegénykém hogy épp az ágy szélére kucorodva bőgök... nagyon toleráns és segítőkész volt, én meg nagyon szégyellem ezt az egészet, mert a házimunkát is teljesen egyedül vitte a hátán zokszó nélkül - és ez eltartott vagy másfél hónapig.

nagyon vágytam már a februárt :) egyrészt, megint csak havi 3-4-5 alkalommal kell Szegedre menni, így több időm marad Balázsra, másrészt hamarosan utazunk Prágába <3 és Imoláékat is nagyon meg szeretném már látogatni meg a fogadott kis unokaöcsit Bazsit <3

szóval van élet, meg szerelem :) csak persze ez megint a blog rovására megy :P

kérdeztétek, hogy miért nincsenek mostanában gyorsan posztolható képsorozatok, ennek a magyarázata az egyik legújabb családtagunk, Balázs fényképezőgépe. egyrészt sokat fotózunk nagyon, ami időigényes, másrészt kvadmilliószor gyönyörűbb képeket csinál a gép mint a telefonom, és ezutóbbi képeit már látni se nagyon szeretem azóta :D illetve a munka+tanulás+Balázs bermudaháromszögben egyáltalán nincs kedvem leülni Tündérke elé, csak Balázs gépét birtoklom ha épp nincs itthon, a képeim viszont Tündérkén vannak.

azért mutatok egyet, ezt én csináltam. Balázs nagyon ügyesen fotóz, viszont nem publikusak a képei (ami vicc, mert TÉNYLEG nagyon tehetséges, bár minthogy életem szerelméről van szó, azt hiszitek úgy is hogy csak elfogult vagyok... de tényleg hihetetlenül ügyes már az első perc óta) szóval majd egyszer titokban beküldöm valami versenyre a képeit amit majd jól megnyer, és akkor talán ő is elhiszi, hogy van érzéke hozzá. :)

nyakkendő bomlik, bugyi a földre

hallgassatok zenét a '90es évekből!

és gondolkozzatok el az első szerelmeteken. az első gimis napokon. a kamaszkor problémáin.

hihetetlen, mennyi minden történt mondjuk csak az elmúlt 10 évben, és hogy mennyi ember játszott kisebb-nagyobb szerepet az életemben.
furcsa belegondolni, hogy hova fog elférni még (jó esetben) 7x ennyi emlék, és 7x ennyi ember?

megsúgom, hogy az élet úgy jó, ahogy van.

Kezdjetek el élni!

Mostanában sok minden történt a körülöttem lévő emberek életében. Összeházasodott Alina és Laci, Szti és Károly, Flóra és Béla, Niki és Attila, Enci és Máté, (húh ezt még sose soroltam így végig, durva!), sok baba született, a Svájcinak gyereke lesz, és a legfrissebb, megszületett Imola és Pisti első csodás kisbabája, aki a Balázs nevet kapta :) Gyönyörűszép, de ami a leges legfontosabb, hogy mama és baba jól vannak mindketten :) Imola szerint mondjuk biztos az is nagyon fontos, hogy végre kétrészletben láthatjuk már őket, Balázs nem nagyon akarta megnézni, hogy mennyire csodálatos a mi kis világunk, olyan jó volt neki odabenn, hogy felmerült a gondolat azzal kapcsolatban, hogy Balázs érettségizni is pocakon belül fog :P De persze mostmár ő az ország egyik legfiatalabb lakója :) Helló!

Sajnos nem csak jó dolgok történtek mostanában. Papp Gyuri, a GYIÖK felnőtt segítője október kilencedikén éjjel meghalt. Túl korán. Másnap hajnalban tudtam meg, bőgtem egy kicsit Balázshoz visszabújva. Azóta nem nagyon sírtam. Gyurit végtelenségig becsülöm, szeretem, és mindig fontos lesz nekem. Amit a GYIÖKkel tett az elmúlt két évben az csodálatra méltó. Hirtelen 40 gyereket kapott a nyakába, 10-18 éves kiskamaszokat, akikkel meg kellett birkózni, hogy elfogadják. És Gyuri szeretetreméltó, mélységesen kedves és őszinte. Mindannyiunk Apja, segítője, és példaképe ő, aki sosem várakozott arra, hogy a megfelelő pillanatban tapintatosan próbálja közölni ha valamivel nem ért egyet. Megmondta ha hülyék voltunk, és erre mindenkinek nagy szüksége volt. 

A halottakat nem szoktam siratni. Erre is most jöttem rá. Lehet, hogy érzéketlennek tűnök, pedig ez sokkal több ennél. Aki igazán ismer, tudja, hogy én vagyok a földkerekség egyik legérzékenyebb embere. (Pénteken egyébként megríkatott egy reklámtábla a SPAR pénztárában.......) De az elmúlt évek megkeményítettek. Ami nem azt jelenti, hogy nem fájnak a dolgok, csak intelligensen igyekszem elfogadni a helyzeteket és megbirkózni azokkal. Mindenkinek vannak gondjai, feszültségei, megoldhatatlan problémái, saját drámái. Saját drámából nekem is bőven kijutott, és volt idő mikor minden nap álomba bőgtem magam. Ez az idő nagyon sokáig tartott. Elkezdtem undorodni a saját gyengeségem miatt, és szégyelltem magam az önsajnáltatástól. Vannak drámák az ember életében, amin nem tud változtatni, így kár érte sírni. Fel kell állni, körbe kell nézni, és ha nem tudsz változtatni a helyzeten, akkor nem szabad sírni, vagy magadba borulni miatta. 

Sírtam, mikor megtudtam, hogy Gyuri meghalt. De nem Gyuri miatt sírtam. Persze nagyon fog hiányozni, és sosem fogom elfelejteni azt, amit tőle kaptam. De rá mindig mosolyogva fogok gondolni. A GYIÖK miatt sírtam. Azok miatt a gyerekek miatt, akik itt maradtak Gyuri hiányában. Sokan vannak. És sokan közülük most először találkoztak az érzéssel, hogy valaki, akit szerettek, nincs többé. Zsuzskó, mint diákpolgármester nagyon jól összefogja őket ezekben a nehéz hetekben is. Zsuzs épphogy 20 éves. 13 volt, mikor bekerült a GYIÖKbe (én is ugyanakkor kerültem be, 15 voltam) és már akkor is megvoltak a saját drámái. Ő már tudja, milyen, ha meghal valaki, hitelesen tud most a Kicsik mellett állni. Minden esetre továbbra is le a kalappal Zsuzs előtt. 20 évesen a GYIÖK nevében temetést, koszorút, virágokat és halotti tort szervez. De ami mégfontosabb, támogatja a Kicsiket maga körül. Végtelenül sajnálom őket ezért a helyzetért, és emiatt bőgtem, emiatt bőgök most is. Nekik sokkal nehezebb.

"Ha meghalsz, az nem neked nehéz, hanem a többieknek, mert te észre sem veszed. Hasonló a helyzet akkor is, ha hülye vagy."

Az emberek születnek, és meghalnak. De az érzés, az emlék, és az egymástól tanultak mindig megmaradnak, és ezt senki sem tudja elvenni tőlünk. Rengeteget szoktam ezen gondolkozni, meg azon, hogy normális-e ha nem sírok, mikor meghal valaki. Persze néha én is bőgök. Beszélni nem szoktam róla, maximum leírom. Sajnos ilyen világban élünk, nem élhetünk örökké. Szeretni kell az embereket, mert nem tudhatod, meddig van erre időd. Én nagyon szerettem Gyurit, és szerintem ő is nagyon szeretett engem. Kicsit mentor, kicsit barát, kicsit kritikus, de mindig szívesen megölelt mikor odamentem hozzá. 

A halál egy végtelenül gonosz és igazságtalan dolog, és sose tudhatod, mire számíthatsz. A szüleid 90 éves korukig fognak élni? A pároddal együtt, 90 évesen pont egyszerre fogtok meghalni? A barátaid mindig melletted lesznek? Az emberek meghalnak. És most felhívom Apukámat hogy elmondjam neki, mennyire szeretem.

Jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, sírni ha fáj, remegni a félek, érezni hogy élek. Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni, az utolsó órában mikor már megbántam, ezerszer megbántam, oly sokáig vártam, hogy elmúlt az élet.. kezdjetek el élni! 

nem szabad pingvineket idehozni

"- Ezek a szabályok: nem szabad megállni, nem szabad egymásra ugrani, nem szabad vitorlákat állítani, nem szabad pingvineket idehozni!"

A fenti mondatot egy 3 éves Ármin nevű kisfiú volt képes kijelenteni, Coelho teljes életbölcsességével megáldva. Mindenkinek így kellene élni, és a pingvineket sem lenne szabad idehozni.

Árminról és dawn-szindrómás nővéréről, a 7 éves Szirkáról egyébként édesanyjuk blogot vezet amit ide kattintva mindenki megcsodálhat, érdemes megállni egy pillanatra és beleolvasni a gyerekek fejébe. (egy pillanatra megállni, hahah. én évente 1x böngészem a blogot nagyjából, de akkor vissza is olvasok egy évnyi bejegyzésáradatot :D)


egyébként meg bordahajtogatás van!

Két fecske nem csinál telet, mindenki úgy nyal ahogy nyelet

háttérzene:

Érdekes, hogy ha egy régebb óta nem látott ismerős apró mozzanatait, jellegzetességeit kell felidézned, leginkább pozitív, számodra kedves dolgok jutnak eszedbe:
a bal szemére kicsit hunyorít, ha vigyorog, mindig felemás zokni van rajta, udvariasan kinyitja előtted az ajtót, érdeklődően hallgatja a történeteidet.

És aztán találkoztok, és a fentiek mellett észreveszel számtalan bosszantó, sőt egyenesen dühítő mozzanatot a másikban.Ez természetes, ezzel nincs is gond. Viszont minden ilyen mozzanatnál (bámulja a feneked ha előreenged az ajtónál, egy icipicit mindig sípol az orra mikor levegőt vesz, stb) rájössz, hogy ezeket évekkel korábban is tudtad már róla. De nem emlékeztél rá, és ez a meghökkentő az egészben.
A számunkra rossz dolgokra kevesebb ideig emlékszünk.

Ez egészen biztos, hogy összefüggésben van azzal, hogy az emberek képesek számtalanszor elkövetni ugyanazt a hibát. Epres joghurtot veszel neki, mikor az az egyetlen amire allergiás, ezért nagyon ideges lesz, és ilyenkor kidagad egy ér a nyakán. Minden egyes alkalommal rácsodálkozol a kidagadt érre, majd arra, hogy hogyan is felejthetted ezt el?
És mivel ismét elfelejted, beleesel a saját hibádba újra és újra.

Kíváncsi vagyok, lesz-e olyan dolog, amiből valaha valamit fogok tanulni.

1 év

1 éve lakunk együtt a Létrással :) Na jó, hazudok, talán 1 hete volt az évfordulónk :)
amit ezzel kapcsolatban leszögezhetünk, hogy imádok itt élni, ahol, és azzal, akivel. keresve sem találhattam volna jobbat lakásból vagy lakótársból mikor 1 éve betoppantam az ajtón.
legelőször a Belfeszt után, hajnal 2 körül, amin végül túl sokáig maradtunk a Fizikussal meg a Kócossal, így én a Létrásnál kötöttem ki aki egy sörrel és egy pálinkával várt az ajtóban.
azóta is mindig ilyen jó érzés hazajönni.

ma reggel pedig valami kapcsán átszaladt a fejemen egy mondat, hogy hm, ezt egy éve elképzelhetetlennek tartottam. és mint a lavina, hozta maga után a többi mondatot.

• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy 1 év múlva Cézével leszek együtt. 
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, de nagyon reméltem, hogy lesz egy kis spórolt pénzem.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy CC-s legyek.
• Egy évvel ezelőtt nem igazán láttam rá esélyt, hogy el tudom kezdeni az egyetemet, és nagyon nehéz volt rábeszélni magamat később.
• Egy éve nem gondoltam volna, hogy egy év alatt sem veszek majd magamnak saját biciklit :(
• Egy éve nem gondoltam volna, hogy ugyanazok az emberek fognak 1 év múlva is felzaklatni, felidegesíteni.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy a főiskolai tanárommal sok nyári napot töltünk versírással.
• Egy éve nem gondoltam volna, hogy 3 kilót fogok hízni!!!
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy a magyar szak tele van rossz helyesírású hallgatóval.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam egy átlagos egyetemi napot anélkül hogy rajtam sál lenne.
• Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer kiderül rólam, hogy 15 éves korom óta hipszter vagyok.
• és valószínűleg azt is elképzelhetetlennek láttam, hogy holnap erre a számra mekkorát fogok bulizni a Parkban:

meg erre, de ezt már 1 éve is nagyon nagyon biztosra tudtam:

- emléxel? -

mikor ezt a dalt énekelve önfeledten táncoltam? :)
nagyon szívmelengető érzés néha rácsodálkozni, hogy ahol épp van az ember, az a legjobb.

egyébként eléggé ki vagyok akadva az elmúlt (és főképp az elkövetkező) időszak miatt... most igyekeztem összeszámolni, de nem hiszem, hogy mindent belekalkuláltam, minden esetre azt hiszem, két hét alatt ma vizsgáztam le a 7. és a 8. új termékből, és volt egy oktatásom is a 9. termékre, amiből jövőhéten vizsgázom, s ez csak azért nagyon kellemetlen (azon kívül, hogy képtelen vagyok ennyi különböző mindent fejbentartani!) hogy jövőhéten az egyetemen is lesz egy zh-m amire rengeteget kellene tanulnom.

szóval, emiatt dekoncentrált vagyok, elnézést mindenkitől.

just one moment for a touch

de én nem tudom nem adni neked az egészet...


a hétvégi tervek némileg átalakultak menet közben. tegnap átmentem Cézihez, hogy lemenjünk a rómaira aztán elhozzam a biciklit, de azt sajnos nem tudtam, mert lapos a kereke. de legalább a rómain sétáltunk (!!!!!!!!!!!!!) egy kört. :)
aztán úgy volt megyünk a fiúkkal inni, de végül ők inkább összeültek starcraftozni, pont mikorra beleéltem már magam. így végül egy volt munkatársammal találkoztam este és felmentünk az alagút felé, kalandozni, mert persze rossz útvonalon mentünk és megkerültük a várat. minden esetre jó volt, már rég láttam a fejét, és a szombat este sem azzal telt, hogy itthon ültem.

a mai nap fejfájással indult, és ez stagnált délután négyig, most meg már csak enyhe, szerencsére.
egész nap a besötétített szobámban fekszem és alszom, ez volt a mai terv, de most el kell mennem vásárolni mert különben ma is éhen halok, meg holnap is.

valamiért az általános életkedv a nullára csökkent, és nekikezdtem szomorkodni amin nem segített sajnos Cézé sem, így jól kibőgtem magam. bár ami azt illeti, már rám fért egy kiadós sírás. borzasztóan hiányzik ma valamiért a testi kontakt, legyen szó akárkiről... azt hiszem, ez a bajom, hogy nem tudom Cézét most jól megölelgetni - mert ő nem igazán szereti....
megyek, összeszedem magam, és jól megölelgetem Bazsit még mielőtt elmegy dolgozni és itthagy estére.
_____________________
update: Bazsit lekéstem, de cserébe ALEH kicsit felvidított, bár totál idióta mint mindig. igyekszik rávenni, hogy aludjak nála és nézzünk meg valami fantasztikus filmet, de ma egészenbiztos hogy nem utazom át békásmegyerre, sőt, a boltig se mentem még le kajáért...

"a hétvége két véglet"

szombat hajnalban leutaztam Szegedre, és remélhetőleg minden bizonnyal sikeres filozófia vizsgát tettem, majd takarítottam és főztem (hihetetlen, hogy miden nap ezt csinálom!!!!!) majd Szöszi átjött és iszogattunk.
másfél bor után elkezdtük nézni az Avangers-t, amit én százszor láttam már és imádom, ő meg sose, ezért jó ötletnek tűnt. aztán kb fél óra után elaludtunk a kanapén, ami azért vicces, mert nem egymással párhuzamosan egymás mellett, hanem egymás mögött. tehát gyakorlatilag mindkettőnknek volt fél embernyi helye. de a kanapém a világ legjobb kanapéja, és még egy félembernyi helyen is hihetetlen jót aludtunk reggel 8ig :D

aztán vásároltam, főztem (5 órán át húslevest...........) és még főzés közben átjött Mucus, vettünk bort, megittuk a tegnapi fél üveggel is, közben megjött Cézi is, megittuk a másik üveggel is, és Mucival egész este hülye zenéket hallgattunk, ezért most álljon itt e dal:     (meghallgatása kötelező!!!)

..hát így telt ez a két nap. jövőhétre meg van egy beadandóm egy még-el-nem-olvasott könyvből, és két vizsgám. de utána semmi egy jó darabig, már alig várom!

"lááájk áj did det did"

_______________________________
UPDATE:
minden ebben a posztban szereplő mondat megkérdőjelezhetősége érdekében felhívom a figyelmet arra, hogy a címkék közt szerepel a "részegen"
________________________________

tinédzserkorom egyik meghatározó dala ez, a címben természetesen félrehallva:

de, ha már itt tartunk, ennek a hiperkarma (ömm. Bérczesi változata) változata:

az elmúlt pár napot Cézivel töltöttem, édesen összenőve, szerintem naponta kétszer kaptunk röhögőgörcsöt, mert igazán idióták vagyunk mind a ketten, de emellett édesdrága volt, pirospont neki ;)

ma pedig végre Muciztam, még a műtéte előtt, ittunk két üveg bort, majd ezután háromnegyed órát harcoltam azért, hogy be tudjak lépni a netbankomba. másfél hónapja nem használtam, és 3 különböző, legalább 10 karakterű kód kell ahhoz, hogy a belépéshez sms-ben küldjenek egy negyediket... na, a 3 kódból kettőt én adtam meg, 61% bizonyossággal emlékeztem is, viszont a 3. kód egy hasonlóan minimum 12 számjegyből álló, és emlékeztem, hogy 14-el kezdődik, van benne 9, 7, 3, meg 4 is, de hogy mennyi, és milyen sorrendben.... szóval 45 percig próbáltam feltörni a saját kódomat, aztán eszembe jutott, hogy hátha, felhoztam Pestre a mindent tudó kék mappát, és valóban.

így sikeresen megtekintettem a bankszámlám egyenlegét, ami sajnos még nem mutat semmi jelt arra vonatkozólag, hogy megérkezett a fizetésem (mert nem) viszont meglepetést okozott, hogy a diákszövetkezet, ahonnan kiiratkoztam, visszautalt 1000 forintot, amiről teljesen elfelejtkeztem, mert legalább 3, de inkább 4 hete történt ez a procedúra.. szóval, azért mérsékelt öröm, mert így is volt némi pénzmozgás.

viszont őszintén, nagyon érdekelne, hogy hova tűnt a pénztárcámból az a szarrágyűrt fecni, amin e-mail címek, dátumok, össze-vissza érdektelen adatok, ÉS a netbank belépéshez szükséges egyik kód szerepelt... ugyanis, 2011 április óta, ez a fecni a pénztárcámban volt, és valahogy 1.5 hónappal ezelőtt is sikerült belépnem, most viszont sehol sincs... pedig, sose vettem ki a pénztárcámból....

de, így legalább kitakarítottam a pénztárcám.......

_____________

UPDATE:

kicsit kitisztultabb tudattal átgondoltam, hogy miért nem találom, a fenti számok azon változatát, amire én igazából gondoltam.

ezért:

és persze ez nem city of angels, hanem under the bridge, csak egész sajátos az asszociációs kéeességem ilyenkor:

"kedvenc mindenem a biciklim" fail of 2012

egyértelmű, hogy az év bukása a részemről, az az, hogy november van, és még mindig nincs biciklim - idén már nem is lesz.

mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.

mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.

végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.

jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.

most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)

szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.

nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)

egyél, igyál, játsszál jó sokat, élj vidáman, szeress másokat...

az elmúlt napok arról szóltak, hogy próbáltam a megfázásból visszamászni szép fokozatosan a való világba. volt házibuli itt Létrás szülinapja kapcsán, aztán kimerészkedtem 1 órát bowlingozni (hát azóta is borzasztóan fáj szinte mindenem :( most nagyon kis béna voltam, pedig nyáron olyan jól ment!) tegnap pedig ügyet intéztem (visszakaptam Droidot!!! <3) aztán átmentem egy volt munkatársamhoz.

- a zene ajánlott a bejegyzéshez, Lola ezt kérte szülinapjára, olyan kis megható volt, hogy ilyen sokan énekeltük -
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.

 előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S

szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))

Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:

aztán meg így:

hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D

az év zenéi októberig bezárólag

van köztük új, idei felfedezés is, de van jópár olyan is, ami visszaköszön több év után is. gondoltam összeválogatom őket ide, és azt, hogy miért fontosak ezek nekem.

a sorrend random, vagyis, amilyen sorrendben eszembe jut :), a teljesség igénye nélkül:

Kozmosz - Világszakadtság. Hisztis kapcsán ismertem meg, és instant dallamtapadás, képes vagyok százszor újraindítani, valamiért nagyon tetszik. az idei dallamtapadt számok közül egyébként egész sok fűződik valami úton módon Hisztishez, ez érdekes, mert általában nem vagyok nyitott mások ízlésére.

Walk off the Earth - Somebody that i used to know (Gotye cover). sajnos a videót a hatalmas nézettség miatt telepakolták felugró kiírásokkal, meg minden, de azért ez még így is zseniális. öten, egy gitáron, és mindeközben jobban adják elő ezt a slágert, mint maga Gotye. szintén Hisztis mutatta, és a Cézés szakítás után rongyosra hallgattam, imádom.

Fran Palermo - For the windows in paradise. ezt is Hisztis mutatta anno, és az őrületbe tudtam kergetni azzal, hogy állandóan ezt kellett hallgatnunk, ha együtt voltunk. szerintem sikerült is megutáltatnom vele, de én még mindig imádom. annyira nyugis, annyira szép. soksok nyugis emlék jut róla eszembe.

Zanzibár - Március végétől. oké, lehet röhögni :D csak a csengőhang verziót (25 másodperc, a refrénből) illesztettem be, mert gondolom senki se akarja végighallgatni :D minden esetre, április környékén jót tett a szakítás után ez a szám, egész megszerettem, és mindig ez ment a rádióban mikor hajnalban jöttem haza az étteremből.

Hiperkarma - Szószerint. Mondd csak, így mit kezdjek azzal, hogy kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy? - és nem csak ezért a sorért jut erről a számról eszembe Kócos. valamikor a nyáron eszünkbe jutott a Hiperkarma, és onnantól szerintem egy hónapon át csak Hiperkarmát hallgattam, meg elvétve Kardost meg Punnanyt, zeneileg elég egyhangú hónap volt, de a Hiperkarma századjára való rongyosrahallgatása társított azokhoz a számokhoz is emléket, érzést, amihez korábban még nem volt. imádom, imádom, imádom!

Kardos-Horváth János - Elnézést, bocs. erről nem szeretnék sokat írni, mert abban a pillanatban visszazuhanok abba az érzelmi állapotba, ami akkor volt, mikor állandóan ezt a számot hallgattam. ennek ellenére örök szerelem, és tuti, hogy a jövőben is mindig azokat a dolgokat fogja kihozni belőlem, mint idén.

Culture Club - Karma Chameleon. :DDD Létrással egy nagyon görbe este kötődik ehhez a számhoz, amikor sokkot kaptam és rádöbbentem, hogy gyerekkorom egyik kedvenc slágerét egy transzvesztita énekli :D

Flo Rida - Wistle. szintén egy görbe estén történt, mikor bekövetkezett a dallamtapadás. gyakorlatilag túlzás nélkül 2 hónapja ezt fütyüljük Cézével, Létrással, és még jó pár embert megfertőztem vele, mert JÓ! :D

asszem jól vagyok

facebook-on kioktattam Mus unokaöccsét (9 éves ha jól rémlik) mert panaszkodott, hogy unatkozik. én persze rögtön mondtam, hogy tanuljon a facebook helyett, mire persze jött az, hogy van ezerszer jobb dolog is a tanulásnál.
nagy bölcsen válaszoltam, hogy de kevés hasznosabb.

majd közölte, hogy péntek van.

ez nem csak azért ciki, mert nyilván nincs gyerek aki péntek délután tanulni kezd, de azért is, mert én nagyjából fél éve képtelen vagyok követni a naptárat...

és persze (mint mindig) van más is, de most nincs kedvem itt dühöngeni.

Kutyát akarok, meg Hódot, meg Mucit, Cucut, ALEHet (jesszus de rég láttam!), Létrást, Szöszit, Humorost, Hisztist, Oldalbordát, Csillagot, Fogszabályzóst, Hülyegyereket... csak el legyen terelve a figyelmem.
((egyébként milyen jóindulatú nevekkel illetem a barátaimat...))

_____________________________________

és a tegnapi nap margójára:
isteni volt a Parkban a Punnany, volt egy csápoló plüssnyúl is, ami instant alkalmat adott arra, hogy Cukor jól kiröhögjön, majd az is csak tetőzte a dolgokat, hogy utána nálam aludt, ahol még szembetalálkozott néhány tapsifülessel. :))))) Jó volt már nagyon látni, és a koncert is hihetetlen király volt! :)

nem az erkélyemen töltöd el az éjjeled

még mikor volt munkám, és nem volt szabadidőm, nyáladzva nézegettem a facebook eventeket, és jóelőre visszaigazoltam egy rakás koncertet szeptemberre, mondván, hogy ha 1 hónapra előre látom, min szeretnék részt venni, akkor majd biztos úgy csinálom a beosztásom, stb.

azóta nincs munkám, de mindig utolsó pillanatban látom csak meg az eventeknél, hogy mi az, ami érdekel. utolsó pillanatban viszont elég nehéz társat találni pl egy Fran palermo koncertre (amit mondjuk nem értek, mert ők zseniálisak!)

minden esetre, most időben kapcsoltam, jegyem is van elővételben öccázé', szóval holnap Punnany a parkban ^_______^
(amennyire nem terveztem partizósnak ezt a hetet, annyira az... :D)

hú, és vasárnap pedig búcsú a múzeumtól. a régiekkel jó kis hadjáratot szervezünk, móka és kacagás! :)

nem az erkélyemen töltöd el az éjjeled, na meg a két szép szemed meg a full kész fejed, dobja le a szemérmedet ez a szitu szemét lehet...

Büszkeség és balítélet II. - avagy cipeld helyettem

Ma volt egy nagyonjó gondolatébresztő párbeszédem Dzsásztinnal, és ha sikerül pontosan idéznem, akkor ő mondta, hogy akinek fontos vagy, az keres, akinek meg nem vagy fontos, azt csak te cipeled magaddal.

Totál passzol az előző bejegyzéshez, és ismét csak megerősített abban, hogy sok embert cipelek így magammal. Bár, közülük sokuk nem is zavar (például az előző posztban emlegetett Gasp.)

egyébként meg, Cipeld helyettem geci!

(egyébként 2: akit érdekel mostanság miket írok, az némi 2009-2010-es (és régebbi) egyperces novella alatt megtalálja a legfrissebb, még frisstintás verseim, érdemes megnézni mert az egyiknek olyan a formája, mint egy PINA.(DE TÉNYLEG!) aki meg nem akar legörgetni a novellák alá az olvassa el őket az jobb oldalt a címkefelhővel megtalálja könnyen a verseket.
szóval ITT van a Múzsa nélkül, aminek lett egy vendégművésze is, és pár versemben már így is közreműködött (KM), Welcome! - miatta azért érdemes megnézni, hogy épp ki neve áll a bejegyzések alatt, a molylepke például az ő háziállata.)

ne élj, mikor nem akarom

‎" Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtön ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd."  Szabó Lőrinc



PediG - ZsebTe

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Zsebbe raklak
Úgy hordozlak
Kicsi leszel
De a szíved majd nagy
Nem kell majd hozzád
Elem sem
Magadtól működsz
És rendesen
Nem merülsz le, hanem
Alszol ébren
Felébresztesz, ha majd
Alszom éppen
És előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Vígasztalsz akkor
Ha elveszel majd
Megtalállak
És ha meghalnál
Én sírnék utánad
Kár, hogy nem vagy
Kár, hogy nincs
Kihez beszélnem, nekem
Senkim sincs
Hogy érted, kétlem
Én megértem
Magamnak azért még
Elismétlem:
(2x)

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Te szeretsz akkor

te abban higgy, aki lettem

ebben a nagy ürességben olvasgattam random bejegyzéseket a blogomból, és furcsa volt a költőzős/együttélős/különélős címkék között bóklászni.
az elmúlt két évben laktam itt, ott, amott, vele, nélküle, vele másutt, nélküle, és egy kicsit otthon is. furcsa. nem is tudatosult bennem, hogy ilyen sokféle lehetőség és hely volt.
most nagyon jó itt, imádok Létrással lakni.

és imádom a budai várban ezt hallgatni, fel kéne menni