Ébredő erő

in medias res

Sosem telt el ennyi idő blog nélkül - és remélem, nem is fog. Hiányzik.

Az elmúlt napokban hetekben hónapokban  időben (is) sokat gondolkoztam rajta, hogy csak le kéne már írni, hogy mi történik, de aztán jön rögtön a hol is kezdjem? vívódás.

Így hát, egyelőre apró részletektől haladunk az egészig, míg nem végre tudok majd írni az általános kis életemen felül olyan dolgokról is, amik mélyen foglalkoztatnak. Attól még, mert nem írom le naponta többször, pont ugyanúgy megvan a véleményem az egész világról, mint eddig, és ez kikivánkozik. Szóval, szoció és psziché vonalon még mindig kattognak a kerekeim, ebből sokkal többet le is szeretnék írni ismét. 

Mivel még mindig van napi 4-5 látogató a blogon (köszi! tényleg! :)) ezért valamennyire vázolnám is, hogy mi zajlik.

Tavaly ősszel blogoltam úgy igazán utoljára. Idén már 25 lettem :) akik még tudták, milyen volt minime blogja, azoknak itt jelezném, hogy az bizony már több, mint 10 éve volt! Csak úgy repülnek az évek. Szóval, már legalább 12 éve blogolok :) 

Tavasszal abbahagytam az egyetemet. 4.5 év kellett hozzá, hogy belássam, hogy már sokkal jobban utálom, mint amennyire reménykedem a hasznában. A lelki békém sokkal többet ér, mint a diploma. Nem mondom, hogy egyszerű döntés volt (elvégre, 4.5 évet vártam vele), Balázsnak is legalább olyan fájdalmas volt, mint nekem, őt is nagyon megviselte. Maga a tény, hogy évekig küzdöttünk (mert azért neki is meghatározta az életét ugyanúgy) aztán eldobom magamtól a lehetőséget... hát, nem volt boldog, de azt hiszem, mostanra már elfogadta, hogy így döntöttem.

Májusban voltunk Máltán <33333 ami csodálatos volt :)) rövid időnk volt, de 3 szigetet bejártunk, hajókáztunk sokat, elmentünk a Kék Lagúnához is, és rengeteg természeti kincset láttunk. Még nem döntöttem el, hogy természeti szempontból Málta vagy Szlovénia viszi a prímet, de mindkettő gyönyörű. 

A nyarat néhány nap kivételével végigdolgoztam... a jelenlegi (főképp...) szoftverfejlesztő/tesztelő munkám szeretem még mindig, de a csapat olyan változásokon esett át, amit már nagyon nehezen viseltem el ép ésszel. (részletek a mindennapjainkból: "a musliNca szerintem a muslica becézése" ... "hozok akkor a boltból neked ceruzaelemet, de az milyen???" ... ) Nem is a néha elburjánzó butaság a fájdalmas, hanem az a mély negatív intrikus világszemlélet, amit körülöttem többen képviselnek. (persze összefogva, csordában.) Nagyon ki tud akasztani a rosszindulat, a 'dögöljön meg a szomszéd lova', az áskálódás, és az indokolatlan pesszimizmus ("az nekünk úgy is csak rossz lesz")... Nagyon fennköltnek tűnik így leírva, de nem tudom másképp mondani, csak hogy túl szép a lelkem ezekhez a dolgokhoz... nem tudom elviselni az igazságtalanságot, az intoleranciát, a csapatmunka teljes hiányát csapatban. Én mindig mindenkinek segíteni szeretnék, és már attól is rosszul éreztem magam a közelükben, hogy nem kértek segítséget tőlem még olyan dolgokban sem, amiben nyilvánvaló volt a szakértelmem. Olyan eset is volt, hogy hárman keresték a megoldást, amit egy fél mondatban összefoglaltam, de biztos túl lealacsonyítónak érezték a 40 évesek, hogy egy 25 éves akar nekik segíteni, és logikusabb volt 10 emberen átverekedni magukat ugyanazért a válaszért...

Balázs joggal mondja, hogy le kell ezeket szarni, de egyszerűen a létjogosultságuk is zavar... mármint, hogy van létjogosultságuk, egyáltalán... és főleg az akaszt ki, hogy egymást buzdítva tényleg azt hiszik, hogy teljesen rendben van a viselkedésük, hozzáállásuk. ("sok lesz a munka? akkor mondjunk fel!" ... AKKOR MONDJATOK! ... párszor már muszáj volt kifakadnom.) Nekem azt tanították, örülj, ha tudsz dolgozni, ha van munkád, van kereseted, lesznek javaid. Nekik meg MINDEN rossz, minden ártó szándékú, és biztos minden csak ellenük van. Ők saját maguk középpontjai. Ami egy határig normális, inkább úgy fogalmazom, hogy a középpont túl nagy, amitől nem látják a mellettük ülőt se. Van, aki időközönként emlegeti a jajjveszékelés közben, hogy tényleg felmond. Már 5 éve. Azt mondják, akinek fáj, de nem változtat, annak nem fáj eléggé.

Szóval, többek között a társaság miatt is döntöttem úgy, hogy nekem ez már fáj eléggé ahhoz, hogy más munka után nézzek.

Mondanám, hogy kerestem más munkát, de 1-2 ismerős megkérdezése még nem jelent semmit. Viszont mikor cégen belül meghirdettek egy pozíciót, akkor 3 nap gondolkodás után leadtam a jelentkezésem. A 3 nap is csak abból állt, hogy a főnököm miatt aggódtam, hogy otthagyom őket a kakiban (mert 1 éve lassan, hogy emberhiányban dolgozunk) szóval kínosnak éreztem, hogy ilyen helyzetbe hozom, hogy most akkor már mindenképp le kéne akasztani valami jó munkaerőt... Aztán beláttam, hogy csak magamnak akarhatok jót, nem másoknak. És ha a fenti idióták közül akár csak egy tényleg felmondott volna előttem, akkor mégkevesebben ülnénk mégnagyobb kakiban. A főnökömnek előre szóltam (nagyra értékelte, sajnálta a döntésem, de bíztatott), aztán lezajlott a kiválasztási procedúra. Így lettem most 2016.11.01-től értékesítés koordinációs munkatárs. a speciális munkatársból :D ezek a nevek egyáltalán nem fedik a munkakört végül is... Röviden: A jövőben az országos értékesítő szoftverünk fejlesztéseit fogom igényelni és tesztelni (ez eddig is munkaköröm volt, csak 3 másik szoftverrel együtt), országos belső kiadványokat fogok írni, szerkeszteni (gyakorlatilag nyomtatásban jelenek meg!!! :D), ezen felül hozzám fog tartozni 8 db befektetési termék, meg persze lesz még egy csomó dolgom. Szóval, egy emelettel feljebb költözöm, ahol reményeim szerint emberileg is magasabban kvalifikált munkatársaim várnak már szeretettel. Nem akarok gonosznak tűnni, de egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni néhány emberből semmit magammal... a munkamorált, a hozzáállást, a viselkedést (pl. postás gumival lövöldöznek, mint az oviban, és gond nélkül becélozzák a főnök fejét... aki aztán a könnyeivel küszködve állapítja meg, hogy oké, még lát. Sose jutna eszembe emberre célozni, ha már ilyen hülyeségek töltik ki a munkaidőt :D) Egyszerűen nem voltak velem kompatibilisek. Vagy én velük. 

Júliusban már a 3. évfordulónkat ünnepeltük :) Voltunk szeptember végén Balázzsal Varsóban, 2 éjszakát, megnéztük a felhőkarcolókat, és rengeteg szép épületet meg parkot (egész Varsó egy nagy szép park!), meg persze bejártuk a várost, felmentünk 32 emelet magasra is, kikapcsolódtunk, söröztünk, kirándultunk ahogy szoktunk, sőt, még MØ koncertre is mentünk :) Balázs októberben betöltötte a 30-at, tényleg durván repül az idő :) Láttuk élőben a Red Hot Chilli Peppers-t az Arénában <3 Sőt, Lajkó Félix citera koncertjére is eljutottunk végül a Várkert bazárba <3 Voltunk megszemlélni a koalákat (kötelező évente legalább 1x :D) szóval az Állatkert örök sláger, főleg tényleg mióta koala mackók is vannak :D szívem szerint felcsimpaszkodnék melléjük a fára, és ezzel tengetném a napjaim. Voltunk Eindhovenben is (Hollandia) Balázzsal és Danival hármasban, mert szegény Viola nagyon lebetegedett :( Át lehetett volna íratni a repülőjegyet meg a szállást más nevére, de majdnem annyiba került volna, mint az út, és csak 1 éjszakára mentünk (hajnali érkezés, esti indulás) szóval nem érte volna meg a hűhó. Szegénynek viszont remek képeket készítettünk a szakadó esőben :D A terv 2 nap biciklis városnézés volt, ehelyett megfutamodtunk az esőtől és nem mertünk tekerni a pocsolyákban. A reptérről kilépve az ígért 15 km/h-s szél helyett arcon csapott nagyjából egy 80 km/h-s széllökés, és ügyes kislány módjára abban a pillanatban tűnt fel, hogy a sálamat itthon hagytam. Én, aki augusztus végén alig várja már az első szellősebb napot, hogy sálat hordhasson... :D Persze megküzdöttünk az elemekkel, és jól telt nagyon ez a 2 nap, csak nagyon gyorsan eltelt.

Decemberben megyünk még Milánóba, azt is nagyon várom már, oda megint csak kettesben :)))) addig még túl kell élnem a kicsit sem laza betanulásomat a sales-re, ami azt jelenti, hogy 2 hónapon keresztül átfedésben dolgozom itt is, ott is... lesz előnye (2 ember szerepében tudom egyidőben letesztelni ugyanazt :D) de meg fog viselni ez a kétlakiság, az biztos. De erről remélem  majd legközelebb :)

(és most, hogy címet adtam a bejegyzésnek, eszembe jutott még egy 'izgalmas' tény az idei évről: Megnéztem a legutolsó Star Wars filmet, és büszkén mondhatom, egész jól aludtam rajta. Legalább mostmár biztosra tudom, hogy a következőt semmiképp sem kell megnézni. Eddig ez a 2. film amin moziban elaludtam az Avatar után...)