mindenütt jó, de messze a legjobb

kicsit megfáradtam a kétlakiságban, meg a rohangálásban, meg a "seholsejó" érzésben... egyre többször érzem magam 8 óra alvás után is kimerültnek, és legalább heti 1x elalszom, úgy, hogy időben fekszem le, mégis 3 órával később kelek, mint mikor kellene, szóval kicsit túlhajszolás van.
leginkább lelkileg, mert fizikailag bírom a melót, rohanást, satöbbit.

Ha Cézééknél vagyok, félek, hogy bajt csinálok, hogy útban vagyok, hogy haszontalan vagyok és felesleges, hiányzik az itthon, az egyedül, a saját. Ha itthon vagyok, hiányzik Cézé.
most hazajöttem Apuhoz, örül is, én is neki, aztán hazaugrott bátyám a kocsival, és üvöltöznek. mindenhol üvöltöznek.

legszívesebben elbújnék a világ elől egy sarokba, magammal vinnék egy plüssmacit, és ott maradnék (rövidke) életem végééig.

oké, az is hozzátesz, hogy épp a hónap azon szakaszában vagyok, amikor érzelmi hullámvasút az életem, de az is biztos, hogy rég voltam ennyire kimerülve lelkileg...

"Milyen sokat dob rajtad a smink o_O"

ma ezzel a mondattal tudatta velem a főnököm, hogy ronda vagyok.

tegnap taliztam Mussal, és elmentünk az Alle-ba a csizmájáért (meg persze megnézni az Alle-t :D) aztán bementünk az egyik euro shopba a körúton, mert venni akart domestost, meg akkor már vettünk nekem szép (fekete, vörös virágos) összecsukható esernyőt, meg hajfestéket.
aztán átmentünk hozzá aztán el a postára, meg a kínai ruhaboltba megnézni, hogy Mus méregdrága csizmájához hasonlót árulnak potompénzért, aztán megint haza immár Lettivel kiegészülve. befestették a hajam (amit most nem részleteznék mert Cézinek nem árultam el, milyen lett :P) tévéztünk, vacsiztunk, ilyenek.

már olyan rég aludtam Mussal, hogy szinte el is felejtettem azt a szokását, hogy ha teheti, képes 15 órát is aludni egyhuzamban, így mikor már a 9. alvási órám töltöttem, felkeltem, lefürödtem, hajatmostam, na, akkor kelt fel Mus valami csoda folytán :D
készülődtem, mert délre mentem dolgozni, az a 3 óra gyorsan eltelt, inkább beszélgettem mint dolgoztam, mert vegyes nap volt. volt amikor 30an álltak sorba előttem, volt mikor senki sem volt az egész emeleten.
3 után elindultam a világvégére táncpróbára, ami mókás volt, Balázs egyre ügyesebb, rajtam meg látszott hogy fáradt vagyok, sokszor hülyeségeket csináltam :D
olyan kevés ez a 45 perc próba, amúgy :(

hazafele persze 20 percet kellett várnom a volánra, ami pont elég volt ahhoz, hogy felidegesítsem magam Cézé facebook falának látványától de erről a hisztiről már írtam egy posztot lejjebb.

most távsegítek egy barátomnak az osztrák ebayről való red hot chilli peppers koncertjegy rendelésében ami nagyon mókás tekintve hogy ketten együtt se nagyon tudunk 2 szót németül, de úgy néz ki összejön a dolog :)

ja, visszaállítottam vízjelesre a blogsablont, szép őszies, remélem nem csak nekem tetszik.
mindeközben rájöttem, hogy a blog neve már korántsem aktuális, mint Belvárosi játszótér :S

ja2, Cézé kapott munkát!!!!!!!

home, sweet hone?

itthon vagyok veresen.

egyenlőre rossz.

egyenlőre kapirgálok a szemétdombon, amit a szobámnak hívtam évekig. most hihetetlen idegen minden, ami itt van.
rájöttem, hogy soha többet nem szabad 'emékeket', mütyűrkéket gyüjtögetnem, mert minden, ami materialista, egy idő után mégis csak szemét lesz. viszont sosincs szivem kidobni semmit.... pedig nyilvánvalóan szemét, és nincs már szükségem rájuk.
például a PediG első lemeze, díszborítóval, a fantasztikus zenészek (...) aláírásával. alapjáraton, CÉDÉ! mit kezdjek vele? a dvd lejátszómba be lehet ugyan tenni, de azt se használom évek óta.
idegenek a pószterek, a falon az emlékek, a rengeteg plüssállat. de bűntudatom lenne, ha kidobnám mindet.
a régi okleveleket, elismeréseket, emléklapokat, az előre hozott angol, infó érettségim százalékait a tükörre ragasztva, az ncore süti receptjét, (...)
az általam festett üveglapok... szépek, de mit kezdjek velük? egyáltalán minek vannak még mindig meg? általános iskola hetedikben vagy nyolcadikban festettem őket. sőt, egyáltalán minek hoztam haza?

minek tartunk meg bármit is?

mégsem vagyok biztos abban, hogy képes lennék kidobni ezeket... ez itt a probléma. pedig a legtöbb holmim már nem is emlékeztet magára, az emlékre, csak úgy van.

elveszettnek érzem magam. persze, ez az otthonom, satöbbi...

de mégis, én ott vagyok otthon, ahol Cézével vagyok...

én letörölném a könnyeid, és elmondanám, hogy szép lehet a holnap, hogyha elhiszed...

ezzel keltem, szép :)

a mesének vége és álmodom, hogy reggel újra felkel a nap, igazat mond és megsimogat... :)

nahát, mostanság történt sokminden.
azt hiszem, a 6000 forintos, magyarországon-boltban-beszerezhetetlen iPod töltőmről már rinyáltam, de talán azt még nem írtam meg, hogy ebay-en találtam kevesebb, mint 600 forintért, ingyenes postaköltséggel, egészen Szenegálból (vagy Szingapúrból?) fog érkezni a kicsike, szóval most ünneplőbe öltözött a lelkem :)

A hét pakolászósan telt, holnap költözünk ki és adjuk át a lakást bátyáméknak. már gyakorlatilag semmim sincs itt, csak egy táskányi ruhám, 2 plüssállatom, sok bögre, meg egy garnitúra ágynemű (+sminkcuccok ofkorz)... szóval nem lesz vészes a szombati hazamenetel, Apu megmentett, bejött kocsival a héten és elvitt egy autónyi cuccot, sok zsákot, gyakorlatilag mindenemet.

voltam a suliban ügyetintézni, voltam RTLbe, és már csak két napot fogok menni jövőhéten.

Ma péntek van, postára kell mennem, meg a csopába ígértem, hogy beviszek 2 karton sportitalt (na, ezt nem tudom írtam-e.. kaptunk 100 flakonnyit, és aktívan ajándékoztuk a héten, hogy elfogyjon. szerencsére már csak ez a 2 karton van...) aztán gyiök gyűlés, este pedig összepakolom azt az egy táskányi ruhát is. olyan, mintha elutaznék, nagyon mókás :P

Én most nagyon pozitívan állok a jövő elé, Cézikém elég szomorúan... de majd rásugárzom az optimizmusom :) Valahol a szívem mélyén már várom, hogy otthon lehessek a kiscicámmal (Nyafiiiiika) meg Apuékkal, bár nagyon nehéz lesz, de akkor is.

a hétvégén rendbeteszem a veresi szobámat, várom a postást az ipod töltőmmel meg a facebook nyereményemmel (egy nagyon szép hajcsat-virág. kedden RTL, szerdán este dettó, a kettő között Cézééknél alszom majd mert elég nehezen jutnék haza éjjel a Campónától Veresre (sehogy...) aztán csütörtökön pedig Cézé jön majd ki Veresre, megbeszéltük, hogy ott 'ünnepeljük' a 21. hónapunkat :P

na, elkell indulni a Csopába, fel kell emelni azt a lusta fenekem :D

(JA, és van keringősruhám!!! :DDDDD)

ez egy ilyen nap.


lehet igazad úgy is, hogy oda sem nézel, hogyan adod át a szíved a száddal... :)))))))

ideje van a szakgatásnak

még mindig ez jár a fejemben...

úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.

Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.


voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.

és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))

húsvét

na, nem tudtam blogolni napokig, mert nem töltött  be a bejegyzésszerkesztő.. most meg már annyi minden lenne....
söröztünk Vilcsivel meg Mónival, voltak itt Cézé barátai (erről már írtam), dolgoztam szombaton, este meg átjött a Cucu inni, megtanítottam pókerezni, vasárnap találkoztam Mussal aztán mentem haza apuékhoz. otthon most tök jó volt, apuval kockultunk sokat, segítettem neki ezt-azt, és az új szokás szerint megint bátyámmal aludtam/bátyámnál aludtam el. mióta elköltöztem otthonról, nem aludtam a saját ágyamban, és valamiért nem is szeretnék O_o... nem tudom miért...
hétfőn még ügyködtem otthon aztán fél1re átmentem Cézéékhez (ő már szombat reggel óta otthon volt) meghúsvétoltunk, telezabáltuk magunkat, valljuk be :) a tesói meg apukája még mindig nagyon édesek voltak velem, úgy örülök :))))
nagyon hamar eltelt a szünet, hétfőn délután hazaértünk, kedden nem csináltunk semmit gyakorlatilag, csak kaját, de azt sokat, rántott karfiolt, párizsit, gombát, sültkrumplit, szerdán meg már sulim volt. tudtam volna még pihenni bőőven, de a vártnál sokkal jobb volt a szünet :)))))


ma meg annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni az ágyból, és dühít, hogy hajnal 6 előtt már mennek a betontörő gépek a ház előtt (3. hete csinálnak egy 20 méteres szakaszt!!!!!) így visszaaludtam, és majd kényelmesen bemegyek a délutáni óráimra 14.20tól :)

most 10 óra, és a gépek nem zajongnak.... csak hajnalban szokás?

az otthon ott van, hova hazamész

lassan 9 hónapja totális kétéltűként létezem, ami néha zavarbaejtő, néha fárasztó, de mindenképp nyüzsgős.
ugye, kezdődött a kollégiummal, ahonnan hetente hazamentem Veresre, majd az összeköltözés - ami külön vicces volt, mert 1 hónapon át még mindenhol voltak fontos dolgaim, Veresen, a koliban, és már itt is - és azóta próbálok azért havonta 1x hazautazni, de sokszor közbeszól a munka. és ha haza is megyek, akkor csak néhány órára, maximum egy éjszakára maradok.
szóval, nem egyszerű megoldani. a család otthon van, én a szerelemmel itthon vagyok, Cézé családja megint máshol, a barátaim szerteszét költöznek, a kolisokkal is már elég jó viszonyt ápoltunk, mikor kiköltöztem.
egyrészről jó, mert mondhatom, hogy lassan már mindenhova hazajárok, másrészről kellemetlen, mert még nem tudom azt mondani, hogy hazamegyek Veresre a családomhoz, hanem csak hazamegyek.
és mikor apu kérdezi, meddig maradok, mindig azt mondom, hogy este megyek is már haza Cézéhez....

mindenhol jó, de legjobb itthon. otthon. itthon.... őőőő....