vasárnap, szeptember 30

búcsúk

 Ilyen az, amikor szárazjeget (-178 fokos) és folyékony nitrogént (-193 fok, normál nyomáson) öntünk a kistóba. De ne rohanjunk ennyire előre.

Igazság szerint, én már nagyon sok búcsút megéltem 21 év alatt, és kicsit unom már lelkileg. elég nyomasztó. megszűnt a SZEG (2006), megszűnt az osztályom (2009) megszűnt a MIOK (2010), eközben elbúcsúztattuk Lacit a GYIÖKtől, és Lacival elindult a folyamat ami miatt búcsúztattuk még Mónit, másikLacit, Attilát, Ritát, Cézét, Erikát, tavaly ősszel búcsúztattuk az irodistákat a múzeumban, majd tavasszal Robilacit is, nyár elején nekem is el kellett onnan jönnöm. az étteremben az első napomon búcsúztattuk az egyetlen normális főnököt, majd 1 hónap után deportáltam egy másik étterembe, ami jó volt, de 1 hét múlva kiderült, hogy bezár, szóval utoljára 1 hónapja voltam nagy munkatársi búcsú összejövetelen, és őszintén szólva, nem hiányzott ez az egész.

Nyilván 2.5 év után hazajárok, mikor a millenáris parkba megyek (nem véletlenül nincs soha nevén nevezve a múzeum, ezzel is kicsit óvva a blogot, de ha a fentiről nem is, a lenti képről annak is világos lesz akinek eddig még nem esett le), szóval hazajárok, de szerintem nagyon rég mentem be ilyen idegesen, torokszorítva, görcsölve. mindig szomorú, ha egy fejezet lezárul, ha emberektől, helyektől, munkahelyektől kell búcsúzni. az egész napot belengte a nagy családi légkör, amiben utolérhetetlen lesz ez a hely. mindenki, aki ott dolgozott és dolgozik tudja, hogy soha az életben nem fog még egy ilyen jó munkahelyet találni, mint ez.
sajnos elég későn értem csak be, de még megtudtam nézni a legutolsó közös előadást, ami az előadóteremben majdnem egy órás volt, majd az épület előtt ráhúztunk még fél órát minimum. jó volt együtt látni ennyi demót, és exdemót. találkoztam olyanokkal, akiket két éve nem láttam, sőt sok olyan exdemó jött, akik már jóval azelőtt mentek el, minthogy én odakerültem. de még ennyi idő után is fontos volt nekik, hogy jelen legyenek. szép. <3

zárás után utoljára felvehettem a narancssárga pólóm, és nekiálltunk szétbontani a kiállítást. 3000 négyzetméter, nem egyszerű. a fiúk bontották a tesla transzformátort, a lányok csavaroztak, plakátokat meg fali cuccokat szereltek le, mindenki tett-vett. megettünk vagy 20 pizzát, aztán folytattuk is a munkát. amikor valaki elfáradt, az elindult sörözni a Shakesbe, mert volt pár régi, aki rögtön oda ment zárás után. nagyjából 2 óra pakolászás, koszolódás után én is ittam egy sört. a Shakes teraszán a mellette lévő hely teraszával együtt fértünk csak el, minimum 9 asztal volt összetolva (eddig bírtam számolni... :D) és 32en ültük körül mikor megszámoltuk, és még akkor is volt aki a szétbontáson dolgozott, és volt jópár ember aki addigra már hazament (holnap reggel 7től folytatják a bontást.) Lipi szülinapját is megünnepeltük, az egész utca lakossága örülhetett a dalunknak.

jó volt. de jó darabig nem szeretnék búcsúzkodni már sehonnan.

ja, és persze, a lényeg! Október végén, november elején újranyitás! mindenki ott lesz :)


Múzsanélkül

gondolom senkit se kell már emlékeztetni arra, hogy van egy másik blogom is?! :D
olvassatok kultúrát. nem erőszak. de azért na! megint felkerült 5-6 vers.

Hol a fegyver?

Létrás: menj, inkább, aztán megkeresem a távirányítót! .. vagy mi az amit keresek?! PISZTOLY!

Létrás: CUNAMIIIIIII!!!
J: Nem cunamizhatod le a nyuszit...
Létrás: CUNAMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!

a mai napi így élünk mi rovatunkat látta, kérem kapcsolja ki a készüléket.

________________________________________

a tegnap esti "ne unatkozzunk, és ünnepeljük meg, hogy van munkám!" dolog elég jóra sikeredett, itt volt AzÖreg, Zlehó, Fru, Ahűtőszerelő, Pandula, Dumber, Judit, szóval ez azt jelenti, hogy KILENCEN elfértünk az erkélyen, nem semmi, sose gondoltam volna. néha már négyünknek is szűk O_O
az este a sör illetve wiskeykóla kombó fényében telt, valamint a fő irányvonal az volt, hogy kerestem a pisztolyt, amit Létrás eldugott előlem (egyébként rohadjonmegmertnagyonegyértelműhelyredugta), aztán azóta én tartom fogságban a fegyvert, Létrás meg nem is sejti, hol van. azt hiszem, hosszú hetek játéka kezdődött el ezzel a pisztollyal :D

(ja, természetesen játékpisztoly, és tegnap éjjel a párnám alá dugtam. most kereshetek új helyet)

olyan hajnal 3 körül elaludtam Létrásnál amikor A nagy Lebowskyt néztük (volna), aztán 6kor felkeltem, hogy a szobája összes szúnyogja kiszívta a vérem, így visszajöttem a saját ágyimba, majd 9kor felkeltem, mert nem tudtam, hogy végül találkozunk-e Dzsásztinnal - állapotomat tekintve jobb is, ha nem.

most meg itt hever előttem az asztalon egy félbetört cigi, és két darab pontosan ugyanolyan rózsaszín, unikornisos öngyújtó. szép esténk volt :P

(kommentár nélkül)

ittasan úgy ráírnék a fél világra, hogy "TE KÖCSÖG!"

de szerencsére nem teszem.

örüljetek.

péntek, szeptember 28

piszkosak

rádöbbentem, hogy 32 bejegyzés hevert piszkozatként a jáccótéren, és bár tudom, hogy miért nem lettek élesítve (vagy utólag miért lettek visszarakva draftba) most mégis gyakorlatilag válogatás nélkül majdnem mindet kitettem élesbe a netre, akinek van türelme bogarássza vissza. előre szólok, nagyon sok szánalmas, gyerekes, csajos picsogós és feminista bejegyzés van közte.

a kedvencem ez, 2012.07.14-i dátummal:

"
(kommentár nélkül)
utálom bazdmeg, hogy te is ugyanolyan vagy, mint a többi.
"

hehe, hehe. akkor sem volt vicces, és ez azóta sem változott.

asszem jól vagyok

facebook-on kioktattam Mus unokaöccsét (9 éves ha jól rémlik) mert panaszkodott, hogy unatkozik. én persze rögtön mondtam, hogy tanuljon a facebook helyett, mire persze jött az, hogy van ezerszer jobb dolog is a tanulásnál.
nagy bölcsen válaszoltam, hogy de kevés hasznosabb.

majd közölte, hogy péntek van.

ez nem csak azért ciki, mert nyilván nincs gyerek aki péntek délután tanulni kezd, de azért is, mert én nagyjából fél éve képtelen vagyok követni a naptárat...

és persze (mint mindig) van más is, de most nincs kedvem itt dühöngeni.

Kutyát akarok, meg Hódot, meg Mucit, Cucut, ALEHet (jesszus de rég láttam!), Létrást, Szöszit, Humorost, Hisztist, Oldalbordát, Csillagot, Fogszabályzóst, Hülyegyereket... csak el legyen terelve a figyelmem.
((egyébként milyen jóindulatú nevekkel illetem a barátaimat...))

_____________________________________

és a tegnapi nap margójára:
isteni volt a Parkban a Punnany, volt egy csápoló plüssnyúl is, ami instant alkalmat adott arra, hogy Cukor jól kiröhögjön, majd az is csak tetőzte a dolgokat, hogy utána nálam aludt, ahol még szembetalálkozott néhány tapsifülessel. :))))) Jó volt már nagyon látni, és a koncert is hihetetlen király volt! :)

csütörtök, szeptember 27

coming out

elvileg (a mai szerződésaláírástól számítva)
van munkám.

ezzel párhuzamban veszélybe került az egyetem, mert rögtön az első két zh-m pénteken van, én meg dolgozni fogok minden hétköznap. isteni érzés...

de egyébként egy korrekt meló, nem Posta, de itt majd úgy lesz emlegetve. csak nagyon kevés pénzért. de az is pénz.

nyafogás leáll, van munkám és még jó is!

nyomom hozzá a gangnam stylet

...érdekes...

és ezennel az idei év legtöbbet nyomkodott bejegyzése lett EZ.
ha eléri mondjuk az ötvenet év végéig, akkor tuti hogy átállítom az opciókat...

szerda, szeptember 26

Múzsa nélkül

Gastonnal (aki vendég írója a Múzsa nélkülnek) megegyeztünk, hogy minden héten 1-1 lírát és prózát kell írnunk, a másik által megadott tematikából kiindulva.
Az első heti prózám témája Apci volt (az én egyetlen drága jóapám), és amennyire nem akartam megírni, annyira gyorsan túlrugdostam magam rajta.
a kihívás líra része most a Félelmek nevet kapta, és nem vagyok hajlandó megírni egészen addig, ameddig már nagyon muszáj lesz mert lejár a határidő. addig húzom, ameddig csak lehet.

egyébként most nyilván erről azért blogolok, mert aki szeretné, elolvashatja A lélek balga fényűzését ITT.

(-__-)ZZzzZzz

nem igazán értem, mitől tudok ennyire elfáradni.
oké, tegnap rohanós, egymásnak-kilincset-adogatós nap volt, megspékelve 2 órányi belvárosi sétával Mussal, majd még 2 órányi belvárosi sétával Mucival is, de annak a vége legalább szesz volt, sőt, kijött hozzánk Létrás is, meg hideg se volt, megvártuk hogy Cézé végezzen, aztán csoportosan jöttünk haza.
viszont a tegnapra ráaludtam legalább 8 órát, ma meg igazából azon kívül, hogy Cézét néztem délután háromig ( :DDDD ) nem csináltam semmit.

mégis, este 8 múlt, és már úgy elfolytam a kanapén, hogy pamut törülközővel kéne felitatni és kicsavarni az ágyra, mert ahhoz se nagyon van erőm, hogy átköltözzek.

jó, oké, legalább 4 órán át kerestem munkát. pedig Tündérke haldoklik.
hős vagyok, na.

és ooolyan hihetetlen hülyeséget álmodtam, pont, mint amilyet szoktam. a volt osztályfőnökömmel, akit már épp ideje lenne felhívni egy sörre. ezek jelek...

nem az erkélyemen töltöd el az éjjeled

még mikor volt munkám, és nem volt szabadidőm, nyáladzva nézegettem a facebook eventeket, és jóelőre visszaigazoltam egy rakás koncertet szeptemberre, mondván, hogy ha 1 hónapra előre látom, min szeretnék részt venni, akkor majd biztos úgy csinálom a beosztásom, stb.

azóta nincs munkám, de mindig utolsó pillanatban látom csak meg az eventeknél, hogy mi az, ami érdekel. utolsó pillanatban viszont elég nehéz társat találni pl egy Fran palermo koncertre (amit mondjuk nem értek, mert ők zseniálisak!)

minden esetre, most időben kapcsoltam, jegyem is van elővételben öccázé', szóval holnap Punnany a parkban ^_______^
(amennyire nem terveztem partizósnak ezt a hetet, annyira az... :D)

hú, és vasárnap pedig búcsú a múzeumtól. a régiekkel jó kis hadjáratot szervezünk, móka és kacagás! :)



nem az erkélyemen töltöd el az éjjeled, na meg a két szép szemed meg a full kész fejed, dobja le a szemérmedet ez a szitu szemét lehet...



hétfő, szeptember 24

napi anno (helyett)

már épp ideje lenne Napi anno szeptember posztot írni, de az előző blogom archivuma még mindig össze van omolva, nem lehet benne keresni, így egy darabig nem tudunk visszaemlékezni arra, hogy mit csináltam 2005 szeptember 24-én.

helyette megmutatom az elmúlt fél év egyik legkedvencesebb bejegyzését, nyomkodjátok csak nyugodtan az érdekes opciót továbbra is, egyszer csak felidegesít majd annyira, hogy leszedjem :D

Büszkeség és balítélet II. - avagy cipeld helyettem

Ma volt egy nagyonjó gondolatébresztő párbeszédem Dzsásztinnal, és ha sikerül pontosan idéznem, akkor ő mondta, hogy akinek fontos vagy, az keres, akinek meg nem vagy fontos, azt csak te cipeled magaddal.

Totál passzol az előző bejegyzéshez, és ismét csak megerősített abban, hogy sok embert cipelek így magammal. Bár, közülük sokuk nem is zavar (például az előző posztban emlegetett Gasp.)

egyébként meg, Cipeld helyettem geci!



(egyébként 2: akit érdekel mostanság miket írok, az némi 2009-2010-es (és régebbi) egyperces novella alatt megtalálja a legfrissebb, még frisstintás verseim, érdemes megnézni mert az egyiknek olyan a formája, mint egy PINA.(DE TÉNYLEG!) aki meg nem akar legörgetni a novellák alá az olvassa el őket az jobb oldalt a címkefelhővel megtalálja könnyen a verseket.
szóval ITT van a Múzsa nélkül, aminek lett egy vendégművésze is, és pár versemben már így is közreműködött (KM), Welcome! - miatta azért érdemes megnézni, hogy épp ki neve áll a bejegyzések alatt, a molylepke például az ő háziállata.)

vasárnap, szeptember 23

Büszkeség és balítélet

Vajon hány embert veszítünk el életünk során csak azért, mert túl büszkék vagyunk?
Pedig mi fontosnak tartjuk, csak túl büszkék ahhoz, hogy bármit is tegyünk.

Én szerintem átlag évente 3 ilyen embertől kerülök távol. Példának okáért, a gyerekkori legjobb barátommal a kapcsolattartásunk kimerül abban, hogy hónapok óta bökdössük egymást facebook-on.

de nagyon sok olyan ember van, akikkel már ennyi sincs meg.

ne élj, mikor nem akarom

‎" Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtön ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd."  Szabó Lőrinc



PediG - ZsebTe

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Zsebbe raklak
Úgy hordozlak
Kicsi leszel
De a szíved majd nagy
Nem kell majd hozzád
Elem sem
Magadtól működsz
És rendesen
Nem merülsz le, hanem
Alszol ébren
Felébresztesz, ha majd
Alszom éppen
És előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Vígasztalsz akkor
Ha elveszel majd
Megtalállak
És ha meghalnál
Én sírnék utánad
Kár, hogy nem vagy
Kár, hogy nincs
Kihez beszélnem, nekem
Senkim sincs
Hogy érted, kétlem
Én megértem
Magamnak azért még
Elismétlem:
(2x)

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Te szeretsz akkor

szombat, szeptember 22

te abban higgy, aki lettem

ebben a nagy ürességben olvasgattam random bejegyzéseket a blogomból, és furcsa volt a költőzős/együttélős/különélős címkék között bóklászni.
az elmúlt két évben laktam itt, ott, amott, vele, nélküle, vele másutt, nélküle, és egy kicsit otthon is. furcsa. nem is tudatosult bennem, hogy ilyen sokféle lehetőség és hely volt.
most nagyon jó itt, imádok Létrással lakni.

és imádom a budai várban ezt hallgatni, fel kéne menni

Szeret, nem Szeged

a hétvége érdeklődés hiányában elmarad (najó, meg pénzem sincs most túlzottan erre :S) így végül a péntek hajnali utazást skippeltem. Majd két hét múlva talán bemegyek az oskolába.

így viszont el tudtam menni a Táncosékhoz lakásnéző "itt van az ősz" partira, kápmegyerre, ami már a helyszín miatt is elvarázsoló. Ott nőttem fel ugyanis, 6 éves koromig ott laktam, majd 8 éven át jártam a lakótelepre iskolába, edzésre. a legtöbb osztálytársam azóta elköltözött, de jó volt bolyongani a házak között, ahol anno virágszirmot ettünk, elszívtuk az első szál cigit, meglestük a szerelmünk a játszótéren, stb.

Táncosék cukik voltak egyébként, mint mindig, és persze összeöltöztek. hihetetlen :D
volt sok szesz, meg persze vittünk is. Cézével borestet tartottunk, és hozzá ittuk a jó kis szarvasi pálinkát, szóval hajnal 1re már nem igazán tudtuk, hogy mi a szituáció. én ráadásul Borbár fehéret ittam, és menet közben döbbentem csak rá, hogy a legutóbbi munkahelyi bulin is ezt ittuk a Kócossal, és már akkor se volt jó. Ilyen se nagyon volt még, hogy egy buliból mi indulunk el haza elsőnek - bár Céz ma 8ra ment dolgozni, így azért érthetőbb. ő hazáig aludt, alig tudtam felkelteni, hogy hazaértünk, aztán persze jól kidőltünk.
reggel szegény nem volt túl fitt, de legalább beért dolgozni.

a mai napot meg hihetetlen, mennyire elpazaroltam eddig (bár már este 7 van..). miközben aktívan feküdtem a pokrócomba bugyolálva, és a telefonomon az ufó-tamagocsimat etettem, rádöbbentem, hogy az egyik volt osztálytársam most viszi haza a kórházból az újszülött kisfiát. aztán eszembe jutott egy másik volt osztálytársam is, akinek már két fia van, a nagyobbikat épp most taníthatja a betűkre...
ez nekem még annnnyira borzasztóan távolinak tűnik... :O

és most akkor elmegyek Mucival inni.

#sosenövünkfel!

csütörtök, szeptember 20

why we love foreign guys?

because they can say that:
it's smells really really nice!

__________________________________

true story.

mindenkitől elnézést :D
de most komolyan, hogy lehet így fogalmazni? imádom!

egyébként ma MMaggal tobzódtunk a belvárosban korán reggeltől (du.2) estig, ami nagyon feldobta a mindenséget körülöttem, főleg, mert a mai nap nagyon leülve kezdődött, mikor arra keltem, hogy Céz lelép, mert Balcinak oda kell adnia valamit amit én hoztam Szegedről. Balci lusta dög, de imádjuk. ennek ellenére nehezen megbocsájtható, ha én egyedül ébredek. :D

most meg my boyfriend does my make up, fuldoklok a nevetéstől. :D

szerda, szeptember 19

kispárna

Az én szobám hasonlít a te szobádra, nekem is van kispárnám az ágyba',
nálad is van, és nálam is, lámpa, akkor mi hasonlítunk egymásra...

oké, tudom, ez egy gyerekdal. de attól még sokmindent megmozgat bennem.
és majd ha lesz, akkor a gyerekem biztos hogy imádni fogja Kardost, úgy ahogy én, például emiatt a szám miatt.



most pedig végtelenítésre állítom Bérczesi Emléxel? albumát.

például ezt:
idebenn fúj a szél, szépen harmonikázik...



Vágjál lyukat a kádba!

Mindenkinek megvan az az érzés, mikor egy zeneszám felidéz benned egy időszakot, pillanatot, vagy csak egy érzést.

Nekem ez hozza az elmúlt időszak legtöbb ilyen pillanatát. Azt a kócos reggelt, amikor rádöbbensz, hogy baj van, azokat a hideg hajnalokat munka után az erkélyen, vagy a felstuffolt idegállapotot, hogy most bizony kiállsz magadért, azokat a pillanatokat, mikor bőrig ázva is tudsz magadon röhögni, vagy a helyzetkomikumon, vagy a sok fűbenfekvést, látképet, hangot és fényt, mindet visszahozza ez az egy szám.

Imádom. imádtam ezt a nyarat!

Ha megint május lenne, és épp a szakvizsgám ünnepelném, aztán megint eljönne ez a nyár, egészen biztos, hogy mindent pont ugyanígy csinálnék, és ez nagy nyugalom, így belegondolva :)

Ápdét: talán kevesebb alkoholt innék, és többet bicikliznék. :)

gátak

Homály fedi az éjsötét leplét
Jövőt vajúdik a pillanat,
Kiforrott macskakövek mentén
Lassan lépked a pirkadat.

Ez a sokból csak egy, ez a második első
Ez javul, ha csökken, ez emelkedik,
Ha minden csak elfogy, a semmi megnő,
Az ész pókert blöfföl, a szív terít.

Istent játszik a monoton égbolt,
Mára már semmi, az bizony rég volt.
Lassult, halkult, kihűl a lázas,
Bolondnak indult, sosem volt százas.

______________________________________________

(hogyan szedjük össze minél több klisét egy versbe c. rovatunkat látták)

a szar mondatokért nem vállalok felelősséget, mindegyik rossz sort Dzsásztin írta. akik ismernek, játszhatnak olyat, hogy megpróbálják kitalálni, melyik sorokat írtam én. szerintem egyszerű. annyit segítek, hogy 6 sor az enyém, 6 az övé (de nem egy ide, egy oda).

_______________________________________________


Tegnap egyébként átjött a Szöszi, és a fél napot eltöltöttük a nagy semmivel, aztán találkoztam Dzsásztinnal akivel kiültünk a kopaszi gátra, végre értelmes szakmai párbeszédet tudtunk folytatni, örülök, hogy Galambon kívül van még egy ember, akivel lehet ilyesmiről beszélni, mert Galambbal évente 2x van időnk összefutni. 
aztán este jött Cézi, és végre elvertem Trackmania-ban, de annyira, hogy győztestáncot jártam, bár a koreográfia még kicsit kiforratlan. :)

hétfő, szeptember 17

Szeged, és a többiek

csütörtökön délben találkoztam Dzsásztinnal, kiültünk az esőben egy fedett teraszra fröccsözni. előtte direkt megvettem már a vonatjegyem, és a nap ötletének bizonyult, mert nem sokkal vonatindulás előtt értem ki az állomásra, pedig Dzsásztin kocsival elvitt. és még Balcival is össze kellett futnom a vonat előtt, de megoldottam mindent időben. a vonaton egész szórakoztató volt, megnéztem az utolsó amerikai pite végét, meg egy fél részt a sorozatomból, aztán inkább zenét hallgattam, meg írtam egy borzasztóan rossz verset az elmúlt hónapok lelkiállapotáról és embereiről, barátairól.

természetesen mikor Szegeden leszálltam a vonatról, fenn hagytam az esernyőm, már meg sem lepődtem rajta úgy igazából. ezt az esernyőt mindig mindenhol elhagyom, pont mint az eddigieket, a különbség csak annyi, hogy ezért általában visszamegyek időben.

siettem át a városon, de így is elég korán hívott már Timcsi, hogy a TIK előtt áll, és csak rám vár. végül még egy negyed órát várt, aztán összeszedtük egymást. villamossal átmentünk hozzá, lepakoltam, összeismerkedtünk. nagyon kedves volt, hogy így ismeretlenül befogadott éjszakára, de hát na, mind a ketten baromi jófejek vagyunk :D én legalábbis nem csalódtam, de szerintem ő sem :P szegény nagyon keveset aludt, így korán kidőltünk, mondjuk az utazás miatt én sem voltam túl fitt. csak fetrengtünk és beszélgettünk, nagyjából az este már csak ebből állt.

péntek reggel korán keltünk, Timcsi 8ra ment dolgozni a TIKbe, nekem 10től volt órám. addig intéztem a dolgokat Balcinak a HSZIben, reggeliztem, Timcsit szórakoztattam, ilyesmik.
természetesen a legelső órámra rossz helyre ültem be, így a német tolmácsok között találtam magam, de kivételesen nem az én hibám volt, hanem Timi nem tudja, melyik a jobb, illetve bal keze :D

mikor már megtaláltam a sajátjaim, minden oké volt. azt hittem, én vagyok a legfiatalabb, de másnapra kiderült, hogy van egy lány aki csak 20 éves, rajtunk kívül mindenki 30+, ahogy néztem. 3 gyerekes családanyák, satöbbi. összesen, amikor a legtöbb volt a létszám, akkor voltunk 9en, de ebben bennevoltak a részképzésesek is.
volt egy Régi magyar irodalom előadásunk (história és fabula), egy tündérbogyó bácsival, nagyon szimpatikus. aztán vagy 5 órán keresztül hallgattam alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, nagyon profi lettem a különféle afáziákból (agyat ért sérülés következtében elszenvedett beszédhibák és társaik....) borzasztóan lehangoló téma volt, bár tény, hogy érdekelt. az ebédszünetünk elmaradt, cserébe hamarabb végeztünk.

Rohantam is a Tündérkonyhához, mert ott találkoztunk Imolával és Pistivel <3 . Találtam egy új útvonalat (ami hosszabbnak bizonyult, mint az eredeti amit ismertem :D) de végül is odaértem, bár kicsit bonyolultabban mint kellett volna :D Imola és Pisti még mindig ugyanolyan tündérbogyó, mint mindig, nagyon szeretem őket és nagyon jó volt végre látni őket, hiszen az esküvőjükön találkoztunk, és az is pont egy éve volt már. a Tündérkonyhán jól megebédeltünk, mert ők sem ettek, elbeszélgettünk ott vagy két órát, aztán átvittük Újszegedre a kocsihoz a táskáim, a hídon az negyed óra séta. sétáltunk a városban este, a Tisza parton, fotóztunk soksok új Lizás képet (kösziiii Imola!!! :))))) aztán még megvendégelt minket Pisti egy jegeskávéra. végül a sétálóutcán már eléggé fáztunk, így elindultunk haza, hozzájuk Mezőkovácsházára.
Pisti nagyon óvatosan vezetett, egész nyugodt voltam útközben, ami azért nagy szó, főleg mert a semmi közepén autóztunk két órát a töksötétben.

A lakás pontosan olyan cuki, mint gondoltam :)))) kaptam tündérbogyós kockásfülü nyuszis bögrét, nem is tudom minek örültem utoljára ennyire :))))))) az egész estét átbeszélgettük, de tényleg, mire már eszünkbe jutott, mennyi az idő, addigra már nem volt semmi értelme aludni, mert már lassan kelni kellett. a hajnali cseverészésbe végül Pisti és én is beszundítottunk egy nagyon rövid időre, addig Imola csinált nekünk kávét, így 5 után már majdnem fitten és üdén pakoltam össze a táskám az induláshoz :) Kocsival még átvittek Mezőhegyesre, mert busz csak onnan megy Szegedre, és sokkal olcsóbb és kényelmesebb is volt azzal mennem, mintha vonatoznék kovácsházáról. Csak azt sajnáltam, hogy még ezzel is plusz nehézséget okozok nekik, hogy hajnalban még kocsikázni kell velem.

A Tisza volán kényelmes volt, 2 óra alatt be is értem Szegedre, csak sajnos aludni nem nagyon tudtam rajta. leszálltam a Mars téren, majd rájöttem, hogy én még sosem voltam ott, szóval ki kell találni, hogy jutok el gyalog az egyetemre. egy 20-25 perc volt, és gyakorlatilag tökéletes irányba mentem, elég büszke voltam magamra, de pont nem volt már időm reggelit venni. volt vagy 5 órám megint a nővel aki most nem az afáziákról meg az Alzheimer-kórról beszélt, hanem arról, hogy az ember milyen agyi folyamatokkal tanul meg beszélni és milyen fázisokban, ez is izgi volt és kicsit kedvesebb téma mint a korábbiak. közben sikerült reggelire magamhoz vennem egy twix-et, meg egy autómatás kávét :D nem estem túlzásokba...
befejezésképp még az egy nappal korábbi bácsival is volt 1 óránk, ami Tinódi Sebestyén névre hallgat. tényleg nagyon szimpi a bácsi, borzasztóan intelligens, így méginkább szégyelltem magam, hogy másodpercenként elaludtam az orra előtt, és csak 6an voltunk a teremben. írtóciki. aztán az óra vége felé sikerült kipeckelnem a szemem, egész belendültem, meg is dicsért hogy milyen jó meglátásaim vannak.

szó szerint rohantam a vonathoz, folyt rólam a víz, mert szövetkabát volt rajtam, kezemben táska, sporttáska, nagy esernyő, cigi, telefon mert közben Mucival egyezkedtem, hogy igyekszem a vonathoz. végül lekéstem, 1 órával később ment a következő, de addigra legalább odaért két pesti szaktársam is akik nem akartak futni velem (vajon miért? gyanús hogy nem érem el...) de így nem utaztam egyedül. ami csak azért volt rossz, mert már nagyon vágytam arra a két óra alvásra, ami így elmaradt.

Muci hívott mikor Pest határán voltam, hogy kicsit késik, így hazajöttem lepakolni a táskákat, átöltözni, meg ettem volna valamit ha lett volna :D így persze én késtem negyed órát, de a Deákon összefutottunk, volt bor, lett fröccs, és jól elbeszélgettünk vagy 4 órát úgy, hogy észre sem vettük. a végén mondjuk már nagyon álmosak voltunk (ő is olyan sokat aludt, mint én), így éjfél után nemsokkal elindultunk haza.

innentől számítva én nagyjából 14 órát aludtam, volna, ha nem keltenek fel a telefonommal. brrr.

minden esetre, Szeged és a többiek is imádnivalóak <3

szívecske

a tegnap nagyon szuper volt, Cézés összebújós, filmezős kajálós, ennek köszönhetően én éjfél előtt kidőltem. Reggel meg 7kor keltem és hangosan kukorékoltam hogy ő is keljen, nehogy unatkozzak egy kicsit is.
aztán napközben még rányomtam két óra szundit a napra, mert hát amúgy 10 óra alvás nem elég.

délután meg hazamentem Veresre, és nem volt jó. részben azért, mert teljesen felesleges volt, idő- és pénzpocsékolás, másrészt meg amúgy se jó, sose jó. fél órát voltam otthon, összepakoltam mégegy nagy zsáknyi holmit (3 táskányi+1 nagy ikeás kéktáska) mert ugye még mindig borzasztóan sok cuccom van Veresen. ugye már időszerű az őszi csizma is, meg ilyesmik. Végre elhoztam jópár könyvemet is, hazafele ez volt az egyetlen ami nyugtatta a lelkivilágom, hogy vannak könyvek.

Bazsi (aki a Létrás) szerencsére nem dolgozik ma este, sőt, bulizni se megy, tündérmódra főzött nekem vacsit, most meg mindjárt bekockulunk valami számítógépes játék elé. Ő is látja, hogy baj van, édes, hogy foglalkozik velem.

ez ilyen, ez nem beszél.

Holnap meg jön már délre a Szöszi, délután meg Dzsásztinnal találkozom, muszáj lekötni magamat...

s.o.s-ben kell valami meló.

Ja, és nem felejtettem el a szegedi beszámolóposztot, mert van bőven mit pötyögni, csak még utol kell érnem magam :)

csütörtök, szeptember 13

csak rámenős istennők, és bekábult szédítők...

imádom az esőt, és már borzasztóan hiányzott.
fürdőköntösben fázom az erkélyen, mert már ez is nagyon hiányzott régóta. az eső és az erkély két nagyszerű dolog, együtt meg mindig valami jó sül ki belőle.

főleg, ha ilyen zenéket hallgatok hozzá, mint ez.

köszönje magának :)

és a halál sem tudja
ez is marad az ő titka,
hogy lett ilyen ronda,
hogy lett így elfojtva,
köszönje magának,
mindenki magának.
Lapát!

nyuszi vagy, McFly?

bármennyire is trendi hétköznap délután egykor borozgatni egy kerthelységben a volt főiskolai tanároddal, mégis csak szakad az eső!
persze a fejemhez vágták, hogy gyáva nyúl vagyok, de ha annyi pénzem lenne, ahányszor én ezt már hallottam... nem véletlen vagyok Nyúl :D

a trendi kozmopolita/urbanista érzést meg a kerthelység helyett megadja majd a vonaton való filmnézés, az is épp elég trendi.

rettegj Szeged, jövök!

csók a családnak, szombat este megint Pest :)

szerda, szeptember 12

biztosnak látszol a dolgodban, amikor azt mondod, kilábalás, az hogy van? nem azért, de ez pont nem látszik rajtad, inkább mélyebbre ásod az árkot, mint akartad... szeretnélek megérteni téged, mikor azt mondod, szeretlek, azt hogy érted?

ez egy eléggé sokrétű nap.

úgy néz ki, végre kirázódtam az álomkórból (bár, még nincs minden rendben, mert gyakorlatilag munkám még mindig nincs..)
viszont ma felkeltünk, tettünk-vettünk, interjún voltam (és végre egy olyanon, ami tetszett!!! hurrá!!!) aztán bementem a Múzeumba, mert volt pár elintézni való dolgom, aztán hazajöttem és Létrással söröztünk, és kiütött rajtam a délutáni múzeumi kávé (el is felejtettem, májusban mennyire fel tudott ez pörgetni, és valamiért még mindig) szóval elkezdtem esti programot szervezni, de senki sem akarta épp rám áldozni az idejét, így hát most egyedül partizok itthon (Létrás gólya buliban..) és nagyon élvezem én ezt így is.

csak benyomtam egy olyan tracklistet a youtube-omon, amit nem nyomtam be régóta, még poszt is született már ebből a számból és most megint hirtelen ott tartok, mint akkoriban, és ez nem vicces.

ellenben imádom ezt a számot, elnézést, bocs!

szeretnélek megérteni Téged...



vasárnap, szeptember 9

téliálom

Létrás is, és Céz is jelezte már, hogy 3 hete semmit se csinálok, csak alszom, és valóban.
az éttermi munka után mondjuk kellett két hét, hogy visszaálljon a bioritmusom, mert az első két hétben csak nappal aludtam, éjjel pörögtem, most viszont álomkór van, és éjjel-nappal alszom tulajdonképpen.
nem jó ez így, főleg azért, mert haszontalannak érzem magam.
ma már arra is unszolni kellett magam, hogy kimozduljak a napfényre, elkísértem Létrást nézelődni a Corvinba, vettünk ezt-azt, de a lényeg az volt, hogy legalább elhagytam a házat és még alkoholt se fogyasztottam.

mostanában tényleg csak akkor látok embert, ha átjön. persze ez erős túlzás, de az biztos, hogy 3naponta szervezek bármi programot, amire 3 napig gyűjtöm az energiám...

és most este 11 előtt lefekszem aludni. 

na, erről beszélek.

we aren't promised tomorrow

és milyen jól tettük :)

jó érzés rájönni, hogy a döntéseket nem csak megbánni lehet.
néha egész okos vagyok. kár, hogy a hibákat jobban lehet élvezni :P

szombat, szeptember 8

nyakig ért a holiday

több ok is bizonyítja, hogy a tegnapi elég jó buli volt.

például, hogy nem ittam sokat, de nagyon jól éreztem magam.

valamint, hogy szokás szerint összetörtem magam... nem tudom, hogy csináltam...
a bal térdemre nagyon ráeshettem (de mikor? hol?) mert csúnyán felhorzsolódott és persze eléggé fáj, a hajamat felgyújtották és ráléptek többször is, a bal kezem középső ujján van egy vágás pont a hajlatnál, elég kényelmetlen, a fejem bal oldalán a fülem felett meg egy öklömnyi méretű dudor van, na azt se ártana tudni, hogy szereztem, mert ilyet nagyjából az kap, akit fejbecsaptak egy lapáttal. erre azért emlékeznék. ja, és borzasztóan fáj a jobb vállam.
bár, ahhoz képest ez nem nagy szám, amit Kócos érezhet ma reggel, ő elég nagyot borult a szemem láttára arccal előre a padlónak, rá a fém állványokra.

a nadrágom jobb zsebében találtam 7 darab borosdugót, másfél használható öngyújtót, és 200 forintot (ezek egyike sem képezte a tulajdonomat mikor elindultam).

a bal zsebem még nem néztem, de egy mentőakció folyamataként hazahoztam Lipi napszemüvegét.

és még táncoltam is, kicsit, ez sosincs betervezve, csak úgy megtörténik.

külön öröm, hogy felkészülten jöttem-mentem, és ennek köszönhetően nem hagytam ott SEMMIT amit magammal vittem, még a direkt bulizós-elhagyós öngyújtóm se felejtettem ott. Világjáró Lizát se, bár hazafele sétálva volt egy kis sokkérzetem, mert egy pillanatra nem találtam. aztán kicsit elgondolkoztam a világomon, mert 3 (igen, HÁROM) nyuszival a kezemben értem haza, pedig egy 10x10es táska volt csak nálam.

ma meg after, Shakesbe beülünk, részemről teázás lesz, meg előtte bemegyek ezekhez a majmokhoz a múzeumba, huh, volt jósok ember aki ma úgy ment dolgozni, hogy a tegnapi állapotot elnézve én egy hétig nem engedném... :D

(ott a fektetett létra, és a Veresi hihetetlenül magas biciklije is. áuuucs!)

csütörtök, szeptember 6

miért adjam el a lelkem? sosem volt eladó...

kezdjük ott, hogy ezt a borzasztó számot üvöltetem a hangrendszerből szerintem negyed órája minimum:


ezután minden bizonnyal a Hunny-bunny végtelenített verziója következik majd.

_________________________________________

most durcásabb vagyok, mint a legdurcásabb Angry bird, aki ezredjére sem tudja eltalálni azt a rohadt aljas, nevetgélő zöld disznajt.

miért nem lehet egy álláshirdetésben korrektül leírni, miről is van szó?
az elmúlt időszak álláskeresései jópár teljesen felesleges interjút eredményeztek, ami borzasztóan sok idő elvesztését jelenti. ha nem lennének (vélt vagy valós) értékeim, önértékelésem, elvárásaim, vagy mondjuk lelkem, akkor már simán dolgozhatnék egy pornófilm castingos cégnél, vagy pénzügyi tanácsadóként, vagy tukmálhatnék idős beteg emberekre egészségmegörző termékeket (és itt most nem a Zepterről van szó. engem is meglepett, hogy rajtuk kívül is van hasonló profilú cég...)

de nekem ezekhez sajnos van lelkem. (...)

jogos a kérdés, miért járok olyan interjúkra, amik nem érdekelnek (SŐT!)?

mert nagyjából 20 olyan hirdetést találok egy óra alatt, amire azt mondom, hát, a leírása alapján végül is, nézzük meg, mi ez (MERT SEHOVA SINCS LEÍRVA NORMÁLISAN.)
és nagyjából háromnaponta találok egy olyat, ami korrektül leírja, mit is kellene igazából csinálni, milyen pozícióban, stb.

néha egész kétségbe tudok esni, és olyankor eszembe jut, hogy lehet nem kéne visszautasítanom minden szir-szar melót.

de még mindig van annyi tartásom, hogy aztán kiröhögjem magam az ilyen hülye gondolatokért.

vasárnap, szeptember 2

és én persze soha nem jövök többet vissza

a szegedi túrám hasznos és felesleges is volt egyben, bár legalább a kötelező körök felét megtettem.

Odafele szerencsére nem is mentem egyedül, a Hóddal próbáltuk ébren tartani egymást a hajnali vonaton, aztán Szegeden szétváltunk, mindenki ment a maga dolgára, de még ebédszünetre beültünk a Tündérkonyhába, amit ezennel a világ legjobb kifőzdéjének nyilvánítok. 800 forintból akkora adagot kaptam, hogy kevesebb, mint a felét tudtam csak megenni. az utcán állt a sor, mikor odaértünk, de 2 perc alatt sorra kerültünk, és az éttermi tér akkora, mint a Nyugati pályaudvar.
még napoztunk a Tisza parton, ahol legutóbb Hisztissel voltam márciusban, és imádom azt a helyet, aztán visszamásztam a BTKra, teljesen feleslegesen.

este 7re itthon voltam. az iskolai dolgokat egyelőre úgy lehet körülírni, hogy káosz-halál, de Szegedet minden egyes találkozásunkkor egyre jobban szeretem.

_________________________________________

ezen kívül annyira nincs sok történés. telefonokat és emaileket várok, felvásároltam a fél ebayt (ajhh. borzasztóan addiktív, de csupacsupa fontos dolgot vettem - fülhallgatót Sáflihoz, meg egy új nyakláncot, például...- szóval nem lehet lekattanni róla. túl jó, túl színes, túl kényelmes...) sokat voltam a csajokkal meg Cézével meg a srácokkal is, ez most így nagyon jó, csak nem ártana, ha munkám lenne szabadidő helyett.