már egyszer írtam a témáról (lsd. címkék), de ma valamiért megint úgy keltem fel, hogy úgy érzem szükségem lenne egy tetoválásra.
viszont rengeteg ötletem van, sokmindent közelinek érzek az életemben ehhez. főképp ilyen mondatokban, szövegrészletekben gondolkodom:
what doesn't kill me makes me stronger
you have to stand alone just to make sure you still can
if you're brave to say "good bye", life will reward you with a new "hello"
you have only one life
yesterday just history
you're alone
...
lenne még csomó ötletem. de igazából ott akadt meg a gondolatmenet (például hogy 3 órát aludtam és az ébresztőm előtt görcsösen felébredtem, mert féltem hogy el fogok aludni :D) szóval az a bökkenő, hogy nincs megfelelő testrész vagy felület számomra.
olyan helyre szeretném, amit a későbbiekben a munkahelyemen nem vesznek észre vagy nem jelent gondot, tehát nem látszik. ugyanakkor nem szeretném a hátamra, mert én szeretném látni, sokat, minél többet. igazából a Testrészek-ahova-nem lista elég hosszú, és minden testrészre tudok mondani egy "miért ne" indokot. ahova meg szívesen csinálnám, ott vagy kilátszik az átlag ruha alól, vagy a későbbiekben bekövetkező testi változásaim állják útját a dolognak (pl felkar, has, oldal... bár utóbbi gondolkodóba ejt..)...
szóval lényeg a lényeg, valószínűleg tényleg nem lesz sose tetkóm, mert túl rinyás vagyok :D
ugyanakkor idén nyáron lesz egy új lyuk a fülemben. nagyjából most egy éve hogy Musival tervezzük. és borzasztóan megérdemeljük mind a ketten. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tetoválás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tetoválás. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, április 30
csütörtök, július 14
varrni vagy nem varrni...
(Pisti ezt a bejegyzést NE olvassa el. köszi :P)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)