még mindig ez jár a fejemben...
úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.
Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.
voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.
és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))
vasárnap, július 31
szerda, július 27
hétfő, július 25
Pont így
 |
"Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél." az elmúlt 1 hét sokmindenre megtanított. néha jó elmenni, hogy mégjobb legyen hazatérni. néha jobb nem beszélni, hogy legyen mit mondanunk. néha kell az, hogy belehalj a hiányába. néha jó, ha fáj, hogy jobban tudj örülni minden egyes mosolyának. mikor megszűnik minden, nem számít semmi... :) |
angyalföld és ami mögötte van
lezajlott idén is a nyári tábor, a mi szervezésünk alatt.
idén összesen nem bőgtem annyit, mint ez alatt az egy hét alatt, nem győztük vigasztalni egymást, de vasárnapra már többnyire örömkönnyek hullottak.
megtanultunk rengeteg mindent. én a kicsiktől kitartást tanultam, ők tőlem legfőképp azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye, ahol jól érezheti magát, és jó dolgokat tehet.
megtanultunk hinni egymásban.
ideje van a szakgatásnak, és ideje van a megvarrásnak.
(csak hogy érezzétek, elég nagy dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy a bibliából idézzek.)
idén összesen nem bőgtem annyit, mint ez alatt az egy hét alatt, nem győztük vigasztalni egymást, de vasárnapra már többnyire örömkönnyek hullottak.
megtanultunk rengeteg mindent. én a kicsiktől kitartást tanultam, ők tőlem legfőképp azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye, ahol jól érezheti magát, és jó dolgokat tehet.
megtanultunk hinni egymásban.
ideje van a szakgatásnak, és ideje van a megvarrásnak.
(csak hogy érezzétek, elég nagy dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy a bibliából idézzek.)
csütörtök, július 14
fiatalságbolondság
Azért mindig megvan a szépsége, ha Cézével és mindkettőnk fahangjával négyesben üvöltve 'énekeljük' a Lehetsz királyt.
ahogy a régi vicc is mondja; voltam kórustag, amíg rá nem jöttek, honnan jött a zaj.
csak az a bökkenő, hogy velem ez valóban megtörtént. bár, ami azt illeti, egész sokáig, 4 hónapig kórustag voltam általános 5, vagy 6-ban... alsóban meg 2 éven át, de arról semmi emlékem sincs, azon kívül, hogy ott voltam és kész. aztán egy darabig dugdostam a rejtett képességeim (:DDD) egészen gimi másodikig, amikor viszont állítólagos ováció mellett énekeltem el (az iskola előtt, harmadmagammal, egy fiúval és egy lánnyal) a március 15-i előadásunk végén Oláh Ibolyától a Magyarországot. akkor mindenki dícsért, én meg röhögtem.
(oké, lehet hogy néhány hang tényleg a helyén volt, mert fél éven át csak ezt az egy dalt gyakoroltuk :DDD, de mást már fele olyan jól sem tudtam volna elénekelni..)
a karrierem további eseményei kimerülnek egy 12-es, gólyatáboros karaoke estben, ahol 2 tanárom nem hagyta, hogy abbahagyjam az éneklést.
vagy nagyon jó voltam, vagy nagyonrossz. én az utóbbira szavazok :DDDD
összefoglalva: ahogy egy témához jobban értő ismerősöm mondta, van nekem ám szép hangom, csak képtelen vagyok jókor használni, és a ritmusérzékem is megegyezik egy döglött patkányéval.
és igaz ami igaz, imádok üvöltve 'énekelni' Cézivel :)
ahogy a régi vicc is mondja; voltam kórustag, amíg rá nem jöttek, honnan jött a zaj.
csak az a bökkenő, hogy velem ez valóban megtörtént. bár, ami azt illeti, egész sokáig, 4 hónapig kórustag voltam általános 5, vagy 6-ban... alsóban meg 2 éven át, de arról semmi emlékem sincs, azon kívül, hogy ott voltam és kész. aztán egy darabig dugdostam a rejtett képességeim (:DDD) egészen gimi másodikig, amikor viszont állítólagos ováció mellett énekeltem el (az iskola előtt, harmadmagammal, egy fiúval és egy lánnyal) a március 15-i előadásunk végén Oláh Ibolyától a Magyarországot. akkor mindenki dícsért, én meg röhögtem.
(oké, lehet hogy néhány hang tényleg a helyén volt, mert fél éven át csak ezt az egy dalt gyakoroltuk :DDD, de mást már fele olyan jól sem tudtam volna elénekelni..)
a karrierem további eseményei kimerülnek egy 12-es, gólyatáboros karaoke estben, ahol 2 tanárom nem hagyta, hogy abbahagyjam az éneklést.
vagy nagyon jó voltam, vagy nagyonrossz. én az utóbbira szavazok :DDDD
összefoglalva: ahogy egy témához jobban értő ismerősöm mondta, van nekem ám szép hangom, csak képtelen vagyok jókor használni, és a ritmusérzékem is megegyezik egy döglött patkányéval.
és igaz ami igaz, imádok üvöltve 'énekelni' Cézivel :)
10 day photo challenge - coming
Day 1 -Facebook-os profilképed
Day 2 -Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
Day 3 - Egy kép valakiről, akit szeretsz
Day 4 - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
Day 5 -Egy kép, ami boldoggá tesz
Day 6 -Egy gyerekkori fotó rólad
Day 7 -Egy kép, amin vicces fejet vágsz
Day 8 -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
Day 9 - Egy nyaralós képed
Day 10 -Egy mai kép rólad
Day 2 -Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
Day 3 - Egy kép valakiről, akit szeretsz
Day 4 - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
Day 5 -Egy kép, ami boldoggá tesz
Day 6 -Egy gyerekkori fotó rólad
Day 7 -Egy kép, amin vicces fejet vágsz
Day 8 -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
Day 9 - Egy nyaralós képed
Day 10 -Egy mai kép rólad
ez a kövi blogmizéria, el kell viselnetek.
(az ötletet a lovetheheels.blogspot.com-ról vettem) - ő is biztos valahonnan.
((lebuktam, szoktam csajos dolgok után is érdeklődni))
varrni vagy nem varrni...
(Pisti ezt a bejegyzést NE olvassa el. köszi :P)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
szombat, július 9
hol vagy már, ősz?
40 fok van.
a belvárosi jáccótéren reggeltől késő estig, esetenként hajnalig üvöltöznek 0-40 éves korig. ez elég sokszínű káoszt teremt, és azon kevés esetekben, mikor itthon vagyok, az idegeimet is tépkedik a hangok. király.
folyik rólam a víz, nincs semmihez se kedvem, amihez lenne, ahhoz vagy időm vagy pénzem vagy egyik sincs, frusztrált vagyok, agresszív, nem tudok enni, és folyamatosan szédülök.
elmegyek letusolni, aztán amíg még át vagyok hűlve, le is dőlök aludni. remélem Cézét is magammal tudom rángatni, bár még nincs késő..
a ma éjjeli meló megint rövidre lett vágva, jeee.
és még a munkaidőm megkezdése előtt 10 perccel sikerült egy majdnem 10 centis csíkot égetnem a könyökömre, a vasalóval. lényegtelen hogy történt, viszont 1) ronda, 2) fáj. és mivel még munkaidő előtt (bár a munkaruhám vasalása közben) történt mindez, valószínűleg úgy se kapnék veszélyességi pótlékot.. :( .. :D
najó, zuhany!
ajánlom, hogy a maradék 1 hét még legyen 25 fokos mint a múltheti, és 2 hét múlva meg legyen 30 (de ne több!) fok, mert akkor leszek velencén. (ahol a strandot nem lehet használni mert építik. dejó. :D)
mai nyekergés letudva. sőt, hogy stilszerű legyek: A csíny letudva!
a belvárosi jáccótéren reggeltől késő estig, esetenként hajnalig üvöltöznek 0-40 éves korig. ez elég sokszínű káoszt teremt, és azon kevés esetekben, mikor itthon vagyok, az idegeimet is tépkedik a hangok. király.
folyik rólam a víz, nincs semmihez se kedvem, amihez lenne, ahhoz vagy időm vagy pénzem vagy egyik sincs, frusztrált vagyok, agresszív, nem tudok enni, és folyamatosan szédülök.
elmegyek letusolni, aztán amíg még át vagyok hűlve, le is dőlök aludni. remélem Cézét is magammal tudom rángatni, bár még nincs késő..
a ma éjjeli meló megint rövidre lett vágva, jeee.
és még a munkaidőm megkezdése előtt 10 perccel sikerült egy majdnem 10 centis csíkot égetnem a könyökömre, a vasalóval. lényegtelen hogy történt, viszont 1) ronda, 2) fáj. és mivel még munkaidő előtt (bár a munkaruhám vasalása közben) történt mindez, valószínűleg úgy se kapnék veszélyességi pótlékot.. :( .. :D
najó, zuhany!
ajánlom, hogy a maradék 1 hét még legyen 25 fokos mint a múltheti, és 2 hét múlva meg legyen 30 (de ne több!) fok, mert akkor leszek velencén. (ahol a strandot nem lehet használni mert építik. dejó. :D)
mai nyekergés letudva. sőt, hogy stilszerű legyek: A csíny letudva!
csütörtök, július 7
Köntörfalak
Azért építek falat magam köré, mert látni akarom, ki az aki megmássza.
- napi zen bölcselet.
És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.
Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).
- napi zen bölcselet.
És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.
Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).
szerda, július 6
előnyök és hátrányok
az érme két oldala.
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
vasárnap, július 3
foszlányok
a kialvatlansággal kevert másnap azért gyönyörű, mert egész nap nem tudsz enni, majd estére hirtelen megkívánod a tükörtojást sültkrumplival, a májkrémet ropival, a csalamádét tejföllel, a tejfölt tejföllel, a tejfölt a tükörtojással... - egy szó mint száz, ilyenkor bármit elém lehet tenni. Nem tudok sokat enni, viszont az ég világon mindent kívánok, most szívesen ennék töltött káposztát lekvároskenyérrel is akár.
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)