versenyfutás az idővel

először is leszögezném, hogy csütörtök hajnal 2 lesz nemsoká, így vélhetőleg telis-tele leszek elütésekkel, és szokás szerint mellőzöm a nagybetűket.

másodszor gyorsan meg is magyaráznám, hogy mit keresek gép előtt. szokásos humorból reflexből vágnám rá, hogy most értem rá, de azért kellett hozzá egy baromi életszerű, és baromi élethű (rém?)álom is. a sok rizsa után nyekegek majd az új melómról is :D egyszer már álmodtam azt még a CC-ben, hogy Szilvi kirúgott, de nem emlékeztem vagy fogalmam sem volt róla, hogy miért. Na, hasonlót álmodtam most is... csak 100x durvábbat.
kaptam egy értesítést, hogy igazgatósági megbeszélés lesz - már akkor furcsa volt, hogy mi az istent keresek én ott? meg a meghívottak közt Muci O_O a tündérbogyó munkatársam, akivel egyszerre kezdtünk 2012.10.01-el, és már a legelején közel kerültünk egymáshoz. Aztán ez hamar erősödött, ahogy fogytak körülöttünk az emberek akikkel együtt kezdtük. Mostmár Mucin kívül csak 1 lány van a CC-ben a mi körünkből (2012 őszi kampány).    (na, most jutott eszembe, hogy a blogon nem ezt a Mucit hívom Mucinak többnyire :D báászki... ezek a hülye álnevek... :D meg én, aki 3-ból 2 barátnőjét Mucinak hívja......és a harmadik is Musi.... ezt most tegyük félre, már majdnem megírtam az egész posztot... :D)
szóval, Mucit szeretem. okos, értelmes, 4 évvel idősebb nálam, és örök gyerek mint én. meg nagydumás, mint én :) és ami egy részben folyton változó összetételű, 40-50 fős callcenterben nem hátrány: őszinte, és őszintén tud örülni a sikereimnek, ahogy én is az övéinek.
tehát, igazgatósági megbeszélés. nagyon korán van (mostmár 2am) ahhoz, hogy eszembe jusson, hogy hivatalosan ezt milyen tárgyalásnak hívják :D
beléptem, ott ült a teljesen meglepett Muci, aki szintén nem értette hogy mit keres ott, oldalt ült. szemben Szilvi lesütött szemekkel, lehajtott fejjel a jegyzeteit írkálta (CC vezető). Mellette még 2-3 magasabb beosztású ült. velük szemben 2 szék, az egyiken szintén vezető ült, a másik üres volt, így hát ez lett az én helyem. emlékszem, hogy vártam, hogy akkor valaki elkezdi, hogy mégis miért vagyunk itt, de csak valaki valamilyen minimális bevezető után - amire nem emlékszem, de mintha álmomban sem hangzott volna el - arra utalt, hogy Muci a személyes ügyfélszolgálatunkon betöltött munka során valamit elhibázott, megszegett egy szabályt talán. és erre nem reagált már senki, így rögtön magamhoz vettem az irányítást, hogy azt hiszem, azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet. Elmondtam. Szilvi végig szemlesütve hallgatta, pedig megerősíthette volna amiket Muci munkájáról mondtam - nem tette, és ez méginkább bosszantott. a mellettem ülő igazgatósági tag csak 1-2 félmondatot mondott, amitől bepipultam, mert hazugság volt és nagyon megalázó és sértő (legalábbis így emlékszem az érzésre) Mucival kapcsolatban, ezért az Igazságosztó módjára, de nagyon választékosan kifejettem a saját álláspontomat a történtekről. a mellettem ülő vezető szemében csillogott egy kis düh, meg egy csipetnyi tisztelet azért, amit teszek.
snitt, és ugyanannak a tárgyalónak a padlóján ülök WTF arccal, meg Mucival kettesben aki szintén nem értette a történteket. már akkor sem emlékeztem, így már tényleg csak az érzés dereng, hogy azt kérdeztem, félig vigyorogva, hogy akkor most tényleg ki vagyok rúgva? O_O Muci se értette, de úgy rémlik hogy megköszönték a munkámat. azt már csak 50% bizonyossággal mondanám, hogy talán Mucit is elküldték.
snitt. egy fél nap pörgött le, képek vannak meg belőle, hogy buszozok haza a napfényben le a hegyről, és közben arra gondoltam, sose rúgtak még ki, de szerintem embert ilyen tisztességes helytállásért még nem küldtek el sehonnan :D borzasztóan büszke voltam magamra, hogy kiálltam Muciért. és persze kissé elkeseredett is, Balázsra gondoltam, hogy most így a nagy szám miatt ő lesz az egyedüli kereső... meg hogy tökömnek se hiányzik megint az álláskeresés, de az eddigi tapasztalataimmal és sikereimmel jó esélyre raktam magam egy másik céghez.
snitt. egy hatalmas házban voltam, álmomban "Balázs házában". ez már teljes mértékben mellőzte a racionalitást. viszont ott volt nagyon sok ember, mert a kertben nagy sörsátrak alatt ücsörögtek, ittak. emlékszem Kis Fecóra, aki a csopában volt munkatársam 1-2 évig, egész kedveltem, de alig láttam őt, alig töltöttünk együtt időt, nem sok mindent tudtam róla. igazából közömbös volt, de ha úgy adódott, egész jól elbeszélgettünk egymással. meg ott volt CSD is, aki most a specen munkatársam o_O mondjuk, őt jobban megértem az álmomban, mint Fecót, egyrészt minden nap látom, másrészt tegnap kaptam tőle egy kis meglepetést is, és hazafele is együtt éltük át a bkv tortúráit.
a házban furcsa dolgok voltak. ahogy az ablakon kinéztem, pont úgy láttam rá a kertkapura, mint a veresi gyerekszobámból :D ezt már többször álmodtam, hogy random házból ugyanaz a kilátás fogad, mint 15-19 éves koromig fogadott :D persze, még ilyenkor se ébred fel az ember a teljesen hülyébe átváltó álmából...
snitt. a kanapén ül Muci, és telefonál. először azt hittem Zolival, de valamiért ráéreztem, kiderült hogy Szilvivel beszél, és mintha még mindig CC-s lettem volna (az álmomban sehol se volt jelen, hogy már a speciális csoportnál vagyok, sőt a speces főnököm sem volt jelen sehol) a számmal tátogva kértem Mucit, hogy kérdezze már meg Szilvit, hogy most így... holnap már nem is kell menni, ugye? mert az a rész kimaradt a megbeszélésből, hogy konkrétan elküldtek volna, így nem tudtam hogy milyen hatállyal. Muci illetve Szilvi válaszára sem emlékszem már :D
snitt. a házban volt egy nagyon érdekes dolog, amit láttam már előtte valahol (tuti filmben), valami szerkezet, de fogalmam sincs mi az, talán lerajzolni tudnám csak.. valaki, egy lány, de sajnos most már nem emlékszem rá hogy ki volt, épp ücsörgött a szerkezet tetején, amikor okoska módjára megkérdeztem, hogy "és azt tudtad, hogy...." ... igazából nem tudom mit kérdeztem, de csináltam valamit, amitől történt valami a szerkezettel és az oldalai elkezdtek szétkapcsolódni egymásból (ilyen rácsszerkezetet érdemes képzelni :D) és kissé megpörgette a halálrémült lányt a cuccon, akinek annyit mondtam miközbe fejjel lefele lógott már a levegőből, hogy jha igen, kapaszkodj :D
snitt. kinéztem az ablakon, és nyitva volt a kapu. Balázsnak szóltam, aki azt mondja, így van jól, majd fekete alakokat láttam kimenni vagy bejönni a kapun, amire pánikba estem és Balázs csak mondta, hogy jólvan, majd mivel látta hogy még mindig stresszel a dolog, felhúzta az idegeit és lecsillapított, hogy hagyjam már ezt a hülyeséget :D
snitt.
másnap. megint abban a tárgyalóban ülök, azt hiszem ugyanazokkal a vezetőkkel. fogalmam sincs már sajnos, hogy mi hangzott el, egyáltalán mi volt a célom, de mikor felálltam hogy távozzak, akkor ösztönösen a szék háttámlájáról magam elé fogtam a kabátomat, ugyanis szabad cicikkel voltam :D még melltartó sem volt rajtam épp abban a pillanatban (de szerintem azért csak nem úgy mentem be :D) az utolsó kép, hogy kifele megyek a kabátomat magamhoz szorítva, büszkén, és ahogy a melleimet fogtam, kifele menet vettem észre, hogy a pólóm csak fel van tűrve a cicim fölé, így az ajtó nyitása közben gyorsan legyűrtem azt :D akkor sem volt rajtam melltartó :D viszont talán ez a felismerés volt az, ami miatt fölébredtem.
Hajnal 2kor, tökegyedül - Balázs dolgozik. szerintem még jó negyed óra kellett, hogy rájöjjek, hogy álmodtam. az stimmelt, hogy reggel van, vagy valami ilyesmi, de az álmom olyan realisztikus volt... az elején :D még azért a biztonság kedvéért megírtam Mucinak, hogy légyszi mondja, hogy tegnap nem volt közös tárgyalásunk, mert csak akkor leszek egészen nyugodt, ha ezt cáfolja :D

Így már egész vicces, de elég sokrétű volt az álmom... nyilván a speces csoportváltás miatt álmodtam ezt az egészet... és persze akkor nem tudom magam kipihenni, mikor munka előtt még talim van hajnalban a Blahán, ami mégcsak útba sem esik...
szóval, az álmom felfogható egy újabb búcsúnak is a CC-től (bár az egész cégtől kirúgtak :D).
----

Máris eltelik az első hónap a specen, csak úgy repül az idő. a feladataim érdekesek, izgalmasak, és nehezek. a munkatársaim és úgy az egész csoport címszavakban: F1, focista-programozó, nyugdíjas-matematikus, foci, politika, kanfilmek, cukorkaosztás, akvárium-halacskák, programozó, fiatalapuka, végtelen PC játékok, óriás plüss katica, autók, sportcipők, NFL, szurkolólányos filmek (utóbbiak a két kedvenc összefüggésem egyazon embernél :D), HUMOR. eszméletlen viccesek.
Sokan úgy voltak vele, hogy lehetetlen oda nőnek bekerülni, kb 10 éve nem is volt erre példa. a női oldalt rajtam kívül Erzsi (nyugdíjas, már csak félállásban, ő volt az előző csoportvezető idén januárig. szerintem ő hozta létre a csoportot is :D) és Andi (~35) erősítik csak. de hát engem se kell félteni, nem jövök zavarba attól, ha 4 pasi humorkodik körülöttem a legocsmányabb módokon :D ...pasik... :D inkább röhögök velük, mert egyébként tényleg bolondok és viccesek :)
szó mi szó, jól érzem magam. a munkakört elsajátítani nem tudom, menni idő lesz. persze vannak folyamatok, futtatások, meg tesztelések amiket már teljesen rám lehet bízni... de azért tudásban nagyon messze vagyok tőle...
furcsa érzés nagyon, hogy egy 40-50 fős közegből átkerültem egy 7 fős csoportba. és azt is szoknom kell, amíg még változtatni nem tudok rajta sajnos, hogy más a csoportban betöltött szerepem. több mint 2 év alatt sikerült elérnem azt, hogy a CC-ben úgy érezhessem, jó vagyok, jól teszem a dolgom, és sokan fordultak hozzám segítségért azzal a mondattal hogy "Judit te biztos tudod!". Most én vagyok az, aki alig tud valamit, és nagyon éles és szokatlan ez a váltás. persze tudom, hogy ehhez idő kell, és majd változni fog, én minden esetre mindent megteszek ezért :) (és sok esetben a specen is tudok mutatni olyat, amit ők se tudtak eddig ^_^)
szokom a váltást még egy darabig. az már most látszik, hogy kevesebbet fogok fecsegni a munkáról - egy vicces/érdekes/hülye sztori mindig akad egy ügyfélről, de a rendszerekről mit meséljek? max azt tudom, hogy összeomlott, vagy hogy miket mókoltam bennük... de ez meg már tényleg nem a sztorizni való meló :D
ja, és a versenyfutás az idővel... nincs beosztásom. nem tudom, mikor fogom ezt megszokni.. a hétre konkrétan felírtam a biztonság kedvéért, hogy mikor szeretnék :D törzsidő van, 9-15-ig benn kell lennem hogy elérhető legyek ha nagy a baj, de rám van bízva, hogy hogyan osztom be a havi munkaóráimat. ez tök szuper, csak a kártyaegyenlegem kell nagyon számolgatni (ami mutatja, hogy mennyi időt kell ledolgoznod. pl. ha pénteken, a hónap utolsó napján úgy mennék be reggel, hogy a csekkoló azt mutatja, -6 óra, akkor 6 óra munkát követően vidáman szökdécselve leléphetnék :)) de a szüneteim miatt, amit irodán kívül töltök, eléggé óvatosnak kell lenni és figyelni az egyenleget, mert nyilván hó végén nem jó jel minusszal zárni, tehát úgy, hogy kevesebbet voltál az irodában, mint az előírt.
Minden esetre, nekem a spec most nagyon jó, remélem én is ilyen jó leszek a specnek :)

és miközben ezt írtam (mostmár negyed 4...... ahhggrr...) kaptam üzenetet az Udvaroncomtól (saját, enyém, nemadom, szerezz magadnak.) aki meghatározott időközönként felbukkan és bókokkal halmoz el, mert megérdemlem a dicséretet. (te is! :D)
és láss csodát, blogolás közbe épp ezt dobta a gép: (igen, az ott balra a tálcánk) hát milyen cuki!

Az egyszerű ok, amiért a tavaszi biciklizés várat magára :(

elbuktam, mint bicikli-tulaj. pedig nagyon szeretetteljes vagyok, Foxy az én kis mindenem, óvom-féltem mindentől.

csak épp karban nem tudom tartani.

egyszerű a történet:
a tél folyamán teljesen leengedtek a kerekei. ami nem gond, még jót is tesz neki, ha nincs nagy nyomás alatt a gumi ha úgy se használom. (1 jó pont nekem, mert ezt tudom. 1 rossz pont nekem, mert télen nem használom) ((és plusz 1 rossz pont azért, mert eszembe se jutott ősszel, hogy Foxy nem biztos, hogy örül neki ha a radiátor előtt telel. lehet ez is hosszátartozik a gumik laposodásához, de ezt a rossz pontot csak félig vállalom, mert egyszeri hiba volt, és nem is tudni biztosra, hogy rásegített a gumik mostani állapotára))

tavasz van, a vak is látja, de legalábbis érzi a virágok illatát, hallja a madarakat.
így aztán alig vártam, hogy Foxy kiparkoljon a radiátor elől, és felvettem a legszebb mosolyomat is, hogy majd a benzinkúton a kedves kutas srác biztosan készséggel segítsen majd felfújni a kerekeit. (a legszebb mosolyomon kívül még a napsárga sálam is felöltöttem, hogy igazán szépek legyünk az én napsárga biciklimmel.)

odasettenkedtünk Foxyval a kúthoz. mivel kocsim sincs, ezért utoljára benzinkutat közelről Prágából hazafele láttam valahol Csehország szélén (na Prága beszámoló is lesz egyszer, plusz Imolánál és Pistinél is voltam megszemlélni és közelről megszaglászni Balázst, aki már 4 hónapos és igazi mosolygyár!) szóval, úgy rémlett, a kúton külön, mint az autómosó rész, van ilyen porszívó, meg kompresszor. (plusz 1 pont Juditnak a szóhasználatért. bár a FÚJÓGÉP még mindig gyakrabban jön a számra :D)
szóval kerestem valahol a kút szélén a szememmel a kompresszort, de sehol se láttam ilyesmit (haha mert szakszerű vagyok és nyilván fel is ismerném, hogy néz ki, ugye), így végül odatoltam a cangám a kutashoz, a már említett legszebb mosolyommal, meg a bicilki-színű sálammal.
-Szia, ne haragudj, tudnál segíteni? Fújni kéne azt hiszem a kerekeibe.
-Vannak hordozható  kondenzátorok  kompresszorok, ott van egy. (mutatott a négyes kút tövébe elhelyezettre)
-Tudnál segíteni?
-Nem, én nem fújok, mert durrantottam már el így kereket.

persze jobbnak láttam, ha nem ő teszi tönkre a biciklimet, hanem mégis csak én, így odatoltam Foxyt a négyes kút, és az ott épp tankoló kocsi közé, vagyis a kút elé kicsivel, párhuzamosan az autóval. azt még most se értem, hogyhogy csak 1 kutas volt ott, bár nagyon önkiszolgálónak tűnt a kút. biztos szép lehettem, ahogy a biciklit a kútnak támasztom, a kocsitól 50 centire, veszek egy mély levegőt, és nekiállok.
az én elképzelésem az volt, hogy ott az az  izé  kompresszor, leszedem a szelepsapkát (pluszpont!), ráteszem a szelepre a cső (?) végét, és megnyomom egy picit. közben szakértelemmel ( :D ) figyelgetem a kezemmel, keményedik-e a gumi.

az első pánikhelyzet akkor ért (azon kívül, hogy a kutas nem segít), mikor rátettem a szelepre a csövet (?). ugyanis nagyobb volt, mint a szelepem, egész kényelmesen mozgolódott. sejtettem, hogy nem kocsiabroncs méretű szelepeim vannak, de hát láttam én már biciklist kúton fújni. (pluszpont, azóta utánanéztem, valószínűleg ők átalakítót használnak, illetve van olyan biciklikerék, aminek ugyanolyan a szelepe).
Minden esetre azért hülyegyerek módjára így is próbáltam a csodát remélve fújni bele egy kis levegőt, a csövet jól odafogva. Közben a mellettem álló kocsi elhajtott, jött egy újabb tankoló, én meg egyre hülyébben éreztem magam. Egy percig próbálkoztam, mondani sem kell hogy nulla sikerrel.

azért még vettem a bátorságot, hogy a hátsó gumin is megismételjem ezt a szánalmat. a második pánikhelyzet akkor jött, mikor rájöttem, hogy a hátsó szelepem teljesen más fajta, mint az első. az agyam is eldobom, miért nem lehet egységes? O_O mármint, nem Foxyn, hanem úgy a világ összes felnijén. a hátsó felnimen francia szelep van (pluszpont, ezt is ma tanultam), így már ez a tény is meglepett, hogy eltérő az első keréktől. láttam, hogy a szelepsapkán kívül még valami kis fém bigyót le lehet tekerni a végéről, nosza, mit veszíthetünk, hátha bármiben is előresegíti a folyamatot. amint elkezdtem letekerni, a levegő azonnal szökni kezdett. így ezzel már nem is nagyon próbálkoztam, csak konstatáltam, hogy ez a folyamat inkább ront, mintsem javít Foxy aktuális állapotán. felszegett fejjel visszehelyeztem a kompresszort a kút falára, ami szintén hülyén nézhetett ki, mert iszonyatosan nehéz az a szar fél kézzel, főképp hogy a fal és én köztem még ott volt Foxy is, akin át kellett érnem, hogy visszaakasszam a gépet. na, akkor a gép elkezdett furcsán sziszegni, én meg gondolkoztam, hogy felrobbanhat-e a nyomástól. kicsit igazgattam, de minden mozdításra mégjobban sziszegett, ezért úgy gondoltam gyorsan eltolom a bringát, ha esetleg mégis sikerül felrobbantani egy kutat biciklikerék fújás közben. szóval, inkább meghunyászkodtam, és ciki, eltoltam a bringát.

olyan 8 méter séta után tűnt fel persze, hogy a hátsó szelepsapkát ottfelejtettem a kompresszor tetején, így még azért is mehettem vissza.

szóval, megbuktam bicikliből.

a következő, hogy kerítek valakit, aki kölcsön ad egy pumpát. ami remélhetőleg a két eltérő szelepemhez egyaránt jó.

levihettem volna a szervízbe is, de több oknál fogva ez szintén problémás.
-a szervíz pincehelység, és nagyon szűk. még egyszer se mertem megkockáztatni, hogy azon a meredek lépcsőn lecipeljem Foxyt.
-nincs lakatom, hogy lekössem a bolt előtt.
-gondoltam rá, hogy szépen mosolygok a szervízes fiúkra, és akkor lecipelik nekem, vagy felhoznak egy pumpát az utcára, de akkor is egyedül kellene hagynom Foxyt a IX. kerület szívében az utcán. mondanom sem kell, hogy ez se jöhet szóba.

valamint azért sem szívesen mennék be a szervízes srácokhoz, mert 1 éve láttak utoljára. akkor aziránt érdeklődtem, hogy mennyibe kerülne egy első fék. mikor kérdezték, milyen kellene, közöltem, hogy teljesen mindegy mert úgy sem fogom használni. szóval biztos ők se néznek hülyének.....

azért itt egy kép Foxyról <3 mert megérdemli

eközben az egyetemen... fail

az előző poszt margójára. ez hihetetlen.
nyugodtan mehettem volna pizsiben!!!

(oké, és most előveszem az alapból meglévő jóhiszeműségem. biztos átázott a csizmája az esőben, és mivel koliban aludt Szegeden, volt nála papucs meg váltózokni... :D)

((a láb egyébként egy szaktársamhoz tartozik, a nő német-magyar szakos tanár egy általános- és középiskolában. jujj!!!))

a papucs amúgy chicago bulls-os, nagyon vagány!

egyetem fail..

elfelejtettem, hogy a tárgyfelvétel határideje febr.17.
vagyis, úgy emlékeztem, febr. 25... még gyanús is volt picit, hogy az hétfő...

azt hittem, elfelejtettem a tárgyaim is felvenni, de valami csoda folytán valamikor az elmúlt hónapokban mégis csak felvettem őket.
vagyis, az órarend alapján előírtak közül egy kivételével mindet. az az egy, a könyvtár és számítógépismeret, most nagyon mérges vagyok, mert láttam az anyagot és bármikor levizsgáznék belőle csukottszemmel... az ETR-re is haragszom, mert mikor (úgy néz ki, álmomban?) felvettem a tárgyaim, ez az egy még nem is volt meghirdetve.. máskülönben nyilván felvettem volna...

és arról ne is beszéljünk, hogy a szabadon választható tárgyak közül semmit se vettem fel... így összesen 9 tárgyam van, 21 kredit...

na, mindegy.

fáradtság fail

"kicsit szétszórtnak tűnsz" - mondta Lackó, mikor a hívás fogadás helyett egy laza csuklómozdulttal rányomtam arra a gombra, amivel kiloggoltam magam a telefonos hálózatról.

és ő még nem is tudta, hogy tegnap este mikor hazaértem, a kapu mágnescsippes érzékelőjén a munkahelyi  beléptetőkártyák egyikét huzogattam várva, hogy nyíljon az ajtó, majd a lépcsőházba érve a mindig nyitva lévő ajtót próbáltam meg a lakáskulccsal kinyitni. sose nyitottam még azt ki kulccsal. nem is szokták a lakók zárni. nincs is hozzá kulcsom.

szóval, csak ennyire.

"lááájk áj did det did"

_______________________________
UPDATE:
minden ebben a posztban szereplő mondat megkérdőjelezhetősége érdekében felhívom a figyelmet arra, hogy a címkék közt szerepel a "részegen"
________________________________

tinédzserkorom egyik meghatározó dala ez, a címben természetesen félrehallva:

de, ha már itt tartunk, ennek a hiperkarma (ömm. Bérczesi változata) változata:

az elmúlt pár napot Cézivel töltöttem, édesen összenőve, szerintem naponta kétszer kaptunk röhögőgörcsöt, mert igazán idióták vagyunk mind a ketten, de emellett édesdrága volt, pirospont neki ;)

ma pedig végre Muciztam, még a műtéte előtt, ittunk két üveg bort, majd ezután háromnegyed órát harcoltam azért, hogy be tudjak lépni a netbankomba. másfél hónapja nem használtam, és 3 különböző, legalább 10 karakterű kód kell ahhoz, hogy a belépéshez sms-ben küldjenek egy negyediket... na, a 3 kódból kettőt én adtam meg, 61% bizonyossággal emlékeztem is, viszont a 3. kód egy hasonlóan minimum 12 számjegyből álló, és emlékeztem, hogy 14-el kezdődik, van benne 9, 7, 3, meg 4 is, de hogy mennyi, és milyen sorrendben.... szóval 45 percig próbáltam feltörni a saját kódomat, aztán eszembe jutott, hogy hátha, felhoztam Pestre a mindent tudó kék mappát, és valóban.

így sikeresen megtekintettem a bankszámlám egyenlegét, ami sajnos még nem mutat semmi jelt arra vonatkozólag, hogy megérkezett a fizetésem (mert nem) viszont meglepetést okozott, hogy a diákszövetkezet, ahonnan kiiratkoztam, visszautalt 1000 forintot, amiről teljesen elfelejtkeztem, mert legalább 3, de inkább 4 hete történt ez a procedúra.. szóval, azért mérsékelt öröm, mert így is volt némi pénzmozgás.

viszont őszintén, nagyon érdekelne, hogy hova tűnt a pénztárcámból az a szarrágyűrt fecni, amin e-mail címek, dátumok, össze-vissza érdektelen adatok, ÉS a netbank belépéshez szükséges egyik kód szerepelt... ugyanis, 2011 április óta, ez a fecni a pénztárcámban volt, és valahogy 1.5 hónappal ezelőtt is sikerült belépnem, most viszont sehol sincs... pedig, sose vettem ki a pénztárcámból....

de, így legalább kitakarítottam a pénztárcám.......

_____________

UPDATE:

kicsit kitisztultabb tudattal átgondoltam, hogy miért nem találom, a fenti számok azon változatát, amire én igazából gondoltam.

ezért:

és persze ez nem city of angels, hanem under the bridge, csak egész sajátos az asszociációs kéeességem ilyenkor:

fail of 2012 - szakdolgozat fail

a szakdolgozatomat májusban kellett leadnom. hatamas ötöst kaptam rá, a védésen is kiválóan teljesítettem, mindenki elégedett volt, én meg baromi büszke, elvégre, mégis csak életem első főműve, vagymi, és imádtam írni, sőt ami fontosabb, sokan olvasták (akiknek nem is kellett volna) és mindenkinek nagyon tetszik.
mi tagadás, imádom a szakdolgozatom, és iszonyatosan büszke vagyok magamra.

vagyis, voltam.

fél évvel a szakdolgozatom után, ma jöttem rá, hogy egy interjúalanyom nevét elrontottam.
nem elgépeltem, egyszerűen nem úgy hívják, ahogy én leírtam.
a helyzet kínosságát tovább növeli, hogy akiről épp szó van, az a srác 2.5 évig munkatársam volt a múzeumban, és az utolsó fél évben pedig egyenesen a főnököm.

mióta rádöbbentem, azóta csak mentegetem magam, mert hát ő Robilaci. ő évezredek óta Robilaci. fene se gondolta volna (bár nem értem, hogy amikor szakdolgoztam, hogy a frászba nem vettem észre?!) hogy ő igazából Laci Robi. hülyén hangzik, a Robilaci meg jól, így lett a neve mindenhol rosszul feltüntetve a szakdolgozatomban.

most borzasztóan haragszom magamra, és szomorú vagyok :(

de, inkább röhögjük, ismét egy szép bukás tőlem :D

"kedvenc mindenem a biciklim" fail of 2012

egyértelmű, hogy az év bukása a részemről, az az, hogy november van, és még mindig nincs biciklim - idén már nem is lesz.

mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.

mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.

végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.

jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.

most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)

szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.

nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)

hiányzol, Droid :(

a mai nap jópár hétre el kellett búcsúznom Droidtól (aki az én kis okos telefonom), és már most borzasztóan hiányzik.
oké, kütyüfüggő vagyok, meg webkettő, szóval akit nem érint vagy nem érdekel a témakör, ezt a bejegyzést ugorja át nyugodtan, anélkül, hogy idiótának nézne :D köszi!

kezdjük ott, hogy Droid az elmúlt időben elég sokat rosszalkodott, már egy éves, amúgy is ráfér egy kis karbantartás, meg az igazat megvallva, néha már annyira rosszul üzemelt, hogy időszakosan használhatatlanná vált. összepakoltunk, mint mikor a család egyik tagja hosszabb utazásra megy. kivettem az SD kártyát, kikapcsoltam a netet, magamhoz vettem a garancialevelet mint az útlevelet szokás, lelkiekben elbúcsúztunk egymástól, és bevittem leadni a szervízbe.

csak naiv kis remény volt részemről, hogy hasonló, internetezésre alkalmas mobilt kapok, ne adj isten, pont ugyanolyat, mint Droid.
egyébként, ő Droid:

Vodafone Smart 858

kaptam egy alapkészüléket. felcsúsztatható, színes kijelzőjű, és GOMBOK vannak rajta!!! :D bumszli, vaskos, ronda, és távolról sem ismeri a kifejezést, hogy design. kényelmetlen, a gombokat alig lehet megnyomni rajta (oké, most hosszú a körmöm... de amúgy is megközelíthetetlenek!), és olyan hangosan szól, mintha ki lenne hangosítva, megsüketülök.
lehet bele SD kártyát rakni, de semmit se érek vele. zenét lehetne hallgatni rajta, ha kaptam volna hozzá headsetet, mert természetesen nem jack csatlakozós füles megy bele.
megmutatom ezt a szutykot is:

Samsung J 700 összecsúsztatva - hehe, még képen is kétszer akkora mint Droid

megkaptam, beletettem a SIMkártyát, és ért az első sokk: nincs egy darab telefonszámom se. na jó, ez így nem igaz, mert a fogorvosomé, és az egyik bátyám száma például megvan, mert azt kártyára mentettem anno... szóval, 5 telefonszámon kívül semmi kontaktom nincs. Droidon egy olyan 700 kapcsolatom volt - vagyis nem Droidon, hanem a google fiókomban. pont azért mentek minden számot és email címet oda, hogy ha majd lesz következő telefonom, egy gombnyomással újra rajtalegyen a telefonon minden. de erre a szörnyetegre (ez lesz ezentúl a neve!) nem lehet rátenni, mivel nyilván nem Android rendszerrel üzemel (a bénák bizonyára most jöttek rá, honnan jött Droid neve...), így nem érem el a kapcsolataimat. persze, ezzel egyidejűleg nyilván rájöttem, hogy internetezésre is alkalmatlan, persze wifizni sem lehet vele (szerintem MMS-t küldeni se, egyébként).

Kinyitva. látszik a rajongás az arcomon

oké, szeretem hogy a zsebemben van az internet. szeretem, hogy ha elveszek Szegeden (ami mindig előfordulhat, tekintettel arra hogy a saját utcámban is képes vagyok), egy gombnyomás, és megnézem merre kell mennem. szeretem, hogy ha a városban egy új szórakozóhely nyílik, akkor Forszkveren meg tudom nézni, milyen véleményeket írtak hozzá, meddig van nyitva a sarki közért, satöbbi. szeretem, hogy bármikor ingyen kapcsolatbaléphetek bárkivel, és a legközelebbi barátaimmal gtalkon is csetelhetek akárhol, akármikor. szeretem, hogy ha utazom, a kezemben elfér egyszerre 10 napilap, extra idő és kiadás nélkül olvasgathatok. szeretek fotózni, és mindenféle vicces effektet pakolni a képeimre. szeretem, hogy azonnal látom, ha bejelölnek facebookon egy előnytelen fotón, és azonnal le tudom szedni róla a tag-et, ahelyett, hogy mondjuk estig, míg gép elé nem kerülök az összes ismerősöm megnézhetné milyen rusnya vagyok :D szeretem, hogy akárhonnan tudok blogposztot írni, így nem vesznek el az ötleteim. és ami az egyik legfontosabb nekem: bárhol bármikor elérem az e-mail fiókom. sokat dolgoztam e-mailen keresztül, akkor szoktam rá, és azóta is rengeteget  kommunikálok e-mailen keresztül, szerintem egy átlag felhasználóhoz képest legalábbis, többet. persze, jönnek a spamek is -bár szűrve vannak- de átlag napi 15 levelet kapok, amiből mondjuk 8-10 olyan, hogy fontos lenne válaszolni rájuk. az életvitelemmel összefügg, hogy nem minden este ülök le Tündérke elé ((aki a netbookom)) (bár ezt senki se hiszi el rólam, de igaz), és baromira utálom ha torlódnak a leveleim.
Droiddal a metrón ülve intézhetem a dolgaim, ami borzasztó nagy időtakarékosság az életemből.
egyszerűen, könnyebb vele az élet. ha hazafele azon gondolkozom, hogy főzni kéne valamit, mire hazaérek már kezemben a recept... de még órákig sorolhatnám.

szóval, hiányzik. de mire befejeztem a posztot, már egyeztettem Cézével, jövőhéten megkapom öccse eggyel korábbi telefonját, ami már viszonylag modern, és talán még netezni is lehet vele (bár az alkalmazásaim nem tudom majd használni, így telefonszámaim se lesznek még pl, de már az is ezerszer jobb lesz Szörnyetegnél.)

és most jöttem rá, hogy meghalt Nyufó. ő a Droidban nevelt nyuszi jelmezes ufó tamagochim, akit már vagy egy hónapja etetgettem, gondoztam. rest in peace :((((((

aki eddig esetleg nem lett volna biztos abban, hogy elmebeteg és örök infantilis vagyok, azt szerintem most meggyőztem :D

meglepik

Cézével kedves mód szoktuk random meglepni egymást apróságokkal, csoki, mütyürkék, ilyesmi.

az évek során tökélyre fejlesztettük ezt az egészet, és szinte mindig kitalálja a másik, mire készül az egyikünk.

legutóbb a párbeszéd így zajlott:
-vettem neked meglepiiiiiit
-..legó?

grrr. utálom, mert bármilyen hihetetlen idiótaságot találok ki, mindig ráérez valahogy.
na, azért én is egész profi vagyok.
ma mondta, hogy hoz nekem két meglepit, és rögtön rávágtam, hogy mi az egyik. a másikra is van tippem, de nem mondtam meg neki, hanem felírtam egy cetlire, mert ha mégsem az, akkor bevallom hogy tévedtem, de nem röhögi ki hogy mire számítottam.
meséltem neki a cetliről, és közölte, hogy ahj, de nem gyűrű!

erről eszembe jutott a legnagyobb meglepi fail:
azt hiszem a 20. szülinapom volt két éve, mikor hetekkel korábban felírtam egy papírra a tippem, majd óriásit égtem vele, mert azt hittem, megkéri a kezem :D

de, azért ma fog hozni nekem egy zacskó csipszet, amivel egy hónapokkal ezelőtti Qwas koncert óta tartozik, mert fogadtunk, és nyertem :D

buzdítás

mostanában megint visszaesett az olvasói aktivitás a blogon (értsd, a posztok alatti vélemény nyomkodás) ezért gondoltam elmesélek valamit, amire kötelezően kell nyomkodni az alsó gombokat.

eddig mióta világ a világ, én minden munkahelyemen az első héten belefutottam valami nagyon kínos szituációba. a teljesség igénye nélkül:
-A strandon a 2. nap majdnem beleestem a medencébe (pedig 3 méterre volt a székem..)
-a múzeumban az első nap, nagyjából a harmadik munkaórám megkezdésekor beleejtettem a mágneskártyám a liftaknába. kívülről. úgy, hogy egy méterre álltam a lifttől. háttal. és a lift és a padló közti rés mérete körülbelül fél centi volt. majd ezek után felmentem szólni a főnöknek, nagyon szidtam magam, hogy én vagyok a világ legnagyobb nyomorékja, idióta segg, de hát ez történt. a főnök erre annyit mondott, hogy múlt héten ő is beejtette. ... második öngól ...
-az étteremben eltöltött első órám a konyháról indult, ahol mondták, nyugodtan nézzek körül, milyen alapanyagok vannak, stb. az első fiókot, amit kihúztam, kirántottam, és a farmeromon illetve a földön landolt egy nagy kamró (műanyag edény) shitake gomba, ami méregdrága. egyébként nem mondom meg, melyik étterem, de aki aznap shitakés kaját rendelt, szarul járt.    az utolsó napomon az étteremben nyitás előtt kijött a konyháról beszélgetni egy csaj, és mondta, hogy ő még sose látott/evett chucca salátát (tengeri alga) mert az nem a konyháról jött, így hoztam egy kamróval, amit egy laza csuklómozdulattal kiborítottam a földre. a két esemény közt pedig minden napos volt hogy leforráztam kezem lábam, elejtettem mindent ami csak a kezemben volt, levertem mindent, átestem mindenen, és volt olyan is, hogy udvariasan elköszöntem egy házaspártól, majd az elmenetelük után 3 perccel döbbentem rá, hogy a két számla közül csak az egyiket vittem ki, így a másikat nyilván nem is fizették ki...

egyébként leszögezném, nem vagyok ügyetlen fajta.

tegnap már felkészítettem a munkatársaim, hogy ne lepődjenek meg, ha hamarost bekövetkezik valami kínos. mondjuk beszorulok a mosdóba, vagy ilyesmi.

ma (ez a második napunk volt) épp az egyetlen hímnemű újnak mutogattam a szoftvert, mikor arra sétált a csoportvezetőnk, és csodálkozva lehajolt a földre valamiért, hogy ÓÓÓ HÁT EZ MICSODA (tényleg üvöltött) majd mivel az én székem alatt találta, lerakta elém, és Peti elé az asztalra. ebben a pillanatban a csopivezető is felismerte, és szintén üvöltve konstatálta, hogy ÓÓÓ EZ CSAK EGY TAMPON.
majd továbbment.
pedig már úgy vártam, hogy még meg is kérdezi, hogy enyém-e? ...


na, és ez ennél már csak bénább lesz ezentúl, elindult a lavina.

bocs, buzdításnak indult, de a bénaságaim számszerűsítése kicsit lehúzott, így nem sikerült túl frappánsra a bejegyzés.
cserébe vigasztalhattok a poszt alatti gombok nyomkodásával, de tényleg.

(egyébként a tampon az enyém volt, bár indokolatlan volt a jelenléte... Murphy...)

kommunikációs szürke köd

az elmúlt hetekben SMS-eket küldözgettem véletlenségből, mostanában meg már gyakorlatilag minden üzenet rossz helyen köt ki, mindenki félreért, és én se értek senkit.

nem is igazán kéne beszélgetni senkivel, ez az elmúlt időszak tapasztalata :D

asszem jól vagyok

facebook-on kioktattam Mus unokaöccsét (9 éves ha jól rémlik) mert panaszkodott, hogy unatkozik. én persze rögtön mondtam, hogy tanuljon a facebook helyett, mire persze jött az, hogy van ezerszer jobb dolog is a tanulásnál.
nagy bölcsen válaszoltam, hogy de kevés hasznosabb.

majd közölte, hogy péntek van.

ez nem csak azért ciki, mert nyilván nincs gyerek aki péntek délután tanulni kezd, de azért is, mert én nagyjából fél éve képtelen vagyok követni a naptárat...

és persze (mint mindig) van más is, de most nincs kedvem itt dühöngeni.

Kutyát akarok, meg Hódot, meg Mucit, Cucut, ALEHet (jesszus de rég láttam!), Létrást, Szöszit, Humorost, Hisztist, Oldalbordát, Csillagot, Fogszabályzóst, Hülyegyereket... csak el legyen terelve a figyelmem.
((egyébként milyen jóindulatú nevekkel illetem a barátaimat...))

_____________________________________

és a tegnapi nap margójára:
isteni volt a Parkban a Punnany, volt egy csápoló plüssnyúl is, ami instant alkalmat adott arra, hogy Cukor jól kiröhögjön, majd az is csak tetőzte a dolgokat, hogy utána nálam aludt, ahol még szembetalálkozott néhány tapsifülessel. :))))) Jó volt már nagyon látni, és a koncert is hihetetlen király volt! :)

kommentár nélküliek :(

Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"

Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.

ilyen és ehhez hasonló kommersz dolgok pattognak az agyamban. bár az alsó mondat különösen izgalmas, a munkahelyemen mostanság minden nap találkozom a jelenséggel. vagyis a munkatársaim velem, ahogy épp a padon ülök... 

ha beszélgetünk, ebédelünk, iszunk, szórakozunk, játszunk, együtt vagyunk, akkor nincs is semmi baj. viszont utálok egyedül lenni a magányomban... én azt hiszem, egész jól vagyok, majd odajön valaki, és annyit kérdez, mi a baj, miért nézek ki ilyen szarul?

fail.

napi fail

-hm... engem idegesít, hogy leszar, de azért én is leszarom őt... akkor most lehet hogy ő is fortyog, hogy leszarom?
-szerintem ő tényleg leszar

őszinte barátság <3 de külön csudajó, hogy még egyet is értek vele.