Bővüljön a család..?..!

Igazi clickbait cím, ugye? :)
Kettőt pislogunk, és máris túl leszünk a második közös karácsonyon Nyunyuval, és annyi szent, hogy nagyon szuperül alakulnak a dolgaink. Persze semmi túlzás, ott még nem tart a kapcsolatunk, hogy közös tollasütő készletünk legyen - de az már megfogant Nyunyu fejében, hogy lehetne egy cicánk 🤭
(Egyébként valószínűleg nem lesz, de ez részletkérdés, a lényeg, hogy az ötlettől majdnem olyan boldog lettem, mintha a kezemet kérte volna meg 😄)

Jó társaságban repül az idő :)

Napok kérdése, és lezárul az első közös kis évünk Házinyúllal :)))))) különösebben nem szeretnék évértékelni, csupa olyan dolog történt kettőnkkel külön-külön és együtt is, amiket valószínűleg nem fogunk elfelejteni. Azért az jól látszik, hogy a kis kapcsolatunknak volt eddig egy szép fejlődési íve.
A 0. helyzet az volt, hogy 1 évvel ezelőtt ilyenkor még el se tudtam képzelni, hogy mi együtt is lehetnénk. Hiába láttam, mennyire kedves, érdeklődő, figyelmes, és minden amire vágyom, nem éreztem úgy, hogy bárkit magam mellett szeretnék tudni.
Aztán következő szint az volt, hogy megpróbáltam bemesélni (főképp magamnak :D) hogy nem vagyunk együtt. Emlékszem, úgy egy hónap elteltével Danci volt az, aki közölte, hogy őt már rég nem tudom átverni, magamat meg minek, akár be is ismerhetném, hogy együtt vagyunk Házinyúllal... Onnantól azért még egy darabig tagadtam :D
Majd jött a felismerés, hogy ha úgy állok hozzá, hogy nem vagyunk egy pár, akkor nem kéne, hogy zavarjon a gondolat, hogy esetleg mással is találkozhat - de szörnyű volt már belegondolni is :)
Felvállaltan egy pár lettünk, ami azzal járt, hogy beavattuk a közeli kollégákat és a főnökeinket is. Ez egy brutális élettapasztalat nekem (szerintem neki is) elvégre átlagos esetben nem igazán fordul elő, hogy a munkahelyi mosdóban összefutsz a párod főnökével, és csevegtek egy kicsit arról, hogy mikor költöztök majd össze.. :D
Szép sorban megismertük egymás családját és baráti körét, ami persze nem mérvadó, de remek érezni, hogy szereti a barátaimat, és szívesen tölt időt velük vagy a családommal. Egyre többet voltunk együtt. :)
Aztán szinte nem is lehet behatárolni, hogy mióta élünk együtt.
Látatlanban korábban azt mondtam volna, hogy sok az, ha együtt élsz valakivel, együtt dolgoztok, és az esetek többségében együtt is jártok munkába/haza/vásárolni stb... de nekünk nem sok :)
Nemrég egy családi összejövetelen Nyunyu sógornőjének az anyukája néhány közösen töltött óra után nekünk szegezte a kérdéssort, amire mi szinkronban válaszoltunk:
- nemrég vagytok együtt, ugye? (lassan egy éve)
- jó, jó, de ritkán találkoztok, nem? (együtt is élünk)
- jól van na, de akkor gondolom csak késő este, keveset tudtok együtt lenni, nem?
aztán mikor kifejtettük, hogy szinte mindig együtt vagyunk, elmagyarázta, hogy azért értetlenkedett, mert úgy össze vagyunk nőve, mint a friss kapcsolatban lévők (hehe, relatív a friss!) de az egyhangú válaszaink meggyőzték róla, hogy mekkora összhangban vagyunk, és alig várja már az esküvőnket. (harmónikában vagyunk egymással :D esküvőnk meg nemigen lesz, az meg aztán végképp túlzás, hogy a párom sógornőjének az anyját meghívjuk :D)

Szóval, úgy tűnik, egyikünknek se sok az együtt töltött idő :)))) Sőt. A héten szabadságon voltam, de Nyunyu dolgozott, és mindketten már az első nap rájöttünk, hogy hiányzik a másik :$
Reméljük még sok sok éven át leszünk ekkora harmónikában :D

Negyedéve füstmentes - felhúzva a nyúlcipő

Több, mint három hónapja nem gyújtottam rá :) ez továbbra is hihetetlen és nehezen felfogható.

Hogy könnyebben feldolgozzam (és a fogamzásgátló és az elvonási tünetek miatti plusz súlyt ledolgozzam) ahogy jobb lett az idő, elkezdtünk mozogni a Házinyúllal közösen :)

Együtt futunk, ami nagyon motiváló mert ő is nagyon utálja, meg én is, mégis hatalmas sikerélmény :) Már nem kapok köhögő rohamot, és utána se halok bele a cigi utáni sóvárgásba. Általában interval edzéseket csinálunk (futás-gyaloglás váltogatva) de legutóbb annyira ideges voltam és szomorú, hogy gondoltam kihajtom magam, és amíg Nyuszi futja az intervalt addig én megállás nélkül futottam. Közel sem egy maraton, 20 percet futottam egyben, megállás nélkül, 2,5 km, de szerintem ennyit egyszerre utoljára tizenöt éve futottam. Ráadásul jól esett, kaptam levegőt, es úgy éreztem, hogy tudnék még futni :) Hatalmas sikerélmény ez, már ahhoz képest is, hogy tavaly 10-15 perceket már futottam, de akkor utána nagyon a halálomon voltam :)

Elindult végre a szezon ezért újra járunk Nyuszival meg egy tucat kollégánkkal céges focizni is B-) persze én vagyok az egyetlen lány, ami kicsit sem zavar, ellenben azzal, hogy a VASAS öltözői függöny nélküliek, és egyik oldalt a focipályákra, másik oldalt a birkózó teremre néznek az ablakok :D így praktikusabb még a cégnél átöltöznöm. Viszont a focit is sokkal jobban bírom cigi nélkül :) mondjuk lehetnék aktívabb, legutóbb 7 km körül futottam másfél óra alatt.

Vilcsivel meg fallabdáztunk is a héten, ami iszonyatosan szuper és mókás, és hihetetlenül fárasztó :D Fogyás szempontjából mondjuk ez nem releváns mert utána befaltunk egy rakás kaját a burger kingben, aztán megittunk három sört :D 

Minden esetre március óta sokkal aktívabbak vagyunk, mint előtte, es cigi nélkül ez sokkal könnyebb és élvezhetőbb :D

A többes szám jele a ... Gyerek?

-Boldog nyuszit nektek! (Mondtam Musinak, értve ezalatt a családját: őt, a férjét, és a gyereküket.)

-Neked is! (Jött a válasz. Értve ezalatt csak engem egyedül.)

-...-t hoz a nyuszim a gyereknek. (Értve ezalatt hogy mit kap tőlem a kiscsaj húsvétra.)

-Lettiék nyuszija ...-t hoz. (Értve ezalatt Lettit és a csecsemő kisfiát.)

Konzekvencia: Letti és a csecsemője egyértelműen megérdemlik a többes számot - hiszen teljesen normális, hogy a csecsemő 'vesz' ajándékot az unokatesójának.

Én és a Házinyúl az elmúlt háromnegyed évünk ellenére is csak külön entitás lehetünk.

Csak engem tud kikergetni a világból ez a jelenség?

egyéltű nyulak

Február 2-től 1 hónap és 10 nap telt el az elhatározásig, hogy összeköltözzünk. Igazából mégse. Mert ahogy már korábban is írtam, régóta forrt bennünk, hogy minden este együtt szeretnénk elaludni, és együtt szeretnénk felébredni - és a kettő közt is remek lenne minél több időt együtt tölteni.
Minden esetre, alig másfél hónapot kellett várni arra, hogy Nyunyu felhozza az összeköltözés témáját :)
Mivel ezt az utókornak is írom (mert ki más olvasná rajtam kívül :D) elmesélem, hogy leültetett beszélgetni, majd közölte, hogy úgy érzi, eljött az ideje, hogy együtt éljünk ^____^ Mivel gyakorlatilag már ezt tesszük egy ideje, nem igazán volt mit megbeszélni, csak azt, hogy mikortól szűnik meg a kétéltű létünk :) Izgi, izgi! :)))))

Füstmentes 73 nap

Január 8 óta, lassan 2.5 hónapja nem gyújtottam rá :O

ez még nekem is sokkoló, hihetetlen hír :D aki közelebbi kapcsolatban áll velem tudja, hogy az elmúlt években (10? jézusom!) gyakorlatilag láncdohányos voltam, és igazából azt írnám, hogy vagyok... azt mondják, a dohányosok örökre azok maradnak, max nem gyújtanak rá... erre kíváncsi vagyok hosszútávon :)

Szerintem a nehezén rég túl vagyok, és érdekes, de azóta se nagyon jut eszembe, hogy rágyújtanék.

Nem is arról van szó, hogy ha dohányosok között vagyok, akkor meg kell állnom... mert tényleg nem is akarok rágyújtani. Én, aki tavaly, és az elmúlt években nem csak hogy rá akartam gyújtani ha lehetőség volt rá, hanem folyton rá akartam gyújtani. Kész önmagamból kifordulás.

Szóval, nincs sóvárgás, nincs semmi. De nagyon furcsa érzés, mert amellett, hogy nem akarok rágyújtani akkor se ha egy rendezvény dohányzója közepén ácsorgok, még büdösnek is tartom... :D mintha sose dohányoztam volna.

Mint a 3 évesek a világra, úgy csodálkozom rá, hogy a dohányosok büdösek. A buszra felszáll egy dohányos, és rögtön megcsap a bűz... és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy régen ilyen szagom volt nekem is... én fincsi illatnak gondoltam, szerettem a dohány szagot, nekem ez jól esett... teljes döbbenet! Ezúton is bocsánat minden nem dohányzó barátomtól, akik rövidebb-hosszabb ideig szó nélkül tűrték, hogy én tényleg ennyire büdös voltam O____O

Attól függetlenül, hogy már érzem, milyen büdös voltam az elmúlt 10 évben, továbbra is dohányosként gondolok magamra és az életemre... és a többiek elmondása szerint lehet, hogy 20 év múlva is ez lesz. Nagyon érdekes, hogy ha azt látom, hogy induláskor még sétálnom kell a buszmegállóhoz, ami 2-3 utca, akkor fejben rögtön bekapcsol a jelző, hogy az egy szál cigi... a távolságot és az időt ki tudja, lehet hogy örökké cigiben fogom mérni? 

Kétéltű nyulak

Pontos időpontot akartam írni, hogy mióta is élünk kétéltű nyúl módjára a Házinyúllal, és meglepődve látom, hogy megint furcsán telik az idő.. van, amikor 24 óra nem 24, és egy hét sem 7 napból áll... Érzetre egy hónap, de a józan eszem azt diktálta, hogy csak 3 hét, mindeközben a valóság az, hogy 2 hete költözött el otthonról a Házinyúl. :) A többség meglepődésére, nem hozzám költözött (mondjuk az lenne a legkevésbé logikus, mert csaknem harmad annyi a lakhatása a bátyja lakásában, mint amit én az albérletre költök :D) és én sem költöztem oda egyelőre.

Azért egyelőre, mert nagyjából hónapok óta tervezzük, hogy összeköltözzünk :) Viszont ragaszkodtam hozzá, hogy először tapasztalja meg, milyen az, ha teljesen egyedül van.

Édes bogár, elmondása szerint egyelőre nagyon rossz, és nagyon jó ha ott vagyok :) De azért rengeteg előnyét élvezni a különélésnek :)

Tényleg nagyon édes, érzem hogy imádja ha ott vagyok, hogy fontos neki, hogy jól érezzem magam ott. Hogy egyetlen pillanatra sem érezteti, hogy nála, övé, stb., kifejezetten foglalkozik vele, hogy az első perctől kezdve közös otthonunkként gondoljak a lakásra :) Közösen választottunk étkező garnitúrát, és a berendezést is teljesen a közös ízlésünk befolyásolja. Imádom, hogy másoknak úgy hivatkozik a lakásra, hogy Nálunk :)))) Persze sokat vagyok ott, de a saját lakásom is ki kell használni ha már egy fél vagyont költök rá :D Ettől függetlenül már most alig várom, hogy tényleg hivatalosan is együtt éljünk majd ott :$ de még elég korai, ha azt nézzük hogy 2 hete lakik egyedül... minden esetre, majd megyek, ha már naggyon nagyon szeretné :P Lehet csajos picsogás, de fontosnak tűnik, hogy hiába beszél már most a közös lakásunkról, majd akkor költözöm, ha megkér rá :) 

Addig meg élvezem, hogy immáron két lakást boríthatok be növényekkel :P Már 35 körül járunk... :D

Füstmentes 2 hét

14 napja, 5 órája és 19 perce nem dohányzom. (és mire befejeztem a posztot addigra 14 napja, 6 órája és 16 perce!)
De ki számolja :)
Viccet félretéve, a Dohányzásról leszokás c. androidos applikáció számolja.
Érdekes, de nyilván a társadalmi konvekció eredménye, hogy ha bárki meghallja, hogy abbahagytam a dohányzást, titkon (vagy nyíltan hangot adva neki) arra gondol, hogy babát szeretnék/szeretnénk.
Ennek van egy minimális alapja (a konvekción kívül), de szerencsére ezt csak a legszűkebb baráti köröm tudja: évek óta a cigivel kapcsolatban hangoztattam, hogy egyszerűen szeretek dohányozni, és majd akkor szokom le a cigiről, hogyha elkezdek babavállalásban gondolkozni - a terhesség előtt fél, 1 évvel már le szeretném tenni a cigit.
Magamban jókat mosolygok a gyerekvállalásra tett utalásokon, ugyanis ehhez képest elég váratlan a valódi indok.
Az elég egyértelmű, hogy mivel a Házinyúl nem dohányzik, így ez is nagy lökést tud adni a leszokásban. Próbáltam is, de nem vettem elég komolyan, hullámzóan dohányoztam hol kevesebbet, hol megint többet. Korábban nem próbáltam leszokni sose, én tényleg szerettem ezt, bár az elmúlt években már többször gondoltam rá, hogy az lett volna a legjobb, ha sose gyújtottam volna rá, vagy hogy milyen jó lesz majd egyszer nem dohányosként :)
A babás reakciók pedig azért érdekesek igazán a szememben, mert elég távoli az indíttatásom a konvekcióhoz képest, ugyanis én pont hogy nem azért szokom le a dohányzásról, mert babát szeretnénk, hanem amiatt, mert még nem szeretnénk :)

Valószínűleg én vagyok az univerzum egyetlen nője, aki komolyan veszi azt, hogy a dohányzás melletti fogamzásgátló szedés (vagy igazából a fogamzásgátló tabletta szedése melletti dohányzás :D) többszörösen növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. (ÉRTSD, MEGHALSZ HAMAR! :( ...)
Valószínű abból a szempontból is a ritka kivételek közé tartozom, akik mindent elolvastak, megkérdeztek, konzultáltak az optimális fogamzásgátló módszer kiválasztásához. Minden esetre, mivel apunak 2 infarktusa volt, nem árt az ilyet komolyan venni. Szóval aki még sosem olvasta el legalább az általa szedett tabletta leírását, az most fogja magát, és olvassa el.
Kíváncsi vagyok, hányan tudják, hogy pl. milyen más gyógyszerek, vagy akár növények semlegesítik a fogamzásgátló tabletta hatását...

Minden esetre, ez a poszt most a dohányzásról szól, aztán ha a bejegyzés alatti gombok anonim nyomkodásával jelzitek (mondjuk a sörrel? :D), akkor szívesen írok majd a Lindynette 20 tablettával kapcsolatos tapasztalataimról is, böngészve nem volt túl nagy választék, hátha segít majd valakinek.

Illetve, a nemdohányzásról szól! :D Még magam se hiszem el, hogy már 2 hete nem gyújtottam rá. Mintha tegnap lett volna o_O
A tünetek között vannak általános, szinte mindig meglévők, és vannak időszakosak is.
Az első 2 nap bármelyik pillanatban el tudtam volna szívni egy egész doboz cigit.
Az első 4-5 napig átlagosan óránként néztem rá az applikációra, ami számolta az eltelt időt, és néha csalódott voltam, hogy még mindig csak 2 nap 3 óra 50 perc, pedig 40 perccel ezelőtt is csak a 2. nap 4. órájában voltam... miért nem lehet látványosabb az idő múlása?
Egyébként is passzív agresszív alkat vagyok, hát most hullámokban, de méginkább. Bárkit megfojtanék egy kanál vízben ha épp rosszkor szól hozzám. Állítólag ez 3-4 hétig fog tartani :D
Zabálok. folyamatosan. bármit. sokat. édeset is, amit meg sohasem volt szokásom - ez némileg betudható a fogamzásgátló tablettának is talán.
Az első 1 hét után már csak 3-4 óránként néztem meg az applikációt, hogy milyen ügyes vagyok :D
10 nap után már csak napi 2-3 alkalommal néztem meg, hogy aktuális pontos időpontot tudjak mondani egy barátomnak a nemdohányzásom idejéről :D

Oh, a pozitívumokat kihagytam. kb 3 nap után elkezdtem több, intenzívebb illatokat érezni. ennek hátránya is van, mert a lépcsőházamról fél év után most kellett megtudnom, hogy büdös. Elvileg ezzel egyidejűleg javul az ízlelés is, de azt még nem tapasztaltam. Hiába, majdnem 15 évet dohányoztam. kb 7 nap után már a tüdőkapacitásom is javul (és azóta is fokozatosan) - volt olyan rutin (mozgólépcsőn felsétálás, busz elérés) amikor tudtam, hogy ha felszállok a buszra akkor lihegek és lassan áll helyre a légzésem meg a pulzusom - de egy hét elteltével már ebben is hatalmas fejlődést érzek :)
És sokkal jobban kívánom a szexet, valahol olvastam, hogy ez is a pozitív mellékhatása lehet :)

Ha támogatást szeretnél a dohányzáshoz való leszokáshoz: www.leteszemacigit.hu

Első nyúlkarácsony :)

lassan 1 hónappal karácsony után, már nagyon ideje lenne a karácsonyi időszakról is írni kicsit :D akartam én eddig is, nem arról van szó, hogy érnie kellett, csak egyszerűen nehéz megtalálni azt a kombinációt, amikor egyszerre van időm és kedvem is írni :) most egész más témáról akarok blogolni, ezért eszembe jutott, hogy a karácsony kimaradt, ezt pótlom alant :)

Először is a december tele volt naaaaagy eseményekkel amiket régóta vártam és izgultam miattuk :) december 14-én volt a céges karácsonyi rendezvény, amit én már 6. éve jobban várok, mint magát a karácsonyt :D még akkor is, ha nem fog történni semmi extra (tavaly tudtam hogy ki kell mennem a színpadra, ilyesmi extrákra gondolok) még akkor is tudok izgulni előtte, hogy milyen lesz, mi fog történni, mit jelentenek be, stb. - és akkor most ehhez az alap izgalomhoz jött hozzá az, hogy Nyuszival (aki mint tudjuk, Házinyúl) nagyközönség előtt 'debütáltunk'. Így már tényleg csak az nem tudja, hogy egy pár vagyunk, aki ... hát ... szóval, szerintem mind a 220 kollégánk tudja. A coming out ténye nem zavart, a pletykákból a többség már biztos tudta, a főnökeink tőlünk tudták, de azért féltem a vezérigazgatók tekintetétől, mert (sajnos-nem sajnos) mindkettőnkkel képben vannak, hogy kik vagyunk. szerintem végül ránk se néztek (ámítom csak magam :D ... én nem mertem rájuk nézni) egy kivétellel, amire egy jó ideig emlékezni fogok, hogy néhány pohár bor után karon ragadtam Nyuszit, és kézenfogva elrángattam a folyosón az instant fényképező gépig - és természetesen az egyik vezér pont akkor botlott belénk, és csak egy nagy vigyorral és egy hangos "szióóó" köszönéssel nyugtázta a jelenetünket. Már hazafelé ment. Ha 3 másodperccel később indulunk el, nem futunk össze :D

Persze ez sem egy nagy dolog. senki sem harapta le a fejünket, max pozitív visszajelzéseket kaptunk és kapunk azóta is, csak... én ilyen izgulós vagyok na! :) Maga a rendezvény jó volt, a buli is, bár a cipővel úgy elnyomtam a lábam, hogy még 1 hét múlva sem teljesen éreztem a nagylábujjam... de mit tegyek, vörös bőr tűsarkú :D 

Rögtön másnap belecsaptunk az igazi lecsóba, ugyanis Zé élete eléggé felgyorsult idén, így hát kedves majdnemegyetlen bátyám elvette feleségül a sógornőmet (még nagyon szoknom kell :D) és egyben a leendő unokahúgom édesanyját :D így leszek én hamarosan nagynéni a sógornő pozíció mellé :))))))))  éééééééés ennek kapcsán volt lehetősége Nyuszinak gyakorlatilag 10 perc leforgása alatt megismerni bátyámat, (akkor még csak leendő) sógornőmet, másik bátyámat, néhány gyerekkori barátjukat, apukámat, apu feleségét, nagybátyámat, nagynénémet, apu testvérét (és feleségét és azok gyerekeit és unokáit), ... szóval, anyukámon és keresztanyámon kívül, illetve a legfontosabb holland uncsitesómékon kívül gyakorlatilag az egész családomat. És bírta :) és örült :) és élvezte :)

Az esküvő nem volt extra, nem is kell, a lagzi csak vacsora volt a 6 hónapos kismamára tekintettel, így nem volt egy hatalmas buli, de nem is kell. Saját magamnak sokkoló volt ekkora dózis a családomból, ilyen töményen, így elég hamar haza is jöttünk végülis. 

Karácsonykor szenteste Nyuszinál gyűltünk, ahelyett hogy reggeltől a bátyjával és sógornőjével díszítettük volna a fát, nekik még dolguk akadt a házuk táján, így a nap nagy részében kettesben díszítettünk Nyusszal :) Énekeltünk, főleg az általam végtelenített zenéket, meg sokat röhögtünk - ez persze nem az éneklés miatt volt, hanem mert ilyenek vagyunk :D Közben iszogattunk cidert meg ilyesmi :) ünnepi ebédre már összegyűltünk Nyuszi anyukája, bátyja és sógornője tekintetében :) aztán meghittség is volt, zenehallgatás, csodáltuk a szerintünk gyönyörű fát, ajándékoztunk :) Leírom, mert nehéz évekkel később visszaemlékezni, én meg szeretek, szóval magamnak kedvezek az ajándék listával :) Nyuszifültől kaptam 4 törülközőt (leginkább szürke árnyalatok, imádom), egy weather station-t (mert 50-60% a pára a kis lakásomban még 3 pára fogó készülékkel is :( ... meg mert már vissza akarta kapni a sajátját gondolom :D) éééés egy Doreenka nyakláncot, aki egy ezüst kézműves, és egyedi nyakláncokat gyárt :) nem is akármilyet kaptam, hanem olyat amire évek óta (10?) vágyom már: a Donnie Darko c. sci-fi filmből (egyik hatalmas kedvencem) Frank, a nyúlcsontváz jelmezes karakter feje. Konkrétan egy nyúl koponya *______* 

Szóval Ő itt Frank, azért mutatom, mert kiderült, hogy hiába a 2001-es kultfilm, kb senki se látta :D Nézzétek meg!!!!!!

Anyukájától kaptam egy nokedli szaggatót (ez egy geg köztünk :D) és egy memóriahabos párnát, mert valaki megsúgta neki, hogy szeretnék ilyet *____* az a valaki is kapott :D A sógornőjétől meg bátyjától pedig egy nagggyon puha és nagy és szépséges szürke-kék sálat kaptam :) Úgy láttam, Ők is örültek annyira az ajándékoknak, mint én :))))))))

Karácsony második napján apuhoz és a feleségéhez voltunk hivatalosak, Zével és Zsanival (meg a pocaklakóval :)) együtt. Másik bátyám eközben Amsterdamban ünnepelt :D Szóval együtt leutaztunk Veresegyházra, megebédeltünk, jól viselkedtünk, hazajöttünk. Jó volt velük, de 3 óra pont elég volt ott :$ Nyuszi nagyon aranyos volt ismét mindenkivel :) 

Aznap még este karácsonyoztam Mucival is <3.

Aztán Nyuszi dolgozott a két ünnep között, majd szilveszter napján sikerült még összehoznunk Musiékhoz egy látogatást, már nagyon szerettem volna, ha Nyuszi megismeri Must, meg Cucut meg Mimit a kis keresztlányom, aki pont akkor volt fél éves :))))) Hiába találkozunk keveset már, mégis Musi a legrégebbi barátom, és nagyon jól esett, hogy nagyon szimpatikus volt nekik Nyuszi, és ahogy néztem ez kölcsönös :))) Szóval ott is szuper volt.

Éééés hogy tényleg 2 hét alatt kb. az összes családtagommal és ismerősömmel megismerkedhessen Nyuszó, szilveszterre átmentünk Mucihoz Timcsivel meg Norbival - mondjuk velük már találkozott korábban párszor, csak Muci udvarlója volt mindenkinek új :) Így a szilveszter éjszakája is igazán jól telt, iszogattunk és közben IGEN társasjátékot játszottunk ami szuper dolog! Tippelni kell a többiek válaszára mindenféle általános és furcsa kérdésre... Így derült ki, hogy egy zombiapokalipszis során, ha Nyuszi zombi lenne, akkor én megölném - ő viszont engem nem. Mi bizonyíthatja leginkább a szerelmünket? Nem is az, hogy Ő nem tudna megölni, hanem hogy mikor látta, hogy én megölném, odabújt és azt mondta, hogy én tenném jól :P <33333