Izzad a puncid a nyereg alatt, mi?

A fenti fantasztikusan választékos, figyelmes és végtelenül kedves mondat volt az első, amit a BICIKLIMEN nekem szegeztek.
A biciklim Foxi, vagy Roxi, de nem fixi. Kinéztem, beleszerettem (mert napsárga, vagy naposcsibesárga, és a csajok beleszeretnek rögtön az ilyen holmikba) aztán utána néztem, hogy valóban megfelelő-e, mérlegeltem az árát, elmentem megnézni, kifizettem, felpattantam a nyeregbe, és az Örsről elindultam hazafelé.

és Foxival az első utam 3. percében sikerült egy szembejövő középkorú biciklis fószernek a fülembe súgnia ezt a fantasztikus mondatot mikor elhaladt mellettem. Kösz, bunkó paraszt.

Egész megbocsájtottam, mert pár perccel később egy szembejövő biciklis rámcsengetett, mosolygott, és bár rövid ideig láttuk egymást, és rajtam napszemüveg volt, de esküdni mernék, hogy még kacsintott is, kedves tőle :)

minden esetre, a nyaralásra félretett pénzemet remekül költöm el Foxira :) még szükségem van egy teljes első fékre, csengőre, lakatra, és akkor végre forgalomkésznek nyilvánítom a járgányt.

Koin - a lány, aki képtelen a spórolásra

decemberben írtam a legjobb andorid app-ról, a Koin-ról, ami azóta is nagy szerelmem, és bár a kiadásaim csökkentésében nem segít, de nagyon jól látom, hogy épp mennyi pénzem van még.

sőt. elég régóta rágódom, hogy mi lehet a legmegfelelőbb módszer arra, hogy legalább egy ici pici pénzt félre tudjak tenni. nem új hajvasalóra vagy robotgépre, egyszerűen a megélhetésemhez muszáj félretenni, mert keveset keresek és nagyon változékony, van, hogy egyik hónapban 20.000-el kevesebbet kapok, mint előtte, és azért ezt már bőven megérzi az ember lánya.

október óta most kaptam a legtöbb fizetést a márciusi hónap után, és vettem egy mély levegőt, és a fizetésem 10%-át rögtön félreraktam. tűpénz. ezt egy színművésztől hallottam, aki meg valami orosz drámában olvasta talán - lényegtelen, dugipénz.

vettem is a bátorságot, és még meg se kaptam a fizetésem gyakorlatilag, rögtön felvezettem a Koin-ba kiadásnak a tűpénzt. így olyan, mint ha nem is lett volna. a hónap végén esélytelen félrerakni, mert teljesen mindegy mennyit keresek, úgy se marad. így se fog, de legalább a tűpénz jól el van dugva, mert hát az a pénz nincs is :)

bár, itt megjegyezném, hogy a mai átszámolásnál rájöttem, hogy valahova eltűnt a tűpénzből közel 5.000 forint. ez azt jelenti, hogy valós pénzem volt X, tehát a programnak azt kellett volna mutatni, hogy még van X-tűpénz=Y. viszont, ehelyett csak alig volt eltérés a valós, és a virtuális pénztárcám között. először arra gondoltam, hogy nem baj, mert hát a tűpénz pont ilyen helyzetekre jó, aztán győzött az öntudat és a különbséget is felvezettem kiadásnak. így a tűpénz mértéke is megmaradt az eredeti, és a rendszer is azt mutatja, hogy X-tűpénz :) forintra pontosan!

egyébként nehéz Koinolni. mindig azt hiszem, milyen precíz vagyok, aztán rádöbbenek, hogy valahova nagyon nagyon eltűnt 5.000 Ft :O

és kis összehasonlítás a korábbi posztból:
november 10 és december 1 között a költekezésem:
51% lakbér
17% élelmiszer
12% utazás (ez csak és kizárólag Szegedet jelenti)
8% közlekedés (ez pedig csak és kizárólag bkv tömbjegyeket jelent)
5% dohánytermék
2% alkohol
2% gyorskaja
1% egyéb (már nem emlékszem, de talán a hajfestékem)
1% ruházat (egy sapit vettem csak)
1% ajándék (Imolának és Pistinek)

és akkor, még nem néztem meg, de biztos hogy jön a feketeleves,

a kiadásom április 10 és május 1 között:

52% lakbér, Cézének tartozásom, mobil egyenlegfeltöltés (+kiegyenlítés az eltűnt pénz nyomában)

11% tűpénz. ez a sose-volt tartalék.

8% közlekedés - 2 bkv tömbjegy, meg némi single ticket

6% dohánytermék - már azért hébe-hóba megengedem magamnak a hagyományos dobozos cigit is.

4% étel - kész kaják, péksüti, szendvics a büfében, gyorskaja, de erről még később.

4% élelmiszer

4% utazás - egy oda-vissza jegy Szegedre

3% ajándék - Mucikának, meg Apukámnak meg Barbinak

2% ruha - 2 póló, egy pulcsi, egy kardigán

2% alkohol, buli - ide írom a kaparós sorsjegyet is :D 

2% automatás kávé és energiaital. ez sok, le kell állni vele!

1% háztartás - ez most légfrissítő volt meg 3 darabos öngyujtókészlet :D

összegszerűen egyrészt azért nem írom, mert senkire se tartozik a fizetésem, másrészt meg azért, mert ez csak törthónap, a fizetéstől elsejéig, ami azt jelenti, hogy még van 10 napom elverni a többi pénzt (már csak 7, hurrá!!!). ez majd mostantól lesz megint érdekes, mert most ugye úgy indult a május 1, hogy a Koin szerint még van pénzem :D

ja, és az étel. a legjobb dolog, amin lehet spórolni. ezért is írom külön a készételt és az élelmiszert. persze imádok enni, főleg ha nem kell hozzá főzni, de ami már nálam kaja tekintetében luxuscikk (amit nem biztos hogy megengedhetnék magamnak) azt igyekszem erzsébet utalvánnyal fizetni. így azért nagyjából hetente becsúszik egy hatalmas pizza amit egyedül falok fel, és úgy érzem, mintha ingyen lett volna :) a kedvenc ingyenkajám :D ugyanis az utalvány nincs felvezetve a bevételeim közé így nyilván kiadásnak sem könyvelem el, a borravalót meg a szintén Nem-Koin-Köteles (NKK) tasakomból állom. még az éttermi munka során szoktam rá, mert hiába van akkora brifkóm mint egy átlagos női táska, az étteremben képtelenség volt az aprót is benne tartani, így egy régi szemüvegtokban gyűjtöm az aprót (volt, hogy 8.000 Ft jött össze). és ráadásul külön nem is gyűjtöm tudatosan, csak ha a szobában, lakásban találok elgurulva 1-1 ötvenest, akkor azt beledobom. szóval a tuti recept a bűntudat nélküli ingyen pizzához az erzsébet utalvány, a borravaló meg az aprós tasak :) 

most egyébként hónapok óta először érzem úgy, hogy van pénzem. mármint, nyilván rengeteg mindenre el tudnám költeni, de a következő fizetésem jóval kevesebb lesz... de bkv bérletre nem kell majd költenem. viszont Szegedre legalább 2x le kellene mennem, szóval, lesz hova elkölteni azt a rengeteg pénzem, ami nincsen is.

költség.hatékonyság

van egy fantörpikus programom (juj, ma a hülye szavak napja van...) szóval, az egyik kedvenc android appom a Koin. gyakorlatilag bevétel-kiadás könyvelésről szól, szép felülete van, és könnyen kezelhető, 2 gombnyomással lehet hozzáadni hogy épp mire szórom el a pénzem.

ez alapján, november 10 és december 1 között a költekezésem:

51% lakbér
17% élelmiszer
12% utazás (ez csak és kizárólag Szegedet jelenti)
8% közlekedés (ez pedig csak és kizárólag bkv tömbjegyeket jelent)
5% dohánytermék
2% alkohol
2% gyorskaja
1% egyéb (már nem emlékszem, de talán a hajfestékem)
1% ruházat (egy sapit vettem csak)
1% ajándék (Imolának és Pistinek)

megnyugtató, hogy csak kétszer többet költöttem alkoholra, mint ruhára. :D

egyébként bármilyen kategóriát szabadon hozzálehet adni, és cimkézni is lehet minden pénzmozgást (bevétel, kiadás). cimkézni meg imádok. ez alapján látom, hogy leggyakrabban a legközelebbi, ámbár drága boltban vásároltam, meg a matchban, ahova csak borért szoktam járni :D

black friday

a tudatlanabbaknak elárulom, hogy ez nem gyásznap, hanem az államokból indult vásárlási-láz nap.

minden esetre, nem erről akartam írni közvetlen, csak gondoltam megmagyarázom a címet.

a világon kevés dolgot imádok annyira, mint a hihetetlenronda bankkártyám. imádok kártyával fizetni, és fel vagyok háborodva, ha valahol nem tudok. sajnos az egyik kedvenc kisboltomban amiben olyan marha jófej az eladó srác, és a ház előtt van, pont nem lehet kártyázni, de szép lassan ráveszem őket, mint ahogy nemsokára majd árulják a kedvemért a kedvencolcsóboromat. :D

minden esetre, az biztos, hogy nagyon nagyon kevés készpénzt tartok kézben (miért nem kézpénz?!), általában még valahonnét marad nálam x összeg kp-ban, és ha nem tudok kártyával fizetni, abból fogyasztok.  nem is szeretem a készpénzt, de ez biztos összefügg azzal is, hogy egész félelmetes volt egész nyáron úgy hazajárni az étteremből hajnal 2-4 körül a 9. kerületben sétálgatva, hogy sok esetben 30.000 forint körüli kp volt nálam (ugye váltópénz, senki se nézzen ennyire gazdagnak :D) és a pénztárcámat se lehetett becsukni a sok pénztől (bár sose legyen nagyobb gondom) még szét is szakadt a brifkóm itt-ott.
szerintem nagyjából azóta, hogy napi százezrek mentek át a kezemen, tartózkodom a kápétól.

és persze a bankkártya másik hatalmas előnye... az egyik legjobb érzés a világon egy pihe puha tökéletes, meleg pokróc alatt elnyúlva a kanapén vonatjegyet, ruhát, karácsonyiajándékot, kiskutyafarkát vásárolni :)

"lááájk áj did det did"

_______________________________
UPDATE:
minden ebben a posztban szereplő mondat megkérdőjelezhetősége érdekében felhívom a figyelmet arra, hogy a címkék közt szerepel a "részegen"
________________________________

tinédzserkorom egyik meghatározó dala ez, a címben természetesen félrehallva:

de, ha már itt tartunk, ennek a hiperkarma (ömm. Bérczesi változata) változata:

az elmúlt pár napot Cézivel töltöttem, édesen összenőve, szerintem naponta kétszer kaptunk röhögőgörcsöt, mert igazán idióták vagyunk mind a ketten, de emellett édesdrága volt, pirospont neki ;)

ma pedig végre Muciztam, még a műtéte előtt, ittunk két üveg bort, majd ezután háromnegyed órát harcoltam azért, hogy be tudjak lépni a netbankomba. másfél hónapja nem használtam, és 3 különböző, legalább 10 karakterű kód kell ahhoz, hogy a belépéshez sms-ben küldjenek egy negyediket... na, a 3 kódból kettőt én adtam meg, 61% bizonyossággal emlékeztem is, viszont a 3. kód egy hasonlóan minimum 12 számjegyből álló, és emlékeztem, hogy 14-el kezdődik, van benne 9, 7, 3, meg 4 is, de hogy mennyi, és milyen sorrendben.... szóval 45 percig próbáltam feltörni a saját kódomat, aztán eszembe jutott, hogy hátha, felhoztam Pestre a mindent tudó kék mappát, és valóban.

így sikeresen megtekintettem a bankszámlám egyenlegét, ami sajnos még nem mutat semmi jelt arra vonatkozólag, hogy megérkezett a fizetésem (mert nem) viszont meglepetést okozott, hogy a diákszövetkezet, ahonnan kiiratkoztam, visszautalt 1000 forintot, amiről teljesen elfelejtkeztem, mert legalább 3, de inkább 4 hete történt ez a procedúra.. szóval, azért mérsékelt öröm, mert így is volt némi pénzmozgás.

viszont őszintén, nagyon érdekelne, hogy hova tűnt a pénztárcámból az a szarrágyűrt fecni, amin e-mail címek, dátumok, össze-vissza érdektelen adatok, ÉS a netbank belépéshez szükséges egyik kód szerepelt... ugyanis, 2011 április óta, ez a fecni a pénztárcámban volt, és valahogy 1.5 hónappal ezelőtt is sikerült belépnem, most viszont sehol sincs... pedig, sose vettem ki a pénztárcámból....

de, így legalább kitakarítottam a pénztárcám.......

_____________

UPDATE:

kicsit kitisztultabb tudattal átgondoltam, hogy miért nem találom, a fenti számok azon változatát, amire én igazából gondoltam.

ezért:

és persze ez nem city of angels, hanem under the bridge, csak egész sajátos az asszociációs kéeességem ilyenkor:

szívmelengető érzés

mikor azt hiszik, diákmunkában dolgozol.

ez például azt feltételezi, hogy nem önellátó vagy, nem egyedül élsz, hanem többnyire a szüleiddel, és a szüleid segítségéből, a diákmunka pedig csak unaloműzés egy kis plusz zsebpénzért.

régi szép idők :D

élet, a rakottkrumpli után

nincs.

mese vége.

minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!

most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.

most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.

ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!

kiadós

gyűlölöm a hónap végét.
bár, gyűlölöm az elejét is :D
alapból nem esne nehezemre a spórolás, ha lenne miből. a hónap legnagyobb költekezése talán a szülinapomon elivott 700 forint volt, meg a sörolimpián 1500.-, de ezeken kívül csak nagyon minimális összeget költöttem szórakozás/kikapcsolódás/luxus kategóriában (igen, a sör ide tartozik jelenleg).
kajára sem sűrűn költök, de néha a nagy rohanásban muszáj bedobni egy péksütit, vagy útbaejteni vacsorára egy kifőzdét.. ezeken nem igazán tudok spórolni, mert időm energiám és életvitelem nem nagyon engedi meg, hogy minden nap szendvicset csináljak magamnak itthon, főleg ha nem is alszom itthon, meg különben is kevés dolgot utálok annyira, mint a szendvicset.
cigi.. hát igen, ez maga a megtestesült luxus, egy hónapban egy olyan 5500.- forintomba kerül.
az 1 hónappal ezelőtti fizetésem elég sokra sikeredett (magamhoz képest) mert kéthavit kaptam egyben, viszont abból vissza kellett adnom Cézének a tartozásom (amit akkor adott amikor nem jött meg a fizum), a nyelvtanfolyamon is folyamatosan kell fizetni, meg persze februárban is voltak szülinapok... a márciusi fizetésem sokkal karcsúbbra sikeredett, de igyekeztem tényleg vigyázni rá. bár nagyon kéne, nem vettem se új cipőt, se gatyát. kéne, de másra jobban kell a pénz.
nagyon rossz, amikor annyira lehetetlen pénzből kell, hogy kijöjjek, hogy már egyszerűen spórolni sem tudok semmin. a kaján+cigin+sörön nagyjából 10.000.-t spóroltam volna meg, de jelenleg abból se lennék beljebb.
holnap lejár a bérletem, ezzel le is nullázódik az egyenlegem... túl sok nemvárt pluszkiadás jött be, kötelező utazás hivatalos ügyben, szülinapok, bátyámnak is kellett adnom, mégtöbb hülye pénz a nyelvtanfolyamra...

egyik ismerősöm az ilyen monológokra megkérdezi mindig, hogy most panaszkodsz vagy dicsekszel?

azt hiszem dicsekszem. egyszerűen csodálom, hogy nagyjából 20.000.- forintból legalább ennyire ki tudok jönni.

az viszont biztos, hogy az áprilisi fizetésem egy-az-egyben el fog menni a nyelvtanfolyamomra... ebből következik, hogy lövésem sincs, miből fogok enni, inni, cigizni...  ...még ezek közül a legkönnyebben a cigiről tudok lemondani (háhá, ami nincs arról főleg könnyű!), meg persze a sörről kéne...
csak azzal az a baj, hogy szabadidőm sincs, hogy mondjuk a margit szigetre kifeküdjek a barátaimmal napozni, az semmibe se kerül... csak suli vagy meló után van lehetőségem bármiféle közösségi életre, ami bizony mondjuk heti egyszer egy sör árába kerül...

nyafogok, jha, de nem tudok mit csinálni.

játszunk máni menedzsert!

(aki általában nem bírja elviselni ha nyafogok, az ezt a posztot ne olvassa el. noha nem panaszáradatnak szánom, tehát aki mégis elolvassa, az tekintse inkább körképnek, mert én is úgy fogom fel.)


kezdjük ott, hogy eléggé megtudom magam örjíteni, már-már depressziós szintig. persze az is rátesz, hogy a hónap ezen felében olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy nem hogy a híradón, de már egy újságcikken is keservesen képes vagyok bőgni. most hogy ezt tisztáztam, jöhet a nyavajgásos körkép.

utálok mindent, ami összefügg a pénzzel.

mióta saját magamért felelek, azóta szép fokozatosan alakult ki ez a frusztrációm.

először persze jött az, hogy hú, itt a fizum, költekezzünk :) minden elköltött forintnak örültem, vettem ezt-azt itthonra, ha csak aprósággal is, de szépítettem a lakást, vagy épp magamat.

aztán jött a következő lépés, amikor még mindig költekeztem, de már csöppnyi bűntudattal. 

ezt követte az a periódus, amikor már csak a szükséges, létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokra költöttem. némi aggódással karöltve, hogy lehet, hogy még ez is több, mint ami igazán szükséges lenne.

aztán volt az az időszak, amikor már a boltba menetel előtt is összeszorult a torkom, és inkább leküldtem Cézét, noha mondjuk csak kaját kellett venni, akkor se szívesen. valami furcsa, borzasztó érzés kerít hatalmába amint kifizetek valamit és átnyújtom a pénzt. nem csak a pénztárcámat érzem kevesebbnek, hanem magamat is egy kicsit. 

eztán próbálkoztam gazdálkodni, osztani, szorozni, előre gondolkodni hetekkel, hogy onnantól, hogy megjön a fizum, 3 héttel később például bérletet kell vennem, és akkor azt már most jól eldugom, hogy addigra még legyen. de kis pénzből lehetetlen Farmville-t játszani. 

megjön a fizum, és el is tűnik a bermuda háromszögben, beszippantja az az ostoba fekete lyuk, teleportál más, távoli dimenziókba. és én ezután számolom a napokat, mennyi van még a következő fizetésemig, és hogy milyen jó lesz ha végre megkapom, és mire fogom először költeni.
az idő során ez is átalakult. egy idő után már nem azt terveztem, mit fogok először venni, hanem hogy mit kell majd venni mindenképp. majd egy idő után ezek a tervek (álmok, képzelgések, ködfoszlányok) is eltűntek, mert amint valami képzeletbeli pénzt magamra költenék, eszembe vágódik, hogy nem engedhetem meg magamnak. ez valahol jó, önblokkolás, így kell felfogni, így a legjobb felfogni.
a 'luxus' vágyaim listáját szépen magamban gyűjtöm össze, hogy majd ha lesz rá lehetőség, na majd akkor.

néha azért elcsábulok, és úgy érzem, hogy ami kell, az kell, de ilyenkor utólag jobban megbánom, és duplán pofánver. a héten sikerült együtt töltenem házon kívül Szandival pár órát, elmentünk egy boltba ahova már régóta vágytam, elköltöttem ezer (! :D) forintot, vettem magamnak hajgumikat, egy körömlakkot, domesztoszt meg csokiskekszet. boldog voltam, ezekre (a keksz kivételével) már igencsak szükség volt, aztán most meg már bőgök, hogy milyen jó lenne, ha az az egy darab ezres még a pénztárcámban kuksolna, és tulajdonképp körömlakk meg hajgumi nélkül is megvoltam eddig is.
a pénz megnyugtat, mindaddig, amíg még nálam van.

szerencsére sokat dolgozom, és ha nem dolgozom akkor is van mit csinálnom. így sajnos nincs időm találkozni a barátaimmal, de szerencsére ezzel legalább nem kell számolnom, hogy miből fogok sörözni, bulizni, ide menni, oda menni, meginni egy kávét vagy valami. persze, szeretném, jó lenne kikapcsolni, de nem engedhetem meg magamnak. szomorú, de ez van. szép lassan megtanultam lemondani, és mostmár igyekszem a pénzt nem addig költeni, amíg van.

mivel az össz keresetem 25-35e forint között mozog, és a munkával töltött napjaim száma átlagolva heti 6 nap, így szerintem már teljesen érthető, miért utálok mindent, ami a pénzzel függ össze.

már eljutottam arra a szintre, hogy próbálok okosabban költeni. tényleg csak a szükségesre, és így legalább nincs bűntudatom, ha elfogy. azért nem okolhatom magam, ha egyszerűen nincs több, ha nem költök felesleges, 'luxus' dolgokra. igyekszem előre félretenni arra, ami mindenképp szükséges, de a kiadás távolabb van, mint a fizum érkezése. 

kiszámoltam, és tulajdonképp a normális, általam elfogadott életminőségemhez 2x ennyi pénz szükségeltetne, mint amennyi a rendelkezésemre áll. ez a baj.

szeretnék változtatni a dolgokon, de ezer dolgot átgondoltam már, és egyszerűen nem tudok ennél többet tenni a saját érdekemben, így hát igyekszem okosabban csinálni hónapról hónapra. a szakmai gyakorlat rengeteg időt vesz el, és ingyen csinálom, de a sulihoz követelmény, tehát muszáj. a csopát sem tudom otthagyni, mert a gyakorlat mellett nem találnék munkát, mert heti pár napom maradna csak. és az az egyetlen biztos jelenleg az életemben, meg hát pénzt is azért kapok. így az egyetlen, amit tehetek, hogy okosodom, mégjobban odafigyelek, húzom a nadrágszíjat ami tulajdonképp könnyű mert szerencsére kicsi a csípőm :P

viszont, mindezek mellett iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy egyetlen egyszer sem kértem kölcsön senkitől. persze Cézét terhelem ilyen ügyben, emiatt mérges is vagyok magamra nem kicsit, de ez egy másfajta kötelék, mintha kölcsön kérnék.

mástól sem várom a megváltást. csak kívánjatok sok sikert :)