önvédelmi leckék kezdőknek - rosszul csinálod

például, minden eddigi alapszabályt felül tudnék írni, például így:
Soha ne próbáld felkelteni az érdeklődését  Tégy meg mindent azért, hogy észrevegyen téged.

Így végül rájöttem, hogy még mindig nem tudom, mi a helyes.

elveszett barátság

(a szülinapi beszámolóm majd akkor publikálom, ha megemésztettem. iszonyatosan jó volt, de voltak felkavaró pillanatok. voltak emberek, akiket vártam hogy jöjjenek, de nem jöttek, voltak akiket nem vártam, de örültem nekik, és olyanok is voltak, akiket nem is vártam, és nem is örültem. de, ismétlem, összességében hihetetlen jó volt, de erről majd később.)

Cézével próbálunk barátkozni, de nem tudom, mennyire működőképes ez. Még lehet, hogy túlzottan bennem van az, hogy ha látom mosolyogni, akkor szívem szerint adnék egy puszit a homlokára, meg ilyesmik. ...és így nehéz barátkozni azt hiszem.
Idő kell hozzá, nyilván. Csak én meg türelmetlen vagyok. Jó lenne átugrani ezeket az érzéseket...

A jók a fiúk, a rosszak pedig a lányok, a tanárok,
de mégis összetartott minket az együtt szőtt világot megváltó álmok,
de változtak az évszámok, mára felébredtünk,
közös ösvényről letévedtünk,
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késő szólni, nem igazság
Elveszett barátság...

Keresem.

és lészen születésnap

holnap leszek 21. majd akkor lehet énekelni egész nap Alvintól a 21-et, borzasztóan passzol most hozzám.

mindig is utáltam a szülinapomat, mert sose foglalkoztak velem aznap, persze 1-2 ember felköszöntött, de mindig csalódott voltam valami miatt. mostmár azért többen felköszöntenek, de az csak egy dolog, ha odalöknek egy boldog szülinapot az ember arca elé.

mindig arra vágyom titokban, hogy lesz egy nap, ami csak az enyém. amikor a számomra fontos ember, emberek csak rám figyelnek. a számomra tökéletes szülinapot sosem berúgva képzeltem el, sokkal inkább egy meglepetés napnak, amikor a szerelmem mondjuk titokban kitalálja, és elvisz sétálni, kirándulni szendvicsekkel, vagy ilyesmi. de erre úgy néz ki még jópár évet várnom kell.

a holnapi napot munkával fogom tölteni, és utána szokásos sörözés lesz, annyi különbséggel, hogy előre szóltam a csopás csoportban, hogy aki szeretne csatlakozni, jöjjön, és ugyanezt megtettem a szaktársaim körében is.
tegnap kezdtem a kampányt, és ma nagyon meglepő eredményre jutottam.
még nagyon képlékeny, de akik már biztos, hogy ott lesznek:
Titusz (mondjuk ő is dolgozni fog velem holnap, szóval adja magát)
Korci (ő holnap nem dolgozik, csak miattam jön, tündérbogár)
Vilcsi, Móni, szaktársaim, és nem volt kérdés, jönnek-e :) <3
és ma még jelezte Danci, Eszter, Evi, Márk, (szaktársaim) hogy ők is mindenképp csatlakoznak, és lóg a levegőben még jópár ember :) kíváncsi vagyok, meg izgulok is, nem akartam én partit, csak egy szokásos sörözést O_O
Sőt, most kaptam a munkahelyi levlistára körmailt, hogy csatlakoznak még 4en, akik a RedBull egyik versenyére építenek valami reptethető dolgot, hogy brainstormingolnának, de azt lehet sörrel is, szóval jönnek ők is :) bár az egyik közülük az egyik főnököm, szóval óvatosan kell berúgni :D
(bár, Titusz is az, na mindegy :D)

izgulok, most még szerencsére nincs bennem a szokásos szülinap undor. ha csak az nem számít, hogy mennnnyire sokkal szívesebben sétálgatnék inkább kéz- a kézben mondjuk a normafánál... :(

napi fail

-hm... engem idegesít, hogy leszar, de azért én is leszarom őt... akkor most lehet hogy ő is fortyog, hogy leszarom?
-szerintem ő tényleg leszar

őszinte barátság <3 de külön csudajó, hogy még egyet is értek vele.

de, motiváló?

Ha valaha valakinek ez már bejött, jelentkezzen.

De nem fogok válaszolni, mert kurvaközömbös vagyok újabban.

Magammal is.

Majd meglátjuk, mi lesz.

márciusi havazás

Cézével szakítottunk.
Nagyjából erről ennyit, a többit meg úgy is el tudja mindenki képzelni, hogyan is érzem magam. Pont úgy, mint egy 27 hónapos kapcsolat után.
Szét vagyok esve, az elmúlt 2-3 hét nagyon megviselt, és most épp ideje összeszednem magam, mert borzasztóan elhavazódtam.

Hétfő van, új hét, új felfogás. A héten meg kell írnom (persze túlozva) vagy negyven oldal angol házit, találkoznom kell egy-két emberrel mindenképp, meg kell írnom egy zéhát, 3 médiaajánlatot, egy beadandót, intéznem kéne hivatalos ügyeket, terveznem kéne hosszútávra, szóval van dolog bőven, és eközben 3 nap alatt 3 barátnős kötelező program, csütörtökön szülinapom is lesz...

Közben persze terveznem is kéne hosszútávra, bár ezek még csak halovány kilátások. Júniusban ha minden sikerül, kimegyek Deftbe (Hollandia), és nagyon jó lenne, ha utána sikerülne Írországban dolgozni határozatlan ideig. Jajj, nagyon jó lenne.

önvédelmi leckék kezdőknek, harmadik rész

Szortírozz, szelektálj, rendezz! Nézd át a holmidat, akár off-, akár online, és mindent tégy a megfelelő helyére. Ami nem a tied, próbálj gazdát találni neki: igyekezz emlékezni, honnan, és kitől van. (és ha esetleg mókás úton került hozzád, akkor lehet vigyorogva visszaemlékezni a sztorira. De ha csak szimplán olyan illata van, mint Neki, ne mélázz!) ((Erre a pontra most nagy szükségem lenne, mert az elmúlt 5-6 évben sikerült felhalmoznom egy szekrénnyi férfi inget, pólót, rövidgatyát, farmert, cipőt, kesztyűt, mindet különböző méretekben. És őszintén megvallva, ötletem sincs, minek vannak ezek itt. Persze van amit ajándékba kaptam, de sok olyan ami csak itt ragadt és a gazdája nem hiányolta. A legmókásabbak az XXL méretű hawaii mintás férfi ingek garmadája, amiből felöltöztettem a szalagavatómra az összes osztálytársam.))
Ha nincs gazdája, gondold át, tudod-e hasznosítani. Erre nem indok az, hogy olyan illata van, mint Neki. Inkább olyan opciókat keress, hogy kényelmes-e benne otthon fetrengeni, alváshoz jó lesz-e, mert hát nyilván nem hordunk férfi ruhákat.

Rendszerezd a fontos dolgaid, időpontjaid, kötelező feladataid. Könnyen kicsúszik az ember kezei közül a rengeteg dátum, elvárás, esemény. Mikorra kell leadni a beadandót? Kézzel írva, vagy nyomtatva? Mekkora terjedelemben? Melyik órára!? Mikor pótolsz zéhát? Meddig kell leadni a beosztást? Mikorra kell visszavinni a könyvtári könyveket?

Kezd el! Csak így kerülheted el, hogy minden a fejedre nőjön, és végül már hozzá se merj szagolni mert elriaszt a sok katyvasz. Muszáj felszámolni az elmaradást, és jobb, ha ezt egy-két nap alatt próbálod letudni, nem pedig szépen lassan.

Kapcsolj ki! Ha már kezd összeállni a normális világod, akkor próbálj minél több emberrel találkozni, próbálj ki új dolgokat, találj új hobbit, mert kikapcsolódni muszáj. Persze nem utolsó szempont, hogy így megállíthatod az agytekervényeid egy bizonyos időre, és nem gondolkozol feleslegesen (lásd önvédelmi leckék kezdőknek, első rész). Egyszerűen foglald el magad. Szakítás után minden barátod egyesével tudni akarja, mi történt, és egy ideig jó is, ha kibeszéled magadból, de utána próbálj egyáltalán nem gondolni rá, csak élvezd, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akik kedvelnek, akiket kedvelsz.

Mosolyogj! Állandóan! Még a végén te is elhiszed, hogy minden rendben van.

önvédelmi leckék kezdőknek, második rész

Ne tapadj rá senkire. (ez a pont főképp nőknek szól ((bocsi Pisti :P)) de a mai világban egy nő ne fusson soha senki után.) Nyilván mindenkire ráfér, hogy fussanak utána. Márpedig fussanak a férfiak.

Ne teregesd ki a dolgaid, légy - ha nem is titokzatos - de körültekintő azzal kapcsolatban, hogy mennyire engedsz be mást az életedbe.

Ne várj el semmit. Soha. Senkitől. Feleslegesen emészted magad azzal, hogy azon filozofálsz, miért nem kapsz levelet, vagy miért nem csörög a mobilod, miért nem vár senki az iskola előtt, miért nem néz rád, ha egy társaságban vagytok. Megtehetné, persze, de NE várd.

Ne őrlődj azon, mi lett volna, ha... Ez ugyanis már semmit sem változtat a múlton. Most most van.

Ne őrlődj azon, hogy mit csinálhattatok volna, mennyi helyre utazhattatok volna, mi minden élmény maradt ki.

Ne tervezz. Ez főképp az előző pont kiegészítése. Semmiképp se hidd, hogy kitavaszodik, és elmentek az állatkertbe, és majd minden szép lesz. (stb) A tervezés sem ér semmit, csak rosszabb, ha nem valósul meg.

Ne próbáld felkelteni az érdeklődését. Egyrészt, mert ha képben van, úgy is tudja, hogy épp rá figyelsz, másrészt a körülötted lévő emberek rád se fognak ismerni, az meg bizony jóbarátok között is vicces.

Minden eldöntendő dologról készíts pro-kontra listát, de minimum gondold át a tetteid és mondataid legalább kétszer. Inkább háromszor.

Sose gondolkozz azon, a másik mire gondol. Ugyanis nem látsz a fejébe. De komolyan. Esküszöm! Aztán ha egyszer csak megszólal, majd jól meglepődsz azon, mit mond. 

Ha bármi érdekel, kérdezz. Ez főképp az előző pont kiegészítése. 

NE magyarázkodj helyette, sose mentegesd. Ha elcseszte, hát elcseszte, ne védd magad előtt hülye kifogásokkal (lásd: elfelejtette, mert épp fáradt volt, nem csinálta meg, mert nincs ideje, nem akarja, mert nincs kedve, stb.)

Eddig összegezve: Sose fektess felesleges energiát semmibe. (ez nagyon szimpatikus gondolat a fejemből.)

zuhanás

Idézet Müller Péter Búcsúelőadás című ,,tragikus bohócparádéjából".

A darab a cirkusz és a bohócok nyelvén próbálja elmondani, mi az, hogy elengedő szeretet. A Két Bully, az európai cirkuszok csillagai, örök társak, olyanok, mint az elválaszthatatlan ikrek. Ezúttal két szíciliai maffiózót játszanak a porondon, akiket egy óriási cirkuszi légiháborúban lelőnek az ellenséges német bohócok.
A két Bully elindul a halálba.

Így játsszák el az ,,elengedő szeretetet":

,,Nagy ütközet indul. Szikrázó légi csata. A cirkusz gépét odafent a kupolában találat ér. Farán kigyullad a sok sistergő lángszóró. Az olasz maffiózokat játszó Két Bully kétségbeesetten kinyitja rongyos esernyőjét. Keresztet vetnek - és kiugranak az égő repülőgépből.

Zuhannak.

Halkul a harci zaj.

Csend lesz.

Csak a tengermoraj hallatszik alattuk.

A két bohóc az esernyő nyelébe kapaszkodva suhan a halálba. Fölöttük a végtelen égbolt millió csillaga. Mint egy planetárium, olyan a cirkuszi kupola: a kozmosz fényei szikráznak.

Alattuk a háborgó, koromsötét Tirrén-tenger.
Az I. Bully lenéz. Haja égnek áll a rémülettől.

I. Bully: Cucureddu!
II. Bully: Mi van, Luciano?
I. Bully: Te tudsz úszni, Cucureddu?
II. Bully: Nem nagyon. Valaha beirattak egy tanfolyamra, de víz-iszonyom volt. És te?
I. Bully: Csak olyan kutyaúszással... Mit csináljunk Cucureddu?
II. Bully: Gyújtsunk rá, Luciano. (Két parázsló cigarettát varázsol elő a kabátja alól. Átnyújtja a távolban zuhanó társának. Fújják a füstöt. És suhannak lefelé.)
I.Bully: Te, én olyan lámpalázas vagyok!... Zabszem se férne a fenekembe.
II.Bully: Miért, Luciano?
I. Bully: Tudod, ez lesz az első halálom!
II. Bully: Ne szarj be, Luciano! Eddig még mindenkinek sikerült.
I. Bully: Mit gondolsz, van túlvilág?
II. Bully: Meglátjuk pajtás..Most meglátjuk.
I. Bully: Ha van, feltétlenül keress meg!!
II. Bully: Oké. ( Savanyúan körülnéz, és parázsló cigarettájával az égboltra mutat.)Nézd mennyi csillag!...Mennyi nap és tejút és hold és üstökös!...Luciano, hogy foglak megtalálni ebben a végtelenségben?!
I. Bully: Majd magamra képzelem ezt a kis pepita gatyámat.
II. Bully: Helyes!Én meg ezt a kis trottőrcipőmet!...Luciano!
I. Bully: Hello!
II. Bully: Ha majd a képzelt gatyádat megrúgja egy képzelt trottőrcipő, tudod, hogy ki lesz az?
I. Bully: Tudom Cucureddu! (És elérzékenyül.)
II. Bully: No, ki?
I. Bully: Én magam leszek... Ha én képzelem!... És ha úgy alakul, hogy mégse találkoznánk?
II. Bully: Akkor... good bye, Luciano!
I. Bully: Good bye, Cucureddu!
Együtt: GOOOD BYE!!!...

És elnyeli őket a viharos víz és a sötét... Csak a szél süvöltése hallatszik.
Végük van.
A zenekar tust húz. Kigyúlnak a reflektorfények.
És a vidám zenére feltűnik a két halhatatlan bohóc, most már maszk és jelmez nélkül s egymás kezét fogva hajlongnak a tapsban. S miközben ünneplik őket, az I. Bully trottőrcipőjével bele-belerúg a II. Bully pepita nadrágjába.
Boldogok. "

önvédelmi leckék kezdőknek, első rész

Ha rossz érzést kelt benned a folytonos visszautasítás, ne kapálózz. Meglátod, könnyebb lesz. Ha nincs erőfeszítés, nincs visszautasítás, tehát nincs rossz érzés sem.

Ha azt hiszed, a közömbösség felkelti a másik érdeklődését: tévedsz. Mindig. Ha valaki nem törődik veled, akkor sem fog, ha te se vele.

Ha nem jutsz semmire a gondolkodással, nincs semmilyen kérdés megválaszolva, hagyd abba. Felesleges idő, energia és koncentráció.

Soha, de soha ne add fel, csak légy okosabb.

Ne keresd azt, hogy a másiknak hogy jobb, hogy kényelmesebb. Törekedj arra, hogy önző legyél, lehetőleg a legönzőbb az univerzumban, és csak annyira figyelj a másik igényeire, hogy ne taposd agyon, ne bántsd meg.

Ha valamihez kedved van, csináld, és tedd félre azt, hogy a másik ennek nem örül, kivéve, ha oka van rá. Akkor ne csináld, légy kedves.

Légy mindig őszinte, elsősorban magaddal. Ez is fontos része az önvédelemnek.

Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned.♥

ez ilyen, ez nem beszél.

most nagyjából csak ilyenek kavarognak a fejemben, meg olyasmik, hogy az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

még szerencse, hogy pár hónapja észrevettem, mennyi ember vesz körül, és mennyit zártam ki az életemből a sok falammal. elkezdtük ledöntögetni azokat, és egyre inkább érzem, hogy kezdenek új barátaimmá válni. mikor a munkaidőd után is benn maradsz a munkahelyeden, csak hogy elmondhassák a problémáikat, te a tieidet, vagy csak hogy ne otthon ülj, az már jelent valamit. bírom őket, és nagyon sok energiát tudok meríteni belőlük a munka és minden más kapcsán is. sose mertem volna tárlatot vezetni, ha Titusz nem parancsol rám, hogy márpedig muszáj mert képes vagyok rá (és tényleg!) vagy sose kezdtem volna el Shakesbeerbe járni sörözni a többiekkel, ha egy-két ember nem lobbizik azért, hogy valóban velem szeretnék tölteni az időt.
Mindig nagy királyság ráébredni, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagy, kikérik a véleményed a barátnőjükkel kapcsolatban, vagy bármi másban. többen vannak, mint hittem :)

Örkény - Közvéleménykutatás

 (saját válaszaimmal kiegészítve :P)

KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS

Nálunk is megalakult s már meg is kezdte működését az első hazai közvélemény-kutató intézet.

Kérjük a lakosság megértő támogatását.

Mutatóba közöljük első vizsgálatunkat, melyet annak a kérdésnek szentelünk, hogy miképpen vélekednek az emberek hazánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az eredmény megbízhatósága érdekében 2975 különböző rendű, rangú, munkakörű és felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki:

1. VÉLEMÉNYE A JELENLEGI RENDSZERRŐL

a) Jó.

b) Rossz.

c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne.

d) Bécsbe vágyik.

2. ÉRZI-E A 20. SZÁZAD EMBERÉNEK MAGÁNYOSSÁGÁT

a) Egészen magányos.

b) Majdnem egészen magányos.

c) Úgyszólván egészen magányos.

d) Néha beszélget a házfelügyelővel.

3. KULTURÁLIS IGÉNYEI

a) Moziba, meccsre, kocsmába jár.

b) Néha kinéz az ablakon.

c) Még az ablakon se néz ki.

d) Helyteleníti Mao Ce-Tung nézeteit.

4. MILYEN A FILOZÓFIAI KÉPZETTSÉGE?

a) Marxista.

b) Antimarxista.

c) Csak Rejtő Jenőt olvas.

d) Alkoholista.

EREDMÉNY

1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.

2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.

3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.

(Megjegyzés: sűrítik.)

Nőnap

nagyjából most esett le, hogy tegnap volt nőnap és még csak bottal se piszkáltak meg.
mármint, úgy értem persze egy csomó srác ismerősöm posztolt össznépi köszöntéseket az üzenőfalára, de semmi nekem szólót nem kaptam senkitől.
4 férfival élek egy háztartásban, és "van egy fiú szerelmespárom is" (ahogy a 6 éves kislány a szerelemről c. hangfelvételben is mondja Kata).

azért valaki csak megemlíthette volna...
na mindegy.

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "

(Pedro Calderón)

a távkapcsolat ezredforduló előtt és után

Volt egyszer egy képzelt lány, egy valós blog főszereplője, Adél. (belinkelném, mert nagyszerű volt, de egy év képzeletbeli élet után az írója megszüntette, itt jegyezném meg magamnak, ha legközelebb látom csúnyán lebaszom ezért.)
(a még mindig képzeletbeli alak) Adél a fővárosban élt, igazi kozmopolita volt, dizájner, vagy sztájliszt, valami ilyesmi rémlik, ami miatt nem volt ideje pasikra, de néha még barátokra sem. Ő (a képzeletbeli lány) fogalmazta meg azt, hogy Pesten is lehet távkapcsolatban élni akár akkor is, ha az aktuális partner egy lépcsőházban él veled. Mert ugye minden idő kérdése, vagy inkább az idő hiányának kérdése.
Több évvel ezelőtt Adél sztorija még nagyon sci-fi volt nekem, aztán persze változott a világ is.

Voltam én már távkapcsolatban, régesrégen.
Akkoriban még ez úgy működött, hogy egész nap mindenki ment a dolgára, aztán esténként, ha épp nem szakadt meg a betárcsázós net, és nem volt esti program, akkor MSN-eztünk amíg mind a ketten bele nem haltunk hajnalban a fáradtságba.
Hétvégente láttuk egymást, de tulajdonképp a kapcsolatunk MSN-en zajlott, jobb esetben minden este.

Volt olyan is, ahol az MSN sem volt jelen, csak esténkénti pár perc telefonbeszélgetés, meg hétvégén egy fél együtt töltött nap, mert Miskolc bizony oda is 4 óra volt akkoriban, meg vissza is.

Szerintem 2012-ben a távkapcsolatot már nem a távolság határolja be, hanem a találkozások/beszélgetések sűrűsége.
Mindenki annyira el van foglalva a saját dolgával, életével, hogy ha nem laksz együtt az aktuális hímmel, akkor könnyen megeshet, hogy alig látjátok egymást.
Mi változott az ezredforduló környékén és utána?
Lehet már ingyenes csomagokat rendelni a telefonokhoz, sőt, vannak már okostelefonok, amivel magunkkal vihetjük 2012 MSN-jét, csetelhetünk, e-mailt küldhetünk szívünk vágyának, MMS-t, hang- és videóüzenetet küldhetünk, és persze a facebook is a zsebünkben van. Ja, és persze a Skype, hogy legyen valami számítógépes igény is.

Így lehet az, hogy ma egy hete, hogy utoljára találkoztunk, de állandóan beszélünk, így mégsem érzem a hiányát. (bár ennek az egésznek nyilván az az oka, hogy betegen fekszem itthon hétfő óta.)

A XXI. századi technológia így könnyítette meg a valóban távkapcsolatban élők életét (például Pest - London), és így kuszálta össze a nem távkapcsolatban, bár külön élők életét. Túl kényelmes lett minden.

Persze örök hála a fejlődésnek, ezt nem vitatom.
De tök jó lenne a Margit szigeten bringózni, vagy sétálni a városligetben a várnál, tónál, kacsáknál, meg ha néha megölelne valaki ha fúj a szél.

én, az alkohol, és mégtöbb én

Érdekes és hasznos dolog tud lenni, mikor szobafogságra ítél a saját szervezeted. Úgy tűnik mintha szándékosan szakítana el az emberiségtől.
Mostanában talán túl sokat, túl sok emberrel beszéltem, biztos ezért szakad le a fél arcom és érzem úgy mintha apró kis szúk (ez a farágó szú többesszáma?!) rágnák szét az állkapcsom. Idilli.
Minden esetre már a telefonbeszélgetések fele is kínkeserves, mert hamar el kezd fájni mégjobban az amúgy is épp aktuálisan szétszakadó/szúró/széttépő/nyomó/villámló arcom.

Viszont ilyenkor lehet gondolkozni, meg aludni jó sokat amikor már nincs miről gondolkodni, meg aztán megint gondolkodni immár teljesen felesleges összefüggésekről is, mint például:

Tavaly márciusban, pont 1 éve döbbentem rá sokkosan, hogy a 163 centiméter magasságomhoz mélységemhez és hatalmas szép D kosaras melleimhez hirtelenjében csak 43 kilogramm testtömeg párosult. A mellméret azért fontos, mert kezdtem úgy érezni, hogy mell nélkül csak 35 kiló lennék. Ahhoz képest az elmúlt 3-4-5 év átlaga 48-52 kiló volt. Szóval ez a 43 gyakorlatilag a 9-10 éves önmagam súlya, pedig akkor picit duci voltam.
Most már 46 kiló vagyok, néha munkában (mindig ott mérem) ebéd után 47 is vagyok akár. Semmivel sem eszem többet vagy mást, mint mondjuk tavaly nyáron, mégis szép lassan egy év alatt sikerült felszedni 3 kilót.

Aztán rájöttem, hogy tulajdonképp mi változott tavaly március óta, és a neve alkohol.
Régebben is iszogattam, néha kéthetente egy sört a régi haverokkal vagy Cézé haverjaival, de az áttörés tavaly március volt, mikor a szülinapomon megittunk délután a patakparton egy üveg vodkát a csajokkal. Akkor jöttem rá, hogy van ám kivel inni, mert előtte nyilván azért nem, mert nem volt kivel.
Szépen lassan megnyíltam a munkahelyen is (ez egy nagyon hosszú folyamat volt mert rengetegen vagyunk, mindenki mindenkinek barátja de farkas farkasnak ellensége, szóval nem igazán akartam belefolyni, aztán jött ősszel némi katasztrófa ami összébb hozta a társaságot, és csodálkozva vettem észre, hogy egyrészt szimpatikus vagyok jópár lánynak és fiúnak, másrészt én is imádom mindegyiket egytől egyig.) Így végül beépült a heti rendbe, meg a költségvetésbe is, hogy vagy a csajokkal, vagy a csopásokkal megiszunk 1-2 sört (csajokkal néha többet). A csopásoknak külön örülök, mindegyik egy-egy csodabogár, mindegyik olyan mintha a bátyám, öcsém, anyám vagy húgom lenne (természetesen nemtől és kapcsolatunktól függően) és igazán jó, hogy szeretnek velem lenni.
Rég volt már saját társaságom, az elmúlt 4-5 évben mindig csak az aktuális pasim aktuális barátaival jártam el, az meg nyilván nem a saját közeg.
Persze szeretem Cézé barátait is, imádok velük lenni, de nekik nyilván nem mondhatom el, hogy jaaaajj Cézé milyen éééédes volt legutóbb éjjel, mert jajj-oda-az-imidzse, vagy hogy gonosz volt valami miatt, mert akkor meg jajj-oda-az-én-imidzsem.

Lényeg a lényegben, az alkoholtól szépen lassan hízom.
Az elmélet szerint még 1 év, és jövő márciusban ismét olyan kövér súlyban leszek, mint rég, és meglesz az 50 kiló. Bár a kezdeti önundortól mostmár eljutottam arra, hogy örülök, ha azt mondják úristen milyen vékony vagyok, meg nádszálkarcsú, satöbbi. Azért nekem is van egóm :)

Szóval ilyen haszontalan gondolatok kerülnek blogba akkor, ha gondolkodom aztán alszom majd elfogy az értelmes gondolati szál.

monológ

2 nap Párizsban. Igazság szerint teljesen felejthető film, a felénél el is aludtam, és az 50 százalékában franciául beszélnek.
de az utolsó pár perc mindent visz:

Összefoglalva a négy órás vitánkat: Nem könnyű egy kapcsolatban élni, igazán megismerni a másikat, elfogadni őt minden terhével. Jack bevallotta, attól fél, elhagyom ha igazán megismerem. Ha az igazi, meztelen valóját mutatja nekem. Két év után rájött, hogy csöppet sem ismer, és én sem őt. És hogy őszintén szeressük egymást, tudnunk kell egymásról az igazat, még ha nehéz is elviselni.
Úgyhogy elmondtam neki az igazat, azaz hogy sosem csaltam meg, és azt is hogy Mathio-nél jártam délután. Csöppet sem haragudott, mivel semmi sem történt, természetesen. (...)
Megmondtam hogy nem tudok életem végééig egy emberrel élni. Ez hazugság, de ezt mondtam neki.
Megkérdezte, úgy vagyok-e a férfiakkal mint mókus a mogyoróval, gyűjtögeti a nehéz téli napokra. Ezt viccesnek találtam. Aztán mondott valamit amivel megbántott. A hangnem brutálisan megváltozott. Aztán félreértettem valamit. Úgy értettem, már nem szeret, és hogy szakítani akar.
Mindig megdöbbent, amikor az emberek az őrült imádatból eljutnak a semmibe. A semmibe. Ez annyira fáj. Amikor úgy érzem elakarnak hagyni, az a rossz szokásom, hogy előbb szakítok, nehogy a másik mondja ki.
És most itt vagyunk. Ez is eljött, egy újabb elpocsékolt szerelem.
Pedig ezt őszintén szerettem.
Amikor arra gondolok, hogy vége, és soha többé nem látom így... Persze majd véletlenül összefutunk, ő egy másik nővel, én egy másik pasival, úgy teszünk, mintha sosem lettünk volna együtt... Aztán egyre kevesebbet gondolunk a másikra, míg nem végképp elfelejtjük egymást. Szinte teljesen.
Nálam mindig így megy: szakítás, depresszió, ivászat, szex.
Egyik pasi jön a másik után, csakhogy elfelejtsem az Igazit. Aztán pár hónap totál üresség után újra megpróbáljuk megkeresni az igazit. Kétségbe esve keressük mindenütt, és két év magány után rátalálunk az új szerelemre, és esküszünk, hogy ő az igazi, mígnem ő is ugyanúgy elmegy.
Eljön az a pillanat, mikor már nem tudsz túljutni egy újabb szakításon.
És ha az illető többnyire halálra csesztet, akár az együttlét 60 százalékában, akkor sem tudsz nélküle élni.
És ha minden reggel arra ébredsz, hogy az arcodba prüszköl... hát igen...
Akkor is jobban esik, mint bárki másnak a csókja.

ezután a monológ után már nincs szöveg. csak egy félperces bejátszás, ahol táncolnak, ölelkeznek, és nevetnek. happy end.