zuhanás

Idézet Müller Péter Búcsúelőadás című ,,tragikus bohócparádéjából".

A darab a cirkusz és a bohócok nyelvén próbálja elmondani, mi az, hogy elengedő szeretet. A Két Bully, az európai cirkuszok csillagai, örök társak, olyanok, mint az elválaszthatatlan ikrek. Ezúttal két szíciliai maffiózót játszanak a porondon, akiket egy óriási cirkuszi légiháborúban lelőnek az ellenséges német bohócok.
A két Bully elindul a halálba.

Így játsszák el az ,,elengedő szeretetet":

,,Nagy ütközet indul. Szikrázó légi csata. A cirkusz gépét odafent a kupolában találat ér. Farán kigyullad a sok sistergő lángszóró. Az olasz maffiózokat játszó Két Bully kétségbeesetten kinyitja rongyos esernyőjét. Keresztet vetnek - és kiugranak az égő repülőgépből.

Zuhannak.

Halkul a harci zaj.

Csend lesz.

Csak a tengermoraj hallatszik alattuk.

A két bohóc az esernyő nyelébe kapaszkodva suhan a halálba. Fölöttük a végtelen égbolt millió csillaga. Mint egy planetárium, olyan a cirkuszi kupola: a kozmosz fényei szikráznak.

Alattuk a háborgó, koromsötét Tirrén-tenger.
Az I. Bully lenéz. Haja égnek áll a rémülettől.

I. Bully: Cucureddu!
II. Bully: Mi van, Luciano?
I. Bully: Te tudsz úszni, Cucureddu?
II. Bully: Nem nagyon. Valaha beirattak egy tanfolyamra, de víz-iszonyom volt. És te?
I. Bully: Csak olyan kutyaúszással... Mit csináljunk Cucureddu?
II. Bully: Gyújtsunk rá, Luciano. (Két parázsló cigarettát varázsol elő a kabátja alól. Átnyújtja a távolban zuhanó társának. Fújják a füstöt. És suhannak lefelé.)
I.Bully: Te, én olyan lámpalázas vagyok!... Zabszem se férne a fenekembe.
II.Bully: Miért, Luciano?
I. Bully: Tudod, ez lesz az első halálom!
II. Bully: Ne szarj be, Luciano! Eddig még mindenkinek sikerült.
I. Bully: Mit gondolsz, van túlvilág?
II. Bully: Meglátjuk pajtás..Most meglátjuk.
I. Bully: Ha van, feltétlenül keress meg!!
II. Bully: Oké. ( Savanyúan körülnéz, és parázsló cigarettájával az égboltra mutat.)Nézd mennyi csillag!...Mennyi nap és tejút és hold és üstökös!...Luciano, hogy foglak megtalálni ebben a végtelenségben?!
I. Bully: Majd magamra képzelem ezt a kis pepita gatyámat.
II. Bully: Helyes!Én meg ezt a kis trottőrcipőmet!...Luciano!
I. Bully: Hello!
II. Bully: Ha majd a képzelt gatyádat megrúgja egy képzelt trottőrcipő, tudod, hogy ki lesz az?
I. Bully: Tudom Cucureddu! (És elérzékenyül.)
II. Bully: No, ki?
I. Bully: Én magam leszek... Ha én képzelem!... És ha úgy alakul, hogy mégse találkoznánk?
II. Bully: Akkor... good bye, Luciano!
I. Bully: Good bye, Cucureddu!
Együtt: GOOOD BYE!!!...

És elnyeli őket a viharos víz és a sötét... Csak a szél süvöltése hallatszik.
Végük van.
A zenekar tust húz. Kigyúlnak a reflektorfények.
És a vidám zenére feltűnik a két halhatatlan bohóc, most már maszk és jelmez nélkül s egymás kezét fogva hajlongnak a tapsban. S miközben ünneplik őket, az I. Bully trottőrcipőjével bele-belerúg a II. Bully pepita nadrágjába.
Boldogok. "