(milyen érdekes, úgy néz ki elszoktam a sokszorosan összetett, témába nem igazán vágó címektől.)
Nyafika a drága egyetlen kisszerelmem, pici cicám, és rádöbbentem, hogy még nem igazán írtam róla itt, pedig megérdemli.
Nyafika nagyjából 3 hónapos, bár azt hiszem túlzok, ez a kép akkor készült, mikor elhoztuk, most már talán kétszer ekkora (tehát még mindig miniatűr)
Nyafka azóta sem sokkal nagyobb mondjuk, mint a 37-es lábam ami felettébb illusztris látványt nyújt ezen a képen (is). Viszont már remekül látszik, mennyire idióta volt kisszar korában is.
Ja, ő egyébként most jelenleg fiú. Nyafika születése után pár hétig fiú volt, aztán határozottan lány, aztán múlt héten történt, mikor találtunk valami here-félét a lába alatt, szóval most épp kandúr, néha mondom is ám neki Nyafika helyett hogy Kis Herceg, mert annyira gyönyörű!
Ugyanakkor buta, bolond, és minden ami szórakoztató lehet egy macskában.
Az egyik hobbija az, hogy "lelököm, megnézem széttört-e" című játékot játszik, és egész jól megy neki. Olykor fél órán át is ugrál fel-le az íróasztalomra vagy az ágy feletti polcokra, lelök egyetlen egy dolgot, leugrik, ellenőrzi a hadművelet sikerességét, majd visszaugrik, lelök valamit, és ezt addig csinálja, míg ki nem fullad, akkor alszik 3 percet, és újra belekezd valami szintén mókás dologba.
Előbb idehozott elém egy gombot (elég nagy volt és gyöngyház, lehet lerágta a párnahuzatról?) letette, majd egyetlen lendülettel ketté harapta, és jó eséllyel lenyelte az egyik felét. A másik felét határozott mozdulattal tolta felém, lehet, hogy testvériséget akart fogadni, de szar próbálkozás volt.
Most meg édes tündér bogárként alszik :))))
mi volt ez a sok nagybetű amúgy? a blogban eddig összesen nem volt ennyi O____O
apropó macskák, eme poszt kapcsán kaptam egy linket www.alfimacsek.freeblog.hu , nos hát, ez egy blog, amit egy macska ír.
rögtön írtam is neki egy mailt, hogy szerepeljen a szakdolgozatomban!
na menjünk csak sorban.
múlt héten, vagyis keddtől keddig gyakorlatilag felváltva volt az élet sör, shrek, meg munka, suliba már csak pihenni mentem be pénteken. Vilcsivel voltunk akácban, hogy majd mi némi shrek mellett kitaláljuk a szakdolgozat témánkat, de persze ebből csak berugás lett (sőt, az Újpest egykori kapusa (Kövesfalvy) ült oda hozzánk szórakoztatni minket egészestés sztorikkal a kisfiáról. ja, meg egy volt gimnáziumi sulitársam, aki felettem járt 3 évvel, nem is értem, hogy emlékezhetett rám, és én meg hogy nem...)
szóval nem lett igazándiból témám még akkor.
hétvégén angol tanfolyamon voltam, szép másnaposan, hajnalban, aztán onnan mentem dolgozni, vasárnap pedig egésznap csopáztam. ja, meg hétfőn is, kicsit összefolynak :) szóval kedden már felüdülés volt hogy iskolába kell menni, a kedvenc órámra, a konzulensemmel.
na itt kezdődött a probléma, ugyanis tegnap (hétfő) este Vilcsinél aludtam, hogy végre kitaláljuk a témánkat, mivel péntekig kell leadni, és kedden van benn a konzulensünk akinek alá kell írnia... szóval elég sietős volt.
végül megnéztünk egy tinihorrort (Vedd a lelked) ami horrornak szar volt, viszont hihetetlenül vicces :P és az alapsztori nem is volt bugyuta, az egész filmet végigtippeltük, vajon ki lehet a gyilkos. ha nem félni akarsz, hanem csak röhögni a művéren (ami sok helyen csak digitális! :D) akkor egy estét megér.
szóval hajnal 1kor, mikor fürdeni mentünk, jutott eszembe, hogy még nincs témám.
vagyis a kezdetektől volt egy témám, amihez hozzájött még 4-5 teljesen más témájú ötlet, jól összezavart. természetesen hetek aggódása egy pillanat alatt megszűnt, mikor visszatértem az alapötlethez ma hajnal 1 után nemsokkal. öröm öröm boldogság, az általam választott téma:
Blogok és személyes imázs alakításának internetes eszközök és tartalom szerinti bemutatása
konzulensnéni szerint is fasza, megnyugodtam.
annyira megnyugodtam, hogy végre sikerült vennem egy farmert, ami már egy jó ideje rámfért volna. pár hete már annyira begyűrűzött nálam ez a farmer probléma, hogy úgy felidegesített hogy nézelődő maratont tartottam, hátha majd az erőszak kihoz a dologból valamit, és boldog leszek az új gatyámban.
természetesen csak időpazarlás volt, a nyugati környékén (mert épp arra volt dolgom) összesen 3 órát töltöttem el nézelődéssel, felpróbáltam 40 farmert legalább, egyetlen egy vállalható volt köztük, 12.000.-.... szóval felidegesítettem magam, és vettem egy nem is túl vékony farmer(és apróvirág) mintás leggingst. (leggingset, ledzsingszt, szabadon választható.)
ami persze szép és jó, de hiába mondom magamnak hogy; zsebe van, ez egy nadrág! azért mégis csak valami melegebb kellene télre.
na, ma végre találtam ideálisat, szépet, kényelmeset, pontjó-t (persze 30 centit kell felhajtani gyakorlatilag a szárából............) és még alkudtam is az árából, 5000.- helyett 4740 forint volt (5% kedvezmény, mert le volt szakadva az egyik övtartó izéje. azt hogy hívják?)
már régóta játszom ilyet, hogy átgondolom, minek örültem a héten nagyon, és elhatároztam, hogy le is írom ezeket egyre gyakrabban, mert biztos jó lesz újraolvasni, mikor épp rámjön a "semmisejó". nem újkeletű az ötlet, sok blogger ír ilyesmit, így hát nem is úttörősködöm, nem ez a cél. tehát, teljesség igénye nélkül:
♥ jó random hazaugrani apuhoz aludni ♥ ♥ szeretem, mikor a random kesztyűvásárlás random sörözésbe torkollik délben ♥ ♥ annyira pihe-puha és meleg az új kétujjas kesztyűm, hogy csak na! ♥ ♥ végre úgy számolok kesztyűben, mint Micimackó :) 1, 2. ♥ ♥ az eheti médiagyakorlatomon a 2 perces beszédemet sikerült megtartanom 1.59re. ne higgyétek hogy könnyű feladat, próbálkozz csak kicsit is megközelíteni a 2 percet anélkül, hogy órát látnál. ja, és közben beszélj értelmesen :) ♥ ♥ kínaikaja ♥ ♥ a munkatársaim többségét nagyon kedvelem, és azt hiszem, ők is engem ♥ ♥ szeretem, mikor nyitás után még van 1 óránk mire látogató jön, és addig futunk a futópadon vagy ökörködünk a kisboltban lévő játékokkal, így mindig jól indul a nap ♥ ♥ imádok a csopában reggelente teázni ♥
Egy felebarát tűzön-vízen át,
vándor, aki benned él, de hallod-e szavát,
a korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget,
tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
Néma hangsúly, hiába feng shui,
tudat alatt akkor is szúr,
veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr?
Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr,
vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul.
Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Hiszen utadon, hogy jártsz, folyton elkísér,
ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv,
olykor ellened szegül, még ha meg nem is ért,
saját magad csendje, barátja mégis sért,
veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot,
kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod,
hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod,
egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép,
az árral halad, nem költői kép
hogyha adod, tartsd a szavad,
ha megkapod hát add vissza a sarat,
ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad,
hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat,
ne dönts így, ha érdekednek öncsíny,
egyenesen könnyebb és bölcs is,
így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok.
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok)
Ha rám így kedved van, maradhatok.
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.
Hamu vagyok...
S folytatom mid vagyok, mid nem neked.
Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek,
elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek,
kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek,
hogy valamit jól lépjél meg,
fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek,
az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz,
hogy merre te vagy az irányadó,
Most ne beszélj, nem kell szó,
van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható,
most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled,
ha nem a külvilág zaját figyeled,
hát ki más is lehetnék, csak csended neked.
Folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Ha vártál lángot, az nem lehetek.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
csak csönd neked,
csak csönd neked,
csak csönd neked.
Én nem leszek...
Húszparancsolat
Egy, ha dámádra ráragad a dráma, sose említsd meg neki, hogy drága a nadrág.
Kettő, ha hajat vágat, megújul eleganciája, aroganciával enged utat puncijába.
Három, sose vágd szájon, se a szavát félbe, ne említsd ha megcsíp szaga a szemből fújó szélbe.
Négy, légy kedves, és szinte mindig őszinte, ne legyen oka panaszra, akkor se ha azt hitte.
Öt, szerszámod sose mondjon csütörtököt, jobban nyeli ő a nyerset, mint a sütő tököt.
Hat, egy igaz mosoly minden nőre hat, hogy jobban ismerd őket, fontos az öntudat.
Hét, holtodig tanulod a leckét, úgy szeress egy asszonyt, mint anya gyermekét. (I Love You!)
Nyolc, légy velük egyenes, különben elkajlódsz, addig él a románc, amig van torkodban gombóc.
Kilenc, nem tudhatod még belőle ki lesz, reggel a lapos hessz, aztán kocc hogyha (nem tetszik).
Tíz, legyél te tűz, ő a víz, nem gond ha nem ollózod a nő megfejthetetlen kvíz.
Nem értem, mi a baj, hogy mit mond mit akar.
Már megint mi zavar? a nő csak felkavar (mi?)
Nem értem, mi a baj, (Szerinted?) hogy mit mond mit akar. (Na jóól van)
Már megint mi zavar? a nő csak felkavar (téged)
Nem értem, mi a baj, hogy mit mond mit akar.
Már megint mi zavar?, a nő csak felkavar.
Egy, ha úgy érzed kedveseddel már nem megy, tök mindegy ki a felelős te soha ne veszekedj.
Kettő, még ha ez néha meghökkentő, egy érintés, egy jó szó is lehet életmentő.
Három, nőnek lenni nem egy leányálom, úgy jár végig utadon, hogy az nekik ne fájjon.
Négy, jobb ha nem csak a gatyád után mégy, lehetsz mindenhol kemény, de inkább erős légy.
Öt, ha a szíved választottja, lelked oda köt, ne add fel ha várni kell, de úgy is a nő dönt.
Hat, a rózsaszín felhő könnyen vakíthat, de semmi nem ér annyit, mit a szerelem adhat.
Hét, időben kérdezd meg a nevét, ha nem vagy benne biztos, tapogasd ki a hát a nemét. (szemét!)
Nyolc, jobb ha magad után elpakolsz, vajon melyik a jobb, ha a csajod, vagy a muterod oszt.
Kilenc, még hogy ha az egyensúlyodba megbillensz, maradjon némi józan eszed, különben meg fizetsz.
És végül tíz, ne csak magadban, benne is bízz, nem komplex az üzenet, csak annyi hogy ne habizz.
...drága a nadrága...erős légy...nem tudhatod belőle ki lesz...már nem megy...aroganciával...melyik a jobb?...
Nem értem, mi a baj, (Szerinted?) hogy mit mond mit akar. (Na jóóvan)
Már megint mi zavar? a nő csak felkavar (téged)
kicsit megfáradtam a kétlakiságban, meg a rohangálásban, meg a "seholsejó" érzésben... egyre többször érzem magam 8 óra alvás után is kimerültnek, és legalább heti 1x elalszom, úgy, hogy időben fekszem le, mégis 3 órával később kelek, mint mikor kellene, szóval kicsit túlhajszolás van.
leginkább lelkileg, mert fizikailag bírom a melót, rohanást, satöbbit.
Ha Cézééknél vagyok, félek, hogy bajt csinálok, hogy útban vagyok, hogy haszontalan vagyok és felesleges, hiányzik az itthon, az egyedül, a saját. Ha itthon vagyok, hiányzik Cézé.
most hazajöttem Apuhoz, örül is, én is neki, aztán hazaugrott bátyám a kocsival, és üvöltöznek. mindenhol üvöltöznek.
legszívesebben elbújnék a világ elől egy sarokba, magammal vinnék egy plüssmacit, és ott maradnék (rövidke) életem végééig.
oké, az is hozzátesz, hogy épp a hónap azon szakaszában vagyok, amikor érzelmi hullámvasút az életem, de az is biztos, hogy rég voltam ennyire kimerülve lelkileg...
Előzőhöz:
Nem, nem tetoválás, és nem is nekem ajándék :) viszont lehet, hogy semmi sem lesz belőle, így nem kiabálom el :$
Ma derült ki, miért tartanak engem egy merev libának. egyszer-kétszer munka után leszoktunk ülni sörözni, lazítani, megtárgyalni a napihülyéket, vagy épp a görög mitológia kérdőjeles alakjait (Az aranyalmás sztoriban ki volt az a két liba még Aphrodite mellett? mi Hérára és Pallas Athene-re tippeltünk, de nekem ez sántít...) vagy épp a Coriolis erő és a centripetális gyorsulás közti különbséget.
és úgy néz ki, elkövettem egyszer egy hibát, és nem azt mondtam, hogy sziasztok, megyek haza, hanem hogy mennem kell.
egy-két emberben ez mély nyomot hagyott, és ma, mikor felálltam az asztaltól, konkrétan kérdőre vontak, hogy most azért megyek, mert mennem kell, vagy mert menni akarok?! ... és csak akkor döbbentem rá, hogy az egész egy nagy félreértés :O
Szerencsére sikerült úgy élnem az elmúlt 20 évemet, hogy soha, semmit sem kellett, csak akartam csinálni, kezdve ez a szülői szabályozástól egészen a munkamorálig (15éves korom óta rendszeresen dolgozom, holott 20 éves koromig nem igazán kellett volna), szóval én ezt vallom, és megrökönyödtem a kérdésen is egyáltalán, hogy mi az, hogy nekem mennem KELL? O____O
már értem, miért tartanak egy merev, kiszámítható, spontánless ( :D ) és szabályozott libának.
furcsa, teljesen félreismernek.
Viszont jót lelkiztem Korcival, ami jó, csak az a baj, hogy eléggé szarul van lelkileg, rossz volt így látni, mert ő a humorherold nálunk.
Most pedig úgy érzem minden végre a helyére került, mindjárt álomra hajtom a fejem Cézé mellkasán <3
...hihetetlen, mennyire tud hiányozni 2 nap után is O_O....
Nem szeretek (és aki ismer, tudja, hogy nem is tudok :P) titkolózni, épp ezért muszáj blogolnom valamiről, amit azért mégse árulok (még) el, hogy mi az :D
a lényeg, hogy köze van némi érzelemhez, ajándékhoz, és profi művészemberhez is. jajj! :)))))))))))))
minden ott kezdődik, hogy van egy játszópajtársam a munkahelyen, akivel mindig, minden körülmények között őszinték vagyunk egymással, épp ezért játszó', mert sokszor küldtük már el egymást rövidebb-hosszabb időkre pihenni valami mediterrán tájra, ha épp ez indokolt volt. viszont azért 'pajtárs, (vagy pajtás), mert azt is megmondjuk a másiknak, ha valamit épp jól csinál.
gimi első évében volt egy időszak, amikor elkezdtem magamtól undorodni, mert mindenkivel kedves voltam, mindig megértő, de szép lassan rájöttem, hogy magamban néha unom őket, vagy nem értek egyet, de a jó hangulat miatt sosem adtam ennek hangot. egészen addig, míg el nem kezdtem émelyegni saját magamtól, és megfogadtam, hogy minden erőmmel arra fogok törekedni, hogy egyenes embernek vallhassam magam.
ezt sikerült elérni, ami persze sok konfliktust szült, de nem érdekelt, örültem a saját kis fejlődésemnek.
aztán persze idomultam, felnőttem, átlátom a dolgokat, és megtanultam hallgatni a kell, de véleményt kimondani is, finoman de határozottan.
persze fárasztó állandóan ez az önkontroll dolog, ezért néha kell egy játszópajti, akivel lehet egymást építeni. gimiben volt egy srác, akivel évekig kergettük őrületbe egymást, de a mai napig sokat köszönhetek az őszinteségének. ezek a kapcsolatok azért jók, mert nem tud annyira megbántani, mint ha mondjuk Cézi vágná a fejemhez, hogy már megint rosszul nézek ki. így az érzelmi rész kimarad, maradnak a szimpla tények.
szóval van most is játszópajti, akivel ma például arról lehetett fennkölt társalgást folytatni, hogy ő bizony gonosz, és mély tényekkel alátámasztottam mindezt, és el is hitte végül. én pedig megkaptam a következő házi feladatot, hogy le kéne már szokni az akaratoskodásról.
viszont ezután ráleltem egy blogra ( http://kalauznelkuli.blogspot.com ) - a lány stílusa nagyon hasonlatos az enyémhez, szimpatikus és mókás bloggerina - és ő leírt egy történetet arról, hogy hónapokig kerülgetett egy hatezer forintos papucsot, ami szerelem volt de nem merte megvenni. majd végül 3 hónappal később végül megvette, és boldog.
az emberek sose merik megtenni, megvenni, kimondani amit akarnak.
én azért tűnök sok ember szemében akaratosnak, mert igenis próbálom kimondani mindig, amit akarok, de valamiért néha bennreked.
amit mostanában nagyon szeretnék, amire talán a legjobban vágyom az néhány aktívan eltöltött óra Cézével, kizárólag kettesben. hetek óta csak az erkélyükön lehetünk kettesben :/
rendet kéne rakni. de elsődlegesen amiatt jöttem haza, hogy összeszedjem az ékszereim a pénteki szalagavatóra.
nincs semmi időm úgy általánosságban, bár most rég voltam már dolgozni. furcsa is. már szerintem az elvonási tünetek közé tartozik, hogy Sámival azon vitatkozunk, melyikünk a hülyegyerekebb...
de nehogy azt higgye valaki, hogy nem csinálok semmit. múlt héten voltunk Cézivel focimeccsen (istenivolt!) meg pókerezni, meg csocsózni, meg voltam shopping körúton Mónival (nem vettem semmit végül...) meg sajtótájékoztatón, meg koncerten, meg ittam sokat, sok emberrel. szóval ami van szabadidőm, az rögtön el is illan, de nem baj.
pénteken végre lemegy a szalagavató, felszabadul a péntek délutánom, estém, jee!
a csopás szóviccek miatt bocsi, túl sokat találkoztam (egy hét alatt kétszer) Korán Petivel, a világ legrosszabb humorú munkatársával, Korci túladagolást kaptam.
szerdán nem lettünk kirúgva. senki. bár vannak akiknek a foglalkoztatása még nem megoldott, de rám ez nem vonatkozik. 3 órás szeánszon vettünk részt a csopa előadótermében, majd beültünk a Shakesbeer-be sörözni nagyjából 20an, a főnökkel együtt, érdekes élmény volt, de szociálisan jót tett nekem, azt hiszem. volt, aki csúnyán nézett rám, de ilyen is kell. inkább legyenek olyanok akik kedvelnek és mellettük olyanok akik nem, mint hogy teljesen semleges legyek mindenkinek.
ezen kívül dolgoztam egész héten, Cézééknél aludtam, Vilcsivel boroztam csopázás után a csopa előtt, bementem az iskolaszövetkezetbe végre, meg a keringős ruhámat felpróbálni, szóval volt dolgom bőven, és megint csak szombaton értem a végére. holnap vasárnap, hazamegyek apuékhoz.
(hárha megjött a nyeremény sminkcuccom, meg a vásárolt gyűrűm!!!)
hétfőn dolgozom, Vilcsinél alszom és kedden együtt vetjük bele magunkat az iskolai teendők sokaságába. szóval, lesz egy órám. aztán azt hiszem megint Cézééknél leszek.
Ha mérges vagy valakire, akit szeretsz, öleld meg. Úgy igazán. Lehet, hogy nem akarod megölelni, ami csak megerősíti az okot, hogy mégis úgy tégy. Nehéz mérgesnek maradni, amikor valaki kimutatja, hogy mennyire szeret, és pontosan ez történik, mikor megöleljük egymást. ♥
hol is kezdjem... először is folytassuk ott, ahol az előző poszt abbamaradt. nagyon szomorú voltam, Cézé megvigasztalt, és azóta heti 5 napot gyakorlatilag náluk lakom (ami egyébként a lelkivilágomnak sokszor rosszabb, mint ha egyedül lennék, mert nehéz.)
múlt hét csütörtöktől szombatig GYIÖK őszi képzés volt, ami fantasztikus volt minden szempontból. nyugis volt, nem veszekedett senki, nem akartak hazaküldeni senkit, volt feszített tempójú munka és éjjeli ivászat is, és péntek este Cézé is csatlakozott hozzánk. Nagyon jó volt, és büszke vagyok magamra mert csütörtök este tartottam egy nagyjából 3 órás csapatépítő tréninget, és ennyire hosszút és komplexet még sose csináltam, de nagyon jól sikerült és mindenki hálálkodott érte :)
múlt hét szerdán dolgoztam a csopában. reggel bejött a Szilvi a demószobába, és közölte hogy 11kor giga-megbeszélés az összes állandó munkatársnak az új ügyvezetővel, ezért lesz 3 demó is - akik szerződésesek - akik nap közben kiesnek majd a munkából, figyeljünk oda, segítsük egymást. oké.
11 után az a 3 állandó demó visszajött a kiállítótérre, és robbant a bomba. az új ügyvezető (aki eddig még be se mutatkozott, csak az irodistákon keresztül elküldte az önéletrajzát....) szóval átalakítást és leépítést tervez. A 6 órás demóknak felajánlotta a 8 órás munkát. majd a 6 irodista közül kirúgott 5öt, akik nyitás óta, 15 éve ott dolgoztak, ez volt az életük, és gyakorlatban is nagyon fontos munkájuk volt, nem csak elméletben.
akkor aznap mindenki bőgött, de persze dolgozni kellett, aztán csopa után beültünk egy sörre megbeszélni a történteket, és hogy vajon mire számíthatunk. azóta is az a legvalószínűbb, hogy a demók nagy részét is ki fogja rúgni csak még nem tudjuk milyen szisztéma alapján.
vasárnap tábor után is dolgoztam, Lacibácsival ruhatáraztam, aki akkor temette el az öccsét, és ő is 15 évet dolgozott együtt a főnökökkel, mindenki ugyanolyan megviselt volt, mint szerdán.
tegnap kaptuk a mailt, demósok, hogy most szerdán zárás után megbeszélés. szóval már repkednek a fejünk felett a hollók, igazi mindszenteki hangulat van.
mivel munka közben nem igazán tudtunk rágódni a dolgokon, csak mindenki fél óránként kapott dührohamot, meg feszültek voltunk mivel nem tudtuk kibeszélni magunkat, ezért már dél körül láttam, hogy az a legjobb, ha zárás után megint beülünk egy sörre. végül szerencsére egész sokan tudtunk jönni, és akik nem jöttek azok többnyire betegség miatt rohantak haza. Katával külön öröm volt, mert ő nem nagyon szokott elvegyülni a többiekkel :)
végül kielemeztünk minden helyzetet és beláttuk, Sáminak van igaza, hogy szerdáig felesleges azon rágódni, mi lesz velünk. de ugyanakkor a többséget az is nagyon megviseli, hogy olyan embereket rúgott ki a nő, mint akiket.
egyébként szép este volt, többnyire próbáltuk vidítani egymást, ami Ágival együtt mondjuk nehéz feladat volt :D de tanulságos este volt, az biztos. megtudtam, hogy mennyire merev, és spontánless vagyok, kényelmes és pofátlanul önző. de amíg ez kell ahhoz, hogy nekem jó legyen, addig nem igazán érdekel :D
hazafele még meghallgattam Sámi elméletét a fizika és a földrajz közti szeretet különbségéről, és a merevségemről tartott még egy kiselőadást a villamoson. aztán persze jól felidegesített ami miatt most megint haragszom rá, de ezzel legalább elérte, hogy teljesen egyenes és korrekt legyek vele, és megmondtam a véleményem mindenről. nem hiszem, hogy zsebre tette amit tőlem kapott, de ez kellett ahhoz, hogy visszaálljon a rend. persze nem lepődött meg azon amiket mondtam, mert valamiért elég jól ismer és átlát dolgokat, csak jobb volt már ezt kimondani, na.
az elmúlt majdnem egy hetet folyamatos búcsúlevél olvasással töltöttem, a címben szereplő idézetet például Szilvi hagyományozta a csodák palotájára.
