Harmónikában vagyunk

Tudom, hogy teljesen mindegy, hogy mások mit gondolnak rólam, vagy ezesetben rólunk a Házinyúllal - de vannak szívmelengető pillanatok, amik megérdemlik azt, hogy emlékezzünk rájuk akkor is, ha csak szimplán mások véleményét tükrözi. Valahol mégiscsak jó azt hallani, hogy kívülről is az látszik rajtunk, amit mi érzünk belülről :)

Aki lemaradt, annak itt most ismét tisztáznám, hogy Hny-al egy cégnél dolgozunk. Ez nem jelenti azt, hogy össze vagyunk nőve benn is, sőt, mindenki végzi a dolgát, max néhány hetente úgy adódik, hogy együtt ebédelünk. (azért ilyen ritkán, mert egyébként neki is és nekem is megvan a 2-3 külön kis csapata akikkel a leggyakrabban együtt eszünk)

Nincs a homlokunkra írva, hogy egy pár vagyunk, de azért a visszajelzések alapján ha egy légtérbe kerülünk, enélkül is elég egyértelműen látszik rajtunk :)

Nemrég egy közös ebédünk után egy kollégám kifejtette, hogy még abból is, hogy egymáshoz se szóltunk, csak Hny szó nélkül mosogatott én meg törölgettem az edényeket, még abból is sugárzott belőlünk az összetartozás :))))

Tegnap este pedig iszogatós-beszélgetős-élménybeszámolós estét terveztünk Hny néhány barátjával és azok barátaival és barátnőivel és kiskutyáival és... :D Viszont a helyválasztást elnézte a szervező, így üvöltő zene mellé sikerült csak asztalt foglalni, szóval a beszélgetős-élménybeszámolós rész elmaradt, cserébe ittunk. Én nem vagyok egy táncos lábú, sőt, ritkán veszem rá magam hogy elmenjek valahova kifejezetten táncikálás céljából. Viszont olyan jó zenék voltak, hogy ültemben is folyamatosan táncoltam xD A szocializálódás így viszont maximum a 2-3 legközelebb ülő emberre szűkült, de mikor már nulla hangom nem volt, akkor leginkább már csak Hny-t szórakoztattam a 'táncolásommal'. Nyilván egyértelműen látszott rajtunk, hogy együtt vagyunk, de sose gondoltam volna, hogy valaha lesz olyan, hogy egy vadidegen nő odahajol csak azért, hogy azt közölje, hogy mennyire nagyon aranyosak vagyunk együtt :))))

Tanulság nincs, és még csak nem is meglepőek ezek a dolgok - összetartozunk, és nagyon aranyosak vagyunk, tudtuk ezt mi eddig is. De azért nem gondoltam, hogy ez másoknak is ennyire átjön :)

Az első három hónap

Több ismerősöm rendszeresen emlegeti, hogy a kapcsolat első 3 hónapjában minden kiderül... azon áll, vagy bukik az egész, és ha három hónapig minden rendben, akkor jó eséllyel az úgy is maradhat.
Ezzel kapcsolatban én végtelenül szkeptikus vagyok - túl sok  kapcsolatom élte már meg vidáman a 3 hónapot, hogy aztán még 3 hónappal, vagy évvel később valami elromoljon... inkább úgy fogalmaznék, hogy ha az első 3 hónap rossz, akkor az már nem lesz jobb.

Úgy telt el ez a 3 hónap, mint egy szempillantás, de bizonyos szempontból mégis olyan érzés, mintha legalább fél év lenne, és akkor abba most nem megyek bele, hogy annyi minden történt a Házinyúllal, velem, velünk együtt is, mint másokkal hosszú évek alatt sem. Gyakorlatilag most még furán hangzik, de időben a kapcsolatunk felét olyan dolgok tették ki, amik rendesen próbára tettek külön-külön is mindkettőnket, és a kapcsolatunkat is - mégis, úgy érezzük hogy a kapcsolatunkra ez mégsem volt különösebb hatással, ami szuper felismerés. Nem fogok konkrétumokat írni, mert felesleges, ezt az időszakot garantáltan nem fogom elfelejteni soha. Ami fontos viszont, hogy azt se felejthetem el, hogy Hny mennyire mellettem állt, támogatott, segített és bátorított akkor amikor arra volt szükségem, ha kértem ha nem, lelkileg és fizikailag is velem volt. Egyértelművé vált (és szerencsére szintén nem az események hatására), hogy nagyon szeretjük egymást. :)))))

Az együtt töltött idő relatív. Nem tudom, hogy valaha is lehetne 'sok'. Azt nem mondom, hogy sose elég, mert keresem az ideális egyensúlyt (mert hajlamos lennék összenőni vele), néha napokig nem látjuk egymást, vagy max munka után hazafelé, néha 1-2 napot egyhuzamban együtt töltünk. A múlt héten először tartottunk maratoni együttlétet (nem olyat :D), pedig egyáltalán nem terveztük.
Azelőtt héten vasárnap ment haza tőlem, munkában azért persze láttuk egymást meg ebédeltünk együtt, de úgy volt, hogy csak csütörtökön alszik nálam, aztán valószínű még hétvégén valamikor. Ebből viszont véletlenek sorozata miatt (persze :D) maraton kerekedett.
Szerdán este fél tízkor végzett az irodában - ezért mondtam, hogy mivel én közelebb lakom, és már egy jó ideje van nálam ruhája, aludjon itt. Szimplán praktikus okokból :D A csütörtök már meg volt beszélve, ezért maradt a terv, akkor én aludtam nála, és mivel szombatra állatkert volt a program, ami mellett lakom, ezért szimplán praktikus okokból pénteken megint Hny aludt nálam :)
Szombaton állatkerteztünk többek között, majd nálam aludtunk. Vasárnap ebédre várt minket az anyukája, aztán én mentem Mucival találkozni, és bár ez sem volt tervben, este megint nála aludtam. Szimplán praktikus okokból egyébként, mert a hétfői terv az volt, hogy új seprűt veszek, az OBIhoz meg Ő lakik közelebb :D Szóval ma vásárolgattunk, aztán Fringe maratont tartottunk (rekord lassan néztük meg a 2. évadot amúgy) és hétfő este jöttem haza a szép új seprűmmel. Oké, szerda-csütörtök-péntek csak munka után voltunk együtt, de akkor is kvázi 5 napot egyhuzamban, ami az eddigi heti 1-2 esetleg 3 éjszakához képest valóban maraton. És minden perce csodajó volt :) A legfurcsább szerintem mindkettőnknek az, hogy mennyire természetes volt. :)

Így történt, hogy volt alkalmam teljeskörűen kiélni, hogy mostanság egy hatalmas romantikus érzelemgombóc vagyok (biztos nincs köze hozzá :D) és megtörtént az első szerelmi vallomás is, az alábbi 2 másodperces párbeszéd formájában:
- szerinted szeretjük egymást?
- szerintem igen.
A második már szebb volt, de ennél szebb nem kell soha :))))))))))