22

amíg van valaki, aki képes éjfélkor felhívni, addig mindig boldogan fog kezdődni a szülinap! :)

normálisnak nézek ki?

nem szeretek túlzottan a munkahelyen a közös konyhában ebédelni. 4 asztal van: abból kettőnél max 4 ember fér el, de többnyire elviszik onnan a székek javát, a másik két nagy asztal körül pedig 8-8 széknek van hely. (szóval, matekosok, 24 ember tudna leülni, ha lenne annyi szék. de csak 20-22 van, a székeket meg pakolgatja mindenki oda, ahonnan hiányzik éppen)

és általában tömve van a konyha. számomra vadidegenekkel. persze kollégák, társosztályokról, némelyikkel napi telefonos, e-mailes kapcsolatban is vagyok, de ettől csak még kínosabb a szituáció, mert személyesen fogalmam sincs, ki kicsoda. de legalább az nyugtat, hogy nyilván ők se tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok én köztük.

Akik már több éve dolgoznak a cégnél, nyilván jobban ismerik egymást. ők többnyire a nagy asztaloknál ülnek (ők pakolják oda a kisasztaloktól a székeket) és egyébként is alig szokott hely lenni, így néha közéjük kényszerülök.

(itt azért megjegyezném egy pillanat erejéig, hogy természetesen nekem is van jópár olyan kollégám, akiket ismerek, kedvelek és szívesen tölteném velük az ebédidőmet, de a CC váltásban ebédel, így szinte esélytelen hogy elkapjak egy-egy ilyen embert a konyhában, hacsak valamelyikünk nem csúszott be az ebédszünettel. szóval, ritkán van jó társaság.)

tehát, tegnap eléggé meglepődtem, mikor azt láttam, hogy a nagy asztalok 75%ig vannak tömve, viszont az egyik kisasztalnál csak egy srác ült. furcsálltam is, mert biztos régi arc, a nagy asztalnál szoktak ülni az ilyenek a többiekkel, de legalább volt helyem mellette.

aztán rádöbbentem, miért eszik egyedül. először azt hittem, egy kis zsebszótárat olvasgat evés közben szótlanul (utálok is idegenekkel beszélgetni, szóval örültem), és csak akkor tűnt fel a csel, mikor az olvasást abbahagyva elővett egy rózsafüzért, és összekulcsolta a kezét. féltem, hogy nehogy azt higgye, kinézem őt, ezért csak félve pillantottam oda, és akkor láttam meg, hogy a kiskönyv nem zsebszótár, hanem az Újszövetség. aztán befejeztem az ebédem, és ugyanúgy ahogy jöttem, szótlanul leléptem.
_____________
ma ebédkor már egy másik asztalnál ült, egy kollégámmal beszélgetett. szeretem azt a lányt, nagyon csendes, visszafogott.

aztán mikor mosogattam, pont odakeveredett a srác, és egyszer csak in medias res közölte, hogy jujjjdejó így a hajam (tegnap befestettem), és hogy egyébként a tegnapi hajam az festett volt-e, mert az is jó, de most ez így más, tök jó, oké mész vissza dolgozni, szia helló.

mire hazaértem a munkából, bejelölt a facebook-on ismerősnek. meg szeretne ismerni?
akkor döbbentem rá, hogy vélhetően, mert nem traktáltam tegnap ebédnél a hülye felesleges csevegéssel az időjárásról, vagy nem számoltam be kéretlenül a legutolsó részeg estémről... vélhetően azt hiszi, normális ember vagyok.

szegény srác :D aljas pont ilyen kifejezéshez nyúlni, de szerintem már attól is kitérne a hitéből, ha csak a profélképeimet átböngészné.

_____________
a poszt szentsége és a teljesség igénye miatt mindehhez hozzáfűzném, hogy semmi bajom a srác vallási meggyőződésével, sőt, becsülendő, hogy képes hinni benne. külön és ismételten hangoztatnám, hogy kettőnk közül szerintem ő a normálisabb, és nem én. :)

- emléxel? -

mikor ezt a dalt énekelve önfeledten táncoltam? :)
nagyon szívmelengető érzés néha rácsodálkozni, hogy ahol épp van az ember, az a legjobb.

egyébként eléggé ki vagyok akadva az elmúlt (és főképp az elkövetkező) időszak miatt... most igyekeztem összeszámolni, de nem hiszem, hogy mindent belekalkuláltam, minden esetre azt hiszem, két hét alatt ma vizsgáztam le a 7. és a 8. új termékből, és volt egy oktatásom is a 9. termékre, amiből jövőhéten vizsgázom, s ez csak azért nagyon kellemetlen (azon kívül, hogy képtelen vagyok ennyi különböző mindent fejbentartani!) hogy jövőhéten az egyetemen is lesz egy zh-m amire rengeteget kellene tanulnom.

szóval, emiatt dekoncentrált vagyok, elnézést mindenkitől.

aagggrhhh

utálom, mikor mindenkinek igaza van :(

dühöngő

a mai nap tetőfokára hágott a stressz.
hágott. imádom ezt a szót. gyakorlatilag úgy is fogalmazhatnék, hogy széthág, szétbasz a stressz.

Mindenki, mindenki, úgy nyel ahogy nyalat, egy fecske, egy fecske, nem csinál nyarat...
Két fecske, két fecske, nem csinál telet, mindenki, mindenki, úgy nyal ahogy nyelet...

nem vagyok elég jó, sem magamnak, sem másnak. így érzem most. nyilván persze ez nem így van és én vagyok a legcsodálatosabb ember a világon - de most nyomorult vagyok és nyomorgatom kicsit a lelkem.
a CC-ben 5 nap alatt 3 új terméket tanultam be és vizsgáztam le belőlük, és a tegnapi nap még nem mertem alkalmazni a tanultakat. ma először vettem a bátorságot, hogy oké, ez a dolgom, megpróbálom tájékoztatni az ügyfelet. aztán jött a feketeleves, nem értettem a kérdést, nem értette a választ, nem tudtam, miről van szó és mit is kellene tanácsolni. szar dolog ez, nagyon. borzasztóan szar. és a következő két hétre még 5 új termék van betáblázva...
mindeközben kiderült, hogy Timcsihez nem tudok menni pénteken Szegeden aludni, így még az is kérdéses, megyek-e egyetemre a héten. (najó, most megnéztem, helyesírás szemináriumom lesz pénteken, arra mindenképp muszáj lemennem. szombaton meg _csak_ világirodalom:középkor előadás lesz, ami nem kötelező, de nem lenne hátrány, mert első félévben is világirodalomból buktam (akkor antikvitásból...)
szóval nagyon merengő dolog, hogy akarok-e nagyon drágán vadidegenekkel együtt koliszobában aludni...
és március második felében rögtön lesz hipphopp két zéhám is.

azt mondta valaki (talán Jusztin???) nemrég, hogy az embernek elvileg a legboldogabb hónap az évben, a születésének hónapja. ebben ringattam magam körülbelül két napig, aztán rájöttem, hogy egész el is felejtettem, hogy gyűlölöm a szülinapomat. ennek komoly okai vannak, de nem kívánok erről a blogon dühöngeni. a tavalyi is tökjó volt persze, de volt egy dolog, ami sosem lesz jobb, és ez hagy némi letargiát maga mögött. lehet, hogy ezt a születésének hónapját a leges legelső hónapjának értette?
minden esetre most a szülinapi összejövetelt is kicsit homályosnak látom. persze biztos istenkirály lesz, de most nem látom még ezt.

szerintem megnézem a Hysteria c. filmet (melynek alcíme: Avagy a vibrátor kialakulásának története)
aztán lefekszem aludni. nem sok értelme van ennek a napnak...

Hogy lesz egy szoknyapecérből monogám pasi?

"-Rájöttem, hogy mostantól csak Vele akarok dugni"

hát így.

just one moment for a touch

de én nem tudom nem adni neked az egészet...


a hétvégi tervek némileg átalakultak menet közben. tegnap átmentem Cézihez, hogy lemenjünk a rómaira aztán elhozzam a biciklit, de azt sajnos nem tudtam, mert lapos a kereke. de legalább a rómain sétáltunk (!!!!!!!!!!!!!) egy kört. :)
aztán úgy volt megyünk a fiúkkal inni, de végül ők inkább összeültek starcraftozni, pont mikorra beleéltem már magam. így végül egy volt munkatársammal találkoztam este és felmentünk az alagút felé, kalandozni, mert persze rossz útvonalon mentünk és megkerültük a várat. minden esetre jó volt, már rég láttam a fejét, és a szombat este sem azzal telt, hogy itthon ültem.

a mai nap fejfájással indult, és ez stagnált délután négyig, most meg már csak enyhe, szerencsére.
egész nap a besötétített szobámban fekszem és alszom, ez volt a mai terv, de most el kell mennem vásárolni mert különben ma is éhen halok, meg holnap is.

valamiért az általános életkedv a nullára csökkent, és nekikezdtem szomorkodni amin nem segített sajnos Cézé sem, így jól kibőgtem magam. bár ami azt illeti, már rám fért egy kiadós sírás. borzasztóan hiányzik ma valamiért a testi kontakt, legyen szó akárkiről... azt hiszem, ez a bajom, hogy nem tudom Cézét most jól megölelgetni - mert ő nem igazán szereti....
megyek, összeszedem magam, és jól megölelgetem Bazsit még mielőtt elmegy dolgozni és itthagy estére.
_____________________
update: Bazsit lekéstem, de cserébe ALEH kicsit felvidított, bár totál idióta mint mindig. igyekszik rávenni, hogy aludjak nála és nézzünk meg valami fantasztikus filmet, de ma egészenbiztos hogy nem utazom át békásmegyerre, sőt, a boltig se mentem még le kajáért...

hétvégi tervek

várom a jövőheti fizut, mert költekezhetnékem van, de ilyenkor már nem szokás akkor se, ha van még pénzem, mert mi van, ha aztán mégsem tart ki a fizetésig? :D

illetve remélhetőleg élvezni fogjuk a napsütést a Római parton (némi tüntetéssel egybekötve egy gátépítés ellen, ha jól rémlik)

illetőleg töltöttem le némi néznivalót: Three steps above Heaven, That's my boy, meg az eheti ígyjártamanyátokkal :)

persze takarítani, vásárolni és főzni is kellene, tipikus hétvége...
de ha minden jól megy, ma a Rómairól talán már biciklivel jövök haza :)

bár nem tekertem 1 éve már lassan, és nem biztos, hogy ezt úgy kellene ismételten elkezdeni, hogy Aquincumról, óbudáról indulok a Corvin negyedig....... :D
de remélem az időjárás és a nyúlságom nem szól közbe.