A következő címkéjű bejegyzések mutatása: furcsa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: furcsa. Összes bejegyzés megjelenítése
vasárnap, június 14
kóristalány a XVIII. századból
azt is megéltem, így 24 évesen, hogy felajánlottam valakinek, hogy magázódjunk vissza xD
csütörtök, február 26
versenyfutás az idővel
először is leszögezném, hogy csütörtök hajnal 2 lesz nemsoká, így vélhetőleg telis-tele leszek elütésekkel, és szokás szerint mellőzöm a nagybetűket.
másodszor gyorsan meg is magyaráznám, hogy mit keresek gép előtt. szokásos humorból reflexből vágnám rá, hogy most értem rá, de azért kellett hozzá egy baromi életszerű, és baromi élethű (rém?)álom is. a sok rizsa után nyekegek majd az új melómról is :D egyszer már álmodtam azt még a CC-ben, hogy Szilvi kirúgott, de nem emlékeztem vagy fogalmam sem volt róla, hogy miért. Na, hasonlót álmodtam most is... csak 100x durvábbat.
kaptam egy értesítést, hogy igazgatósági megbeszélés lesz - már akkor furcsa volt, hogy mi az istent keresek én ott? meg a meghívottak közt Muci O_O a tündérbogyó munkatársam, akivel egyszerre kezdtünk 2012.10.01-el, és már a legelején közel kerültünk egymáshoz. Aztán ez hamar erősödött, ahogy fogytak körülöttünk az emberek akikkel együtt kezdtük. Mostmár Mucin kívül csak 1 lány van a CC-ben a mi körünkből (2012 őszi kampány). (na, most jutott eszembe, hogy a blogon nem ezt a Mucit hívom Mucinak többnyire :D báászki... ezek a hülye álnevek... :D meg én, aki 3-ból 2 barátnőjét Mucinak hívja......és a harmadik is Musi.... ezt most tegyük félre, már majdnem megírtam az egész posztot... :D)
szóval, Mucit szeretem. okos, értelmes, 4 évvel idősebb nálam, és örök gyerek mint én. meg nagydumás, mint én :) és ami egy részben folyton változó összetételű, 40-50 fős callcenterben nem hátrány: őszinte, és őszintén tud örülni a sikereimnek, ahogy én is az övéinek.
tehát, igazgatósági megbeszélés. nagyon korán van (mostmár 2am) ahhoz, hogy eszembe jusson, hogy hivatalosan ezt milyen tárgyalásnak hívják :D
beléptem, ott ült a teljesen meglepett Muci, aki szintén nem értette hogy mit keres ott, oldalt ült. szemben Szilvi lesütött szemekkel, lehajtott fejjel a jegyzeteit írkálta (CC vezető). Mellette még 2-3 magasabb beosztású ült. velük szemben 2 szék, az egyiken szintén vezető ült, a másik üres volt, így hát ez lett az én helyem. emlékszem, hogy vártam, hogy akkor valaki elkezdi, hogy mégis miért vagyunk itt, de csak valaki valamilyen minimális bevezető után - amire nem emlékszem, de mintha álmomban sem hangzott volna el - arra utalt, hogy Muci a személyes ügyfélszolgálatunkon betöltött munka során valamit elhibázott, megszegett egy szabályt talán. és erre nem reagált már senki, így rögtön magamhoz vettem az irányítást, hogy azt hiszem, azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet. Elmondtam. Szilvi végig szemlesütve hallgatta, pedig megerősíthette volna amiket Muci munkájáról mondtam - nem tette, és ez méginkább bosszantott. a mellettem ülő igazgatósági tag csak 1-2 félmondatot mondott, amitől bepipultam, mert hazugság volt és nagyon megalázó és sértő (legalábbis így emlékszem az érzésre) Mucival kapcsolatban, ezért az Igazságosztó módjára, de nagyon választékosan kifejettem a saját álláspontomat a történtekről. a mellettem ülő vezető szemében csillogott egy kis düh, meg egy csipetnyi tisztelet azért, amit teszek.
snitt, és ugyanannak a tárgyalónak a padlóján ülök WTF arccal, meg Mucival kettesben aki szintén nem értette a történteket. már akkor sem emlékeztem, így már tényleg csak az érzés dereng, hogy azt kérdeztem, félig vigyorogva, hogy akkor most tényleg ki vagyok rúgva? O_O Muci se értette, de úgy rémlik hogy megköszönték a munkámat. azt már csak 50% bizonyossággal mondanám, hogy talán Mucit is elküldték.
snitt. egy fél nap pörgött le, képek vannak meg belőle, hogy buszozok haza a napfényben le a hegyről, és közben arra gondoltam, sose rúgtak még ki, de szerintem embert ilyen tisztességes helytállásért még nem küldtek el sehonnan :D borzasztóan büszke voltam magamra, hogy kiálltam Muciért. és persze kissé elkeseredett is, Balázsra gondoltam, hogy most így a nagy szám miatt ő lesz az egyedüli kereső... meg hogy tökömnek se hiányzik megint az álláskeresés, de az eddigi tapasztalataimmal és sikereimmel jó esélyre raktam magam egy másik céghez.
snitt. egy hatalmas házban voltam, álmomban "Balázs házában". ez már teljes mértékben mellőzte a racionalitást. viszont ott volt nagyon sok ember, mert a kertben nagy sörsátrak alatt ücsörögtek, ittak. emlékszem Kis Fecóra, aki a csopában volt munkatársam 1-2 évig, egész kedveltem, de alig láttam őt, alig töltöttünk együtt időt, nem sok mindent tudtam róla. igazából közömbös volt, de ha úgy adódott, egész jól elbeszélgettünk egymással. meg ott volt CSD is, aki most a specen munkatársam o_O mondjuk, őt jobban megértem az álmomban, mint Fecót, egyrészt minden nap látom, másrészt tegnap kaptam tőle egy kis meglepetést is, és hazafele is együtt éltük át a bkv tortúráit.
a házban furcsa dolgok voltak. ahogy az ablakon kinéztem, pont úgy láttam rá a kertkapura, mint a veresi gyerekszobámból :D ezt már többször álmodtam, hogy random házból ugyanaz a kilátás fogad, mint 15-19 éves koromig fogadott :D persze, még ilyenkor se ébred fel az ember a teljesen hülyébe átváltó álmából...
snitt. a kanapén ül Muci, és telefonál. először azt hittem Zolival, de valamiért ráéreztem, kiderült hogy Szilvivel beszél, és mintha még mindig CC-s lettem volna (az álmomban sehol se volt jelen, hogy már a speciális csoportnál vagyok, sőt a speces főnököm sem volt jelen sehol) a számmal tátogva kértem Mucit, hogy kérdezze már meg Szilvit, hogy most így... holnap már nem is kell menni, ugye? mert az a rész kimaradt a megbeszélésből, hogy konkrétan elküldtek volna, így nem tudtam hogy milyen hatállyal. Muci illetve Szilvi válaszára sem emlékszem már :D
snitt. a házban volt egy nagyon érdekes dolog, amit láttam már előtte valahol (tuti filmben), valami szerkezet, de fogalmam sincs mi az, talán lerajzolni tudnám csak.. valaki, egy lány, de sajnos most már nem emlékszem rá hogy ki volt, épp ücsörgött a szerkezet tetején, amikor okoska módjára megkérdeztem, hogy "és azt tudtad, hogy...." ... igazából nem tudom mit kérdeztem, de csináltam valamit, amitől történt valami a szerkezettel és az oldalai elkezdtek szétkapcsolódni egymásból (ilyen rácsszerkezetet érdemes képzelni :D) és kissé megpörgette a halálrémült lányt a cuccon, akinek annyit mondtam miközbe fejjel lefele lógott már a levegőből, hogy jha igen, kapaszkodj :D
snitt. kinéztem az ablakon, és nyitva volt a kapu. Balázsnak szóltam, aki azt mondja, így van jól, majd fekete alakokat láttam kimenni vagy bejönni a kapun, amire pánikba estem és Balázs csak mondta, hogy jólvan, majd mivel látta hogy még mindig stresszel a dolog, felhúzta az idegeit és lecsillapított, hogy hagyjam már ezt a hülyeséget :D
snitt.
másnap. megint abban a tárgyalóban ülök, azt hiszem ugyanazokkal a vezetőkkel. fogalmam sincs már sajnos, hogy mi hangzott el, egyáltalán mi volt a célom, de mikor felálltam hogy távozzak, akkor ösztönösen a szék háttámlájáról magam elé fogtam a kabátomat, ugyanis szabad cicikkel voltam :D még melltartó sem volt rajtam épp abban a pillanatban (de szerintem azért csak nem úgy mentem be :D) az utolsó kép, hogy kifele megyek a kabátomat magamhoz szorítva, büszkén, és ahogy a melleimet fogtam, kifele menet vettem észre, hogy a pólóm csak fel van tűrve a cicim fölé, így az ajtó nyitása közben gyorsan legyűrtem azt :D akkor sem volt rajtam melltartó :D viszont talán ez a felismerés volt az, ami miatt fölébredtem.
Hajnal 2kor, tökegyedül - Balázs dolgozik. szerintem még jó negyed óra kellett, hogy rájöjjek, hogy álmodtam. az stimmelt, hogy reggel van, vagy valami ilyesmi, de az álmom olyan realisztikus volt... az elején :D még azért a biztonság kedvéért megírtam Mucinak, hogy légyszi mondja, hogy tegnap nem volt közös tárgyalásunk, mert csak akkor leszek egészen nyugodt, ha ezt cáfolja :D
Így már egész vicces, de elég sokrétű volt az álmom... nyilván a speces csoportváltás miatt álmodtam ezt az egészet... és persze akkor nem tudom magam kipihenni, mikor munka előtt még talim van hajnalban a Blahán, ami mégcsak útba sem esik...
szóval, az álmom felfogható egy újabb búcsúnak is a CC-től (bár az egész cégtől kirúgtak :D).
----
Máris eltelik az első hónap a specen, csak úgy repül az idő. a feladataim érdekesek, izgalmasak, és nehezek. a munkatársaim és úgy az egész csoport címszavakban: F1, focista-programozó, nyugdíjas-matematikus, foci, politika, kanfilmek, cukorkaosztás, akvárium-halacskák, programozó, fiatalapuka, végtelen PC játékok, óriás plüss katica, autók, sportcipők, NFL, szurkolólányos filmek (utóbbiak a két kedvenc összefüggésem egyazon embernél :D), HUMOR. eszméletlen viccesek.
Sokan úgy voltak vele, hogy lehetetlen oda nőnek bekerülni, kb 10 éve nem is volt erre példa. a női oldalt rajtam kívül Erzsi (nyugdíjas, már csak félállásban, ő volt az előző csoportvezető idén januárig. szerintem ő hozta létre a csoportot is :D) és Andi (~35) erősítik csak. de hát engem se kell félteni, nem jövök zavarba attól, ha 4 pasi humorkodik körülöttem a legocsmányabb módokon :D ...pasik... :D inkább röhögök velük, mert egyébként tényleg bolondok és viccesek :)
szó mi szó, jól érzem magam. a munkakört elsajátítani nem tudom, menni idő lesz. persze vannak folyamatok, futtatások, meg tesztelések amiket már teljesen rám lehet bízni... de azért tudásban nagyon messze vagyok tőle...
furcsa érzés nagyon, hogy egy 40-50 fős közegből átkerültem egy 7 fős csoportba. és azt is szoknom kell, amíg még változtatni nem tudok rajta sajnos, hogy más a csoportban betöltött szerepem. több mint 2 év alatt sikerült elérnem azt, hogy a CC-ben úgy érezhessem, jó vagyok, jól teszem a dolgom, és sokan fordultak hozzám segítségért azzal a mondattal hogy "Judit te biztos tudod!". Most én vagyok az, aki alig tud valamit, és nagyon éles és szokatlan ez a váltás. persze tudom, hogy ehhez idő kell, és majd változni fog, én minden esetre mindent megteszek ezért :) (és sok esetben a specen is tudok mutatni olyat, amit ők se tudtak eddig ^_^)
szokom a váltást még egy darabig. az már most látszik, hogy kevesebbet fogok fecsegni a munkáról - egy vicces/érdekes/hülye sztori mindig akad egy ügyfélről, de a rendszerekről mit meséljek? max azt tudom, hogy összeomlott, vagy hogy miket mókoltam bennük... de ez meg már tényleg nem a sztorizni való meló :D
ja, és a versenyfutás az idővel... nincs beosztásom. nem tudom, mikor fogom ezt megszokni.. a hétre konkrétan felírtam a biztonság kedvéért, hogy mikor szeretnék :D törzsidő van, 9-15-ig benn kell lennem hogy elérhető legyek ha nagy a baj, de rám van bízva, hogy hogyan osztom be a havi munkaóráimat. ez tök szuper, csak a kártyaegyenlegem kell nagyon számolgatni (ami mutatja, hogy mennyi időt kell ledolgoznod. pl. ha pénteken, a hónap utolsó napján úgy mennék be reggel, hogy a csekkoló azt mutatja, -6 óra, akkor 6 óra munkát követően vidáman szökdécselve leléphetnék :)) de a szüneteim miatt, amit irodán kívül töltök, eléggé óvatosnak kell lenni és figyelni az egyenleget, mert nyilván hó végén nem jó jel minusszal zárni, tehát úgy, hogy kevesebbet voltál az irodában, mint az előírt.
Minden esetre, nekem a spec most nagyon jó, remélem én is ilyen jó leszek a specnek :)
és miközben ezt írtam (mostmár negyed 4...... ahhggrr...) kaptam üzenetet az Udvaroncomtól (saját, enyém, nemadom, szerezz magadnak.) aki meghatározott időközönként felbukkan és bókokkal halmoz el, mert megérdemlem a dicséretet. (te is! :D)
és láss csodát, blogolás közbe épp ezt dobta a gép: (igen, az ott balra a tálcánk) hát milyen cuki!
másodszor gyorsan meg is magyaráznám, hogy mit keresek gép előtt. szokásos humorból reflexből vágnám rá, hogy most értem rá, de azért kellett hozzá egy baromi életszerű, és baromi élethű (rém?)álom is. a sok rizsa után nyekegek majd az új melómról is :D egyszer már álmodtam azt még a CC-ben, hogy Szilvi kirúgott, de nem emlékeztem vagy fogalmam sem volt róla, hogy miért. Na, hasonlót álmodtam most is... csak 100x durvábbat.
kaptam egy értesítést, hogy igazgatósági megbeszélés lesz - már akkor furcsa volt, hogy mi az istent keresek én ott? meg a meghívottak közt Muci O_O a tündérbogyó munkatársam, akivel egyszerre kezdtünk 2012.10.01-el, és már a legelején közel kerültünk egymáshoz. Aztán ez hamar erősödött, ahogy fogytak körülöttünk az emberek akikkel együtt kezdtük. Mostmár Mucin kívül csak 1 lány van a CC-ben a mi körünkből (2012 őszi kampány). (na, most jutott eszembe, hogy a blogon nem ezt a Mucit hívom Mucinak többnyire :D báászki... ezek a hülye álnevek... :D meg én, aki 3-ból 2 barátnőjét Mucinak hívja......és a harmadik is Musi.... ezt most tegyük félre, már majdnem megírtam az egész posztot... :D)
szóval, Mucit szeretem. okos, értelmes, 4 évvel idősebb nálam, és örök gyerek mint én. meg nagydumás, mint én :) és ami egy részben folyton változó összetételű, 40-50 fős callcenterben nem hátrány: őszinte, és őszintén tud örülni a sikereimnek, ahogy én is az övéinek.
tehát, igazgatósági megbeszélés. nagyon korán van (mostmár 2am) ahhoz, hogy eszembe jusson, hogy hivatalosan ezt milyen tárgyalásnak hívják :D
beléptem, ott ült a teljesen meglepett Muci, aki szintén nem értette hogy mit keres ott, oldalt ült. szemben Szilvi lesütött szemekkel, lehajtott fejjel a jegyzeteit írkálta (CC vezető). Mellette még 2-3 magasabb beosztású ült. velük szemben 2 szék, az egyiken szintén vezető ült, a másik üres volt, így hát ez lett az én helyem. emlékszem, hogy vártam, hogy akkor valaki elkezdi, hogy mégis miért vagyunk itt, de csak valaki valamilyen minimális bevezető után - amire nem emlékszem, de mintha álmomban sem hangzott volna el - arra utalt, hogy Muci a személyes ügyfélszolgálatunkon betöltött munka során valamit elhibázott, megszegett egy szabályt talán. és erre nem reagált már senki, így rögtön magamhoz vettem az irányítást, hogy azt hiszem, azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet. Elmondtam. Szilvi végig szemlesütve hallgatta, pedig megerősíthette volna amiket Muci munkájáról mondtam - nem tette, és ez méginkább bosszantott. a mellettem ülő igazgatósági tag csak 1-2 félmondatot mondott, amitől bepipultam, mert hazugság volt és nagyon megalázó és sértő (legalábbis így emlékszem az érzésre) Mucival kapcsolatban, ezért az Igazságosztó módjára, de nagyon választékosan kifejettem a saját álláspontomat a történtekről. a mellettem ülő vezető szemében csillogott egy kis düh, meg egy csipetnyi tisztelet azért, amit teszek.
snitt, és ugyanannak a tárgyalónak a padlóján ülök WTF arccal, meg Mucival kettesben aki szintén nem értette a történteket. már akkor sem emlékeztem, így már tényleg csak az érzés dereng, hogy azt kérdeztem, félig vigyorogva, hogy akkor most tényleg ki vagyok rúgva? O_O Muci se értette, de úgy rémlik hogy megköszönték a munkámat. azt már csak 50% bizonyossággal mondanám, hogy talán Mucit is elküldték.
snitt. egy fél nap pörgött le, képek vannak meg belőle, hogy buszozok haza a napfényben le a hegyről, és közben arra gondoltam, sose rúgtak még ki, de szerintem embert ilyen tisztességes helytállásért még nem küldtek el sehonnan :D borzasztóan büszke voltam magamra, hogy kiálltam Muciért. és persze kissé elkeseredett is, Balázsra gondoltam, hogy most így a nagy szám miatt ő lesz az egyedüli kereső... meg hogy tökömnek se hiányzik megint az álláskeresés, de az eddigi tapasztalataimmal és sikereimmel jó esélyre raktam magam egy másik céghez.
snitt. egy hatalmas házban voltam, álmomban "Balázs házában". ez már teljes mértékben mellőzte a racionalitást. viszont ott volt nagyon sok ember, mert a kertben nagy sörsátrak alatt ücsörögtek, ittak. emlékszem Kis Fecóra, aki a csopában volt munkatársam 1-2 évig, egész kedveltem, de alig láttam őt, alig töltöttünk együtt időt, nem sok mindent tudtam róla. igazából közömbös volt, de ha úgy adódott, egész jól elbeszélgettünk egymással. meg ott volt CSD is, aki most a specen munkatársam o_O mondjuk, őt jobban megértem az álmomban, mint Fecót, egyrészt minden nap látom, másrészt tegnap kaptam tőle egy kis meglepetést is, és hazafele is együtt éltük át a bkv tortúráit.
a házban furcsa dolgok voltak. ahogy az ablakon kinéztem, pont úgy láttam rá a kertkapura, mint a veresi gyerekszobámból :D ezt már többször álmodtam, hogy random házból ugyanaz a kilátás fogad, mint 15-19 éves koromig fogadott :D persze, még ilyenkor se ébred fel az ember a teljesen hülyébe átváltó álmából...
snitt. a kanapén ül Muci, és telefonál. először azt hittem Zolival, de valamiért ráéreztem, kiderült hogy Szilvivel beszél, és mintha még mindig CC-s lettem volna (az álmomban sehol se volt jelen, hogy már a speciális csoportnál vagyok, sőt a speces főnököm sem volt jelen sehol) a számmal tátogva kértem Mucit, hogy kérdezze már meg Szilvit, hogy most így... holnap már nem is kell menni, ugye? mert az a rész kimaradt a megbeszélésből, hogy konkrétan elküldtek volna, így nem tudtam hogy milyen hatállyal. Muci illetve Szilvi válaszára sem emlékszem már :D
snitt. a házban volt egy nagyon érdekes dolog, amit láttam már előtte valahol (tuti filmben), valami szerkezet, de fogalmam sincs mi az, talán lerajzolni tudnám csak.. valaki, egy lány, de sajnos most már nem emlékszem rá hogy ki volt, épp ücsörgött a szerkezet tetején, amikor okoska módjára megkérdeztem, hogy "és azt tudtad, hogy...." ... igazából nem tudom mit kérdeztem, de csináltam valamit, amitől történt valami a szerkezettel és az oldalai elkezdtek szétkapcsolódni egymásból (ilyen rácsszerkezetet érdemes képzelni :D) és kissé megpörgette a halálrémült lányt a cuccon, akinek annyit mondtam miközbe fejjel lefele lógott már a levegőből, hogy jha igen, kapaszkodj :D
snitt. kinéztem az ablakon, és nyitva volt a kapu. Balázsnak szóltam, aki azt mondja, így van jól, majd fekete alakokat láttam kimenni vagy bejönni a kapun, amire pánikba estem és Balázs csak mondta, hogy jólvan, majd mivel látta hogy még mindig stresszel a dolog, felhúzta az idegeit és lecsillapított, hogy hagyjam már ezt a hülyeséget :D
snitt.
másnap. megint abban a tárgyalóban ülök, azt hiszem ugyanazokkal a vezetőkkel. fogalmam sincs már sajnos, hogy mi hangzott el, egyáltalán mi volt a célom, de mikor felálltam hogy távozzak, akkor ösztönösen a szék háttámlájáról magam elé fogtam a kabátomat, ugyanis szabad cicikkel voltam :D még melltartó sem volt rajtam épp abban a pillanatban (de szerintem azért csak nem úgy mentem be :D) az utolsó kép, hogy kifele megyek a kabátomat magamhoz szorítva, büszkén, és ahogy a melleimet fogtam, kifele menet vettem észre, hogy a pólóm csak fel van tűrve a cicim fölé, így az ajtó nyitása közben gyorsan legyűrtem azt :D akkor sem volt rajtam melltartó :D viszont talán ez a felismerés volt az, ami miatt fölébredtem.
Hajnal 2kor, tökegyedül - Balázs dolgozik. szerintem még jó negyed óra kellett, hogy rájöjjek, hogy álmodtam. az stimmelt, hogy reggel van, vagy valami ilyesmi, de az álmom olyan realisztikus volt... az elején :D még azért a biztonság kedvéért megírtam Mucinak, hogy légyszi mondja, hogy tegnap nem volt közös tárgyalásunk, mert csak akkor leszek egészen nyugodt, ha ezt cáfolja :D
Így már egész vicces, de elég sokrétű volt az álmom... nyilván a speces csoportváltás miatt álmodtam ezt az egészet... és persze akkor nem tudom magam kipihenni, mikor munka előtt még talim van hajnalban a Blahán, ami mégcsak útba sem esik...
szóval, az álmom felfogható egy újabb búcsúnak is a CC-től (bár az egész cégtől kirúgtak :D).
----
Máris eltelik az első hónap a specen, csak úgy repül az idő. a feladataim érdekesek, izgalmasak, és nehezek. a munkatársaim és úgy az egész csoport címszavakban: F1, focista-programozó, nyugdíjas-matematikus, foci, politika, kanfilmek, cukorkaosztás, akvárium-halacskák, programozó, fiatalapuka, végtelen PC játékok, óriás plüss katica, autók, sportcipők, NFL, szurkolólányos filmek (utóbbiak a két kedvenc összefüggésem egyazon embernél :D), HUMOR. eszméletlen viccesek.
Sokan úgy voltak vele, hogy lehetetlen oda nőnek bekerülni, kb 10 éve nem is volt erre példa. a női oldalt rajtam kívül Erzsi (nyugdíjas, már csak félállásban, ő volt az előző csoportvezető idén januárig. szerintem ő hozta létre a csoportot is :D) és Andi (~35) erősítik csak. de hát engem se kell félteni, nem jövök zavarba attól, ha 4 pasi humorkodik körülöttem a legocsmányabb módokon :D ...pasik... :D inkább röhögök velük, mert egyébként tényleg bolondok és viccesek :)
szó mi szó, jól érzem magam. a munkakört elsajátítani nem tudom, menni idő lesz. persze vannak folyamatok, futtatások, meg tesztelések amiket már teljesen rám lehet bízni... de azért tudásban nagyon messze vagyok tőle...
furcsa érzés nagyon, hogy egy 40-50 fős közegből átkerültem egy 7 fős csoportba. és azt is szoknom kell, amíg még változtatni nem tudok rajta sajnos, hogy más a csoportban betöltött szerepem. több mint 2 év alatt sikerült elérnem azt, hogy a CC-ben úgy érezhessem, jó vagyok, jól teszem a dolgom, és sokan fordultak hozzám segítségért azzal a mondattal hogy "Judit te biztos tudod!". Most én vagyok az, aki alig tud valamit, és nagyon éles és szokatlan ez a váltás. persze tudom, hogy ehhez idő kell, és majd változni fog, én minden esetre mindent megteszek ezért :) (és sok esetben a specen is tudok mutatni olyat, amit ők se tudtak eddig ^_^)
szokom a váltást még egy darabig. az már most látszik, hogy kevesebbet fogok fecsegni a munkáról - egy vicces/érdekes/hülye sztori mindig akad egy ügyfélről, de a rendszerekről mit meséljek? max azt tudom, hogy összeomlott, vagy hogy miket mókoltam bennük... de ez meg már tényleg nem a sztorizni való meló :D
ja, és a versenyfutás az idővel... nincs beosztásom. nem tudom, mikor fogom ezt megszokni.. a hétre konkrétan felírtam a biztonság kedvéért, hogy mikor szeretnék :D törzsidő van, 9-15-ig benn kell lennem hogy elérhető legyek ha nagy a baj, de rám van bízva, hogy hogyan osztom be a havi munkaóráimat. ez tök szuper, csak a kártyaegyenlegem kell nagyon számolgatni (ami mutatja, hogy mennyi időt kell ledolgoznod. pl. ha pénteken, a hónap utolsó napján úgy mennék be reggel, hogy a csekkoló azt mutatja, -6 óra, akkor 6 óra munkát követően vidáman szökdécselve leléphetnék :)) de a szüneteim miatt, amit irodán kívül töltök, eléggé óvatosnak kell lenni és figyelni az egyenleget, mert nyilván hó végén nem jó jel minusszal zárni, tehát úgy, hogy kevesebbet voltál az irodában, mint az előírt.
Minden esetre, nekem a spec most nagyon jó, remélem én is ilyen jó leszek a specnek :)
és miközben ezt írtam (mostmár negyed 4...... ahhggrr...) kaptam üzenetet az Udvaroncomtól (saját, enyém, nemadom, szerezz magadnak.) aki meghatározott időközönként felbukkan és bókokkal halmoz el, mert megérdemlem a dicséretet. (te is! :D)
és láss csodát, blogolás közbe épp ezt dobta a gép: (igen, az ott balra a tálcánk) hát milyen cuki!
vasárnap, július 14
önvédelmi leckék kezdőknek - még mindig aktuális
Cézével szakítottunk.
nincs más mondanivalóm jelenleg. inkább olvassátok az önvédelmi leckék kezdőknek c. sorozatomat tavalyról, biztos nem csak nekem van most erre szükségem.
nincs más mondanivalóm jelenleg. inkább olvassátok az önvédelmi leckék kezdőknek c. sorozatomat tavalyról, biztos nem csak nekem van most erre szükségem.
szombat, július 6
Két fecske nem csinál telet, mindenki úgy nyal ahogy nyelet
háttérzene:
Érdekes, hogy ha egy régebb óta nem látott ismerős apró mozzanatait, jellegzetességeit kell felidézned, leginkább pozitív, számodra kedves dolgok jutnak eszedbe:
a bal szemére kicsit hunyorít, ha vigyorog, mindig felemás zokni van rajta, udvariasan kinyitja előtted az ajtót, érdeklődően hallgatja a történeteidet.
És aztán találkoztok, és a fentiek mellett észreveszel számtalan bosszantó, sőt egyenesen dühítő mozzanatot a másikban.Ez természetes, ezzel nincs is gond. Viszont minden ilyen mozzanatnál (bámulja a feneked ha előreenged az ajtónál, egy icipicit mindig sípol az orra mikor levegőt vesz, stb) rájössz, hogy ezeket évekkel korábban is tudtad már róla. De nem emlékeztél rá, és ez a meghökkentő az egészben.
A számunkra rossz dolgokra kevesebb ideig emlékszünk.
Ez egészen biztos, hogy összefüggésben van azzal, hogy az emberek képesek számtalanszor elkövetni ugyanazt a hibát. Epres joghurtot veszel neki, mikor az az egyetlen amire allergiás, ezért nagyon ideges lesz, és ilyenkor kidagad egy ér a nyakán. Minden egyes alkalommal rácsodálkozol a kidagadt érre, majd arra, hogy hogyan is felejthetted ezt el?
És mivel ismét elfelejted, beleesel a saját hibádba újra és újra.
Kíváncsi vagyok, lesz-e olyan dolog, amiből valaha valamit fogok tanulni.
Érdekes, hogy ha egy régebb óta nem látott ismerős apró mozzanatait, jellegzetességeit kell felidézned, leginkább pozitív, számodra kedves dolgok jutnak eszedbe:
a bal szemére kicsit hunyorít, ha vigyorog, mindig felemás zokni van rajta, udvariasan kinyitja előtted az ajtót, érdeklődően hallgatja a történeteidet.
És aztán találkoztok, és a fentiek mellett észreveszel számtalan bosszantó, sőt egyenesen dühítő mozzanatot a másikban.Ez természetes, ezzel nincs is gond. Viszont minden ilyen mozzanatnál (bámulja a feneked ha előreenged az ajtónál, egy icipicit mindig sípol az orra mikor levegőt vesz, stb) rájössz, hogy ezeket évekkel korábban is tudtad már róla. De nem emlékeztél rá, és ez a meghökkentő az egészben.
A számunkra rossz dolgokra kevesebb ideig emlékszünk.
Ez egészen biztos, hogy összefüggésben van azzal, hogy az emberek képesek számtalanszor elkövetni ugyanazt a hibát. Epres joghurtot veszel neki, mikor az az egyetlen amire allergiás, ezért nagyon ideges lesz, és ilyenkor kidagad egy ér a nyakán. Minden egyes alkalommal rácsodálkozol a kidagadt érre, majd arra, hogy hogyan is felejthetted ezt el?
És mivel ismét elfelejted, beleesel a saját hibádba újra és újra.
Kíváncsi vagyok, lesz-e olyan dolog, amiből valaha valamit fogok tanulni.
csütörtök, április 11
Boldog születésnapot József Attila!
Igaz-e, hogy érezlek most is,Amikor messzire vagy tőlem?Mért hagytál el, hogyha kívánsz,Ha bennem lehetsz csak ünneplőben?
(József Attila: Miért hagytál el, hogyha kívánsz)
több mondanivalóm egyébként mára nincs.
szerda, március 27
normálisnak nézek ki?
nem szeretek túlzottan a munkahelyen a közös konyhában ebédelni. 4 asztal van: abból kettőnél max 4 ember fér el, de többnyire elviszik onnan a székek javát, a másik két nagy asztal körül pedig 8-8 széknek van hely. (szóval, matekosok, 24 ember tudna leülni, ha lenne annyi szék. de csak 20-22 van, a székeket meg pakolgatja mindenki oda, ahonnan hiányzik éppen)
és általában tömve van a konyha. számomra vadidegenekkel. persze kollégák, társosztályokról, némelyikkel napi telefonos, e-mailes kapcsolatban is vagyok, de ettől csak még kínosabb a szituáció, mert személyesen fogalmam sincs, ki kicsoda. de legalább az nyugtat, hogy nyilván ők se tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok én köztük.
Akik már több éve dolgoznak a cégnél, nyilván jobban ismerik egymást. ők többnyire a nagy asztaloknál ülnek (ők pakolják oda a kisasztaloktól a székeket) és egyébként is alig szokott hely lenni, így néha közéjük kényszerülök.
(itt azért megjegyezném egy pillanat erejéig, hogy természetesen nekem is van jópár olyan kollégám, akiket ismerek, kedvelek és szívesen tölteném velük az ebédidőmet, de a CC váltásban ebédel, így szinte esélytelen hogy elkapjak egy-egy ilyen embert a konyhában, hacsak valamelyikünk nem csúszott be az ebédszünettel. szóval, ritkán van jó társaság.)
tehát, tegnap eléggé meglepődtem, mikor azt láttam, hogy a nagy asztalok 75%ig vannak tömve, viszont az egyik kisasztalnál csak egy srác ült. furcsálltam is, mert biztos régi arc, a nagy asztalnál szoktak ülni az ilyenek a többiekkel, de legalább volt helyem mellette.
aztán rádöbbentem, miért eszik egyedül. először azt hittem, egy kis zsebszótárat olvasgat evés közben szótlanul (utálok is idegenekkel beszélgetni, szóval örültem), és csak akkor tűnt fel a csel, mikor az olvasást abbahagyva elővett egy rózsafüzért, és összekulcsolta a kezét. féltem, hogy nehogy azt higgye, kinézem őt, ezért csak félve pillantottam oda, és akkor láttam meg, hogy a kiskönyv nem zsebszótár, hanem az Újszövetség. aztán befejeztem az ebédem, és ugyanúgy ahogy jöttem, szótlanul leléptem.
_____________
ma ebédkor már egy másik asztalnál ült, egy kollégámmal beszélgetett. szeretem azt a lányt, nagyon csendes, visszafogott.
aztán mikor mosogattam, pont odakeveredett a srác, és egyszer csak in medias res közölte, hogy jujjjdejó így a hajam (tegnap befestettem), és hogy egyébként a tegnapi hajam az festett volt-e, mert az is jó, de most ez így más, tök jó, oké mész vissza dolgozni, szia helló.
mire hazaértem a munkából, bejelölt a facebook-on ismerősnek. meg szeretne ismerni?
akkor döbbentem rá, hogy vélhetően, mert nem traktáltam tegnap ebédnél a hülye felesleges csevegéssel az időjárásról, vagy nem számoltam be kéretlenül a legutolsó részeg estémről... vélhetően azt hiszi, normális ember vagyok.
szegény srác :D aljas pont ilyen kifejezéshez nyúlni, de szerintem már attól is kitérne a hitéből, ha csak a profélképeimet átböngészné.
_____________
a poszt szentsége és a teljesség igénye miatt mindehhez hozzáfűzném, hogy semmi bajom a srác vallási meggyőződésével, sőt, becsülendő, hogy képes hinni benne. külön és ismételten hangoztatnám, hogy kettőnk közül szerintem ő a normálisabb, és nem én. :)
és általában tömve van a konyha. számomra vadidegenekkel. persze kollégák, társosztályokról, némelyikkel napi telefonos, e-mailes kapcsolatban is vagyok, de ettől csak még kínosabb a szituáció, mert személyesen fogalmam sincs, ki kicsoda. de legalább az nyugtat, hogy nyilván ők se tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok én köztük.
Akik már több éve dolgoznak a cégnél, nyilván jobban ismerik egymást. ők többnyire a nagy asztaloknál ülnek (ők pakolják oda a kisasztaloktól a székeket) és egyébként is alig szokott hely lenni, így néha közéjük kényszerülök.
(itt azért megjegyezném egy pillanat erejéig, hogy természetesen nekem is van jópár olyan kollégám, akiket ismerek, kedvelek és szívesen tölteném velük az ebédidőmet, de a CC váltásban ebédel, így szinte esélytelen hogy elkapjak egy-egy ilyen embert a konyhában, hacsak valamelyikünk nem csúszott be az ebédszünettel. szóval, ritkán van jó társaság.)
tehát, tegnap eléggé meglepődtem, mikor azt láttam, hogy a nagy asztalok 75%ig vannak tömve, viszont az egyik kisasztalnál csak egy srác ült. furcsálltam is, mert biztos régi arc, a nagy asztalnál szoktak ülni az ilyenek a többiekkel, de legalább volt helyem mellette.
aztán rádöbbentem, miért eszik egyedül. először azt hittem, egy kis zsebszótárat olvasgat evés közben szótlanul (utálok is idegenekkel beszélgetni, szóval örültem), és csak akkor tűnt fel a csel, mikor az olvasást abbahagyva elővett egy rózsafüzért, és összekulcsolta a kezét. féltem, hogy nehogy azt higgye, kinézem őt, ezért csak félve pillantottam oda, és akkor láttam meg, hogy a kiskönyv nem zsebszótár, hanem az Újszövetség. aztán befejeztem az ebédem, és ugyanúgy ahogy jöttem, szótlanul leléptem.
_____________
ma ebédkor már egy másik asztalnál ült, egy kollégámmal beszélgetett. szeretem azt a lányt, nagyon csendes, visszafogott.
aztán mikor mosogattam, pont odakeveredett a srác, és egyszer csak in medias res közölte, hogy jujjjdejó így a hajam (tegnap befestettem), és hogy egyébként a tegnapi hajam az festett volt-e, mert az is jó, de most ez így más, tök jó, oké mész vissza dolgozni, szia helló.
mire hazaértem a munkából, bejelölt a facebook-on ismerősnek. meg szeretne ismerni?
akkor döbbentem rá, hogy vélhetően, mert nem traktáltam tegnap ebédnél a hülye felesleges csevegéssel az időjárásról, vagy nem számoltam be kéretlenül a legutolsó részeg estémről... vélhetően azt hiszi, normális ember vagyok.
szegény srác :D aljas pont ilyen kifejezéshez nyúlni, de szerintem már attól is kitérne a hitéből, ha csak a profélképeimet átböngészné.
_____________
a poszt szentsége és a teljesség igénye miatt mindehhez hozzáfűzném, hogy semmi bajom a srác vallási meggyőződésével, sőt, becsülendő, hogy képes hinni benne. külön és ismételten hangoztatnám, hogy kettőnk közül szerintem ő a normálisabb, és nem én. :)
vasárnap, január 13
kiskutyák :P
Minden csajnak van, és a cikk (levél) első mondatában meg is magyarázza a lány, hogy mire valók.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/07/26/a_nok_tonkre_teszik_magukat_a_kiskutya_tipusu_ferfiakkal/
itt pedig megnézhetjük, hogy mi csajok, mik vagyunk a pasiknak.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/08/12/sorsszeruseg_labtorlo_tusz_-_ez_7_szerelemtipus/
("lehet, hogy a tenyerükön hordozzák, de egy percre sem engedik ki markukból" láttunk már ilyet is, ugye)
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/07/26/a_nok_tonkre_teszik_magukat_a_kiskutya_tipusu_ferfiakkal/
itt pedig megnézhetjük, hogy mi csajok, mik vagyunk a pasiknak.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/08/12/sorsszeruseg_labtorlo_tusz_-_ez_7_szerelemtipus/
("lehet, hogy a tenyerükön hordozzák, de egy percre sem engedik ki markukból" láttunk már ilyet is, ugye)
péntek, január 11
ma a bárány megette a rózsát
(önmagában ez a poszt ennyi is lenne mára, de azért a tudatlanoknak beszúrom, miről is van szó)
ez A kis herceg legutolsó bekezdése, ami sokszor foglalkoztat.
ez A kis herceg legutolsó bekezdése, ami sokszor foglalkoztat.
" Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz... mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz... És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna...
De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: "Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot..."
Egyszer azt gondolom: "Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára..." Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.
Másszor meg ezt gondolom: "Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány..." És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.
Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem...
Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...
És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!"
De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: "Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot..."
Egyszer azt gondolom: "Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára..." Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.
Másszor meg ezt gondolom: "Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány..." És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.
Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem...
Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...
hétfő, december 3
:D
igazából, akár félre is lehetne érteni, mikor jön át Cézi, és a dohányzóasztalomon egy cetli hever, amin csak egy telefonszám van, egy számára ismeretlen férfi név, illetve egy utca, házszám. :D
na mindegy, ő fog engem befogadni Szegeden a hétvégére, hurrá, megint megúszom a kolit!
Social media for president!
na mindegy, ő fog engem befogadni Szegeden a hétvégére, hurrá, megint megúszom a kolit!
Social media for president!
vasárnap, november 18
Emlékszel még, ugye?
Emlékszel, mikor a szél kócosra szedte a hajunk, és összerúgtuk a dorkónkat, amik séta közben egymásnak vágták azt a sok követ? Emlékszel, mikor szembe jöttél, és láttál, és már én is láttalak? Emlékszel, hogy hányszor meglökött az éjszaka egy üveg bor társaságában, és hogy télen sosem volt hideg, nyáron meg mindig esett az eső? Hogy sosem kellett futni a villamoshoz? Hogy mindegy volt, hogy mikor érünk oda, ahova mentünk? Hogy az éjjel-nappaliban mindig lehetett kapni alkoholt? Hogy a felhők mindig úgy bolyongtak az égen, hogy aztán mégis egymásra találtak? Emlékszel, hányszor bántottuk egymást, anomáliaként, titokban?
Csak, gondoltam megkérdezem.
_________________________________________________
Nem igazán idevág, csak erről meg most eszembe jutott ez a szám, meg Gaspi. Sokszor bántottuk egymást, miközben ezt a számot hallgattuk.
Elmentek a régi barátok, s nem jönnek soha vissza ma már... de keresd meg a lányt, tudom hogy megtalálod, kicsit haragszik ugyan rád, de azért visszavár...
ilyen ez a barátság dolog.
Csak, gondoltam megkérdezem.
_________________________________________________
Nem igazán idevág, csak erről meg most eszembe jutott ez a szám, meg Gaspi. Sokszor bántottuk egymást, miközben ezt a számot hallgattuk.
Elmentek a régi barátok, s nem jönnek soha vissza ma már... de keresd meg a lányt, tudom hogy megtalálod, kicsit haragszik ugyan rád, de azért visszavár...
ilyen ez a barátság dolog.
szerda, november 7
a város szeret, a széllel csókol
"soha nem akarom magam úgy érezni, mint azon a napon..."
hú, sok ilyen nap van. néhány ismétlődött is az elmúlt években. blöeh. na mindegy, megint csak az jutott eszembe, hogy az emberek kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, és határozatlanok, de erről már 466 bejegyzést írtam, a hónapban. :D
hú, sok ilyen nap van. néhány ismétlődött is az elmúlt években. blöeh. na mindegy, megint csak az jutott eszembe, hogy az emberek kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, és határozatlanok, de erről már 466 bejegyzést írtam, a hónapban. :D
péntek, november 2
"pasik Á-tól K-ig"
tegnap este 7kor szólt Mus, hogy mostazonnalmenjekátmertafiúkelmennek, és valóban, Cucuék zenekarpróbáltak, így miért ne? alapon, átslattyogtam hozzá. hozzáteszem, hideg volt és minden csurom víz, és még bkv jegyet is kellett lyukasztani, szóval írtó jófejnek érzem magam ilyenkor :D
minden esetre, tipikus csajos estét tartottunk, körömlakkokkal, frizurákkal, ékszerekkel, új ruhákkal, és sok sok szex központú beszélgetéssel, kihasználtuk rendesen, hogy nincs otthon a macska, cincoghattak az egerek :) ez meg már aztán teljesen ránk fért :P ezzel kapcsolatban, és ettől függetlenül is, kielemeztük az írtó nagy nyári függetlenségemet (amiről egyébként én tudom, hogy nem is létezett, mert az ember tűnhet bármennyire is függetlennek, mindig kell egy minimálisan stabil ember az életében, még akkor is, ha ez akár csak ALEH volt aki egy telefon, és máris itt toppant, hogy ne aludjak egyedül...) szóval kitárgyaltunk mindent, és mindenkit, persze nem volt olyan hú de sok történés, de mondjuk, kitárgyaltuk, Á-tól K-ig.
egyébként, nem az én érdemem volt a téma, csak ismét szóba jött az eljegyzés, és emiatt Musi gondolatmenete is, a félelmeivel, ami azért kicsit érthető:
5 éve vannak együtt Cucuval, 16 éves volt, mikor összejöttek. persze azóta felnőttek, dolgoznak, összeköltöztek, épül az életük... de mégis, 21 éves, és olyan, mintha 30 lenne és megtalálta volna a nagy őt, hosszú keresgélés után, és végre révbe ért. de ő még csak 22 lesz januárban. amikor én megismertem Cucut, (és Kölyköt, Vietnámit, a Füvest, stb...) akkor én már egy éve együtt voltam DAnival majdnem. bele se merek gondolni, mi a frász lenne, ha DAnival még mindig együtt lennénk azóta is. ez nagyon nagyon hosszú idő, ez a mi korunk miatt, az életünk negyede!
sokmindenkire tekintettel, én most nem sorolom, mennyi minden, és mennyi mindenki történt velem azóta, hogy Cucu és Musi összejöttek, de azért fejben lepörgettem a listát, és ez az, amit egy kicsit irigyel Mus. ő úgy vallja, hogy kevés tapasztalata van (és most nem szexre kell gondolni, azért őt se kell félteni :P) hanem egyszerűen, az emberekkel való viszonyok terén érzi magát tapasztalatlannak.
hát, ha ezen múlik, hogy mennyire tudunk különböző ember típusokat megérteni, szerintem én is elbuktam, vagy inkább nem is a tapasztalattól függ. az egyetlen, amit én az elmúlt években biztosra megtanultam, hogy senkiben sem lehet bízni, mert a férfiak random érzelmek (vagy inkább érzelemmentesség!) alapján döntenek és cselekednek, sokszor saját magukat vagy az igazi vágyaikat meghazudtolva. a másik fontos dolog amit megtanultam, hogy a férfi legnagyobb kincse a függetlenség, amit egyébként képes akár csak egy mosolyért cserébe eladni örökre, csak közben összetör maga körül mindent.
nem csak DAni után, de DAni előtt is volt már dolgom jópár pasival (és most meg aztán végképp ne gondoljunk feltétlen szexre, épphogy 16 voltam még akkor is mikor DAnival összejöttem!) szóval, megszámlálhatatlan olyan alkalom volt az életemben, hogy görcsösen próbáltam megfelelni, megváltozni egy ideál kedvéért, megérteni a megérthetetlen férfi viselkedést, vártam hosszú hosszú napokig, hogy észbekapjanak, adtam ultimátumot és vártam a csodát, veszekedtem, fölényeskedtem, meghunyászkodtam, játszottam és vesztettem, megbíztam és megbántam, vártam, és nem jött...
szóval történt az élet.
de, ennek ellenére sem érzem azt, amit Mus. nem érzem, hogy bármiről lemaradt volna, azt, hogy neki szüksége lenne az életben ezekre a tapasztalatokra, amiket én összegyűjtöttem amíg ő 5 évig Cucu mellett volt. persze, ő is örül, hogy megállapodott, és én is imádom, hogy Céz kisujja rángásából is tudom, mire gondol épp, ez az egész téma a pillangók miatt jött. tény, utálunk mindenkit, akiknek pillangók vannak a gyomrában!
az este véget ért, mikor Cucu és ALEH visszaértek a próbáról, és akkor jöttem rá, hogy ALEH-el már megint nem találkoztam szerintem vagy két hónapja... jól megölelgettük egymást, kocsival elhozott, de még előtte elszívtunk egy cigit a ház előtt, és rájöttem, mennyire felnőttünk. ALEH volt az, akin a gimiben számtalan matekórát aludtam át, ő volt a leghülyébb, ha 15 évesen beszabadultunk egy Alvin és a mókusok koncertre...
és most.
és most dolgozunk, egyedül élünk, ő kocsit hajt, nekem fontosabb a matek házi helyett a vacsora főzés.. felnőttünk. baszottul felnőttünk.
minden esetre, tipikus csajos estét tartottunk, körömlakkokkal, frizurákkal, ékszerekkel, új ruhákkal, és sok sok szex központú beszélgetéssel, kihasználtuk rendesen, hogy nincs otthon a macska, cincoghattak az egerek :) ez meg már aztán teljesen ránk fért :P ezzel kapcsolatban, és ettől függetlenül is, kielemeztük az írtó nagy nyári függetlenségemet (amiről egyébként én tudom, hogy nem is létezett, mert az ember tűnhet bármennyire is függetlennek, mindig kell egy minimálisan stabil ember az életében, még akkor is, ha ez akár csak ALEH volt aki egy telefon, és máris itt toppant, hogy ne aludjak egyedül...) szóval kitárgyaltunk mindent, és mindenkit, persze nem volt olyan hú de sok történés, de mondjuk, kitárgyaltuk, Á-tól K-ig.
egyébként, nem az én érdemem volt a téma, csak ismét szóba jött az eljegyzés, és emiatt Musi gondolatmenete is, a félelmeivel, ami azért kicsit érthető:
5 éve vannak együtt Cucuval, 16 éves volt, mikor összejöttek. persze azóta felnőttek, dolgoznak, összeköltöztek, épül az életük... de mégis, 21 éves, és olyan, mintha 30 lenne és megtalálta volna a nagy őt, hosszú keresgélés után, és végre révbe ért. de ő még csak 22 lesz januárban. amikor én megismertem Cucut, (és Kölyköt, Vietnámit, a Füvest, stb...) akkor én már egy éve együtt voltam DAnival majdnem. bele se merek gondolni, mi a frász lenne, ha DAnival még mindig együtt lennénk azóta is. ez nagyon nagyon hosszú idő, ez a mi korunk miatt, az életünk negyede!
sokmindenkire tekintettel, én most nem sorolom, mennyi minden, és mennyi mindenki történt velem azóta, hogy Cucu és Musi összejöttek, de azért fejben lepörgettem a listát, és ez az, amit egy kicsit irigyel Mus. ő úgy vallja, hogy kevés tapasztalata van (és most nem szexre kell gondolni, azért őt se kell félteni :P) hanem egyszerűen, az emberekkel való viszonyok terén érzi magát tapasztalatlannak.
hát, ha ezen múlik, hogy mennyire tudunk különböző ember típusokat megérteni, szerintem én is elbuktam, vagy inkább nem is a tapasztalattól függ. az egyetlen, amit én az elmúlt években biztosra megtanultam, hogy senkiben sem lehet bízni, mert a férfiak random érzelmek (vagy inkább érzelemmentesség!) alapján döntenek és cselekednek, sokszor saját magukat vagy az igazi vágyaikat meghazudtolva. a másik fontos dolog amit megtanultam, hogy a férfi legnagyobb kincse a függetlenség, amit egyébként képes akár csak egy mosolyért cserébe eladni örökre, csak közben összetör maga körül mindent.
nem csak DAni után, de DAni előtt is volt már dolgom jópár pasival (és most meg aztán végképp ne gondoljunk feltétlen szexre, épphogy 16 voltam még akkor is mikor DAnival összejöttem!) szóval, megszámlálhatatlan olyan alkalom volt az életemben, hogy görcsösen próbáltam megfelelni, megváltozni egy ideál kedvéért, megérteni a megérthetetlen férfi viselkedést, vártam hosszú hosszú napokig, hogy észbekapjanak, adtam ultimátumot és vártam a csodát, veszekedtem, fölényeskedtem, meghunyászkodtam, játszottam és vesztettem, megbíztam és megbántam, vártam, és nem jött...
szóval történt az élet.
de, ennek ellenére sem érzem azt, amit Mus. nem érzem, hogy bármiről lemaradt volna, azt, hogy neki szüksége lenne az életben ezekre a tapasztalatokra, amiket én összegyűjtöttem amíg ő 5 évig Cucu mellett volt. persze, ő is örül, hogy megállapodott, és én is imádom, hogy Céz kisujja rángásából is tudom, mire gondol épp, ez az egész téma a pillangók miatt jött. tény, utálunk mindenkit, akiknek pillangók vannak a gyomrában!
az este véget ért, mikor Cucu és ALEH visszaértek a próbáról, és akkor jöttem rá, hogy ALEH-el már megint nem találkoztam szerintem vagy két hónapja... jól megölelgettük egymást, kocsival elhozott, de még előtte elszívtunk egy cigit a ház előtt, és rájöttem, mennyire felnőttünk. ALEH volt az, akin a gimiben számtalan matekórát aludtam át, ő volt a leghülyébb, ha 15 évesen beszabadultunk egy Alvin és a mókusok koncertre...
és most.
és most dolgozunk, egyedül élünk, ő kocsit hajt, nekem fontosabb a matek házi helyett a vacsora főzés.. felnőttünk. baszottul felnőttünk.
szerda, október 31
Sandy
 |
| a fotó a Holnapután c. filmből van |
de ne legyünk ennyire drámaiak, bár ez egy komoly posztocska a Viharokról.
igazából, az ember életében a Viharok jönnek, mennek, ismétlődnek, többnyire nem hal bele senki, de mély nyomot hagynak maguk után; nincs ember, aki ne emlékezne az általa átélt nagyobb viharokra. a tanulság csak annyi, hogy mindig jön egy nagyobb, de sosem felejted el azokat, amiket átéltél.
 |
| és ez a kép is kamu, 2011-ben fotózták egy üzleti napilap címlapjára. |
vasárnap, október 28
észrevétlenül
vajon hány embert bántasz meg a tudtod, akaratod nélkül átlagosan?
én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.
néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))
tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.
ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.
mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.
hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.
én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.
néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))
tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.
ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.
mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.
hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.
péntek, október 19
soulbreak
ismerős az, amikor valami belenyilal egyenest a lelkedbe, és annyira fáj, hogy beleborzongva kiráz a hideg, annyira, hogy szólni, mozdulni sem tudsz?
nem?
mázlista köcsög.
nem?
mázlista köcsög.
kedd, október 9
a nyilvános bőrönd
van a bőrönd sztori, amit sokat emlegetek itt a blogon, sokat foglalkoztat a témakör. aki lemaradt volna, annak zanzásítva: mindenki cipel magával valami levetkőzhetetlen dolgot, emléket, embert, kapcsolatot, ami merőben és hosszútávra meghatározza a személyét. van, aki egy gyerekkori traumát cipel feldolgozatlanul, van aki a lehetetlen küldetést, a mindenkinek megfelelni vágyást, de lehet a bőröndödben akár olyan kis kacat is, amihez évek óta ragaszkodsz pedig semmi értelme, sőt sokszor csak hátráltat.
a bőrönd mindig csak hátráltat.
igazán úgy értheted meg a körülötted levőket, ha megpróbálod felnyitni a bőröndjüket.
van egy munkatársam, akiről a megismerkedés első pillanatában látszik, hogy mi a bőröndje. pedig ezt az ember mindig próbálja eldugni, sokan még a sajátjuk tartalmát sem ismerik.
Királylány 3 évvel autóbalesetet szenvedett. rajta kívül hárman ültek a kocsiban: a szerelme, a legjobb barátja, és annak a szerelme. a másik három fiatal a helyszínen meghalt (egyikük még a becsapódás előtt, a sokktól) Királylány pedig hónapokig feküdt intenzíven, kómában, majd éberen infúzión. újra kellett kezdenie mindent, millió műtéten (életmentőn, és plasztikain) esett át, csak az arcában 4-5 fémlap bújik meg.
Ebből fakadóan élete végéig hordozza majd magán (és magában) annak a napnak az emlékét, egyetlen egy pillanatra sem felejtheti el, mert ha csak a kezére néz, hatalmas vágások és varratok nyoma látszik, bizonyos testrészei az év minden napjának reggelén fájnak, sosem fogja elkerülni a figyelmét ami történt.
éppen ezért Királylány valami nála nagyobb erőnek köszönhetően a lehetőségekhez mérten feldolgozta a történteket. nem bújik hosszú ujjú garbóba, csak azért, hogy elrejtse a sebeket, igazából nem is lenne értelme, mert az arcán is nagyon nagy vágások látszódnak. nem bujkál az emberek elől, keresi a társaságot, vidám, és nagyon nyitott lányka. huszonöt éves, előtte az élet, és ezt tudja is.
és amit talán jobban tud, mint körülöttünk bárki: ez az egyetlen egy élete van.
sokunknak van ilyen nagy bőröndje, csak van akinek például gyilkos az apja. azt, ha akarja, olyan mélyen eldughatja, mint a porcicát könnyedén a szőnyeg alá. de Királylány bőröndje élete végéig mindenki szeme előtt lesz: ő maga. éppen ezért ő megtanulta kezelni az embereket, és megérteni másokat. nyíltan képes beszélni a történtekről, még akkor is, ha mindenki biztos lehet abban, hogy élete végéig ezzel a hatalmas teherrel fog élni. de élni fog, nem úgy, mint akik csak bujtatják a bőröndjüket még maguk elől is.
a bőrönd mindig csak hátráltat.
igazán úgy értheted meg a körülötted levőket, ha megpróbálod felnyitni a bőröndjüket.
van egy munkatársam, akiről a megismerkedés első pillanatában látszik, hogy mi a bőröndje. pedig ezt az ember mindig próbálja eldugni, sokan még a sajátjuk tartalmát sem ismerik.
Királylány 3 évvel autóbalesetet szenvedett. rajta kívül hárman ültek a kocsiban: a szerelme, a legjobb barátja, és annak a szerelme. a másik három fiatal a helyszínen meghalt (egyikük még a becsapódás előtt, a sokktól) Királylány pedig hónapokig feküdt intenzíven, kómában, majd éberen infúzión. újra kellett kezdenie mindent, millió műtéten (életmentőn, és plasztikain) esett át, csak az arcában 4-5 fémlap bújik meg.
Ebből fakadóan élete végéig hordozza majd magán (és magában) annak a napnak az emlékét, egyetlen egy pillanatra sem felejtheti el, mert ha csak a kezére néz, hatalmas vágások és varratok nyoma látszik, bizonyos testrészei az év minden napjának reggelén fájnak, sosem fogja elkerülni a figyelmét ami történt.
éppen ezért Királylány valami nála nagyobb erőnek köszönhetően a lehetőségekhez mérten feldolgozta a történteket. nem bújik hosszú ujjú garbóba, csak azért, hogy elrejtse a sebeket, igazából nem is lenne értelme, mert az arcán is nagyon nagy vágások látszódnak. nem bujkál az emberek elől, keresi a társaságot, vidám, és nagyon nyitott lányka. huszonöt éves, előtte az élet, és ezt tudja is.
és amit talán jobban tud, mint körülöttünk bárki: ez az egyetlen egy élete van.
sokunknak van ilyen nagy bőröndje, csak van akinek például gyilkos az apja. azt, ha akarja, olyan mélyen eldughatja, mint a porcicát könnyedén a szőnyeg alá. de Királylány bőröndje élete végéig mindenki szeme előtt lesz: ő maga. éppen ezért ő megtanulta kezelni az embereket, és megérteni másokat. nyíltan képes beszélni a történtekről, még akkor is, ha mindenki biztos lehet abban, hogy élete végéig ezzel a hatalmas teherrel fog élni. de élni fog, nem úgy, mint akik csak bujtatják a bőröndjüket még maguk elől is.
kedd, október 2
can i ask?
most idekéne taggelnem azt a bejegyzést, ami a MindenRendben emberről szól mert passzolna a poszt hangulatához, de lusta vagyok megkeresni.
holnap reggel meg vizsga a melóhelyen, este 10 van, és lefekszem aludni. imádok újra dolgozni!
és nagyon vagány a kulcscsomóm, van rajta 1 darab kulcs, 3 mágneskártya, meg egy mágnesbigyó (ami nem kártya, de szintén mágneses ajtónyitó)
...jha, meg egy nyuszi!
hétfő, október 1
kommunikációs szürke köd
az elmúlt hetekben SMS-eket küldözgettem véletlenségből, mostanában meg már gyakorlatilag minden üzenet rossz helyen köt ki, mindenki félreért, és én se értek senkit.
nem is igazán kéne beszélgetni senkivel, ez az elmúlt időszak tapasztalata :D
nem is igazán kéne beszélgetni senkivel, ez az elmúlt időszak tapasztalata :D
hétfő, szeptember 24
Büszkeség és balítélet II. - avagy cipeld helyettem
Ma volt egy nagyonjó gondolatébresztő párbeszédem Dzsásztinnal, és ha sikerül pontosan idéznem, akkor ő mondta, hogy akinek fontos vagy, az keres, akinek meg nem vagy fontos, azt csak te cipeled magaddal.
Totál passzol az előző bejegyzéshez, és ismét csak megerősített abban, hogy sok embert cipelek így magammal. Bár, közülük sokuk nem is zavar (például az előző posztban emlegetett Gasp.)
egyébként meg, Cipeld helyettem geci!
(egyébként 2: akit érdekel mostanság miket írok, az némi 2009-2010-es (és régebbi) egyperces novella alatt megtalálja a legfrissebb, még frisstintás verseim,érdemes megnézni mert az egyiknek olyan a formája, mint egy PINA.(DE TÉNYLEG!) aki meg nem akar legörgetni a novellák alá az olvassa el őket az jobb oldalt a címkefelhővel megtalálja könnyen a verseket.
szóval ITT van a Múzsa nélkül, aminek lett egy vendégművésze is, és pár versemben már így is közreműködött (KM), Welcome! - miatta azért érdemes megnézni, hogy épp ki neve áll a bejegyzések alatt, a molylepke például az ő háziállata.)
Totál passzol az előző bejegyzéshez, és ismét csak megerősített abban, hogy sok embert cipelek így magammal. Bár, közülük sokuk nem is zavar (például az előző posztban emlegetett Gasp.)
egyébként meg, Cipeld helyettem geci!
(egyébként 2: akit érdekel mostanság miket írok, az némi 2009-2010-es (és régebbi) egyperces novella alatt megtalálja a legfrissebb, még frisstintás verseim,
szóval ITT van a Múzsa nélkül, aminek lett egy vendégművésze is, és pár versemben már így is közreműködött (KM), Welcome! - miatta azért érdemes megnézni, hogy épp ki neve áll a bejegyzések alatt, a molylepke például az ő háziállata.)
vasárnap, szeptember 23
Büszkeség és balítélet
Vajon hány embert veszítünk el életünk során csak azért, mert túl büszkék vagyunk?
Pedig mi fontosnak tartjuk, csak túl büszkék ahhoz, hogy bármit is tegyünk.
Én szerintem átlag évente 3 ilyen embertől kerülök távol. Példának okáért, a gyerekkori legjobb barátommal a kapcsolattartásunk kimerül abban, hogy hónapok óta bökdössük egymást facebook-on.
de nagyon sok olyan ember van, akikkel már ennyi sincs meg.
Pedig mi fontosnak tartjuk, csak túl büszkék ahhoz, hogy bármit is tegyünk.
Én szerintem átlag évente 3 ilyen embertől kerülök távol. Példának okáért, a gyerekkori legjobb barátommal a kapcsolattartásunk kimerül abban, hogy hónapok óta bökdössük egymást facebook-on.
de nagyon sok olyan ember van, akikkel már ennyi sincs meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)