memories of 2012 - búék!

szokásos évzáró post.
első lépés: indítsd el a videót!

szokásos, élménydús év volt.
decemberben, januárban Cézéhez költöztem. Februárban megvettem életem legdrágább társasjátékát, ráadásul, ajándékba. ezt életem végéig emlegetni fogom :D
márciusban szakítottunk. a szülinapom zseniális volt, sokmindenki ott volt akire számítottam, és rengeteg meglepi ember is megjelent <3
innentől hónapok nélkül...
ittam sokat, rengeteget, és nagyon sok emberre tudtam időt szakítani. mindeközben sikerült a szakdolgozatom és a szakvizsgám, és jelentkeztem egyetemre. mégtöbbet ittam. ideköltöztem Létráshoz, ami szintén az év egyik legjobb döntése volt. egészen nyár végéig folyamatosan búcsúztattam a Csopát, és a csopásokat. kirándultunk sokat. és ittunk sokat. 3 hónapot lehúztam az étteremben, ahol a 2. héten már tudtam, hogy fel fogok mondani. mindeközben ittunk sokat, sokszor hajnal 3kor álltunk neki, amikor végeztem az étteremben. elrontottam egy gyönyörűszép meggypiros biciklit. voltam sokat a várban, és egyáltalán, a városban mindenfele, minden napszakban és időjárásban. minden héten ittunk a Deáktéren egészen októberig. (ja, és ittunk is.) nyáron mindenki csak összekócolt volt, de imádtuk. szokásosan rettegtem minden autóba szálláskor.
sokat voltam Hisztissel, ALEHhel, Kócossal, Kutyaszeművel, Szöszivel, Mucival, Hülyegyerekkel, és mindenki mással is szerencsére. voltunk tipikus Quimby koncerten a Szabadság téren, ahonnan legelőször jöttem az albérletbe haza. Cézével újra összejöttünk. ittam sokat. :D ez már egyre cikibb így... :D
írtam verseket megint, és közel kerültek hozzám olyan emberek, akikről sosem gondoltam volna. nyár végén feladtam az önfeledt *mindentleszarok* állapottal, és igyekeztem megtalálni a helyem végre a saját életemben. ittunk sokat. felvettek az egyetemre, ahova nehezen de rászántam magam, hogy beiratkozzak. lett új munkám, amit szeretek, és az embereket is szeretem ott. híztam. idén nagyjából 5 kilót, így 49 vagyok most, de nem baj, legalább újra van cicim. (ez az év a cicitlenségről szólt, bár azért ezt rajtam kívül senki se vette észre aki nem ismert korábban :D). elaludtam számtalan filmen, egy fél éve már mindegyiken nagyjából, és ez nyáron kezdődött egy borzasztó meleg éjszakán a Pizzással (mmint, a filmmel).
sokat fotóztam, és ittunk. :D a karácsony csendesen telt, a szilveszter meg hangosan fog.
mindenkinek boldog új évet kívánok, sikerekben gazdagot, balesetmenteset, és mindig legyen nálatok törülköző!

ja, és sokat filmeztünk. és ittunk. 

Robilaci búcsúbuli @ Csopa <3 Nyakig ér a Holiday!

játszottunk sok dixit-et is!

Lisa volt belföldön, és külföldön több országban.

Ő a Létrás. szerintem még nem is mutattam!

ez hihetetlen tipikus :DDDD

Drégelypalánk, tavasz.

erkélypartik!

másnapok az erkélyen

borzasztó sok Ki vagyok én?, meg szopóker, meg bash, meg logisztori!

Kosd, ősz

planet sushi, spanyol spanok :D

az utolsó hatalmas shakesbeer est

2. sörolimpia

Kutyaszemű közreműködésével, a szülinapi téglám

vár

sportos karácsony

először is, ez az év egyik képe:

imádom. szerelem, első olvasásra, pont, mint mikor az Epic wine and more nevű helyen ittunk. zseniális!

a sportos karácsonyt meg persze röhej tárgyaként írtam, épp annyira volt sportos, mint amennyire karácsony :D

még szombaton, 22-én mikor kijózanodtam Zitus szülinapja után, átvonszoltam magam Cézéhez, és egész kedd estig velük töltöttem az 'ünnepeket'. szerencsére ők sem túl karácsonyosak, szóval csak kajáltunk meg tunyultunk, meg játszottunk xboxon HOKIT, SNOWBOARDOT, GÖRDESZKÁT, KOSÁRLABDÁT, meg verekedőset :D írtó sportos volt :D de imádom :D és persze Cézivel ennyi időt együtt lenni is külön öröm mindig :))))
aaaaaaztán 25-én, kedd este hazajöttem Mucival, meg két üveg borral, bepusziltuk, majd igyekeztem rávenni hogy aludjon itt (karácsonykor tökegyedül egy albérletben? :/) aztán végül ő rabolt el magukhoz, ahova éjfélre meg is érkeztünk. a szüleit imádom, most is írtócukik voltak mint mindig, csak kár hogy szinte mindig ittas vagyok mikor találkozunk :D megnéztük Muccal a Moulin Rouge-t, és nem hagyott aludni -_- pedig fél éve minden filmen elalszom (a kivételek meg erősítik a szabályt) de hát ez a normális ha mindig hajnalban állok neki filmezni mindenkivel... szóval Muci nem hagyott, és kétpercenként megcsapkodott, hogy ne aludjak. ennek csak az lett az eredménye, hogy félperceket aludtam, a filmből semmire sem emlékszem nagyjából, csak arra hogy az elején még nagyon tetszett mert irtó vicces volt (ma minden irtó? bocsi)...

26án családi reggeliztünk mákosgubát, megcsodáltam a karácsonyfájukat, dögönyöztem macskát, aztán a szüleivel négyen elvittük sétálni Teodort, aztán degeszre ebédeltük magunkat, megnéztük Mucival a Bridget Jones naplóját amit nagyon rég láttam már, de még mindig imádom (és megértem, hogy Muci akár heti 2x is megnézi rosszabb időszakaiban).
6ra mentem Timcsi elé a Népligethez, hogy elnavigáljam a Stadionokig (igen, 5 villamosmegálló :D) de legalább 1 órát csacsogtunk ami ránk fért mert mikor legutoljára Szegeden voltam nála, akkor ő nem volt otthon csak a Cicafijú. 7kor hazajöttem, becsomagoltam a srácok ajándékát, kicsíptem magam, aztán fél9re ALEH itt is volt értem kocsival - sőt, Musit és Cucut is hozta :)

átmentünk Musiékhoz, söröztünk, jägereztünk, aztán 11kor elrohantam haza, mert ma 7.40től dolgoztam.
de csak 16:10ig, nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy nem túlóráztam :D mostmár mindjárt 6, és morcos vagyok mert Szöszi jön ma át fél hatra, és még híre hamva sincs. :D

holnap pedig végre már megint Cézé, most jól hozzászoktam, mert egy hétig itt lakott, aztán én voltam náluk napokig, és hát na, hiányzik :)

Létrás meg sziiiintén hiányzik. nem is voltam itthon karácsony idején, csak egyetlen egy estét, de gonoszság, hogy azt hiszem ma 1 hete, hogy utoljára láttam. majd jól megölelgetem, ha végre egyszer már hazajön hozzám :)

sajnos a világvége érdeklődés hiányában elmaradt

pedig én borzasztóan vágytam rá! :( na mindegy, ha maradt az élet, hát maradt :D

egész héten túlóráztam, háromszor 9,5 órát, egyszer 10et, és egyszer 10 óra és 20 percet töltöttem benn, így csütörtökre is már olyan fáradt voltam, hogy csak arra vágytam, hogy aludjassak. folyamatosan csak ez járt a fejemben. az irodában rengeteg hívás volt, a teljesített hívások az összes bejövőnek csupán 2-4 %-át tették ki, szóval, szívtunk, mint a torkosborz.
és este hatkor egész héten ez a kép fogadott:

 tudom, nem túl izgalmas a kép, az látszik rajta, hogy már csak Királylánnyal ketten ülünk a sötétben (najó, én persze nem látszom, mert én fotóztam) viszont ilyen távol ül tőlem :(

 Létrás illendően csütörtök este akart valami hepajt szervezni itthonra, így Cézé, Hern, Tamás és Létrás társaságában próbáltam elfelejteni, mennyire fáradt vagyok :D

 Létrás házi hamburger partit szervezett, és nagyon megadta a módját. háromféle húsból húspogácsa (15 dekásak!!!), bacon, saláta, paradicsom, uborka, pirított hagyma, lilahagyma, tükörtojás, sültkrumpli, kétféle sajt.. sör, hp, vodka. :D

 ilyen lett az enyém, amiből semmi se látszik, minden esetre két ujjnyi vastag volt a husi, és a háromnegyedét tudtam csak megenni :D

pénteken az estéhez képest egész fitten indultam el dolgozni, benn persze bolondokháza volt az évvége miatt. szerencsére túléltük (a világvégével együtt) és fél7kor találkoztam Hóddal a nyugatiban. vettünk Zitusnak szülinapi ajándékokat, aztán bementünk a képviselői házba mert Hód bennhagyta a mobiltöltőjét, aztán az Európából elhoztuk Zitus tortáját, és végül megérkeztünk az ESZKORT PUB-ba, aminek zseniális a neve, és a pultnál nem csak szívószálat lehet venni, hanem ilyen szexi bajuszokat is!
Zitus szülinapjáról röviden annyit, hogy engem Cézé hozott haza (gyakorlatilag teleport), eddig december 1 óta 4x annyi pénzt költöttem alkoholra, mint karácsonyi ajándékra, és majdnem pontosan annyit, mint amennyit élelmiszerre költöttem.
ma reggel 7kor migrénre keltem, meg arra, hogy a gyomrom könyörög, hogy szedjem ki a helyéről, facsarjam ki, aztán rázzam ki kicsit az erkélyen. megtörtént. háromszor.
Cézé közben féltőn hozott nekem 1 liter narancslevet, hogy akkor ezt most egyhúzásra meg kell inni, de hát na. a kólával is ez volt a baj reggel... ehhez képest a narancslével többet nem találkoztam, bár biztos sokat segített a másfél óra alatt elmajszolt vajaszsömle is.
soha többet nem iszom egy hétig.
a világvégére meg haragszom!

 a tegnap este margójára, Hód. az alsó kép miatti bosszúvágytól vezérelve készült a felső. ügyvédelve.

Hód azt mondta, hogy ha lehet, így még sokkal szexibb vagyok. Cézé meg röhögött. én nem. :D

karácsony

idén annyira nem foglalkoztat a naptár, meg ilyesmik, hogy eddig eszembe se jutott, hogy mindjárt itt a karácsony. így viszont ezt az évet (egyelőre) megússzátok egyetlen egy karácsonyellenes poszttal, ami ráadásul rövid is, és velős. (akinek egyébként hiányzik az anticrhristmas hangulat, az olvassa vissza az elmúlt évek decemberi bejegyzéseit)

akik utálják, hogy utálom a karácsonyt, vagy megrögzött szentkarácsony rajongók, mindannyiunk érdekében ne olvassák el ezt a posztot.
__________________________________________

a karácsonnyal az a baj (többek között) hogy csak minden pillanatában emlékeztet az elvesztett szeretteinkre, és mindazokra, akikkel nem lehetünk együtt, bármennyire is szeretnénk.
akik nem sütnek diós bejglit, amit gyűlölsz, de mégis belédtuszkolnak két rúddal, akik nem főznek reggeltől estig, hogy aztán este idegösszeroppanást kapjanak a stressztől hogy vajon kiszáradt-e a pulyka, akik nem nézik meg veled a Shrek karácsonyi kiadását minden áldott szenteste, akik nem küldenek megbízhatatlan postai úton ismeretlen fajtájú sütiket kilószám...

rossz. utálom. gyűlölöm ezt az egészet.

persze, csak féltékeny vagyok mindazokra, akiknek a karácsony olyan, mint amilyennek lennie kéne.

- - - - - -
olyan ez, mint a szülinap. azt is utálom, mert sosem lehet olyan, mint amit én kívánnék. lehet nekem bármilyen jó karácsonyom bárhol, bárkivel, de az nem családi karácsony. már 10 évesen is arra vágytam, hogy ha majd egyszer saját családom lesz, akkor a karácsony olyan lesz, amilyet mindig is akartam. nehéz beérni egy csodás szerelmi karácsonnyal, vagy egy felejthetetlen céges karácsonnyal (CSOPA 2011 <3) vagy egy meghitt baráti estével, ha ez nem az, aminek lennie kéne, hiszen nem is lehet, mert család csak egy van.

- - - - - -
Cézé meghívott, hogy töltsem náluk a karácsonyt, és ez nagyon édes, biztos, hogy nagyon szuper lesz. máskülönben jó eséllyel az albérletben ücsörögnék, gépeznék, meg aludnék. elvégre a karácsony pont ugyanolyan nap, mint a többi.



és különben is, addig még úgy is világvége lesz!

4 nap képekben - és soksok szöveg

 Csütörtökön, bár lett volna dolgom bőven, nem tudtam nemet mondani Mucinak meg Szöszinek, ők pedig mindenképp át akartak jönni iszogatni :P Végül fröccsöztünk este 11ig, és már nagyon ránkfért, nem is tudom, mikor voltunk utoljára együtt mindhárman. Cézi hozott nekünk csokit, meg kürtöskalácsot nekem, szóval ő is nagy lájk volt :D

Pénteken elég fáradt voltam, ennek köszönhetően sikerült benn hagynom az irodában a lakáskulcsom... még szerencse, hogy Létrás itthon volt! Kicsit összepakoltam még, meg főztem bolonyai spagettit, és futottam is ki Imola és Pisti elé a Népligetbe, ahol már Zakkant össze is szedte őket :) Aztán jöttünk hozzám a cuccokat lepakolni (ez látszik a képen)

 A terv a Wörösmarty karácsonyi vásár volt, aztán a Sugar! Shop, de Zakkant mondta, hogy ilyen későn már nem nagyon van nyitva a vásár, minden esetre, szerencsénk volt, még nyitva voltak, de az illatokon és fényeken kívül sokmindent nem jelentett. szokásos nemezkabát, pöttyösbögre.
Elég nagy kerülővel, de legalább várostnévze végigsétáltunk a Deákról a Sugár!ig, de az utcát sosem tudom megjegyezni... a Nagymezőről nyílik, az Operával szemben. a túra során érintettük a József nádor teret, a Liszt Ferenc teret, és végig az Andrássyt persze. hihetetlen, hogy a Sugar!ban utoljára 4 éve, a 18. szülinapomon voltam, de akkor az első boltjukba (Újpestre sokat jártunk). A belvárosi tesó is pont ugyanolyan, csillog, villog, sajnos túl jó képeket nem tudtam csinálni, de azért egy hangulata van. Imoláék kívánsága volt, hogy oda menjünk, szerintem nem bánták meg :))))

ez mérhetetlenül sok gumicukor. Létrás ölne ezért a helyért, de tuti buzisnak tartaná magát ha bemenne :D

 Zakkant válogat :) ez egy egész használható kép a telefonomtól! :D

 Pite estét tartottunk, én a maracuyás málnásra csorgattam a nyálam, isteni finom volt! bár, hozzáteszem, 600.- huf az ára, bááár, amellett, hogy fincsi, tömény is volt, szóval azért nem egy fél falat :)
Utána tömény cukorral a szánkban elindultunk hazafele, Zakkant a nyugati felé, mi pedig már csak hármasban villamosoztunk. Megmutattam hazafele még a Corvint (negyedet, mozit, plázát kívülről) meg a házat ahol az X-faktorosok laknak, meg ahol a Dumaszínházat felveszik, meg a Grundot, ahol a Pál utcai fiúk rohangáltak. hazaérve ettünk a bolonyaimból, és szerencsére mindenki csak dícsérni tudta :D

szombat reggel 8kor keltünk, palacsintát reggeliztünk (Imádlak, Létrás!) aztán elcsászkáltunk kényelmesen a Corvinba nézelődni, vásárolni. a fenti fantasztikus fenyőfadíszt a BUTLERSben lehet beszerezni, egy ezresért, ha esetleg valaki ilyen elmebeteg színbe öltöztetné a karácsonyfáját. vettünk karácsonyi ajándékokat, és főképp nézelődtünk. hazacsámpáztunk lepakolni, aztán mentünk az IKEÁba ahol találkoztunk Zakkanttal.

 szerintem egy 3 órát tölthettünk el az IKEÁban, és iszonyatosan büszke vagyok magamra, hogy semmit se vettem (csak egy bögrét. ami kicsit móka, mert ugye bögremániás vagyok, ezért általában nincs mentség, ha veszek egy újat, de most van, ugyanis ilyen színű még nincs jelenleg egy bögrém van a CC-ben, meg egy nyuszis itthon amit Imoláéktól kaptam, (de azt nem merem mikrózni) plusz a sétálóbögrém, és ez borzasztóan kevés, mert alapból ha már Cézével ketten kávéznánk, akkor Létrás bögréjét kell használni. Na, mostmár van csodaúj bögrém (150.-). többnyire Imola és Pisti vásárolták fel az egész IKEÁt karácsonyi ajándékokat kutatva, és sikeres időtöltés volt, mert a porcukorszóró mintalaptól kezdve a grillező tepsiig mindent megtaláltunk. mindeközben megpihentünk ebédelni (részemről az imádott gyermekmenü sültcsirkével és almával, a képen bal alul) meg odaadtuk egymásnak az ajándékainkat :) én Pistit és Imolát egy képkerettel, benne a legcukibb közös képünkkel leptem meg, Zakkant pedig egy minimal designed mickey egeres bögrét kapott tőlem (de irigyleeeem!! :D) és egy mickey-s képeslapot, remélem örültek neki annyira, amekkora örömmel és szeretettel adtam <3 Én pedig Zakkanttól egy cukker hógömböt kaptam, Imolától pedig egy sk. pompomos könyvjelzőt, de egyenlőre a táskámra kötöttem, mert olyan kis télies, és a színe pont olyan mint a sálamnak ^____^
ikeából hazaértünk, és akkor jött a probléma, hogy Létrás menne el dolgozni 6kor, de mi 4kor indulnánk el, és ugye nálam volt a lakáskulcsa, így ő nem tudta volna bezárni a lakást, így még el kellett rohanni a Corvinba kulcsot másolni (egyébként szombaton mikor betelefonáltam, lett csak biztos, hogy bennhagytam a CC-ben a kulcsom, addig síkideg voltam, mert a mágneses ajtónyitót kb lehetetlen pótolni, és egy vagyon...) szóval Imola édes volt és elkísért, aztán csak úgy rohantunk haza az esőben, hogy végre el tudjunk indulni.
Aztán kiértünk a Gödörhöz Akváriumhoz, könyvfiesztára :) megcsodáltuk a Rukkola standját, meg én még a képregényesre voltam rátapadva, de csak nagyon rövid ideig, mert irtóra aggódtam, hogy nem érünk oda a Kolosy térre ahol Cézével találkoztunk.

BKV jegyspórolási szempontból, meg mert végül is úgyis csak az eső esett  :D  lesétáltunk a Batthyány térről (ezt mikor nevezik át Battyányi-ra?) egészen a Szépvölgyi útig, ami két hévmegálló, szóval nagyjából 3 kilométer, de szerencsétlen Imoláékat nagyon hajtottam mint valami hajcsár, hogy odaérjünk. végül 3 perc késéssel, csuromvizesen, enyhén átfagyva összeszedtük Cézét, aki minden bizonnyal fejjel lefele fogta a google maps-ot, aminek köszönhetően még 2x körbejártuk a biliárdszalont, ahova menni akartunk :D
végül csak 1 óra múlva kaptunk asztalt, addig beültünk a Kolosy téren a mekibe vacsizni. közben Benbe csatlakozott hozzánk, így egész szép kis társaság jött össze, és végül remek volt az este még a soksok sétával együtt is :) 2 órát biliárdoztunk, én a végére már teljesen kifáradtam, de az est fénypontja Pisti volt, aki nagyon derekasan helyt állt (lemosott a pályáról) úgy, hogy állítása szerint 20 éve játszott utoljára :D
a fiúk csaltak. biztos!

aztán visszasétáltunk a Margit hídhoz, és hazavillamosoztunk a Corvin negyedhez. annyira eldumáltuk az estét, hogy mégis rendeltünk pizzát (amit a mekizéskor lemondtunk) és amíg zuhanyoztunk, meg is érkezett. ötletem sincs, mikor aludtunk el, de részemről félig kialudtam magam. annyira imádok a kanapén aludni, és végre legálisan tehettem ezt :D nehéz lesz visszaszokni a saját ágyikómba, bár, ma már Cézé is benne lesz, ez azért sokat nyom a latba :) reggel kávéztunk, reggeliztek Imoláék, aztán útnak engedtem őket a végtelensébe :)
Úgy örülök, hogy itt voltak, de olyan rövid volt a hétvége :( nem baj, megbeszéltük, hogy legközelebb nem karácsonyi shopping túrára jönnek majd, hanem várostnézni, és akkor felmehetünk majd a Várba is éjszaka például :)))))

hol áll a fejem

nem tudom eldönteni, hogy főzzek, mossak, vagy takarítsak?
ezért már 2. napja nem csinálok semmit.
de, legalább Imoláék ajándéka megvan már ^__________^

névnapok

amúgy sem tartom őket, de természetesen mint mindenki, én is nagyon örülök, ha meglepnek vagy felköszöntenek.
ma meglepetés volt, de a CC-ben felköszöntött Szaszák meg a Gábor is, nagyon meglepődtem, kaptam "képeslap" cetlit is, cukik voltak :)
sőt, még Apci is küldött nekem képeslapot e-mailben :))))

lehetne többször is névnapom :P

"A hétvége két véglet"

egész héten  tanultam, készültem rá, hogy Szegedre menjek. pénteken a szabadnapomon hajnalban gyorsan összepakoltam, és uzsgyi. a vonaton tanultam (Alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, meg Hangtant), aztán volt egy klasszikus magyar irodalom előadásom, ami közben vizsgáztam Alk. nyelvészetből (ötös), majd antikvitás előtt/közben vizsgáztam hangtan szemináriumból és előadásból is, így egyidejűleg kétszer húztak meg ugyanabból a tárgyból. majd jan. 11-én változik a helyzet. 

a nap közben még intéztem ideiglenes diákigazolványt a TIKben, aztán este fél7 után végeztünk a görög komédiákkal.

aztán átvillamosoztam a József Attila sugárútra, Timiékhez.

Timi ugye nem is volt otthon, csak a Sosetudom,hogyhívjákLakótársa, meg Gergő, a másik. vele még nem találkoztam eddig, de hihetetlen cuki, rögtön barátnőmmé fogadtam :D ahhoz képest hogy teljesen idegenek voltunk egymásnak, egész este beszélgettünk, meg söröztünk, jó móka volt. Az ő neve a blogon valószínűleg Cicafiú lesz :D 

hajnalban még egyszer átolvastam a Nyelvészeti filológia anyagom, majd 8ra beértem a BTK-ra vizsgázni. mindezt követte 9 órányi bevezetés az irodalomtudományba.

közben ebédszünetben találkoztam Hóddal, meg Beával a Dóm téren, a karácsonyi vásárban. hoztak nekem a Tündérkonyháról ebédet, mert már lusták lettek volna ott megvárni, így a 20 centis hóban forraltboroztunk a város közepén. 

kicsit korábban leléptem az órámról, mert még Fitossal kellett találkoznom, naívan tőlem várta a jegyzetet, de majd csak összehozzuk. a vonat a 30 centis hó ellenére és a még mindig tartó hóvihar miatt sem késett, így este 7kor találkoztam Szöszivel a Kökinél.

vettünk két üveg bort, aztán átjöttünk hozzám, úgy volt, itt is alszik, ebből az lett, hogy hajnali fél7 után Szöszi inkább mégis csak hazament, és csak akkor jöttem rá, hogy 24 órája ébren vagyok, és mindeközben mennyi minden történt.

az egyetlen, ami zavar, hogy Cézét 1 hete nem láttam, és ő igazán férfiasan és érzelmesen inkább a számítógép előtt ül és játszik a nap 24 órájában, a hét minden napján, mintsem hogy velem találkozzon. még szerencse, hogy betegszabin van, úgyhogy ezt még keddig meg is teheti, én meg elhatároztam, hogy nem töröm magam feleslegesen. csak hát nyilván, borzasztóan fontos és értékes embernek érzem magam ilyenkor.

na mindegy. erről ennyit.

Okmányiroda level 942.

minden egy korábbi bejegyzéssel kezdődött  (amit most nem találok, hogy hivatkozzak rá, így esélyes, hogy meg se írtam, szóval..)

ott kezdődött a kapcsolatom az okmányirodával, hogy szeptemberben kiderült, a diákigazolvány igényléshez szükséges egy Nemzeti Egységes Kártya (NEK) adatlap. itt megjegyzem, hogy az adatlap csak egy A4es papírfecni a képemmel, nevemmel, születési adataimmal ellátva, NEKről, tehát tényleges kártyáról szó sincs, nem is létezik. szóval, a diákigazolványt csak NEK adatlappal lehet igényelni, ezt a bonyolult dokumentumot pedig csak az okmányiroda állíthatja ki. országosan, bármelyik, lényegtelen, hol élsz.
minden ismerősöm mesélte, hogy pár percet vesz igénybe, és valóban. de eljutni odáig, na az nem vicces.

kezdjük ott, hogy hazautaztam még szeptemberben Veresre, mondván, vidék, biztos előbb sorrakerülök, mint Pesten. oké, zárás előtt 1 órával érkeztem, de ha korábban mentem volna se lett volna hatékonyabb, ugyanis a recepción kiröhögtek, hogy én csak úgy oda akartam menni sorszámot húzni aztán azt szorongatva várni, hogy hívjanak, ugyanis neten lehet időpontot kérni, minden reggel elkezdenek özönleni az időpontos ügyfelek, majd ha azok elfogynak, akkor tudnak adni sorszámot, illetve, minden reggel nyitáskor, mikor látják, hány online foglalás volt a napra. jeleztem, hogy akkor én most másnapra tudok-e időpontot kérni, majd ismét kiröhögtek. hazajöttem Pestre, és a neten szembesültem vele, hogy az ország összes okmányirodájában legalább 1 hónapra nincs időpont, továbbá nincs olyan menüpont a foglalásnál, hogy NEK adatlapot csináltatnék. egyszerűen, nincs.
hisztiztem pár napot, majd bepróbálkoztam egy délelőtti időpontban a Bakáts téren lévő 9. kerületi okmányirodában, ahol a Bunkó néni a recepción kiröhögött, hogy 3ig az online foglalások jönnek, 3kor LEHET SORSZÁMOT HÚZNI. délben nem tudtam sorszámot kérni 3 utánra...
visszamentem 3 előtt, már sor állt a sorszámosztónál, ami elé bevágódott egy biztonsági őr, hogy nehogy valaki bátorkodjon 3 előtt nyomkodni a gombokat, majd 3 után tíz perccel arrébb állt, és sikerült a 2. sorszámot megkapnom a NEK dologhoz. akik személyi igazolványt akartak, azoknak a 3. embernél ELFOGYOTT A SORSZÁM, és a Bunkó néni azt mondta, "hát, vagy lesz később, vagy nem." aznap még 3 órán át nyitva volt az okmányiroda, ez alapján jogosan hihetjük, hogy du. 3 és 6 kötött mindössze 2 személyi igazolványt intéztek. az idő nagy részét tudom ám, mivel töltötték, mert ott mindenki beszélget mindenkivel, és két ügyfél között elmegy a pulttól a konyhába. ugye, már mondtam, NEK fronton enyém volt a 2. sorszám. az elsőt 15:40kor hívták, addig malmoztak, majd elromlott a sorszámhívó gép, így a nő kiüvöltött, hogy menjen oda akárki, így lecsúsztam a 4. helyre, de az ügyintézés valóban 2 perc volt.
arról a képről ne beszéljünk, amit ezután a procedúra után csináltak rólam. a világ legdühösebb diákja leszek 3 évig, az biztos.
_____________________________

majd eljött a mai nap, amit már nem tudtam megúszni, ugyanis okt. 17-én lejárt a személyim, így muszáj volt visszamerészkedni a szabadnapomon a Bakáts térre.
sejtettem, mire számíthatok: nem dolgozó munkatársakra, meg délutáni sorszámharcra. minden esetre, mikor Cézé elindult tőlem dolgozni fél11-kor, a biztonság kedvéért vele mentem, hátha csoda történik, és részben történt is.

beérve rögtön szívizomgörcsöt kaptam, mert ugyanaz a Bunkó néni volt a recepción. a kíváncsiság kedvéért megnyomtam a sorszámosztó gépet, ami jelezte, hogy elfogyott a sorszám. meglepő.
gondoltam, azért megkérdem a Bunkó nénit, hogy jól sejtem-e, hogy majd csak du. 3tól lehet verekedni az egyébként teljesen mindegy hogy hányas sorszámokért (bár azért féltem, mert szeptemberben már a harmadik embernek se jutott...) és hát a párbeszéd így zajlott:
-Jól sejtem, hogy sajnos csak 3 után lesz sorszám?
-mit szeretne intézni?
-személyigazolványt igényelnék.
-mi történt?
(egyébként nem mindegy???)-lejárt.
-mikor?
-háát sajnos már nagyon régen...
-?
-úgy másfél hónapja.
-jaa, már azt hittem, egy éve legalább... (??????) érvényes jogosítvánnyal, útlevéllel rendelkezik? (ÚGYNÉZEKKI???)
-nem, sajnos nincs semmi.
-hát, holnap akkor tessék reggelre jönni, hátha (HÁTHA) kap sorszámot, ez az egy nap akkor már nem számít. (ANYÁDAT. neked talán nem, te holnap is ott fogsz ülni.)
-persze, az már mindegy, csak mára sikerült szabadnapot kapnom, ezért se tudtam eddig jönni.
-jajj, hát akkor már reggel 8:30kor itt kellett volna toporogni!
-de nem toporogtam :)
-(körülnéz a váróban, ahol NÉGY ember ül)... tessék, itt egy üres csekk, 1500 forintot kell befizetni itt mellettünk a postán. utána jöjjön vissza, maga lesz a harmadik. (értsétek ezalatt, soron kívül, sorszám nélkül, a Bunkó néni kitalálta, hogy majd akkor én fogok következni!!!)
-hm, köszönöm szépen, és a csekket hogyan töltsem ki? (úgy nézek én ki, most komolyan? ciki, de sosem töltöttem ki üres csekket...)
A Bunkó néni erre megmutatta a csekk hátulját, gondolom arra utalt, hogy rá van írva, megköszöntem, aztán visszasétáltam a Mester utcához felvenni készpénzt, be a postára, ott csekket kitöltöttem, kifizettem, visszasiettem a Bunkó nénihez, nehogy meggondolja magát.
lobogtattam a befizetett csekket, körülnézett, mondta, hogy az a fiatal gyerek az első, a kopaszabb úriember pedig a második, utánuk jövök majd én, csüccs le.
boldog voltam, és végig azon gondolkoztam, mi lelhette a Bunkó nénit. aztán rájöttem, hogy semmi, mert belépett egy 90 körülni néni, bottal, bojtoskabátban, nyomkodta a gépet, de hát sorszám nincs, odament a Bunkó nénihez. Bunkó néni pedig nevéhez híven lecseszte, miért ilyenkor jön, online kell időpontot foglalni, különben is, ha van érvényes útlevele, minek akar ő személyit csináltatni, igazolja magát azzal, és elhangzott a kedvenc mondata is amit sokszor hallottam tőle, ORSZÁGOSAN BÁRHOL MEG LEHET CSINÁLTATNI. nyilván a néni Veszprémből jött a Bakáts térre, és véletlen se azért, mert ott lakik... persze, én tényleg kakukktojás vagyok mert közöm sincs a kerülethez, kicsit szégyelltem is magam, mert a Bunkó néni jól elhajtotta a nénikét, hogy majd egyszer jöjjön vissza reggelre sorszámért, de a legjobb, ha nem is akar személyit.

Feltűnt, hogy az első számú gyerek előtt nincs senki a személyivel foglalkozó ablaknál. negyed óra múlva hívták az elsőt, 5 perc alatt lerendezték. megkönnyebbültem, hogy nosza, elkezdtek dolgozni, de aztán fél órán át ezt a kép tárult elém:

A fejét fogó fiatalember volt a második. az előtte lévő üres ablak pedig az, ahol a személyi igazolványt csinálják. illetve, jól láthatóan nem csinálják. az első ügyfél után bejött egy fiatalabb nő, bement a pult mögé, körbepuszilt mindenkit, megköszönte, hogy itt lehetett (gondolom, szakmai gyakorlaton) majd a mi ablakunknál ülő nőt elvitte valahova, gondolom, ebédeltek. addig mi türelmesen vártunk, Bunkó néni pedig ismét elhajtott valakit, ezesetben egy fiatalabb lányt akinek egy 1 év körüli kisfiú csüngött a karján.
egy kényelmes ebédidőnyi idő elteltével a nő visszajött, a srác nagyon laza volt, még poénkodott vele is és a mellette ülő nénivel is, de még így is, 5 perc alatt végeztek. imádkoztam, hogy ne jöjjön valami dessert idő, vagy uzsonna, mert ha megint eltűnik nekem fél órára, lehet, hogy rájuk gyújtom az aktákat amiket tologatni szoktak előszeretettel, de mázlim volt, szólította a harmadik embert, engem.
5 perc volt szintén a dolog, a fényképezésnél nem szólt, hogy épp fényképez, pedig megköszöntem volna, illetve amíg töltögette a papírokat, azon gondolkoztam, majd kifele menet jó hangosan megköszönöm Bunkó néninek a kedves segítségét (tényleg megmentette a napomat!!!) hátha annyira jó kedve lesz tőle, hogy a nap további részében mással is kedves lesz, nem csak velem.
a személyim kb 1 hónap múlva lesz kész, telefonáljak oda, és napközben soron kívül (megnézem én azt..) átvehető. hurrá. a telefon is vicces lesz, mert nem szokásuk felvenni nyilván. 2 percen át hallgattam, ahogy valahol cseng a telefon, majd Bunkó néni a pult mögül kiordított, hogy ÉN VAGYOK AZ, ERZSI, FELVEHETED, és erre a csörgés megszűnt. már bocsánat, de basszák meg.
a képpel elégedett vagyok, igazolványhoz képest.

bár, szomorú, hogy most örülök neki, de harminc évesen meg majd arra fog emlékeztetni, milyen szép voltam, mikor 22 voltam :D de adja ég, hogy majd harminc évesen is úgy nézzek ki, mint egy 16 éves :D

ha már ott voltam, gondoltam rápróbálkozok az elektromos ügyfélkapu lehetőségén, így elkaptam egy mosolygós nénit, aki az ottlétem 1 órája alatt semmit se csinált, csak mosolyogva járkált.
-elnézést, érdeklődhetnék az ügyfélkapuval kapcsolatban? ugye, azt személyesen is lehet igényelni? (azt tudom, hogy ha online igényelsz, BE KELL MENNI SZEMÉLYESEN aláírni valamit, tiszta logikus!)
-persze, hogyne!
-nem tudom, van-e még sorszám? (itt jegyezném meg, hogy amíg ott voltam, végig üresen állt az ÜGYFÉLKAPU ÜGYINTÉZÉS feliratú ablak)
-meg kell nézni, de ha nincs, az sem gond, megoldjuk! (MEGOLDJUK...)
(a vicc kedvéért megnyomtam a gombot) -nahát, azt írja, elfogyott.
---- itt felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy az ablak végig üres volt, de sorszámot nem lehetett kérni. így ha csak ezért mentem volna, biztos ideggörcsöt kapok, hogy ügyintéző nincs a helyén, és sorszám sincs, mintha baromi elfoglalt lenne negyven várakozóval -----
-nem baj, máris (MÁRIS) szólok a kollégának, és jön!
két perc múlva megjelent ismét a Mosolygós
-szóltam neki, foglaljon helyet addig az ablaknál, máris (MÁRIS) jön.

innentől számítva további harminc percet üldögéltem, egy üres ablak előtt, a többi ember meg nyilván idiótának nézett. majd megjött a néni, aki elnézést kért, de épp mikor szólt neki a Mosolygós, akkor kezdte el az ebédjét fogyasztani, és már nem akarta otthagyni. (nehogy féljen egyedül!)

az ügyfélkapus regisztrációm abból állt, hogy elémtolt egy papírfecnit, kérte, írjam fel a mail címem, meg egy azonosító nevet (ezt már nem tette hozzá, hogy azt az azonosítót, amivel az ügyfélkaput használni kívánom. nyilván, nem vagyok idióta, de ha egy 50 éves embernek ezt mondták volna, biztos nem érti......)
felírtam a cetlire, majd bepötyögte, monitort odafordítva megkérdezte, helyesen írta-e be? mondtam, hogy igen, kezembe adott egy papírfecnit ami gondolom, az igénylésem igazolja, két példány, aláírtam, kész is.
itthon már várt is a mail címemen egy automata levél az első belépéshez szükséges jelszavammal.

beléptem, és feltárult előttem 70 részemre teljesen használhatatlan menüpont. minden esetre, ha érdeklődnék a NEHÉZFÉMKERESKEDELMI ÜGYINTÉZÉS iránt, vagy a GYORSÍTOTT SZABADALMAZTATÁS  (nem szavadalom?! na mindegy...) szóval ha ez érdekelne, akkor tudnék ügyet intézni a kanapén fekve. igazából, ez is hazugság, mert ez csak gyorsítja szerintük a folyamatot, hogy itthon kitöltöm az adataim, majd befáradok az okmányirodába elintézni a dolgom.
minden esetre, ha ne adj isten, szavazni szeretnék a jövőben, akkor majd így tudok regisztrálni, mert az biztos, hogy ha ezért is be kéne mennem az okmányirodába, teljesen tuti, hogy nem szavaznék.

egyébként, csak két órát töltöttem az okmányirodában, és ebből az ügyintézésem 2x5 perc volt, és összesen két ember volt előttem.

:D

igazából, akár félre is lehetne érteni, mikor jön át Cézi, és a dohányzóasztalomon egy cetli hever, amin csak egy telefonszám van, egy számára ismeretlen férfi név, illetve egy utca, házszám. :D

na mindegy, ő fog engem befogadni Szegeden a hétvégére, hurrá, megint megúszom a kolit!
Social media for president!

költség.hatékonyság

van egy fantörpikus programom (juj, ma a hülye szavak napja van...) szóval, az egyik kedvenc android appom a Koin. gyakorlatilag bevétel-kiadás könyvelésről szól, szép felülete van, és könnyen kezelhető, 2 gombnyomással lehet hozzáadni hogy épp mire szórom el a pénzem.

ez alapján, november 10 és december 1 között a költekezésem:

51% lakbér
17% élelmiszer
12% utazás (ez csak és kizárólag Szegedet jelenti)
8% közlekedés (ez pedig csak és kizárólag bkv tömbjegyeket jelent)
5% dohánytermék
2% alkohol
2% gyorskaja
1% egyéb (már nem emlékszem, de talán a hajfestékem)
1% ruházat (egy sapit vettem csak)
1% ajándék (Imolának és Pistinek)

megnyugtató, hogy csak kétszer többet költöttem alkoholra, mint ruhára. :D

egyébként bármilyen kategóriát szabadon hozzálehet adni, és cimkézni is lehet minden pénzmozgást (bevétel, kiadás). cimkézni meg imádok. ez alapján látom, hogy leggyakrabban a legközelebbi, ámbár drága boltban vásároltam, meg a matchban, ahova csak borért szoktam járni :D

fáradtság fail

"kicsit szétszórtnak tűnsz" - mondta Lackó, mikor a hívás fogadás helyett egy laza csuklómozdulttal rányomtam arra a gombra, amivel kiloggoltam magam a telefonos hálózatról.

és ő még nem is tudta, hogy tegnap este mikor hazaértem, a kapu mágnescsippes érzékelőjén a munkahelyi  beléptetőkártyák egyikét huzogattam várva, hogy nyíljon az ajtó, majd a lépcsőházba érve a mindig nyitva lévő ajtót próbáltam meg a lakáskulccsal kinyitni. sose nyitottam még azt ki kulccsal. nem is szokták a lakók zárni. nincs is hozzá kulcsom.

szóval, csak ennyire.

hisztéria és fabula

tegnap elkezdtem írni egy (újabb) beadandót, a héten az utolsót, majd gyorsan el kellett rohannom, mert a Svájciék (Bencével a pocakban) mennek haza Svájcba (iszonyatosan furcsa, hogy nekik már ez a Haza O_O) viszont most itthon összeházasodtak, szóval ezentúl ők lesznek a Tokajiék, a két toronymagas srác pedig végre egyedülállóan élvezheti majd a blogomban a Svájci megnevezést.

szóval, Aloe, két sör, aztán rohanás haza, éjfél körül már ágyban fetrengés. reggel megint fejfájásra keltem az elmúlt 1 hónap tanulsága, hogy mostmár teljesen biztos, hogy nem bírom a szeszt újabban O_O

ma zombi üzemmódban dolgoztam, rengeteg volt a hívás és mégtöbb az idióta hülye. aztán rohanás haza írni egy borzasztó hülyeséget beadandó címen (az Egri Csillagokban két Tinódi idézet van, az egyiket nem is ő írta, miért nem is írhatta volna ő?) de Létrás aludt, mikor hazaértem, és nem volt net, én meg nem tudtam újraindítani (mert nála van a router) így kicsit megkésve, most mély levegőt véve egyszusszra megírom ezt a vackot, és a héten kivégeztem minden kötelezőt.
azért, a mostanihoz elég nagy lelkierőt ad, hogy szerintem se lett túl rossz a Kutya etimológiája, de az végképp nagy szó, hogy Cézé szerint zseniálisan jó, és biztos plágium és nem is én írtam. pedig de, és ezt imádom. ő a legnagyobb kritikusom, 100 irományomból mondjuk 90 nem tetszik neki, bár a szakdolgozatomról is nagyon elismerően vélekedett. nem is véletlen, zseniális, mint a mostani etimológia is, de nem elég, ha én tudom, mindig az a fontos, hogy mások mit mondanak. (a szakdolgozatom többek között Létrás is olvasta, aki szerint ki kéne adni könyvben, de minimum egy hvg kiadványban :D)

huhh.

még holnap meló, aztán minden szociális hiányosságot pótolni kéne, már holnap estére is két helyre ígérkeztem el, és akkor még Cézét nem számoltam bele.

hun, szkíta, hettita nyelrokonság

igazából a magyarok hettiták, de ne szóljatok senkinek, nehogy kiderüljön.

minden esetre, hun nyelven, szkítául kutha az a szó, ami nálunk kutya.
ami pedig nálunk kuvasz, a legősibb magyarfajtának nevezett kutya, na, hát az a hettitáknál (kuwas) a kutyát jelenti. tehát, a mi ősmagyar kutyánk volt a hettiták kutyája. A KUTYA.

szép dolog a nyelvészeti filológia, meg a kutya szó etimológiája, de soha többet nem vagyok hajlandó a témakörben beadandót írni, azt hiszem.

éjfél van máris. holnap meg nagyon sötét hajnalban kelés, munka után meg vár még egy beadandó, és egy búcsúbuli is. szép lesz.

nincsenek szavak

kommunikációt tanultam. mindig, mindenhol azt sulykolták belénk, hogy a molylepkék életéről is képesek vagyunk, képesnek kell lennünk 4000 oldalt írni, és a párnahuzat bolyhosodásáról is kell tudni hat órán át folyamatosan, megakadás nélkül beszélni. ezt a képességünket többen, sikeresen prezentáltuk jópár beadandónál, illetve szóbeli számonkérésen egyaránt. én remekül tudok általában a semmiről sokat írni élvezhetően, olvasható formában (erre a lehető legjobb példa a blogom!)
sőt, ehhez  99%-ban még csak meg sem kell erőltetni magamat (erre meg a legjobb példa a szakdolgozatom, ami nagyon nagyon rövid idő alatt íródott, az utolsó 12 órában pedig együltő helyemben írtam 15 oldalt megakadás nélkül.

erre, most már az egyik beadandóm tervezésénél is meginogtam már... egyszerűen, ötletem sincs, hogy fogok én több oldalt írni a KUTYA szó eredetéről, arról már nem is beszélve, hogy gyakorlatilag a kötelezően felhasználható irodalmamból  csak kettőt találtam meg eddig a neten.
az igazi probléma az, hogy a kutya szó a kut-ból ered (lágyabban kuty) ami igazából hangutánzó szó, a kutyu(li), illetve a kuku ugatást utánzó szavaiból származtatik. MI A KUTYAFRÁSZT FOGOK ÉN ERRŐL HOSSZÚ HOSSZÚ OLDALAKBAN MESÉLNI?!
pénteki leadási határidővel, meg egy másik, hasonlóan aljas beadandóval a hátamon...

kommentár nélkül

hiszti van.
minden hétköznap tök sötétben kelek, 4.40 körül, és ezt olykor megspékelem egy szombati Szegeddel, ami 4 órai kelést jelent. amikor meg nem egyetemre megyek, akkor a szombat munkanap, tehát szintén 4.40...

"Aludjunk vagy száz évet csöndben át"

(mondjuk, az mókás, hogy ha a fenti mondatot beírod Google-be (ami a kedvenc Tóth Árpád versemből származik) akkor az első helyen a korábbi blogom egyik bejegyzését hozza ki amit Hejusznak írtam, és csak másodikként Tóth Árpádot... :D)

drága idő

kevés van belőle.

a hétvégén szinte semmit sem csináltam. najó, voltam Szegeden, és 8 órán át filozófiát hallgattam.
érdekes, hogy többnyire képes vagyok 8 órán át ugyanarra a tantárgyra fókuszálni, de biztos hozzátartozik az is, hogy ha már utazom 5 órát, akkor legalább értelme is legyen. vagy, csak öregszem.
a fősulin (és most Jusztin például ezt ne olvassa el :D) az óráim javarészét nem az anyagra koncentrálva töltöttem. a gyakorlatokon még mondjuk 70%ban figyeltem, míg az előadások 95 százalékában többnyire olvastam valami könyvet, flippereztem vagy neteztem Tündérkén, vagy Mucival játszottunk a telefonunkon, vagy az általunk kitalált, Metropol-os hibakeresős játékot játszottuk a szaktársaimmal. ha egyáltalán ott voltam. az utolsó tanévben volt egy füzetem, amit 1 hét után elhagytam valahol, és nem túlzottan hiányzott a felkészülésekkor. a két darab szóbeli vizsgámon és záróvizsgáimon kívül nem emlékszem olyanra, amire ne vittem volna magammal puskát (ez persze mind hazugság, és életem végéig le fogom tagadni). minden esetre, nem kellett túlzottan megerőltetni magamat a suli elvégzéséhez. voltak persze borzasztóan nehéz, unalmas vagy felesleges tárgyaim, amikből ma sem tudok egy szót se felidézni, (gazdasági alap, csak hogy egyet mondjak) és nem is igazán tudom, hogy sikerült ezeket teljesíteni. az biztos, hogy nem megfeszített tanulással.
és amiért ezt az egészet leírtam... a mostani vizsgaidőszakban valahogy eszembe se jut az, hogy majd bármiből puskázni fogok. furcsa. felnőttem?

A filozófiát egyébként nagyon élveztem, persze az agyam és a szervezetem a 7. órában már nagyon erőltette a koncentrációt, pedig tényleg érdekelt a dolog. Az egyetlen, ami gondom, az az érzés, hogy nem kötelező a részvét, és ezeket a kanapén fekve is el tudnám olvasni... én sajnos az a fajta vagyok, akinek kell az, hogy valami kötelező legyen, különben nem túl szívesen csinálja meg, még akkor se, ha élvezi. ez a probléma a levelezővel.

meg persze a sok sok idő ami elmegy erre. szombat este visszaérve Pestre Cézé elémjött (még szerencséje, mert viccből nekem azt hazudta, hogy lemondja a talit. ezúton is üzenem, hogy még mindig nem nevetek) aztán elkísért nagybevásárolni kaját itthonra, átmentünk hozzá, ott aludtam (délig), aztán este hazakúsztam.
és beadandókat kellene gyártanom sorozatban, de ma már biztos, hogy nem...

black friday

a tudatlanabbaknak elárulom, hogy ez nem gyásznap, hanem az államokból indult vásárlási-láz nap.

minden esetre, nem erről akartam írni közvetlen, csak gondoltam megmagyarázom a címet.

a világon kevés dolgot imádok annyira, mint a hihetetlenronda bankkártyám. imádok kártyával fizetni, és fel vagyok háborodva, ha valahol nem tudok. sajnos az egyik kedvenc kisboltomban amiben olyan marha jófej az eladó srác, és a ház előtt van, pont nem lehet kártyázni, de szép lassan ráveszem őket, mint ahogy nemsokára majd árulják a kedvemért a kedvencolcsóboromat. :D

minden esetre, az biztos, hogy nagyon nagyon kevés készpénzt tartok kézben (miért nem kézpénz?!), általában még valahonnét marad nálam x összeg kp-ban, és ha nem tudok kártyával fizetni, abból fogyasztok.  nem is szeretem a készpénzt, de ez biztos összefügg azzal is, hogy egész félelmetes volt egész nyáron úgy hazajárni az étteremből hajnal 2-4 körül a 9. kerületben sétálgatva, hogy sok esetben 30.000 forint körüli kp volt nálam (ugye váltópénz, senki se nézzen ennyire gazdagnak :D) és a pénztárcámat se lehetett becsukni a sok pénztől (bár sose legyen nagyobb gondom) még szét is szakadt a brifkóm itt-ott.
szerintem nagyjából azóta, hogy napi százezrek mentek át a kezemen, tartózkodom a kápétól.

és persze a bankkártya másik hatalmas előnye... az egyik legjobb érzés a világon egy pihe puha tökéletes, meleg pokróc alatt elnyúlva a kanapén vonatjegyet, ruhát, karácsonyiajándékot, kiskutyafarkát vásárolni :)

PÉNTEK!!!

ma délután/este semmi sem tudja elrontani a kedvem :)))))

bár, azt kicsit sajnálom, hogy Cézivel mégse találkozunk este, de érthető indokai vannak, 20:00ig dolgozik a világvégén, én meg elvileg holnap Szeged miatt 4 körül kelek...

minden esetre, azért vigyorogva jöttem haza, és ennek egyetlen egy oka van: péntek!
még hazafele nézelődtem is kabátügyben (pedig utálok, egyedül meg végképp) aztán vásároltam is kaját holnapra, meg almát mert már megint csak úgy elfogyott egy kiló, hihetetlen, mennyi almát ettem az elmúlt másfél hónapban!!! :D
a jókedvemre megjutalmaztam magam egy zacskó csipsszel, meg vettem még némi ezt-azt.

most meg szokásos utazásszervezés van holnapra, aztán megeszek mondjuk másfél kiló sültkrumplit (egész héten krumpli láz volt O_O) sorozatnézés, Voice, semmi extra, csak péntek este. nem is baj, hogy ma nem iszom, elvégre a héten 3 napon ittam az ötből... :D

az egyetlen, ami képes gondolkodóba ejteni, hogy megéri-e nekem egy olyan óra miatt (filozófia ea.) utazni 5 órát, 4000 forintért, amin nem is kötelező a részvét?
de a múltheti szociológia sem volt kötelező, nem is tanultunk rajta gyakorlatilag semmit 8 óra alatt, de mégis jól éreztem magam, és egy olyan élmény volt, ami most biztos hiányozna, ha nem tudnék rá vigyorogva visszagondolni...
drága dolog ez az élményszerzés! ennyiből másodmagammal elmegyek moziba. vagy ha ügyes vagyok, egy hétig iszom. vagy veszek egy téli csizmát... hm. na mindegy, azért egyetemre járni jó, csak kicsit szívesebben járnék, ha ez a járás nem kerülne pénzbe, és időbe. :P

változatos étrend

hétfő óta a termés, biztos, hogy hiányos, de:
fél üveg rozé Mucival
rizs, pörkölt,
egy c vitamin
rizs, pörkölt,
egy c vitamin
mirelit fasírtos házi hamburger
két doboz sör Hóddal
sajtos rúd
egy c vitamin
mirelit fasírtos házi hamburger
(előbbi ismételve háromszor)
egy c vitamin
fél üveg száraz fehérbor Mucival
két alma
egy energiaital
kevés alvással töltött óra
háromszoros túlóra.

és még csak csütörtök van.
de nem baj, kispéntek! holnap végre Cézé, (a változatosság kedvéért mondjuk, csak hogy a terméshez is hozzátegyem, vszínűleg beiktatunk egy alkohollal történő szülinapünneplést), szombaton meg szegedi túra, egyetem. vasárnap aludni fogok, és filmetnézni a pihe-puha pokrócom alatt. mert én azt mondtam.

beadandót írni meg tanulni majd akkor, ha már nagyon muszáj. meg ha az egyik tanár végre válaszol a mail-emre, és ad a beadandómhoz témát...

pihe-puha

ma egész álló nap semmi másra sem vágytam, csak hogy hazaérve, forró teával a kezemben, 4 takaró alatt édesen Floppy Filippínóhoz bújva sorozatot nézzek.

és milyen szerencsés vagyok, hogy ezt mind meg is tehetem, ugyan ára van, majd cserébe hajnalban kitalálom, hogy mit eszem majd ebédre :D

egyébként, csak hogy valamiről szóljon is ez a bejegyzés, a Terápiát fogom nézni. mert mindenkire ráfér.

mégsem

korábban fejtegettem a témakört, hogy öregszem, mert egy üveg bor után is borzasztó fejfájással ébredek, de tegnap megittam FÉL üveggel, ugyanabból, és ma megint nagyon fájt a fejem reggel, de hát ennyi bornak nem kellene másnaposságot okozni, aztán rájöttem, hogy most ugyanazt a rozét ittuk Mucival, mint az előző alkalommal, szóval ez volt az ok, és nem a korom!

ennek örömére a biztonság kedvéért, holnap Hóddal sörözni fogunk, annak örömére, hogy velem ellentétben, ő most már hihetetlenül öreg. :D

Értékes emberekkel vagyok körülvéve, értékes az élet.

egy nagyon nagyon nagyon (értsd: borzasztóan) fontos és számomra kedves ismerősöm írt nekem, ebből származik alant az idézet, természetesen név nélkül. szeretem, hogy vannak ilyen emberek az életemben. szeretem, hogy anélkül, hogy tudnák, meghatározzák az életemet. ez olyan, ami szerintem mindenki szemében értékes lehet, ezért osztom meg a részletet. köszönöm Neked, hogy vagy, és olyan vagy, amilyen, és köszönöm nektek is, ha elolvassátok Őt.

"
van ennek a külföldre költözésnek egy dinamikája, amit egyébként nem érzékel mindenki, mert - most csúnya dolgot fogok mondani, de az igazság dolga nem az, hogy szép legyík - ez kizárólag intelligenciától és szellemi állapottól, ha úgy tetszik, tudati szinttől függ. az, akinek a magyar nyelv annyit jelent, hogy tud vele kérni egy Jégert a csapostól, meg el tudja magát káromkodni, ha a négyeshatoson a lábára hágnak, a kultúra meg a csigatévénél megáll, annak nyilván teljesen mindegy, hogy hol van. 

aki ennél picit cizelláltabban éli meg az őt körülvevő, és rá folyamatosan ható világot, önnönmagát a világban (ez nagy luxus ám! nagyon kevesen engedik meg maguknak: föltenni a kérdést, kicsoda vagyok én?), annak azért finoman szólva is kalandos. mert idegenben a "ki vagyok én?" kérdéskör rezgésszintje úgy erősödik föl, hogy teljesen átrendezi az embert. ha lehet így mondanom: megRENDíti - ebben benne van, hogy utána REND lesz, és én, tyúkszaros kis életem kevésnyi tapasztalata alapján meg merem kockáztatni, ez a költözés (bármilyen mozgás, változás, aka. földre születés!) elemi lényege.
egész más nézőpontból nézel mindenre. döbbenetes élmény.

na, akkor neked elárulom, hogy ez itten a világ utolsó kommunista országa, csak ugye fogyasztói társad-a-lomba csomagolva, mer' ez mostan a divat világszerte. ezt nem rosszból mondom, csak tényként. olyan szinten homogenizált a társad-a-lom, hogy néha tényleg olyan, mint egy falanszter. az arcok ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan ruhákban járnak (mert azt lehet kapni a Hennes és Mauritzban), ugyanazokat a szavakat mondják (én még nyelvet nem láttam, aminek ennyire nincsenek árnyalatai), ugyanazt zabálják, ugyanazt isszák. egészen elképesztő.
azt szoktam mondani, hogy amíg ez a retek világ van, ez a fogyasztói baromság, hogy azt is lenyomod a torkodon, amit sose akartál, mert már azt sem tudod, mit akarsz, mások viszont megmondják készséggel, szóval addig ez a legjobb rezervátum a világon. még talán Svájc ilyen. dögunalom, lehet dolgozni, kevés munkaórát, lehet akkora bért kapni érte, hogy talicskával nem lehet hazavinni, és lehet elkölteni minden ostobaságra.
az az egy szerencse, hogy az ország nagyon szép.
és még az is a szerencse, hogy ugye a belső utazás szempontjából tulajdonképp édesmindegy, hova MENTÉL EL, mindenképp más lesz a nézőpont.

még mielőtt félreértenél. én NAGYON hálás vagyok Norvégiának, anyámnak gyakorlatilag az életét mentette meg, az én életem átformálásához pedig megadta, megadja a lehetőséget, Norvégia nélkül felteszem, sosem jutottam volna el odáig, ahol most vagyok. (és még mindig nem vagyok sehol!)

"

D.I.Y. ömlengés

hirtelenjében feltámadt a hangulatom némi D.I.Y. mókához (Do It Yourself) ilyenkor szívem szerint egylevegővel festenék fecskéket a falra, szívecskéket a függönyre, fali képet krumplinyomdával, vagy ha nem lennék ilyen lusta, lemennék gesztenyét gyűjteni valami cuki asztaldíszhez (már ha a lustaság mellett, mondjuk tudnám, merre van errefelé gesztenye...) de ilyenkor persze semmi alapanyag nincs itthon...

szóval, a hirtelen jött kreativitást jelenleg kiélem a hűtőszekrény ajtaján, nem is rossz ötlet, mert múlthéten vettem a McDonaldsban 200 forintért mágneses üzengetőt (amivel a Ronald McDonald alapítványt támogattam, hogy a gyermekkorházak közelében több ingyenes lakás legyen a családoknak)
és rájöttem, hogy ebből az üzengetőből ki tudom rakni azt, hogy KÉRLEK MOSOGASS EL, KÖSZÖNÖM, SZERETLEK

Létrás biztos értékelni fogna ^___^

Emlékszel még, ugye?

Emlékszel, mikor a szél kócosra szedte a hajunk, és összerúgtuk a dorkónkat, amik séta közben egymásnak vágták azt a sok követ? Emlékszel, mikor szembe jöttél, és láttál, és már én is láttalak? Emlékszel, hogy hányszor meglökött az éjszaka egy üveg bor társaságában, és hogy télen sosem volt hideg, nyáron meg mindig esett az eső? Hogy sosem kellett futni a villamoshoz? Hogy mindegy volt, hogy mikor érünk oda, ahova mentünk? Hogy az éjjel-nappaliban mindig lehetett kapni alkoholt? Hogy a felhők mindig úgy bolyongtak az égen, hogy aztán mégis egymásra találtak? Emlékszel, hányszor bántottuk egymást, anomáliaként, titokban?

Csak, gondoltam megkérdezem.

_________________________________________________



Nem igazán idevág, csak erről meg most eszembe jutott ez a szám, meg Gaspi. Sokszor bántottuk egymást, miközben ezt a számot hallgattuk.
Elmentek a régi barátok, s nem jönnek soha vissza ma már... de keresd meg a lányt, tudom hogy megtalálod, kicsit haragszik ugyan rád, de azért visszavár...
ilyen ez a barátság dolog.

Egyetemi Ki Kicsoda?

végre a hétvégén tudtam kicsit pihenni, meg kötelező köröket futni, bevásárlás, pakolás, minimális emberi kapcsolatok ápolása... bár ez utóbbi pénteken kudarcba fulladt, mert a II. Judit Szeánszot utolsó pillanatban lemondtam az érdeklődés hiánya miatt, két három emberrel meg nem lett volna igazán érdemes, főleg, hogy jó kis vendéglátó módjára sütni akartam nasit, meg minden földi jót, de pénteken amúgy is épp olyan kedvem volt, hogy két ember kedvéért még rendet rakni se lenne kedvem, nem hogy sütögetni...

így végül átmenekültem Cézéhez, és a világtól elzárva töltöttem a hétvégét vasárnap kora délutánig, amikor is hazavetett a sors a bevásárlással.

és most igyekszem utolérni magam, pakolásban, önmagamra fordított időben, egyetemben, kikapcsolódásban és minden egyébben, több kevesebb sikerrel.

végre vettem a fáradtságot, és ki kicsodát játszottam az egyetemi coospace rendszeren, átolvastam minden kurzusfórumot amit felvettem (még azt is, amit végül leadtam, de azért hasznos infó volt a tanárról így is :D)
plusz igyekeztem rájönni, milyen órákról maradtam le teljesen, mikről részben, és összegeztem fejben, hogy melyik tanár kicsoda, kinek miért kell levelet írni, nehogy rossz tanártól várjam a beadandó személyreszabott témáját, satöbbi... most lehet nekem szurkolni, mert egy zh-t megpróbálok kiváltani egy beadandóra, arra hivatkozva, hogy minden egyes óráján benn voltam a tárgynak (Alkalmazott nyelvészeti kutatások) és hát valljuk be, ez önmagában is nagy szó.
már csak arra kéne rájönni, hogy Zsigri, vagy Sinkovics a jó fej, mert akárhogy próbálkozom, nem tudok visszaemlékezni rájuk...
Vadaival is kéne picit foglalkozni, mert bár csak előadást tart nekem, abból viszont 5 különbözőt... nem ártana tisztázni a helyzetet...

na, bizony most ez ilyen nyafogós lett, ez van. :D

inni mindig van ok

rájöttem, mennyi mindent nem ünnepeltünk meg úgy, ahogy a helyzet megérdemelné.

például, a múzeum újranyitását.
a szakvizsgám sikerét
Cézével az újra-összeborulásunkat
azt, hogy felvettek az egyetemre
(...)

najó, lehet, hogy megünnepeltük ezeket, csak nem emlékszünk.

:D

"Aki nem tud nyitott szemmel aludni, annak nem való a felsőoktatás"

voltam ám Szegeden egyetemen, meg Imoláéknál s.o.s vendéglátásban, és tudtam is, hogy nem sok időm lesz erről blogolni, ezért hazafele a vonaton írtam egy bejegyzést, és szombat óta most végre annyi időm van, hogy posztoljam :)

azóta pedig egy jó kis szombat estét, és fél vasárnapot töltöttem együtt Cézivel, aztán átmentem Mucihoz meglátogatni a frissen műtött orrát (nagyon mókás, úgy néz ki, mint egy íííírtóóóócuki mosómedve a gipsszel a fején, akit jól megpüföltek és ezért csini monokli is jutott neki a bal szeme alá :P) szóval jól ottragadtam a picsogás közepette, csak 11 körül értem este haza, ezért nem voltam túl fitt hétfő reggel.

ennek ellenére hazafele az esőben munka után még bevásároltam, kicsit takarítottam, leszedtem a szárítóról a ruhákat már végre, főztem ISTENIFINOM resztelt májat krumplipürével, ami úgy néz ki kivételesen elég lesz 1 vacsira és 2 ebédre, hurrá, mert ma eszem ágában sincs főzni...

szóval,

a hétvégéről, RÖVIDEN :D (bocsi, a vonaton kicsit unatkoztam...)



pénteken nagyon nagyon hajnalban keltem, szebb szóval hajnalok hajnalán, mert egy dolog, hogy a 6:58as vonattal mentem a nyugatiból, de este már fáradt voltam a készülődéshez, így még hajnalban kellett összepakolni a vinnivalóm, ruhák, kaja, stb… annyira könnyen sikerült kelnem, hogy még pizzát is sütöttem (oké, csak mirelitet) és elcsomagoltam az útra.

mondjuk, ahhoz elég kómás voltam, hogy tudatosuljon bennem, hogy inkább Kökire kéne mennem, mint a nyugatiba, mert akkor tovább is aludhatnék, meg miegymás :D mindig megfogadom, szóval, majd legközelebb.

a vonaton pizzát zabáltam kétpofára és Chuckot néztem, aztán elálmosodtam de nem tudtam aludni mert egy 8 éves kisfiú üvöltözött mellettem, és semmilyen fülhallgató sem képes egy ilyen zajforrást kizárni.

volt egy Klasszikus magyar irodalmam, amiből már semmire sem emlékszem… aztán ezt követte borzasztó mennyiségű Hangtan, viszont Zsigri tanár úr nagyon megnyerő, imádom az egészet, pedig rettegtem a hangtantól. a végére azért már éreztem, hogy nem tudok éberen figyelni, és ő is bekeményített, nem volt elég már a magyar szavak helyes toldalékolását és hasonulásait vizsgálni, áttértünk az angolra, majd az arabra, majd némi MANDARIN szó is terítékre került. eddigre már kisült az agyam. az a baj a levelezővel, hogy hiába érdekes a tárgy, izgalmas az előadás, jófej és vicces a tanár, egyszerűen a 4. vele töltött óra után totál elunom magam, elfáradok, és nagyon nehezemre esik odafigyelni. ennek köszönhetően jöttem rá, hogy voltaképp én mennyire is ragaszkodom a változatossághoz.

5 körül végeztem, még volt némi időm amit elcsámborogtam az Árkádban (egy olyan boltot kerestem, ami sajnos ott nincs is… :D) aztán a Mars téren beálltam a Mezőhegyes felé induló buszra váró tömeg közé. a világ leglassabban jegykiállító sofőre vezetett. (és ma megtanultuk, hogy téves a SOFŐRRAL szó (bár, most hogy írom, a word nem jelzi hibásnak). szerencsére a vezetési sebessége nem volt olyan vészes mint a jegykiadás, így 7 után nemsokkal Mezőhegyesen találtam magam, ahol már várt Imola, Pisti, és Asterix (a kocsijuk). Jó volt látni őket megint, és tündérbogarak voltak hogy befogadtak éjszakára. vacsiztunk, trécseltünk sokat, közben néztük a Voice-t, aztán már aludni kellett volna de ez eléggé elhúzódott :) aztán végül éjfél körül kidőltünk.

ma 5kor keltünk, fél6ra ki is másztam az ágyból, kávéztunk, és indultunk is Mezőhegyesre, a 6.25ös Szegedre menő buszhoz. nagy volt a köd, amivel nem számoltunk, és a busz is misztikusan, korábban indult mint kellett volna, így negyed óra ácsorgás után realizáltuk, hogy lekéstem. mérlegeltünk, mit tudunk tenni, mert Imoláék mentek Gyulára kórházba, de semmi olyan települést nem érintettek ami nekem jó lett volna, illetve ők sem tehették meg azt, hogy miattam kerüljenek, így a 7.30as vonat mellett döntöttem, amivel több probléma volt: nem volt rajta fűtés. drágább (bár szerencsére csak kicsivel) mint a busz. kétszer annyi a menetideje, és Orosházán át is kellett szállni egy szintén fagyos vonatra, ami végül elvitt Szegedre. nagyjából Orosházán jöttem rá, hogy ha már úgy is 7.30ig vártam a vonatállomáson, akkor már bőven ráértem volna mégis csak busszal menni, mert oké, megijedtünk, hogy lekéstem a 6.25öst, de a következő meg 7.45 körül indult, és ugye olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb mint a vonat, de mindegy, így legalább kicsit tudtam aludni (amit a buszon nem tudtam volna) :)

A BTK-ra kómásan (és elkésve) beérve jött az első meglepetés: egy srác kinyitotta előttem az ajtót, majd ahogy mentem el előtte, a mellette lévő megjegyezte az udvariasabbnak hogy „Előbb engedjük be a Juditot” – a volt főnököm volt az :D jól megörültünk egymásnak, meglepődtünk jócskán, aztán ő rohant a vonathoz, én meg órára.

Megálltam a Mikola Tibor szeminárium előtt, és akkor jött a második meglepetés. nem elég, hogy 9 helyett 10re értem oda, a terem zárva volt, és egy árva lélek se volt az emeleten. lefuttattam néhány lehetőséget, hogy mi történhetett: esetleg túl sokan voltak és nem fértek be a Mikolába, ezért kerestek másik termet. a tanár lebetegedett, vagy csak nem ér ma rá, és szólt reggel hogy mindenki menjen haza… már elég erős volt a késztetés, hogy haza induljak, végül mégis bementem a TOba a nagyonöreg nénihez, színt vallani, hogy késtem, nem tudom hol van órám, és azt se, hogy ki tartja mert az órarendemben nincs megjelölve az előadó neve. szerencsém volt, mert rémlett neki, hogy bizonyos tárgyak csoportosan vannak tartva, így a Bev. a Társadalomismeretbe kulcsszó kimondása után meg is találta. Nem igazán értem, hogy gondolják, hogy elfelejtenek szólni a levelezősöknek arról, hogy van ilyen, hogy csoportos óra, és hogy máshol van… ugyanis annyi instrukciót kaptunk az első héten, hogy az összes óránk a Mikolában van egész évben… és nem azért nem tudtam, mert késtem, a többiek mesélték hogy ők is a portásnál érdeklődtek… na, mindegy.

sokmindenről nem maradtam le, mire leültem, épp ott tartott a tanár, hogy Na, tehát, a szociológia fogalma.. ahj, tudtam én, hogy ez a társadalomismeret csak beetető kamu, ettől féltem. meg a szociológiától, viszont Katona Péter nagyon mókás, megkedveltem, és elég szimpatikussá tette a szociológiatanulást is. valószínűleg mákom van, mert úton útfélen mindenki azt hajtogatja, mennyire nehéz a szoc, és a legtöbb a rossz tanárokra is panaszkodik.

az egyetlen hibája Katonának, hogy csapong, így gyakorlatilag másfél óra alatt egy bekezdésnyi lényeges dolgot mondott el, sokat mesélt, majd a tízperces szünet után megint másfél órában megismételte az első másfél órán elhangzottakat. így már nem volt annyira vicces a gondolat, hogy 8 órát kell együtt töltenem vele és az előadásával… de lefoglaltam magam, csak nem túl sok új információt kaptunk. és megint morcos vagyok, mert megint megszavazták, hogy az első blikkre 1 órás ebédszünetünk (amit minden tanár csak fél órásnak emleget) legyen most csak 15 perc… és így sem végeztünk korábban, 17.10kor még legalább 10 ember itta a szavait, amikor én elindultam a vonathoz. (korábban pedig szép fokozatosan 10percenként elment valaki.

most pedig vonat, haza, sötétben, imádom, és Chuckot fogok nézni míg Tündérke le nem merül. aztán még be kéne mennem a tescoba, ha nem leszek túl fáradt, és remélem este Cézi átjön.

öregszem....

sajnos, egyre inkább érzem, hogy a korosodás elért, de szerencsére nem hízom, csak abban látszik, hogy egyre nehezebbek a másnapok, egyre kevesebb alkoholmennyiséggel is :/

ma nagyjából délutánig erősen oda kellett figyelnem, hogy ne hányjak bele a kedves ügyfél fülébe telefonon keresztül, valamint hogy ne legyek agresszív minden egyes munkatársammal aki csak rámnéz. bár, megdícsért az egyik, hogy nem is látszom másnaposnak. köszi, ezt mondjátok a fejemnek meg a gyomromnak :D
egy zacskó szotyi, 3 alma, 4 fasírt, 2 pohár kóla, 1 energiaital és másfél liter víz elfogyasztása után már egész emberien éreztem magam, csak hát az a 4 óra alvás sem javított a helyzeten amit este műveltem, így a másnaposság után bekapcsolt a zombi üzemmód, szerencsére munkám nem volt annyira borzasztóan sok, tehát túléltem. este pedig benyomtunk Cézével egy nagy adag junkfoodot a Móriczon, így végre helyreálltam.

soha többet nem iszom egy hétig...

a város szeret, a széllel csókol

"soha nem akarom magam úgy érezni, mint azon a napon..."

hú, sok ilyen nap van. néhány ismétlődött is az elmúlt években. blöeh. na mindegy, megint csak az jutott eszembe, hogy az emberek kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, és határozatlanok, de erről már 466 bejegyzést írtam, a hónapban. :D

"lááájk áj did det did"

_______________________________
UPDATE:
minden ebben a posztban szereplő mondat megkérdőjelezhetősége érdekében felhívom a figyelmet arra, hogy a címkék közt szerepel a "részegen"
________________________________

tinédzserkorom egyik meghatározó dala ez, a címben természetesen félrehallva:

de, ha már itt tartunk, ennek a hiperkarma (ömm. Bérczesi változata) változata:

az elmúlt pár napot Cézivel töltöttem, édesen összenőve, szerintem naponta kétszer kaptunk röhögőgörcsöt, mert igazán idióták vagyunk mind a ketten, de emellett édesdrága volt, pirospont neki ;)

ma pedig végre Muciztam, még a műtéte előtt, ittunk két üveg bort, majd ezután háromnegyed órát harcoltam azért, hogy be tudjak lépni a netbankomba. másfél hónapja nem használtam, és 3 különböző, legalább 10 karakterű kód kell ahhoz, hogy a belépéshez sms-ben küldjenek egy negyediket... na, a 3 kódból kettőt én adtam meg, 61% bizonyossággal emlékeztem is, viszont a 3. kód egy hasonlóan minimum 12 számjegyből álló, és emlékeztem, hogy 14-el kezdődik, van benne 9, 7, 3, meg 4 is, de hogy mennyi, és milyen sorrendben.... szóval 45 percig próbáltam feltörni a saját kódomat, aztán eszembe jutott, hogy hátha, felhoztam Pestre a mindent tudó kék mappát, és valóban.

így sikeresen megtekintettem a bankszámlám egyenlegét, ami sajnos még nem mutat semmi jelt arra vonatkozólag, hogy megérkezett a fizetésem (mert nem) viszont meglepetést okozott, hogy a diákszövetkezet, ahonnan kiiratkoztam, visszautalt 1000 forintot, amiről teljesen elfelejtkeztem, mert legalább 3, de inkább 4 hete történt ez a procedúra.. szóval, azért mérsékelt öröm, mert így is volt némi pénzmozgás.

viszont őszintén, nagyon érdekelne, hogy hova tűnt a pénztárcámból az a szarrágyűrt fecni, amin e-mail címek, dátumok, össze-vissza érdektelen adatok, ÉS a netbank belépéshez szükséges egyik kód szerepelt... ugyanis, 2011 április óta, ez a fecni a pénztárcámban volt, és valahogy 1.5 hónappal ezelőtt is sikerült belépnem, most viszont sehol sincs... pedig, sose vettem ki a pénztárcámból....

de, így legalább kitakarítottam a pénztárcám.......

_____________

UPDATE:

kicsit kitisztultabb tudattal átgondoltam, hogy miért nem találom, a fenti számok azon változatát, amire én igazából gondoltam.

ezért:

és persze ez nem city of angels, hanem under the bridge, csak egész sajátos az asszociációs kéeességem ilyenkor:

fail of 2012 - szakdolgozat fail

a szakdolgozatomat májusban kellett leadnom. hatamas ötöst kaptam rá, a védésen is kiválóan teljesítettem, mindenki elégedett volt, én meg baromi büszke, elvégre, mégis csak életem első főműve, vagymi, és imádtam írni, sőt ami fontosabb, sokan olvasták (akiknek nem is kellett volna) és mindenkinek nagyon tetszik.
mi tagadás, imádom a szakdolgozatom, és iszonyatosan büszke vagyok magamra.

vagyis, voltam.

fél évvel a szakdolgozatom után, ma jöttem rá, hogy egy interjúalanyom nevét elrontottam.
nem elgépeltem, egyszerűen nem úgy hívják, ahogy én leírtam.
a helyzet kínosságát tovább növeli, hogy akiről épp szó van, az a srác 2.5 évig munkatársam volt a múzeumban, és az utolsó fél évben pedig egyenesen a főnököm.

mióta rádöbbentem, azóta csak mentegetem magam, mert hát ő Robilaci. ő évezredek óta Robilaci. fene se gondolta volna (bár nem értem, hogy amikor szakdolgoztam, hogy a frászba nem vettem észre?!) hogy ő igazából Laci Robi. hülyén hangzik, a Robilaci meg jól, így lett a neve mindenhol rosszul feltüntetve a szakdolgozatomban.

most borzasztóan haragszom magamra, és szomorú vagyok :(

de, inkább röhögjük, ismét egy szép bukás tőlem :D

a "Pasik Á-tól K-ig" margójára

tegnap este mielőtt beszálltam volna ALEH kocsijába, még elszívtunk egy cigit, így volt lehetőségem megkérdezni, hogy is áll mostanában a szénája - persze korábban Mustól hallottam már ezt-azt.

tudtam, hogy szakított vele az ÚjCsaj, akivel úgy jött össze, hogy a csajnak egy komoly többéves kapcsolata volt, aztán csak később szakított a sráccal. nemrég ALEH-et is dobta pár hét után.
tudtam, hogy van kilátásban egy Legújabb, és erről szerettem volna tőle is hallani. de, sosem gondoltam volna, hogy azt fogja mondani, amit.

Szerelmes. nagybetűvel. ALEH azon kevés férfiak közé tartozik - és minden tiszteletem ezeké a férfiaké - akik be tudják vallani, hogy mit is éreznek valójában.

a gond csak az, hogy a Legújabbnak szintén van pasija. azt hittem, az ÚjCsaj esetéből ALEH egy életre megtanulja a leckét, de úgy néz ki, ugyanúgy, mint bárki más, ő se tud tanulni a hibáiból.

oké, azért minimálisan rögzült benne az előzmény, a Legújabb és közte még nem történt semmi, egy csók se - bár félek, hogy a tegnap este folyamán ez a helyzet már megváltozott, mióta mi erről beszéltünk.

ALEH tipikus nő. oké, ez persze érdekesen hangzik annak fényében, hogy az egyik legférfiasabb férfi akit ismerek, mégis, olyan tekintetben nőies, hogy vágyik egy tökéletes kapcsolatra, és úton útfélen próbálja megtalálni a Nagy Őt, csak sajnos ez neki nem igazán sikerül az elmúlt években.
kedves, gondoskodó, a maga módján nagyon értelmes, basszusgitáros, vékony de szálkás, tetkós, raszta gyerek, azért az ilyeneket szokták szeretni a nők, és még humora is van. igazán megérdemelne egy tökéletes nőt, aki igazán tudja őt szeretni... :/

minden esetre, jó látni, hogy a férfiak között is létezik a boldogságkereső.