"Aki nem tud nyitott szemmel aludni, annak nem való a felsőoktatás"

voltam ám Szegeden egyetemen, meg Imoláéknál s.o.s vendéglátásban, és tudtam is, hogy nem sok időm lesz erről blogolni, ezért hazafele a vonaton írtam egy bejegyzést, és szombat óta most végre annyi időm van, hogy posztoljam :)

azóta pedig egy jó kis szombat estét, és fél vasárnapot töltöttem együtt Cézivel, aztán átmentem Mucihoz meglátogatni a frissen műtött orrát (nagyon mókás, úgy néz ki, mint egy íííírtóóóócuki mosómedve a gipsszel a fején, akit jól megpüföltek és ezért csini monokli is jutott neki a bal szeme alá :P) szóval jól ottragadtam a picsogás közepette, csak 11 körül értem este haza, ezért nem voltam túl fitt hétfő reggel.

ennek ellenére hazafele az esőben munka után még bevásároltam, kicsit takarítottam, leszedtem a szárítóról a ruhákat már végre, főztem ISTENIFINOM resztelt májat krumplipürével, ami úgy néz ki kivételesen elég lesz 1 vacsira és 2 ebédre, hurrá, mert ma eszem ágában sincs főzni...

szóval,

a hétvégéről, RÖVIDEN :D (bocsi, a vonaton kicsit unatkoztam...)



pénteken nagyon nagyon hajnalban keltem, szebb szóval hajnalok hajnalán, mert egy dolog, hogy a 6:58as vonattal mentem a nyugatiból, de este már fáradt voltam a készülődéshez, így még hajnalban kellett összepakolni a vinnivalóm, ruhák, kaja, stb… annyira könnyen sikerült kelnem, hogy még pizzát is sütöttem (oké, csak mirelitet) és elcsomagoltam az útra.

mondjuk, ahhoz elég kómás voltam, hogy tudatosuljon bennem, hogy inkább Kökire kéne mennem, mint a nyugatiba, mert akkor tovább is aludhatnék, meg miegymás :D mindig megfogadom, szóval, majd legközelebb.

a vonaton pizzát zabáltam kétpofára és Chuckot néztem, aztán elálmosodtam de nem tudtam aludni mert egy 8 éves kisfiú üvöltözött mellettem, és semmilyen fülhallgató sem képes egy ilyen zajforrást kizárni.

volt egy Klasszikus magyar irodalmam, amiből már semmire sem emlékszem… aztán ezt követte borzasztó mennyiségű Hangtan, viszont Zsigri tanár úr nagyon megnyerő, imádom az egészet, pedig rettegtem a hangtantól. a végére azért már éreztem, hogy nem tudok éberen figyelni, és ő is bekeményített, nem volt elég már a magyar szavak helyes toldalékolását és hasonulásait vizsgálni, áttértünk az angolra, majd az arabra, majd némi MANDARIN szó is terítékre került. eddigre már kisült az agyam. az a baj a levelezővel, hogy hiába érdekes a tárgy, izgalmas az előadás, jófej és vicces a tanár, egyszerűen a 4. vele töltött óra után totál elunom magam, elfáradok, és nagyon nehezemre esik odafigyelni. ennek köszönhetően jöttem rá, hogy voltaképp én mennyire is ragaszkodom a változatossághoz.

5 körül végeztem, még volt némi időm amit elcsámborogtam az Árkádban (egy olyan boltot kerestem, ami sajnos ott nincs is… :D) aztán a Mars téren beálltam a Mezőhegyes felé induló buszra váró tömeg közé. a világ leglassabban jegykiállító sofőre vezetett. (és ma megtanultuk, hogy téves a SOFŐRRAL szó (bár, most hogy írom, a word nem jelzi hibásnak). szerencsére a vezetési sebessége nem volt olyan vészes mint a jegykiadás, így 7 után nemsokkal Mezőhegyesen találtam magam, ahol már várt Imola, Pisti, és Asterix (a kocsijuk). Jó volt látni őket megint, és tündérbogarak voltak hogy befogadtak éjszakára. vacsiztunk, trécseltünk sokat, közben néztük a Voice-t, aztán már aludni kellett volna de ez eléggé elhúzódott :) aztán végül éjfél körül kidőltünk.

ma 5kor keltünk, fél6ra ki is másztam az ágyból, kávéztunk, és indultunk is Mezőhegyesre, a 6.25ös Szegedre menő buszhoz. nagy volt a köd, amivel nem számoltunk, és a busz is misztikusan, korábban indult mint kellett volna, így negyed óra ácsorgás után realizáltuk, hogy lekéstem. mérlegeltünk, mit tudunk tenni, mert Imoláék mentek Gyulára kórházba, de semmi olyan települést nem érintettek ami nekem jó lett volna, illetve ők sem tehették meg azt, hogy miattam kerüljenek, így a 7.30as vonat mellett döntöttem, amivel több probléma volt: nem volt rajta fűtés. drágább (bár szerencsére csak kicsivel) mint a busz. kétszer annyi a menetideje, és Orosházán át is kellett szállni egy szintén fagyos vonatra, ami végül elvitt Szegedre. nagyjából Orosházán jöttem rá, hogy ha már úgy is 7.30ig vártam a vonatállomáson, akkor már bőven ráértem volna mégis csak busszal menni, mert oké, megijedtünk, hogy lekéstem a 6.25öst, de a következő meg 7.45 körül indult, és ugye olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb mint a vonat, de mindegy, így legalább kicsit tudtam aludni (amit a buszon nem tudtam volna) :)

A BTK-ra kómásan (és elkésve) beérve jött az első meglepetés: egy srác kinyitotta előttem az ajtót, majd ahogy mentem el előtte, a mellette lévő megjegyezte az udvariasabbnak hogy „Előbb engedjük be a Juditot” – a volt főnököm volt az :D jól megörültünk egymásnak, meglepődtünk jócskán, aztán ő rohant a vonathoz, én meg órára.

Megálltam a Mikola Tibor szeminárium előtt, és akkor jött a második meglepetés. nem elég, hogy 9 helyett 10re értem oda, a terem zárva volt, és egy árva lélek se volt az emeleten. lefuttattam néhány lehetőséget, hogy mi történhetett: esetleg túl sokan voltak és nem fértek be a Mikolába, ezért kerestek másik termet. a tanár lebetegedett, vagy csak nem ér ma rá, és szólt reggel hogy mindenki menjen haza… már elég erős volt a késztetés, hogy haza induljak, végül mégis bementem a TOba a nagyonöreg nénihez, színt vallani, hogy késtem, nem tudom hol van órám, és azt se, hogy ki tartja mert az órarendemben nincs megjelölve az előadó neve. szerencsém volt, mert rémlett neki, hogy bizonyos tárgyak csoportosan vannak tartva, így a Bev. a Társadalomismeretbe kulcsszó kimondása után meg is találta. Nem igazán értem, hogy gondolják, hogy elfelejtenek szólni a levelezősöknek arról, hogy van ilyen, hogy csoportos óra, és hogy máshol van… ugyanis annyi instrukciót kaptunk az első héten, hogy az összes óránk a Mikolában van egész évben… és nem azért nem tudtam, mert késtem, a többiek mesélték hogy ők is a portásnál érdeklődtek… na, mindegy.

sokmindenről nem maradtam le, mire leültem, épp ott tartott a tanár, hogy Na, tehát, a szociológia fogalma.. ahj, tudtam én, hogy ez a társadalomismeret csak beetető kamu, ettől féltem. meg a szociológiától, viszont Katona Péter nagyon mókás, megkedveltem, és elég szimpatikussá tette a szociológiatanulást is. valószínűleg mákom van, mert úton útfélen mindenki azt hajtogatja, mennyire nehéz a szoc, és a legtöbb a rossz tanárokra is panaszkodik.

az egyetlen hibája Katonának, hogy csapong, így gyakorlatilag másfél óra alatt egy bekezdésnyi lényeges dolgot mondott el, sokat mesélt, majd a tízperces szünet után megint másfél órában megismételte az első másfél órán elhangzottakat. így már nem volt annyira vicces a gondolat, hogy 8 órát kell együtt töltenem vele és az előadásával… de lefoglaltam magam, csak nem túl sok új információt kaptunk. és megint morcos vagyok, mert megint megszavazták, hogy az első blikkre 1 órás ebédszünetünk (amit minden tanár csak fél órásnak emleget) legyen most csak 15 perc… és így sem végeztünk korábban, 17.10kor még legalább 10 ember itta a szavait, amikor én elindultam a vonathoz. (korábban pedig szép fokozatosan 10percenként elment valaki.

most pedig vonat, haza, sötétben, imádom, és Chuckot fogok nézni míg Tündérke le nem merül. aztán még be kéne mennem a tescoba, ha nem leszek túl fáradt, és remélem este Cézi átjön.