kevés van belőle.
a hétvégén szinte semmit sem csináltam. najó, voltam Szegeden, és 8 órán át filozófiát hallgattam.
érdekes, hogy többnyire képes vagyok 8 órán át ugyanarra a tantárgyra fókuszálni, de biztos hozzátartozik az is, hogy ha már utazom 5 órát, akkor legalább értelme is legyen. vagy, csak öregszem.
a fősulin (és most Jusztin például ezt ne olvassa el :D) az óráim javarészét nem az anyagra koncentrálva töltöttem. a gyakorlatokon még mondjuk 70%ban figyeltem, míg az előadások 95 százalékában többnyire olvastam valami könyvet, flippereztem vagy neteztem Tündérkén, vagy Mucival játszottunk a telefonunkon, vagy az általunk kitalált, Metropol-os hibakeresős játékot játszottuk a szaktársaimmal. ha egyáltalán ott voltam. az utolsó tanévben volt egy füzetem, amit 1 hét után elhagytam valahol, és nem túlzottan hiányzott a felkészülésekkor. a két darab szóbeli vizsgámon és záróvizsgáimon kívül nem emlékszem olyanra, amire ne vittem volna magammal puskát (ez persze mind hazugság, és életem végéig le fogom tagadni). minden esetre, nem kellett túlzottan megerőltetni magamat a suli elvégzéséhez. voltak persze borzasztóan nehéz, unalmas vagy felesleges tárgyaim, amikből ma sem tudok egy szót se felidézni, (gazdasági alap, csak hogy egyet mondjak) és nem is igazán tudom, hogy sikerült ezeket teljesíteni. az biztos, hogy nem megfeszített tanulással.
és amiért ezt az egészet leírtam... a mostani vizsgaidőszakban valahogy eszembe se jut az, hogy majd bármiből puskázni fogok. furcsa. felnőttem?
A filozófiát egyébként nagyon élveztem, persze az agyam és a szervezetem a 7. órában már nagyon erőltette a koncentrációt, pedig tényleg érdekelt a dolog. Az egyetlen, ami gondom, az az érzés, hogy nem kötelező a részvét, és ezeket a kanapén fekve is el tudnám olvasni... én sajnos az a fajta vagyok, akinek kell az, hogy valami kötelező legyen, különben nem túl szívesen csinálja meg, még akkor se, ha élvezi. ez a probléma a levelezővel.
meg persze a sok sok idő ami elmegy erre. szombat este visszaérve Pestre Cézé elémjött (még szerencséje, mert viccből nekem azt hazudta, hogy lemondja a talit. ezúton is üzenem, hogy még mindig nem nevetek) aztán elkísért nagybevásárolni kaját itthonra, átmentünk hozzá, ott aludtam (délig), aztán este hazakúsztam.
és beadandókat kellene gyártanom sorozatban, de ma már biztos, hogy nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése