Nyuszival 5 hónapja boldogítjuk egymást, amit nyár végéig biztos, hogy egyikünk se gondolt volna soha. (na jó, ő talán remélte :D)
Együtt fejlődünk, változunk, tervezünk. Még mindig imádom minden percem vele tölteni, és még mindig nagyon kevés időt tudunk együtt tölteni. Mondanám, hogy így időszerű volt, hogy elgondolkozzunk az összeköltözésen, de erről igazából már nagyon régóta ábrándozunk :)
Ő várhatóan télen költözik el, nekem júliusban jár le az 1 éves albérletem.
Költöztem már össze és laktam is együtt pasimmal korábban, de mégis, mind más volt.
Cézivel (sziaaaaa!) gyakorlatilag egy véletlen felszabadult lakás kapcsán, nem túl mély ötlettől vezérelve, inkább a lehetőséggel élve (de persze nagyon szívesen) költöztünk össze. Létrással pedig már másfél éve együtt laktunk, mire összejöttünk.
Így hát kimaradt egy fontos fázis eddig az életemből: Az, hogy nagyon vágyjak rá, hogy együtt éljek valakivel.
(kitekintés, de ez nem teljesen igaz, mert Kacsával fél évig terveztük a szuper kis kollégiumi összekötözésünk, ami tényleg szuper 3 hónap volt aminek az vetett véget hogy Cézivel költöztem össze :D de Kacsa mégis csak lány! :D)
Szóval, most izgalmas várakozás és vágyakozás van - hogy majd egyszer ugyanoda menjünk haza, és minden reggel együtt keljünk :))))))
hétfő, december 10
néma gyereknek anyja sem látja a fától az erdőt
Vettem egy mély levegőt.
Aztán még egyet.
Aztán néhány hónapig ventiláltam.
Majd vettem még egy nagy levegőt, és elhívtam beszélgetni a csoportvezetőmet.
Idén már úgy se fogok kínosabb beszélgetést előidézni (amikor a Házinyúllal való kapcsolatunkat meséltem el neki, az olyan volt, mint mikor a kis kamasz lány vallja be a szüleinek hogy már nem szűz.) szóval ennél kellemetlenebb témám már nem lesz idén, szóval itt volt az ideje fizetés emelést kérni.
Nem fájt, nem volt kellemetlen. Csak nekem mindig hatalmas erőfeszítés és rákészülés kell az ilyesmi megbeszélésekhez :D A rákészülést úgy kell érteni, hogy több barátommal és a Házinyúllal is rágattam a témát sokáig (amíg mély levegőket vettem) hogy mit szeretnék mondani, hogy hangzik ez, mit fognak majd szólni jajj - szóval csak zsinnyegtem, de attól még biztos hogy jót tett, hogy sokat beszéltem róla.
Egy dolgot nem tisztáztam igazából Nyuszival se, a barátaimmal se, mert valamiért úgy gondoltam hogy az nem is olyan fontos; az összeget, hogy mennyivel szeretnék havonta többet hazavinni.
Tényleg, gyakorlatilag engem se foglalkoztatott, hogy mennyi lenne reális, mekkora összeggel lennék elégedett - ha már kicsit több, mint most, az is győzelem, nem?
Egy szó mint száz, megtaláltam a legfeszültebb időszakomat a héten, és mikor már tényleg úgy voltam vele, hogy rosszabb már nem lehet, akkor gondoltam egyet, elővettem a számológépet, pötyörésztem, aztán szóltam az illetékesnek, hogy szánjon rám három percet.
Szerintem nagyon szolid, visszafogott és szerény voltam, 15%-os fizetésemelést kértem.
És nagyon szeretnek, fontos vagyok nekik, elégedettek a munkámmal és szeretnek velem dolgozni, így hát meg is kaptam :)
Persze lehetnék bátrabb, meg tudom, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni, de ilyen alkat vagyok, sok mély levegővel és rákészüléssel. Életem első fizetésemelés kérése minden esetre happy end.
Az elmúlt években hozzá voltam szokva, hogy egyértelmű volt a fizetésemelésem, bele volt kalkulálva a szerződésembe, vagy folyamatosan új pozíciót kaptam, amihez egyértelmű fizuemelés is járt. Aztán olyan pozícióba kerültem, ahonnan nem láttam tisztán az anyagi fejlődésemet.
Idén többször gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, ha csak úgy hirtelen megkínálnának egy kicsit több pénzzel. Persze rögtön rájöttem, hogy ha a saját főnököm lennék, miért adnék magamnak több pénzt, ha ennyiért is remekül dolgozom? :D
Egy kolléga néhány hete ugyanígy filozofált hangosan, hogy de jó lenne ha kapnánk fizetés emelést! ... Akkor is csak arra tudtam gondolni, hogy aki nem kér, nem kap... Ő akkor ki is fejtette, hogy szerinte a mi főnökünk nem olyan, hogy csak egyikünknek emelje a fizetését, hanem biztos akkor mindenkinek megtenné (hárman vagyunk). Ő lehet, hogy azt is hiszi, hogy ugyanannyit keresünk mindhárman, holott az csak valami isteni véletlen lehetne... na mindegy, ez csak úgy mozgatta a fantáziám annyira, hogy leírjam :D
Aztán még egyet.
Aztán néhány hónapig ventiláltam.
Majd vettem még egy nagy levegőt, és elhívtam beszélgetni a csoportvezetőmet.
Idén már úgy se fogok kínosabb beszélgetést előidézni (amikor a Házinyúllal való kapcsolatunkat meséltem el neki, az olyan volt, mint mikor a kis kamasz lány vallja be a szüleinek hogy már nem szűz.) szóval ennél kellemetlenebb témám már nem lesz idén, szóval itt volt az ideje fizetés emelést kérni.
Nem fájt, nem volt kellemetlen. Csak nekem mindig hatalmas erőfeszítés és rákészülés kell az ilyesmi megbeszélésekhez :D A rákészülést úgy kell érteni, hogy több barátommal és a Házinyúllal is rágattam a témát sokáig (amíg mély levegőket vettem) hogy mit szeretnék mondani, hogy hangzik ez, mit fognak majd szólni jajj - szóval csak zsinnyegtem, de attól még biztos hogy jót tett, hogy sokat beszéltem róla.
Egy dolgot nem tisztáztam igazából Nyuszival se, a barátaimmal se, mert valamiért úgy gondoltam hogy az nem is olyan fontos; az összeget, hogy mennyivel szeretnék havonta többet hazavinni.
Tényleg, gyakorlatilag engem se foglalkoztatott, hogy mennyi lenne reális, mekkora összeggel lennék elégedett - ha már kicsit több, mint most, az is győzelem, nem?
Egy szó mint száz, megtaláltam a legfeszültebb időszakomat a héten, és mikor már tényleg úgy voltam vele, hogy rosszabb már nem lehet, akkor gondoltam egyet, elővettem a számológépet, pötyörésztem, aztán szóltam az illetékesnek, hogy szánjon rám három percet.
Szerintem nagyon szolid, visszafogott és szerény voltam, 15%-os fizetésemelést kértem.
És nagyon szeretnek, fontos vagyok nekik, elégedettek a munkámmal és szeretnek velem dolgozni, így hát meg is kaptam :)
Persze lehetnék bátrabb, meg tudom, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni, de ilyen alkat vagyok, sok mély levegővel és rákészüléssel. Életem első fizetésemelés kérése minden esetre happy end.
Az elmúlt években hozzá voltam szokva, hogy egyértelmű volt a fizetésemelésem, bele volt kalkulálva a szerződésembe, vagy folyamatosan új pozíciót kaptam, amihez egyértelmű fizuemelés is járt. Aztán olyan pozícióba kerültem, ahonnan nem láttam tisztán az anyagi fejlődésemet.
Idén többször gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, ha csak úgy hirtelen megkínálnának egy kicsit több pénzzel. Persze rögtön rájöttem, hogy ha a saját főnököm lennék, miért adnék magamnak több pénzt, ha ennyiért is remekül dolgozom? :D
Egy kolléga néhány hete ugyanígy filozofált hangosan, hogy de jó lenne ha kapnánk fizetés emelést! ... Akkor is csak arra tudtam gondolni, hogy aki nem kér, nem kap... Ő akkor ki is fejtette, hogy szerinte a mi főnökünk nem olyan, hogy csak egyikünknek emelje a fizetését, hanem biztos akkor mindenkinek megtenné (hárman vagyunk). Ő lehet, hogy azt is hiszi, hogy ugyanannyit keresünk mindhárman, holott az csak valami isteni véletlen lehetne... na mindegy, ez csak úgy mozgatta a fantáziám annyira, hogy leírjam :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)