blogdesign, és táskajáték!

először is, átöltöztettem kompletten az egész blogot, ezért még nézhet ki olykor elég furcsán is, mert nem mindig tudom, mit is csinál, és miért. (pl ez a poszt sem egy bekezdés, folytatását rákattintással tudod elolvasni!!! :D) lényeg a lényeg, érdekesen viselkedik, de még küzdeni fogunk pár kört egymással. ami már valószínűleg marad, az a háttér, mert megint rám jött a "miért nem vagyok 6 éves?!" korszak, boccs.

más:

a Fáni-táska és a Borbelya KREÁLmányai blog közös játékot indított két gyönyörűszép és cuki táskáért:

remélhetőleg rákattintva megfelelő méretben is megjelenik :)

szálljatok be, vagy csak szurkoljatok nekem! :))))

home, sweet hone?

itthon vagyok veresen.

egyenlőre rossz.

egyenlőre kapirgálok a szemétdombon, amit a szobámnak hívtam évekig. most hihetetlen idegen minden, ami itt van.
rájöttem, hogy soha többet nem szabad 'emékeket', mütyűrkéket gyüjtögetnem, mert minden, ami materialista, egy idő után mégis csak szemét lesz. viszont sosincs szivem kidobni semmit.... pedig nyilvánvalóan szemét, és nincs már szükségem rájuk.
például a PediG első lemeze, díszborítóval, a fantasztikus zenészek (...) aláírásával. alapjáraton, CÉDÉ! mit kezdjek vele? a dvd lejátszómba be lehet ugyan tenni, de azt se használom évek óta.
idegenek a pószterek, a falon az emlékek, a rengeteg plüssállat. de bűntudatom lenne, ha kidobnám mindet.
a régi okleveleket, elismeréseket, emléklapokat, az előre hozott angol, infó érettségim százalékait a tükörre ragasztva, az ncore süti receptjét, (...)
az általam festett üveglapok... szépek, de mit kezdjek velük? egyáltalán minek vannak még mindig meg? általános iskola hetedikben vagy nyolcadikban festettem őket. sőt, egyáltalán minek hoztam haza?

minek tartunk meg bármit is?

mégsem vagyok biztos abban, hogy képes lennék kidobni ezeket... ez itt a probléma. pedig a legtöbb holmim már nem is emlékeztet magára, az emlékre, csak úgy van.

elveszettnek érzem magam. persze, ez az otthonom, satöbbi...

de mégis, én ott vagyok otthon, ahol Cézével vagyok...

csodás

nem igazán szoktam a különböző melóimról írni, de most olyan benyomás ért, amihez muszáj társítanom egy bizonyos munkahelyet :)

A csodák palotájának idei felújítása szept.30án ér véget, és október elsején lesz sajtótájékoztató, és hivatalos megnyitó a látogatók előtt. minden évben teljesen megújul a kiállítás, új tematika, eszközök, satöbbi.
a vállalható napjaim között megadtam az elsejét, a megnyitó napját is, szívesen demóztam volna aznap, izgalmas az új dolgokat látni, pláne hogy a megnyitó előtt 1 órával látunk mindent először egyben, készen, és remélhetőleg működőképesen, ez nagy felelősség. nem is reménykedtem túlzottan, hogy behívnak dolgozni, általában (értsd céges rendezvények, múzeumok éjszakája stb.) nem hívnak 'újakat' (értsd 10. hónapja dolgozom ott) demózni (értsd, demonstrátorkodni, tehát a kiállító térben szerepet betölteni, gépeket indítani, látogatókkal foglalkozni), mert nagy felelősség, tapasztalat, és tudást igénylő feladat.  (egyébként a mindennapokban nekem is ez a dolgom ott, de a céges dolgok, és a nagy hepajok már nem a hatásköröm).
lényeg a lényeg, október elsejére, a megnyitó napjára behívtak ruhatárazni.
oké, nem demózni megyek, de a megnyitó napján hihetetlen tömeggel kell kalkulálni, így a ruhatárazás is fontos, fárasztó és néha nehéz feladat, szóval büszke vagyok magamra :))))

______________________________

ezt így, péntek éjfél előtt nemsokkal muszáj volt megosztanom a világgal. bár nyilván közrejátszik, hogy Cézével kora este már benyakaltunk egy nagy üveg Sangriát, jól be is rúgtam tőle, aztán bátyám meg 2 gyerekkori haverja (Cézével kiegészülve) felcipeltek egy franciaágyat, majd lecipelték a kanapét, átvitték Cézéékhez aquincumra, és nemsokára ismét betoppan a csapat bátyám barátnőjével kiegészülve, mert mindenáron pókerezni akarnak.

az más kérdés, hogy én már halálosan fáradt vagyok, és legszivesebben valami ócska filmre aludnék el 10 percen belül, de igazából ezt 1 órányi kártyázás után is megtehetem majd.

holnap pedig kelés, lakás takarítás, aztán mi el, bátyámék ide, és hurrá, letudtuk a költözést.

főleg a hurrá dolgot várom már nagyon.

ápdét :D

az előző poszt nyugodtságát törném meg némi pánikkal, ugyanis mostmár este 6 van, és most döbbentem rá, hogy holnap reggelre össze kell pakolnom mindent ami még itt van, és Cézével is be kell rúgni mindeközben. (és akkor még a lakás kitakarítását, mosogatást, felületek törölgetését nem is sorolom...)

nekiállok.

de, berúgok, az is biztos. :D

(valószínűleg jódarabig ez lesz az utolsó együttéléses cimke a blogon, ezért most ájjon itt e szám)

én letörölném a könnyeid, és elmondanám, hogy szép lehet a holnap, hogyha elhiszed...

ezzel keltem, szép :)

a mesének vége és álmodom, hogy reggel újra felkel a nap, igazat mond és megsimogat... :)

nahát, mostanság történt sokminden.
azt hiszem, a 6000 forintos, magyarországon-boltban-beszerezhetetlen iPod töltőmről már rinyáltam, de talán azt még nem írtam meg, hogy ebay-en találtam kevesebb, mint 600 forintért, ingyenes postaköltséggel, egészen Szenegálból (vagy Szingapúrból?) fog érkezni a kicsike, szóval most ünneplőbe öltözött a lelkem :)

A hét pakolászósan telt, holnap költözünk ki és adjuk át a lakást bátyáméknak. már gyakorlatilag semmim sincs itt, csak egy táskányi ruhám, 2 plüssállatom, sok bögre, meg egy garnitúra ágynemű (+sminkcuccok ofkorz)... szóval nem lesz vészes a szombati hazamenetel, Apu megmentett, bejött kocsival a héten és elvitt egy autónyi cuccot, sok zsákot, gyakorlatilag mindenemet.

voltam a suliban ügyetintézni, voltam RTLbe, és már csak két napot fogok menni jövőhéten.

Ma péntek van, postára kell mennem, meg a csopába ígértem, hogy beviszek 2 karton sportitalt (na, ezt nem tudom írtam-e.. kaptunk 100 flakonnyit, és aktívan ajándékoztuk a héten, hogy elfogyjon. szerencsére már csak ez a 2 karton van...) aztán gyiök gyűlés, este pedig összepakolom azt az egy táskányi ruhát is. olyan, mintha elutaznék, nagyon mókás :P

Én most nagyon pozitívan állok a jövő elé, Cézikém elég szomorúan... de majd rásugárzom az optimizmusom :) Valahol a szívem mélyén már várom, hogy otthon lehessek a kiscicámmal (Nyafiiiiika) meg Apuékkal, bár nagyon nehéz lesz, de akkor is.

a hétvégén rendbeteszem a veresi szobámat, várom a postást az ipod töltőmmel meg a facebook nyereményemmel (egy nagyon szép hajcsat-virág. kedden RTL, szerdán este dettó, a kettő között Cézééknél alszom majd mert elég nehezen jutnék haza éjjel a Campónától Veresre (sehogy...) aztán csütörtökön pedig Cézé jön majd ki Veresre, megbeszéltük, hogy ott 'ünnepeljük' a 21. hónapunkat :P

na, elkell indulni a Csopába, fel kell emelni azt a lusta fenekem :D

(JA, és van keringősruhám!!! :DDDDD)

ez egy ilyen nap.


lehet igazad úgy is, hogy oda sem nézel, hogyan adod át a szíved a száddal... :)))))))

Zsuzskó 18 :)

a tegnapi napom nagyon rohangálósan telt, és eléggé sok stressz ért, ezért a fél napom idegbetegként telt el.


felkeltem, Cézével elindultunk, ő ment vásárolni az ebédhez, én pedig a vaterán vett ipod töltőmért mentem. hazaértem a belvárosból, kiderült, hogy szar a töltő (nem az eladó hibája, én vettem rosszat...) aztán ettől eléggé elszomorodtam de már nagyon rá voltam állva a témára, így elmentem a westendbe, megkérdezni a hivatalos apple boltban, hogy legalább mennyire fájna a pénztárcámnak ha tőlük vennék.
mikor beléptem a westendbe megörültem mert kezembe nyomtak egy szórólapot, hogy a boltjuk 3 napig nyit egy ideiglenes boltot szintén a westendben, ahol kimenő cuccokat és olcsó kiegészítőket árulnak.
fél óra alatt (és ráadásul amúgy se volt túl sok időm...) megtaláltam a kihelyezett boltot, onnan volt feltünő hogy a fél westend oda állt sorba O___O szívrohamot kaptam, aztán megnyugodtam hogy legalább a rendes boltjukban nem lesz senki.

nem is volt senki, és semmi se... legalábbis, a számítógép tanúsága szerint országosan egyik boltjukban sincs az én Sáflimhoz való töltő, és ha lenne is, 6000.-!!! pofám leszakad, na itt már nagyon idegbeteg voltam, még berohantam Matchba fokhagymáért mert Cézi brassóit csinált ebédre, de elfelejtettünk reggel azt venni, így nem is lett kész az ebéd, mire indulnom kellett.

így is késtem kicsit, a Határ úton találkoztunk Balázzsal (vele táncolok majd a szalagavatóján), aztán utaztunk még jócskán a suliig.. annyira kinn van a semmi szélén, hogy az udvaruk tele van macskákkal!
azt mondta, tud táncolni, egész jól... hát a 60 perces próbából 50et legalább azzal töltöttem, hogy próbáltam visszafogni a röhögésem, vagy épp a szégyent töröltem le az arcomról, mert Balázs naggggyon esetlen volt! A végén már azért belejött, remélem menni fog ez az egész, nehogy már égjek az ő szalagavatóján! :D najó, ez csak vicc. de azért tényleg remélem, hogy hamar ráérez a ritmusra :D

próba után megintcsak rohantam haza, ebédelni, vagy vacsorázni, vagy mi. isteni lett a brassói <3
aztán rohantam is tovább, mert Zsuzskó meglepetés 18. szülinapi bulija volt a Törpében, és nem akartam az ünnepelt után odaérni :D
Jó volt látni mindenkit, sok olyan arc is volt, akiket 1-2 éve láttam utoljára (ezeréves régi gyiökösök, stb) meg hát ökörködtünk, beszélgettünk egész este, finoman italoztunk... :P
Aztán éjfélkor zárt a Törpe, és átmentünk Qwashoz aki mellette lakik, hogy folytatjuk a partit, de mire odaértünk Zsuzsó szarul lett, így nem sokkal később Rótival meg Áronnal hazamentek, de legalább Áron vigyázott mindenkire.

én meg Qwassal még ittam 2 pohár bort, chilles zenét hallgattunk, és jót beszélgettünk, nagyon jó volt :) (még egy egypercest is írtam de még nem mertem tiszta fejjel elolvasni, aztán majd eldől, begépelem-e ide)
végül 4 előtt hazaértem, Cézi már aludt (nem sokkal korábban ért haza Vad fruttik koncertről) összebújtunk és aludtunk mind a ketten délig.

nagyon hulla vagyok, de ma megyek tokért az ipodra, fél4re a világ végére... már 1 óra van, magamba eröltettem némi kaját, hogy érezzem, hogy élek, de nem lett sokkal jobb. ipod tok vásárlás után pedig megyek majd át Szandihoz, este pedig Morrisons, Letti szülinapját fogjuk ma ünnepelni :)

alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom ... :)))

Egyrészt, indítsd el ezt a dalt, akkor is, ha nem érdekel, jó lesz, hidd el! :))))

A kávészünet jó, kávé nélkül is.

A lelkem köszöni szépen, jól van (valami mély dolog fenekén), úgy néz ki, ma csak balladákban tudok kommunikálni :D... Szóval, köszönöm mindenkinek, aki kommentol, de kérlek titeket, ne sajnáljatok minket a szétköltözés miatt, már rég beletörődtem. Ha nincs más megoldás, akkor nincs. Látom én ebben is a lehetőséget, nem azt mondom, hogy jobb lesz, mint együtt, de talán nem lesz rossz.
(Eszter, rád haragszom, hogy így lemaradtál a dolgokról?! :D)

JAJJ. breaking news, Cézé egyik legjobb barátjának az öccse (akit eddig 3x talán láttam) megkért, hogy táncoljak vele a szalagavatóján!! :D rég pirultam már ennyit nálam fiatalabb srác miatt :D

Főztem isteni túrógombócot eperszósszal-kompóttal, valamivel, ami nem olyan jó de a befőtt hibája, a gombóc viszont hihetetlen jó lett :)))))

Eddig is, az elmúlt fél évben egyre jobban törekedtem az összeszedettségre, mert rengeteg felé kellett figyelnem, rohannom, satöbbi. Tettem még egy lépést a tökéletesség felé, mert eddig Cézével közös, asztali naptáron írtuk, mikor hova rohanunk és miért, viszont már előre tervezek a jövőre mert elvileg jövőhét szombaton szétköltözünk.
Így létrehoztam egy csicsás google calendart kettőnk részére, ahova már fél évre előre beírtam például, hogy melyik nap, hány órától milyen órám lesz :D és persze a meló beosztást is folyamatosan írom bele, tehát, ez az agyunk, és külön jól fog jönni, ha már nem leszünk összenőve ennyire.

Sajnos a szalagavató próbák pont GYIÖK gyűlés idejében lesznek, így elég nagy áldozatot hoztam, de nem bírok nemet mondani, imádok táncolni és imádom a szalagavatókat :$$$ Ha a világ legrondább és legfalábúbb emberével kellene táncolnom, akkor is majdnem rögtön igent mondanék :))))

Ja, és vateráztam (életemben először :$), vettem végre már töltőt Sáflihoz (az én kis iPodom <3) aminek nyáron elhagytam az adatkábelét és meg vagyok őrülve hogy nem tudom hallgatni, főleg hogy mostantól megint a fél életem utazással fog eltelni. Meg ha már ott voltam, vettem hozzá gyönyörű piros szilikon tokot :$

azóta

befejeztem a kommentelést, meg is kaptam érte a jutalmam, és bónusz 100 üvegnyi sportitallal lettünk gazdagabbak, ami isteni fincsi, de baromi egészségtelen ha nem sportolsz, így hát igyekszünk elosztogatni Cézével minden atléta ismerősnek, mert ha jól tartom fejben, jövőhét szombaton már nem alszunk együtt, nem lakunk együtt, nem élünk együtt. (nagysóhaj.)

Ezen igazából túltettem magam, mert nem tudok rajta változtatni, visszamenőleg pedig végképp, így hát minek is feszkózzam magamat? megjött egy nap két fizum, így belevetettem magam a vásárlásba, Szandival, Lettivel, aztán társasjáték, pizzával, pezsgővel (Letti elő szülinap) ma pedig Vilcsivel is vásárlókörúton voltunk, vettem végre pulcsit meg 2 felsőt potom pénzért (1900.- HUF!!!). ma este (most is) RTL, holnap is, csütörtökön is. Péntek délelőtt Vilcsivel megint vásárlás (nem nyugszom míg nem találok egy új gatyát!!!) meg suliba ügyintézés, aztán GYIÖK, szombaton pedig Letti utó szülinap valamelyik morrison'sban.

és mindezek mellett minden pillanatát kiélvezzük Cézével a még fentmaradó együttélős napjainknak.

summer of sixty-nine...

egyrészt, most eszembe jutott ez a dal.
de inkább írok arról, hogy mikor már letudtam a vizsgáimat, a vizsgaidőszak második napján, akkor 1 hónap hawaii állt be, nem csináltam semmit csak csopáztam heti 2 alkalommal nagyjából. aztán alig vártam, hogy kezdhessek magammal valamit, így nekiálltam munkát keresni, meg vártam, hogy elteljen egy hónap és elkezdhessem a szakmai gyakorlatomat is.
és most lassan eltelt a nyár, és alig várom, hogy visszamenjek sulizni, és hogy csak egyetlen egy, maximum két munkahelyem legyen, és a szakmai gyakorlattól elbúcsúzhassak.
egész nyáron dolgoztam, szóval alig várom, hogy visszamenjek a suliba, és nyaralhassak végre :D

tavaly előtt volt utoljára ilyen nyaram, emlékszem, úgy kezdtem szeptemberben a gimit, hogy "végre ki tudom magam pihenni!"... most is valami ilyesmire számítok :D

anno szeptember 7.

2007 szeptember 7:
aznap pont heti összefoglalós blogot írtam, címszavakban, és úgy tűnik, azon a héten mindenkivel veszekedtem, szerelmi bánatom volt, és borzasztóan örültem, hogy sms-ben azt írta Kicsim (????) hogy szerelmes belém.
bár tudnám, ki volt ez a gyökér...
ami még akkor történt, az az, hogy továbbra is szenvedtem Gaspi és Hejusz miatt, és a raszta Tomival próbáltam vígasztalni magam. itt jegyezném meg, hogy a pasi bajt nem gyógyítja egy másik pasi. SOHA.
(ápdét: utána jártam a dolgoknak, és ez a gyökér Miki volt. így utólag belegondolva, én voltam a gyökér :D minden esetre a mai napig ez volt az egyetlen olyan kapcsolatom, mikor a srác annyira belém volt szerelmesedve, hogy véget vetettem az egésznek mert nem bírtam elviselni :D)

2008 szeptember 7:
másfél éve voltam együtt DAnival. Nócival deáktereztünk, meg a PediGes Palival, és nagyon mókás volt, erre emlékszem, mert Nócival összeismerkedtünk egy csapatnyi némettel, meg franciával és egész este velük lógtunk. ezen kívül semmi se történt, vártam a másnapot, amikor másfélévet ünnepeltünk. (ezt úgy kell érteni, hogy ott aludhattam DAninál hétköznap, suli időben!... :D)

2009 szeptember 7:
akkoriban még tudtam annyira angolul, hogy tökéletesen tudtam mail-ezni az Amcsibácsival, és nagyon hiányzott mindenkinek a suliból hogy hazament Minnesotába. Aznap Szilárddal elmentem vásárolni, vettem csíkos pulcsit (még sokszor hordom) meg nyuszis pólót (huh, rengetegszer hordom még mindig) meg egy napszemüveget (azóta volt már legalább 5 másik :$ fogyóeszköz...). Aztán átmentem Ricsihez, akivel nem csináltunk semmit... ő veszekedett a tesóival, én meg játszottam a kiscicával, meg beszélgettem Csillával ( :((((( ahjjj :((((( ) aztán hazamentem...

2010 szeptember 7:
aznap nem blogoltam, de hatodikán írtam egy borzasztó posztot, amit a kollégium apple gépéről írtam, és nincs benne tördelés, ezért olvashatatlan. nagyjából a suli újdonságairól írtam, hogy milyen tárgyaim vannak a fősulin, meg hogy milyen a kollégiumi lét.

2011 szeptember 7:
ma dolgoztam a csopában.. eléggé fáradt voltam, rosszul alszom, ha Cézé hajnalban ér haza, mert addig csak félálomban tudok, mert aggódom érte. szóval eléggé kómás voltam melóban, és nem volt gyakorlatilag egyáltalán látogató, így csak mindenki nézett ki a fejéből a saját posztján, meg néha kockáztatva a lecseszést tömörültünk egy helyre, de ott meg mindig került 1 olyan munkatársam a körbe, akit nem túlzottan szívlelek, így sokszor inkább egyedül bámultam a fejemből minthogy odamentem volna a többiekhez...
most dr House-t nézek, és kommentelek, mert péntek a határidőm tehát holnap estig be kell fejeznem...

nomen est omen

sosem hallgattam Punnany Massif-ot. Talán azért, amiért az emberek nagy százaléka nem hallgatott soha Alvin és a mókusokat; mert idióta neve van.

és most rátaláltam erre, egyik ismerősöm idézett belőle egy mondatot, és muszáj volt félelemmel telve megnyomni a playt. örök szerelem ez a szám, ma elalvásig ezt fogom hallgatni, és reggel ezzel fogok kelni, addig fogom rongyosra hallgatni, amíg meg nem tanulom a szövegét, hogy aztán üvölthessem:
Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is, lehetsz még valaki..
Élvezd, ha újnak látszik ami maradi, te ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz valami.
Nem kérem légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgy sem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom...

hallgassátok, érezzétek át, járjon át mindenkit!

Cézével egy hónap múlva elkötözünk, haza. mármint, én is haza, meg ő is haza. de ami jó a rosszban, hogy nem magunk miatt, vagy nem a kapcsolatunk miatt, csak nincs más lehetőség. szóval, mi megmaradunk Nyuszi és Cica, és ez öröm az ürömben.



(napiheadshoot: én azt hittem, a Punnany Massif valami káromkodós gengszter rap.)

:/

nem szeretem bántani azokat az embereket, akiket szeretek, nem szeretek csalódást okozni, fájdalmat.
és nem szeretem a bizonytalanságot, de ez már egy másik történet.

nyammnyammnyammm

isteni finom krumplifőzeléket főztem.
ami több szempontból érdekes:
amiket eddig ettem krumplifőzelék, azokat nem szerettem, bár finomak voltak, nem volt valami nagy szám. a héten Musnál ettem istenifinom krumplifőzeléket, és azonnal elkértem a receptet!!! :D
ez a másik furcsaság, sose főztem még semmilyen főzeléket, sőt anyu se nagyon szokott max lencsét vagy néha babot, szóval félelemmel álltam neki.

és ez a világ legfinomabb krumplifőzeléke, jhajj!!!! imádom!!!