Vettem egy mély levegőt.
Aztán még egyet.
Aztán néhány hónapig ventiláltam.
Majd vettem még egy nagy levegőt, és elhívtam beszélgetni a csoportvezetőmet.
Idén már úgy se fogok kínosabb beszélgetést előidézni (amikor a Házinyúllal való kapcsolatunkat meséltem el neki, az olyan volt, mint mikor a kis kamasz lány vallja be a szüleinek hogy már nem szűz.) szóval ennél kellemetlenebb témám már nem lesz idén, szóval itt volt az ideje fizetés emelést kérni.
Nem fájt, nem volt kellemetlen. Csak nekem mindig hatalmas erőfeszítés és rákészülés kell az ilyesmi megbeszélésekhez :D A rákészülést úgy kell érteni, hogy több barátommal és a Házinyúllal is rágattam a témát sokáig (amíg mély levegőket vettem) hogy mit szeretnék mondani, hogy hangzik ez, mit fognak majd szólni jajj - szóval csak zsinnyegtem, de attól még biztos hogy jót tett, hogy sokat beszéltem róla.
Egy dolgot nem tisztáztam igazából Nyuszival se, a barátaimmal se, mert valamiért úgy gondoltam hogy az nem is olyan fontos; az összeget, hogy mennyivel szeretnék havonta többet hazavinni.
Tényleg, gyakorlatilag engem se foglalkoztatott, hogy mennyi lenne reális, mekkora összeggel lennék elégedett - ha már kicsit több, mint most, az is győzelem, nem?
Egy szó mint száz, megtaláltam a legfeszültebb időszakomat a héten, és mikor már tényleg úgy voltam vele, hogy rosszabb már nem lehet, akkor gondoltam egyet, elővettem a számológépet, pötyörésztem, aztán szóltam az illetékesnek, hogy szánjon rám három percet.
Szerintem nagyon szolid, visszafogott és szerény voltam, 15%-os fizetésemelést kértem.
És nagyon szeretnek, fontos vagyok nekik, elégedettek a munkámmal és szeretnek velem dolgozni, így hát meg is kaptam :)
Persze lehetnék bátrabb, meg tudom, hogy nem kell ebből nagy ügyet csinálni, de ilyen alkat vagyok, sok mély levegővel és rákészüléssel. Életem első fizetésemelés kérése minden esetre happy end.
Az elmúlt években hozzá voltam szokva, hogy egyértelmű volt a fizetésemelésem, bele volt kalkulálva a szerződésembe, vagy folyamatosan új pozíciót kaptam, amihez egyértelmű fizuemelés is járt. Aztán olyan pozícióba kerültem, ahonnan nem láttam tisztán az anyagi fejlődésemet.
Idén többször gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, ha csak úgy hirtelen megkínálnának egy kicsit több pénzzel. Persze rögtön rájöttem, hogy ha a saját főnököm lennék, miért adnék magamnak több pénzt, ha ennyiért is remekül dolgozom? :D
Egy kolléga néhány hete ugyanígy filozofált hangosan, hogy de jó lenne ha kapnánk fizetés emelést! ... Akkor is csak arra tudtam gondolni, hogy aki nem kér, nem kap... Ő akkor ki is fejtette, hogy szerinte a mi főnökünk nem olyan, hogy csak egyikünknek emelje a fizetését, hanem biztos akkor mindenkinek megtenné (hárman vagyunk). Ő lehet, hogy azt is hiszi, hogy ugyanannyit keresünk mindhárman, holott az csak valami isteni véletlen lehetne... na mindegy, ez csak úgy mozgatta a fantáziám annyira, hogy leírjam :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépazélet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szépazélet. Összes bejegyzés megjelenítése
hétfő, december 10
szombat, november 12
Álmodj hintát, homokozót...
jó tudni, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. például, hogy zokszó nélkül kezdek kisbetűvel továbbra is mondatot a saját blogomon. Jó tudni, hogy van hely, ahol az ember az lehet, aki :) és tudom, hogy senkit se érdekel, ha így, vagy úgy írok :)
Vannak dolgok, amiken nem is lehetne változtatni, bármennyire is szeretnénk.
régen sokat gondolkoztam rajta, mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennék olyan érzékeny, amilyen. Azt hittem, hogy a legjobb önvédelem, ha megkeményítem a lelkem, elzárom minden őt érintő kényes probléma elől. ezt a megkeményítés rengeteg dologban hasznomra volt az elmúlt 10 évben. Sokat formált rajtam, sokat tanultam magamról, és arról, hogyan kezeljem az akadályokat. Nem esem pánikba. Na jó, most kemény és erős vagyok, és ezt mondom... De tény, hogy rengeteg olyan helyzetben találtam már magam, amikor sokan eldobták volna a gépszíjat, hogy ennyi, és ne tovább... Ahelyett, hogy ilyen helyzetekben engednék a pániknak, és hisztérikus bőgésben törnék ki, veszek egy mély levegőt, és mérlegelek. Tehetek valamit, hogy jobb legyen? Ha nem, akkor a következő lépés már az, hogy el tudjam fogadni: nem változtathatok meg mindent (és mindenkit se, sajnos). Amire nincs befolyásom, azt el kell fogadni. Lázadhatok életem végéig, mert a lista végtelen, az engem ért sérelmekről, vagy megpróbálhatok élni ezekkel.
Talán ez a szemlélet az, ami miatt könnyebben veszem tudomásul a bukásokat. Persze, attól még végtelenül tud fájni, és a tehetetlenség a legrosszabb. akkor csak sírni lehet - de miért is lenne ez baj? Nem dühöngök, nem vádolok másokat, csak zokogok, hogy nem tudok többet, mást tenni az ügy érdekében.
lelki edzés évek óta ide, vagy oda, ugyanaz a végtelenül érzékeny lélekgombóc vagyok, mint 10 évvel ezelőtt. továbbra is tudok sírni BÁRMITŐL. és jól is esik. és kell is. aki mást mond, az hazudik.
most például remekül esik a Könnyű álmot hozzon az éj c. örök klasszikusra bőgni. üvöltve énekelni, és bőgni :) nem szomorúságomban, örömömben. mert a világ akkor is csodálatos, ha a társadalom jó részét utálom és képtelen vagyok elfogadni. mert akkor is tudom, hogy vannak olyan értékek, érzések, amik felülkerekednek minden emberi hitványságon. Ez egy altatódal, és bár a gyerekvállalástól olyan távol állok, mint ide 'lacháza (40 km autóval, a Google szerint) - ennek ellenére is látom magamat, ahogy majd a gyermekem ezzel ringatom... biztos sírni fogok akkor is sokszor a világ borzalmain, és aggódni a jövő miatt... de biztos, hogy mosolyogva fogom mindezt tenni, mert tudom, hogy én más vagyok. Az, hogy nem állok be a legnagyobb tömeg mögé teljes vállszélességgel - az ad bizonyosságot arról, hogy nem fertőzött meg minden, amitől félek. Ha majd egyszer a mi családunk is kiegészül egy új emberrel, akkor biztos vagyok benne, hogy Neki is a világ gyönyörű oldalát fogom tudni megmutatni, és ez szerintem rengeteget számít. A világ nem jó, vagy rossz, nem ilyen, vagy olyan - nem lehet beskatulyázni. Tudjuk, mennyi mindenből áll ez össze. Ennek ellenére, a világot és az életet gyönyörűnek kell felfogni, mert már az is csodálatos, hogy létezünk, hát még az, hogy ezt a létezést megoszthatjuk olyanokkal, akiket szeretünk, és részesei lehetünk egymás életének.
Vannak dolgok, amiken nem is lehetne változtatni, bármennyire is szeretnénk.
régen sokat gondolkoztam rajta, mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennék olyan érzékeny, amilyen. Azt hittem, hogy a legjobb önvédelem, ha megkeményítem a lelkem, elzárom minden őt érintő kényes probléma elől. ezt a megkeményítés rengeteg dologban hasznomra volt az elmúlt 10 évben. Sokat formált rajtam, sokat tanultam magamról, és arról, hogyan kezeljem az akadályokat. Nem esem pánikba. Na jó, most kemény és erős vagyok, és ezt mondom... De tény, hogy rengeteg olyan helyzetben találtam már magam, amikor sokan eldobták volna a gépszíjat, hogy ennyi, és ne tovább... Ahelyett, hogy ilyen helyzetekben engednék a pániknak, és hisztérikus bőgésben törnék ki, veszek egy mély levegőt, és mérlegelek. Tehetek valamit, hogy jobb legyen? Ha nem, akkor a következő lépés már az, hogy el tudjam fogadni: nem változtathatok meg mindent (és mindenkit se, sajnos). Amire nincs befolyásom, azt el kell fogadni. Lázadhatok életem végéig, mert a lista végtelen, az engem ért sérelmekről, vagy megpróbálhatok élni ezekkel.
Talán ez a szemlélet az, ami miatt könnyebben veszem tudomásul a bukásokat. Persze, attól még végtelenül tud fájni, és a tehetetlenség a legrosszabb. akkor csak sírni lehet - de miért is lenne ez baj? Nem dühöngök, nem vádolok másokat, csak zokogok, hogy nem tudok többet, mást tenni az ügy érdekében.
lelki edzés évek óta ide, vagy oda, ugyanaz a végtelenül érzékeny lélekgombóc vagyok, mint 10 évvel ezelőtt. továbbra is tudok sírni BÁRMITŐL. és jól is esik. és kell is. aki mást mond, az hazudik.
most például remekül esik a Könnyű álmot hozzon az éj c. örök klasszikusra bőgni. üvöltve énekelni, és bőgni :) nem szomorúságomban, örömömben. mert a világ akkor is csodálatos, ha a társadalom jó részét utálom és képtelen vagyok elfogadni. mert akkor is tudom, hogy vannak olyan értékek, érzések, amik felülkerekednek minden emberi hitványságon. Ez egy altatódal, és bár a gyerekvállalástól olyan távol állok, mint ide 'lacháza (40 km autóval, a Google szerint) - ennek ellenére is látom magamat, ahogy majd a gyermekem ezzel ringatom... biztos sírni fogok akkor is sokszor a világ borzalmain, és aggódni a jövő miatt... de biztos, hogy mosolyogva fogom mindezt tenni, mert tudom, hogy én más vagyok. Az, hogy nem állok be a legnagyobb tömeg mögé teljes vállszélességgel - az ad bizonyosságot arról, hogy nem fertőzött meg minden, amitől félek. Ha majd egyszer a mi családunk is kiegészül egy új emberrel, akkor biztos vagyok benne, hogy Neki is a világ gyönyörű oldalát fogom tudni megmutatni, és ez szerintem rengeteget számít. A világ nem jó, vagy rossz, nem ilyen, vagy olyan - nem lehet beskatulyázni. Tudjuk, mennyi mindenből áll ez össze. Ennek ellenére, a világot és az életet gyönyörűnek kell felfogni, mert már az is csodálatos, hogy létezünk, hát még az, hogy ezt a létezést megoszthatjuk olyanokkal, akiket szeretünk, és részesei lehetünk egymás életének.
csütörtök, február 26
versenyfutás az idővel
először is leszögezném, hogy csütörtök hajnal 2 lesz nemsoká, így vélhetőleg telis-tele leszek elütésekkel, és szokás szerint mellőzöm a nagybetűket.
másodszor gyorsan meg is magyaráznám, hogy mit keresek gép előtt. szokásos humorból reflexből vágnám rá, hogy most értem rá, de azért kellett hozzá egy baromi életszerű, és baromi élethű (rém?)álom is. a sok rizsa után nyekegek majd az új melómról is :D egyszer már álmodtam azt még a CC-ben, hogy Szilvi kirúgott, de nem emlékeztem vagy fogalmam sem volt róla, hogy miért. Na, hasonlót álmodtam most is... csak 100x durvábbat.
kaptam egy értesítést, hogy igazgatósági megbeszélés lesz - már akkor furcsa volt, hogy mi az istent keresek én ott? meg a meghívottak közt Muci O_O a tündérbogyó munkatársam, akivel egyszerre kezdtünk 2012.10.01-el, és már a legelején közel kerültünk egymáshoz. Aztán ez hamar erősödött, ahogy fogytak körülöttünk az emberek akikkel együtt kezdtük. Mostmár Mucin kívül csak 1 lány van a CC-ben a mi körünkből (2012 őszi kampány). (na, most jutott eszembe, hogy a blogon nem ezt a Mucit hívom Mucinak többnyire :D báászki... ezek a hülye álnevek... :D meg én, aki 3-ból 2 barátnőjét Mucinak hívja......és a harmadik is Musi.... ezt most tegyük félre, már majdnem megírtam az egész posztot... :D)
szóval, Mucit szeretem. okos, értelmes, 4 évvel idősebb nálam, és örök gyerek mint én. meg nagydumás, mint én :) és ami egy részben folyton változó összetételű, 40-50 fős callcenterben nem hátrány: őszinte, és őszintén tud örülni a sikereimnek, ahogy én is az övéinek.
tehát, igazgatósági megbeszélés. nagyon korán van (mostmár 2am) ahhoz, hogy eszembe jusson, hogy hivatalosan ezt milyen tárgyalásnak hívják :D
beléptem, ott ült a teljesen meglepett Muci, aki szintén nem értette hogy mit keres ott, oldalt ült. szemben Szilvi lesütött szemekkel, lehajtott fejjel a jegyzeteit írkálta (CC vezető). Mellette még 2-3 magasabb beosztású ült. velük szemben 2 szék, az egyiken szintén vezető ült, a másik üres volt, így hát ez lett az én helyem. emlékszem, hogy vártam, hogy akkor valaki elkezdi, hogy mégis miért vagyunk itt, de csak valaki valamilyen minimális bevezető után - amire nem emlékszem, de mintha álmomban sem hangzott volna el - arra utalt, hogy Muci a személyes ügyfélszolgálatunkon betöltött munka során valamit elhibázott, megszegett egy szabályt talán. és erre nem reagált már senki, így rögtön magamhoz vettem az irányítást, hogy azt hiszem, azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet. Elmondtam. Szilvi végig szemlesütve hallgatta, pedig megerősíthette volna amiket Muci munkájáról mondtam - nem tette, és ez méginkább bosszantott. a mellettem ülő igazgatósági tag csak 1-2 félmondatot mondott, amitől bepipultam, mert hazugság volt és nagyon megalázó és sértő (legalábbis így emlékszem az érzésre) Mucival kapcsolatban, ezért az Igazságosztó módjára, de nagyon választékosan kifejettem a saját álláspontomat a történtekről. a mellettem ülő vezető szemében csillogott egy kis düh, meg egy csipetnyi tisztelet azért, amit teszek.
snitt, és ugyanannak a tárgyalónak a padlóján ülök WTF arccal, meg Mucival kettesben aki szintén nem értette a történteket. már akkor sem emlékeztem, így már tényleg csak az érzés dereng, hogy azt kérdeztem, félig vigyorogva, hogy akkor most tényleg ki vagyok rúgva? O_O Muci se értette, de úgy rémlik hogy megköszönték a munkámat. azt már csak 50% bizonyossággal mondanám, hogy talán Mucit is elküldték.
snitt. egy fél nap pörgött le, képek vannak meg belőle, hogy buszozok haza a napfényben le a hegyről, és közben arra gondoltam, sose rúgtak még ki, de szerintem embert ilyen tisztességes helytállásért még nem küldtek el sehonnan :D borzasztóan büszke voltam magamra, hogy kiálltam Muciért. és persze kissé elkeseredett is, Balázsra gondoltam, hogy most így a nagy szám miatt ő lesz az egyedüli kereső... meg hogy tökömnek se hiányzik megint az álláskeresés, de az eddigi tapasztalataimmal és sikereimmel jó esélyre raktam magam egy másik céghez.
snitt. egy hatalmas házban voltam, álmomban "Balázs házában". ez már teljes mértékben mellőzte a racionalitást. viszont ott volt nagyon sok ember, mert a kertben nagy sörsátrak alatt ücsörögtek, ittak. emlékszem Kis Fecóra, aki a csopában volt munkatársam 1-2 évig, egész kedveltem, de alig láttam őt, alig töltöttünk együtt időt, nem sok mindent tudtam róla. igazából közömbös volt, de ha úgy adódott, egész jól elbeszélgettünk egymással. meg ott volt CSD is, aki most a specen munkatársam o_O mondjuk, őt jobban megértem az álmomban, mint Fecót, egyrészt minden nap látom, másrészt tegnap kaptam tőle egy kis meglepetést is, és hazafele is együtt éltük át a bkv tortúráit.
a házban furcsa dolgok voltak. ahogy az ablakon kinéztem, pont úgy láttam rá a kertkapura, mint a veresi gyerekszobámból :D ezt már többször álmodtam, hogy random házból ugyanaz a kilátás fogad, mint 15-19 éves koromig fogadott :D persze, még ilyenkor se ébred fel az ember a teljesen hülyébe átváltó álmából...
snitt. a kanapén ül Muci, és telefonál. először azt hittem Zolival, de valamiért ráéreztem, kiderült hogy Szilvivel beszél, és mintha még mindig CC-s lettem volna (az álmomban sehol se volt jelen, hogy már a speciális csoportnál vagyok, sőt a speces főnököm sem volt jelen sehol) a számmal tátogva kértem Mucit, hogy kérdezze már meg Szilvit, hogy most így... holnap már nem is kell menni, ugye? mert az a rész kimaradt a megbeszélésből, hogy konkrétan elküldtek volna, így nem tudtam hogy milyen hatállyal. Muci illetve Szilvi válaszára sem emlékszem már :D
snitt. a házban volt egy nagyon érdekes dolog, amit láttam már előtte valahol (tuti filmben), valami szerkezet, de fogalmam sincs mi az, talán lerajzolni tudnám csak.. valaki, egy lány, de sajnos most már nem emlékszem rá hogy ki volt, épp ücsörgött a szerkezet tetején, amikor okoska módjára megkérdeztem, hogy "és azt tudtad, hogy...." ... igazából nem tudom mit kérdeztem, de csináltam valamit, amitől történt valami a szerkezettel és az oldalai elkezdtek szétkapcsolódni egymásból (ilyen rácsszerkezetet érdemes képzelni :D) és kissé megpörgette a halálrémült lányt a cuccon, akinek annyit mondtam miközbe fejjel lefele lógott már a levegőből, hogy jha igen, kapaszkodj :D
snitt. kinéztem az ablakon, és nyitva volt a kapu. Balázsnak szóltam, aki azt mondja, így van jól, majd fekete alakokat láttam kimenni vagy bejönni a kapun, amire pánikba estem és Balázs csak mondta, hogy jólvan, majd mivel látta hogy még mindig stresszel a dolog, felhúzta az idegeit és lecsillapított, hogy hagyjam már ezt a hülyeséget :D
snitt.
másnap. megint abban a tárgyalóban ülök, azt hiszem ugyanazokkal a vezetőkkel. fogalmam sincs már sajnos, hogy mi hangzott el, egyáltalán mi volt a célom, de mikor felálltam hogy távozzak, akkor ösztönösen a szék háttámlájáról magam elé fogtam a kabátomat, ugyanis szabad cicikkel voltam :D még melltartó sem volt rajtam épp abban a pillanatban (de szerintem azért csak nem úgy mentem be :D) az utolsó kép, hogy kifele megyek a kabátomat magamhoz szorítva, büszkén, és ahogy a melleimet fogtam, kifele menet vettem észre, hogy a pólóm csak fel van tűrve a cicim fölé, így az ajtó nyitása közben gyorsan legyűrtem azt :D akkor sem volt rajtam melltartó :D viszont talán ez a felismerés volt az, ami miatt fölébredtem.
Hajnal 2kor, tökegyedül - Balázs dolgozik. szerintem még jó negyed óra kellett, hogy rájöjjek, hogy álmodtam. az stimmelt, hogy reggel van, vagy valami ilyesmi, de az álmom olyan realisztikus volt... az elején :D még azért a biztonság kedvéért megírtam Mucinak, hogy légyszi mondja, hogy tegnap nem volt közös tárgyalásunk, mert csak akkor leszek egészen nyugodt, ha ezt cáfolja :D
Így már egész vicces, de elég sokrétű volt az álmom... nyilván a speces csoportváltás miatt álmodtam ezt az egészet... és persze akkor nem tudom magam kipihenni, mikor munka előtt még talim van hajnalban a Blahán, ami mégcsak útba sem esik...
szóval, az álmom felfogható egy újabb búcsúnak is a CC-től (bár az egész cégtől kirúgtak :D).
----
Máris eltelik az első hónap a specen, csak úgy repül az idő. a feladataim érdekesek, izgalmasak, és nehezek. a munkatársaim és úgy az egész csoport címszavakban: F1, focista-programozó, nyugdíjas-matematikus, foci, politika, kanfilmek, cukorkaosztás, akvárium-halacskák, programozó, fiatalapuka, végtelen PC játékok, óriás plüss katica, autók, sportcipők, NFL, szurkolólányos filmek (utóbbiak a két kedvenc összefüggésem egyazon embernél :D), HUMOR. eszméletlen viccesek.
Sokan úgy voltak vele, hogy lehetetlen oda nőnek bekerülni, kb 10 éve nem is volt erre példa. a női oldalt rajtam kívül Erzsi (nyugdíjas, már csak félállásban, ő volt az előző csoportvezető idén januárig. szerintem ő hozta létre a csoportot is :D) és Andi (~35) erősítik csak. de hát engem se kell félteni, nem jövök zavarba attól, ha 4 pasi humorkodik körülöttem a legocsmányabb módokon :D ...pasik... :D inkább röhögök velük, mert egyébként tényleg bolondok és viccesek :)
szó mi szó, jól érzem magam. a munkakört elsajátítani nem tudom, menni idő lesz. persze vannak folyamatok, futtatások, meg tesztelések amiket már teljesen rám lehet bízni... de azért tudásban nagyon messze vagyok tőle...
furcsa érzés nagyon, hogy egy 40-50 fős közegből átkerültem egy 7 fős csoportba. és azt is szoknom kell, amíg még változtatni nem tudok rajta sajnos, hogy más a csoportban betöltött szerepem. több mint 2 év alatt sikerült elérnem azt, hogy a CC-ben úgy érezhessem, jó vagyok, jól teszem a dolgom, és sokan fordultak hozzám segítségért azzal a mondattal hogy "Judit te biztos tudod!". Most én vagyok az, aki alig tud valamit, és nagyon éles és szokatlan ez a váltás. persze tudom, hogy ehhez idő kell, és majd változni fog, én minden esetre mindent megteszek ezért :) (és sok esetben a specen is tudok mutatni olyat, amit ők se tudtak eddig ^_^)
szokom a váltást még egy darabig. az már most látszik, hogy kevesebbet fogok fecsegni a munkáról - egy vicces/érdekes/hülye sztori mindig akad egy ügyfélről, de a rendszerekről mit meséljek? max azt tudom, hogy összeomlott, vagy hogy miket mókoltam bennük... de ez meg már tényleg nem a sztorizni való meló :D
ja, és a versenyfutás az idővel... nincs beosztásom. nem tudom, mikor fogom ezt megszokni.. a hétre konkrétan felírtam a biztonság kedvéért, hogy mikor szeretnék :D törzsidő van, 9-15-ig benn kell lennem hogy elérhető legyek ha nagy a baj, de rám van bízva, hogy hogyan osztom be a havi munkaóráimat. ez tök szuper, csak a kártyaegyenlegem kell nagyon számolgatni (ami mutatja, hogy mennyi időt kell ledolgoznod. pl. ha pénteken, a hónap utolsó napján úgy mennék be reggel, hogy a csekkoló azt mutatja, -6 óra, akkor 6 óra munkát követően vidáman szökdécselve leléphetnék :)) de a szüneteim miatt, amit irodán kívül töltök, eléggé óvatosnak kell lenni és figyelni az egyenleget, mert nyilván hó végén nem jó jel minusszal zárni, tehát úgy, hogy kevesebbet voltál az irodában, mint az előírt.
Minden esetre, nekem a spec most nagyon jó, remélem én is ilyen jó leszek a specnek :)
és miközben ezt írtam (mostmár negyed 4...... ahhggrr...) kaptam üzenetet az Udvaroncomtól (saját, enyém, nemadom, szerezz magadnak.) aki meghatározott időközönként felbukkan és bókokkal halmoz el, mert megérdemlem a dicséretet. (te is! :D)
és láss csodát, blogolás közbe épp ezt dobta a gép: (igen, az ott balra a tálcánk) hát milyen cuki!
másodszor gyorsan meg is magyaráznám, hogy mit keresek gép előtt. szokásos humorból reflexből vágnám rá, hogy most értem rá, de azért kellett hozzá egy baromi életszerű, és baromi élethű (rém?)álom is. a sok rizsa után nyekegek majd az új melómról is :D egyszer már álmodtam azt még a CC-ben, hogy Szilvi kirúgott, de nem emlékeztem vagy fogalmam sem volt róla, hogy miért. Na, hasonlót álmodtam most is... csak 100x durvábbat.
kaptam egy értesítést, hogy igazgatósági megbeszélés lesz - már akkor furcsa volt, hogy mi az istent keresek én ott? meg a meghívottak közt Muci O_O a tündérbogyó munkatársam, akivel egyszerre kezdtünk 2012.10.01-el, és már a legelején közel kerültünk egymáshoz. Aztán ez hamar erősödött, ahogy fogytak körülöttünk az emberek akikkel együtt kezdtük. Mostmár Mucin kívül csak 1 lány van a CC-ben a mi körünkből (2012 őszi kampány). (na, most jutott eszembe, hogy a blogon nem ezt a Mucit hívom Mucinak többnyire :D báászki... ezek a hülye álnevek... :D meg én, aki 3-ból 2 barátnőjét Mucinak hívja......és a harmadik is Musi.... ezt most tegyük félre, már majdnem megírtam az egész posztot... :D)
szóval, Mucit szeretem. okos, értelmes, 4 évvel idősebb nálam, és örök gyerek mint én. meg nagydumás, mint én :) és ami egy részben folyton változó összetételű, 40-50 fős callcenterben nem hátrány: őszinte, és őszintén tud örülni a sikereimnek, ahogy én is az övéinek.
tehát, igazgatósági megbeszélés. nagyon korán van (mostmár 2am) ahhoz, hogy eszembe jusson, hogy hivatalosan ezt milyen tárgyalásnak hívják :D
beléptem, ott ült a teljesen meglepett Muci, aki szintén nem értette hogy mit keres ott, oldalt ült. szemben Szilvi lesütött szemekkel, lehajtott fejjel a jegyzeteit írkálta (CC vezető). Mellette még 2-3 magasabb beosztású ült. velük szemben 2 szék, az egyiken szintén vezető ült, a másik üres volt, így hát ez lett az én helyem. emlékszem, hogy vártam, hogy akkor valaki elkezdi, hogy mégis miért vagyunk itt, de csak valaki valamilyen minimális bevezető után - amire nem emlékszem, de mintha álmomban sem hangzott volna el - arra utalt, hogy Muci a személyes ügyfélszolgálatunkon betöltött munka során valamit elhibázott, megszegett egy szabályt talán. és erre nem reagált már senki, így rögtön magamhoz vettem az irányítást, hogy azt hiszem, azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet. Elmondtam. Szilvi végig szemlesütve hallgatta, pedig megerősíthette volna amiket Muci munkájáról mondtam - nem tette, és ez méginkább bosszantott. a mellettem ülő igazgatósági tag csak 1-2 félmondatot mondott, amitől bepipultam, mert hazugság volt és nagyon megalázó és sértő (legalábbis így emlékszem az érzésre) Mucival kapcsolatban, ezért az Igazságosztó módjára, de nagyon választékosan kifejettem a saját álláspontomat a történtekről. a mellettem ülő vezető szemében csillogott egy kis düh, meg egy csipetnyi tisztelet azért, amit teszek.
snitt, és ugyanannak a tárgyalónak a padlóján ülök WTF arccal, meg Mucival kettesben aki szintén nem értette a történteket. már akkor sem emlékeztem, így már tényleg csak az érzés dereng, hogy azt kérdeztem, félig vigyorogva, hogy akkor most tényleg ki vagyok rúgva? O_O Muci se értette, de úgy rémlik hogy megköszönték a munkámat. azt már csak 50% bizonyossággal mondanám, hogy talán Mucit is elküldték.
snitt. egy fél nap pörgött le, képek vannak meg belőle, hogy buszozok haza a napfényben le a hegyről, és közben arra gondoltam, sose rúgtak még ki, de szerintem embert ilyen tisztességes helytállásért még nem küldtek el sehonnan :D borzasztóan büszke voltam magamra, hogy kiálltam Muciért. és persze kissé elkeseredett is, Balázsra gondoltam, hogy most így a nagy szám miatt ő lesz az egyedüli kereső... meg hogy tökömnek se hiányzik megint az álláskeresés, de az eddigi tapasztalataimmal és sikereimmel jó esélyre raktam magam egy másik céghez.
snitt. egy hatalmas házban voltam, álmomban "Balázs házában". ez már teljes mértékben mellőzte a racionalitást. viszont ott volt nagyon sok ember, mert a kertben nagy sörsátrak alatt ücsörögtek, ittak. emlékszem Kis Fecóra, aki a csopában volt munkatársam 1-2 évig, egész kedveltem, de alig láttam őt, alig töltöttünk együtt időt, nem sok mindent tudtam róla. igazából közömbös volt, de ha úgy adódott, egész jól elbeszélgettünk egymással. meg ott volt CSD is, aki most a specen munkatársam o_O mondjuk, őt jobban megértem az álmomban, mint Fecót, egyrészt minden nap látom, másrészt tegnap kaptam tőle egy kis meglepetést is, és hazafele is együtt éltük át a bkv tortúráit.
a házban furcsa dolgok voltak. ahogy az ablakon kinéztem, pont úgy láttam rá a kertkapura, mint a veresi gyerekszobámból :D ezt már többször álmodtam, hogy random házból ugyanaz a kilátás fogad, mint 15-19 éves koromig fogadott :D persze, még ilyenkor se ébred fel az ember a teljesen hülyébe átváltó álmából...
snitt. a kanapén ül Muci, és telefonál. először azt hittem Zolival, de valamiért ráéreztem, kiderült hogy Szilvivel beszél, és mintha még mindig CC-s lettem volna (az álmomban sehol se volt jelen, hogy már a speciális csoportnál vagyok, sőt a speces főnököm sem volt jelen sehol) a számmal tátogva kértem Mucit, hogy kérdezze már meg Szilvit, hogy most így... holnap már nem is kell menni, ugye? mert az a rész kimaradt a megbeszélésből, hogy konkrétan elküldtek volna, így nem tudtam hogy milyen hatállyal. Muci illetve Szilvi válaszára sem emlékszem már :D
snitt. a házban volt egy nagyon érdekes dolog, amit láttam már előtte valahol (tuti filmben), valami szerkezet, de fogalmam sincs mi az, talán lerajzolni tudnám csak.. valaki, egy lány, de sajnos most már nem emlékszem rá hogy ki volt, épp ücsörgött a szerkezet tetején, amikor okoska módjára megkérdeztem, hogy "és azt tudtad, hogy...." ... igazából nem tudom mit kérdeztem, de csináltam valamit, amitől történt valami a szerkezettel és az oldalai elkezdtek szétkapcsolódni egymásból (ilyen rácsszerkezetet érdemes képzelni :D) és kissé megpörgette a halálrémült lányt a cuccon, akinek annyit mondtam miközbe fejjel lefele lógott már a levegőből, hogy jha igen, kapaszkodj :D
snitt. kinéztem az ablakon, és nyitva volt a kapu. Balázsnak szóltam, aki azt mondja, így van jól, majd fekete alakokat láttam kimenni vagy bejönni a kapun, amire pánikba estem és Balázs csak mondta, hogy jólvan, majd mivel látta hogy még mindig stresszel a dolog, felhúzta az idegeit és lecsillapított, hogy hagyjam már ezt a hülyeséget :D
snitt.
másnap. megint abban a tárgyalóban ülök, azt hiszem ugyanazokkal a vezetőkkel. fogalmam sincs már sajnos, hogy mi hangzott el, egyáltalán mi volt a célom, de mikor felálltam hogy távozzak, akkor ösztönösen a szék háttámlájáról magam elé fogtam a kabátomat, ugyanis szabad cicikkel voltam :D még melltartó sem volt rajtam épp abban a pillanatban (de szerintem azért csak nem úgy mentem be :D) az utolsó kép, hogy kifele megyek a kabátomat magamhoz szorítva, büszkén, és ahogy a melleimet fogtam, kifele menet vettem észre, hogy a pólóm csak fel van tűrve a cicim fölé, így az ajtó nyitása közben gyorsan legyűrtem azt :D akkor sem volt rajtam melltartó :D viszont talán ez a felismerés volt az, ami miatt fölébredtem.
Hajnal 2kor, tökegyedül - Balázs dolgozik. szerintem még jó negyed óra kellett, hogy rájöjjek, hogy álmodtam. az stimmelt, hogy reggel van, vagy valami ilyesmi, de az álmom olyan realisztikus volt... az elején :D még azért a biztonság kedvéért megírtam Mucinak, hogy légyszi mondja, hogy tegnap nem volt közös tárgyalásunk, mert csak akkor leszek egészen nyugodt, ha ezt cáfolja :D
Így már egész vicces, de elég sokrétű volt az álmom... nyilván a speces csoportváltás miatt álmodtam ezt az egészet... és persze akkor nem tudom magam kipihenni, mikor munka előtt még talim van hajnalban a Blahán, ami mégcsak útba sem esik...
szóval, az álmom felfogható egy újabb búcsúnak is a CC-től (bár az egész cégtől kirúgtak :D).
----
Máris eltelik az első hónap a specen, csak úgy repül az idő. a feladataim érdekesek, izgalmasak, és nehezek. a munkatársaim és úgy az egész csoport címszavakban: F1, focista-programozó, nyugdíjas-matematikus, foci, politika, kanfilmek, cukorkaosztás, akvárium-halacskák, programozó, fiatalapuka, végtelen PC játékok, óriás plüss katica, autók, sportcipők, NFL, szurkolólányos filmek (utóbbiak a két kedvenc összefüggésem egyazon embernél :D), HUMOR. eszméletlen viccesek.
Sokan úgy voltak vele, hogy lehetetlen oda nőnek bekerülni, kb 10 éve nem is volt erre példa. a női oldalt rajtam kívül Erzsi (nyugdíjas, már csak félállásban, ő volt az előző csoportvezető idén januárig. szerintem ő hozta létre a csoportot is :D) és Andi (~35) erősítik csak. de hát engem se kell félteni, nem jövök zavarba attól, ha 4 pasi humorkodik körülöttem a legocsmányabb módokon :D ...pasik... :D inkább röhögök velük, mert egyébként tényleg bolondok és viccesek :)
szó mi szó, jól érzem magam. a munkakört elsajátítani nem tudom, menni idő lesz. persze vannak folyamatok, futtatások, meg tesztelések amiket már teljesen rám lehet bízni... de azért tudásban nagyon messze vagyok tőle...
furcsa érzés nagyon, hogy egy 40-50 fős közegből átkerültem egy 7 fős csoportba. és azt is szoknom kell, amíg még változtatni nem tudok rajta sajnos, hogy más a csoportban betöltött szerepem. több mint 2 év alatt sikerült elérnem azt, hogy a CC-ben úgy érezhessem, jó vagyok, jól teszem a dolgom, és sokan fordultak hozzám segítségért azzal a mondattal hogy "Judit te biztos tudod!". Most én vagyok az, aki alig tud valamit, és nagyon éles és szokatlan ez a váltás. persze tudom, hogy ehhez idő kell, és majd változni fog, én minden esetre mindent megteszek ezért :) (és sok esetben a specen is tudok mutatni olyat, amit ők se tudtak eddig ^_^)
szokom a váltást még egy darabig. az már most látszik, hogy kevesebbet fogok fecsegni a munkáról - egy vicces/érdekes/hülye sztori mindig akad egy ügyfélről, de a rendszerekről mit meséljek? max azt tudom, hogy összeomlott, vagy hogy miket mókoltam bennük... de ez meg már tényleg nem a sztorizni való meló :D
ja, és a versenyfutás az idővel... nincs beosztásom. nem tudom, mikor fogom ezt megszokni.. a hétre konkrétan felírtam a biztonság kedvéért, hogy mikor szeretnék :D törzsidő van, 9-15-ig benn kell lennem hogy elérhető legyek ha nagy a baj, de rám van bízva, hogy hogyan osztom be a havi munkaóráimat. ez tök szuper, csak a kártyaegyenlegem kell nagyon számolgatni (ami mutatja, hogy mennyi időt kell ledolgoznod. pl. ha pénteken, a hónap utolsó napján úgy mennék be reggel, hogy a csekkoló azt mutatja, -6 óra, akkor 6 óra munkát követően vidáman szökdécselve leléphetnék :)) de a szüneteim miatt, amit irodán kívül töltök, eléggé óvatosnak kell lenni és figyelni az egyenleget, mert nyilván hó végén nem jó jel minusszal zárni, tehát úgy, hogy kevesebbet voltál az irodában, mint az előírt.
Minden esetre, nekem a spec most nagyon jó, remélem én is ilyen jó leszek a specnek :)
és miközben ezt írtam (mostmár negyed 4...... ahhggrr...) kaptam üzenetet az Udvaroncomtól (saját, enyém, nemadom, szerezz magadnak.) aki meghatározott időközönként felbukkan és bókokkal halmoz el, mert megérdemlem a dicséretet. (te is! :D)
és láss csodát, blogolás közbe épp ezt dobta a gép: (igen, az ott balra a tálcánk) hát milyen cuki!
vasárnap, augusztus 17
:)
mostanság:
a munka jó. voltak mostanában balhék, de nem én hibáztam és azt hiszem erre is szükség volt. sokan állnak mellettem, sokan támogatnak, és igazam is volt... persze hosszútávon fog kiderülni, hogy ez mennyire volt a javamra.
a féléves értékelésem remek, sőt nagyszerű, de persze sosem lehetsz elégedett magaddal :) szép fokozatosan minden értékelésem jobb, már csak annak örülnék, ha ez a fizetésemen is meglátszana :P
kipróbáltam a Bubit, ami szintén jó! :)
életem szerelmével is jó :) voltunk mindenfele, kirándulgatunk, utazgatunk, nézelődünk, fotózunk, élünk. voltunk Tiszaújban is mert húsvét óta nem voltunk (na jó, én nem voltam, talán Balázs volt 1x) szóval eltöltöttük a szokásos 2 napot az általam abszurdan megélt családi idillben <3
voltunk a Szigeten is, ami ... JÓ volt :D én előtte dolgoztam, majd sörözve napoztam a Batthyanyn amíg vártam Balázst, beléptünk ismét a köztársaságba, láttunk és éltünk, tomboltunk Deadmau5-ra, meg előtte Qeens of the stone age-re, meg lufikat röptettünk (HÚSZEZER lufit), meg volt Paddy and the rats hajnal 3 körül, és persze a köztes idő sem volt unalmas :P megvolt a luminárium is, és mindkettőnk életének második leánykérése is, a második igen, és a második házasságunk a Sziget Köztársaság színe előtt :) a gyűrűink eddig jobban bírják, mint a tavalyiak, amit szegény Balázs tavaly még a Sziget utáni reggelen eltört, én pedig 2 héttel később Danci szülinapján... :P
mostanság bérelgetünk társasjátékokat is, és nagy öröm, hogy mindig van kikkel játszani :) persze ketten is tudunk, sőt, most olyat hoztam el pénteken amit egyedül is lehet :) ez is jó! :D
volt itt Timcsi vendégségben péntektől vasárnapig, remélem neki is jó volt ;) igyekeztünk császkálni, de még mindig annnnnyi minden hely van amit megmutatnék neki :)
szóval, minden jó :)
az egyetlen, ami most para, az a szandálom. vagyis a szandálom nemléte. a deichmannban vettem egy álmaimszandálját (pedig huh... nincs nálam válogatósabb cipők terén....) na, hát mivel deichmann, ezért számítottam rá, hogy hamar tönkre fog menni, bár azt nem gondoltam hogy kb. 3 hordás után elkezd leválni a talpa...
ma visszavittem.
a néni a pultnál kedves mosolygós és barátságos volt, általában bunkók az eladók ha visszaviszel valamit... ránézett a szandira, mutattam a talpát, majd elvette, és kicsit jobban szétszedte a 2 talprészt a résen keresztül... majd megjegyezte, hogy mostmár nézzük meg milyen is a talpa, és egy laza mozdulattal kettészedte a talpát. még odaszólt az őrnek, hogy ne aggódjon, amúgy se akarta szervízbe küldeni (én sem. ami szar, azt ki kell dobni.) szóval én is rötyögtem meg a néni is, persze elég szomorú rádöbbenni hogy a szandálod talpa igazából egy képeslapnál vékonyabb és puhább kartonlap...
oké, keressek másikat.. tudtam, hogy nem lesz egyszerű...
alapból már mindenhol az őszi bokacsizmák vannak (?!?!?!?!?! és még csak nem is előakcióban, vagy valami....) és az igényeim is nagyok, és túlzottan rá se akartam fizetni......
így történt hogy több, mint fél óra alatt sikerült olyan szandált találnom, amire többnyire azt mondom, hogy oké, jó lesz. és csak az előző duplájába kerül. ja igen, azért nem csak ez az 1 tetszett, legalább 3 különbözőn megakadt a szemem, de szezon végén persze mindenből csak 40-es van szinte...
így kb 45 perc után a kiszemelt cipővel odamentem a pulthoz, hogy ha esetleg a néni már nem is emlékszik, én vagyok a szandálos lány, ezt választottam, de nem volt a dobozban a bal szandál, csak a jobb.
a biztonsági őrt is beleszámolva, hárman keresgélték a boltban, a raktárban, a többi cipősdobozban... igazából több munkatársat nem is láttam... szóval nagyjából 20 percig keresték, majd megállapodtak abban, hogy az általam választott szandál (amiből természetesen az utolsó 37-es darab felét találtam meg) így elárvult, letettek a párja megtalálásáról, magányos marad.
ebben a pillanatban tudtam volna megölni a nénit, aki a kicsit tönkrement szandálomat egy laza mozdulattal kettétépte, 1 órával ezelőtt... na jó, nem tudtam volna megölni, de már fájdalmamban mosolyogtam csak Murphyn.
így történt, hogy bevittem cserélni a szandálomat, és cipő nélkül jöttem haza.
az új szandál meg körülbelül 1.5-2 hét múlva érkezik a boltba, hurrá! :)
a munka jó. voltak mostanában balhék, de nem én hibáztam és azt hiszem erre is szükség volt. sokan állnak mellettem, sokan támogatnak, és igazam is volt... persze hosszútávon fog kiderülni, hogy ez mennyire volt a javamra.
a féléves értékelésem remek, sőt nagyszerű, de persze sosem lehetsz elégedett magaddal :) szép fokozatosan minden értékelésem jobb, már csak annak örülnék, ha ez a fizetésemen is meglátszana :P
kipróbáltam a Bubit, ami szintén jó! :)
életem szerelmével is jó :) voltunk mindenfele, kirándulgatunk, utazgatunk, nézelődünk, fotózunk, élünk. voltunk Tiszaújban is mert húsvét óta nem voltunk (na jó, én nem voltam, talán Balázs volt 1x) szóval eltöltöttük a szokásos 2 napot az általam abszurdan megélt családi idillben <3
voltunk a Szigeten is, ami ... JÓ volt :D én előtte dolgoztam, majd sörözve napoztam a Batthyanyn amíg vártam Balázst, beléptünk ismét a köztársaságba, láttunk és éltünk, tomboltunk Deadmau5-ra, meg előtte Qeens of the stone age-re, meg lufikat röptettünk (HÚSZEZER lufit), meg volt Paddy and the rats hajnal 3 körül, és persze a köztes idő sem volt unalmas :P megvolt a luminárium is, és mindkettőnk életének második leánykérése is, a második igen, és a második házasságunk a Sziget Köztársaság színe előtt :) a gyűrűink eddig jobban bírják, mint a tavalyiak, amit szegény Balázs tavaly még a Sziget utáni reggelen eltört, én pedig 2 héttel később Danci szülinapján... :P
mostanság bérelgetünk társasjátékokat is, és nagy öröm, hogy mindig van kikkel játszani :) persze ketten is tudunk, sőt, most olyat hoztam el pénteken amit egyedül is lehet :) ez is jó! :D
volt itt Timcsi vendégségben péntektől vasárnapig, remélem neki is jó volt ;) igyekeztünk császkálni, de még mindig annnnnyi minden hely van amit megmutatnék neki :)
szóval, minden jó :)
az egyetlen, ami most para, az a szandálom. vagyis a szandálom nemléte. a deichmannban vettem egy álmaimszandálját (pedig huh... nincs nálam válogatósabb cipők terén....) na, hát mivel deichmann, ezért számítottam rá, hogy hamar tönkre fog menni, bár azt nem gondoltam hogy kb. 3 hordás után elkezd leválni a talpa...
ma visszavittem.
a néni a pultnál kedves mosolygós és barátságos volt, általában bunkók az eladók ha visszaviszel valamit... ránézett a szandira, mutattam a talpát, majd elvette, és kicsit jobban szétszedte a 2 talprészt a résen keresztül... majd megjegyezte, hogy mostmár nézzük meg milyen is a talpa, és egy laza mozdulattal kettészedte a talpát. még odaszólt az őrnek, hogy ne aggódjon, amúgy se akarta szervízbe küldeni (én sem. ami szar, azt ki kell dobni.) szóval én is rötyögtem meg a néni is, persze elég szomorú rádöbbenni hogy a szandálod talpa igazából egy képeslapnál vékonyabb és puhább kartonlap...
oké, keressek másikat.. tudtam, hogy nem lesz egyszerű...
alapból már mindenhol az őszi bokacsizmák vannak (?!?!?!?!?! és még csak nem is előakcióban, vagy valami....) és az igényeim is nagyok, és túlzottan rá se akartam fizetni......
így történt hogy több, mint fél óra alatt sikerült olyan szandált találnom, amire többnyire azt mondom, hogy oké, jó lesz. és csak az előző duplájába kerül. ja igen, azért nem csak ez az 1 tetszett, legalább 3 különbözőn megakadt a szemem, de szezon végén persze mindenből csak 40-es van szinte...
így kb 45 perc után a kiszemelt cipővel odamentem a pulthoz, hogy ha esetleg a néni már nem is emlékszik, én vagyok a szandálos lány, ezt választottam, de nem volt a dobozban a bal szandál, csak a jobb.
a biztonsági őrt is beleszámolva, hárman keresgélték a boltban, a raktárban, a többi cipősdobozban... igazából több munkatársat nem is láttam... szóval nagyjából 20 percig keresték, majd megállapodtak abban, hogy az általam választott szandál (amiből természetesen az utolsó 37-es darab felét találtam meg) így elárvult, letettek a párja megtalálásáról, magányos marad.
ebben a pillanatban tudtam volna megölni a nénit, aki a kicsit tönkrement szandálomat egy laza mozdulattal kettétépte, 1 órával ezelőtt... na jó, nem tudtam volna megölni, de már fájdalmamban mosolyogtam csak Murphyn.
így történt, hogy bevittem cserélni a szandálomat, és cipő nélkül jöttem haza.
az új szandál meg körülbelül 1.5-2 hét múlva érkezik a boltba, hurrá! :)
péntek, február 7
Hajamban kis virág, és jó ízű a szád, és csak egy jelre vártunk...
a cím a fenti videóból van kiidézve, vagyis nem a fentiből, hanem egy másikból, aminek nem beszél az elején műsorvezető, meg énekes és zenészek se rontják a látványt, de valamiért nem találom azt a videót. így mondjuk ne nézzetek oda! :)
egyébként vége a vizsgaidőszaknak, 14 tárgyamból 12 sikerült :) sikerült kijavítani tavalyról a két bukást is - beszereztem helyette másik kettőt, de azok most úgy is fontosabban voltak. a vizsgaidőszak szokásosan telt, tejért is úgy mentem a boltba hogy közben marcangolt a bűntodat hogy épp nem tanulok... nagy megkönnyebbülés ám ez, mert hol a sírás folytogatott, hol pedig a leszarom hozzáállás nehezítette a felkészülést. de végre úgy dolgozom, hogy közben nem kell tanulni! ez nagyon furcsa, már egész hozzászoktam hogy egyszerre beszélek az ügyféllel és még befejezem gyorsan az antik jegyzetem bekezdésének utolsó mondatát... tanultam a munkában, tanultam odafele, tanultam hazafele, itthon nem annyit, de koncentráltabban. minden esetre nagyon jó, hogy vége!
(ápdét: most jöttem rá hogy egy tárgyam még nincs meg. a tanárnőnek elküldtem a dolgozatom jan26, azóta kajtatom, már mindent csináltam, de eddig egyetlen egyszer reagált, a fórumra, hogy keresi a dolgozatom. 5 nap türelem és önfegyelem után megkérdeztem, hogy megtalálta-e, de tegnap óta nem válaszol......)
Balázs volt az egyetlen, aki tudta még tartani bennem a lelket, akkor is ha néha arra jött haza szegénykém hogy épp az ágy szélére kucorodva bőgök... nagyon toleráns és segítőkész volt, én meg nagyon szégyellem ezt az egészet, mert a házimunkát is teljesen egyedül vitte a hátán zokszó nélkül - és ez eltartott vagy másfél hónapig.
nagyon vágytam már a februárt :) egyrészt, megint csak havi 3-4-5 alkalommal kell Szegedre menni, így több időm marad Balázsra, másrészt hamarosan utazunk Prágába <3 és Imoláékat is nagyon meg szeretném már látogatni meg a fogadott kis unokaöcsit Bazsit <3
szóval van élet, meg szerelem :) csak persze ez megint a blog rovására megy :P
kérdeztétek, hogy miért nincsenek mostanában gyorsan posztolható képsorozatok, ennek a magyarázata az egyik legújabb családtagunk, Balázs fényképezőgépe. egyrészt sokat fotózunk nagyon, ami időigényes, másrészt kvadmilliószor gyönyörűbb képeket csinál a gép mint a telefonom, és ezutóbbi képeit már látni se nagyon szeretem azóta :D illetve a munka+tanulás+Balázs bermudaháromszögben egyáltalán nincs kedvem leülni Tündérke elé, csak Balázs gépét birtoklom ha épp nincs itthon, a képeim viszont Tündérkén vannak.
azért mutatok egyet, ezt én csináltam. Balázs nagyon ügyesen fotóz, viszont nem publikusak a képei (ami vicc, mert TÉNYLEG nagyon tehetséges, bár minthogy életem szerelméről van szó, azt hiszitek úgy is hogy csak elfogult vagyok... de tényleg hihetetlenül ügyes már az első perc óta) szóval majd egyszer titokban beküldöm valami versenyre a képeit amit majd jól megnyer, és akkor talán ő is elhiszi, hogy van érzéke hozzá. :)
péntek, január 10
< 3
Leírhatatlanul átjárja a dolce vita az ember lányát lábujjtól a sapkáig, mikor hazafele menet a zebra túloldalán véletlenül megpillantja a Férfit. <3
Csak gondoltam kiömlengem magam, egy mondatba tömörítve a legszebb dolgot amit érezni lehet :)
(a kép még január elsején készült, van rajta lábujj, de nincsen rajta sapka)
Csak gondoltam kiömlengem magam, egy mondatba tömörítve a legszebb dolgot amit érezni lehet :)
(a kép még január elsején készült, van rajta lábujj, de nincsen rajta sapka)
kedd, június 18
1 év
1 éve lakunk együtt a Létrással :) Na jó, hazudok, talán 1 hete volt az évfordulónk :)
amit ezzel kapcsolatban leszögezhetünk, hogy imádok itt élni, ahol, és azzal, akivel. keresve sem találhattam volna jobbat lakásból vagy lakótársból mikor 1 éve betoppantam az ajtón.
legelőször a Belfeszt után, hajnal 2 körül, amin végül túl sokáig maradtunk a Fizikussal meg a Kócossal, így én a Létrásnál kötöttem ki aki egy sörrel és egy pálinkával várt az ajtóban.
azóta is mindig ilyen jó érzés hazajönni.
ma reggel pedig valami kapcsán átszaladt a fejemen egy mondat, hogy hm, ezt egy éve elképzelhetetlennek tartottam. és mint a lavina, hozta maga után a többi mondatot.
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy 1 év múlva Cézével leszek együtt.
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, de nagyon reméltem, hogy lesz egy kis spórolt pénzem.
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy CC-s legyek.
- Egy évvel ezelőtt nem igazán láttam rá esélyt, hogy el tudom kezdeni az egyetemet, és nagyon nehéz volt rábeszélni magamat később.
- Egy éve nem gondoltam volna, hogy egy év alatt sem veszek majd magamnak saját biciklit :(
- Egy éve nem gondoltam volna, hogy ugyanazok az emberek fognak 1 év múlva is felzaklatni, felidegesíteni.
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy a főiskolai tanárommal sok nyári napot töltünk versírással.
- Egy éve nem gondoltam volna, hogy 3 kilót fogok hízni!!!
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy a magyar szak tele van rossz helyesírású hallgatóval.
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam egy átlagos egyetemi napot anélkül hogy rajtam sál lenne.
- Egy éve elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer kiderül rólam, hogy 15 éves korom óta hipszter vagyok.
- és valószínűleg azt is elképzelhetetlennek láttam, hogy holnap erre a számra mekkorát fogok bulizni a Parkban:
meg erre, de ezt már 1 éve is nagyon nagyon biztosra tudtam:
szombat, április 6
élek én, csak offline
a cím mindent elmond. nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert túl sok minden van, és időm sincs világhálóra vetni ezeket :)
voltunk idén is tavaszi BFK-n (betegfaszképző...), kirándultunk három napot a március 15-i ítéletidőben Nagybörzsönyben, meg volt szülinapom is, meg egyetemre se mentem, meg tényleg sokminden forog most körülöttem.
az idei szülinapom talán az eddigi legjobb volt, itt voltak azok az emberek akik a legközelebb állnak hozzám, és sikerült magamat úgy leinni, hogy másnap még kicsit se voltam másnapos sőt fáradt sem (pedig csúnyán hajnalban feküdtem le). kaptam sok sok szép és jó dolgot azoktól akik nagyon szeretnek engem, és erről nem csak a szülinapomon, hanem egyébként is gyakran tanúbizonyságot tesznek. megvolt az első 10 ember feletti házibulim is ebben a kecóban, és meglepően jól sikerült :) imádtam!
egyébként rég volt már 'anno' poszt, de most erre sincs időm, így csak nagyvonalakban próbálok visszakeresés nélkül visszaemlékezni a tavaly márciusra. akkor is voltunk Cézéékkel tavaszi BFK-n, majd rákövetkező héten szakítottunk, majd volt szülinapom amin a múzeumban dolgoztam majd beültünk a Shakesbe sörözni, aztán végül Csillagnál aludtam és másnap onnan mentem totál készen dolgozni. Csillagnak meg Garfield magazinok vannak a mosdójában, amit azóta is imádok olvasni ha ott vagyok :D
tavaly tavasszal voltam először úgy Szegeden, hogy nem a családommal. Hisztissel mentünk munka miatt, és nagyon jó volt, bár a kocsiban rettegtem természetesen, és nagggyon hosszúnak tűnt az út, amit ha jól emlékszem, kérdezz-felelekkel ütöttünk el, meg vettünk méregdrága kávét egy benzinkúton :D és persze ittunk kávét a Tiszaparton is, amit azelőtt, és azóta is imádok. illetőleg próbáltam szerkesztgetni a szakdolgozatomat amiről később kiderült, hogy sikeres volt :) így most rövidtávon visszaolvasás nélkül, erre emlékszem 2012 márciusból.
és most, hogy rádöbbentem, hogy már nem is március van, hanem április, kicsit ugorjunk a jelenbe. 4. napja mozgok több kevesebb sikerrel. najó, magamhoz képest borzasztó nagy sikerrel, de némi szomorúsággal vegyítve, mert szomorú visszagondolni arra a 8-9 évre amit aktív sportolással töltöttem (néha egyszerre három sporttal, összesen heti 6 edzéssel...) most meg ha már egy percig ugrálok akkor össze akarok esni és a szívem is kiugrik a helyéről.
a lényeg, hogy eddig 3 napot munkálkodtam esténként itthon, és ma kora reggel még futni is elmentem Létrással a Dunapartra! :) edzés szerűen szerintem nem futottam 15 éves korom óta, és akkor is csak a box miatt, de most nagyon büszke vagyok magamra.
a probléma csak az, hogy az első napi izomláz csak a 3. napra múlt el, viszont a 2. nap végzett hasgyakorlatok úgy néz ki, meg fognak ölni. tegnap este azt hittem, sikerült rámozognom, de mára csak a lábamban múlt el az izomláz, és a futás sem segített. jelenleg a hasam felső része annyira be van állva, hogy ha 2 percig ülök, utána csak olyan görnyedten tudok felállni mint kvázimódó, és csak üvöltve, elég nagy fájdalmak árán és hosszadalmasan tudok kiegyenesedni. remélem nem lesz belőle nagyobb baj, de ez sajnos csak holnapra fog leghamarabb kiderülni :/ Létrás kiakadt, hogy hogyan lehet az hogy 1 alkalmas hasgyakorlatozás után már kockás a hasam, ami persze tök jó, csak a problémát az jelenti hogy gyakorlatilag levegőt se tudok venni, annyira fáj jelenleg :D
hétfő, december 3
:D
igazából, akár félre is lehetne érteni, mikor jön át Cézi, és a dohányzóasztalomon egy cetli hever, amin csak egy telefonszám van, egy számára ismeretlen férfi név, illetve egy utca, házszám. :D
na mindegy, ő fog engem befogadni Szegeden a hétvégére, hurrá, megint megúszom a kolit!
Social media for president!
na mindegy, ő fog engem befogadni Szegeden a hétvégére, hurrá, megint megúszom a kolit!
Social media for president!
péntek, november 23
PÉNTEK!!!
ma délután/este semmi sem tudja elrontani a kedvem :)))))
bár, azt kicsit sajnálom, hogy Cézivel mégse találkozunk este, de érthető indokai vannak, 20:00ig dolgozik a világvégén, én meg elvileg holnap Szeged miatt 4 körül kelek...
minden esetre, azért vigyorogva jöttem haza, és ennek egyetlen egy oka van: péntek!
még hazafele nézelődtem is kabátügyben (pedig utálok, egyedül meg végképp) aztán vásároltam is kaját holnapra, meg almát mert már megint csak úgy elfogyott egy kiló, hihetetlen, mennyi almát ettem az elmúlt másfél hónapban!!! :D
a jókedvemre megjutalmaztam magam egy zacskó csipsszel, meg vettem még némi ezt-azt.
most meg szokásos utazásszervezés van holnapra, aztán megeszek mondjuk másfél kiló sültkrumplit (egész héten krumpli láz volt O_O) sorozatnézés, Voice, semmi extra, csak péntek este. nem is baj, hogy ma nem iszom, elvégre a héten 3 napon ittam az ötből... :D
az egyetlen, ami képes gondolkodóba ejteni, hogy megéri-e nekem egy olyan óra miatt (filozófia ea.) utazni 5 órát, 4000 forintért, amin nem is kötelező a részvét?
de a múltheti szociológia sem volt kötelező, nem is tanultunk rajta gyakorlatilag semmit 8 óra alatt, de mégis jól éreztem magam, és egy olyan élmény volt, ami most biztos hiányozna, ha nem tudnék rá vigyorogva visszagondolni...
drága dolog ez az élményszerzés! ennyiből másodmagammal elmegyek moziba. vagy ha ügyes vagyok, egy hétig iszom. vagy veszek egy téli csizmát... hm. na mindegy, azért egyetemre járni jó, csak kicsit szívesebben járnék, ha ez a járás nem kerülne pénzbe, és időbe. :P
bár, azt kicsit sajnálom, hogy Cézivel mégse találkozunk este, de érthető indokai vannak, 20:00ig dolgozik a világvégén, én meg elvileg holnap Szeged miatt 4 körül kelek...
minden esetre, azért vigyorogva jöttem haza, és ennek egyetlen egy oka van: péntek!
még hazafele nézelődtem is kabátügyben (pedig utálok, egyedül meg végképp) aztán vásároltam is kaját holnapra, meg almát mert már megint csak úgy elfogyott egy kiló, hihetetlen, mennyi almát ettem az elmúlt másfél hónapban!!! :D
a jókedvemre megjutalmaztam magam egy zacskó csipsszel, meg vettem még némi ezt-azt.
most meg szokásos utazásszervezés van holnapra, aztán megeszek mondjuk másfél kiló sültkrumplit (egész héten krumpli láz volt O_O) sorozatnézés, Voice, semmi extra, csak péntek este. nem is baj, hogy ma nem iszom, elvégre a héten 3 napon ittam az ötből... :D
az egyetlen, ami képes gondolkodóba ejteni, hogy megéri-e nekem egy olyan óra miatt (filozófia ea.) utazni 5 órát, 4000 forintért, amin nem is kötelező a részvét?
de a múltheti szociológia sem volt kötelező, nem is tanultunk rajta gyakorlatilag semmit 8 óra alatt, de mégis jól éreztem magam, és egy olyan élmény volt, ami most biztos hiányozna, ha nem tudnék rá vigyorogva visszagondolni...
drága dolog ez az élményszerzés! ennyiből másodmagammal elmegyek moziba. vagy ha ügyes vagyok, egy hétig iszom. vagy veszek egy téli csizmát... hm. na mindegy, azért egyetemre járni jó, csak kicsit szívesebben járnék, ha ez a járás nem kerülne pénzbe, és időbe. :P
csütörtök, augusztus 16
csak szólok :D
igazi kozmopolitának érzem magam, mikor zárás előtt 10 perccel letipegek a boltba kezemben a kulcsommal és a bankkártyámmal.
ilyen elengedhetetlen élelmiszereket vettem, mint:
zárás előtt még épphogy csak félig száradt kifli, zsemle (1-1 darab)
majonéz (MIÉRT ilyen hihetetlenül drága?!?!?!?!?!)
tejföl (MINDIG kell itthonra, mindenhez!!!)
2 kukoricakonzerv (egyiket tejfölhöz, másikat kukoricakrémleveshez, bár tejszínt elfelejtettem venni... tipikus...)
3az1ben kávé
egyébként Létrás megint nincs itthon 3 napig. pedig csak most jött haza Lengyelországból. utálok egyedül lenni, ez egy dolog, de oké, beismerem, félek is. :D
ilyen elengedhetetlen élelmiszereket vettem, mint:
zárás előtt még épphogy csak félig száradt kifli, zsemle (1-1 darab)
majonéz (MIÉRT ilyen hihetetlenül drága?!?!?!?!?!)
tejföl (MINDIG kell itthonra, mindenhez!!!)
2 kukoricakonzerv (egyiket tejfölhöz, másikat kukoricakrémleveshez, bár tejszínt elfelejtettem venni... tipikus...)
3az1ben kávé
egyébként Létrás megint nincs itthon 3 napig. pedig csak most jött haza Lengyelországból. utálok egyedül lenni, ez egy dolog, de oké, beismerem, félek is. :D
hétfő, augusztus 13
hétfő, június 25
hosszú volt ez az ősz
mostanában sushit eszem krumplifőzelékkel,
meg wasabit mandulával és csokiöntettel. (ÖNTÉT!)
bezzeg még régen téma volt a sok csillag az égen, mára a romantika nem más, mint antik rom...
túl sokat blogolok részegen. :D
köszönöm, hogy elmondhattam.
:D
... de a kedves életképtelen mindig megnevettet :D
meg wasabit mandulával és csokiöntettel. (ÖNTÉT!)
bezzeg még régen téma volt a sok csillag az égen, mára a romantika nem más, mint antik rom...
túl sokat blogolok részegen. :D
köszönöm, hogy elmondhattam.
:D
... de a kedves életképtelen mindig megnevettet :D
szombat, június 23
te is, mint mindenki, élni szeretsz leginkább
és leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz, most ne tegyél úgy mintha nem te lennél, aki nem te vagy...
mert az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy, nem te járod, téged járnak...
tegnap este istenien szakadt az eső, amit elengedhetetlen az erkély korlátjáról élvezni, és hát persze bőrig ázni gyakorlatilag lakáson belül. jó volt :)
ennek örömére 3 óra alvás után röhögve fél lábon dolgoztam 14 órát - a fél láb sajnos gyakran szó szerint igazolódott be, basszus kell egy kényelmesebb cipő! - és most hajnal 1 lesz, egyedül vagyok a lakásban, és ezt még mindig borzasztóan nehezen viselem el.
be is indítok egy mosást, hurrá!
holnap meg szabadnap, amit vagy átalszok (nemszabad!), vagy Legjobbhaver, Vietnámi, Dani, Cucnyák, Musi, Muci, meg alkohol. jól hangzik, csak ne lenne egy nap csupán 24 óra :(
persze én azért megoldom amit szeretnék, mint mindig, arra van időm amire akarom (kivétel azok az emberek, akiket az elmúlt 2 hétben többször is lemondtam, zsinórban, meg egyhuzamban, együtt és külön külön is... bocs!) ennek örömére jövőhéten 4x14 órát dolgozom az étteremben, és a fennmaradó 3 szabadnapomból kettőt a voltmunkahelyemen töltök (viszont az csak 3 óra lesz / nap). minden esetre jó dolog heti 6 napot dolgozni, mert a munka nemesít, mint tudjuk :)
____________________________________________________
annyira máshova asszociálunk mi ketten, komolyan azt gondolom néha, tévedtem... máshogyan képzeled el ezt az egészet... nem fogadsz el teljes jogú függetlenséget, de szükség lenne az összerezonálásra, ne érezd úgy, hogy csak te lépsz hátra... mert látod hogy itt vagyok... és mit is akarhatok? csak hogy adnál egy kis helyet, ahova lefeküdhetek... mert eléggé készen vagyok kedvesem, eléggé úgy érzem hogy túl vagyok mindenen... eléggé nehezen jöttem haza, eléggé meglökött az éjszaka... de látod hogy itt vagyok... és mit is akarhatok? csak hogy adnál egy kis helyet, ahova lefeküdhetek... az igazi hang... ez igazi hang... ez igazi hang, az igazi hang, ez igazi hang...
biztosnak látszol a dolgodban... amikor azt mondod kilábalás, az hogy van? nem azért, de ez pont nem látszik rajtad, inkább mélyebbre ásod az árkot, mint akartad... szeretnélek megérteni téged, mikor azt mondod hogy szeretlek, azt hogy érted? mert szükség lenne az összerezonálásra, ne érezd úgy hogy csak te lépsz hátra... mert látod hogy itt vagyok... és mit is akarhatok? csak hogy adnál egy kis tejet, amit kilefetyelhetek...
véletlen volt, bocsánat, nem volt szándékos, bocsánat, véletlen volt, nem volt szándékos, véletlen volt,
elnézést, bocs!
mert szükség lenne az összerezonálásra, ne érezd úgy, hogy csak te lépsz hátra...
mert az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy, nem te járod, téged járnak...
tegnap este istenien szakadt az eső, amit elengedhetetlen az erkély korlátjáról élvezni, és hát persze bőrig ázni gyakorlatilag lakáson belül. jó volt :)
ennek örömére 3 óra alvás után röhögve fél lábon dolgoztam 14 órát - a fél láb sajnos gyakran szó szerint igazolódott be, basszus kell egy kényelmesebb cipő! - és most hajnal 1 lesz, egyedül vagyok a lakásban, és ezt még mindig borzasztóan nehezen viselem el.
be is indítok egy mosást, hurrá!
holnap meg szabadnap, amit vagy átalszok (nemszabad!), vagy Legjobbhaver, Vietnámi, Dani, Cucnyák, Musi, Muci, meg alkohol. jól hangzik, csak ne lenne egy nap csupán 24 óra :(
persze én azért megoldom amit szeretnék, mint mindig, arra van időm amire akarom (kivétel azok az emberek, akiket az elmúlt 2 hétben többször is lemondtam, zsinórban, meg egyhuzamban, együtt és külön külön is... bocs!) ennek örömére jövőhéten 4x14 órát dolgozom az étteremben, és a fennmaradó 3 szabadnapomból kettőt a voltmunkahelyemen töltök (viszont az csak 3 óra lesz / nap). minden esetre jó dolog heti 6 napot dolgozni, mert a munka nemesít, mint tudjuk :)
____________________________________________________
annyira máshova asszociálunk mi ketten, komolyan azt gondolom néha, tévedtem... máshogyan képzeled el ezt az egészet... nem fogadsz el teljes jogú függetlenséget, de szükség lenne az összerezonálásra, ne érezd úgy, hogy csak te lépsz hátra... mert látod hogy itt vagyok... és mit is akarhatok? csak hogy adnál egy kis helyet, ahova lefeküdhetek... mert eléggé készen vagyok kedvesem, eléggé úgy érzem hogy túl vagyok mindenen... eléggé nehezen jöttem haza, eléggé meglökött az éjszaka... de látod hogy itt vagyok... és mit is akarhatok? csak hogy adnál egy kis helyet, ahova lefeküdhetek... az igazi hang... ez igazi hang... ez igazi hang, az igazi hang, ez igazi hang...
biztosnak látszol a dolgodban... amikor azt mondod kilábalás, az hogy van? nem azért, de ez pont nem látszik rajtad, inkább mélyebbre ásod az árkot, mint akartad... szeretnélek megérteni téged, mikor azt mondod hogy szeretlek, azt hogy érted? mert szükség lenne az összerezonálásra, ne érezd úgy hogy csak te lépsz hátra... mert látod hogy itt vagyok... és mit is akarhatok? csak hogy adnál egy kis tejet, amit kilefetyelhetek...
véletlen volt, bocsánat, nem volt szándékos, bocsánat, véletlen volt, nem volt szándékos, véletlen volt,
elnézést, bocs!
mert szükség lenne az összerezonálásra, ne érezd úgy, hogy csak te lépsz hátra...
vasárnap, május 6
barátkozós VI.
na, azért történtek más dolgok is mostanában (vagy hát mivel nem írtam, inkább úgy fogalmaznék, hogy történtek dolgok.)
például átmentem az összes vizsgámon, ami hurrá hurrá, csak most akkor meg lehet izgulni a gyakorlati+szóbeli+szakdolgozatvédő záróvizsgáimon. de már nincs sok hátra!
próbáltam új (sajnos még mindig csak) diák munkát szerezni, de lehet hogy jól jövök ki a dologból.
pénteken a nagy vizsgairadalomra egy csomó szeretett szaktársammal elmentünk a Füge udvar nyitóbulira, ahol 8tól ingyen sör volt, csak az volt a probléma, hogy előtte délután gombapörköltöt ettem Evinél a koliban, és hát utálom a gombát, DE nagyon finom volt O_O a probléma csak az, hogy rájöttem, a szervezetem is utálja (annak ellenére hogy ez tényleg finom volt!) így borzasztó hányinger és émelygés és szédülés párosult az egyébként is hidegfronttól szétszakító fejfájásomhoz, nagyszerű társasági lény voltam... nagyjából az életbenmaradásért küzdöttem, és az egész héten úgy várt ingyen-sörtől-nagyon-berúgunk estémből az lett, hogy örültem, hogy nem ájultam el vagy hánytam szét magam :S persze, tipikus hogy ilyen alkalmakkor kell rosszul lennem...
viszont a Füge udvarban találkoztam rengeteg régi ismerőssel, Zsuzskóval is például aki épp a gimis ballagását ünnepelte az osztálytársaival, meg rengeteg volt gimistársammal összefutottam, meg a Létrás srác is lejött, bár őt nagyon sajnáltam, mert csak engem ismert, én meg a fent már említett okok miatt nem voltam túl szórakoztató jelenség :S Meg végül ő csak 8 után nemsokkal csatlakozott (mi a tömeggel 6kor találkoztunk) és nekem 10 után indulni is kellett haza az utolsó buszhoz. de, azért jó volt!
tegnap dolgoztam 3ig, aztán még 6-10ig este, a kettő közti 3 órát meg azt hittem, nehéz lesz kitölteni, de szerencsére a Humoros előbb bejött az esti műszakra, így egyrészt nem unatkoztam, másrészt nagyon jó volt beszélgetni már vele, rég láttam, hiányzott, és tündérbogyó volt mint mindig. persze kipanaszoltam magam, mert ő mindig befogadóképes az ilyenekre, de utána jól megnyugtatott, megölelgetett, jó volt hogy végre összeszedtem magam. (mert délben borzasztóan szar kedvem volt, és a mosdóban bőgtem vagy negyed órát mire el tudtam kezdeni dolgozni...) de ő jött, és megmentette a napot :)
este meg a Létrás sráccal beszéltem órákig, mert szar napja volt, és megivott egyedül egy üveg whiskeyt. ahhoz képest mondjuk elég értelmesen össze tudta szedni a mondanivalóját, de azért baromi szórakoztató is volt, hogy mindenen átesett a lakásban nagyjából negyed óránként :D
jövőhéten Nelli és Lola megint társas estet szervez, de most anyagilag bukó a dolog :/ viszont kéne találkoznom a Létrással meg Mussal is, meg biztos Mucinak is lesz igénye valamire, pluszban a szaktársaim keddre vagy szerdára valami nagy berúgást terveztek, és a Prezentálós azt mondta, ne foglalkozzunk a pénzügyekkel, szóval ezt még meglátjuk...
ma meg semmi dolgom, délig aludtam (bár hajnalig telefonáltam, szóval érthető), most meg rendet kéne tenni a szobámban, és az életemben.
például átmentem az összes vizsgámon, ami hurrá hurrá, csak most akkor meg lehet izgulni a gyakorlati+szóbeli+szakdolgozatvédő záróvizsgáimon. de már nincs sok hátra!
próbáltam új (sajnos még mindig csak) diák munkát szerezni, de lehet hogy jól jövök ki a dologból.
pénteken a nagy vizsgairadalomra egy csomó szeretett szaktársammal elmentünk a Füge udvar nyitóbulira, ahol 8tól ingyen sör volt, csak az volt a probléma, hogy előtte délután gombapörköltöt ettem Evinél a koliban, és hát utálom a gombát, DE nagyon finom volt O_O a probléma csak az, hogy rájöttem, a szervezetem is utálja (annak ellenére hogy ez tényleg finom volt!) így borzasztó hányinger és émelygés és szédülés párosult az egyébként is hidegfronttól szétszakító fejfájásomhoz, nagyszerű társasági lény voltam... nagyjából az életbenmaradásért küzdöttem, és az egész héten úgy várt ingyen-sörtől-nagyon-berúgunk estémből az lett, hogy örültem, hogy nem ájultam el vagy hánytam szét magam :S persze, tipikus hogy ilyen alkalmakkor kell rosszul lennem...
viszont a Füge udvarban találkoztam rengeteg régi ismerőssel, Zsuzskóval is például aki épp a gimis ballagását ünnepelte az osztálytársaival, meg rengeteg volt gimistársammal összefutottam, meg a Létrás srác is lejött, bár őt nagyon sajnáltam, mert csak engem ismert, én meg a fent már említett okok miatt nem voltam túl szórakoztató jelenség :S Meg végül ő csak 8 után nemsokkal csatlakozott (mi a tömeggel 6kor találkoztunk) és nekem 10 után indulni is kellett haza az utolsó buszhoz. de, azért jó volt!
tegnap dolgoztam 3ig, aztán még 6-10ig este, a kettő közti 3 órát meg azt hittem, nehéz lesz kitölteni, de szerencsére a Humoros előbb bejött az esti műszakra, így egyrészt nem unatkoztam, másrészt nagyon jó volt beszélgetni már vele, rég láttam, hiányzott, és tündérbogyó volt mint mindig. persze kipanaszoltam magam, mert ő mindig befogadóképes az ilyenekre, de utána jól megnyugtatott, megölelgetett, jó volt hogy végre összeszedtem magam. (mert délben borzasztóan szar kedvem volt, és a mosdóban bőgtem vagy negyed órát mire el tudtam kezdeni dolgozni...) de ő jött, és megmentette a napot :)
este meg a Létrás sráccal beszéltem órákig, mert szar napja volt, és megivott egyedül egy üveg whiskeyt. ahhoz képest mondjuk elég értelmesen össze tudta szedni a mondanivalóját, de azért baromi szórakoztató is volt, hogy mindenen átesett a lakásban nagyjából negyed óránként :D
jövőhéten Nelli és Lola megint társas estet szervez, de most anyagilag bukó a dolog :/ viszont kéne találkoznom a Létrással meg Mussal is, meg biztos Mucinak is lesz igénye valamire, pluszban a szaktársaim keddre vagy szerdára valami nagy berúgást terveztek, és a Prezentálós azt mondta, ne foglalkozzunk a pénzügyekkel, szóval ezt még meglátjuk...
ma meg semmi dolgom, délig aludtam (bár hajnalig telefonáltam, szóval érthető), most meg rendet kéne tenni a szobámban, és az életemben.
szombat, április 21
szerelem nulladik látásra
az idézet Varró Danitól származik, pontosabban az E-mail c. verséből, de erről majd mindjárt :)
Ugyan egész nap fájt a fogam (sőt, azt hiszem több fogam, és bal oldalt felül-alul a teljes állkapcsom O_O) de egész jól tűröm szerintem mostmár, nem olyan zsinnyegős a helyzet :)
reggel rendesen elaludtam, egy órát konkrétan, de nem baj mert bele volt számolva. Tamás mondta egyszer, hogy ezért jó, ha az ember 2 órát szeretne reggel készülődni mert akkor van ideje elaludni, és ez tényleg így van.
így persze beértem időben dolgozni, ahogy terveztem, már 3/4 órával korábban benn voltam, így volt időm ebédelni is meg csevegni is minimálisat Csillaggal.
aztán mivel ma csak ebédeltettem a többieket, így ez a 3 óra munka hamar elröppent, bár az is közrejátszik, hogy brutálsokan voltak, legalább 15 iskolai csoport (csoportonként átlag 50 fő!!!!!) és volt köztük nagyon rendes aranyos is, meg volt köztük borzasztó és ostoba kölyök is, szóval volt munka bőven...
utána nekiálltam a szakdolgozat védésemnek, haladtam is valamennyit, de közben felidegesített az, hogy már megint olyanra szánnám az energiáim, aki nem érdemli meg és sosem szentel nekem akkora figyelmet, mint én szeretném, így hát puffogtam, ittam egy kávét meg cigiztem Hisztissel meg Pöcivel (hát, attól se lett jobb mondjuk...) így elindultam haza.
ahogy kiértem a millenáris parkba, valami ismerős dallam ütötte meg a fülem, és 20 másodperccel később már gyakorlatilag futólépésben haladtam a Teátrum szabadtéri színpada felé, mert Kávészünet koncert volt! O_O Imádom őket évek óta, Popovics Gyuriba eddig is szerelmes voltam, nulladik látásra is, de hát így meg aztán borzasztóan!!! O_O Huh, úgy éreztem magam, mint egy 13 éves kistinihős, nem bírtam levenni a szemem róla, annyira színpadra teremtették azt az embert... és most nem feltétlen a kinézetére gondolok, vegyük példának Lukács Lacit (Tankcsapda) aki szintén lassan 10 éve borzasztó nagy szerelmem :) Na, mi lenne, ha őt látnám élőben, úr isten! :DDDD
Persze egy picit nyomasztó érzés volt és nem is voltam benne biztos, hogy vagyok ilyen bátor, de végül jól tettem hogy végigültem a koncertet teljesen egyedül, magányosan. jót tett a lelkemnek, a verseknél csak a megzenésített versek vannak rám jobb hatással :))))
szerdán este ismét fellépnek a Millenárison (a Fogadó épületben) viszont többed magukkal (pl Kinizsi Ottó!) versestet fognak tartani, ez is nagyon csábító, viszont már fizetős. eszembe jutott, hogy régen tudtunk szerezni féláras jegyeket, és meg kéne kérdezzem az irodát, hátha, de amúgy se lenne kivel elmenni :/
és a nap apró szépségei: amit pár poszttal lejjebb betettem hímzett cipő... zsinnyegtem is rajta, hogy nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak... közben azért utánaérdeklődtem Lolánál, hogy mennyiért vette a cipőt (1500.-!!!!!!) és Nellinél, hogy mennyiért hímezne nekem rá valami gyönyörűt, és ő pedig azt mondta nagyon szívesen megcsinálja nekem ingyen :$ szóval most nagyon rá vagyok kattanva a témára, ugyanis cipőre mindenképp szükségem lenne, na de hogy teljesen egyedi cipőm legyen ennyi pénzért?! :D
teljesen be vagyok zsongva! :D
a másik mosolyfakasztó pedig az volt, hogy egyik ismerősöm (Reni) kézműves ékszerkészítő oldalán megtaláltam egy nyakláncot, aminek üvegmedálja van, és benne az én általam nagyra becsült nyuszi amint a piros lufin lóg, hihetetlen, biztos hogy miattam csinálta a láncot, legalább fél évig az kép volt a profilképem facebookon!!! :D viszont, sose költöttem még 1200 forintot egy ékszerre, szóval most ez nem aktuális főleg. majd talán esetleg júniusban megjutalmazom magam vele a szakvizsgámra... :)
Ugyan egész nap fájt a fogam (sőt, azt hiszem több fogam, és bal oldalt felül-alul a teljes állkapcsom O_O) de egész jól tűröm szerintem mostmár, nem olyan zsinnyegős a helyzet :)
reggel rendesen elaludtam, egy órát konkrétan, de nem baj mert bele volt számolva. Tamás mondta egyszer, hogy ezért jó, ha az ember 2 órát szeretne reggel készülődni mert akkor van ideje elaludni, és ez tényleg így van.
így persze beértem időben dolgozni, ahogy terveztem, már 3/4 órával korábban benn voltam, így volt időm ebédelni is meg csevegni is minimálisat Csillaggal.
aztán mivel ma csak ebédeltettem a többieket, így ez a 3 óra munka hamar elröppent, bár az is közrejátszik, hogy brutálsokan voltak, legalább 15 iskolai csoport (csoportonként átlag 50 fő!!!!!) és volt köztük nagyon rendes aranyos is, meg volt köztük borzasztó és ostoba kölyök is, szóval volt munka bőven...
utána nekiálltam a szakdolgozat védésemnek, haladtam is valamennyit, de közben felidegesített az, hogy már megint olyanra szánnám az energiáim, aki nem érdemli meg és sosem szentel nekem akkora figyelmet, mint én szeretném, így hát puffogtam, ittam egy kávét meg cigiztem Hisztissel meg Pöcivel (hát, attól se lett jobb mondjuk...) így elindultam haza.
ahogy kiértem a millenáris parkba, valami ismerős dallam ütötte meg a fülem, és 20 másodperccel később már gyakorlatilag futólépésben haladtam a Teátrum szabadtéri színpada felé, mert Kávészünet koncert volt! O_O Imádom őket évek óta, Popovics Gyuriba eddig is szerelmes voltam, nulladik látásra is, de hát így meg aztán borzasztóan!!! O_O Huh, úgy éreztem magam, mint egy 13 éves kistinihős, nem bírtam levenni a szemem róla, annyira színpadra teremtették azt az embert... és most nem feltétlen a kinézetére gondolok, vegyük példának Lukács Lacit (Tankcsapda) aki szintén lassan 10 éve borzasztó nagy szerelmem :) Na, mi lenne, ha őt látnám élőben, úr isten! :DDDD
Persze egy picit nyomasztó érzés volt és nem is voltam benne biztos, hogy vagyok ilyen bátor, de végül jól tettem hogy végigültem a koncertet teljesen egyedül, magányosan. jót tett a lelkemnek, a verseknél csak a megzenésített versek vannak rám jobb hatással :))))
szerdán este ismét fellépnek a Millenárison (a Fogadó épületben) viszont többed magukkal (pl Kinizsi Ottó!) versestet fognak tartani, ez is nagyon csábító, viszont már fizetős. eszembe jutott, hogy régen tudtunk szerezni féláras jegyeket, és meg kéne kérdezzem az irodát, hátha, de amúgy se lenne kivel elmenni :/
és a nap apró szépségei: amit pár poszttal lejjebb betettem hímzett cipő... zsinnyegtem is rajta, hogy nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak... közben azért utánaérdeklődtem Lolánál, hogy mennyiért vette a cipőt (1500.-!!!!!!) és Nellinél, hogy mennyiért hímezne nekem rá valami gyönyörűt, és ő pedig azt mondta nagyon szívesen megcsinálja nekem ingyen :$ szóval most nagyon rá vagyok kattanva a témára, ugyanis cipőre mindenképp szükségem lenne, na de hogy teljesen egyedi cipőm legyen ennyi pénzért?! :D
teljesen be vagyok zsongva! :D
a másik mosolyfakasztó pedig az volt, hogy egyik ismerősöm (Reni) kézműves ékszerkészítő oldalán megtaláltam egy nyakláncot, aminek üvegmedálja van, és benne az én általam nagyra becsült nyuszi amint a piros lufin lóg, hihetetlen, biztos hogy miattam csinálta a láncot, legalább fél évig az kép volt a profilképem facebookon!!! :D viszont, sose költöttem még 1200 forintot egy ékszerre, szóval most ez nem aktuális főleg. majd talán esetleg júniusban megjutalmazom magam vele a szakvizsgámra... :)
péntek, április 6
a legjobban keresőoptimalizált blogbejegyzés, evör!
szex
orál
anál
animal porno
homevideo
schmitt pál
(köszönöm, hogy kattintásoddal hozzájárultál nem reprezentatív felmérésemhez, puszi!)
orál
anál
animal porno
homevideo
schmitt pál
(köszönöm, hogy kattintásoddal hozzájárultál nem reprezentatív felmérésemhez, puszi!)
szombat, október 15
stresszoldó-önmegújító-felrázó praktikák
az Urban Eve Viája írt egy posztot arról, hogy ha ő morcos/nyomott/lusta/ideges, mindig hajatmos, mert az segít, felélénkíti.
a kommentek alapján a csajok ezekre esküsznek:
süti sütés
futás
séta
éneklés, táncolás, zene üvöltetése
rendrakás, mosogatás, suvickolás
kávé, tea
könyv, újság, vagy bármi (akár tusfürdő cimke) olvasása
körömlakkozás
kreatívkodás
elgondolkodtam, engem mi derít jobb kedvre, és arra jutottam, hogy bármi. bármi, ami változást hoz, vagy csak egyszerűen érzem, hogy létezem. a hajmosás és a körömlakkozás is tipikusan erről szól, hogy utána sokkal jobbnak látod magad, kicsit olyan mint mikor veszel egy új rucit, megújulsz, feltöltődsz. a sütésben, főzésben sem az a jó, hogy utána megeszed, hanem hogy van sikerélmény, hogy igen, csináltál valamit.
és szerintem mindennek ez a kulcsa: kell a sikerélmény. kell az, hogy bólints egyet, hogy szép fényes a hajad ma, vagy nincs lepattogva a körömlakkod, (...) szóval a lényeg, csinálj valamit, változzon valami, vagy hozz létre valamit, még ha ez csak annyi, hogy az egyszerű többéves sálad végét bevágdosod, és rojtokat csomózol rá.
én igazából ezért imádok főzni. maga az élmény ami feldob, hogy kész, jó lett, és rövid időn belül van belőle sikerélményem. köztudottan utálok futni, de ha évente 1x valami miatt mégis futok pár percet, akkor boldog vagyok, hogy megcsináltam.
szóval, bármivel lehet szerintem egy kis jókedvet, önbizalmat csempészni a mindennapokba.
ma idegesen keltem, feszült vagyok (mostanában egyébként is, ráadásul jövőhéten suli, és a fizetésem is elvertem 1 hét alatt...) de főztem ebédet, amit nem szoktam, sőt ebédelni sem szoktam csak ha már muszájra-éheztem, és bár nem főztem túl bonyolult dolgot (babos kukoricás rizs) mégis sokkal jobb hely lett a világ.
nektek van bevált felrázó praktikátok? vagy megegyezhetünk abban, hogy igazam van, és minden tevékenység jó.
a kommentek alapján a csajok ezekre esküsznek:
süti sütés
futás
séta
éneklés, táncolás, zene üvöltetése
rendrakás, mosogatás, suvickolás
kávé, tea
könyv, újság, vagy bármi (akár tusfürdő cimke) olvasása
körömlakkozás
kreatívkodás
elgondolkodtam, engem mi derít jobb kedvre, és arra jutottam, hogy bármi. bármi, ami változást hoz, vagy csak egyszerűen érzem, hogy létezem. a hajmosás és a körömlakkozás is tipikusan erről szól, hogy utána sokkal jobbnak látod magad, kicsit olyan mint mikor veszel egy új rucit, megújulsz, feltöltődsz. a sütésben, főzésben sem az a jó, hogy utána megeszed, hanem hogy van sikerélmény, hogy igen, csináltál valamit.
és szerintem mindennek ez a kulcsa: kell a sikerélmény. kell az, hogy bólints egyet, hogy szép fényes a hajad ma, vagy nincs lepattogva a körömlakkod, (...) szóval a lényeg, csinálj valamit, változzon valami, vagy hozz létre valamit, még ha ez csak annyi, hogy az egyszerű többéves sálad végét bevágdosod, és rojtokat csomózol rá.
én igazából ezért imádok főzni. maga az élmény ami feldob, hogy kész, jó lett, és rövid időn belül van belőle sikerélményem. köztudottan utálok futni, de ha évente 1x valami miatt mégis futok pár percet, akkor boldog vagyok, hogy megcsináltam.
szóval, bármivel lehet szerintem egy kis jókedvet, önbizalmat csempészni a mindennapokba.
ma idegesen keltem, feszült vagyok (mostanában egyébként is, ráadásul jövőhéten suli, és a fizetésem is elvertem 1 hét alatt...) de főztem ebédet, amit nem szoktam, sőt ebédelni sem szoktam csak ha már muszájra-éheztem, és bár nem főztem túl bonyolult dolgot (babos kukoricás rizs) mégis sokkal jobb hely lett a világ.
nektek van bevált felrázó praktikátok? vagy megegyezhetünk abban, hogy igazam van, és minden tevékenység jó.
hétfő, szeptember 5
nomen est omen
sosem hallgattam Punnany Massif-ot. Talán azért, amiért az emberek nagy százaléka nem hallgatott soha Alvin és a mókusokat; mert idióta neve van.
és most rátaláltam erre, egyik ismerősöm idézett belőle egy mondatot, és muszáj volt félelemmel telve megnyomni a playt. örök szerelem ez a szám, ma elalvásig ezt fogom hallgatni, és reggel ezzel fogok kelni, addig fogom rongyosra hallgatni, amíg meg nem tanulom a szövegét, hogy aztán üvölthessem:
Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is, lehetsz még valaki..
Élvezd, ha újnak látszik ami maradi, te ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz valami.
Nem kérem légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgy sem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom...
hallgassátok, érezzétek át, járjon át mindenkit!
Cézével egy hónap múlva elkötözünk, haza. mármint, én is haza, meg ő is haza. de ami jó a rosszban, hogy nem magunk miatt, vagy nem a kapcsolatunk miatt, csak nincs más lehetőség. szóval, mi megmaradunk Nyuszi és Cica, és ez öröm az ürömben.
(napiheadshoot: én azt hittem, a Punnany Massif valami káromkodós gengszter rap.)
és most rátaláltam erre, egyik ismerősöm idézett belőle egy mondatot, és muszáj volt félelemmel telve megnyomni a playt. örök szerelem ez a szám, ma elalvásig ezt fogom hallgatni, és reggel ezzel fogok kelni, addig fogom rongyosra hallgatni, amíg meg nem tanulom a szövegét, hogy aztán üvölthessem:
Élvezd, hogy minden rosszban van valami, ha egymagad maradsz is, lehetsz még valaki..
Élvezd, ha újnak látszik ami maradi, te ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz valami.
Nem kérem légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom, úgy sem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom...
hallgassátok, érezzétek át, járjon át mindenkit!
Cézével egy hónap múlva elkötözünk, haza. mármint, én is haza, meg ő is haza. de ami jó a rosszban, hogy nem magunk miatt, vagy nem a kapcsolatunk miatt, csak nincs más lehetőség. szóval, mi megmaradunk Nyuszi és Cica, és ez öröm az ürömben.
(napiheadshoot: én azt hittem, a Punnany Massif valami káromkodós gengszter rap.)
vasárnap, június 12
csillagporos pupillákkal nézem, ahogy szuszogsz a paplanon
van, amikor egy helyszín felébreszt benned olyan dolgokat, amik néha eltűnnek a lila ködben , aztán mikor meg itt vannak, az nagyon jó.
aztán előkerülnek fényképek, amik bizonyítják, hogy megtörtént emlékeid vannak.
bizonyítják, hogy éltél.
és nem is akárhogy. bolondan, fiatalon, kacéran, szemérmesen, részegen és józanul, pofátlanul, meggondolatlanul, hibákkal és sértettséggel, engeszteléssel, könyvekkel, kávéval, sörrel, borral, nagy táskákkal, ingekkel, lábakkal, rövidnadrágban és anélkül, cigarettával, A lánnyal , a rengeteg kölyökkel, jhajjj, a szőkével, a butával, a kedvessel, a mogorvával, a visszataszítóval, a vonzóval, az őszinte baráttal, nevetségesen, rondán, szánalmasan, önfeledten, spontán [...]
szóval, olyan emlékek ezek, amik csak az enyémek. nem egyedül éltem meg ezek többségét, de én vagyok az egyetlen, aki ezekre úgy tekint, ahogy. mesés :)
mégszebb, hogy napról napra új képet tehetek/nék ebbe a hatalmas albumba. ma mindenképp egy biciklis képet tennék beléje, mert ma kiérdemelte a kétkerekű. meg sört. meg barátot és szerelmet.
a mai nap is mindennapi volt.
a mai nap is különleges volt.
[és csakhogy tényszerű is legyek: voltam dolgozni, volt sok gyerek, tehát munka is, aztán Vilcsivel találkoztam a Deákon, kimentünk a rakpartra a várral szembe, és söröztünk. estemegcézé <3. és egész nap bicikliztem. tökprofivagyok!]
álljon itt még egy emlék:
aztán előkerülnek fényképek, amik bizonyítják, hogy megtörtént emlékeid vannak.
bizonyítják, hogy éltél.
és nem is akárhogy. bolondan, fiatalon, kacéran, szemérmesen, részegen és józanul, pofátlanul, meggondolatlanul, hibákkal és sértettséggel, engeszteléssel, könyvekkel, kávéval, sörrel, borral, nagy táskákkal, ingekkel, lábakkal, rövidnadrágban és anélkül, cigarettával, A lánnyal , a rengeteg kölyökkel, jhajjj, a szőkével, a butával, a kedvessel, a mogorvával, a visszataszítóval, a vonzóval, az őszinte baráttal, nevetségesen, rondán, szánalmasan, önfeledten, spontán [...]
szóval, olyan emlékek ezek, amik csak az enyémek. nem egyedül éltem meg ezek többségét, de én vagyok az egyetlen, aki ezekre úgy tekint, ahogy. mesés :)
mégszebb, hogy napról napra új képet tehetek/nék ebbe a hatalmas albumba. ma mindenképp egy biciklis képet tennék beléje, mert ma kiérdemelte a kétkerekű. meg sört. meg barátot és szerelmet.
a mai nap is mindennapi volt.
a mai nap is különleges volt.
[és csakhogy tényszerű is legyek: voltam dolgozni, volt sok gyerek, tehát munka is, aztán Vilcsivel találkoztam a Deákon, kimentünk a rakpartra a várral szembe, és söröztünk. estemegcézé <3. és egész nap bicikliztem. tökprofivagyok!]
álljon itt még egy emlék:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)