Csak Mi

Van, aki szerint a 'Mi' kifejezés önmagában is az egyén megszűnését jelenti. Szerintem én ugyanúgy lehetek ÉN, hogy közben Balázzsal Mi vagyunk :)
Balázs az első akit a blogomon az igazi nevén hívok, nem sokáig tartott a Létrás dolog. Vagyis, amíg össze nem jöttünk :)

Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehetne röviden összefoglalni, hogy mi a szerelem.. Nem tudom, hogy mással is előfordult-e már ilyen, mert baráti beszámolókból nincs tapasztalatom, könyvben is csak egyszer olvastam, de nekem ez az az érzés, amikor CSAK MI vagyunk. Mármint, az egész világon, és nincs senki és semmi más :) Remélem sokak tapasztalták már ezt.

Néha nagyon rám tud telepedni ez az érzés, hogy csak akkor jó minden, ha egymást öleljük... :)

...

ééés, most eszembe jutott egy mondat, egy idézet a Lovagregény c. filmből. 20 percig próbáltam kigooglezni, és végül a saját előző blogomon találtam csak meg 2008ból. :)


a gondolata is fáj annak, hogy 1 hónapja nem láttam
az új hold is felkelt, de ön sehol
napkelték, napnyugták meleg fényében az ön arcát kutatom
a szívem apró darabokra hullt, hogy darabkái a tű fokán is könnyedén átférnek
hiányzik, mint nap a bimbózó virágnak, a fagyos tél markában
szépségének fénye nem ragyoghat be, s így szívem keménnyé dermed a hideg tél hideg sötétjében
a remény szerelmünk éltetője, a remény ad erőt, hogy a nappalokat és az éjszakákat elviseljem
reménykedve várom a napot mikor ismét angyali szemébe nézhetek
a szívem az öné, örökkön örökké imádni fogom magát...


Ha kérhetnék bármit, azt kívánnám, állítsa meg a Holdat.. állítsa meg a Holdat, hogy ez az éjszaka örökké tartson...

48 óra

csupán ennyi van hátra, és máris a vonaton vagyunk Prága felé.

ez az utazás most az elmúlt három évre tesz egy hatalmas pontot (és itt most nem Cézére gondolok) csupán arról írnék, hogy Prága nem most kezdődött.
Ez egy olyan ajándék volt, amit sosem tudtak nekem átadni, és én sosem örülhettem neki úgy, mint egy ajándéknak. pedig mégis az.
igazából, az élet hozta így. a 20. születésnapomra kaptam volna, vagyis kaptam.

épp ideje elindulni :)

A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.

Álmaimban nem ezt vártam, 
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
(...)
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.

:)

Hajamban kis virág, és jó ízű a szád, és csak egy jelre vártunk...

a cím a fenti videóból van kiidézve, vagyis nem a fentiből, hanem egy másikból, aminek nem beszél az elején műsorvezető, meg énekes és zenészek se rontják a látványt, de valamiért nem találom azt a videót. így mondjuk ne nézzetek oda! :)

egyébként vége a vizsgaidőszaknak, 14 tárgyamból 12 sikerült :) sikerült kijavítani tavalyról a két bukást is - beszereztem helyette másik kettőt, de azok most úgy is fontosabban voltak. a vizsgaidőszak szokásosan telt, tejért is úgy mentem a boltba hogy közben marcangolt a bűntodat hogy épp nem tanulok... nagy megkönnyebbülés ám ez, mert hol a sírás folytogatott, hol pedig a leszarom hozzáállás nehezítette a felkészülést. de végre úgy dolgozom, hogy közben nem kell tanulni! ez nagyon furcsa, már egész hozzászoktam hogy egyszerre beszélek az ügyféllel és még befejezem gyorsan az antik jegyzetem bekezdésének utolsó mondatát... tanultam a munkában, tanultam odafele, tanultam hazafele, itthon nem annyit, de koncentráltabban. minden esetre nagyon jó, hogy vége!
(ápdét: most jöttem rá hogy egy tárgyam még nincs meg. a tanárnőnek elküldtem a dolgozatom jan26, azóta kajtatom, már mindent csináltam, de eddig egyetlen egyszer reagált, a fórumra, hogy keresi a dolgozatom. 5 nap türelem és önfegyelem után megkérdeztem, hogy megtalálta-e, de tegnap óta nem válaszol......)

Balázs volt az egyetlen, aki tudta még tartani bennem a lelket, akkor is ha néha arra jött haza szegénykém hogy épp az ágy szélére kucorodva bőgök... nagyon toleráns és segítőkész volt, én meg nagyon szégyellem ezt az egészet, mert a házimunkát is teljesen egyedül vitte a hátán zokszó nélkül - és ez eltartott vagy másfél hónapig.

nagyon vágytam már a februárt :) egyrészt, megint csak havi 3-4-5 alkalommal kell Szegedre menni, így több időm marad Balázsra, másrészt hamarosan utazunk Prágába <3 és Imoláékat is nagyon meg szeretném már látogatni meg a fogadott kis unokaöcsit Bazsit <3

szóval van élet, meg szerelem :) csak persze ez megint a blog rovására megy :P

kérdeztétek, hogy miért nincsenek mostanában gyorsan posztolható képsorozatok, ennek a magyarázata az egyik legújabb családtagunk, Balázs fényképezőgépe. egyrészt sokat fotózunk nagyon, ami időigényes, másrészt kvadmilliószor gyönyörűbb képeket csinál a gép mint a telefonom, és ezutóbbi képeit már látni se nagyon szeretem azóta :D illetve a munka+tanulás+Balázs bermudaháromszögben egyáltalán nincs kedvem leülni Tündérke elé, csak Balázs gépét birtoklom ha épp nincs itthon, a képeim viszont Tündérkén vannak.

azért mutatok egyet, ezt én csináltam. Balázs nagyon ügyesen fotóz, viszont nem publikusak a képei (ami vicc, mert TÉNYLEG nagyon tehetséges, bár minthogy életem szerelméről van szó, azt hiszitek úgy is hogy csak elfogult vagyok... de tényleg hihetetlenül ügyes már az első perc óta) szóval majd egyszer titokban beküldöm valami versenyre a képeit amit majd jól megnyer, és akkor talán ő is elhiszi, hogy van érzéke hozzá. :)

nem szabad pingvineket idehozni

"- Ezek a szabályok: nem szabad megállni, nem szabad egymásra ugrani, nem szabad vitorlákat állítani, nem szabad pingvineket idehozni!"

A fenti mondatot egy 3 éves Ármin nevű kisfiú volt képes kijelenteni, Coelho teljes életbölcsességével megáldva. Mindenkinek így kellene élni, és a pingvineket sem lenne szabad idehozni.

Árminról és dawn-szindrómás nővéréről, a 7 éves Szirkáról egyébként édesanyjuk blogot vezet amit ide kattintva mindenki megcsodálhat, érdemes megállni egy pillanatra és beleolvasni a gyerekek fejébe. (egy pillanatra megállni, hahah. én évente 1x böngészem a blogot nagyjából, de akkor vissza is olvasok egy évnyi bejegyzésáradatot :D)


egyébként meg bordahajtogatás van!

egy pár sor, hogy nehogy elfeledj

ma reggel ez a szám ment a fejemben.
jó rég óta nem hallgattam, és rengeteg érzelem fűződött hozzá évekkel ezelőtt.
4-5 éve talán, volt mikor naponta küldözgettük ezt a kis levelet Gaspival egymásnak, és féltünk, hogy elveszítjük a másikat, a másik szeretetét.
azóta nem vagyunk napi kapcsolatban, sőt, évente egyszer, vagy mégritkábban beszélünk, akkor is mindig csak véletlen.
de tudom, hogy soha többet nem kell félnünk, hogy elfelejtjük egymást, mert ő mindig az életem része lesz. 3 évvel ezelőtt mikor kicsit bajba kerültem, és szükségem volt egy fuvarra, ő volt az első akit felhívtam, és ő félretette minden dolgát, csak hogy nekem segítsen. tudom, hogy ha 5 év múlva felhívom, akkor is vidáman fogja felvenni nekem a telefont, és ez megnyugtató érzés akkor is, ha nyilván nem vagyunk már legjobb barátok.

ez a szám viszont most sokkal aktuálisabb, mint valaha volt, csak már nem neki szól, hanem Cézének...

Az ember bonyolult, ha fáj úgy érzi felejteni kell
Változom én is, hidd el, lehet nem látod
Csak várod a változást és engem vádolsz
Rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű
Csak egy pillanatkép vagyok, egy ember, csak öt betű
Így hát lásd, amit kéne, te, én, és más
Nem vagyunk történetek, csak néhány apró vallomás
Hát gondolj rám egy szép napon
Mikor felnézel az égre, a nevemet majd ott hagyom
Én ez vagyok.
vége.

nincs igény, csak alvásra

Múlthét péntektől keddig dolgoztam megállás nélkül.

Közben megtanultam szópókerezni, meg megittam egy üveg whiskeyt a Alegjobbhaverral, majd eldöntöttem, hogy ebből semmiképp sem csinálunk rendszert.

szerdán záróvizsgáztam az első modulomból, médiatervezés, szerintem 75% körül lesz (úgylegyen!)

tegnap szintén dolgoztam, aztán este elmentem sokadmagammal lézerharcolni, nagyon izgalmas társaság jött össze: Cézé tesói, Cézével sok közös barátunk + egykettő testvére vagy haverja, meg soksok csopás, és egy szaktársaim is jött (a Prezis) :) Külön mókás, hogy a Szeplős a saját szülinapjára szervezett gokártozást mondta le, hogy inkább jönne velünk lézerezni, így ő is hozott pluszba 3-4 csopást akik a gokártra voltak hivatalosak :D
utána még ittunk egy sört, ahova már Cézé is csatlakozott mert addig dolgozott, de tényleg csak egy sör volt aztán jöttem is haza.

most nagyon élvezem a helyzetet, hogy itthon fetrengek, de már csak 2 órát rendel a háziorvosom, és el kéne mennem egészségügyi kiskönyvért........
de szerintem inkább majd hétfőn. most szükség van egy ágyban fekvős napra, mindenképp.

az előző poszt zenéje megint nagyon aktuális, meg ez is, szövegestül mindenestül, tudom, hogy volt már ez is a blogon, de hát............. ha egyszer még mindig igaz(nak kellene lennie) ...

Akkor amikor még együtt voltunk Azt mondtad szinte belehalsz a boldogságba Én meg azt, hogy az igazi nekem te vagy Mégis veled mindig magányos voltam De ez szerelem volt és az emlékek még fájnak Rabja lehetsz sokféle szomorúságnak Beletörődésnek, hogy vége lesz, mindennek vége Aztán rájöttünk mi is, hogy értelmetlen már az egész  Te annyit mondtál, hogy barátok még lehetünk De tudom hogy vége van és a szívem ennek örül De nem kellett volna, hogy ennyire eltaszíts Mintha soha semmi sem lett volna köztünk Mintha soha nem kellett volna a szerelmed Úgy kezelsz most mint egy idegent és ez annyira fáj Nem, nem kell hogy szinte bujdokolj előlem Csak szólj pár barátodnak szedjék össze a cuccaid, változtasd meg a számaid Azt hiszem nekem nem kell már többé Most már csak egy valaki vagy, akit valaha ismertem

igen, így kellene lennie.

ahj, megértem én, hogy a barátok mindig támogatják egymást, csak már kicsit fáj azt hallgatni, hogy "nálad úgy sem fog soha jobbat találni"... ki a tökömet érdekli ez? hogy én mennyire vagyok jó mások szerint? mekkora érték(nek kellene lennem,) vagyok mások szemében? mennyire én vagyok a világon a legszebb nő? és hogy mennyi érték van bennem, amit valaki nem értékel?
ha egyetlen embernek szeretnél megfelelni, és nem sikerül, akkor marhára mindegy, hogy a világ összes férfia a tied lehetne, és hogy a lábad előtt hever mind. najó, nyilván nem mind (sőt az én belátásom szerint egy se, sőt negatívba hajlik a számláló, de most mások nézőpontját írtam le).

ha egyetlen embernek szerettél volna megfelelni és nem sikerült, nem számít semmi, csak hogy megbuktál...

---

carpe diem, vagymi...

"Neked nincs mit vesztened. A legtöbben azért nem engedhetik meg maguknak, hogy szabadon szeressenek, mert túl sok minden, múlt és jövő forog kockán. De neked csak a Jelen van."

mennyire egyszerű lenne így...

az idézet Coelhotol származik. én meg vodkát ittam szőlővel meg szénsavval. 

"Amit adsz, azt te is visszakapod - noha lehet, hogy onnan, ahonnan a legkevésbé várnád."
(szintén) 
de ezekről majd bővebben később.


(((Anett, valamikor találkozzunk, mostmár mindenképp, főleg hogy 3 könyved van nálam :P)))


aLegjobbhaver egy fejreállt lúzer :)))

kommentár nélküliek :(

Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!"

Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog?
-Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve.

ilyen és ehhez hasonló kommersz dolgok pattognak az agyamban. bár az alsó mondat különösen izgalmas, a munkahelyemen mostanság minden nap találkozom a jelenséggel. vagyis a munkatársaim velem, ahogy épp a padon ülök... 

ha beszélgetünk, ebédelünk, iszunk, szórakozunk, játszunk, együtt vagyunk, akkor nincs is semmi baj. viszont utálok egyedül lenni a magányomban... én azt hiszem, egész jól vagyok, majd odajön valaki, és annyit kérdez, mi a baj, miért nézek ki ilyen szarul?

fail.

elveszett barátság

(a szülinapi beszámolóm majd akkor publikálom, ha megemésztettem. iszonyatosan jó volt, de voltak felkavaró pillanatok. voltak emberek, akiket vártam hogy jöjjenek, de nem jöttek, voltak akiket nem vártam, de örültem nekik, és olyanok is voltak, akiket nem is vártam, és nem is örültem. de, ismétlem, összességében hihetetlen jó volt, de erről majd később.)

Cézével próbálunk barátkozni, de nem tudom, mennyire működőképes ez. Még lehet, hogy túlzottan bennem van az, hogy ha látom mosolyogni, akkor szívem szerint adnék egy puszit a homlokára, meg ilyesmik. ...és így nehéz barátkozni azt hiszem.
Idő kell hozzá, nyilván. Csak én meg türelmetlen vagyok. Jó lenne átugrani ezeket az érzéseket...

A jók a fiúk, a rosszak pedig a lányok, a tanárok,
de mégis összetartott minket az együtt szőtt világot megváltó álmok,
de változtak az évszámok, mára felébredtünk,
közös ösvényről letévedtünk,
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késő szólni, nem igazság
Elveszett barátság...

Keresem.

zuhanás

Idézet Müller Péter Búcsúelőadás című ,,tragikus bohócparádéjából".

A darab a cirkusz és a bohócok nyelvén próbálja elmondani, mi az, hogy elengedő szeretet. A Két Bully, az európai cirkuszok csillagai, örök társak, olyanok, mint az elválaszthatatlan ikrek. Ezúttal két szíciliai maffiózót játszanak a porondon, akiket egy óriási cirkuszi légiháborúban lelőnek az ellenséges német bohócok.
A két Bully elindul a halálba.

Így játsszák el az ,,elengedő szeretetet":

,,Nagy ütközet indul. Szikrázó légi csata. A cirkusz gépét odafent a kupolában találat ér. Farán kigyullad a sok sistergő lángszóró. Az olasz maffiózokat játszó Két Bully kétségbeesetten kinyitja rongyos esernyőjét. Keresztet vetnek - és kiugranak az égő repülőgépből.

Zuhannak.

Halkul a harci zaj.

Csend lesz.

Csak a tengermoraj hallatszik alattuk.

A két bohóc az esernyő nyelébe kapaszkodva suhan a halálba. Fölöttük a végtelen égbolt millió csillaga. Mint egy planetárium, olyan a cirkuszi kupola: a kozmosz fényei szikráznak.

Alattuk a háborgó, koromsötét Tirrén-tenger.
Az I. Bully lenéz. Haja égnek áll a rémülettől.

I. Bully: Cucureddu!
II. Bully: Mi van, Luciano?
I. Bully: Te tudsz úszni, Cucureddu?
II. Bully: Nem nagyon. Valaha beirattak egy tanfolyamra, de víz-iszonyom volt. És te?
I. Bully: Csak olyan kutyaúszással... Mit csináljunk Cucureddu?
II. Bully: Gyújtsunk rá, Luciano. (Két parázsló cigarettát varázsol elő a kabátja alól. Átnyújtja a távolban zuhanó társának. Fújják a füstöt. És suhannak lefelé.)
I.Bully: Te, én olyan lámpalázas vagyok!... Zabszem se férne a fenekembe.
II.Bully: Miért, Luciano?
I. Bully: Tudod, ez lesz az első halálom!
II. Bully: Ne szarj be, Luciano! Eddig még mindenkinek sikerült.
I. Bully: Mit gondolsz, van túlvilág?
II. Bully: Meglátjuk pajtás..Most meglátjuk.
I. Bully: Ha van, feltétlenül keress meg!!
II. Bully: Oké. ( Savanyúan körülnéz, és parázsló cigarettájával az égboltra mutat.)Nézd mennyi csillag!...Mennyi nap és tejút és hold és üstökös!...Luciano, hogy foglak megtalálni ebben a végtelenségben?!
I. Bully: Majd magamra képzelem ezt a kis pepita gatyámat.
II. Bully: Helyes!Én meg ezt a kis trottőrcipőmet!...Luciano!
I. Bully: Hello!
II. Bully: Ha majd a képzelt gatyádat megrúgja egy képzelt trottőrcipő, tudod, hogy ki lesz az?
I. Bully: Tudom Cucureddu! (És elérzékenyül.)
II. Bully: No, ki?
I. Bully: Én magam leszek... Ha én képzelem!... És ha úgy alakul, hogy mégse találkoznánk?
II. Bully: Akkor... good bye, Luciano!
I. Bully: Good bye, Cucureddu!
Együtt: GOOOD BYE!!!...

És elnyeli őket a viharos víz és a sötét... Csak a szél süvöltése hallatszik.
Végük van.
A zenekar tust húz. Kigyúlnak a reflektorfények.
És a vidám zenére feltűnik a két halhatatlan bohóc, most már maszk és jelmez nélkül s egymás kezét fogva hajlongnak a tapsban. S miközben ünneplik őket, az I. Bully trottőrcipőjével bele-belerúg a II. Bully pepita nadrágjába.
Boldogok. "

Nőnap

nagyjából most esett le, hogy tegnap volt nőnap és még csak bottal se piszkáltak meg.
mármint, úgy értem persze egy csomó srác ismerősöm posztolt össznépi köszöntéseket az üzenőfalára, de semmi nekem szólót nem kaptam senkitől.
4 férfival élek egy háztartásban, és "van egy fiú szerelmespárom is" (ahogy a 6 éves kislány a szerelemről c. hangfelvételben is mondja Kata).

azért valaki csak megemlíthette volna...
na mindegy.

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "

(Pedro Calderón)

GYIÖK - Coelho mix

"Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,

(mert a szeretet mindent le tud győzni, a gonosz embereket is le lehet küzdeni összetartással)

Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;

(mert ha valamit szeretsz csinálni, akkor nem érdekel, hogyan próbálják elszakítani tőled)

Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;

(mert akkor is teszed tovább a dolgod, ha van, aki nem hálás ezért, sőt.)

Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;

(akkor is, ha már lassan mindenki utál mindenkit, és mindenki fél mindenkitől)

Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
(mert akkor is tenni kell a dolgokat, ha minden veszni látszik)

És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.
(és akkor is ott kell lenni, ha minden veszni látszik, mert a cél szentesíti az eszközt.)

Paulo Coelho