jó rég óta nem hallgattam, és rengeteg érzelem fűződött hozzá évekkel ezelőtt.
4-5 éve talán, volt mikor naponta küldözgettük ezt a kis levelet Gaspival egymásnak, és féltünk, hogy elveszítjük a másikat, a másik szeretetét.
azóta nem vagyunk napi kapcsolatban, sőt, évente egyszer, vagy mégritkábban beszélünk, akkor is mindig csak véletlen.
de tudom, hogy soha többet nem kell félnünk, hogy elfelejtjük egymást, mert ő mindig az életem része lesz. 3 évvel ezelőtt mikor kicsit bajba kerültem, és szükségem volt egy fuvarra, ő volt az első akit felhívtam, és ő félretette minden dolgát, csak hogy nekem segítsen. tudom, hogy ha 5 év múlva felhívom, akkor is vidáman fogja felvenni nekem a telefont, és ez megnyugtató érzés akkor is, ha nyilván nem vagyunk már legjobb barátok.
ez a szám viszont most sokkal aktuálisabb, mint valaha volt, csak már nem neki szól, hanem Cézének...
Az ember bonyolult, ha fáj úgy érzi felejteni kell
Változom én is, hidd el, lehet nem látod
Csak várod a változást és engem vádolsz
Rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű
Csak egy pillanatkép vagyok, egy ember, csak öt betű
Így hát lásd, amit kéne, te, én, és más
Nem vagyunk történetek, csak néhány apró vallomás
Hát gondolj rám egy szép napon
Mikor felnézel az égre, a nevemet majd ott hagyom
Én ez vagyok.
vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése