Közben megtanultam szópókerezni, meg megittam egy üveg whiskeyt a Alegjobbhaverral, majd eldöntöttem, hogy ebből semmiképp sem csinálunk rendszert.
szerdán záróvizsgáztam az első modulomból, médiatervezés, szerintem 75% körül lesz (úgylegyen!)
tegnap szintén dolgoztam, aztán este elmentem sokadmagammal lézerharcolni, nagyon izgalmas társaság jött össze: Cézé tesói, Cézével sok közös barátunk + egykettő testvére vagy haverja, meg soksok csopás, és egy szaktársaim is jött (a Prezis) :) Külön mókás, hogy a Szeplős a saját szülinapjára szervezett gokártozást mondta le, hogy inkább jönne velünk lézerezni, így ő is hozott pluszba 3-4 csopást akik a gokártra voltak hivatalosak :D
utána még ittunk egy sört, ahova már Cézé is csatlakozott mert addig dolgozott, de tényleg csak egy sör volt aztán jöttem is haza.
most nagyon élvezem a helyzetet, hogy itthon fetrengek, de már csak 2 órát rendel a háziorvosom, és el kéne mennem egészségügyi kiskönyvért........
de szerintem inkább majd hétfőn. most szükség van egy ágyban fekvős napra, mindenképp.
az előző poszt zenéje megint nagyon aktuális, meg ez is, szövegestül mindenestül, tudom, hogy volt már ez is a blogon, de hát............. ha egyszer még mindig igaz(nak kellene lennie) ...
Akkor amikor még együtt voltunk Azt mondtad szinte belehalsz a boldogságba Én meg azt, hogy az igazi nekem te vagy Mégis veled mindig magányos voltam De ez szerelem volt és az emlékek még fájnak Rabja lehetsz sokféle szomorúságnak Beletörődésnek, hogy vége lesz, mindennek vége Aztán rájöttünk mi is, hogy értelmetlen már az egész Te annyit mondtál, hogy barátok még lehetünk De tudom hogy vége van és a szívem ennek örül De nem kellett volna, hogy ennyire eltaszíts Mintha soha semmi sem lett volna köztünk Mintha soha nem kellett volna a szerelmed Úgy kezelsz most mint egy idegent és ez annyira fáj Nem, nem kell hogy szinte bujdokolj előlem Csak szólj pár barátodnak szedjék össze a cuccaid, változtasd meg a számaid Azt hiszem nekem nem kell már többé Most már csak egy valaki vagy, akit valaha ismertem |
igen, így kellene lennie.
ahj, megértem én, hogy a barátok mindig támogatják egymást, csak már kicsit fáj azt hallgatni, hogy "nálad úgy sem fog soha jobbat találni"... ki a tökömet érdekli ez? hogy én mennyire vagyok jó mások szerint? mekkora érték(nek kellene lennem,) vagyok mások szemében? mennyire én vagyok a világon a legszebb nő? és hogy mennyi érték van bennem, amit valaki nem értékel?
ha egyetlen embernek szeretnél megfelelni, és nem sikerül, akkor marhára mindegy, hogy a világ összes férfia a tied lehetne, és hogy a lábad előtt hever mind. najó, nyilván nem mind (sőt az én belátásom szerint egy se, sőt negatívba hajlik a számláló, de most mások nézőpontját írtam le).
ha egyetlen embernek szerettél volna megfelelni és nem sikerült, nem számít semmi, csak hogy megbuktál...
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése