Levél a családapának

Szia!
Tudom, nem kellene írnom erről. Nem is kérted, mégis megígértem, hogy sose fogok beleszólni az életetekbe. Továbbra sem szeretnék, de vannak dolgok, amik belülről kezdenek szétrágni, ha nem adom ki magamból. Kizárólag azért merek itt neked, rólad, az életedről írni, mert tudom, hogy sosem fogod elolvasni.

Ki kell adnom magamból, ahogy neked is ki kellett valakinek öntened a szíved. A titkod a miénk marad, becsszó. De nem tudom magamban feldolgozni, meg kell csócsálnom, szavakba kell öntenem a véleményem, az érzéseim. Neked továbbra sem szeretném elmondani, mert semmi közöm hozzá.
De tudjátok hogy van ez. Még a híradó híreiről is éles véleményt alkotunk... hát még egy barátunk életéről.

Minden nemű egyezés a valósággal a véletlen műve - és ezt most azoknak írom, akik olvassák :)

Szóval hejhó! Mióta legutóbb beszéltünk erről, szinte csak erre tudok gondolni. Hogy hogy lehetsz. Miért van ez így, és hogyan érezheted magad most?
Te, aki 10 éve mindent megtesz a családjáért, aki felnevel 3 csodaszép gyereket. Aki mellett mindig ott állt élete szerelme. Az a nő, aki képes volt neked kiskaput adni. Kiskaput, a családotokból.

Innentől már nem tudom tényszerűen kezelni a helyzetet - ezért is nem beszélgetek veled róla. Életed szerelme képes volt neked azt mondani, hogy bátran feküdj le azzal titokban, akivel csak szeretnél.

Döbbenet.
Még mindig ez az első mély érzelem, ami elönt, ha erre gondolok. Sosem merem majd megmondani neked, hogy mit gondolok erről, olyan szomorú. Nagyon sallangmentesen és igazán naívan úgy tudom megfogalmazni, hogy aki képes ilyet mondani a párjának, az nem szereti. Ez nem szeretet, képtelen vagyok rá hogy azt képzeljem, az.
Bejött a Düh is. Mondhatják, hogy jófejség, lazaság, móka, de nem szeretet. És nem azért, mert úgy gondolom, hogy nem szeretheti a másikat az, aki ilyen 'engedékeny' (a másik érdekeit/igényeit tartja szem előtt? milyen odaadó) - egész egyszerűen ha én SZERETEK valakit, akkor belepusztulok a GONDOLATÁBA is, hogy mással legyen együtt, nem hogy még felhatalmazást adjak rá.

Kétségek. Kétségekkel teli az egész történet. Mivel nem vagyok hajlandó beleszólni, befolyásolni a te véleményed, ezért nem is tudom, szerinted van-e még otthon szeretet. Mindig úgy gondoltam, hogy te nagyon szereted őt. Amikor az engedményről meséltél, akkor is. Látszik ez.
De aki ilyen ajánlatot ad gyermekei apjának? ... na erről nem fogunk beszélgetni.

Lehet nincs már szeretet se. Talán boldogság még van. Téged többnyire boldognak látlak, őt szerencsére nem látom sehogy. Ha boldogság van, elengeded a füled mellett, hiszen meg sem fontoltad az ajánlatát. Borzasztóan érzed magad, amit nagyon sajnálok. De teljesen meg tudom érteni. Riasztó, életidegen helyzet ez, amit a 3 gyerek mellé még a nyakadba kaptál, mint lidérc.
A gyerekek a mindened. Azt mondtad, sose hagynád őket ott, és ezért is nagyra becsüllek. De ez azt is jelenti, hogy már elgondolkoztál rajta.

...

Nem tudom, hogy mennyire kell elgondolkozni ezen. Jobban jársz, ha soha többet nem gondolsz az engedélyedre, és arra, hogy vajon mi volt a másik célja ezzel. Igyekezz boldog lenni, főleg, ha most nem vagy az a helyzettől. Ha ott akarsz maradni, maradj boldogan. De a gyerekeid ne úgy emlékezzenek majd rád, aki boldogtalanul szenvedett az anyjuk mellett. Lehet, hogy ez döbbentett rá, hogy problémáitok vannak? És akkor mi van. Nyisd ki a szád, oldjátok meg együtt, vagy gyere rá, ha egyedül akarod megoldani. Attól félsz, a másik majd ellened neveli a gyerekeket?
Van egy rossz hírem. Ha te ezt nézed ki a gyerekeid anyjából - az megint csak elég szomorú.

És most, hogy ezek a dolgok kirágták magukat belőlem, megyek, és foglalkozom kicsit más nyomora helyett a sajátommal is.

book of secrects

(kicsit összefügg ez a poszt az előzőhöz, de önállóan is olvasható)

tegnap korán lefeküdtem aludni, ezért hajnalban felkeltem jópárszor, 3-4-5-6 illetve 7kor is... mindig ez van, már megszoktam. ilyenkor visszakapcsolom a tévét, hátha van valami amin jól vissza lehet aludni. ma hajnalban a zone networkön egy érdekes kutatási sorozatot mutattak be, és volt egy rész, mikor azt vizsgálták, hogy a szebb/kívánatosabb/vonzóbb/ápoltabb embereknek könnyebben nyílunk meg.
ezt úgy vizsgálták, hogy egy elég szép lány kiállt az utcára egy asztallal és egy nagy táblával, book of secrets felirattal (titkok könyve), és azt mondta a járókelőknek, hogy szakdolgozati könyvet ír, és kérte az idegeneket, névtelenül írják fel legféltettebb titkaikat egy cetlire és dobják be a dobozba.
majd megismételték a vizsgálatot úgy, hogy profi maszkos egy hatalmas undorító szőrös bibircsókot varázsolt a lány arcára, és akkor már 41%-al kevesebben álltak meg a kérésére.

egyrészt, ez érdekes amiatt, hogy én kiknek milyen titkaimat szoktam elmondani, másrészt pedig azért volt elgondolkodtató, mert túl sok titkom van. vagyis, relatív, mi számít túl soknak, inkább fogalmazzunk úgy, nem mondok el mindent mindenkinek. minden embert csak a szükséges információkba avatok be :D azért van jó pár titkoszsák emberkém, akiket nagyon szeretek azért hogy mindig lojálisak velem szemben :) ilyen Cézé, Humoros, de például Alegjobbhaver is.
érdekes, lányokra nem nagyon szoktam bízni egyedi (tehát tényleg senki más által nem birtokolt) titkokat... persze Musi meg Muci azért a titkaim 99%át tudja, de általánosságban nem osztok meg semmit csajokkal - pedig van körülöttem bőven.

egyszer ki kéne kutatni, hogy miért vagyok (és voltam is kiskoromtól fogva) távolságtartó a lányokkal szemben.

jujjj *____*

Nem szeretek (és aki ismer, tudja, hogy nem is tudok :P) titkolózni, épp ezért muszáj blogolnom valamiről, amit azért mégse árulok (még) el, hogy mi az :D

a lényeg, hogy köze van némi érzelemhez, ajándékhoz, és profi művészemberhez is. jajj! :)))))))))))))