minden egy korábbi bejegyzéssel kezdődött (amit most nem találok, hogy hivatkozzak rá, így esélyes, hogy meg se írtam, szóval..)
ott kezdődött a kapcsolatom az okmányirodával, hogy szeptemberben kiderült, a diákigazolvány igényléshez szükséges egy Nemzeti Egységes Kártya (NEK) adatlap. itt megjegyzem, hogy az adatlap csak egy A4es papírfecni a képemmel, nevemmel, születési adataimmal ellátva, NEKről, tehát tényleges kártyáról szó sincs, nem is létezik. szóval, a diákigazolványt csak NEK adatlappal lehet igényelni, ezt a bonyolult dokumentumot pedig csak az okmányiroda állíthatja ki. országosan, bármelyik, lényegtelen, hol élsz.
minden ismerősöm mesélte, hogy pár percet vesz igénybe, és valóban. de eljutni odáig, na az nem vicces.
kezdjük ott, hogy hazautaztam még szeptemberben Veresre, mondván, vidék, biztos előbb sorrakerülök, mint Pesten. oké, zárás előtt 1 órával érkeztem, de ha korábban mentem volna se lett volna hatékonyabb, ugyanis a recepción kiröhögtek, hogy én csak úgy oda akartam menni sorszámot húzni aztán azt szorongatva várni, hogy hívjanak, ugyanis neten lehet időpontot kérni, minden reggel elkezdenek özönleni az időpontos ügyfelek, majd ha azok elfogynak, akkor tudnak adni sorszámot, illetve, minden reggel nyitáskor, mikor látják, hány online foglalás volt a napra. jeleztem, hogy akkor én most másnapra tudok-e időpontot kérni, majd ismét kiröhögtek. hazajöttem Pestre, és a neten szembesültem vele, hogy az ország összes okmányirodájában legalább 1 hónapra nincs időpont, továbbá nincs olyan menüpont a foglalásnál, hogy NEK adatlapot csináltatnék. egyszerűen, nincs.
hisztiztem pár napot, majd bepróbálkoztam egy délelőtti időpontban a Bakáts téren lévő 9. kerületi okmányirodában, ahol a Bunkó néni a recepción kiröhögött, hogy 3ig az online foglalások jönnek, 3kor LEHET SORSZÁMOT HÚZNI. délben nem tudtam sorszámot kérni 3 utánra...
visszamentem 3 előtt, már sor állt a sorszámosztónál, ami elé bevágódott egy biztonsági őr, hogy nehogy valaki bátorkodjon 3 előtt nyomkodni a gombokat, majd 3 után tíz perccel arrébb állt, és sikerült a 2. sorszámot megkapnom a NEK dologhoz. akik személyi igazolványt akartak, azoknak a 3. embernél ELFOGYOTT A SORSZÁM, és a Bunkó néni azt mondta, "hát, vagy lesz később, vagy nem." aznap még 3 órán át nyitva volt az okmányiroda, ez alapján jogosan hihetjük, hogy du. 3 és 6 kötött mindössze 2 személyi igazolványt intéztek. az idő nagy részét tudom ám, mivel töltötték, mert ott mindenki beszélget mindenkivel, és két ügyfél között elmegy a pulttól a konyhába. ugye, már mondtam, NEK fronton enyém volt a 2. sorszám. az elsőt 15:40kor hívták, addig malmoztak, majd elromlott a sorszámhívó gép, így a nő kiüvöltött, hogy menjen oda akárki, így lecsúsztam a 4. helyre, de az ügyintézés valóban 2 perc volt.
arról a képről ne beszéljünk, amit ezután a procedúra után csináltak rólam. a világ legdühösebb diákja leszek 3 évig, az biztos.
_____________________________
majd eljött a mai nap, amit már nem tudtam megúszni, ugyanis okt. 17-én lejárt a személyim, így muszáj volt visszamerészkedni a szabadnapomon a Bakáts térre.
sejtettem, mire számíthatok: nem dolgozó munkatársakra, meg délutáni sorszámharcra. minden esetre, mikor Cézé elindult tőlem dolgozni fél11-kor, a biztonság kedvéért vele mentem, hátha csoda történik, és részben történt is.
beérve rögtön szívizomgörcsöt kaptam, mert ugyanaz a Bunkó néni volt a recepción. a kíváncsiság kedvéért megnyomtam a sorszámosztó gépet, ami jelezte, hogy elfogyott a sorszám. meglepő.
gondoltam, azért megkérdem a Bunkó nénit, hogy jól sejtem-e, hogy majd csak du. 3tól lehet verekedni az egyébként teljesen mindegy hogy hányas sorszámokért (bár azért féltem, mert szeptemberben már a harmadik embernek se jutott...) és hát a párbeszéd így zajlott:
-Jól sejtem, hogy sajnos csak 3 után lesz sorszám?
-mit szeretne intézni?
-személyigazolványt igényelnék.
-mi történt?
(egyébként nem mindegy???)-lejárt.
-mikor?
-háát sajnos már nagyon régen...
-?
-úgy másfél hónapja.
-jaa, már azt hittem, egy éve legalább... (??????) érvényes jogosítvánnyal, útlevéllel rendelkezik? (ÚGYNÉZEKKI???)
-nem, sajnos nincs semmi.
-hát, holnap akkor tessék reggelre jönni, hátha (HÁTHA) kap sorszámot, ez az egy nap akkor már nem számít. (ANYÁDAT. neked talán nem, te holnap is ott fogsz ülni.)
-persze, az már mindegy, csak mára sikerült szabadnapot kapnom, ezért se tudtam eddig jönni.
-jajj, hát akkor már reggel 8:30kor itt kellett volna toporogni!
-de nem toporogtam :)
-(körülnéz a váróban, ahol NÉGY ember ül)... tessék, itt egy üres csekk, 1500 forintot kell befizetni itt mellettünk a postán. utána jöjjön vissza, maga lesz a harmadik. (értsétek ezalatt, soron kívül, sorszám nélkül, a Bunkó néni kitalálta, hogy majd akkor én fogok következni!!!)
-hm, köszönöm szépen, és a csekket hogyan töltsem ki? (úgy nézek én ki, most komolyan? ciki, de sosem töltöttem ki üres csekket...)
A Bunkó néni erre megmutatta a csekk hátulját, gondolom arra utalt, hogy rá van írva, megköszöntem, aztán visszasétáltam a Mester utcához felvenni készpénzt, be a postára, ott csekket kitöltöttem, kifizettem, visszasiettem a Bunkó nénihez, nehogy meggondolja magát.
lobogtattam a befizetett csekket, körülnézett, mondta, hogy az a fiatal gyerek az első, a kopaszabb úriember pedig a második, utánuk jövök majd én, csüccs le.
boldog voltam, és végig azon gondolkoztam, mi lelhette a Bunkó nénit. aztán rájöttem, hogy semmi, mert belépett egy 90 körülni néni, bottal, bojtoskabátban, nyomkodta a gépet, de hát sorszám nincs, odament a Bunkó nénihez. Bunkó néni pedig nevéhez híven lecseszte, miért ilyenkor jön, online kell időpontot foglalni, különben is, ha van érvényes útlevele, minek akar ő személyit csináltatni, igazolja magát azzal, és elhangzott a kedvenc mondata is amit sokszor hallottam tőle, ORSZÁGOSAN BÁRHOL MEG LEHET CSINÁLTATNI. nyilván a néni Veszprémből jött a Bakáts térre, és véletlen se azért, mert ott lakik... persze, én tényleg kakukktojás vagyok mert közöm sincs a kerülethez, kicsit szégyelltem is magam, mert a Bunkó néni jól elhajtotta a nénikét, hogy majd egyszer jöjjön vissza reggelre sorszámért, de a legjobb, ha nem is akar személyit.
Feltűnt, hogy az első számú gyerek előtt nincs senki a személyivel foglalkozó ablaknál. negyed óra múlva hívták az elsőt, 5 perc alatt lerendezték. megkönnyebbültem, hogy nosza, elkezdtek dolgozni, de aztán fél órán át ezt a kép tárult elém:
A fejét fogó fiatalember volt a második. az előtte lévő üres ablak pedig az, ahol a személyi igazolványt csinálják. illetve, jól láthatóan nem csinálják. az első ügyfél után bejött egy fiatalabb nő, bement a pult mögé, körbepuszilt mindenkit, megköszönte, hogy itt lehetett (gondolom, szakmai gyakorlaton) majd a mi ablakunknál ülő nőt elvitte valahova, gondolom, ebédeltek. addig mi türelmesen vártunk, Bunkó néni pedig ismét elhajtott valakit, ezesetben egy fiatalabb lányt akinek egy 1 év körüli kisfiú csüngött a karján.
egy kényelmes ebédidőnyi idő elteltével a nő visszajött, a srác nagyon laza volt, még poénkodott vele is és a mellette ülő nénivel is, de még így is, 5 perc alatt végeztek. imádkoztam, hogy ne jöjjön valami dessert idő, vagy uzsonna, mert ha megint eltűnik nekem fél órára, lehet, hogy rájuk gyújtom az aktákat amiket tologatni szoktak előszeretettel, de mázlim volt, szólította a harmadik embert, engem.
5 perc volt szintén a dolog, a fényképezésnél nem szólt, hogy épp fényképez, pedig megköszöntem volna, illetve amíg töltögette a papírokat, azon gondolkoztam, majd kifele menet jó hangosan megköszönöm Bunkó néninek a kedves segítségét (tényleg megmentette a napomat!!!) hátha annyira jó kedve lesz tőle, hogy a nap további részében mással is kedves lesz, nem csak velem.
a személyim kb 1 hónap múlva lesz kész, telefonáljak oda, és napközben soron kívül (megnézem én azt..) átvehető. hurrá. a telefon is vicces lesz, mert nem szokásuk felvenni nyilván. 2 percen át hallgattam, ahogy valahol cseng a telefon, majd Bunkó néni a pult mögül kiordított, hogy ÉN VAGYOK AZ, ERZSI, FELVEHETED, és erre a csörgés megszűnt. már bocsánat, de basszák meg.
a képpel elégedett vagyok, igazolványhoz képest.
bár, szomorú, hogy most örülök neki, de harminc évesen meg majd arra fog emlékeztetni, milyen szép voltam, mikor 22 voltam :D de adja ég, hogy majd harminc évesen is úgy nézzek ki, mint egy 16 éves :D
ha már ott voltam, gondoltam rápróbálkozok az elektromos ügyfélkapu lehetőségén, így elkaptam egy mosolygós nénit, aki az ottlétem 1 órája alatt semmit se csinált, csak mosolyogva járkált.
-elnézést, érdeklődhetnék az ügyfélkapuval kapcsolatban? ugye, azt személyesen is lehet igényelni? (azt tudom, hogy ha online igényelsz, BE KELL MENNI SZEMÉLYESEN aláírni valamit, tiszta logikus!)
-persze, hogyne!
-nem tudom, van-e még sorszám? (itt jegyezném meg, hogy amíg ott voltam, végig üresen állt az ÜGYFÉLKAPU ÜGYINTÉZÉS feliratú ablak)
-meg kell nézni, de ha nincs, az sem gond, megoldjuk! (MEGOLDJUK...)
(a vicc kedvéért megnyomtam a gombot) -nahát, azt írja, elfogyott.
---- itt felhívnám a figyelmet arra az apróságra, hogy az ablak végig üres volt, de sorszámot nem lehetett kérni. így ha csak ezért mentem volna, biztos ideggörcsöt kapok, hogy ügyintéző nincs a helyén, és sorszám sincs, mintha baromi elfoglalt lenne negyven várakozóval -----
-nem baj, máris (MÁRIS) szólok a kollégának, és jön!
két perc múlva megjelent ismét a Mosolygós
-szóltam neki, foglaljon helyet addig az ablaknál, máris (MÁRIS) jön.
innentől számítva további harminc percet üldögéltem, egy üres ablak előtt, a többi ember meg nyilván idiótának nézett. majd megjött a néni, aki elnézést kért, de épp mikor szólt neki a Mosolygós, akkor kezdte el az ebédjét fogyasztani, és már nem akarta otthagyni. (nehogy féljen egyedül!)
az ügyfélkapus regisztrációm abból állt, hogy elémtolt egy papírfecnit, kérte, írjam fel a mail címem, meg egy azonosító nevet (ezt már nem tette hozzá, hogy azt az azonosítót, amivel az ügyfélkaput használni kívánom. nyilván, nem vagyok idióta, de ha egy 50 éves embernek ezt mondták volna, biztos nem érti......)
felírtam a cetlire, majd bepötyögte, monitort odafordítva megkérdezte, helyesen írta-e be? mondtam, hogy igen, kezembe adott egy papírfecnit ami gondolom, az igénylésem igazolja, két példány, aláírtam, kész is.
itthon már várt is a mail címemen egy automata levél az első belépéshez szükséges jelszavammal.
beléptem, és feltárult előttem 70 részemre teljesen használhatatlan menüpont. minden esetre, ha érdeklődnék a NEHÉZFÉMKERESKEDELMI ÜGYINTÉZÉS iránt, vagy a GYORSÍTOTT SZABADALMAZTATÁS (nem szavadalom?! na mindegy...) szóval ha ez érdekelne, akkor tudnék ügyet intézni a kanapén fekve. igazából, ez is hazugság, mert ez csak gyorsítja szerintük a folyamatot, hogy itthon kitöltöm az adataim, majd befáradok az okmányirodába elintézni a dolgom.
minden esetre, ha ne adj isten, szavazni szeretnék a jövőben, akkor majd így tudok regisztrálni, mert az biztos, hogy ha ezért is be kéne mennem az okmányirodába, teljesen tuti, hogy nem szavaznék.
egyébként, csak két órát töltöttem az okmányirodában, és ebből az ügyintézésem 2x5 perc volt, és összesen két ember volt előttem.
