"A hétvége két véglet"

egész héten  tanultam, készültem rá, hogy Szegedre menjek. pénteken a szabadnapomon hajnalban gyorsan összepakoltam, és uzsgyi. a vonaton tanultam (Alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, meg Hangtant), aztán volt egy klasszikus magyar irodalom előadásom, ami közben vizsgáztam Alk. nyelvészetből (ötös), majd antikvitás előtt/közben vizsgáztam hangtan szemináriumból és előadásból is, így egyidejűleg kétszer húztak meg ugyanabból a tárgyból. majd jan. 11-én változik a helyzet. 

a nap közben még intéztem ideiglenes diákigazolványt a TIKben, aztán este fél7 után végeztünk a görög komédiákkal.

aztán átvillamosoztam a József Attila sugárútra, Timiékhez.

Timi ugye nem is volt otthon, csak a Sosetudom,hogyhívjákLakótársa, meg Gergő, a másik. vele még nem találkoztam eddig, de hihetetlen cuki, rögtön barátnőmmé fogadtam :D ahhoz képest hogy teljesen idegenek voltunk egymásnak, egész este beszélgettünk, meg söröztünk, jó móka volt. Az ő neve a blogon valószínűleg Cicafiú lesz :D 

hajnalban még egyszer átolvastam a Nyelvészeti filológia anyagom, majd 8ra beértem a BTK-ra vizsgázni. mindezt követte 9 órányi bevezetés az irodalomtudományba.

közben ebédszünetben találkoztam Hóddal, meg Beával a Dóm téren, a karácsonyi vásárban. hoztak nekem a Tündérkonyháról ebédet, mert már lusták lettek volna ott megvárni, így a 20 centis hóban forraltboroztunk a város közepén. 

kicsit korábban leléptem az órámról, mert még Fitossal kellett találkoznom, naívan tőlem várta a jegyzetet, de majd csak összehozzuk. a vonat a 30 centis hó ellenére és a még mindig tartó hóvihar miatt sem késett, így este 7kor találkoztam Szöszivel a Kökinél.

vettünk két üveg bort, aztán átjöttünk hozzám, úgy volt, itt is alszik, ebből az lett, hogy hajnali fél7 után Szöszi inkább mégis csak hazament, és csak akkor jöttem rá, hogy 24 órája ébren vagyok, és mindeközben mennyi minden történt.

az egyetlen, ami zavar, hogy Cézét 1 hete nem láttam, és ő igazán férfiasan és érzelmesen inkább a számítógép előtt ül és játszik a nap 24 órájában, a hét minden napján, mintsem hogy velem találkozzon. még szerencse, hogy betegszabin van, úgyhogy ezt még keddig meg is teheti, én meg elhatároztam, hogy nem töröm magam feleslegesen. csak hát nyilván, borzasztóan fontos és értékes embernek érzem magam ilyenkor.

na mindegy. erről ennyit.