karácsonyi listéria

A blogot az elmúlt napokban november 23-án tekintették meg a legtöbben (31 különböző device).

ellenben aznap (és november 25-ig) egyetlen bejegyzést se írtam :D....

minden esetre, november 29 van, és ellepett az iszonytató mély karácsonyundor. persze tudom, hogy szivárványos lesz és rózsaszín, meg csodaszép (ezeknek egyetlen egy oka Balázs, aki mellett nem is lehet más, csak szivárványos, rózsaszín, meg csodaszép) csak hát na, a szokás nagy úr, és ha már lassan 10 éve nem tudom átérezni, akkor ez nehezen változik.
igazából, az a baj, hogy mint általában karácsonykor, most is le vagyok égve. a világ legcsodásabb érzése megajándékozni a többi embert, de MIÉRT MUSZÁJ?
Sztiékkel pár évvel ezelőtt megbeszéltük, hogy senki se vesz semmit a másiknak. Együtt töltöttünk decemberben jó pár aktív napot, jöttünk-mentünk, tevékenykedtünk, együtt voltunk. és egyikünket sem frusztrálta az érzés, hogy "vajon elég jó lesz neki az ajándékom? tetszeni fog neki? nem túl olcsó? nem túl drága? nem gagyi? van már neki? szüksége van rá? mi van ha az ő ajándéka drágább? mi van ha az enyém drágább? mi van ha én képeslapot veszek, ő meg házimozit?"
utálom ezt a gondolatmenetet.

én a kreatív, és hasznos ajándékok híve vagyok. persze, a kézzel készült a legesleg, mindig, mindenkinek (hát persze), de egy képeslapot összehasonlítani hasznosságát tekintve egy vízforralóval mondjuk elég nehéz, mindenki döntse el maga. és utálom, mikor nincs pénzem megvenni mindenkinek a tökéletes ajándékot! sőt, egyáltalán, mi ez a kötelező ajándékozás?

egyébként, aki segítséget akar kérni, hogy minek örülnék személy szerint én, karácsonyra, de fogalma sincs, vagy nem akar mellélőni, annak összeírtam egy listát, amivel idén nálam semmiképp sem lehet hibázni:

1. egy új fülhallgató. bármilyen. gagyi. csak szóljon mindkét füle, és ne kelljen bizonyos szögben tartani a kábelt ahhoz, hogy szóljon. (a mostani már nagyon leharcolt, igazából hónapokkal ezelőtt kellett volna kidobnom, csak még nem volt szívem... nem nagy kiadás de most pölö a karácsony miatt ezt se engedhetem meg magamnak :D)
2. koromfekete női zoknik. boka, sima, bármilyen. egyszerűen érthetetlen, de párosával lógnak meg a lakásból valahova...
3. én egyébként kifejezetten örülök a képkereteknek.
4. aki bögrét venne, inkább vegyen egy 3 decis vizespoharat, mert egyszerűen fogyóeszköz. 
5. egy új telefontok, mert a mostani egyrészt nem az enyém hanem a Kócosé, másrészt már nagyon leharcolt (bocs, így te se kapod vissza, ezt ki kell dobni, már tényleg)
6. a telefonomra (Sanyira) új védőfólia. (e-bay, 300forint)
7. Tündérkéhez egy új 9 cellás akkumulátor, de ezt senkitől se várom el szóval csak magamnak jegyzem fel, hogy jövőre erre gyűjtök :D
8. ha létezik ilyen, akkor a "hogyan szokjunk le a cigiről úgy, hogy közben, és utána egyáltalán emlékeznénk rá hogy valaha is dohányoztunk" ... fúú, nagyon király lenne!
9. derékmelegítő. minden évben elhagyok egyet. fogalmam sincs hol a tavalyi!
10. sapka, kesztyű, a fenti okból.
11. sál. nem a fenti okból, csak mert imádom őket! :)
12. szép naptárfüzet/naptárkönyv (2014-re... :D)
13. mágnespapír. ilyen lap, ami úgy vágható, ahogy csak akarod.
14. krétapapír. pont olyan, mint a mágnespapír, csak nem mágneses :D (pirospont ha valaki csak az ötletet megmondja, hol tudok végre ilyet venni?!)
15. illóolaj. 200 forint minden olcsóságosboltban, és imádom!
16. színházjegy, mozijegy, vonatjegy, bármilyen jegy! :)
17. aki pedig nagyon ráér, de nem akar pénzt költeni, az egy életre lekenyerezne azzal, ha az előző blogom bejegyzéseit kimentené nekem. az a baj, hogy a technológia jelenleg azt engedi meg, hogy egyesével kimásold word-be. egyesével. 4000 bejegyzést. de nagyon hálálkodnék! :D
18. az iPodomhoz is jó lenne egy usb töltő kábel, mert sajna az eredetit kettétéptem.... (a munkahelyi gépből húztam ki, és a vége benn maradt...) viszont ez eredetiben 7000 ft, és alig található az országban, szóval ez is majd a jövő zenéje, és csak jegyzetnek került a listába :D
19. vízforraló. nem várom el senkitől, hogy drága holmikkal lepjen meg, de ha valaki 2000 forintért szeretne nekem venni egy mézeskalácsházikó mintás kötött kezeslábast, az inkább vízforralót vegyen.
20. öngyújtó. olcsó, és fogyóeszköz :) 
21. tea. bármilyen. imádom, és tartós ajándék. (tartósabb, mint egy bonbon)
22. egy új cigarettatárca, vagy cigaretta tartó doboz. 300 forinttól indul az ára. (de mégis csak az lenne a legjobb aji, ha karácsony másnapján arra ébrednék, hogy sose dohányoztam.)

és aki idáig eljutott, és végigolvasta a listámat, az megérdemli, hogy comingout-oljak, ugyanis végre Mussal találtunk igazi legjobbbarátnősközösprogramot, ugyanis NŐI FITNESS CENTERBE járunk. tornák, edzések, kondigépek, finn szauna, szolárium... :D a közérzetemre remekül hat, ez már kiderült, de attól félek hogy a vizsgaidőszakban is ehhez lesz a leginkább kedvem :/ minden esetre, az év hátralévő részére már megvan a korlátlan bérlet :) én meg magamra se ismerek, hogy mennyire csajos ez az egész.

ma egyébként elszomorított a tény, hogy már nem tudok lehajolni álló helyzetben a földig. pár éve még a földön a lábam mögé is beért a kezem, most meg az edzések után is csak a vádlim közepéig ér le a kezem :( de van remény, a saját szememmel láttam hogy ezt 50 felettiek is meg tudják csinálni :D 

jók ezek a képes bejegyzések?

Úgy tűnik, ha a post címében kérdezek, akkor válaszoltok :D

most nem képes beszámoló jön, egyébként, csak ki akartam pötyögni magamból, hogy milyen nagy élmény, ha felismersz valakit kb. lehetetlen körülmények között.

mondjuk egy általad teljesen ismeretlen társaság fotóit nézegeted, és van egy kép, amin csak a lába látszik 7-8 embernek. semmi más. mindegyik farmerben.
és te váratlanul, egy farmernadrág színéből, és a lábak állásából felismered a tulajdonosát.

zseni vagyok.
meg úgy néz ki, figyelek az emberekre, anélkül, hogy tudnék róla igazából. de amikor megláttam (egyébként nem képekről volt szó, meg nem ilyen szituációról, de ezzel tudom legjobban érzékeltetni, anélkül hogy leírnám igazából) szóval amint megláttam a lábakat, rögtön felismertem. kirázott a hideg.

egyébként ha elgondolkozunk rajta, akkor könnyen rájövünk hogy a testünk bizonyos részei mennyire jellemeznek minket. a láb egyébként nagyon. Must is mindig megismerem, ha megyek le a metróhoz, és ő már lenn áll, én pedig a mozgólépcsőn lefele haladva először csak a cipőjét, bokáját, lábát látom csak :)

de ha az ajtón benyit valaki, és csak a kezét mutatja, abból is felismerhető. legalábbis én sok ismerősömet fel tudnám így ismerni. de ez most meglepett :)

ismét az elmúlt időszak képekben

a képek nagyjából válogatatlanok, és rossz minőségűek, mert a telefonomnak csak a kameraalbuma kompatibilis a dropbox-al.

Kurvák, kurvák, kurvák

Ez a blogbejegyzés most annyira felbaszott, hogy inkább nekiállok tanulni.
(és egyébként önmagában, ez a srác mindig felidegesít...)

van-e ám olvasó?

észrevettem a stat alapján, hogy mióta szakítottam Cézével  véget ért a nyár, és nem volt hónapokig internetem, és nem is blogoltam, azóta a bejegyzéseimet (azt az azóta írt hármat? :D) fele annyian olvassák, mint előtte.
tessék visszaszokni!

gyerekek mindenhol :)

Ősz van, és ez olyan, hogy most érik be az unalmas februári tél, illetve a hóval ellepett március gyümölcse, és csak úgy potyognak a kisbabák a szilvafákról :)

kisbabák a boltban, a gyógyszertár soraiban, az orvosi rendelőkben, a facebook falon, kisbabák mindenhol! nem lehet nem észrevenni, illetve kikerülni sem.

Ilyenkor egy csomó húszas-harmincas éveiben járó nőnek bevillan valami az agyában.

Tündinek, a 22-23 éves volt osztálytársamnak gondolom az, hogy "Fúú, jól jönne már egy kisöcsi Dáriusznak". Musnak mondjuk az, hogy "mikorleszmársajáááát, mikorleszmársajáááát, mikorleszmársajáááát?????", és ezt már nagyon sokszor végighallgattam az előadásában :D Bár, néha felváltja ideiglenesen az, hogy "Juditnekedmikorleszmáááár????" mert belátja, hogy más gyereke mégiscsak jobb, mint a sajátod.

És itt jövök a képbe én, aki 22 múltam.
Nem kell ám ide még gyerek, épp elég vagyok jelenleg még saját magam is. Nem vágyom még saját gyerekre, de legalább már másokéra elkezdtem vágyni. Mármint, a szó jó értelmében :) Mások gyerekét elnézegetem, meg húúúnagyonédes, milyenkispufók, megzabálom, vigyükhazaaaa, de szerencsére ennél több anyai ösztön jelenleg nem szorult belém.
Mindenkinek alanyi joga eldönteni, milyen körülmények között kíván életet adni a gyermekének, és én a mindent-tökéletesen-megtervezek-előre monológ híve vagyok, nem csak babakérdésben, nekem egyébként is muszáj mindig mindent előre megtervezni. Szóval majd akkor lesz saját kisbabám, ha megérettem rá lelkileg, és meg tudom adni neki azt, amit megszeretnék neki adni :) És ez még nem most lesz, hanem úgy 8 év múlva.

Jelenleg a saját ellátásom is nehézségekbe ütközik néha. Hogyan lennék képes ellátni egy kisembert, ha egy egyszerű puszi közben is képes vagyok másfél métert repülni hosszában, és elvágódni az előszoba járólapján? (bár biztató, hogy drága Imola pár órával azelőtt hogy életet adott az Ő drága Balázs babájának, még seggre esett a kórház csúszós kövén :D szóval ez nem ellene szól :P)
de például most este 7 van, és azt hiszem, elfelejtettem ma enni.
illetve, nem is emlékszem, hogy ettem volna ma? :D

igazából beteg vagyok, és Balázs nagyon hősiesen tűri, ágybaparancsol, segít, tolerál, és igazán tündérbogyóka <3

jha igen, tulajdonképp az előző bejegyzésem újraolvasása döbbentett rá, hogy már vagy 20 napja beteg vagyok, de nagy felelősségtudatra vall az is, hogy most csütörtökön végre elmentem az orvosomhoz. szerencsére az elmúlt 4 évben még sose volt szükség a pesti háziorvosra, el is felejtettem hogy nekem van itt bejelentett lakcímem :D minden esetre a dokinő cuki, és remélhetőleg megmaradok.

az egyetemmel meg össze kell szednem magam!

banános hurka

Voltam Velencén GYIÖK őszi táborban, ami több okból is különleges volt.
Gyurira méltón megemlékezve, még péntek este a Velencei tavon elengedtünk 40 darab úszógyertyát és papírhajókat, majd egy bő fél órát ültünk a parton, bámulva a vizet, csendesen. Megható volt..

a táborról (és a banános hurkáról) most nem akarok írni, mert egyébként nagyon beteg vagyok, csak egy kicsit hisztizni jöttem.
Szóval nagyon beteg vagyok, és holnap kezdődik a kampány. Ha többet nem jelentkezem, lehet elpatkoltam.