Ősz van, és ez olyan, hogy most érik be az unalmas februári tél, illetve a hóval ellepett március gyümölcse, és csak úgy potyognak a kisbabák a szilvafákról :)
kisbabák a boltban, a gyógyszertár soraiban, az orvosi rendelőkben, a facebook falon, kisbabák mindenhol! nem lehet nem észrevenni, illetve kikerülni sem.
Ilyenkor egy csomó húszas-harmincas éveiben járó nőnek bevillan valami az agyában.
Tündinek, a 22-23 éves volt osztálytársamnak gondolom az, hogy "Fúú, jól jönne már egy kisöcsi Dáriusznak". Musnak mondjuk az, hogy "mikorleszmársajáááát, mikorleszmársajáááát, mikorleszmársajáááát?????", és ezt már nagyon sokszor végighallgattam az előadásában :D Bár, néha felváltja ideiglenesen az, hogy "Juditnekedmikorleszmáááár????" mert belátja, hogy más gyereke mégiscsak jobb, mint a sajátod.
És itt jövök a képbe én, aki 22 múltam.
Nem kell ám ide még gyerek, épp elég vagyok jelenleg még saját magam is. Nem vágyom még saját gyerekre, de legalább már másokéra elkezdtem vágyni. Mármint, a szó jó értelmében :) Mások gyerekét elnézegetem, meg húúúnagyonédes, milyenkispufók, megzabálom, vigyükhazaaaa, de szerencsére ennél több anyai ösztön jelenleg nem szorult belém.
Mindenkinek alanyi joga eldönteni, milyen körülmények között kíván életet adni a gyermekének, és én a mindent-tökéletesen-megtervezek-előre monológ híve vagyok, nem csak babakérdésben, nekem egyébként is muszáj mindig mindent előre megtervezni. Szóval majd akkor lesz saját kisbabám, ha megérettem rá lelkileg, és meg tudom adni neki azt, amit megszeretnék neki adni :) És ez még nem most lesz, hanem úgy 8 év múlva.
Jelenleg a saját ellátásom is nehézségekbe ütközik néha. Hogyan lennék képes ellátni egy kisembert, ha egy egyszerű puszi közben is képes vagyok másfél métert repülni hosszában, és elvágódni az előszoba járólapján? (bár biztató, hogy drága Imola pár órával azelőtt hogy életet adott az Ő drága Balázs babájának, még seggre esett a kórház csúszós kövén :D szóval ez nem ellene szól :P)
de például most este 7 van, és azt hiszem, elfelejtettem ma enni.
illetve, nem is emlékszem, hogy ettem volna ma? :D
igazából beteg vagyok, és Balázs nagyon hősiesen tűri, ágybaparancsol, segít, tolerál, és igazán tündérbogyóka <3
jha igen, tulajdonképp az előző bejegyzésem újraolvasása döbbentett rá, hogy már vagy 20 napja beteg vagyok, de nagy felelősségtudatra vall az is, hogy most csütörtökön végre elmentem az orvosomhoz. szerencsére az elmúlt 4 évben még sose volt szükség a pesti háziorvosra, el is felejtettem hogy nekem van itt bejelentett lakcímem :D minden esetre a dokinő cuki, és remélhetőleg megmaradok.
az egyetemmel meg össze kell szednem magam!
1 megjegyzés:
köszönöm, hogy itt is meg lett örökítve a bénaságom, minél több ember olvassa, annál jobb! :P
azt hiszem, bármennyire is vágysz arra, hogy megteremtsd a tökéletes körülményeket, az sosem fog bekövetkezni, mert egyszerűen nem olyan az élet. egy gyereknek egyébként nem is kell a tökéletesség, számára elég, hogy minden épp megfelelő legyen és talán ahhoz nem is kell 8 évet várj. persze bőven ráérsz még, de majd egyszer azt fogod érezni, hogy nem akarsz tovább várni és akkor majd neked is lehet egy kisbabád. :)
Megjegyzés küldése