még egy, akinek a bőre paplan, köszönöm, hogy elmondhattam...
Változatosság kedvéért dallamtapadás, ez most mindegy is, hogy micsoda, mert senki se fogja ismerni... de: DikiD - Használj. (egyébként az internet csodája, hogy amit nem igazán akarsz eltüntetni tudatosan, az örökre ott marad, szóval Youtube-on rájuk lehet keresni)
Házinyúlság van :)
Nagyon ijesztő, mert nagyon jó. Nagyon közel vagyunk egymáshoz, mert nagyon hasonlítunk. Nagyon sokkoló, mert nagyon kötődünk. Nagyon félünk, mert nagyon fontos a másik...
Ez persze most csak csajos nyekergés, azért ne értse senki úgy, hogy a kapcsolatunkat azzal töltjük, hogy azon gondolkozunk, mikor veszítjük el egymást... csak a tudatosítás fázisa olyan romantikus! És most nem az amerikai romantika fogalmára gondolok, hanem az általam olyan nagyra tartott és szeretett irodalmi romantikára. (Megvan a fiatal pár esete akik meghaltak volna egymásért...?)
Szóval, szép lassan azt hiszem, egymásba szeretünk, anélkül, hogy kimernénk mondani, anélkül, hogy kockáztatni mernénk, hogy a másik mit válaszol, anélkül, hogy egyáltalán akarnánk... Házinyúl nem is igazán hisz a szerelemben, mint olyanban - én meg... hát... "Ünnepélyesen fogadom, hogy nem leszek többé szerelmes..." szóval, hiszek én benne, hogy létezik, de azt is tudom, mennyire fáj. Így végül arra jutottam, hogy a tudatom nem engedi meg a lelkemnek azt a könnyelműséget, hogy teljesen átadjam magam a szerelem érzésének.
De ha a tekintetétől is kiráz a hideg... akkor azért kezdj gyanakodni...
Korábban már írtam erről, de most megint kikívánkozik, hogy milyen változatos befejezései lehetnek annak a mondatnak, amit úgy kezd az ember, hogy szeretlek... Szeretlek simogatni! A kezemben tartani! Magamhoz ölelni! A testemhez szorítani! ... de azért valamivel minden szeretleket illik befejezni. Egyelőre. Aztán meglátjuk. Én leginkább most azt szeretem, hogy bármit meg tudunk beszélni. Az időzítésen még csiszolhatnék, mert ha nekem minden áron megbeszélni valóm van, az egészbiztos hogy egy munkanap előtt, kora hajnali órában kezdődik el.... :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pasik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pasik. Összes bejegyzés megjelenítése
kedd, szeptember 25
kedd, augusztus 14
Imádlak! ...vagyis, én annyira bírlak...
előbb a zene, aztán a szöveg, aztán a duma.
Én annyira bírlak,
de nagyon jól tudom,
hogy most 'szeretlek'-et illett volna mondanom,
mert félreértesz,
és félreértelek,
pedig én annyira bírlak, hogy azt el sem hiszed,
néha még én is elgondolkodom,
vajon hogy lehet az, hogy veled ennyire jól bírom?
bár meg kell hagyni,
sokszor túlzottam izgulok,
mert annyira félek, hogy mindent elbaszok.
rémeket látok, s ez ugyanúgy zavar
engem is mint téged,
és folyton kiabálok,
fáraszt és unom.
én nem vagyok ördög,
csak az akarnék lenni, de nem sikerül,
és nem leszek más,
csak utánozós majom.
na tessék és már megint csak magamról beszélek,
pedig te is érdekelsz.
jajj nem te is, csak te,
hogy nehogy félreérts.
de mit mondjak rólad, ami új neked?
csak azt tudom, hogy én
annyira bírlak,
annyira bírlak,
annyira bírlak,
hogy azt el-sem-hiszed,
el sem hiszed...
de nagyon jól tudom,
hogy most 'szeretlek'-et illett volna mondanom,
mert félreértesz,
és félreértelek,
pedig én annyira bírlak, hogy azt el sem hiszed,
néha még én is elgondolkodom,
vajon hogy lehet az, hogy veled ennyire jól bírom?
bár meg kell hagyni,
sokszor túlzottam izgulok,
mert annyira félek, hogy mindent elbaszok.
rémeket látok, s ez ugyanúgy zavar
engem is mint téged,
és folyton kiabálok,
fáraszt és unom.
én nem vagyok ördög,
csak az akarnék lenni, de nem sikerül,
és nem leszek más,
csak utánozós majom.
na tessék és már megint csak magamról beszélek,
pedig te is érdekelsz.
jajj nem te is, csak te,
hogy nehogy félreérts.
de mit mondjak rólad, ami új neked?
csak azt tudom, hogy én
annyira bírlak,
annyira bírlak,
annyira bírlak,
hogy azt el-sem-hiszed,
el sem hiszed...
Szóval. Azt hittem, mennyi mondanivalóm lesz a témát illetőleg... körülbelül 1 hete csak a fenti szám szövege jár az agyamban. És rá kellett jönnöm, hogy jobban elmond mindent, mint én.
Én csak azt mondom, imádlak. Te nem mondasz semmit. - épp csak azt nem mondod, köszönöm. Vagyis, még azt se :D
Nem is kell. Igazából önfegyelmet kell tanulnom, és nem kimondani minden egyes érzésem azonnal. Pedig ez sem azonnal volt :)
Attól féltem, azért kukulsz meg ilyenkor, mert nincs helyénvaló válaszod. A helyénvaló ezesetben egy "én is imádlak" lenne. Vagy mert megijesztelek. Magammal, a közelségemmel és nyíltságommal. De már inkább úgy hiszem, hogy nem ilyen egyszerű téged megijeszteni... csupán a megfelelő szavakat keresed... és a megfelelő, úgy érzem, a szeretlek lenne.
Magunkat ismerve, amennyire azt tudtuk tagadni, hogy egyáltalán bármi közünk van egymáshoz, azzal az erővel évekig várhatunk az első szeretlekre.
Múlt héten mikor többen együtt iszogattunk, egy félmondattal arcon rúgtál mindenkit, mert úgy kezdted, hogy akkor szerettél belém... (mikor véresre rúgtam véletlen a lábszárad) és egy kedves jóbarátom le is csapott mint keselyű a dögre, mindenki más lefagyott, és hirtelen hárman három irányba tereltük a beszélgetést.
Már bánom, hogy én is olyan nyuszi vagyok, hogy nem fitogtattam a kérdést, ennyi idő után meg már nem illik :) de azért nem felejtem el :P de amíg te ezt ismét szóba nem hozod, addig egész biztos, hogy imádni is csak titokban foglak.
vasárnap, augusztus 5
Vagyunk
Bozasztó, hogy mennyire tudom félteni a sosem volt függetlenségem. Borzasztó, hogy mennyire tudok rettegni attól, hogy valaki fontossá válik az életemben.
(és itt jegyezném meg az olvasóim egy részének, hogy ne olvassátok tovább, lelki gyötrődés és pasi téma, a legszebb kombó)
Ez egyébként a barátkozásra is igaz - nem engedek magamhoz közel új embereket, a legközelebbi kollégáim kifejezetten zárkózott típusnak tartanak. A barátaim meg nagyon nem tartanak zárkózottnak :)
Minden esetre, egyértelmű hogy ez egy védekezési mechanizmus.
De mit csinál az ember lánya, ha egyébként bokáig bele tud remegni egy pillantásba is?
Tagad.
Nem hívjuk sehogy. Van Ő, meg én. Még csak nem is vagyunk, mert az már összetartozás, és a hideg kirázott tőle. Pláne nem vagyunk együtt. Maximum időt töltünk együtt, amit ismerkedésre szánunk, de nem vagyunk együtt.
Mondjuk, már ahogy kezdtem, az sem igaz... "nem hívjuk sehogy" - én nem hívom sehogy, Ő meg rám való tekintettel nem akarja hívni sehogy. Nem címkézünk, nem kategorizálunk. Csak... Vagyunk. (Itt most nem írnám le, hogy látszólag 5 sor alatt jutottam el a külön-külön van Ő, és vagyok én felállástól addig, hogy már azt írom, vagyunk. Ez a gyakorlatban nem 5 sornyi időbe telt.)
A barátaim már egy ideje röhögnek ezen a tagadáson, és azon is hogy felháborodok ahányszor többesszámban kérdezik meg "mi újság velünk?".
D. volt az első, aki 1 hét után röhögve közölte, hogy magamnak még hazudhatok talán egy hétig, de neki már biztos nem. Túl jól ismer.
Hogy jutok el a tagadástól addig, hogy elepedek azért hogy a barátnője lehessek? Magát a folyamatot persze nem tudom leírni, de hogy tépelődve, az biztos.
Tépelődve, és rettegve. Félve, hogy mi lesz holnap, egy hét múlva... hosszabb távban már rettegni sem tudok :D
Nemrég kinéztem egy 2 hét múlva lévő előadást, de nem mertem elhívni, mert bele se bírok gondolni, hogy 2 hét alatt hányszor tud megfordulni az ember tengelye körül a világ. Hétvégére is alig merek tervezni, nem hogy hetekre előre! Jó ideig tépelődtem, aztán végül el is feledkeztem az egészről.
Tegnap elhívott egy szeptemberi koncertre.
Lefagytam. Csak álltam, és bámultam. Valószínű nem ezt a reakciót várta. És gondolom arra se számított, hogy konkrétan érdekel az is, hanyadikán lesz - és nem a munkanapok miatt, hanem mert fejben gyorsan összeadtam, hány hétre előre tervez. Aztán megint lefagytam. Számon is kért, hogy esetleg nem szeretnék válaszolni? :D
Persze hogy szeretnék vele elmenni, egyértelmű, ezen nem kellett gondolkoznom. De csak remélni tudom (az alap negatív hozzáállásommal, minek is örülnék, inkább rettegek kicsit) hogy akkor is még minden olyan jó lesz, mint amilyen jó most. Mert most nagyon jó! :)
Később visszakérdeztem újra, hogy hanyadika a koncert? Majd a világ legtermészetesebb módján mondtam ki, ami már nagyon kikívánkozott, és tudom, hogy őt is annyira megérintette: Aznap leszünk majd két hónapja együtt! :-O
Ennyit a címkézésről, összejöttünk, már a legutolsó kis sejtjeim se hajlandóak tagadni. Most megyek és rettegek kicsit tovább attól, hogy elijesztem, elijeszt, elromlik, megunja, stb. stb. stb.
Közben azért igyekszem teljes mértékben átadni magam a boldogságnak, kiélvezni az utolsó cseppig, és elnyomni az aggódó énemet, hogy vajon meddig lesz ez még így?
(és itt jegyezném meg az olvasóim egy részének, hogy ne olvassátok tovább, lelki gyötrődés és pasi téma, a legszebb kombó)
Ez egyébként a barátkozásra is igaz - nem engedek magamhoz közel új embereket, a legközelebbi kollégáim kifejezetten zárkózott típusnak tartanak. A barátaim meg nagyon nem tartanak zárkózottnak :)
Minden esetre, egyértelmű hogy ez egy védekezési mechanizmus.
De mit csinál az ember lánya, ha egyébként bokáig bele tud remegni egy pillantásba is?
Tagad.
Nem hívjuk sehogy. Van Ő, meg én. Még csak nem is vagyunk, mert az már összetartozás, és a hideg kirázott tőle. Pláne nem vagyunk együtt. Maximum időt töltünk együtt, amit ismerkedésre szánunk, de nem vagyunk együtt.
Mondjuk, már ahogy kezdtem, az sem igaz... "nem hívjuk sehogy" - én nem hívom sehogy, Ő meg rám való tekintettel nem akarja hívni sehogy. Nem címkézünk, nem kategorizálunk. Csak... Vagyunk. (Itt most nem írnám le, hogy látszólag 5 sor alatt jutottam el a külön-külön van Ő, és vagyok én felállástól addig, hogy már azt írom, vagyunk. Ez a gyakorlatban nem 5 sornyi időbe telt.)
A barátaim már egy ideje röhögnek ezen a tagadáson, és azon is hogy felháborodok ahányszor többesszámban kérdezik meg "mi újság velünk?".
D. volt az első, aki 1 hét után röhögve közölte, hogy magamnak még hazudhatok talán egy hétig, de neki már biztos nem. Túl jól ismer.
Hogy jutok el a tagadástól addig, hogy elepedek azért hogy a barátnője lehessek? Magát a folyamatot persze nem tudom leírni, de hogy tépelődve, az biztos.
Tépelődve, és rettegve. Félve, hogy mi lesz holnap, egy hét múlva... hosszabb távban már rettegni sem tudok :D
Nemrég kinéztem egy 2 hét múlva lévő előadást, de nem mertem elhívni, mert bele se bírok gondolni, hogy 2 hét alatt hányszor tud megfordulni az ember tengelye körül a világ. Hétvégére is alig merek tervezni, nem hogy hetekre előre! Jó ideig tépelődtem, aztán végül el is feledkeztem az egészről.
Tegnap elhívott egy szeptemberi koncertre.
Lefagytam. Csak álltam, és bámultam. Valószínű nem ezt a reakciót várta. És gondolom arra se számított, hogy konkrétan érdekel az is, hanyadikán lesz - és nem a munkanapok miatt, hanem mert fejben gyorsan összeadtam, hány hétre előre tervez. Aztán megint lefagytam. Számon is kért, hogy esetleg nem szeretnék válaszolni? :D
Persze hogy szeretnék vele elmenni, egyértelmű, ezen nem kellett gondolkoznom. De csak remélni tudom (az alap negatív hozzáállásommal, minek is örülnék, inkább rettegek kicsit) hogy akkor is még minden olyan jó lesz, mint amilyen jó most. Mert most nagyon jó! :)
Később visszakérdeztem újra, hogy hanyadika a koncert? Majd a világ legtermészetesebb módján mondtam ki, ami már nagyon kikívánkozott, és tudom, hogy őt is annyira megérintette: Aznap leszünk majd két hónapja együtt! :-O
Ennyit a címkézésről, összejöttünk, már a legutolsó kis sejtjeim se hajlandóak tagadni. Most megyek és rettegek kicsit tovább attól, hogy elijesztem, elijeszt, elromlik, megunja, stb. stb. stb.
Közben azért igyekszem teljes mértékben átadni magam a boldogságnak, kiélvezni az utolsó cseppig, és elnyomni az aggódó énemet, hogy vajon meddig lesz ez még így?
kedd, március 10
5 év után
Múltkor azon gondolkoztam, hogy vajon reális átlagban mennyi idő után és milyen mértékben felejti el egyik ember a másikat? Nem a hiányra gondolok, hanem mikor már teljesen érdektelen is a másik.
Ez a Kölyök/E.T ujjú kapcsán jutott eszembe, akivel az elmúlt 5 évben kb 3x beszéltünk, kb 2x futottunk össze és akkor is véletlen. Most meg elhívott a baráti szülinapi bulijába. Oké, még vagy 50 embert, plusz búcsúbuli is mert külföldre költözik. De akkor is. Meghívott, gondolt rám. Jó érzés, mert én is kedvesen gondolok rá, már ha eszembejut. Én nem hívnám meg az én búcsúszülinapi bulimra, de tudom, hogy mindig így fogunk egymásra gondolni. Aztán egyszer már biztos nem gondolunk soha többet a másikra.
Ma pedig rámírt facebookon egy olyan srác, akit ismerek úgy 14 éve, 6 éve jártunk is, majd elég viharosan szakítottunk. Utána egy darabig nem beszéltünk, majd hirtelen elkezdtünk facebookon beszélgetni, majd egyszercsak teljesen eltűnt. Kb 5 éve. Azóta nem válaszolt, az ismerősei közül is törölt (30 közös ismerősünket nem).
És ma rámírt, 5 év után, hogy töröljem le az előző blogom 3 bejegyzéséből a nevét mert 3 helyen a teljes nevén szerepel és kihozza a google (az első 3 találatban, haha :D). A posztok hol kortárs költővé emelik, hol a nyálas szerelmes, hol a bunkótajparaszt szintjén. 3 bejegyzés, és tök igaz mindhárom 2009-ből :D érdemben nem beszéltünk 6 éve, de elvileg nagyon bírt, most meg lerendezte egy pipával a checklist-en. Tényleg le kellett volna cserélnem a nevét ahelyett, hogy kijavítottam A.R-re.
Ez a Kölyök/E.T ujjú kapcsán jutott eszembe, akivel az elmúlt 5 évben kb 3x beszéltünk, kb 2x futottunk össze és akkor is véletlen. Most meg elhívott a baráti szülinapi bulijába. Oké, még vagy 50 embert, plusz búcsúbuli is mert külföldre költözik. De akkor is. Meghívott, gondolt rám. Jó érzés, mert én is kedvesen gondolok rá, már ha eszembejut. Én nem hívnám meg az én búcsúszülinapi bulimra, de tudom, hogy mindig így fogunk egymásra gondolni. Aztán egyszer már biztos nem gondolunk soha többet a másikra.
Ma pedig rámírt facebookon egy olyan srác, akit ismerek úgy 14 éve, 6 éve jártunk is, majd elég viharosan szakítottunk. Utána egy darabig nem beszéltünk, majd hirtelen elkezdtünk facebookon beszélgetni, majd egyszercsak teljesen eltűnt. Kb 5 éve. Azóta nem válaszolt, az ismerősei közül is törölt (30 közös ismerősünket nem).
És ma rámírt, 5 év után, hogy töröljem le az előző blogom 3 bejegyzéséből a nevét mert 3 helyen a teljes nevén szerepel és kihozza a google (az első 3 találatban, haha :D). A posztok hol kortárs költővé emelik, hol a nyálas szerelmes, hol a bunkótajparaszt szintjén. 3 bejegyzés, és tök igaz mindhárom 2009-ből :D érdemben nem beszéltünk 6 éve, de elvileg nagyon bírt, most meg lerendezte egy pipával a checklist-en. Tényleg le kellett volna cserélnem a nevét ahelyett, hogy kijavítottam A.R-re.
(a kép "eredeti méret". nem tudom, kinek mekkora a monitor/kijelző, de a telefonom tényleg ekkora :D mint egy tégla. de tényleg, akkora mint az arcom :D)
Ápdét:
A fenn említett fiatalemberrel folytatott beszélgetést feljebb görgettem egy centivel, és igazából úgy lett vége a beszélgetésnek 2011. január 29-én, hogy sörözni mentünk volna aznap este, úgy volt írok ha végeztem a munkában, de sokáig dolgoztam, ő megírta hogy legalább mondjam le, mire én írtam hogy most végeztem és nem mondtam le semmit, 9 nyugati???
Erre már nem válaszolt. Szóval 4 év. Tökmindegy. Annyit mondhatott volna, hogy bazdmeg, vagy valami.
kedd, március 5
Hogy lesz egy szoknyapecérből monogám pasi?
"-Rájöttem, hogy mostantól csak Vele akarok dugni"
hát így.
hát így.
szerda, január 30
Pasik és az érzéseik II.
Sokmindent elmond, hogy mióta publikáltam a kettővel lejjebb heverő Pasik és az érzéseik posztot, azóta már 2 ismerősöm is azt hitte, hogy ő volt az, aki részegen arról beszélt, hogy a párkapcsolata mellett van valaki, akivel húzzák egymás agyát :D pasik ^___^
viszont, senki se ismert magára a minden-éjjel-síró srác szerepében. látszik, melyiknek nagyobb a valószínűsége :D
egyébként, ez biztos a talonba tevés elméletét példázza az így jártam anyátokkalból. :D
(és ne, ne kérdezgessétek, kedves barátaim, hogy kik voltak azok, akik ilyen hülyeségeket összehordanak, mert nem fogom megmondani. ha te mondtad részegen, csak nem emlékszel, akkor se fogom megmondani, hogy te voltál. ((na jó, kivétel Hód, mert neki már mondtam, hogy nem ő volt :D))
viszont, senki se ismert magára a minden-éjjel-síró srác szerepében. látszik, melyiknek nagyobb a valószínűsége :D
egyébként, ez biztos a talonba tevés elméletét példázza az így jártam anyátokkalból. :D
(és ne, ne kérdezgessétek, kedves barátaim, hogy kik voltak azok, akik ilyen hülyeségeket összehordanak, mert nem fogom megmondani. ha te mondtad részegen, csak nem emlékszel, akkor se fogom megmondani, hogy te voltál. ((na jó, kivétel Hód, mert neki már mondtam, hogy nem ő volt :D))
vasárnap, január 27
pasik és az érzéseik
kezdjük ott, hogy tegnap 2 óra alvás után lementem Szegedre vizsgázni, hangtanból lehetetlen módon mentem át, régi magyar irodalomból meg ötösre feleltem, huh!
aztán hazaértem du. 4re, és gyorsan megírtam egy beadandót klasszikus magyarra a Felelet a Mondolatra-ból, majd nekiálltam készülődni.
nem is tudom, mikor voltam utoljára kisminkelve, vagy hogy mikor gondolkoztam ennyit, hogy mit vegyek fel egy egyszerű kiruccanáshoz. azt hiszem, szilveszter óta nem voltam sehol, és ez már borzasztó rég volt!
tegnap pasis estet tartottam, a régijó törzshelyünkön iszogattunk, Hód, Fürtös, Kopasz meg az oldalbordája, Benbe, Kutya, Cézi, Tanár úr, Balci -őt mondjuk nem is láttam egész este csak egyszer :D - meg még pár ismerős ismerőse meg rokona. sokan voltunk.
már hiányoztak ők így együtt, aztán persze sikerült mindenkinek (rajtam kívül) lelkisre innia magát, így végighallgattam, hogy az egyik srác kéthónapja szinte minden éjjel álomba sírja magát egy nő miatt, aki két tóba lógatja egyszerre a pecabotot, meg belecsúsztam egy tipikus párbeszédre arról, hogy adott egy srác, akinek boldog párkapcsolata van, meg adott egy csaj, akivel húzzák egymás agyát, de hát nem akarnak túllépni a határon, nem akarnak románcot. na erről a sztoriról minden nőnek meg van a maga véleménye, és érdekes volt ezután hallani, hogy a srácok hogyan látják a helyzetet :D
aztán úgy volt, hogy elmegyünk táncizni a Tündérgyárba, ami nekem külön azért jó, mert fél utcára lakom onnan. még bementünk a csibéshez enni (ez egy nagy részeg társaság tekintetében nem csoda, hogy úgy kb. 1 órát voltunk ott...) de közben legalább találkoztam a Törpével és jót beszélgettünk.
aztán végül Kutya ikertesója telefonált, hogy ne menjünk mert szar a buli a Tündérgyárban, de addigra már odaértek Norvégék is, és végül az Instant tűnt jó ötletnek - azt leszámítva, hogy szerintem az rém unalmas, illetve hogy 1 utcányi sor állt előtte, így végül inkább hazajöttünk.
minden esetre, a vizsgatemetés elkezdődött!
ma meg egész nap feküdni fogok a takaró alatt!
aztán hazaértem du. 4re, és gyorsan megírtam egy beadandót klasszikus magyarra a Felelet a Mondolatra-ból, majd nekiálltam készülődni.
nem is tudom, mikor voltam utoljára kisminkelve, vagy hogy mikor gondolkoztam ennyit, hogy mit vegyek fel egy egyszerű kiruccanáshoz. azt hiszem, szilveszter óta nem voltam sehol, és ez már borzasztó rég volt!
tegnap pasis estet tartottam, a régijó törzshelyünkön iszogattunk, Hód, Fürtös, Kopasz meg az oldalbordája, Benbe, Kutya, Cézi, Tanár úr, Balci -őt mondjuk nem is láttam egész este csak egyszer :D - meg még pár ismerős ismerőse meg rokona. sokan voltunk.
már hiányoztak ők így együtt, aztán persze sikerült mindenkinek (rajtam kívül) lelkisre innia magát, így végighallgattam, hogy az egyik srác kéthónapja szinte minden éjjel álomba sírja magát egy nő miatt, aki két tóba lógatja egyszerre a pecabotot, meg belecsúsztam egy tipikus párbeszédre arról, hogy adott egy srác, akinek boldog párkapcsolata van, meg adott egy csaj, akivel húzzák egymás agyát, de hát nem akarnak túllépni a határon, nem akarnak románcot. na erről a sztoriról minden nőnek meg van a maga véleménye, és érdekes volt ezután hallani, hogy a srácok hogyan látják a helyzetet :D
aztán úgy volt, hogy elmegyünk táncizni a Tündérgyárba, ami nekem külön azért jó, mert fél utcára lakom onnan. még bementünk a csibéshez enni (ez egy nagy részeg társaság tekintetében nem csoda, hogy úgy kb. 1 órát voltunk ott...) de közben legalább találkoztam a Törpével és jót beszélgettünk.
aztán végül Kutya ikertesója telefonált, hogy ne menjünk mert szar a buli a Tündérgyárban, de addigra már odaértek Norvégék is, és végül az Instant tűnt jó ötletnek - azt leszámítva, hogy szerintem az rém unalmas, illetve hogy 1 utcányi sor állt előtte, így végül inkább hazajöttünk.
minden esetre, a vizsgatemetés elkezdődött!
ma meg egész nap feküdni fogok a takaró alatt!
vasárnap, január 13
kiskutyák :P
Minden csajnak van, és a cikk (levél) első mondatában meg is magyarázza a lány, hogy mire valók.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/07/26/a_nok_tonkre_teszik_magukat_a_kiskutya_tipusu_ferfiakkal/
itt pedig megnézhetjük, hogy mi csajok, mik vagyunk a pasiknak.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/08/12/sorsszeruseg_labtorlo_tusz_-_ez_7_szerelemtipus/
("lehet, hogy a tenyerükön hordozzák, de egy percre sem engedik ki markukból" láttunk már ilyet is, ugye)
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/07/26/a_nok_tonkre_teszik_magukat_a_kiskutya_tipusu_ferfiakkal/
itt pedig megnézhetjük, hogy mi csajok, mik vagyunk a pasiknak.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/08/12/sorsszeruseg_labtorlo_tusz_-_ez_7_szerelemtipus/
("lehet, hogy a tenyerükön hordozzák, de egy percre sem engedik ki markukból" láttunk már ilyet is, ugye)
péntek, november 2
a "Pasik Á-tól K-ig" margójára
tegnap este mielőtt beszálltam volna ALEH kocsijába, még elszívtunk egy cigit, így volt lehetőségem megkérdezni, hogy is áll mostanában a szénája - persze korábban Mustól hallottam már ezt-azt.
tudtam, hogy szakított vele az ÚjCsaj, akivel úgy jött össze, hogy a csajnak egy komoly többéves kapcsolata volt, aztán csak később szakított a sráccal. nemrég ALEH-et is dobta pár hét után.
tudtam, hogy van kilátásban egy Legújabb, és erről szerettem volna tőle is hallani. de, sosem gondoltam volna, hogy azt fogja mondani, amit.
Szerelmes. nagybetűvel. ALEH azon kevés férfiak közé tartozik - és minden tiszteletem ezeké a férfiaké - akik be tudják vallani, hogy mit is éreznek valójában.
a gond csak az, hogy a Legújabbnak szintén van pasija. azt hittem, az ÚjCsaj esetéből ALEH egy életre megtanulja a leckét, de úgy néz ki, ugyanúgy, mint bárki más, ő se tud tanulni a hibáiból.
oké, azért minimálisan rögzült benne az előzmény, a Legújabb és közte még nem történt semmi, egy csók se - bár félek, hogy a tegnap este folyamán ez a helyzet már megváltozott, mióta mi erről beszéltünk.
ALEH tipikus nő. oké, ez persze érdekesen hangzik annak fényében, hogy az egyik legférfiasabb férfi akit ismerek, mégis, olyan tekintetben nőies, hogy vágyik egy tökéletes kapcsolatra, és úton útfélen próbálja megtalálni a Nagy Őt, csak sajnos ez neki nem igazán sikerül az elmúlt években.
kedves, gondoskodó, a maga módján nagyon értelmes, basszusgitáros, vékony de szálkás, tetkós, raszta gyerek, azért az ilyeneket szokták szeretni a nők, és még humora is van. igazán megérdemelne egy tökéletes nőt, aki igazán tudja őt szeretni... :/
minden esetre, jó látni, hogy a férfiak között is létezik a boldogságkereső.
tudtam, hogy szakított vele az ÚjCsaj, akivel úgy jött össze, hogy a csajnak egy komoly többéves kapcsolata volt, aztán csak később szakított a sráccal. nemrég ALEH-et is dobta pár hét után.
tudtam, hogy van kilátásban egy Legújabb, és erről szerettem volna tőle is hallani. de, sosem gondoltam volna, hogy azt fogja mondani, amit.
Szerelmes. nagybetűvel. ALEH azon kevés férfiak közé tartozik - és minden tiszteletem ezeké a férfiaké - akik be tudják vallani, hogy mit is éreznek valójában.
a gond csak az, hogy a Legújabbnak szintén van pasija. azt hittem, az ÚjCsaj esetéből ALEH egy életre megtanulja a leckét, de úgy néz ki, ugyanúgy, mint bárki más, ő se tud tanulni a hibáiból.
oké, azért minimálisan rögzült benne az előzmény, a Legújabb és közte még nem történt semmi, egy csók se - bár félek, hogy a tegnap este folyamán ez a helyzet már megváltozott, mióta mi erről beszéltünk.
ALEH tipikus nő. oké, ez persze érdekesen hangzik annak fényében, hogy az egyik legférfiasabb férfi akit ismerek, mégis, olyan tekintetben nőies, hogy vágyik egy tökéletes kapcsolatra, és úton útfélen próbálja megtalálni a Nagy Őt, csak sajnos ez neki nem igazán sikerül az elmúlt években.
kedves, gondoskodó, a maga módján nagyon értelmes, basszusgitáros, vékony de szálkás, tetkós, raszta gyerek, azért az ilyeneket szokták szeretni a nők, és még humora is van. igazán megérdemelne egy tökéletes nőt, aki igazán tudja őt szeretni... :/
minden esetre, jó látni, hogy a férfiak között is létezik a boldogságkereső.
"pasik Á-tól K-ig"
tegnap este 7kor szólt Mus, hogy mostazonnalmenjekátmertafiúkelmennek, és valóban, Cucuék zenekarpróbáltak, így miért ne? alapon, átslattyogtam hozzá. hozzáteszem, hideg volt és minden csurom víz, és még bkv jegyet is kellett lyukasztani, szóval írtó jófejnek érzem magam ilyenkor :D
minden esetre, tipikus csajos estét tartottunk, körömlakkokkal, frizurákkal, ékszerekkel, új ruhákkal, és sok sok szex központú beszélgetéssel, kihasználtuk rendesen, hogy nincs otthon a macska, cincoghattak az egerek :) ez meg már aztán teljesen ránk fért :P ezzel kapcsolatban, és ettől függetlenül is, kielemeztük az írtó nagy nyári függetlenségemet (amiről egyébként én tudom, hogy nem is létezett, mert az ember tűnhet bármennyire is függetlennek, mindig kell egy minimálisan stabil ember az életében, még akkor is, ha ez akár csak ALEH volt aki egy telefon, és máris itt toppant, hogy ne aludjak egyedül...) szóval kitárgyaltunk mindent, és mindenkit, persze nem volt olyan hú de sok történés, de mondjuk, kitárgyaltuk, Á-tól K-ig.
egyébként, nem az én érdemem volt a téma, csak ismét szóba jött az eljegyzés, és emiatt Musi gondolatmenete is, a félelmeivel, ami azért kicsit érthető:
5 éve vannak együtt Cucuval, 16 éves volt, mikor összejöttek. persze azóta felnőttek, dolgoznak, összeköltöztek, épül az életük... de mégis, 21 éves, és olyan, mintha 30 lenne és megtalálta volna a nagy őt, hosszú keresgélés után, és végre révbe ért. de ő még csak 22 lesz januárban. amikor én megismertem Cucut, (és Kölyköt, Vietnámit, a Füvest, stb...) akkor én már egy éve együtt voltam DAnival majdnem. bele se merek gondolni, mi a frász lenne, ha DAnival még mindig együtt lennénk azóta is. ez nagyon nagyon hosszú idő, ez a mi korunk miatt, az életünk negyede!
sokmindenkire tekintettel, én most nem sorolom, mennyi minden, és mennyi mindenki történt velem azóta, hogy Cucu és Musi összejöttek, de azért fejben lepörgettem a listát, és ez az, amit egy kicsit irigyel Mus. ő úgy vallja, hogy kevés tapasztalata van (és most nem szexre kell gondolni, azért őt se kell félteni :P) hanem egyszerűen, az emberekkel való viszonyok terén érzi magát tapasztalatlannak.
hát, ha ezen múlik, hogy mennyire tudunk különböző ember típusokat megérteni, szerintem én is elbuktam, vagy inkább nem is a tapasztalattól függ. az egyetlen, amit én az elmúlt években biztosra megtanultam, hogy senkiben sem lehet bízni, mert a férfiak random érzelmek (vagy inkább érzelemmentesség!) alapján döntenek és cselekednek, sokszor saját magukat vagy az igazi vágyaikat meghazudtolva. a másik fontos dolog amit megtanultam, hogy a férfi legnagyobb kincse a függetlenség, amit egyébként képes akár csak egy mosolyért cserébe eladni örökre, csak közben összetör maga körül mindent.
nem csak DAni után, de DAni előtt is volt már dolgom jópár pasival (és most meg aztán végképp ne gondoljunk feltétlen szexre, épphogy 16 voltam még akkor is mikor DAnival összejöttem!) szóval, megszámlálhatatlan olyan alkalom volt az életemben, hogy görcsösen próbáltam megfelelni, megváltozni egy ideál kedvéért, megérteni a megérthetetlen férfi viselkedést, vártam hosszú hosszú napokig, hogy észbekapjanak, adtam ultimátumot és vártam a csodát, veszekedtem, fölényeskedtem, meghunyászkodtam, játszottam és vesztettem, megbíztam és megbántam, vártam, és nem jött...
szóval történt az élet.
de, ennek ellenére sem érzem azt, amit Mus. nem érzem, hogy bármiről lemaradt volna, azt, hogy neki szüksége lenne az életben ezekre a tapasztalatokra, amiket én összegyűjtöttem amíg ő 5 évig Cucu mellett volt. persze, ő is örül, hogy megállapodott, és én is imádom, hogy Céz kisujja rángásából is tudom, mire gondol épp, ez az egész téma a pillangók miatt jött. tény, utálunk mindenkit, akiknek pillangók vannak a gyomrában!
az este véget ért, mikor Cucu és ALEH visszaértek a próbáról, és akkor jöttem rá, hogy ALEH-el már megint nem találkoztam szerintem vagy két hónapja... jól megölelgettük egymást, kocsival elhozott, de még előtte elszívtunk egy cigit a ház előtt, és rájöttem, mennyire felnőttünk. ALEH volt az, akin a gimiben számtalan matekórát aludtam át, ő volt a leghülyébb, ha 15 évesen beszabadultunk egy Alvin és a mókusok koncertre...
és most.
és most dolgozunk, egyedül élünk, ő kocsit hajt, nekem fontosabb a matek házi helyett a vacsora főzés.. felnőttünk. baszottul felnőttünk.
minden esetre, tipikus csajos estét tartottunk, körömlakkokkal, frizurákkal, ékszerekkel, új ruhákkal, és sok sok szex központú beszélgetéssel, kihasználtuk rendesen, hogy nincs otthon a macska, cincoghattak az egerek :) ez meg már aztán teljesen ránk fért :P ezzel kapcsolatban, és ettől függetlenül is, kielemeztük az írtó nagy nyári függetlenségemet (amiről egyébként én tudom, hogy nem is létezett, mert az ember tűnhet bármennyire is függetlennek, mindig kell egy minimálisan stabil ember az életében, még akkor is, ha ez akár csak ALEH volt aki egy telefon, és máris itt toppant, hogy ne aludjak egyedül...) szóval kitárgyaltunk mindent, és mindenkit, persze nem volt olyan hú de sok történés, de mondjuk, kitárgyaltuk, Á-tól K-ig.
egyébként, nem az én érdemem volt a téma, csak ismét szóba jött az eljegyzés, és emiatt Musi gondolatmenete is, a félelmeivel, ami azért kicsit érthető:
5 éve vannak együtt Cucuval, 16 éves volt, mikor összejöttek. persze azóta felnőttek, dolgoznak, összeköltöztek, épül az életük... de mégis, 21 éves, és olyan, mintha 30 lenne és megtalálta volna a nagy őt, hosszú keresgélés után, és végre révbe ért. de ő még csak 22 lesz januárban. amikor én megismertem Cucut, (és Kölyköt, Vietnámit, a Füvest, stb...) akkor én már egy éve együtt voltam DAnival majdnem. bele se merek gondolni, mi a frász lenne, ha DAnival még mindig együtt lennénk azóta is. ez nagyon nagyon hosszú idő, ez a mi korunk miatt, az életünk negyede!
sokmindenkire tekintettel, én most nem sorolom, mennyi minden, és mennyi mindenki történt velem azóta, hogy Cucu és Musi összejöttek, de azért fejben lepörgettem a listát, és ez az, amit egy kicsit irigyel Mus. ő úgy vallja, hogy kevés tapasztalata van (és most nem szexre kell gondolni, azért őt se kell félteni :P) hanem egyszerűen, az emberekkel való viszonyok terén érzi magát tapasztalatlannak.
hát, ha ezen múlik, hogy mennyire tudunk különböző ember típusokat megérteni, szerintem én is elbuktam, vagy inkább nem is a tapasztalattól függ. az egyetlen, amit én az elmúlt években biztosra megtanultam, hogy senkiben sem lehet bízni, mert a férfiak random érzelmek (vagy inkább érzelemmentesség!) alapján döntenek és cselekednek, sokszor saját magukat vagy az igazi vágyaikat meghazudtolva. a másik fontos dolog amit megtanultam, hogy a férfi legnagyobb kincse a függetlenség, amit egyébként képes akár csak egy mosolyért cserébe eladni örökre, csak közben összetör maga körül mindent.
nem csak DAni után, de DAni előtt is volt már dolgom jópár pasival (és most meg aztán végképp ne gondoljunk feltétlen szexre, épphogy 16 voltam még akkor is mikor DAnival összejöttem!) szóval, megszámlálhatatlan olyan alkalom volt az életemben, hogy görcsösen próbáltam megfelelni, megváltozni egy ideál kedvéért, megérteni a megérthetetlen férfi viselkedést, vártam hosszú hosszú napokig, hogy észbekapjanak, adtam ultimátumot és vártam a csodát, veszekedtem, fölényeskedtem, meghunyászkodtam, játszottam és vesztettem, megbíztam és megbántam, vártam, és nem jött...
szóval történt az élet.
de, ennek ellenére sem érzem azt, amit Mus. nem érzem, hogy bármiről lemaradt volna, azt, hogy neki szüksége lenne az életben ezekre a tapasztalatokra, amiket én összegyűjtöttem amíg ő 5 évig Cucu mellett volt. persze, ő is örül, hogy megállapodott, és én is imádom, hogy Céz kisujja rángásából is tudom, mire gondol épp, ez az egész téma a pillangók miatt jött. tény, utálunk mindenkit, akiknek pillangók vannak a gyomrában!
az este véget ért, mikor Cucu és ALEH visszaértek a próbáról, és akkor jöttem rá, hogy ALEH-el már megint nem találkoztam szerintem vagy két hónapja... jól megölelgettük egymást, kocsival elhozott, de még előtte elszívtunk egy cigit a ház előtt, és rájöttem, mennyire felnőttünk. ALEH volt az, akin a gimiben számtalan matekórát aludtam át, ő volt a leghülyébb, ha 15 évesen beszabadultunk egy Alvin és a mókusok koncertre...
és most.
és most dolgozunk, egyedül élünk, ő kocsit hajt, nekem fontosabb a matek házi helyett a vacsora főzés.. felnőttünk. baszottul felnőttünk.
csütörtök, november 1
Anekdota a gyáva férfiakról
-Kezembe akartam venni a szívét, hogy.. hogy összeszorítsam, hogy újraélesszem.(...) S tudja mi a durva? Még csak meg se kellett tennem, már a puszta jelenlétem felért egy újraélesztéssel. Tudtam, hogy tagadni fogja, hiszen hogyan is történhetne meg ilyesmi magával? De megtörtént, és én tudom hogy megtörtént. Sőt, maga is tudja, hogy megtörtént. Még akkor is, ha nem vallja be azokat a gondolatokat, amik a fejében járnak elalvás előtt.
Szeretném megölelni. Nagy kár, hogy ilyen gyáva vagyok. S csak egyet kellene lépnem. Nagy kár, hogy maga is ilyen gyáva.
_____________________________
Terápia S01E06.
ezt a sorozatot a legnagyobb nyár végi feminizmus közepette kellett volna látnom, akkor mégjobban mosolyognék rajta :)
ez olyan "akár én is írhattam volna" monológ, imádom!
a férfiak meg pontosan ennyire gyávák, tiszt. kiv., akik képesek az érzelmeiknek utat engedni :)
ez amúgy nem csak a férfiakat kritizálandó, le mindenkivel, aki érzéketlen tuskó!
Szeretném megölelni. Nagy kár, hogy ilyen gyáva vagyok. S csak egyet kellene lépnem. Nagy kár, hogy maga is ilyen gyáva.
_____________________________
Terápia S01E06.
ezt a sorozatot a legnagyobb nyár végi feminizmus közepette kellett volna látnom, akkor mégjobban mosolyognék rajta :)
ez olyan "akár én is írhattam volna" monológ, imádom!
a férfiak meg pontosan ennyire gyávák, tiszt. kiv., akik képesek az érzelmeiknek utat engedni :)
ez amúgy nem csak a férfiakat kritizálandó, le mindenkivel, aki érzéketlen tuskó!
kedd, október 30
(kommentár nélkül)
nagyon meglepett, de többen is kerestek az előző bejegyzésem kapcsán, hogy megbántottak-e?
persze mondanom sem kell, tipikus, hogy azok az emberek félnek ettől, akiknek nincs rá okuk; akik pedig az elmúlt egy évben tényleg megbántottak, nyilván nem ismernek magukra.
______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
nem csak az események és az emberek ismétlődnek az életben.
...
szinte jósolni tudtam volna, nem is értem, miért nem fogadtam nagyobb összegekben valamire, ami idén már egyszer megtörtént, csak Hisztissel.
ahj, Muci, miért nem fogadtam?! :D
na mindegy, ha ennyi, hát ennyi, én meg már nem lepődöm meg semmin, az emberek szeretnek segget csinálni a szájukból. :)
Meghalt Mátyás, oda a függetlenség :P
_______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
A Svájciék végre eljegyezték egymást hivatalosan is, 2 hét és esküvő, aztán Bencével a pocakban mennek vissza Svájcba :( de, azért nekik mindig örülünk :)))))
persze mondanom sem kell, tipikus, hogy azok az emberek félnek ettől, akiknek nincs rá okuk; akik pedig az elmúlt egy évben tényleg megbántottak, nyilván nem ismernek magukra.
______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
nem csak az események és az emberek ismétlődnek az életben.
...
szinte jósolni tudtam volna, nem is értem, miért nem fogadtam nagyobb összegekben valamire, ami idén már egyszer megtörtént, csak Hisztissel.
ahj, Muci, miért nem fogadtam?! :D
na mindegy, ha ennyi, hát ennyi, én meg már nem lepődöm meg semmin, az emberek szeretnek segget csinálni a szájukból. :)
Meghalt Mátyás, oda a függetlenség :P
_______
más, de valahogy mégis csak ide vág:
A Svájciék végre eljegyezték egymást hivatalosan is, 2 hét és esküvő, aztán Bencével a pocakban mennek vissza Svájcba :( de, azért nekik mindig örülünk :)))))
vasárnap, október 7
Az egykor heteró férfiak
Ez a 4 csinos hófehér kiegészítő 2 olyan pasihoz tartozik, akik egykor nagyon fontosak voltak nekem. évekig a legjobb barátaim voltak, sőt, összesen 4 hónapot töltöttem kapcsolatban velük (természetesen külön külön.)
róluk már régebben mutattam képet, itt.
abba most ne menjünk bele, hogy mi történt velünk, a barátságokkal, az egész baráti társasággal, vagy egyenként a srácokkal. minden esetre, rém férfiasak lettek, pedig az egyik egy 110 kilós testépítő, és a másiknak is egész tekintélyes megjelenése... volt. most az egyik szedi a szemöldökét, a másik a csupasz és izomtalan mellkasát mutogatja a szűk kis felsőjében amit köldökig kigombol...
mindenkinek a saját dolga, mit hord, hogyan viseli a divatot, satöbbi.
csak gondoltam szólok nekik, hogy még a pubertás koruk előtt is sokkal férfiasabbak voltak, mint most, 25 évesen. persze én lettem a bunkó paraszt, és hisztiztek, hogy még szerencse, hogy nem a hozzám hasonló lányok véleményére adnak.
statisztikáim nincsenek hogy ez mennyire sikerült nekik, de szerintem 10/9 csaj azt mondaná, hogy ezerszer jobban (és normálisabban!) néztek ki 4-5 éve. szomorú.
kedd, július 24
(kommentár és befejezés nélkül)
Mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még?
Engem nem szoktak!
Mondd csak, így mit kezdjek azzal,
Hogy Kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz...
Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden???
Hát tévedsz!
Engem nem szoktak!
Mondd csak, így mit kezdjek azzal,
Hogy Kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz...
Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden???
Hát tévedsz!
:)
#köszönömhogyelmondhattam
(hiperkarma, természetesen)
hétfő, július 23
miénk lenne az egyszerű igazságok boltja, s Te eladó lennél benne...
ígérem nem leszel hibás, de sok múlik majd a kémián...
hogy tudsz így szeretni, én soha nem tudnálak...
borzasztó érzés rádöbbenni, hogy van az életedben valaki aki bármit megtenne érted, kedves, figyelmes, udvarias, előzékeny, képtelen lenne megbántani vagy ártani neked, soha nem tudna csalódást okozni,
és neked meg egyáltalán nem kell.
pedig minden nő ezért sír fél életén keresztül, hogy egy ilyet találjon magának.
ez ilyen, ez nem beszél...
mindenki engem akar, de senki sem akar igazán
csak úgy hangulatfestőnek, kezdetnek ez is megteszi:
,,Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret."
,,Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret."
ez mélységesen igaz, szerintem mindenki volt már hasonló szituációban.
én meg utálok embereket megbántani, és nem tudok ránézni nyugodt szívvel, mert ott van a szemében a szikra...
hagyom, hogy elhagyjon, elvesztem hogy meglegyen...
mostanában elszaporodtak körülöttem a férfiak, mondjuk úgy, az elmúlt 3 napban átlagosan napi 2 jutott nekem valamilyen formában, és baromira nem vicces.
Létrásnak soha többet nem mondok semmit, Kócosnak megmondtam, mit gondolok róla, és ennek már nagyon ideje volt, mindeközben Cézé újra akarja kezdeni velem, és az elmúlt napokban annyiféle információ érte az agyam, hogy nem igazán sikerült rendesen feldolgozni egyiket sem még...
A Colos is megtalált, a Bajszos meg még mindig... (...)
és ALEHhel hasonló a helyzet, mint Létrással.
de legalább voltam Velencén, majdnem 24 órát töltöttem ott, mindeközben a sírógörcs és a gyomorideg kerülgetett, viszont sok jó emberrel sikerült végre már találkozni, akiket rég láttam. feltöltődtem és leépültem egyszerre.
és még mindig igaz, hogy ami Velencén történik, az ott is marad, hurrá!
néha úgy érzem, hogy nincsen társam, néha úgy érzem hogy az egyetlen barátom: a város ahol élek... az angyaloké, magányos, mint én, együtt sírunk, hogy nehéz elhinni hogy senki sincs ott kint, nehéz elhinni hogy magam vagyok...
péntek, július 13
leírva
furcsa lények vagyunk mi emberek ( - és furcsák vagytok ti, férfiak!)
leírtam a gondolataim, érzéseim, sejtéseim és a legőszintébb véleményem mindenről ami körülöttem zajlik mostanság, aztán széttéptem, felgyújtottam és elástam hogy véletlenül se tudja meg senki.
leírtam őt is.
könnyű elveszteni a bizalmam.
(ugyanakkor, nagyon könnyű visszanyerni azt. csak tenni kéne valamit, és itt az ember mindig megtorpan. nem én, ti!)
viszont, most hogy már leírtam (ezt is, őt is), nagyjából másfél kilóval lett könnyebb a lelkem.
érdekes, hogy mi nők mindig mindent túlmisztifikálunk. Mucinak vázoltam a világom helyzetét, és rögtön felhoztunk mások javára 15 helytálló magyarázatot és kifogást, majd belelendültünk és nekiálltunk elméleteket gyártani, vajon mit gondolhat a másik, mit tesz és mit miért nem tesz.
ennek az egész misztikumnak az egyetlen célja (bár a nők ezt nem tudatosan csinálják, esküszöm!) hogy megnyugtassák a saját lelkük, hogy nem, nincs semmi baj.
az igazság viszont az, hogy ha valaki nem keres, akkor ő nem:
gondolkodik
nem fél
nem összezavarodott
nem tanácstalan
nem bizonytalan
nem önmagához sem őszinte
nem lelkis
nem kötődő
nem titokban érzelmes
nem magát rágja érted.
ha valaki nem keres, akkor az nem akar.
az élet ilyen egyszerű.
és szomorú.
leírtam a gondolataim, érzéseim, sejtéseim és a legőszintébb véleményem mindenről ami körülöttem zajlik mostanság, aztán széttéptem, felgyújtottam és elástam hogy véletlenül se tudja meg senki.
leírtam őt is.
könnyű elveszteni a bizalmam.
(ugyanakkor, nagyon könnyű visszanyerni azt. csak tenni kéne valamit, és itt az ember mindig megtorpan. nem én, ti!)
viszont, most hogy már leírtam (ezt is, őt is), nagyjából másfél kilóval lett könnyebb a lelkem.
érdekes, hogy mi nők mindig mindent túlmisztifikálunk. Mucinak vázoltam a világom helyzetét, és rögtön felhoztunk mások javára 15 helytálló magyarázatot és kifogást, majd belelendültünk és nekiálltunk elméleteket gyártani, vajon mit gondolhat a másik, mit tesz és mit miért nem tesz.
ennek az egész misztikumnak az egyetlen célja (bár a nők ezt nem tudatosan csinálják, esküszöm!) hogy megnyugtassák a saját lelkük, hogy nem, nincs semmi baj.
az igazság viszont az, hogy ha valaki nem keres, akkor ő nem:
gondolkodik
nem fél
nem összezavarodott
nem tanácstalan
nem bizonytalan
nem önmagához sem őszinte
nem lelkis
nem kötődő
nem titokban érzelmes
nem magát rágja érted.
ha valaki nem keres, akkor az nem akar.
az élet ilyen egyszerű.
és szomorú.
péntek, július 6
ma esti film
nem kellesz eléggé.
(abba kéne hagynom a zsé kategóriás filmek felsorakoztatását, de...)
"Vannak, akik azt állítják, kiismerik magukat a világban - ez legalább egy biztos pont, ők nyilván vagy buták, vagy hazudnak. De minden más bizonytalan. Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora. Ez a film végre megmutatja, hányféleképpen nem értjük egymást."
UPDATE: elkezdtem nézni, és 20 perc után úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek hányni, vagy kiteszem a lelkem az erkély korlátjára elázni.
(abba kéne hagynom a zsé kategóriás filmek felsorakoztatását, de...)
"Vannak, akik azt állítják, kiismerik magukat a világban - ez legalább egy biztos pont, ők nyilván vagy buták, vagy hazudnak. De minden más bizonytalan. Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora. Ez a film végre megmutatja, hányféleképpen nem értjük egymást."
UPDATE: elkezdtem nézni, és 20 perc után úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek hányni, vagy kiteszem a lelkem az erkély korlátjára elázni.
és utána az jön, hogy szószerint ingyen van minden
FUUUUUUUUUUUUU.
ennyit szerettem volna mondani.
inkább elfojtom a feminista kirohanásaimat. :DDDD
ennyit szerettem volna mondani.
inkább elfojtom a feminista kirohanásaimat. :DDDD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)