leírva

furcsa lények vagyunk mi emberek ( - és furcsák vagytok ti, férfiak!)
leírtam a gondolataim, érzéseim, sejtéseim és a legőszintébb véleményem mindenről ami körülöttem zajlik mostanság, aztán széttéptem, felgyújtottam és elástam hogy véletlenül se tudja meg senki.
leírtam őt is.
könnyű elveszteni a bizalmam.
(ugyanakkor, nagyon könnyű visszanyerni azt. csak tenni kéne valamit, és itt az ember mindig megtorpan. nem én, ti!)

viszont, most hogy már leírtam (ezt is, őt is), nagyjából másfél kilóval lett könnyebb a lelkem.

érdekes, hogy mi nők mindig mindent túlmisztifikálunk. Mucinak vázoltam a világom helyzetét, és rögtön felhoztunk mások javára 15 helytálló magyarázatot és kifogást, majd belelendültünk és nekiálltunk elméleteket gyártani, vajon mit gondolhat a másik, mit tesz és mit miért nem tesz.
ennek az egész misztikumnak az egyetlen célja (bár a nők ezt nem tudatosan csinálják, esküszöm!) hogy megnyugtassák a saját lelkük, hogy nem, nincs semmi baj.

az igazság viszont az, hogy ha valaki nem keres, akkor ő nem:
gondolkodik
nem fél
nem összezavarodott
nem tanácstalan
nem bizonytalan
nem önmagához sem őszinte
nem lelkis
nem kötődő
nem titokban érzelmes
nem magát rágja érted.

ha valaki nem keres, akkor az nem akar.

az élet ilyen egyszerű.
és szomorú.