igazából nagyon sok minden történt a szülinapom előtt, körül, és óta. rengeteg helyzet, ember, lény, lánylény, vihar van mögöttem.
néha kicsit kivetkőztem magamból, aztán beburkolóztam magamba, aztán mindent, ami fáj a kukák mellé tettem. azért nem bele, hogy még szem előtt legyen, és emlékeztessen, milyen rossz is tud lenni a világ - meg én is, ehhhe.
pár héttel ezelőtt kezdtem el úgy érezni, hogy lenyugodtam, visszatértem a saját életembe, és nem csak sodródom az emberek között mint a flippergolyó az Indiana Jones-os táblán (és ezt a csapongást most kéretik nem úgy érteni!!!)
aztán pár napja pedig úgy látom, hogy folyamatosan beleesem ugyanazokba a hibákba, amiket már annnnnyiszor elkövettem, és mindig rá is ébredtem, de nem igazán tanultam belőlük - ezek szerint.
valamin változtatni kell, mert a világ és az emberek nem hajlandóak változni miattam.
Flóval beszélgettünk tegnap egy kiadósat arról, hogy feleslegesen reménykedem hülye apró dolgokban, amikről én is tudom, hogy másoknak nem füllik hozzá a foguk. az a baj, hogy a zsigereimben én olyan ember vagyok, aki nem feltétlen azt látja, aki vagy, hanem gyakran azt, hogy milyen lehetnél. nagyon jól tudok másokat felvértezni nemlétező tulajdonságokkal, gondolatokkal is akár.
ezek nem nekem valóak igazából, nem véletlenül vagyok a
szar napom volt ma, nagyon. és ilyenkor kivételesen őszinte bejegyzések születnek.
valami hiányzik, valami nem jó.
(és ha szar napom van, szar zenéket hallgatok, ez van)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése