vasárnap, június 10

it's a beginning of a beautiful ...

2018. májusában, csaknem 5 év után szakítottunk Balázzsal.
Azt hittem, lesz ezzel kapcsolatban mondanivalóm, de lassan 1 hónap telt el, és még mindig nincs.
Valószínűleg emlékezni fogok rengeteg ideig mindenre, amit elrontottunk, ami bántott, ami sértett, és csak remélni tudom hogy a jó dolgok is eszembe fognak jutni.

Rólunk............ róla és rólam ennyit.

Már csak én vagyok. Ezt írhatnám szomorúan, vidoran... de csak tényként mondom. Az ember számtalanszor tudja úgy érezni, hogy most van a leges-leges-leginkább egyedül. Aztán később mégis beigazolódik, hogy lehetsz még ennél is magányosabb.
Mus bármelyik pillanatban életet adhat a keresztlányomnak, egy fantasztikus új élet! Nekik eszükbe se jutok, érthető módon. Van néhány barátom, akik viszont mellettem állnak, és sokról tényleg a bajban derül ki, hogy igazi barátok.
Ezt általában negatív hangnemben, egy barátságot temetve szokták mondani. De már egészen biztos vagyok benne, hogy azzal, hogy Balázst elvesztettem, új barátokat kaptam.
Egyszer majd biztos közel is fogom engedni őket magamhoz.

Levél a családapának

Szia!
Tudom, nem kellene írnom erről. Nem is kérted, mégis megígértem, hogy sose fogok beleszólni az életetekbe. Továbbra sem szeretnék, de vannak dolgok, amik belülről kezdenek szétrágni, ha nem adom ki magamból. Kizárólag azért merek itt neked, rólad, az életedről írni, mert tudom, hogy sosem fogod elolvasni.

Ki kell adnom magamból, ahogy neked is ki kellett valakinek öntened a szíved. A titkod a miénk marad, becsszó. De nem tudom magamban feldolgozni, meg kell csócsálnom, szavakba kell öntenem a véleményem, az érzéseim. Neked továbbra sem szeretném elmondani, mert semmi közöm hozzá.
De tudjátok hogy van ez. Még a híradó híreiről is éles véleményt alkotunk... hát még egy barátunk életéről.

Minden nemű egyezés a valósággal a véletlen műve - és ezt most azoknak írom, akik olvassák :)

Szóval hejhó! Mióta legutóbb beszéltünk erről, szinte csak erre tudok gondolni. Hogy hogy lehetsz. Miért van ez így, és hogyan érezheted magad most?
Te, aki 10 éve mindent megtesz a családjáért, aki felnevel 3 csodaszép gyereket. Aki mellett mindig ott állt élete szerelme. Az a nő, aki képes volt neked kiskaput adni. Kiskaput, a családotokból.

Innentől már nem tudom tényszerűen kezelni a helyzetet - ezért is nem beszélgetek veled róla. Életed szerelme képes volt neked azt mondani, hogy bátran feküdj le azzal titokban, akivel csak szeretnél.

Döbbenet.
Még mindig ez az első mély érzelem, ami elönt, ha erre gondolok. Sosem merem majd megmondani neked, hogy mit gondolok erről, olyan szomorú. Nagyon sallangmentesen és igazán naívan úgy tudom megfogalmazni, hogy aki képes ilyet mondani a párjának, az nem szereti. Ez nem szeretet, képtelen vagyok rá hogy azt képzeljem, az.
Bejött a Düh is. Mondhatják, hogy jófejség, lazaság, móka, de nem szeretet. És nem azért, mert úgy gondolom, hogy nem szeretheti a másikat az, aki ilyen 'engedékeny' (a másik érdekeit/igényeit tartja szem előtt? milyen odaadó) - egész egyszerűen ha én SZERETEK valakit, akkor belepusztulok a GONDOLATÁBA is, hogy mással legyen együtt, nem hogy még felhatalmazást adjak rá.

Kétségek. Kétségekkel teli az egész történet. Mivel nem vagyok hajlandó beleszólni, befolyásolni a te véleményed, ezért nem is tudom, szerinted van-e még otthon szeretet. Mindig úgy gondoltam, hogy te nagyon szereted őt. Amikor az engedményről meséltél, akkor is. Látszik ez.
De aki ilyen ajánlatot ad gyermekei apjának? ... na erről nem fogunk beszélgetni.

Lehet nincs már szeretet se. Talán boldogság még van. Téged többnyire boldognak látlak, őt szerencsére nem látom sehogy. Ha boldogság van, elengeded a füled mellett, hiszen meg sem fontoltad az ajánlatát. Borzasztóan érzed magad, amit nagyon sajnálok. De teljesen meg tudom érteni. Riasztó, életidegen helyzet ez, amit a 3 gyerek mellé még a nyakadba kaptál, mint lidérc.
A gyerekek a mindened. Azt mondtad, sose hagynád őket ott, és ezért is nagyra becsüllek. De ez azt is jelenti, hogy már elgondolkoztál rajta.

...

Nem tudom, hogy mennyire kell elgondolkozni ezen. Jobban jársz, ha soha többet nem gondolsz az engedélyedre, és arra, hogy vajon mi volt a másik célja ezzel. Igyekezz boldog lenni, főleg, ha most nem vagy az a helyzettől. Ha ott akarsz maradni, maradj boldogan. De a gyerekeid ne úgy emlékezzenek majd rád, aki boldogtalanul szenvedett az anyjuk mellett. Lehet, hogy ez döbbentett rá, hogy problémáitok vannak? És akkor mi van. Nyisd ki a szád, oldjátok meg együtt, vagy gyere rá, ha egyedül akarod megoldani. Attól félsz, a másik majd ellened neveli a gyerekeket?
Van egy rossz hírem. Ha te ezt nézed ki a gyerekeid anyjából - az megint csak elég szomorú.

És most, hogy ezek a dolgok kirágták magukat belőlem, megyek, és foglalkozom kicsit más nyomora helyett a sajátommal is.