2018. májusában, csaknem 5 év után szakítottunk Balázzsal.
Azt hittem, lesz ezzel kapcsolatban mondanivalóm, de lassan 1 hónap telt el, és még mindig nincs.
Valószínűleg emlékezni fogok rengeteg ideig mindenre, amit elrontottunk, ami bántott, ami sértett, és csak remélni tudom hogy a jó dolgok is eszembe fognak jutni.
Rólunk............ róla és rólam ennyit.
Már csak én vagyok. Ezt írhatnám szomorúan, vidoran... de csak tényként mondom. Az ember számtalanszor tudja úgy érezni, hogy most van a leges-leges-leginkább egyedül. Aztán később mégis beigazolódik, hogy lehetsz még ennél is magányosabb.
Mus bármelyik pillanatban életet adhat a keresztlányomnak, egy fantasztikus új élet! Nekik eszükbe se jutok, érthető módon. Van néhány barátom, akik viszont mellettem állnak, és sokról tényleg a bajban derül ki, hogy igazi barátok.
Ezt általában negatív hangnemben, egy barátságot temetve szokták mondani. De már egészen biztos vagyok benne, hogy azzal, hogy Balázst elvesztettem, új barátokat kaptam.
Egyszer majd biztos közel is fogom engedni őket magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése