először is leszögezném, hogy csütörtök hajnal 2 lesz nemsoká, így vélhetőleg telis-tele leszek elütésekkel, és szokás szerint mellőzöm a nagybetűket.
másodszor gyorsan meg is magyaráznám, hogy mit keresek gép előtt. szokásos humorból reflexből vágnám rá, hogy most értem rá, de azért kellett hozzá egy baromi életszerű, és baromi élethű (rém?)álom is. a sok rizsa után nyekegek majd az új melómról is :D egyszer már álmodtam azt még a CC-ben, hogy Szilvi kirúgott, de nem emlékeztem vagy fogalmam sem volt róla, hogy miért. Na, hasonlót álmodtam most is... csak 100x durvábbat.
kaptam egy értesítést, hogy igazgatósági megbeszélés lesz - már akkor furcsa volt, hogy mi az istent keresek én ott? meg a meghívottak közt Muci O_O a tündérbogyó munkatársam, akivel egyszerre kezdtünk 2012.10.01-el, és már a legelején közel kerültünk egymáshoz. Aztán ez hamar erősödött, ahogy fogytak körülöttünk az emberek akikkel együtt kezdtük. Mostmár Mucin kívül csak 1 lány van a CC-ben a mi körünkből (2012 őszi kampány). (na, most jutott eszembe, hogy a blogon nem ezt a Mucit hívom Mucinak többnyire :D báászki... ezek a hülye álnevek... :D meg én, aki 3-ból 2 barátnőjét Mucinak hívja......és a harmadik is Musi.... ezt most tegyük félre, már majdnem megírtam az egész posztot... :D)
szóval, Mucit szeretem. okos, értelmes, 4 évvel idősebb nálam, és örök gyerek mint én. meg nagydumás, mint én :) és ami egy részben folyton változó összetételű, 40-50 fős callcenterben nem hátrány: őszinte, és őszintén tud örülni a sikereimnek, ahogy én is az övéinek.
tehát, igazgatósági megbeszélés. nagyon korán van (mostmár 2am) ahhoz, hogy eszembe jusson, hogy hivatalosan ezt milyen tárgyalásnak hívják :D
beléptem, ott ült a teljesen meglepett Muci, aki szintén nem értette hogy mit keres ott, oldalt ült. szemben Szilvi lesütött szemekkel, lehajtott fejjel a jegyzeteit írkálta (CC vezető). Mellette még 2-3 magasabb beosztású ült. velük szemben 2 szék, az egyiken szintén vezető ült, a másik üres volt, így hát ez lett az én helyem. emlékszem, hogy vártam, hogy akkor valaki elkezdi, hogy mégis miért vagyunk itt, de csak valaki valamilyen minimális bevezető után - amire nem emlékszem, de mintha álmomban sem hangzott volna el - arra utalt, hogy Muci a személyes ügyfélszolgálatunkon betöltött munka során valamit elhibázott, megszegett egy szabályt talán. és erre nem reagált már senki, így rögtön magamhoz vettem az irányítást, hogy azt hiszem, azért vagyok itt hogy elmondjam a véleményemet. Elmondtam. Szilvi végig szemlesütve hallgatta, pedig megerősíthette volna amiket Muci munkájáról mondtam - nem tette, és ez méginkább bosszantott. a mellettem ülő igazgatósági tag csak 1-2 félmondatot mondott, amitől bepipultam, mert hazugság volt és nagyon megalázó és sértő (legalábbis így emlékszem az érzésre) Mucival kapcsolatban, ezért az Igazságosztó módjára, de nagyon választékosan kifejettem a saját álláspontomat a történtekről. a mellettem ülő vezető szemében csillogott egy kis düh, meg egy csipetnyi tisztelet azért, amit teszek.
snitt, és ugyanannak a tárgyalónak a padlóján ülök WTF arccal, meg Mucival kettesben aki szintén nem értette a történteket. már akkor sem emlékeztem, így már tényleg csak az érzés dereng, hogy azt kérdeztem, félig vigyorogva, hogy akkor most tényleg ki vagyok rúgva? O_O Muci se értette, de úgy rémlik hogy megköszönték a munkámat. azt már csak 50% bizonyossággal mondanám, hogy talán Mucit is elküldték.
snitt. egy fél nap pörgött le, képek vannak meg belőle, hogy buszozok haza a napfényben le a hegyről, és közben arra gondoltam, sose rúgtak még ki, de szerintem embert ilyen tisztességes helytállásért még nem küldtek el sehonnan :D borzasztóan büszke voltam magamra, hogy kiálltam Muciért. és persze kissé elkeseredett is, Balázsra gondoltam, hogy most így a nagy szám miatt ő lesz az egyedüli kereső... meg hogy tökömnek se hiányzik megint az álláskeresés, de az eddigi tapasztalataimmal és sikereimmel jó esélyre raktam magam egy másik céghez.
snitt. egy hatalmas házban voltam, álmomban "Balázs házában". ez már teljes mértékben mellőzte a racionalitást. viszont ott volt nagyon sok ember, mert a kertben nagy sörsátrak alatt ücsörögtek, ittak. emlékszem Kis Fecóra, aki a csopában volt munkatársam 1-2 évig, egész kedveltem, de alig láttam őt, alig töltöttünk együtt időt, nem sok mindent tudtam róla. igazából közömbös volt, de ha úgy adódott, egész jól elbeszélgettünk egymással. meg ott volt CSD is, aki most a specen munkatársam o_O mondjuk, őt jobban megértem az álmomban, mint Fecót, egyrészt minden nap látom, másrészt tegnap kaptam tőle egy kis meglepetést is, és hazafele is együtt éltük át a bkv tortúráit.
a házban furcsa dolgok voltak. ahogy az ablakon kinéztem, pont úgy láttam rá a kertkapura, mint a veresi gyerekszobámból :D ezt már többször álmodtam, hogy random házból ugyanaz a kilátás fogad, mint 15-19 éves koromig fogadott :D persze, még ilyenkor se ébred fel az ember a teljesen hülyébe átváltó álmából...
snitt. a kanapén ül Muci, és telefonál. először azt hittem Zolival, de valamiért ráéreztem, kiderült hogy Szilvivel beszél, és mintha még mindig CC-s lettem volna (az álmomban sehol se volt jelen, hogy már a speciális csoportnál vagyok, sőt a speces főnököm sem volt jelen sehol) a számmal tátogva kértem Mucit, hogy kérdezze már meg Szilvit, hogy most így... holnap már nem is kell menni, ugye? mert az a rész kimaradt a megbeszélésből, hogy konkrétan elküldtek volna, így nem tudtam hogy milyen hatállyal. Muci illetve Szilvi válaszára sem emlékszem már :D
snitt. a házban volt egy nagyon érdekes dolog, amit láttam már előtte valahol (tuti filmben), valami szerkezet, de fogalmam sincs mi az, talán lerajzolni tudnám csak.. valaki, egy lány, de sajnos most már nem emlékszem rá hogy ki volt, épp ücsörgött a szerkezet tetején, amikor okoska módjára megkérdeztem, hogy "és azt tudtad, hogy...." ... igazából nem tudom mit kérdeztem, de csináltam valamit, amitől történt valami a szerkezettel és az oldalai elkezdtek szétkapcsolódni egymásból (ilyen rácsszerkezetet érdemes képzelni :D) és kissé megpörgette a halálrémült lányt a cuccon, akinek annyit mondtam miközbe fejjel lefele lógott már a levegőből, hogy jha igen, kapaszkodj :D
snitt. kinéztem az ablakon, és nyitva volt a kapu. Balázsnak szóltam, aki azt mondja, így van jól, majd fekete alakokat láttam kimenni vagy bejönni a kapun, amire pánikba estem és Balázs csak mondta, hogy jólvan, majd mivel látta hogy még mindig stresszel a dolog, felhúzta az idegeit és lecsillapított, hogy hagyjam már ezt a hülyeséget :D
snitt.
másnap. megint abban a tárgyalóban ülök, azt hiszem ugyanazokkal a vezetőkkel. fogalmam sincs már sajnos, hogy mi hangzott el, egyáltalán mi volt a célom, de mikor felálltam hogy távozzak, akkor ösztönösen a szék háttámlájáról magam elé fogtam a kabátomat, ugyanis szabad cicikkel voltam :D még melltartó sem volt rajtam épp abban a pillanatban (de szerintem azért csak nem úgy mentem be :D) az utolsó kép, hogy kifele megyek a kabátomat magamhoz szorítva, büszkén, és ahogy a melleimet fogtam, kifele menet vettem észre, hogy a pólóm csak fel van tűrve a cicim fölé, így az ajtó nyitása közben gyorsan legyűrtem azt :D akkor sem volt rajtam melltartó :D viszont talán ez a felismerés volt az, ami miatt fölébredtem.
Hajnal 2kor, tökegyedül - Balázs dolgozik. szerintem még jó negyed óra kellett, hogy rájöjjek, hogy álmodtam. az stimmelt, hogy reggel van, vagy valami ilyesmi, de az álmom olyan realisztikus volt... az elején :D még azért a biztonság kedvéért megírtam Mucinak, hogy légyszi mondja, hogy tegnap nem volt közös tárgyalásunk, mert csak akkor leszek egészen nyugodt, ha ezt cáfolja :D
Így már egész vicces, de elég sokrétű volt az álmom... nyilván a speces csoportváltás miatt álmodtam ezt az egészet... és persze akkor nem tudom magam kipihenni, mikor munka előtt még talim van hajnalban a Blahán, ami mégcsak útba sem esik...
szóval, az álmom felfogható egy újabb búcsúnak is a CC-től (bár az egész cégtől kirúgtak :D).
----
Máris eltelik az első hónap a specen, csak úgy repül az idő. a feladataim érdekesek, izgalmasak, és nehezek. a munkatársaim és úgy az egész csoport címszavakban: F1, focista-programozó, nyugdíjas-matematikus, foci, politika, kanfilmek, cukorkaosztás, akvárium-halacskák, programozó, fiatalapuka, végtelen PC játékok, óriás plüss katica, autók, sportcipők, NFL, szurkolólányos filmek (utóbbiak a két kedvenc összefüggésem egyazon embernél :D), HUMOR. eszméletlen viccesek.
Sokan úgy voltak vele, hogy lehetetlen oda nőnek bekerülni, kb 10 éve nem is volt erre példa. a női oldalt rajtam kívül Erzsi (nyugdíjas, már csak félállásban, ő volt az előző csoportvezető idén januárig. szerintem ő hozta létre a csoportot is :D) és Andi (~35) erősítik csak. de hát engem se kell félteni, nem jövök zavarba attól, ha 4 pasi humorkodik körülöttem a legocsmányabb módokon :D ...pasik... :D inkább röhögök velük, mert egyébként tényleg bolondok és viccesek :)
szó mi szó, jól érzem magam. a munkakört elsajátítani nem tudom, menni idő lesz. persze vannak folyamatok, futtatások, meg tesztelések amiket már teljesen rám lehet bízni... de azért tudásban nagyon messze vagyok tőle...
furcsa érzés nagyon, hogy egy 40-50 fős közegből átkerültem egy 7 fős csoportba. és azt is szoknom kell, amíg még változtatni nem tudok rajta sajnos, hogy más a csoportban betöltött szerepem. több mint 2 év alatt sikerült elérnem azt, hogy a CC-ben úgy érezhessem, jó vagyok, jól teszem a dolgom, és sokan fordultak hozzám segítségért azzal a mondattal hogy "Judit te biztos tudod!". Most én vagyok az, aki alig tud valamit, és nagyon éles és szokatlan ez a váltás. persze tudom, hogy ehhez idő kell, és majd változni fog, én minden esetre mindent megteszek ezért :) (és sok esetben a specen is tudok mutatni olyat, amit ők se tudtak eddig ^_^)
szokom a váltást még egy darabig. az már most látszik, hogy kevesebbet fogok fecsegni a munkáról - egy vicces/érdekes/hülye sztori mindig akad egy ügyfélről, de a rendszerekről mit meséljek? max azt tudom, hogy összeomlott, vagy hogy miket mókoltam bennük... de ez meg már tényleg nem a sztorizni való meló :D
ja, és a versenyfutás az idővel... nincs beosztásom. nem tudom, mikor fogom ezt megszokni.. a hétre konkrétan felírtam a biztonság kedvéért, hogy mikor szeretnék :D törzsidő van, 9-15-ig benn kell lennem hogy elérhető legyek ha nagy a baj, de rám van bízva, hogy hogyan osztom be a havi munkaóráimat. ez tök szuper, csak a kártyaegyenlegem kell nagyon számolgatni (ami mutatja, hogy mennyi időt kell ledolgoznod. pl. ha pénteken, a hónap utolsó napján úgy mennék be reggel, hogy a csekkoló azt mutatja, -6 óra, akkor 6 óra munkát követően vidáman szökdécselve leléphetnék :)) de a szüneteim miatt, amit irodán kívül töltök, eléggé óvatosnak kell lenni és figyelni az egyenleget, mert nyilván hó végén nem jó jel minusszal zárni, tehát úgy, hogy kevesebbet voltál az irodában, mint az előírt.
Minden esetre, nekem a spec most nagyon jó, remélem én is ilyen jó leszek a specnek :)
és miközben ezt írtam (mostmár negyed 4...... ahhggrr...) kaptam üzenetet az Udvaroncomtól (saját, enyém, nemadom, szerezz magadnak.) aki meghatározott időközönként felbukkan és bókokkal halmoz el, mert megérdemlem a dicséretet. (te is! :D)
és láss csodát, blogolás közbe épp ezt dobta a gép: (igen, az ott balra a tálcánk) hát milyen cuki!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alváshiány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alváshiány. Összes bejegyzés megjelenítése
csütörtök, február 26
versenyfutás az idővel
Címkék:
álmok,
alváshiány,
fail,
furcsa,
meló,
szépazélet
péntek, november 30
fáradtság fail
"kicsit szétszórtnak tűnsz" - mondta Lackó, mikor a hívás fogadás helyett egy laza csuklómozdulttal rányomtam arra a gombra, amivel kiloggoltam magam a telefonos hálózatról.
és ő még nem is tudta, hogy tegnap este mikor hazaértem, a kapu mágnescsippes érzékelőjén a munkahelyi beléptetőkártyák egyikét huzogattam várva, hogy nyíljon az ajtó, majd a lépcsőházba érve a mindig nyitva lévő ajtót próbáltam meg a lakáskulccsal kinyitni. sose nyitottam még azt ki kulccsal. nem is szokták a lakók zárni. nincs is hozzá kulcsom.
szóval, csak ennyire.
és ő még nem is tudta, hogy tegnap este mikor hazaértem, a kapu mágnescsippes érzékelőjén a munkahelyi beléptetőkártyák egyikét huzogattam várva, hogy nyíljon az ajtó, majd a lépcsőházba érve a mindig nyitva lévő ajtót próbáltam meg a lakáskulccsal kinyitni. sose nyitottam még azt ki kulccsal. nem is szokták a lakók zárni. nincs is hozzá kulcsom.
szóval, csak ennyire.
vasárnap, november 25
kommentár nélkül
hiszti van.
minden hétköznap tök sötétben kelek, 4.40 körül, és ezt olykor megspékelem egy szombati Szegeddel, ami 4 órai kelést jelent. amikor meg nem egyetemre megyek, akkor a szombat munkanap, tehát szintén 4.40...
"Aludjunk vagy száz évet csöndben át"
(mondjuk, az mókás, hogy ha a fenti mondatot beírod Google-be (ami a kedvenc Tóth Árpád versemből származik) akkor az első helyen a korábbi blogom egyik bejegyzését hozza ki amit Hejusznak írtam, és csak másodikként Tóth Árpádot... :D)
minden hétköznap tök sötétben kelek, 4.40 körül, és ezt olykor megspékelem egy szombati Szegeddel, ami 4 órai kelést jelent. amikor meg nem egyetemre megyek, akkor a szombat munkanap, tehát szintén 4.40...
"Aludjunk vagy száz évet csöndben át"
(mondjuk, az mókás, hogy ha a fenti mondatot beírod Google-be (ami a kedvenc Tóth Árpád versemből származik) akkor az első helyen a korábbi blogom egyik bejegyzését hozza ki amit Hejusznak írtam, és csak másodikként Tóth Árpádot... :D)
csütörtök, november 22
változatos étrend
hétfő óta a termés, biztos, hogy hiányos, de:
fél üveg rozé Mucival
rizs, pörkölt,
egy c vitamin
rizs, pörkölt,
egy c vitamin
mirelit fasírtos házi hamburger
két doboz sör Hóddal
sajtos rúd
egy c vitamin
mirelit fasírtos házi hamburger
(előbbi ismételve háromszor)
egy c vitamin
fél üveg száraz fehérbor Mucival
két alma
egy energiaital
kevés alvással töltött óra
háromszoros túlóra.
és még csak csütörtök van.
de nem baj, kispéntek! holnap végre Cézé, (a változatosság kedvéért mondjuk, csak hogy a terméshez is hozzátegyem, vszínűleg beiktatunk egy alkohollal történő szülinapünneplést), szombaton meg szegedi túra, egyetem. vasárnap aludni fogok, és filmetnézni a pihe-puha pokrócom alatt. mert én azt mondtam.
beadandót írni meg tanulni majd akkor, ha már nagyon muszáj. meg ha az egyik tanár végre válaszol a mail-emre, és ad a beadandómhoz témát...
fél üveg rozé Mucival
rizs, pörkölt,
egy c vitamin
rizs, pörkölt,
egy c vitamin
mirelit fasírtos házi hamburger
két doboz sör Hóddal
sajtos rúd
egy c vitamin
mirelit fasírtos házi hamburger
(előbbi ismételve háromszor)
egy c vitamin
fél üveg száraz fehérbor Mucival
két alma
egy energiaital
kevés alvással töltött óra
háromszoros túlóra.
és még csak csütörtök van.
de nem baj, kispéntek! holnap végre Cézé, (a változatosság kedvéért mondjuk, csak hogy a terméshez is hozzátegyem, vszínűleg beiktatunk egy alkohollal történő szülinapünneplést), szombaton meg szegedi túra, egyetem. vasárnap aludni fogok, és filmetnézni a pihe-puha pokrócom alatt. mert én azt mondtam.
beadandót írni meg tanulni majd akkor, ha már nagyon muszáj. meg ha az egyik tanár végre válaszol a mail-emre, és ad a beadandómhoz témát...
Címkék:
alváshiány,
barátok,
főzés,
időhiány,
sör
szerda, november 7
öregszem....
sajnos, egyre inkább érzem, hogy a korosodás elért, de szerencsére nem hízom, csak abban látszik, hogy egyre nehezebbek a másnapok, egyre kevesebb alkoholmennyiséggel is :/
ma nagyjából délutánig erősen oda kellett figyelnem, hogy ne hányjak bele a kedves ügyfél fülébe telefonon keresztül, valamint hogy ne legyek agresszív minden egyes munkatársammal aki csak rámnéz. bár, megdícsért az egyik, hogy nem is látszom másnaposnak. köszi, ezt mondjátok a fejemnek meg a gyomromnak :D
egy zacskó szotyi, 3 alma, 4 fasírt, 2 pohár kóla, 1 energiaital és másfél liter víz elfogyasztása után már egész emberien éreztem magam, csak hát az a 4 óra alvás sem javított a helyzeten amit este műveltem, így a másnaposság után bekapcsolt a zombi üzemmód, szerencsére munkám nem volt annyira borzasztóan sok, tehát túléltem. este pedig benyomtunk Cézével egy nagy adag junkfoodot a Móriczon, így végre helyreálltam.
soha többet nem iszom egy hétig...
ma nagyjából délutánig erősen oda kellett figyelnem, hogy ne hányjak bele a kedves ügyfél fülébe telefonon keresztül, valamint hogy ne legyek agresszív minden egyes munkatársammal aki csak rámnéz. bár, megdícsért az egyik, hogy nem is látszom másnaposnak. köszi, ezt mondjátok a fejemnek meg a gyomromnak :D
egy zacskó szotyi, 3 alma, 4 fasírt, 2 pohár kóla, 1 energiaital és másfél liter víz elfogyasztása után már egész emberien éreztem magam, csak hát az a 4 óra alvás sem javított a helyzeten amit este műveltem, így a másnaposság után bekapcsolt a zombi üzemmód, szerencsére munkám nem volt annyira borzasztóan sok, tehát túléltem. este pedig benyomtunk Cézével egy nagy adag junkfoodot a Móriczon, így végre helyreálltam.
soha többet nem iszom egy hétig...
szerda, október 24
élet, a rakottkrumpli után
nincs.
mese vége.
minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!
most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.
most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.
ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!
mese vége.
minden csak nézőpont kérdése, és amíg nem rázódtam bele a munkába, addig repestem az örömtől, hogy délután hazaérek és még előttem a nap, mennyi mindenre jut még időm éjfélig, hajnalig!
most, hogy már egész jól belerázódtam, megint nincs időm semmire, mert jobbára este 9kor már feküdnék aludni, de az esti rutinok miatt (meg hogy mindig ilyenkor főzök másnapra ebédet) többnyire 11 körül tudok elaludni, ami miatt meg mindig fáradt vagyok másnap, pedig nem csinálok semmit: gépes rutin, vacsi, főzés, semmi extra időtöltés.
most meg letöltöttem egy progit a Droidra, Koin, nagyon jópofa cucc, költségvetést lehet benne vezetni, kiadások, bevételek, különböző kategóriákra osztva. nyilván, majd fizetés után kezdem csak el használni, de már most rettegek, hogy kihozza majd, hogy 3x annyit költök alkoholra, mint minden másra összesen.
ja, és én csinálom a világ legfinomabb rakottkrumpliját is, elsőre!
Címkék:
alváshiány,
főzés,
időhiány,
meló,
pénz
szerda, szeptember 26
(-__-)ZZzzZzz
nem igazán értem, mitől tudok ennyire elfáradni.
oké, tegnap rohanós, egymásnak-kilincset-adogatós nap volt, megspékelve 2 órányi belvárosi sétával Mussal, majd még 2 órányi belvárosi sétával Mucival is, de annak a vége legalább szesz volt, sőt, kijött hozzánk Létrás is, meg hideg se volt, megvártuk hogy Cézé végezzen, aztán csoportosan jöttünk haza.
viszont a tegnapra ráaludtam legalább 8 órát, ma meg igazából azon kívül, hogy Cézét néztem délután háromig ( :DDDD ) nem csináltam semmit.
mégis, este 8 múlt, és már úgy elfolytam a kanapén, hogy pamut törülközővel kéne felitatni és kicsavarni az ágyra, mert ahhoz se nagyon van erőm, hogy átköltözzek.
jó, oké, legalább 4 órán át kerestem munkát. pedig Tündérke haldoklik.
hős vagyok, na.
és ooolyan hihetetlen hülyeséget álmodtam, pont, mint amilyet szoktam. a volt osztályfőnökömmel, akit már épp ideje lenne felhívni egy sörre. ezek jelek...
oké, tegnap rohanós, egymásnak-kilincset-adogatós nap volt, megspékelve 2 órányi belvárosi sétával Mussal, majd még 2 órányi belvárosi sétával Mucival is, de annak a vége legalább szesz volt, sőt, kijött hozzánk Létrás is, meg hideg se volt, megvártuk hogy Cézé végezzen, aztán csoportosan jöttünk haza.
viszont a tegnapra ráaludtam legalább 8 órát, ma meg igazából azon kívül, hogy Cézét néztem délután háromig ( :DDDD ) nem csináltam semmit.
mégis, este 8 múlt, és már úgy elfolytam a kanapén, hogy pamut törülközővel kéne felitatni és kicsavarni az ágyra, mert ahhoz se nagyon van erőm, hogy átköltözzek.
jó, oké, legalább 4 órán át kerestem munkát. pedig Tündérke haldoklik.
hős vagyok, na.
és ooolyan hihetetlen hülyeséget álmodtam, pont, mint amilyet szoktam. a volt osztályfőnökömmel, akit már épp ideje lenne felhívni egy sörre. ezek jelek...
vasárnap, szeptember 9
téliálom
Létrás is, és Céz is jelezte már, hogy 3 hete semmit se csinálok, csak alszom, és valóban.
az éttermi munka után mondjuk kellett két hét, hogy visszaálljon a bioritmusom, mert az első két hétben csak nappal aludtam, éjjel pörögtem, most viszont álomkór van, és éjjel-nappal alszom tulajdonképpen.
nem jó ez így, főleg azért, mert haszontalannak érzem magam.
ma már arra is unszolni kellett magam, hogy kimozduljak a napfényre, elkísértem Létrást nézelődni a Corvinba, vettünk ezt-azt, de a lényeg az volt, hogy legalább elhagytam a házat és még alkoholt se fogyasztottam.
mostanában tényleg csak akkor látok embert, ha átjön. persze ez erős túlzás, de az biztos, hogy 3naponta szervezek bármi programot, amire 3 napig gyűjtöm az energiám...
és most este 11 előtt lefekszem aludni.
na, erről beszélek.
péntek, július 13
Szex nagy X-el, második rész
nem folytatásos bejegyzés, csak visszautalás az első posztra, ezért a cím.
ma végre szabadnapom volt, ami úgy indult, hogy hajnal 1 előtt már hazaértem az étteremből, aztán Létrással töltöttük az estét, amiből az lett, hogy már nem akartam lefeküdni aludni mert 8kor el akartam indulni a múzeumba dolgozni. már talpig sminkben álltam, mikor megnéztem a beosztást és rádöbbentem hogy nem ma, hanem holnap kell menni.....
aludtam 5 órát, aztán átmentem Mushoz meg Cucuhoz, a szó legszorosabb értelmében csak fetrengtünk, meg ott volt ALEH is, sör is volt. rájöttem, hogy ezen a 3 hülyegyereken kívül már csak 1-2 olyat tudok mondani az életemben, akik előtt teljes mértékben mindig magam lehetek, azt csinálhatom amihez épp kedvem van, és azt mondhatok, amit akarok. nem lepődnek meg, nem csalódnak bennem, és senkit se zavarnak a kétértelmű megjegyzéseim se.
aztán ALEH kocsival hazahozott, tündérbogár volt, bár nem is volt más választása, mert hát én ezt mondtam. :D
az este további részét meg Hóddal töltöttem, segített megírni egy pályázati cikket a szexről, aminek az alap vonalát a Szex nagy X-el bejegyzés adta. Jó volt férfi nézőpontot is meghallgatni a mi kell a nőnek/férfinak témakörben.
holnap pedig végre múzeum! imádom a szabadnapjaim!
ma végre szabadnapom volt, ami úgy indult, hogy hajnal 1 előtt már hazaértem az étteremből, aztán Létrással töltöttük az estét, amiből az lett, hogy már nem akartam lefeküdni aludni mert 8kor el akartam indulni a múzeumba dolgozni. már talpig sminkben álltam, mikor megnéztem a beosztást és rádöbbentem hogy nem ma, hanem holnap kell menni.....
aludtam 5 órát, aztán átmentem Mushoz meg Cucuhoz, a szó legszorosabb értelmében csak fetrengtünk, meg ott volt ALEH is, sör is volt. rájöttem, hogy ezen a 3 hülyegyereken kívül már csak 1-2 olyat tudok mondani az életemben, akik előtt teljes mértékben mindig magam lehetek, azt csinálhatom amihez épp kedvem van, és azt mondhatok, amit akarok. nem lepődnek meg, nem csalódnak bennem, és senkit se zavarnak a kétértelmű megjegyzéseim se.
aztán ALEH kocsival hazahozott, tündérbogár volt, bár nem is volt más választása, mert hát én ezt mondtam. :D
az este további részét meg Hóddal töltöttem, segített megírni egy pályázati cikket a szexről, aminek az alap vonalát a Szex nagy X-el bejegyzés adta. Jó volt férfi nézőpontot is meghallgatni a mi kell a nőnek/férfinak témakörben.
holnap pedig végre múzeum! imádom a szabadnapjaim!
kedd, július 3
pikachu song 10 hours
ha elindítod a videót, a kvetkező 10 órában nagyon nagyon jó lesz neked.
egyébként nincs mondanivaló, vérom azt este foytatását :D
____________
Szerkesztői megjegyzés: a blog ezen bejegyzését hagytam eredeti draft állapotában posztolni. elgyengültem, na, ez van. de mi az istent tegyek, ha holnap Belga (1x), Brains (1x nagyon nagyon részegen..), Dalriada (1x tévedésből........ :D), Road, Subscribe, Balkan fanatik (got no father...) lesz az EFOTTon?
iszunk, KisGével meg a Létrással, csak elrohantak több alkoholért, mert 1 nap alatt elfogyott egy rekesz sör.............
vasárnap, július 1
hegység, hegyhát
a férfiak - és úgy általánosságban, az emberek - pont olyanok, mint a hegyek.
távolról érdekes, de azért nem olyan hihetetlenül szép, közelről meg unalmas és egyhangú.
de ha a hegyen vagy, onnan a legjobb a kilátás, és minden nagyon gyönyörű.
így átolvasva, egyrészt túl sok ebben a 3 sorban a szexuális utalás (pedig esküszöm hogy most éppen egyáltalán nem akartam semmi ilyesmit) másrészt pedig baromi antiszociális.
igazából, ki kéne aludnom magamból a fejfájást, megkéne dupláznom az eddigi 3 óra alvásom, aztán megírni az étteremben az 50 oldalas validáló tesztet............. ........ pont hiányzik, mikor engem igazából a hegyek kötnek le...
és már megint tiszta hematóma vagyok ... érdekes...
távolról érdekes, de azért nem olyan hihetetlenül szép, közelről meg unalmas és egyhangú.
de ha a hegyen vagy, onnan a legjobb a kilátás, és minden nagyon gyönyörű.
így átolvasva, egyrészt túl sok ebben a 3 sorban a szexuális utalás (pedig esküszöm hogy most éppen egyáltalán nem akartam semmi ilyesmit) másrészt pedig baromi antiszociális.
igazából, ki kéne aludnom magamból a fejfájást, megkéne dupláznom az eddigi 3 óra alvásom, aztán megírni az étteremben az 50 oldalas validáló tesztet............. ........ pont hiányzik, mikor engem igazából a hegyek kötnek le...
és már megint tiszta hematóma vagyok ... érdekes...
Címkék:
alváshiány,
furcsa,
pasik,
társadalom
kedd, június 19
társas - játék
nem voltam sose jó a bizalmi játékokban, és mostanában egyre több emberrel kell leülni a képzeletbeli asztal köré, és dobni a kockával, aztán ráhagyatkozni a kapott eredményre, anélkül, hogy csalnánk.
nem is szeretnék csalni, mert akkor legalább én lennék a hibás, így meg csak a sorsot lehet csesztetni ha valami elromlik.
ez most főképp Zakkantnak szól, mert mindig ő jut eszembe erről a versről (mert neki az egyik kedvence):
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
szóval most játszmák jönnek mennek, viharok támadnak föl és alszanak ki örökre, és félek, hogy veszteni fogok, mint egyébként mindig. azt akartam írni, hogy ezt a játékot nem nekem találták ki, de igazából egyik emberi játszmát se. sokkal inkább szeretném az életem egy olyan világban élni, ahol az emberek kimondanak minden mondhatót (Varró Dani: Randi), mert akkor nem kellene gondolkozni, hogy mibenlétem konstatáljam (sic!). mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki mindig mindenben teljesen őszinte lenne úgy, hogy nem állna fenn a veszélye annak, hogy sérül.. túlidealizálom az életet, ez van. azt hiszem, azért játszom rosszul, mert jól esik végtelenül őszintének lenni az emberekkel, és általában nem a várt eredményt kapom.
ezt meg Hobo írta Jim Morrison verseskötetének (A zenének vége) fülszövegére ((el kéne már megint olvasni)):
Én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, mint amilyen
Én szeretnék lenni
És ha bántják, az mindig én vagyok
De ha olyan lennék, mint te és te olyan lennél, mint én
Nem változna semmi
Így hát maradjunk ilyenek
_________________________________________
Szóval mostanában a fejem tele van gondolatokkal, foszlányokkal, emberekkel és emlékekkel, dalszövegekkel, versekkel, ritmusokkal, rigmusokkal...
és mindeközben baromira nem érek rá semmire, pedig nem ártana rendezni ezt a hatalmas káoszt.
az ilyesfajta káoszra gondolok, minthogy ilyen zenék jutnak eszembe (meg Tatabánya, 2005 körülről)
ki érti ezt...
nem is szeretnék csalni, mert akkor legalább én lennék a hibás, így meg csak a sorsot lehet csesztetni ha valami elromlik.
ez most főképp Zakkantnak szól, mert mindig ő jut eszembe erről a versről (mert neki az egyik kedvence):
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
szóval most játszmák jönnek mennek, viharok támadnak föl és alszanak ki örökre, és félek, hogy veszteni fogok, mint egyébként mindig. azt akartam írni, hogy ezt a játékot nem nekem találták ki, de igazából egyik emberi játszmát se. sokkal inkább szeretném az életem egy olyan világban élni, ahol az emberek kimondanak minden mondhatót (Varró Dani: Randi), mert akkor nem kellene gondolkozni, hogy mibenlétem konstatáljam (sic!). mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki mindig mindenben teljesen őszinte lenne úgy, hogy nem állna fenn a veszélye annak, hogy sérül.. túlidealizálom az életet, ez van. azt hiszem, azért játszom rosszul, mert jól esik végtelenül őszintének lenni az emberekkel, és általában nem a várt eredményt kapom.
ezt meg Hobo írta Jim Morrison verseskötetének (A zenének vége) fülszövegére ((el kéne már megint olvasni)):
Én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, mint amilyen
Én szeretnék lenni
És ha bántják, az mindig én vagyok
De ha olyan lennék, mint te és te olyan lennél, mint én
Nem változna semmi
Így hát maradjunk ilyenek
_________________________________________
Szóval mostanában a fejem tele van gondolatokkal, foszlányokkal, emberekkel és emlékekkel, dalszövegekkel, versekkel, ritmusokkal, rigmusokkal...
és mindeközben baromira nem érek rá semmire, pedig nem ártana rendezni ezt a hatalmas káoszt.
az ilyesfajta káoszra gondolok, minthogy ilyen zenék jutnak eszembe (meg Tatabánya, 2005 körülről)
ki érti ezt...
Címkék:
alváshiány,
énkép,
kapcsolatok,
lifeishard,
vers,
zene
szerda, július 6
előnyök és hátrányok
az érme két oldala.
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
vasárnap, július 3
foszlányok
a kialvatlansággal kevert másnap azért gyönyörű, mert egész nap nem tudsz enni, majd estére hirtelen megkívánod a tükörtojást sültkrumplival, a májkrémet ropival, a csalamádét tejföllel, a tejfölt tejföllel, a tejfölt a tükörtojással... - egy szó mint száz, ilyenkor bármit elém lehet tenni. Nem tudok sokat enni, viszont az ég világon mindent kívánok, most szívesen ennék töltött káposztát lekvároskenyérrel is akár.
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
vasárnap, június 26
Smiley :)
![]() |
| Smiley - Elég hozzá, hogy elhiggyék, hogy jól vagy |
Bocsi, megint megadtam az alaphangulatot. :)...
A hét munkásan zajlott, jobban mint eddig megszokott volt, szóval a panaszkodás is növekedett. Tegnap már ott tartottam, hogy hazaértem 7re, és lefeküdtem aludni este 11ig, hogy majd akkor csinálom a melómat. 11kor Cézé nem engedett felkelni gyakorlatilag, így aludtam tovább, és csak 10 után keltem. Picikét kimerült vagyok mostanában...
És ami miatt tulajdonképp írok, az az, hogy mindennél boldogabb lennék most, ha magamhoz szoríthatnám Anyukám, és a fahangommal, részéről már megszokottan üvöltve énekelném neki (ahogy a szülinapján szoktam éjfélkol a Boldogszülinapot):
"Már majdnem nagy vagyok, de nem bírom, el kell válni,
én most felakasztom magam, de semmi baj, lári-fári"
(Három kismalac)
És ő borzasztóan röhögne a szörnyű hangomon, ahogy mindig szokott, és én megfogadnám neki, mint mindig, hogy ha ilyen gonosz, akkor soha többet nem éneklek. Biztos azt is megjegyezné, hogy mekkora idióta vagyok, és én hajtogatnám, hogy de hát így szeret, ő pedig megölelne, hogy így-így.
csütörtök, június 23
Cézé
ennek a posztnak nagyon egyszerű oka van:
akartam egy olyan posztot, ami "Cézé", csak, hogy bejelölhessem a poszt alatt, hogy "szeretem", hogy aztán jót mulassak magamon, magammal, hogy én milyen kurvajófejvagyok.
...néha csodákat tesz az emberrel 8 óra megfeszített munka néhány-ezer gyerekkel körülvéve...
néha tényleg, de ez most nem az a nap.
Az összes kölyök büdös volt. Nagyon. pedig náthás vagyok, de így is éreztem, egész nap...
És az összes kölyök fennakadt a monociklin, 2 óra alatt gyakorlatilag 100 gyereket kellett a 110 kilós tőkesúllyal együtt a saját súlyával megspékelve visszahúznom és megmentenem. Hős vagyok. Nagyon fáradt hős. Kettőt látok mindenből, abból is, amiből több van, legszívesebben letusolnék és lefeküdnék aludni (este 7 múlt 20 perccel) sőt, legeslegszivesebben le se zuhanyoznék csak lefeküdnék aludni. Sőt, így az ágyon ülve alszom el 5 percen belül, ha tovább folytatom az önsajnálatot, ami nem vezet sehova, mert előbb vagy utóbb úgy is az lesz a vége, hogy megvacsorázom, és már bevett szokásként leülök éjfélig dolgozni.
De a lelki békém miatt most nagyon fontos nekem az, hogy azt írjam ide a végére:
Cézé
akartam egy olyan posztot, ami "Cézé", csak, hogy bejelölhessem a poszt alatt, hogy "szeretem", hogy aztán jót mulassak magamon, magammal, hogy én milyen kurvajófejvagyok.
...néha csodákat tesz az emberrel 8 óra megfeszített munka néhány-ezer gyerekkel körülvéve...
néha tényleg, de ez most nem az a nap.
Az összes kölyök büdös volt. Nagyon. pedig náthás vagyok, de így is éreztem, egész nap...
És az összes kölyök fennakadt a monociklin, 2 óra alatt gyakorlatilag 100 gyereket kellett a 110 kilós tőkesúllyal együtt a saját súlyával megspékelve visszahúznom és megmentenem. Hős vagyok. Nagyon fáradt hős. Kettőt látok mindenből, abból is, amiből több van, legszívesebben letusolnék és lefeküdnék aludni (este 7 múlt 20 perccel) sőt, legeslegszivesebben le se zuhanyoznék csak lefeküdnék aludni. Sőt, így az ágyon ülve alszom el 5 percen belül, ha tovább folytatom az önsajnálatot, ami nem vezet sehova, mert előbb vagy utóbb úgy is az lesz a vége, hogy megvacsorázom, és már bevett szokásként leülök éjfélig dolgozni.
De a lelki békém miatt most nagyon fontos nekem az, hogy azt írjam ide a végére:
Cézé
csütörtök, június 16
ez ilyen, ez nem beszél
a kapcsolatok mindig marha érdekesek tudnak lenni. meg izgalmasak. meg idegesítőek.
általában ezekből mindig kettő teljesül. eszembe jutott ma Manó, és rájöttem, hogy ez a kapcsolat évek óta idegesítő, évi 1-2 alkalommal pedig jó. ami azért valljuk be, kevés.
persze, mikor senkire sem számíthattam, és a szó legszorosabb értelmében nem tudtam járni, őt hívtam fel, és ott volt 10 percen belül. mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, hogy van ilyen ismerősöm.
be kellene érnem ennyivel, de én nem ez a fajta vagyok, ha barátokról van szó.
így most írtam neki egy levelet, hogy jöjjön át sörözni valamikor. nem söröztünk együtt már legalább 4-5 éve, és akkor még elég picik voltunk mindketten. kíváncsi vagyok, mit reagál, de ismerem már 8 éve, és sejtéseim vannak...
egyébként, jelenleg 3 melóm van. mostmár ezt is elmondhatom magamról. Gratulálok Judit, nagyon ügyes vagy, veregetem is a vállamat nap-mint-nap, hogy ezazzz, megcsináltad!
csak élni nincs időm. de, lehet hogy már ez a hajó rég elment, végül is, éltem én már eleget o_O
és ha már ilyen szép zanzás poszt született Manó miatt, elmesélem, hogy ma lakberendeztem, gyékények, és madzag (deszépszó!) segítségével, a nappalit és a fürdőt, pofás szárítót hoztam össze, meg mostam, teregettem, rendetraktam, ruhákat rendeztem, ittam ingyen sört, Ritával találkoztam hogy elköltsön rengeteg pénzt, megnéztem a Csak szexre kellesz-t, és dolgozni is kéne még picikét, de fél 12 van, és holnap reggel meló :/ bröáf. de, szép szabadnap volt, és most kiszedem Cézé füléből a fülhallgatót, és rárántom az ágyra, aludni.
általában ezekből mindig kettő teljesül. eszembe jutott ma Manó, és rájöttem, hogy ez a kapcsolat évek óta idegesítő, évi 1-2 alkalommal pedig jó. ami azért valljuk be, kevés.
persze, mikor senkire sem számíthattam, és a szó legszorosabb értelmében nem tudtam járni, őt hívtam fel, és ott volt 10 percen belül. mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, hogy van ilyen ismerősöm.
be kellene érnem ennyivel, de én nem ez a fajta vagyok, ha barátokról van szó.
így most írtam neki egy levelet, hogy jöjjön át sörözni valamikor. nem söröztünk együtt már legalább 4-5 éve, és akkor még elég picik voltunk mindketten. kíváncsi vagyok, mit reagál, de ismerem már 8 éve, és sejtéseim vannak...
egyébként, jelenleg 3 melóm van. mostmár ezt is elmondhatom magamról. Gratulálok Judit, nagyon ügyes vagy, veregetem is a vállamat nap-mint-nap, hogy ezazzz, megcsináltad!
csak élni nincs időm. de, lehet hogy már ez a hajó rég elment, végül is, éltem én már eleget o_O
és ha már ilyen szép zanzás poszt született Manó miatt, elmesélem, hogy ma lakberendeztem, gyékények, és madzag (deszépszó!) segítségével, a nappalit és a fürdőt, pofás szárítót hoztam össze, meg mostam, teregettem, rendetraktam, ruhákat rendeztem, ittam ingyen sört, Ritával találkoztam hogy elköltsön rengeteg pénzt, megnéztem a Csak szexre kellesz-t, és dolgozni is kéne még picikét, de fél 12 van, és holnap reggel meló :/ bröáf. de, szép szabadnap volt, és most kiszedem Cézé füléből a fülhallgatót, és rárántom az ágyra, aludni.
csütörtök, április 28
húsvét
na, nem tudtam blogolni napokig, mert nem töltött be a bejegyzésszerkesztő.. most meg már annyi minden lenne....
söröztünk Vilcsivel meg Mónival, voltak itt Cézé barátai (erről már írtam), dolgoztam szombaton, este meg átjött a Cucu inni, megtanítottam pókerezni, vasárnap találkoztam Mussal aztán mentem haza apuékhoz. otthon most tök jó volt, apuval kockultunk sokat, segítettem neki ezt-azt, és az új szokás szerint megint bátyámmal aludtam/bátyámnál aludtam el. mióta elköltöztem otthonról, nem aludtam a saját ágyamban, és valamiért nem is szeretnék O_o... nem tudom miért...
hétfőn még ügyködtem otthon aztán fél1re átmentem Cézéékhez (ő már szombat reggel óta otthon volt) meghúsvétoltunk, telezabáltuk magunkat, valljuk be :) a tesói meg apukája még mindig nagyon édesek voltak velem, úgy örülök :))))
nagyon hamar eltelt a szünet, hétfőn délután hazaértünk, kedden nem csináltunk semmit gyakorlatilag, csak kaját, de azt sokat, rántott karfiolt, párizsit, gombát, sültkrumplit, szerdán meg már sulim volt. tudtam volna még pihenni bőőven, de a vártnál sokkal jobb volt a szünet :)))))
ma meg annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni az ágyból, és dühít, hogy hajnal 6 előtt már mennek a betontörő gépek a ház előtt (3. hete csinálnak egy 20 méteres szakaszt!!!!!) így visszaaludtam, és majd kényelmesen bemegyek a délutáni óráimra 14.20tól :)
most 10 óra, és a gépek nem zajongnak.... csak hajnalban szokás?
söröztünk Vilcsivel meg Mónival, voltak itt Cézé barátai (erről már írtam), dolgoztam szombaton, este meg átjött a Cucu inni, megtanítottam pókerezni, vasárnap találkoztam Mussal aztán mentem haza apuékhoz. otthon most tök jó volt, apuval kockultunk sokat, segítettem neki ezt-azt, és az új szokás szerint megint bátyámmal aludtam/bátyámnál aludtam el. mióta elköltöztem otthonról, nem aludtam a saját ágyamban, és valamiért nem is szeretnék O_o... nem tudom miért...
hétfőn még ügyködtem otthon aztán fél1re átmentem Cézéékhez (ő már szombat reggel óta otthon volt) meghúsvétoltunk, telezabáltuk magunkat, valljuk be :) a tesói meg apukája még mindig nagyon édesek voltak velem, úgy örülök :))))
nagyon hamar eltelt a szünet, hétfőn délután hazaértünk, kedden nem csináltunk semmit gyakorlatilag, csak kaját, de azt sokat, rántott karfiolt, párizsit, gombát, sültkrumplit, szerdán meg már sulim volt. tudtam volna még pihenni bőőven, de a vártnál sokkal jobb volt a szünet :)))))
ma meg annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni az ágyból, és dühít, hogy hajnal 6 előtt már mennek a betontörő gépek a ház előtt (3. hete csinálnak egy 20 méteres szakaszt!!!!!) így visszaaludtam, és majd kényelmesen bemegyek a délutáni óráimra 14.20tól :)
most 10 óra, és a gépek nem zajongnak.... csak hajnalban szokás?
Címkék:
alváshiány,
főzés,
kétéltű,
költői kérdés,
meló,
póker,
sör,
suli,
Veresegyház
szerda, április 20
álmatlan
nem nagyon szoktam késni suliból, de még oda se érek, már hívnak, hogy "már megint elbasztad az időt?"
és mindig igazuk van. :D
szombat, április 16
aktív kikapcsolódás
ki volt az az idióta, aki először titulálta jó dolognak ezt a kifejezést, majd véste bele a köztudatba is, nagybetűvel, 4HB-s cerkával, hogy aktívan pihenni 1) lehet, 2) érdemes???
küldenék neki egy kis ciánt.
a probléma nem is a kifejezéssel van, lehet én értelmezem rosszul.
alapból heti 3 nap sulim van, heti 1-2x bemegyek az irodába segíteni, havonta 3 napot dolgozom nagyjából, Cézével is együtt töltünk aktívan fél napot per hét. ez nagyon kevésnek tűnik így leírva, de miközben élem az életem egyre csak úgy tűnik, hogy meghalni sincs időm. Szandival havonta 1x tudunk találkozni pár órára, és mindig nekem kell lemondani ha egyáltalán tudunk időpontot egyeztetni. Sztit nem láttam december óta. Meg azért néha örülnék, ha magammal is tudnék foglalkozni picit.
kikapcsolódás kellene, de egyik sem jó.
passzív, magam elé bámulós, tévét nézős, gondolkodós kikapcsolódásra van lehetőségem hetente egyszer, de attól szomorú leszek, zaklatott, depresszív és antiszociális (akkor is, ha ez a kikapcsolódás csak negyed órás..)
aktív kikapcsolódásból van bőven. gyakorlatilag mindent ide sorolok, ami nem iskola, hogy azért meglegyen a látszat. de így az elmúlt pár hónap azt mutatja, hogy az egyik aktív elfoglaltságból rohanok a másikba, majd tovább. és így éjjel-nappal fáradt vagyok és lehajszolt. a hajamat nem vasaltam ki hetek óta, csoda hogy még (néha) fésülködöm :D
aktív kikapcsolódásból van bőven. gyakorlatilag mindent ide sorolok, ami nem iskola, hogy azért meglegyen a látszat. de így az elmúlt pár hónap azt mutatja, hogy az egyik aktív elfoglaltságból rohanok a másikba, majd tovább. és így éjjel-nappal fáradt vagyok és lehajszolt. a hajamat nem vasaltam ki hetek óta, csoda hogy még (néha) fésülködöm :D
szóval szeretném, ha egy nap 48 órás lenne, amiből tízet alvással tölthetnék, tízet Cézével, a többit meg aktív kikapcsolódással.
megyek, lefekszem, mert hajnal 2 lesz mindjárt, és 9 óra múlva ideérnek Veráék társasjátékozni.
(és mielőtt bárki azt hinné, ez nagyon pihentető dolog: múlt héten délelőtt 11től este 11ig játszottunk, egy ebédszünetet kivéve folyamatosan, földön ülve, görnyedezve. és ráadásul agyjáték...)
(és mielőtt bárki azt hinné, ez nagyon pihentető dolog: múlt héten délelőtt 11től este 11ig játszottunk, egy ebédszünetet kivéve folyamatosan, földön ülve, görnyedezve. és ráadásul agyjáték...)
Címkék:
alváshiány,
Cézé,
dühöngő,
költői kérdés,
társasjáték
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


