alkalmi novella

...alkalmi időtöltésnek jó lesz! - Gondolta Kriszta, mikor igent mondott Mr. Független telefonhívására, és kibontotta a kontyot a hajából. Megrázta, megfordult, és az előszoba falról lógó órára meredt. Több másodpercre is szüksége volt, mire felfogta, hogy késésben van. Háromnegyed hétkor kellett volna indulnia, hogy odaérjen nyolcra, és már elmúlt fél... Kapkodva kereste fésűjét a lakás minden szegletén, hiába. Ismét megrázta kócos loknijait, majd a tükörben megeresztett egy "jó lesz ez így is!" mosolyt saját magának.

...na, végre valaki igent mondott a ma estére! - Gondolta Gergő, miközben telefonját a farzsebébe csúsztatva  berongyolt a fürdőbe fogat mosni. Kényelmesen készülődött, könnyű annak, aki a Clark Ádám tértől egy köpésre lakik, ráért még.

Kriszta futva szállt le a buszról, a lelkiismerete nem engedte volna meg magának a késést. Szaporán szedte a lábait, majd mikor a Lánchíd pilléréhez ért, és meglátta a magányos oroszlánokat, lelassított. Bosszús volt, Gergőre, és még jobban magára, mert hogy' is felejthette el ezalatt a pár év alatt, hogy Gergő mindig késik. Kicsit reménykedett ugyan, hogy amiket hallott, hírek, megváltoztatták a fiút például ilyen téren is.
Még nem tudta elhinni, amíg a saját fülével nem hallja, hogy régi jó barátja, az örök függetlenség híve, becsajozott. Igazából a találkozóra is csak emiatt bólintott rá; várta a csodát.

És a csoda, Mr. Független cirka 18-19 perc késéssel, kényelmes léptekkel közeledett is.

Már az első üveg pezsgő alján tartottak, és a lábukat lógatták a Lánchídról a Duna fölé, mikor Kriszta rátért a tárgyra.
-Szóval, akkor most te ilyen elkötelezett, párkapcsolatban élő férfi lettél? - nevetett, őszintén nevetett, de az este folyamán először, Gergő nem tartott vele.
-Na, hát tényleg nagyon vicces...
-Ne csináld már, mesélj. - próbálta szóra bírni a fiút. - Te, a nagy Mr. Független, A Nők Szédítője, elhivatott vagy egyetlen egy lány irányába. Ezt most komolyan mondod?
Gergő csak egy fél mosolyt engedett meg magának, de továbbra sem akart nyíltan beszélni az ügyről.
-Oké, akkor kérdezek. Hogy is volt az a pillanat, amikor rájöttél, hogy mostantól egy pár vagytok, és hogy ezt te is őszintén szeretnéd?
-Az a pillanat az volt, amikor rájöttem, hogy csak vele szeretnék szexelni.
Krisztának pedig ez volt az a pillanat, amikor egy kicsit elhitte, hogy a srác komolyan gondolja, amit mond.
-És, akkor, kimondhatjuk? Szerelmes vagy?
-Igen, azt hiszem... aha. Szerelmes vagyok belé.

A második pezsgő kibontását követően, amikor Kriszta a még habzó üvegből próbált inni, egy kortyot félreöntött, és a szája sarkából egy kis pezsgő elindult lassan, lefelé. Végig, az álla homorú részén, egészen az állcsúcsig, majd egy hirtelen irányváltással a cseppek legördültek a nyakán, egyenest a dekoltázsa felé.
Kriszta reflexből a kézfejével törölgette a száját, és annak környékét, mikor a szeme sarkából meglátta Mr. Függetlent, ahogy a nyakát bámulja, és szemével követi a nyomot a lány dekoltázsáig, szóra nyíló ajkakkal.
-Figyelj, Kriszta.. majd egyszer nagyon keményen megfoglak téged dugni.

Nem volt a mondat végén felkiáltójel. Sztoikus nyugalommal, mélyről jövő magabiztossággal, egyszerűen csak kijelentette. Kriszta nevetett, de nem az elhangzott mondaton, hanem azon, hogy Mr. Független egy mondatával vissza tudta hozni őt a jelenbe. Már úgy nézett rá, mint évekkel korábban, és tudta, hogy a fiú, aki egy órán belül említi meg a párját mint szerelme, és ezzel összehozza ezt a másik mondatot, az a világon semmit sem gondol komolyan.

________________________________________________________

A fent leírtak összeegyeztetése a valósággal téves következtetés. Mindenképp megemlíteném, hogy Gergő, Mr. Független nem egyenlő azzal a Mr. Függetlennel, akit a blogon ezen a néven, és Hisztisként szoktam emlegetni. A lányt a történetből nem ismerem, így természetesen ő is a fikció szüleménye. És szerintem a rendőrség leszedi azokat, akik este rámásznak a Lánchídra. 
Továbbá azt is megszeretném jegyezni, hogy a fenti embertípus (mind Krisztáé, mind Gergőé) létezik, köztünk járnak. 

jöhet a finnugrászkodás!

A mai napi project az volt, hogy befejezzem a klasszmagyar beadandómat, hogy utána boldogan lógathassam a lábam  végre elkezdhessek tanulni a pénteki finnugor vizsgámra.

mindeközben Musnak sikerült kétszer összevesznie velem facebook-on, két külön témakört érintve, összesen körülbelül 3 órán keresztül. és nem igazán vagyok mostanában empatikus, szóval jelenleg nem igazán fordítottam túl nagy energiát a veszekedésbe, főleg hogy csak magamat tudtam volna ismételni, és ez így kaki.

a körmöm tövig rágom, hogy el fogja-e fogadni a tanár úr a klasszmagyar beadandóm, de Danci megnyugtatott, hogy biztos nem lehet túl figyelmes, ugyanis én úgy küldtem neki e-mailt, hogy a végére aláírtam (kétszer, mert egyszer automatikusan is beteszi) a nevemet, majd 10 perccel később érkezett a válasz: Tisztelt Julianna, (...) na hurrá, remélem tényleg ennyire felületes lesz.

és a következő napok legjobb mókája a következő ábra pontos bemagolása lesz:


évszámokkal, és népességszámmal együtt. mert ezekből pontosan olyan jó voltam mindig is, mint az ágrajzokból.

egyébként nagyon nagy társasági élet hiányom van, ezért is kapkodok a beadandóval meg a tanulnivalóval (a beadandó is csak péntekre kellett volna.) így is bűntudatom van, mert péntekre filmezés a terv, vasárnapra meg Mussal szervezek talit ha megenyhül addigra - és mindeközben jövőhét szombaton megint lesz két vizsgám. aztán 2 napos munkahelyi tréning vidéken, és rögtön másnap régimagyar szóbeli Vadaival..... mondjuk első félévben ötöst kaptam, de hát az életem egyik legnagyobb mázlija volt. meg ő is egy tündérpofa mackó, de erre nem szabad alapozni. egyébként, a kommunikátor szakmám mellé elengedhetetlen egy két napos kommunikációs tréning, amúgy.

ma a bárány megette a rózsát

(önmagában ez a poszt ennyi is lenne mára, de azért a tudatlanoknak beszúrom, miről is van szó)

ez A kis herceg legutolsó bekezdése, ami sokszor foglalkoztat.

"     Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz... mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz... És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna...
     De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: "Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot..."
     Egyszer azt gondolom: "Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára..." Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.
     Másszor meg ezt gondolom: "Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány..." És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.
     Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem...
     Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...

     És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!"

az is közömbös

Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?
Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz – rángattam a vállamat –, és ha semmi sem, az is közömbös.
Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

_________________________

Szilvási Lajos - Egymás szemében.

valaki, aki teljesen olvasta a könyvet, elárulhatná, hogy ezt a srác, vagy a lány írja, mert mindjárt más lenne a gyerek fekvése.

Múzsanélkül

gondolom senkit se kell már emlékeztetni arra, hogy van egy másik blogom is?! :D
olvassatok kultúrát. nem erőszak. de azért na! megint felkerült 5-6 vers.

Múzsa nélkül

Gastonnal (aki vendég írója a Múzsa nélkülnek) megegyeztünk, hogy minden héten 1-1 lírát és prózát kell írnunk, a másik által megadott tematikából kiindulva.
Az első heti prózám témája Apci volt (az én egyetlen drága jóapám), és amennyire nem akartam megírni, annyira gyorsan túlrugdostam magam rajta.
a kihívás líra része most a Félelmek nevet kapta, és nem vagyok hajlandó megírni egészen addig, ameddig már nagyon muszáj lesz mert lejár a határidő. addig húzom, ameddig csak lehet.

egyébként most nyilván erről azért blogolok, mert aki szeretné, elolvashatja A lélek balga fényűzését ITT.

Büszkeség és balítélet II. - avagy cipeld helyettem

Ma volt egy nagyonjó gondolatébresztő párbeszédem Dzsásztinnal, és ha sikerül pontosan idéznem, akkor ő mondta, hogy akinek fontos vagy, az keres, akinek meg nem vagy fontos, azt csak te cipeled magaddal.

Totál passzol az előző bejegyzéshez, és ismét csak megerősített abban, hogy sok embert cipelek így magammal. Bár, közülük sokuk nem is zavar (például az előző posztban emlegetett Gasp.)

egyébként meg, Cipeld helyettem geci!

(egyébként 2: akit érdekel mostanság miket írok, az némi 2009-2010-es (és régebbi) egyperces novella alatt megtalálja a legfrissebb, még frisstintás verseim, érdemes megnézni mert az egyiknek olyan a formája, mint egy PINA.(DE TÉNYLEG!) aki meg nem akar legörgetni a novellák alá az olvassa el őket az jobb oldalt a címkefelhővel megtalálja könnyen a verseket.
szóval ITT van a Múzsa nélkül, aminek lett egy vendégművésze is, és pár versemben már így is közreműködött (KM), Welcome! - miatta azért érdemes megnézni, hogy épp ki neve áll a bejegyzések alatt, a molylepke például az ő háziállata.)

ne élj, mikor nem akarom

‎" Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtön ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd."  Szabó Lőrinc



PediG - ZsebTe

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Zsebbe raklak
Úgy hordozlak
Kicsi leszel
De a szíved majd nagy
Nem kell majd hozzád
Elem sem
Magadtól működsz
És rendesen
Nem merülsz le, hanem
Alszol ébren
Felébresztesz, ha majd
Alszom éppen
És előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Vígasztalsz akkor
Ha elveszel majd
Megtalállak
És ha meghalnál
Én sírnék utánad
Kár, hogy nem vagy
Kár, hogy nincs
Kihez beszélnem, nekem
Senkim sincs
Hogy érted, kétlem
Én megértem
Magamnak azért még
Elismétlem:
(2x)

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Te szeretsz akkor

Örkény - Közvéleménykutatás

 (saját válaszaimmal kiegészítve :P)

KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS

Nálunk is megalakult s már meg is kezdte működését az első hazai közvélemény-kutató intézet.

Kérjük a lakosság megértő támogatását.

Mutatóba közöljük első vizsgálatunkat, melyet annak a kérdésnek szentelünk, hogy miképpen vélekednek az emberek hazánk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az eredmény megbízhatósága érdekében 2975 különböző rendű, rangú, munkakörű és felekezetű személynek az alábbi kérdőívet küldtük ki:

1. VÉLEMÉNYE A JELENLEGI RENDSZERRŐL

a) Jó.

b) Rossz.

c) Se jó, se rossz, de azért egy kicsikét jobb is lehetne.

d) Bécsbe vágyik.

2. ÉRZI-E A 20. SZÁZAD EMBERÉNEK MAGÁNYOSSÁGÁT

a) Egészen magányos.

b) Majdnem egészen magányos.

c) Úgyszólván egészen magányos.

d) Néha beszélget a házfelügyelővel.

3. KULTURÁLIS IGÉNYEI

a) Moziba, meccsre, kocsmába jár.

b) Néha kinéz az ablakon.

c) Még az ablakon se néz ki.

d) Helyteleníti Mao Ce-Tung nézeteit.

4. MILYEN A FILOZÓFIAI KÉPZETTSÉGE?

a) Marxista.

b) Antimarxista.

c) Csak Rejtő Jenőt olvas.

d) Alkoholista.

EREDMÉNY

1. Az elmúlt húsz évben minden a lehető legjobb volt.

2. Most is jó minden, csak a 19-es busz közlekedik ritkán.

3. A jövő még jobb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik.

(Megjegyzés: sűrítik.)