alkalmi novella

...alkalmi időtöltésnek jó lesz! - Gondolta Kriszta, mikor igent mondott Mr. Független telefonhívására, és kibontotta a kontyot a hajából. Megrázta, megfordult, és az előszoba falról lógó órára meredt. Több másodpercre is szüksége volt, mire felfogta, hogy késésben van. Háromnegyed hétkor kellett volna indulnia, hogy odaérjen nyolcra, és már elmúlt fél... Kapkodva kereste fésűjét a lakás minden szegletén, hiába. Ismét megrázta kócos loknijait, majd a tükörben megeresztett egy "jó lesz ez így is!" mosolyt saját magának.

...na, végre valaki igent mondott a ma estére! - Gondolta Gergő, miközben telefonját a farzsebébe csúsztatva  berongyolt a fürdőbe fogat mosni. Kényelmesen készülődött, könnyű annak, aki a Clark Ádám tértől egy köpésre lakik, ráért még.

Kriszta futva szállt le a buszról, a lelkiismerete nem engedte volna meg magának a késést. Szaporán szedte a lábait, majd mikor a Lánchíd pilléréhez ért, és meglátta a magányos oroszlánokat, lelassított. Bosszús volt, Gergőre, és még jobban magára, mert hogy' is felejthette el ezalatt a pár év alatt, hogy Gergő mindig késik. Kicsit reménykedett ugyan, hogy amiket hallott, hírek, megváltoztatták a fiút például ilyen téren is.
Még nem tudta elhinni, amíg a saját fülével nem hallja, hogy régi jó barátja, az örök függetlenség híve, becsajozott. Igazából a találkozóra is csak emiatt bólintott rá; várta a csodát.

És a csoda, Mr. Független cirka 18-19 perc késéssel, kényelmes léptekkel közeledett is.

Már az első üveg pezsgő alján tartottak, és a lábukat lógatták a Lánchídról a Duna fölé, mikor Kriszta rátért a tárgyra.
-Szóval, akkor most te ilyen elkötelezett, párkapcsolatban élő férfi lettél? - nevetett, őszintén nevetett, de az este folyamán először, Gergő nem tartott vele.
-Na, hát tényleg nagyon vicces...
-Ne csináld már, mesélj. - próbálta szóra bírni a fiút. - Te, a nagy Mr. Független, A Nők Szédítője, elhivatott vagy egyetlen egy lány irányába. Ezt most komolyan mondod?
Gergő csak egy fél mosolyt engedett meg magának, de továbbra sem akart nyíltan beszélni az ügyről.
-Oké, akkor kérdezek. Hogy is volt az a pillanat, amikor rájöttél, hogy mostantól egy pár vagytok, és hogy ezt te is őszintén szeretnéd?
-Az a pillanat az volt, amikor rájöttem, hogy csak vele szeretnék szexelni.
Krisztának pedig ez volt az a pillanat, amikor egy kicsit elhitte, hogy a srác komolyan gondolja, amit mond.
-És, akkor, kimondhatjuk? Szerelmes vagy?
-Igen, azt hiszem... aha. Szerelmes vagyok belé.

A második pezsgő kibontását követően, amikor Kriszta a még habzó üvegből próbált inni, egy kortyot félreöntött, és a szája sarkából egy kis pezsgő elindult lassan, lefelé. Végig, az álla homorú részén, egészen az állcsúcsig, majd egy hirtelen irányváltással a cseppek legördültek a nyakán, egyenest a dekoltázsa felé.
Kriszta reflexből a kézfejével törölgette a száját, és annak környékét, mikor a szeme sarkából meglátta Mr. Függetlent, ahogy a nyakát bámulja, és szemével követi a nyomot a lány dekoltázsáig, szóra nyíló ajkakkal.
-Figyelj, Kriszta.. majd egyszer nagyon keményen megfoglak téged dugni.

Nem volt a mondat végén felkiáltójel. Sztoikus nyugalommal, mélyről jövő magabiztossággal, egyszerűen csak kijelentette. Kriszta nevetett, de nem az elhangzott mondaton, hanem azon, hogy Mr. Független egy mondatával vissza tudta hozni őt a jelenbe. Már úgy nézett rá, mint évekkel korábban, és tudta, hogy a fiú, aki egy órán belül említi meg a párját mint szerelme, és ezzel összehozza ezt a másik mondatot, az a világon semmit sem gondol komolyan.

________________________________________________________

A fent leírtak összeegyeztetése a valósággal téves következtetés. Mindenképp megemlíteném, hogy Gergő, Mr. Független nem egyenlő azzal a Mr. Függetlennel, akit a blogon ezen a néven, és Hisztisként szoktam emlegetni. A lányt a történetből nem ismerem, így természetesen ő is a fikció szüleménye. És szerintem a rendőrség leszedi azokat, akik este rámásznak a Lánchídra. 
Továbbá azt is megszeretném jegyezni, hogy a fenti embertípus (mind Krisztáé, mind Gergőé) létezik, köztünk járnak.