majd egyszer az egész életem megírom visszamenőleg, meg biztos írni fogok majd egyszer az elmúlt két napról is, amit Sukorón töltöttem 11 munkatársammal kommunikációs tréningen, egy vadászkastély vendégeiként, és igazán tartalmas, érdekes és hasznos volt.
de jelenleg sokkal jobban mozgat az, hogy zsinnyegjek amiatt, ami itthon fogadott.
egyrészt, Létrás nincs itthon, de mentségére szóljon, hogy dolgozik. viszont felhívtam (mert azt hittem nem nappalos, hanem hogy itthon lesz és este megy dolgozni) szóval felhívtam hogy ugyan mégis, merre járhat, de elég bunkó volt, így már annyira nem is várom hogy hazaérjen.
Cézét többször hívtam napközben, örültem volna, ha átjön este, ezt szerettem volna egyeztetni, de ki volt kapcsolva a telefonja, vagyis nem volt térerő, nem értem el. aztán végül mikor visszahívott este ő sem volt túl kedves.
mondjuk tízes skálán 8-ra saccoltam a boldogságom, mielőtt beléptem a lakásba, hogy végre itthon lehetek, de most meg inkább visszamennék. minden esetre most elhúzok és vásárolok valami kaját mára meg holnapra, aztán az egészet felzabálom vacsorára lelkiismeret furdalás nélkül. mert megérdemlem.
(ebből a szempontból meg tudom érteni a működését annak a jelenségnek, hogy a depressziós ember miért hízik el).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése