Pasik és az érzéseik II.

Sokmindent elmond, hogy mióta publikáltam a kettővel lejjebb heverő Pasik és az érzéseik posztot, azóta már 2 ismerősöm is azt hitte, hogy ő volt az, aki részegen arról beszélt, hogy a párkapcsolata mellett van valaki, akivel húzzák egymás agyát :D pasik ^___^

viszont, senki se ismert magára a minden-éjjel-síró srác szerepében. látszik, melyiknek nagyobb a valószínűsége :D

egyébként, ez biztos a talonba tevés elméletét példázza az így jártam anyátokkalból. :D

(és ne, ne kérdezgessétek, kedves barátaim, hogy kik voltak azok, akik ilyen hülyeségeket összehordanak, mert nem fogom megmondani. ha te mondtad részegen, csak nem emlékszel, akkor se fogom megmondani, hogy te voltál. ((na jó, kivétel Hód, mert neki már mondtam, hogy nem ő volt :D))

más szemében

érzéketlen vagyok,
zárkózott,
és elkomolytalankodom azt, hogy én igazából művész is lehetnék.

aki az utolsó ponttal egyetért, az septibe jelentkezzen, nem ártana erősíteni ezt az énképemet :D

pasik és az érzéseik

kezdjük ott, hogy tegnap 2 óra alvás után lementem Szegedre vizsgázni, hangtanból lehetetlen módon mentem át, régi magyar irodalomból meg ötösre feleltem, huh!

aztán hazaértem du. 4re, és gyorsan megírtam egy beadandót klasszikus magyarra a Felelet a Mondolatra-ból, majd nekiálltam készülődni.
nem is tudom, mikor voltam utoljára kisminkelve, vagy hogy mikor gondolkoztam ennyit, hogy mit vegyek fel egy egyszerű kiruccanáshoz. azt hiszem, szilveszter óta nem voltam sehol, és ez már borzasztó rég volt!

tegnap pasis estet tartottam, a régijó törzshelyünkön iszogattunk, Hód, Fürtös, Kopasz meg az oldalbordája, Benbe, Kutya, Cézi, Tanár úr, Balci -őt mondjuk nem is láttam egész este csak egyszer :D - meg még pár ismerős ismerőse meg rokona. sokan voltunk.
már hiányoztak ők így együtt, aztán persze sikerült mindenkinek (rajtam kívül) lelkisre innia magát, így végighallgattam, hogy az egyik srác kéthónapja szinte minden éjjel álomba sírja magát egy nő miatt, aki két tóba lógatja egyszerre a pecabotot, meg belecsúsztam egy tipikus párbeszédre arról, hogy adott egy srác, akinek boldog párkapcsolata van, meg adott egy csaj, akivel húzzák egymás agyát, de hát nem akarnak túllépni a határon, nem akarnak románcot. na erről a sztoriról minden nőnek meg van a maga véleménye, és érdekes volt ezután hallani, hogy a srácok hogyan látják a helyzetet :D

aztán úgy volt, hogy elmegyünk táncizni a Tündérgyárba, ami nekem külön azért jó, mert fél utcára lakom onnan. még bementünk a csibéshez enni (ez egy nagy részeg társaság tekintetében nem csoda, hogy úgy kb. 1 órát voltunk ott...) de közben legalább találkoztam a Törpével és jót beszélgettünk.
aztán végül Kutya ikertesója telefonált, hogy ne menjünk mert szar a buli a Tündérgyárban, de addigra már odaértek Norvégék is, és végül az Instant tűnt jó ötletnek - azt leszámítva, hogy szerintem az rém unalmas, illetve hogy 1 utcányi sor állt előtte, így végül inkább hazajöttünk.

minden esetre, a vizsgatemetés elkezdődött!

ma meg egész nap feküdni fogok a takaró alatt!

meghitt kapcsolatunk Tinódival

Először a kanapén megpróbáltam agresszíven ráfeküdni Tinódira,

de most hajnal 2 táján jobb ötletnek tűnik, ha kézbeveszem a dolgokat, és sétálok vele a szobában pár kilométert, még mielőtt véletlen lefeküdnék vele.





jesszusom, hova fajultam....

időszámítás

Nyáron:
reggel 8: ahj, már annyira elegem van a koránkelésből, még úgy aludnék egy kicsit :(
este 7: hm, végre kicsit  csendesedett a meló, ideje megebédelni gyorsan 10 perc alatt.
éjjel: hm, még összefutok valakivel, vagy beugrom egy koncertre, vagy megnézünk egy filmet Létrással mikor hazaérek a melóból.

Télen:
hajnal 5.40: ahhhhjjj nem akarok felkelniiiiiiiii, nagyon korán van még :(
13:00: aztamindenit, éhen fogok halni, még fél óra az ebédig!
este 7: már este hét van???? úr isten...

persze ez nem gátol meg abban, hogy ezt-azt tegyek este, csak rossz érzés, hogy mindjárt elalszom, közben meg hajnalig minimum tanulnom kéne. most megvacsizok, iszom egy kávét, aztán ameddig a tűréshatárom kitart, igyekszem elsajátítani a hangtant (harmadjára.....) és a régi magyar irodalom szépségeit.

sosem gondoltam volna, hogy képes leszek masszívan bőgni egy mondaton, amiben szerepel Isten

"Köszönöm Istennek, hogy felnevelhettelek"

"a hétvége két véglet"

szombat hajnalban leutaztam Szegedre, és remélhetőleg minden bizonnyal sikeres filozófia vizsgát tettem, majd takarítottam és főztem (hihetetlen, hogy miden nap ezt csinálom!!!!!) majd Szöszi átjött és iszogattunk.
másfél bor után elkezdtük nézni az Avangers-t, amit én százszor láttam már és imádom, ő meg sose, ezért jó ötletnek tűnt. aztán kb fél óra után elaludtunk a kanapén, ami azért vicces, mert nem egymással párhuzamosan egymás mellett, hanem egymás mögött. tehát gyakorlatilag mindkettőnknek volt fél embernyi helye. de a kanapém a világ legjobb kanapéja, és még egy félembernyi helyen is hihetetlen jót aludtunk reggel 8ig :D

aztán vásároltam, főztem (5 órán át húslevest...........) és még főzés közben átjött Mucus, vettünk bort, megittuk a tegnapi fél üveggel is, közben megjött Cézi is, megittuk a másik üveggel is, és Mucival egész este hülye zenéket hallgattunk, ezért most álljon itt e dal:     (meghallgatása kötelező!!!)

..hát így telt ez a két nap. jövőhétre meg van egy beadandóm egy még-el-nem-olvasott könyvből, és két vizsgám. de utána semmi egy jó darabig, már alig várom!

álmomban

13 éves vagyok, és az általános iskola hetedikes tananyagán kívül semmi másra sem kell koncentrálnom. arra van időm, amire szeretném, jobban mondva, mindenre van időm amit csak csinálni szeretnék, utazgatok, bulizni megyek, ismerkedem, soksok emberrel találkozom, és rengeteg időt töltök a barátaimmal. nem mosogatok (ez mondjuk baromira szégyen), nem főzök, nem kell nagybevásárolnom amit ha elfelejtek éhenhalok a hétvégére, nem kell napirendet szerveznem és rájönnöm, hogy mire NEM lesz időm a héten.

ez az álom persze nem igaz, de ha választhatnék, ezt szeretném álmodni.

ehelyett csak a munkatársaim jutnak némi kétes eredetű ömlengés körítéseként. 

Álom-választó gépet akarok!

kiskutyák :P

Minden csajnak van, és a cikk (levél) első mondatában meg is magyarázza a lány, hogy mire valók.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/07/26/a_nok_tonkre_teszik_magukat_a_kiskutya_tipusu_ferfiakkal/

itt pedig megnézhetjük, hogy mi csajok, mik vagyunk a pasiknak.
http://velvet.hu/blogok/randi/2012/08/12/sorsszeruseg_labtorlo_tusz_-_ez_7_szerelemtipus/

("lehet, hogy a tenyerükön hordozzák, de egy percre sem engedik ki markukból" láttunk már ilyet is, ugye)

bárány meg a nyúl tanmese coming soon

majd egyszer be is fejezem.

egyébként emberhiány van, borzasztóan. tegnap eszembe jutott, hogy mikor láttam utoljára a Humorost, és nagyon nagyon elkámpicsorodott az arcom, mert az bizony borzasztóan rég volt, és eszeveszettül hiányzik már, a fantasztikusan rossz humorával együtt.
Mucival heti 1x azért összetudjuk hozni a szombat estéinket (sokszor nem szombaton, részletkérdés..), de Must karácsonykor láttam utoljára, és azóta bizony már szülinapja is volt...
és akkor jhaj. hosszú a lista. Csillaggal is úgy találkoznék, meg Hisztissel, Pöcivel... na, majd februárban. talán addigra beérem magam, de amíg vizsgaidőszak van, meg ilyesmik, addig ne is álmodjak nagyobb baráti összejövetelekről, koncertekről, sétákról, satöbbi...

minden esetre, ma szétszorítottam a napirendet, és Cézivel elmegyünk bevásárolni ezt-azt, aztán mozizni visz, mert ott se voltunk huhhh, szerintem a Sherlock Holmes 2 óta, az meg bizony 2012 elején volt. én pedig megígértem, hogy nem fogok elaludni a filmen :P

rámfér ez a vasárnap, amit most kivételesen nem délutáni szundival fogok elcseszni, kicsit ki tudok kapcsolni, amit el is kezdek egy másfél órás fürdéssel, hurrá!

egyébként a Szilveszter nagyon jó volt, csak rettegek a petárdáktól és a szentendrei hévnél azt hittem, idegösszeroppanást kapok, de végül odaértünk Atihoz, és nagyon jól sikerült az este, csak hát mindenki ugyanannyira betegállat volt, mint szokott, de ezért szeretem őket ennyire <3 nem fogadtam meg semmit, mert sosem tudom betartani, Cézi se fogadkozott, csak kívánt :) <3

aztán nem csináltam semmit, csak dolgoztam és tanultam a vizsgaidőszak elkezdésére, amit sikerült elcseszni, 3 nap alatt 6 vizsga nem biztos, hogy jó ötlet volt, de a fele megvan. Szegeden nagyon jó volt, Timcsi imádnivaló, együtt meg igazán idióták vagyunk. nagyon keveset aludtam (ez nem Timcsi hibája) ettünk, ittunk, duhajkodtunk, aztán Timcsi egyedül hagyott a lakásban 1 napra és rettegve tanultam végig a napot :D de a nyelvtudomány négyesért megérte, ettől rettegtem borzasztóan. hős vagyok!

ma a bárány megette a rózsát

(önmagában ez a poszt ennyi is lenne mára, de azért a tudatlanoknak beszúrom, miről is van szó)

ez A kis herceg legutolsó bekezdése, ami sokszor foglalkoztat.

"     Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz... mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz... És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna...
     De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: "Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot..."
     Egyszer azt gondolom: "Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára..." Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek.
     Másszor meg ezt gondolom: "Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány..." És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak.
     Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem...
     Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...

     És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!"

csak egy kép :)

jó, hát nem vagyunk rajta gyönyörűek :)
De ez a legelső 'OLYAN' közös képünk, és jobb oldalt pedig a legutolsó :) 

kattintásra nő, de nem tudtam nagyobbnak beszúrni :)

és most elmegyek Szegedre megváltani a világot. ha szombatig nem jövök vissza, várjatok tovább.