erdő van idebenn

nagyon sokmindenről írnék most, de van amiről nem érdemes, van amit nem szabad, és különben is, szabadnapom van, nem érek rá ilyenekre.

de azért mostanság egyvalamit nem tudok kiverni a fejemből, és erről muszáj írni.
egy kedves ismerősöm olykor eszembe jut (ő az, akitől megtanultam egy életre, hogy belemerülök ha érdekes, de menekülök, ha fáraszt - persze a Hiperkarma után) szóval egyszerűen felháborító, mennyire gondtalan tud lenni egy ember. eszembe jutott, hogy soha semmiféle panaszkodást, vagy problémát nem hallottam még tőle, és ezt egyszerűen nem lehet mire vélni. tényleg ennyire tökéletes és gondtalan az élet?
kétlem.
minden esetre, rádöbbentett, hogy nekem néha minden második mondatom negatív. neki sosincs gondja a világgal, az emberekkel, és főképp önmagával van teljesen rendben, soha senkinek sem árt, nem okoz fájdalmat, mindenre van kiváló mentsége, mindig.
ez persze biztos csak egy álca, minden esetre jól adja el magát.
undorítóan boldog, ahogy a Létrás mondaná. hiányzik ez a felfogás, nekem, konkrétan, és az életemből is.

a tökéletes emberek mindig megrémisztenek. egyrészt, rádöbbent a saját tökéletlenségemre, másrészt pedig ha egyszer épp rossz napja van, az nagyon ijesztő tud lenni, hiszen még sosem láttam olyannak.




mindemellett, és enélkül is össze van kócolva a fejem, a gondolataim... erdő van idebenn, az egyetlen része az életemnek, ami most rendben van, az a szobám, mert van olyan jófej barátom, aki átjön két zacskó csipsszel, és nagytakarít velem.
a lelkemet is ki kéne üríteni, elfelejteni mindent, mindenről és mindenkiről, az emlékeket, a múltat, a gondolatokat, a valóságot, az embereket.

néha az is aggaszt, hogy túl sok ember van körülöttem.

tavasszal borzasztóan magányos voltam és próbáltam belekapaszkodni mindenkibe (a Hisztisbe főképp), mostanra meg túl sok az ember... de legalább megtanultam egyedül lenni, sőt, élvezni is képes vagyok már ezt az állapotot, amire az elmúlt 5 évben sosem volt még példa.

de nem könnyítik meg a dolgomat...

a kóbor névnap

most nincs kedvem kifejteni, de az összes barátom tudja, hogy kicsit érdekes viszony fűz a névnapomhoz. (mindegyikhez :D)
a tegnapi nap nagyon jó volt, annak ellenére hogy harmadjára is mentem egyhuzamban dolgozni az étterembe (túlórával átlagosan napi 16 óra munkára számoltam ki....) szóval nagggyon fáradt voltam már reggel.
viszont nekem van a legjobb lakótársam evör, mert a Létrás lángossal keltett reggel (mert tudta, hogy egy hónapja azt akarok enni megállás nélkül) majd hajnalban mikor hazaértem épp befejezte a sütést, sajttal sült csirke volt (mert bármennyire is azt mondja, nem figyel mikor hülyeségeket beszélek, de úgy tűnik mégis megjegyezte a sztorimat a csopás sajtban sült csirkéről :D) szóval respect, meg kell becsülni :)

tipikus, a legközelebbi emberek nem voltak benne biztosak, hogy júliusban van a névnapom, vagy decemberben, ez hosszú évek trollkodásának az eredménye, büszke vagyok magamra :D

ma szabadnap végre (1 darab..), evés, alvás, takarítás, mosás, és semmi több!

ja, meg munkát keresek!

-szülinap címkét nyert a post, mert abból úgy is kevés van :D-

külhon

a Holland különítmény fele még itthon, fele meg már otthon van.
egyébként meg most ez olyan időszak, mikor nem csak ALEH meg a többiek, de a gondok is külföldre utaztak. jó messze süttetik magukat a görög, horvát és más tengerpartokon, én meg énekelem PediGtől a Primosteint.

munkamorál

tegnap az Egyik munkatársam vette fel a telefont, mikor becsörögtem betegségügyben jelenteni.
-Szia, Judit vagyok!
-Szia, várj, mindjárt szólok (menedzser)nek...

ma a Másik munkatársam vette fel, a Leszbikus, hamár van blogneve, használjuk...
-Szia, Judit vagyok!
-Hááát hellóóóóóó, na mi a helyzet, hogy vagy? jobban vagy? gratulálok a validálásodhoz! Vasárnap már mindenképp kell jönnöd, de tényleg, velem leszel aznap, gyere gyere gyere! És amúgy mi újság?

:)

nem minden fekete, vagy fehér.

(ettől függetlenül, az eddigi utálomazéttermet skála még mindig elég magas. 1-2 hete mondjuk 11es volt, most már csak 9)

volt egyszer ilyen is

levetkőzve a gátlásokat...

itt a vágy az agyamban, kavar, csak egy pillanatnyi elmezavar, remeg a gyomrom, az agyam talán mást akar, lámpám mögött a tested is talán mást akar, ezermillió kétely, gyógyulatlan sebek között mégis van most neked ebben a pillanatban még hely...




köszi, szép volt.

kényszerszünet

épp a boldog étteremmentes napjaimat töltöm itthon, mondvacsinált gyomorfertőzéssel, miközben málnás és túrós derelyét ennék ecetespaprikával, ebédre meg spagettit főzök a tegnapi vörösbor maradékából.

hihetetlen, hogy úgy sikerült nagyon csúnyán berúgni, hogy maradt majdnem fél üveg vörösbor, és 2 pohárnyi kiöntve poharakba. tény ugyan, hogy a becherowka viszont elfogyott, és a bor pedig borzasztóan szar.

párbeszédek az utókornak

-pillangókat akarok!
-nem vagyok én vadász!

_______________________________

-mennyire aljas vagy így hajnalban!                      (hajnal 2 után...)
-hajnalban?
-nincs hajnal?!
-... csak akkor???

_______________________________

(és a mai kedvenc, a legidiótább munkatársammal:)
-gyomorfertőzésem volt
-LENYELTED???????



szeretem az életemben jelenlévő embereket. még akkor is, ha a nagy bejelentésemre (SZEGEDRE KÖLTÖZÖM.) pár perc néma bámulás után csak egyetlen ember szólalt meg, hogy "nemár..."
a másik jelenlévő igazából szerintem meg sem hallotta. :DDDDDD

Ápdét:
szerencsétlen Mus majdnem sírvafakadt nyilvános helyen, mikor bejelentettem a költözést...

borprobléma

Hihetetlen, hogy három embert, négy üveg bort és három üveg ásványvizet ilyen nehéz egy idõben egy helyre juttatni... :D

Published with Blogger-droid v2.0.4

sikeres felvételt nyert

Vajon Szegeden is van belvárosi jáccótér?

Ha még nincs, majd viszek :)))

És magyar szak ide vagy oda, a jáccótér mindig jáccótér marad. Az enyém legalábbis biztos.

Published with Blogger-droid v2.0.4

érdekes...

furcsa érzés egy olyan randira készülődni, amit két éven át csak ígérgettek.

minden esetre, utána POP2012, lehet szurkolni, meg aggódni a felvételimért, de már hónapokkal ezelőtt tudtam, hogy nem fog megérinteni, ha felvesznek, ha nem. még könnyebb is az élet ha nem tanulok tovább, mert elég macera suli mellett végezhető teljes állást találni.
szóval nem leszek szomorú ha nem vesznek fel.

Hollandék is itt vannak, családostul sokan, és még senkivel sem tudtam találkozni, idegesít... és ma van szabadnapom csak, és már így is voltam Kutyánál, főztem, lemondtam Musit... Hollandék meg este 10 körül még össze akarnak futni, de holnap meló... ahj. szétszednek az emberek :D

(kommentár és befejezés nélkül)

Mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még?
Engem nem szoktak!
Mondd csak, így mit kezdjek azzal,
Hogy Kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz...
Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden???
Hát tévedsz!

:)

#köszönömhogyelmondhattam

(hiperkarma, természetesen)

Judit és a vendéglátás II.

Egyrészt, híztam egy kilót, a pocimon látszik.

Másrészt, bicepszem lett ami már nem volt vagy tíz éve.

Harmadrészt, már egyre ritkábban fáj a jobb kezem, már kibírok nyitni egy palack vizet, úgy tûnik, véget ér az egy hónapja tartó ínhüvelygyulladás.

És végül, lett kártyám, amiért egy hónapig annyit szoptam küzdöttem. (ez a kép csodás. de legalább nem olvasható az étterem és az én nevem, hurrá :D)

Published with Blogger-droid v2.0.4

miénk lenne az egyszerű igazságok boltja, s Te eladó lennél benne...

ígérem nem leszel hibás, de sok múlik majd a kémián...

hogy tudsz így szeretni, én soha nem tudnálak...

borzasztó érzés rádöbbenni, hogy van az életedben valaki aki bármit megtenne érted, kedves, figyelmes, udvarias, előzékeny, képtelen lenne megbántani vagy ártani neked, soha nem tudna csalódást okozni,

és neked meg egyáltalán nem kell.

pedig minden nő ezért sír fél életén keresztül, hogy egy ilyet találjon magának.

ez ilyen, ez nem beszél...

mindenki engem akar, de senki sem akar igazán

csak úgy hangulatfestőnek, kezdetnek ez is megteszi:
,,Nos, nem irónikus ez? Semmibe vesszük azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért, aki tudomást sem vesz rólunk; azt szeretjük, aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret."

ez mélységesen igaz, szerintem mindenki volt már hasonló szituációban.

én meg utálok embereket megbántani, és nem tudok ránézni nyugodt szívvel, mert ott van a szemében a szikra... 

hagyom, hogy elhagyjon, elvesztem hogy meglegyen...

mostanában elszaporodtak körülöttem a férfiak, mondjuk úgy, az elmúlt 3 napban átlagosan napi 2 jutott nekem valamilyen formában, és baromira nem vicces.

Létrásnak soha többet nem mondok semmit, Kócosnak megmondtam, mit gondolok róla, és ennek már nagyon ideje volt, mindeközben Cézé újra akarja kezdeni velem, és az elmúlt napokban annyiféle információ érte az agyam, hogy nem igazán sikerült rendesen feldolgozni egyiket sem még...

A Colos is megtalált, a Bajszos meg még mindig... (...) 

és ALEHhel hasonló a helyzet, mint Létrással.

de legalább voltam Velencén, majdnem 24 órát töltöttem ott, mindeközben a sírógörcs és a gyomorideg kerülgetett, viszont sok jó emberrel sikerült végre már találkozni, akiket rég láttam. feltöltődtem és leépültem egyszerre.

és még mindig igaz, hogy ami Velencén történik, az ott is marad, hurrá!

néha úgy érzem, hogy nincsen társam, néha úgy érzem hogy az egyetlen barátom: a város ahol élek... az angyaloké, magányos, mint én, együtt sírunk, hogy nehéz elhinni hogy senki sincs ott kint, nehéz elhinni hogy magam vagyok...

(kommentár és sértődés nélkül)

az a baj, hogy bukom a faszfej pasikra.

402

majd meglátjuk, mennyit ér.

barátkozás XI.

Muci járja velem a körutat és osztogatja velem a CV-ket, Mus random helyekre önállóan adogatja be az önéletrajzom, ALEH meg itt van, ha hívom.
szép dolog ez.

Létrás Csehországba ment diumdisu fesztiválra (valami elektro), én meg nagyon nem voltam hajlandó egyedül lenni.

(kommentár nélkül)

számomra is hihetetlen, hogy a képen szereplő két műmacsó közül mind a kettővel jártam, sok-sok évvel ezelőtt.
bár akkor a bal oldali még szerény volt (és férfias), a jobb oldali meg férfias (és szerény). régi szép idők :D
(egyébként a mai napig imádom őket, idióták, és kismillió emlék fűz össze minket :D)

szónélkül

Mit bánod, bírlak vagy gyûlöllek, mit számít mit mondok, nem fontos, nem szólok, mégis csak Te tartasz ébren.. de nem tûröm többet se tôled se mástól hogy ***-nek nézzen...

Published with Blogger-droid v2.0.4

(kommentár nélkül)

utálom bazdmeg, hogy te is ugyanolyan vagy, mint a többi.

Szex nagy X-el, második rész

nem folytatásos bejegyzés, csak visszautalás az első posztra, ezért a cím.

ma végre szabadnapom volt, ami úgy indult, hogy hajnal 1 előtt már hazaértem az étteremből, aztán Létrással töltöttük az estét, amiből az lett, hogy már nem akartam lefeküdni aludni mert 8kor el akartam indulni a múzeumba dolgozni. már talpig sminkben álltam, mikor megnéztem a beosztást és rádöbbentem hogy nem ma, hanem holnap kell menni.....
aludtam 5 órát, aztán átmentem Mushoz meg Cucuhoz, a szó legszorosabb értelmében csak fetrengtünk, meg ott volt ALEH is, sör is volt. rájöttem, hogy ezen a 3 hülyegyereken kívül már csak 1-2 olyat tudok mondani az életemben, akik előtt teljes mértékben mindig magam lehetek, azt csinálhatom amihez épp kedvem van, és azt mondhatok, amit akarok. nem lepődnek meg, nem csalódnak bennem, és senkit se zavarnak a kétértelmű megjegyzéseim se.
aztán ALEH kocsival hazahozott, tündérbogár volt, bár nem is volt más választása, mert hát én ezt mondtam. :D

az este további részét meg Hóddal töltöttem, segített megírni egy pályázati cikket a szexről, aminek az alap vonalát a Szex nagy X-el bejegyzés adta. Jó volt férfi nézőpontot is meghallgatni a mi kell a nőnek/férfinak témakörben.

holnap pedig végre múzeum! imádom a szabadnapjaim!

nehogy!

Utálom mikor a barátaim azt mondják, "csak nehogy (...)!" mert olyankor döbbenek rá, hogy eddig eszembe sem jutott megtenni valamit, amíg fel nem hívják a figyelmem rá, hogy nem tanácsos. :D
______________________

megkértek, hogy írjak egy dalszöveget. elektronikus zenéhez. és azt mondták, rám bízzák, de nem baj, ha feminista :D

______________________
egyébként pedig, Találj rám!

mosolyogsz rám, és a gyöngémet keresed, ha mindenem tied még nyúlsz egy keveset, és mondod igazán, hogy téged is levesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek.
ők akik szintén csak élni akarnak, és hú, de őszintén szavalnak.
ha nem teszed meg, hát megteszi más, a kényelmükért persze más a hibás.
hülyítik egymást hogy tények meg ráció, hatékonyság, meg információ...

ha valaki keres, én magamban vagyok - találj rám!
a külvilágnak csak egy apró cetlit hagyok,
hogy nyugi, nyugi srácok, tiszta happiness,
senkire sem várok, idebenn buli lesz!

önvédelmi leckék kezdőknek, összegzés

nagyon jól esett elolvasni az első három részt - amiket még április környékén írtam (a "furcsa" cimke alatt vissza lehet őket keresni) - és levontam a konklúziót.

ne várj el semmit, szard le, és tedd a dolgod.

ez a megoldás.

(mindeközben pedig erdő van idebenn, és az irányelvekkel szemben olyan összeférhetetlen gondolatok állnak, amiket leírni sem merek.)
((örülnék, ha valaki rácáfolna a világképemre, de úgyse.))

leírva

furcsa lények vagyunk mi emberek ( - és furcsák vagytok ti, férfiak!)
leírtam a gondolataim, érzéseim, sejtéseim és a legőszintébb véleményem mindenről ami körülöttem zajlik mostanság, aztán széttéptem, felgyújtottam és elástam hogy véletlenül se tudja meg senki.
leírtam őt is.
könnyű elveszteni a bizalmam.
(ugyanakkor, nagyon könnyű visszanyerni azt. csak tenni kéne valamit, és itt az ember mindig megtorpan. nem én, ti!)

viszont, most hogy már leírtam (ezt is, őt is), nagyjából másfél kilóval lett könnyebb a lelkem.

érdekes, hogy mi nők mindig mindent túlmisztifikálunk. Mucinak vázoltam a világom helyzetét, és rögtön felhoztunk mások javára 15 helytálló magyarázatot és kifogást, majd belelendültünk és nekiálltunk elméleteket gyártani, vajon mit gondolhat a másik, mit tesz és mit miért nem tesz.
ennek az egész misztikumnak az egyetlen célja (bár a nők ezt nem tudatosan csinálják, esküszöm!) hogy megnyugtassák a saját lelkük, hogy nem, nincs semmi baj.

az igazság viszont az, hogy ha valaki nem keres, akkor ő nem:
gondolkodik
nem fél
nem összezavarodott
nem tanácstalan
nem bizonytalan
nem önmagához sem őszinte
nem lelkis
nem kötődő
nem titokban érzelmes
nem magát rágja érted.

ha valaki nem keres, akkor az nem akar.

az élet ilyen egyszerű.
és szomorú.

így omlik össze a gyerekkor

kiskorom óta imádom ezt a számot, és tegnap ezt hallgattam hajnalban a szakadó esőben.

ma Létrással megnéztük a klipjét, és hihetetlen. sokkot kaptam.
enjoy!

tisztalelkûek és szociopaták

A Létrás azt mondta, ô még nem találkozott tisztalelkû lánnyal.

Muci pedig kijelentette, hogy szociopatává kell válnunk.

Én jelenleg szívesebben lennék tisztalelkû lány, mint szociopata, és épp ez itt a probléma. Mert sokkal biztonságosabb szociopatának lenni.

Az a baj, hogy én túl emocionális vagyok az élethez, az életben maradáshoz.

Lehet hogy mégis szociopatának kéne állnom. Vagy csak egyszerûen nem kéne várnom a csodára, meg ilyenek. De nem vagyok hajlandó magamból lejebb adni, és ha szükségem van valakire, akkor a tudtára adom.

Kár hogy mások nem így mûködnek.

Kár, hogy úgy látszik, zárt kapukat döngetek.

Published with Blogger-droid v2.0.4

kínzó szükséglet

meló közben ha épp van egy percem elbambulni, legalább 10 cangás suhan el az étterem előtt, így nehéz nem szem előtt tartani a célt: kell egy bicikli.
bár ma hajnalban szakadó esőben jöttem haza, sétáltam 2 villamos megállót, nagyon jó volt. bár jól jött volna egy szvetter pulcsi, vagy esernyő, én csak egyedül voltam, csak magamra hagyatkozhattam, jó volt.

utoljára tavaly áprilisban volt bicaj cimkés bejegyzés, ezen most változtatunk, hurrá!

kommentár nélkül

ha kérdezek valamit, az azért van, mert azt szeretném, hogy elgondolkodj rajta, és a választ velem is megoszd.
főleg a mondat utolsó részét emelném ki. az nem köt le, hogy gondolkodsz (bár legalább bizonyítja, hogy képes vagy rá).
válaszok kellenek.

csak egy levél, tőlem neked

Gaspinak, aki borzasztóan hiányzik. sőt, aki jelenleg a világon mindennél jobban hiányzik.

szervusz kedves, remélem minden rendben, körülöttem változik minden, akár a kedvem, eléggé szétszakadt a család az elmúlt időben, pedig biztos emlékszel te is a szünidőkre...

szép időnként rájönni, hogy az igazi dolgok az életben megrendíthetetlenek, megváltoztathatatlanok, és felejthetetlenek. ez különösen igaz Gaspira. 

érdekes, az igazán fontos dolgokról nem lehet írni, mert kicsinyessé válik, és ezt úgy sem tudja senki sem átérezni.
nem is kell, nem is szabad. ez az érzés csak az enyém.
__________

ma mikor Létrással beszélgettünk, valahogy eszembe jutott egy emlék, amit Gaspival éltünk át, aztán egyiket követte a másik, és rádöbbentem, hogy mindenre emlékszem ami hozzá fűződik, pedig nagyjából 7 évről van szó. de mai napig emlékszem az Astra zenecára, a tatabányai estékre, a kocsira, a kezére, a pogácsákra, az erkélyre, a pulcsijára, a sálra, az első találkozásunkra, az utolsó találkozásunkra, a macira, a Városkapus délutánokra, a burger kingre, Deegora és Ridlerre, (...)
hihetetlen, de minden ami velünk történt 7 év alatt még most is itt van a fejemben.
ez csak azért furcsa, mert arra sem emlékszem, hogy hívták általános iskolában az osztályfőnököm, vagy hogy mi volt a jelem az oviban... tény, borzasztó a memóriám. de Gaspival kapcsolatban minden egyes emlékkép olyan, mintha az előbb történt volna.

borzasztóan hiányzik, mert itt a helye az életemben.
írtam neki egy levelet :)

más nem számít

ezeket a dolgokat keresem mindig, ha valakivel beszélgetek. szeretek beszélgetni, és nem csak úgy elbeszélni egymás mellett. furcsa, hogy évek óta erőltetem a dolgot, és még mindig én vagyok nagyjából az egyetlen olyan ismerősöm, aki meg szokta kérdezni: hogy vagy?
és nagyjából én vagyok az egyetlen, aki valóban kíváncsi a válaszra.

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!" 

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

__________________________________

akinek vannak válaszai, keressen meg.

mit is akarok? akkor - és most

ezt 2006. január 15-én írtam, a bejegyzés címe Hasztalan vágyak, mostoha álmok volt.
ma eszembe jutott ez a bejegyzés, vagyis a mondat, mit is akarok? és ilyenkor addig nem nyugszom, míg meg nem találom a világhálón amit már egyszer felpötyögtem.
igen, röhögni ér:
"
elmerengtem.... mit is akarok tulajdonképpen???
nem. nem mondhatom hogy Őt. nem Őt akarom. valaki egészen mást. ne olyan legyen mint Ő, vagy az összes többi volt barátom...
Én csak szeretnék valakit, aki egy kicsit is megérti a bonyorult világom, az elviselhetetlen életem. szeretnék egy olyan embert magam mellé, akivel eltudnám tölteni a szabadidőmet, aki miatt fel kellene kelnem hétvégén hajnal 1o-kor, hogy találkozhassunk valami csendes helyen. Akinél nem érezném cikinek előhozakodni azzal hogy menjünk el teázni vagy a Margitszigetre sétálni. Szeretnék egy olyan srácot, akivel nem akarnánk elengedni egymás kezét, még arra sem hogy rágyujthasson egy szál cigire (dejavu?...). Szeretnék valakit, akiért élhetnék. Aki megnevettettne ha könny folyik végig az arcomon az államig. Aki elfogadna olyannak amilyen vagyok. Aki megértené a dolgaim. Szeretnék valakit, akinek a vállára hajthatom a fejem ha éppen fáj, vagy csak nyugalmat szeretnék. Aki mellett nyugodt lehetek mert biztos vagyok benne hogy szeret... és nem hagy el ...és nem csal meg ...és nem nevet ki ...és bízik bennem ...és bízhatna is bennem.
csak azt szeretném ha szeretnének, ha szeretnék. 
ez tényleg olyan soknak tűnik mint ahogy látom???
"

egész érdekes dolgokra vágytam még 14 éves koromban... bár már majdnem 15 voltam, lényegtelen.

milyen egyszerű lenne, ha most is csak ilyen egyszerű elvárásaim lennének a férfiakkal szemben... akkor még a legnagyobb vágyam az volt, hogy teázni vigyen a pasim...
most sokkal nagyobb dolgokra vágyom (21 évesen nem is csoda), mégis rövidebben le tudom írni (ami meg a BKF hogyan írjunk le mindent röviden? kurzusának köszönhetően, nem is csoda):
fontos legyek neki.

#köszönömhogyelmondhattam

(lassan ideje lenne kitörölni az elmúlt hónapok blogbejegyzéseit, mert szánalmas amit művelek :D... ti meg, akik lelkesen olvassátok a blogom (látom ám a statisztikát!) inkább hívjatok meg egy sörre, és beszélgessünk!)

szex, nagy X-el

Van a "sajnállak" szex

Van az "unatkozom" szex

Van a "berúgtunk" szex

Van a "miért ne?" szex

Van a "kapóra jössz" szex

Van a "másra gondolok közben" szex

Van a "baráti" szex

Van a "csak szex"

Van a "szex az exel"

Van a "kétségbeesett" szex

Van a "békülõs" szex

Van az "érzelemmentes" szex

Van a "nem jelent semmit" szex

Van a "nem jelentesz semmit" szex

(...)

De mit tegyen az ember lánya, ha szeretkezni akar? Hiába a nagy választék, ha szar a felhozatal...



(A post címe a DikiD SzeX c. számából van. a számnak a címen kívül nincs köze a bejegyzéshez. a zenekar a dikid.hu oldalon kívül nemigazán található meg a weben, vagy a való életben, viszont én kistinihős korom óta (14) ismerem őket, és jók.)

Published with Blogger-droid v2.0.4

i want to ride my bicycle, i want to, i want riiide

Egyre inkább vágyom egy biciklire.

Meg több társas kontentra.

Meg futni is szeretnék, pedig utálok, és nem is lenne szabad...

De, leginkább egy biciklit szeretnék, és hogy csörögjön a mobilom, meg sms-eket akarok olvasgatni, meg azt akarom, hogy valaki megmasszírozzon, meg hogy utána itt aludjon.

(Ez a bejegyzés csak véletlen tartalmaz nagybetûket, telefonról pötyögök...)

Published with Blogger-droid v2.0.4

23:50

tíz perc múlva éjfél, ugyan kiben hinnék még?

mostanában nagyon sokat dúdolom ezt a dalt. épp baromi nagy bizonytalanságba kergettem magam, nem tudom miért jó ez nekem, de előfordul.
ilyenkor soha semmit sem hiszek el senkinek, azt se, ha jót mond, azt se, ha rosszat.

na, de inkább írjak arról, hogy hétfő van, új hét, már nagyon nagyon vártam ezt a hétfőt.
a múlthét is nagyon király volt, volt benne Martin, Létrás, KisGáék, ALegjobbhaver, sör, bor, pálinka, meg minden egyéb ami miatt jól éreztem magam.
erre a hétre most lazább tervek vannak, bár ma elvileg átjön az Egérfejű, meg kéne strandolni (de utálok...), meg Muci mostmár ihat majd alkoholt a műtét után, és ez aztán nagyszerű.

menetelő lélekkatonák

hosszú napok, hosszú éjszakák, menetelő lélekkatonák, előre! tudtam, az öledbe hulltam..
savanyú bűz marja a szemem, besavazott hamburgereken félve lépek, nyomasztó évek
titkait olyan mélyen altatod már rég, nem tudom, hogy van hogy nem untad meg még...
gyertek most, törjetek minden álmot szét, a semmire a semmi az nem lehet mentség...
valami van, nem megy az idő, szökik a gáz, fogy a levegő, félrenézek, vakít a fényed...
porig aláz, kiborít engem idegileg ez a szerelem, semmi nem kell, könyörgöm, menj el!

elmegyek, ennyi és nem volt több, mint szép, kedvesem, veszteni nem tudsz most sem még...
ritka perc, szóra sem érdemes a szó, meglehet, hogy tegnaptól egyszer sem volt jó

a szavak, nagyon vigyázz, eltalálhatnak, burokba nem szültek még senkit halhatatlannak
ahogy azt megszoktad már, újra minden nap, tágulj a szemem elé, mint egy kincses képeslap....

ne higgy nekem, ha rosszat akarok, szerelmeim ugyanolyanok, minden héten, veled az élen
töröld belém, ha izzad a kezed, örökre szűz szervezetedet rég nem bírom, legyél a sírom...

titkaid olyan mélyen altatod már rég, nem tudom, hogy lehet hogy nem untad meg még...
gyertek most, törjetek minden álmot szét, a semmire a semmi az nem lehet mentség...


a szavak, nagyon vigyázz, eltalálhatnak, burokba nem szültek még senkit halhatatlannak
ahogy azt megszoktad már, újra minden nap, tágulj a szemem elé, mint egy kincses képeslap....
a szavak, nagyon vigyázz, mer' eltalálhatnak, burokba nem szültek még senkit halhatatlannak
ahogy azt megszoktad már, újra minden nap, tágulj a szemem elé, mint egy kincses képeslap....

ez csak egy éjjel ami épp most törik ezer darabra széjjel

a szabadnapomon mindig a telefonomra kelek, vagyis arra, hogy hívnak, de most legalább első hívás után nem aludtam vissza, mert sejtettem hogy felesleges. bár eléggé kómásan feküdtem az ágyban még, mikor jött egy újabb hívás, de egész jól felébresztett, hogy fél órán át üvöltöztem a lakásban fel-le járkálva.
jók az ilyen telefonhívások, jók az ilyen ébredezések.

öntudat, és bűntudat, és műkönny, művér, de rengeteg...

nagyon jól megfigyelhető rajtam hogy milyen periódusokon megyek keresztül. volt az optimista időszak, aztán a leszarom, aztán a mindenidegesít van most, leginkább.
de majd elmúlik ez is, mint már annyi éjjel.

március végétől

szerelmem lett az élet.
igazából nagyon sok minden történt a szülinapom előtt, körül, és óta. rengeteg helyzet, ember, lény, lánylény, vihar van mögöttem.
néha kicsit kivetkőztem magamból, aztán beburkolóztam magamba, aztán mindent, ami fáj a kukák mellé tettem. azért nem bele, hogy még szem előtt legyen, és emlékeztessen, milyen rossz is tud lenni a világ - meg én is, ehhhe.
pár héttel ezelőtt kezdtem el úgy érezni, hogy lenyugodtam, visszatértem a saját életembe, és nem csak sodródom az emberek között mint a flippergolyó az Indiana Jones-os táblán (és ezt a csapongást most kéretik nem úgy érteni!!!)
aztán pár napja pedig úgy látom, hogy folyamatosan beleesem ugyanazokba a hibákba, amiket már annnnnyiszor elkövettem, és mindig rá is ébredtem, de nem igazán tanultam belőlük - ezek szerint.
valamin változtatni kell, mert a világ és az emberek nem hajlandóak változni miattam.
Flóval beszélgettünk tegnap egy kiadósat arról, hogy feleslegesen reménykedem hülye apró dolgokban, amikről én is tudom, hogy másoknak nem füllik hozzá a foguk. az a baj, hogy a zsigereimben én olyan ember vagyok, aki nem feltétlen azt látja, aki vagy, hanem gyakran azt, hogy milyen lehetnél. nagyon jól tudok másokat felvértezni nemlétező tulajdonságokkal, gondolatokkal is akár.
ezek nem nekem valóak igazából, nem véletlenül vagyok a szavak betűk embere, én csak abban hiszek, amit kimondanak, nem elég, ha valaki rámmosolyog, rögtön meg is kell magyaráznia, hogy mit ért ezalatt, különben elszabadulnak a viharok.

szar napom volt ma, nagyon. és ilyenkor kivételesen őszinte bejegyzések születnek.

valami hiányzik, valami nem jó.

(és ha szar napom van, szar zenéket hallgatok, ez van)

értem könnyeket illik ejteni

engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni, lehet így, lehet úgy, de ha nincs is közös út, az ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy. gyűrött nappalok, hosszú éjszakák, régi csók ízét őrzi még a szád, lehet így, lehet úgy, derű napfény kacagás, nem pótol engem soha más.
ezennel eljött ez az óra, a búcsút hozza szelíden, de emberemlékezet óta búcsúval nem ér véget még a szerelem.
engem nem lehet elfelejteni, értem könnyeket illik ejteni, lehet így, lehet úgy, de az álmok mezején találkozunk még te meg én.

Bérczesi, a legszexibb elbaszott férfi a földön. mert persze mind elbaszott. és nagy részük egész szexi...

én meg megintcsak az üres ágyban fekszem álmatlan, az idióta gondolataimmal a fejemben. jól jönne most egy szvetter pulcsi.

ma esti film

nem kellesz eléggé.
(abba kéne hagynom a zsé kategóriás filmek felsorakoztatását, de...)

"Vannak, akik azt állítják, kiismerik magukat a világban - ez legalább egy biztos pont, ők nyilván vagy buták, vagy hazudnak. De minden más bizonytalan. Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora. Ez a film végre megmutatja, hányféleképpen nem értjük egymást."

UPDATE: elkezdtem nézni, és 20 perc után úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek hányni, vagy kiteszem a lelkem az erkély korlátjára elázni.

és utána az jön, hogy szószerint ingyen van minden

FUUUUUUUUUUUUU.

ennyit szerettem volna mondani.
inkább elfojtom a feminista kirohanásaimat. :DDDD

szószerint

nagyon jól esik, hogy visszadraftoltam a héten írt bejegyzéseim nagy százalékát.
nem biztos, hogy ezekre a gondolatokra már fel van készülve a világ, és a körülöttem élők. :D szóval egyenlőre Tündérke fiókjában hevernek, túl kócos volt mindegyik.

de szószerint.

anno július 6.

(a régi blogom keresőmotorja még mindig haldoklik, így nem tudok benne visszakeresni, pedig nagyon érdekel, mi történt velem 2006. július 6-án, és az azutáni években. így viszont ez az anno poszt most nagyon rövid lesz...)

2011. július 6:
nagyon nagyon nagyon sokat dolgoztam, otthon online, a múzeumban, és az ertéelnél... gyakorlatilag megállás nélkül, emlékszem, hogy voltak napok, mikor este 11kor hazaértem az ertéelből, és nekiálltam még az online melómnak hajnal 2ig... és ez lelkileg eléggé megviselt, ahogy ebből a posztból látszik:
http://jaccoter.blogspot.hu/2011/07/elonyok-es-hatranyok.html

2012. július 6:
ma Flóval találkozom, vonatozunk egyet aquincumig, aztán intézem az egyetemi felvételis papírjaim... de legalább találkozunk, már egész rég láttam, hiányzik. este pedig a Létrás jópár haverja jön át, mert mennek valami atom partyra, és itt alapozzák majd meg a hangulatot. ez ilyen nagyon lazulós nap a tavalyi július 6-al szemben, hurrá!
ja, és borzasztóan idegesít, hogy a régi blogom archívumából órák alatt is csak a 2005 novemberi, illetve 2005 decemberi bejegyzéseket tudom csak előcsalni...

friends with benefits

elkezdtem nézni a sorozatot. rohadtul idegesít, hogy az egyik főszereplő magyarhangja Morassi Laci, de így legalább hiánypótló is, mert nem láttam március óta, és eléggé hiányzik. bár kicsit morbid, hogy a sorozatban minden mondata a szexről szól... na mindegy :D
________________________________________

négy férfi. próbálok bennük valami közös tényezőt találni, de nem igazán megy.

az egyik nagyon jó barátom volt, de bizonyos dolgokat nem tudtunk áthidalni kettőnk között, ami miatt még mindig röhögőgörcsöt kapok, ha eszembe jut. tipikus bunkó, egyébként, de legalább még mindig a barátom, és tudom hogy nagyon szeret.

a másik szintén nagyon fontos volt nekem, rengeteget segített abban, hogy átvészeljek nagyon nehéz időszakokat az életemben, kedves volt, aztán hipp-hopp ásott közénk egy szakadékot, és bár nekikezdett kötélhidat építeni a szakadék fölé, én felgyújtottam az egészet, mert még mindig nagyon bánt, hogy hátbaszúrt.

a harmadik "jössz, látsz, mész, és közben mondod, végig mondod", amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, pedig azt hittem, fontos része az életemnek, de kiderült, hogy jobb lett volna, ha csak minden második szavát hiszem el. túlzottan megbíztam benne, túl sokat tudott rólam és a lelkivilágomról, és emiatt negyven lépés távolság állt be közénk, és ezt tartjuk a mai napig is. bár ő nem is hiányzik, mert tényleg suttyó. :D

a negyedik tipikusan "megálmodom, belelátom, megkövetem, megkövetelem"... ez a négy szó mindent elmond az ismeretségünkről (azért ez messze áll a barátságtól)... az az igazság, hogy remekül tudom áltatni magam, és ez a belelátom fázis nagyon káros tud lenni. de kezdek lejönni a szerről, és inkább nem is várok el semmit, mert minek?

mindegyik csak tipikus férfi.

ezen kívül tényleg nincs bennük semmi közös, de valahogy mégis besodródtak az életembe, van aki évekkel ezelőtt, van aki pár hónapja.

a konklúzió: baromi jó fej vagyok!

too close to love you

majdnem minden nap mikor dolgozni megyek ez megy reggel az mr2-n.

imádom és gyűlölöm ezt a számot....... össze- vissza van kócolva. (ma egész érdekes dolgokat tudok kimondani/leírni...)

megjegyezném, hogy a tipikus férfi mentalitásról szól, hogy dejó, dejó, meneküljünk. ezért utálom...
a klip pedig nagyon nagyon szép!

est az exel

(az internet szerint így helyes leírni: exel. hát, ... jó...)

ma este Cézé átnézett, megnézni hogy élek ahol élek, meg elvégre nem találkoztunk már Qwas szülinapja óta.
érdekes és tanulságos este volt, meg szerencsére eltelt annyi idő a szakításunk után, hogy már-már könnyed bájcsevegést tudunk folytatni az elmúlt 2.5 évről, meg persze a korábbiakról is, szóval ez tök jó volt.

persze martuk egymást, mint mindig, de mit tegyek, ha pöcs? :D összességében jó este volt, egymáshoz vágtunk olyanokat, mint hogy sose talál olyat, aki jobban tudja majd őt szeretni, mint én egykor, én meg megkaptam, hogy sose fogok találni olyat, akit jobban szerethetek, mint őt egykor.
(zárójelben jegyzem meg, hogy mindig is ez volt a vesztem, hogy képes vagyok szeretni. nem szerelmesneklenni, nem fellángolni, felkavarodni, hanem úgy mélyen, igazán szeretni valakit. de a köcsög férfiaknak persze ez sosem kell.............................)

itt leblokkolt az agyam, és a gondolatmenet átterelődött arra, hogy igazából nem fogok sose találni olyan férfit, aki megérdemelné, hogy szeressem. (ennek ellenére nyilván fogok szeretni még embereket, csak minek?)
a világon mindenki suttyó, vagy nekem nehéz bizonyítani az ellenkezőjét? nem tudom. minden esetre a férfiak nagyon nagyon hamar feladják ezt a bizonygatást, mert nincsenek hozzászokva, hogy törtetniük kell valamiért, amit meg akarnak szerezni. sokkal könnyebb virágról virágra repülni.....

ahj, férfiundorom van, miért nem vagytok hajlandóak odafigyelni, kedveskedni, törődni, monogám és hagyományos módokon??????

#köszönömhogyelmondhattam

"a hobbypénisz"

a kifejezés a Barátság extrákkal (2011) c. filmből származik, amit a napokban 3x próbáltam egyedül vagy mással végignézni, de sehogy sem sikerült.
a filmet pár sorba le lehet írni, de még annál is kevesebből ki lehet találni az egész sztorit:
független egyszer-kidobott pasi, meg független sokszor-csalódott csaj, barátkoznak, dugnak, barátkoznak és dugnak, aztán egyik belezúg a másikba, és a másik is az egyikbe, és eközben kétszázszor megbántják egymást, mert mind a kettő fenemód ragaszkodik a függetlenségéhez, miközben korántsem erre vágynak, hanem a másikra.

van egy ugyanilyen című sorozat is, még sosem láttam, csak a reklámját, de abból az jön le, hogy ott tényleg csak úgy szimplán dugnak a barátok, és sikerül megtartani az érzelemmentesség határain belül.
lehet, hogy egyáltalán nem kéne ilyen hülyeségeket néznem, de ha már nézem, akkor talán jobb lenne, az azonos című sorozattal rombolni a lelkivilágom.

_________
UPDATE: sikerült végignéznem, és persze - nem is vártam mást - happy end a vége.
nekem meg azóta borzasztó hányingerem van, és legszívesebben elutaznék egy lakatlan szigetre, ahova vinnék magammal egy lakatot hogy az legyen ott az egyetlen dugható dolog, és várnám, hogy hozzon valaki egy kulcsot hozzá.

tényleg borzasztó hányingerem van, borzasztó, hogy milyen dolgok nem születnek hollywoodban... és ez most minden hollywoodi romantikus vígjátékra igaz. jó lenne hinni a tündérmesékben, de sajnos semmi ilyesmi se létezik a mi kis világunkban, ez van. blöööeehhh.

pikachu song 10 hours

ha elindítod a videót, a kvetkező 10 órában nagyon nagyon jó lesz neked.
egyébként nincs mondanivaló, vérom azt este foytatását :D


____________
Szerkesztői megjegyzés: a blog ezen bejegyzését hagytam eredeti draft állapotában posztolni. elgyengültem, na, ez van. de mi az istent tegyek, ha holnap Belga (1x), Brains (1x nagyon nagyon részegen..), Dalriada (1x tévedésből........ :D), Road, Subscribe, Balkan fanatik (got no father...) lesz az EFOTTon?

iszunk, KisGével meg a Létrással, csak elrohantak több alkoholért, mert 1 nap alatt elfogyott egy rekesz sör.............

barátkozás X. - Rosszul csinálod VII.

(ez most esküszöm, jó számozás, utána néztem...)

így ne udvarolj:


" Basszájbaaa mekkora dudáid vannak!!! "


... ezt a leszbikus munkatársamtól kaptam ...

:D

monogámia-fóbia?

mondják, hogy az ember velejéből fakadóan nem monogám beállítottságú.
a hagyományos értelembe vett monogámia valóban nem kikényszeríthető, amikor megbeszélitek, hogy te csak vele, ő csak veled, de egy túlidealizált világban (mint amilyen az enyém) ennek magától kellene jönnie, kényszerítés és kényszerérzet nélkül. mondjuk, biztos azzal van összefüggésben a dolog, hogy a mai ember mindig többet akar mindenből, meg birtokolni, leláncolni és ilyesmik... az emberek borzasztó nagy százaléka képtelen beérni azzal, amije, akije van, még akkor is, ha 100 százalékig boldog.

most nagyon ráállt az agyam azokra a nézetekre, amiket 16 évesen gondoltam. a vezérfonala a mibenlétemnek az volt akkoriban, hogy "semmit se muszáj" és csak vártam, hogy ennek ellenére megtegyék az emberek körülöttem azokat a dolgokat amiket szeretnék.
igazából, akkor se jött be, de még mindig nagyon optimistán tudom szemlélni a dolgot. le kéne erről szokni.
tény, hogy nem sült el jól ez a szemlélet, de mikor ráálltam arra, hogy mindig megmondjam, mit szeretnék, hogyan szeretném, miért szeretném... ... ... hát, legyen elég annyi, hogy úgy sem értem el a célom.

hegység, hegyhát

a férfiak - és úgy általánosságban, az emberek - pont olyanok, mint a hegyek.
távolról érdekes, de azért nem olyan hihetetlenül szép, közelről meg unalmas és egyhangú.
de ha a hegyen vagy, onnan a legjobb a kilátás, és minden nagyon gyönyörű.

így átolvasva, egyrészt túl sok ebben a 3 sorban a szexuális utalás (pedig esküszöm hogy most éppen egyáltalán nem akartam semmi ilyesmit) másrészt pedig baromi antiszociális.


igazából, ki kéne aludnom magamból a fejfájást, megkéne dupláznom az eddigi 3 óra alvásom, aztán megírni az étteremben az 50 oldalas validáló tesztet............. ........ pont hiányzik, mikor engem igazából a hegyek kötnek le...

és már megint tiszta hematóma vagyok ... érdekes...

Peti, az új lakótárs

leszögezném, mindjárt az elején, hogy a lakásban nem véletlen, hogy sosincs semmilyen növény.
illetve, Létrás egyszer kapott egy lánytól egy paprika palántát, de hamar elpusztult - szerintem azért, mert nem volt neki neve.
Létrás emlékezett erre a kijelentésemre - amit komolyan gondolok, persze - így ma reggel azzal fogadott, hogy bemutatta Petit, aki a világ legfurcsább növénye, aztán gyorsan le is fotózta, mondván hogy ki tudja, meddig fog élni?
a leszögezés azért volt fontos, mert Peti nem önszántából jött, de még csak nem is a mi akaratunkból, Létrás anyja vette tegnap az IKEÁban. hát, reméljük tovább bírja majd, mint a paprika, mert legalább már van neve.

és hogy Peti miért fontos.
ezt most mutatta Lola, és hát isteni:

(Jelenet a Paravarieté című darabból)
Buflakár:Néhány szót magamról. Néha bátor vagyok, néha gyáva. Egyszerre vagyok lelkes és letargikus, s mivel e két szélsőséges lelkiállapot általában kiegyenlíti egymást, a külső szemlélő számára ez méltán tűnhet javíthatatlan egykedvűségnek.
SZABÓNÉ Értem.
BUFLAKÁR Minden reakcióm borzalmasan kiszámítható.
SZABÓNÉ Ó, ez gyönyörű!
BUFLAKÁR Képtelen vagyok a szélsőséges érzelmi kilengésekre.
SZABÓNÉ Ez, ez, ez csodálatos!
BUFLAKÁR Huszonhárom éve meghatározott napi rutin szerint élek. Attól tartok, velem az élet borzalmasan egyhangú.
SZABÓNÉ Nézze, Bálint…
BUFLAKÁR Béla.

SZABÓNÉ Nem baj. Béla, én pont egy ilyen embert keresek. Amióta elhagyott a férjem… illetve elhagytam… illetve… mindegy! Szóval azóta rengeteg szobanövénnyel vettem körül magam… fuksziák, futópletykák, könnyező pálmák, rododendronok… de azért az nem ugyanaz. Maga is olyan, mint egy növény, Béla, de azért néha megdug.
BUFLAKÁR Igen, igen, okvetlenül! De tényleg csak néha. Tudniillik nagyon megvisel a dolog. Borzasztó nagy felhajtás ez nekem.
SZABÓNÉ Én felül szeretek lenni.
BUFLAKÁR Jaj de jó! Óriási!
SZABÓNÉ Leó sose hagyta, pedig megmondtam neki az elején, hogy úgy szeretem…
BUFLAKÁR Nagyon jó nekem ott alul! Príma! Ha már egyszer elkerülhetetlen a cécó. (csönd) Nos igen. Nem vagyok egy lepedő-akrobata, jobb, ha ezt mindjárt az elején tisztázzuk, Betty.
_______________________________________________

szóval, Peti az új lakótársunk.

és hogy a Paravarieté miért érdekes... (még nem láttam, de szeretném) Hisztis, Lola, meg a többiek már nagyon sokat dicsérték, és ez az első részlet amit látok belőle, de rögtön témába vág, vagyis lelkivilágba, meg úgy mindenbe, belém.

múltkor nagyon jót beszélgettem a Fekával (aki nem a Zsüvi) az emberi játszmákról, és sokat gondolkozom ezen mostanában, de még mindig nem nekem való ez a húzd meg, ereszd meg játék.

Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
(azért egész büszke vagyok magamra, hogy van bennem akkora kultúra, hogy 2 különböző idézetet is tudok a Bibliából... a másik a "boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennynek országa"

szóval, Judit most ül, és vár.
vegyél magad mellé egy kutyát, vagy macskát társnak,
mert nem beszél vissza egy ilyen háziállat...
látni a szíveddel,
a szemeddel lesni,
ha becsukod vágyak,
és ha kinyitod, semmi...

ott ül a felhőkön, az égben keres társat,
háziállat lehetsz hogyha rossz voltál gazdának...

miért nem vagyok már 15?

a legújabb best of az életemben a peach fig mohito.
továbbá ma rájöttem, hogy életem eddigi leghosszabb kapcsolatát a nyelvpiercinggemmel élem.
rosszat tesz napi 14 óra munka, mert egy idő után a munkát üzemeltető idegsejtjeim kikapcsolnak, és nekiállok gondolkodni...
de, jövőhéten nem vagyok hajlandó ilyenekre, és nem fog semmi sem felzaklatni.
______________________________________________

más:

ha öleltél barátot, aki már rég hiányzott, vágjál lyukat a kádba...
ha régen megnyugodna a lelked nyugtalanja, vágjál lyukat a kádba...
ha túl sok volt a dráma, ember tragédiája, vágjál lyukat a kádba...
ha végre kicsordulna egy fénycsepp az arcodra, vágjál lyukat a kádba...
ha már a nap se süt be, az eső már nem esne, vágjál lyukat a kádba...



ha nem tudsz már felelni, ha jópofát se vágni, vágjál lyukat a kádba..................................

Dzsúd és a vendéglátóipar

nem túl hosszú a kapcsolatunk, eddig mindössze 2-3 hét, viszont azt már tudom, hogy július 30 körül fel fogok mondani.

aki tud munkát egy hozzám nagyon hasonló, csak néha sokkal szebb meg okosabb lény-lánynak, az jelentkezzen. mind tudjuk, bármit megírok, bárkinek, bárhogy. igazából szerelmeslevél írásból szeretnék élni, de ez nem ilyen egyszerű, így bármilyen irodai munka is megtenné. :D

ma reggel valahol a nyitás előtt, és a meeting után, fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy minél előbb fel kell itt mondani. ugyanis az egy dolog, hogy napi 14 órát dolgoztatnak. DE. én aztán nem vagyok finnyás, meg ha munkáról van szó, akkor strapabíró vagyok, de tényleg... viszont erre az állapotra az egyetlen kifejezés ami eszembe jut, hogy embertelen. ma 11 óra álldogálás, rohangálás és munka után először tudtam leülni, az utcán, a járda szegélyre, egy cigi idejére, mert ebédelni akkor még mindig nem tudtam. (ismétlem, csak úgy az értelmiségi olvasók miatt: 11 óra munka után még nem ettem, és nem ültem le egy percre se.)
mégsem emiatt tudom már most napra pontosan a felmondásom idejét, hanem amiatt, hogy például kedden szabadnapom lesz, de kedden nagytakarítás van az étteremben, és MINDENKNEK reggel 7re benn kell lenni. MINDENKINEK. ezt a mindenkinek-et nem akartam először magamra venni, aztán megkérdeztem pár embert, és tényleg rám is vonatkozik.
hát hogyne. hétfőn éjjel - kedden hajnal 2 körül hazaérek onnan, és kedden reggel 7kor a szabadnapom töltsem szintén odabenn takarítással???

na ez volt az a pont, amikor feladtam a harcot, pedig a világ egyik legkitartóbb embere vagyok. (mondjuk pont ezért nem mondtam fel abban a pillanatban, hanem csak 2 hónap múlva fogok...)
____________________________________________

viszont az emberek nagy százalékát imádom odabenn. a team 75%a pasi, ami nekem mindig minden körülmények között jobban fekszik, mert jobban kijövök mindig a hímekkel, és abból a 15 srácból is jócskán akad olyan, akit már most nagyon megszerettem, sőt Rénó gyakorlatilag egy az egyben olyan, mint az egyik bátyám <3 szóval a társaság jó, a hangulat és a munkamorál szar. de nem is akartam most erről regélni, csoda hogy erre képes vagyok ezután a nap után :D

éjfél előtt valamivel zártunk, csak annak köszönhetően hogy staffparty volt, mert az egyik menedzser (akit a legjobban bírtam......) Roni új helyre megy, és őt búcsúztattuk. szóval 'korán zártunk' de ezt megelőzte nagyon sok sok sok sok óra kemény munka (13 óra......) úgy, hogy nem ettem semmit, és leülni sem volt lehetőségem (jha, mert tilos, mint inni............)
ennek köszönhetően a staffpartyn sikerült 10 perc alatt lehúznom 1 elektro limonade-et, meg egy mango mai tai-t, meg egy peach fig mohitot, úgy, hogy átlagosan 4 deci rum/vodka volt a pohárban, a többi csak díszítés.

így rövid időn belül telefonálósra ittam magam, majd a party eltorzult, és 10 perc alatt körülbelül 40 liter csapvíz, 2 hektó szóda, és 3 liter szirup kötött ki a testem minden felén, így legalább már melegem nem volt.
azért van egy hangulata, amikor az egyik étterem menedzser kergeti a másikat egy hordó vízzel......... de az már kevésbé mókás mikor célponttá válsz, (......)
eléggé amorf élmény a tenderpisztolyt a pohár helyett egymásra irányítani, ennyi a lényeg.
mindegy, az éjszakain nem néztek rám furcsán.......
hazaérve pedig 5 másodpercen belül ez a folyamat játszódott le az agyamban:
OTT EGY ÓRA O___O TÜKÖR!!! JÉÉÉZUS, TÉVÉ!!!
szóval Létrás szülei itt jártak, lett minden, amit egy hozzám hasonló nagyvárosi lány kívánhat, még comedy central is van, ahol épp a Nemrandikról beszélnek...
_______________________________________________

ahhhjjj, nem is erről akartam ma éjjel írni.......
_______________________________________________

de hazaérve ami az óra, tükör, tévé bermudaháromszög közepén ácsorgott magányosan, de mégis jobban meglepett, az egy névjegykártya volt.

szar zálog, bocs. :D