(az internet szerint így helyes leírni: exel. hát, ... jó...)
ma este Cézé átnézett, megnézni hogy élek ahol élek, meg elvégre nem találkoztunk már Qwas szülinapja óta.
érdekes és tanulságos este volt, meg szerencsére eltelt annyi idő a szakításunk után, hogy már-már könnyed bájcsevegést tudunk folytatni az elmúlt 2.5 évről, meg persze a korábbiakról is, szóval ez tök jó volt.
persze martuk egymást, mint mindig, de mit tegyek, ha pöcs? :D összességében jó este volt, egymáshoz vágtunk olyanokat, mint hogy sose talál olyat, aki jobban tudja majd őt szeretni, mint én egykor, én meg megkaptam, hogy sose fogok találni olyat, akit jobban szerethetek, mint őt egykor.
(zárójelben jegyzem meg, hogy mindig is ez volt a vesztem, hogy képes vagyok szeretni. nem szerelmesneklenni, nem fellángolni, felkavarodni, hanem úgy mélyen, igazán szeretni valakit. de a köcsög férfiaknak persze ez sosem kell.............................)
itt leblokkolt az agyam, és a gondolatmenet átterelődött arra, hogy igazából nem fogok sose találni olyan férfit, aki megérdemelné, hogy szeressem. (ennek ellenére nyilván fogok szeretni még embereket, csak minek?)
a világon mindenki suttyó, vagy nekem nehéz bizonyítani az ellenkezőjét? nem tudom. minden esetre a férfiak nagyon nagyon hamar feladják ezt a bizonygatást, mert nincsenek hozzászokva, hogy törtetniük kell valamiért, amit meg akarnak szerezni. sokkal könnyebb virágról virágra repülni.....
ahj, férfiundorom van, miért nem vagytok hajlandóak odafigyelni, kedveskedni, törődni, monogám és hagyományos módokon??????
#köszönömhogyelmondhattam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése