ez csak egy éjjel ami épp most törik ezer darabra széjjel

a szabadnapomon mindig a telefonomra kelek, vagyis arra, hogy hívnak, de most legalább első hívás után nem aludtam vissza, mert sejtettem hogy felesleges. bár eléggé kómásan feküdtem az ágyban még, mikor jött egy újabb hívás, de egész jól felébresztett, hogy fél órán át üvöltöztem a lakásban fel-le járkálva.
jók az ilyen telefonhívások, jók az ilyen ébredezések.

öntudat, és bűntudat, és műkönny, művér, de rengeteg...

nagyon jól megfigyelhető rajtam hogy milyen periódusokon megyek keresztül. volt az optimista időszak, aztán a leszarom, aztán a mindenidegesít van most, leginkább.
de majd elmúlik ez is, mint már annyi éjjel.