csütörtök, május 31

szóbeli záróvizsga és szakdolgozat védés - PRE

hál istennek 7 óra múlva véget ér ez az egész idióta mizéria, és megkezdődik a záró-záró szakvizsgánk.

addig még megírom a prezentációmhoz a fix szöveget amit elkezdek bemagolni, hogy ne csússzak ki az időből.

az angol kifejezéslistám meg beteszem a párnám alá, mert eddig se nagyon néztem bele, ezután se fogok már.

és a hetes tételt kérem, köszönöm!

(jajj, és olyan hálás lehetek megintcsak egy csomó csomó embernek, akik elviselték az egésznapos hisztim, hogy csak na! külön móka, hogy beavattam a varázskörbe egy olyan embert is, aki még újonc a pályán, de meglepően jól tűrte :D (még nincs neve a blogra :(((()

szerda, május 30

minden reggel egyedül ébredek...

egy olyan embernek akinek mindene a társaság és a szeretet, nagyon szomorú dolog a magány.
én mindig is imádtam megosztani a számomra fontos emberekkel a fontos dolgaimat, ha éreztem, hogy nekik is számít a dolog, számítok.

tegnap úgy néz ki, munkát kaptam, életem első, régóta várt, teljes állását sikerült megcsípnem.

és amikor letettem a telefont, az első az volt (mint ilyenkor mindig) hogy éreztem, hogy el szeretném újságolni valakinek, hogy közösen örüljön velem, aztán rájöttem, hogy nincs kinek.

Cézét felhívtam, ő azért picit örült velem, meg órákkal később elmeséltem apunak is, aki szintén örült, de azért nem olyan érzés, mint...

nembaj, majd rendbejön ez is.

sárgaszemű

hosszú évekig az volt a bevett monológ, hogy én aztán egyáltalán nem vagyok féltékeny típus, de szép lassan rá kell döbbennem, hogy a világ legféltékenyebb embere vagyok. mindenre és mindenkire.
ami nem az enyém arra méginkább. igazából állandóan féltékeny vagyok viszonylag sok emberre, mert szeretném birtokolni őket (nem feltétlen párkapcsolati szempontból, csak ki akarom közösíteni magamnak...)

már megint nyomorúságos vagyok, és ez ennek a videónak köszönhető:
(csak az ismerőseim tudják megtekinteni elvileg)
http://www.facebook.com/photo.php?v=2158610166834&set=t.1293924043&type=3&theater

Kingának national geographic!

ez a bejegyzés fogadott ma reggel a naptáramban. ki az a Kinga? és ezmi?! :O

valószínűleg sosem fogok rájönni, ez érdekes...

azt meg nem értem, hogy az emberek miért írnak vadidegeneknek levelet a neten, és ha nem érkezik rá válasz miért írnak még további leveleket azt képzelve, hogy viccesek?
már így is mindent letiltottam a facebookon, már feliratkozni sem lehet rám (nem is tudom mi ez, de idegesített hogy csomó vadidegen ember feliratkozott rám és onnantól szabadon látta minden cuccom és persze kommentált is) de a levelek jönnek... ahhhhggrrr.
(tudom, le lehet tiltani az idegenektől jövő leveleket, de azt nem szeretném, mert a munkatársaim körében előszeretettel használjuk a facebook levelezőrendszerét - és nem mindenki az ismerősöm)

de ki az a Kinga, és miért kell neki tőlem natgeo, ha sose volt semmi közöm hozzá?

kedd, május 29

az ember arról ír, mi nincs neki, azt adja el, amit kölcsönkapott

rá akartam keresni erre a versre, és az első 2 találat a régi blogomra vezet a googleből. érdekes (és rövid) bejegyzések, érdekesek a dátum miatt, és mert még mindig emlékszem, mik történtek.
igazzá válik az, hogy az igazán fontos dolgokat sosem fogod elfelejteni, és ez valahol legbelül szomorú. még mindig emlékszem arra, ahogy remegek, és nem tudom mit csináljak, mi ilyenkor a jó megoldás vagy épp mivel szúrok el mindent, nem tudom mit gondoljak, teljes zavarodottság... mindenre emlékszem a bejegyzés nélkül is.
de egyébként erről a kettőről van szó (és mókás, hogy egyszer pozitív egyszer negatív értelemben használtam a verset, és közben eltelt fél év):
http://www.hotdog.hu/blog/minime_blogja/azt-adja-el-amit-kolcsonkapott
http://www.hotdog.hu/blog/minime_blogja/az-ember-arrol-ir-mi-nincs-neki-azt-adja-el-amit-kolcsonkapott

és a vers:
Varró Dani - Sóhajnyi vers a szerelemről

Bár volna tél még, bár havazna hó!
De vigyorog a nap. Tavasz van, ó
Nyúlik megint a vágyak kurta titka,
Miként ha füst, fonódik ujjaidra.
Volnék nyakadra csöppent körtelé,
Volnék ruhádba kent hasonlatok,
Apró göröngy, ha megbotolsz belé,
Kicsiny bogár, ha eltaposgatod.
Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
Peregne rólam minden intelem,
Köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
Vacognék érted ingtelen.
Szánalmas házaló a vers emitt,
Hívatlan álldogál az udvaron,
Előpakolja ócska rímeit:
„Magának, kedves, ingyenér adom”
Csilingelnek szavában kincsei,
Batyujában a csillagok.
Az ember arról ír, ami nincs neki.
Azt adja el, amit kölcsönkapott.

és amiért most mindez eszembe jutott... az ember arról ír, mi nincs neki...

olvastam egy cikket a nyári flörtökről (néha belekeveredek egy tornádóba ami tele van csajos cuccokkal), és azon gondolkoztam, hogy honnan lesz egy kapcsolat kapcsolat?
fiatalabb koromban könnyebb volt, akkor előre megbeszéltük, hogy mi most járni szeretnénk.
manapság meg már gyakorlatilag minden megtörténik két ember között, mire egyáltalán felvetődik a kérdés.
és ha csak akkor jön a kérdés, abból nyilván lehet csalódni. de honnan tudod, hogy valakinek komolyabb szándékai vannak feléd? vagy te hogy mutatod ki ha van/nincs szándékod irányába? (vaneszándék?) és ha van, akkor egyestés, vagy hosszútávú terveid vannak?

az elmúlt időszakban volt valaki, akivel (elsőre tudtomon kívül) randiztunk párszor, de egyrészt én nem akartam semmit az ég világon, másrészt pedig ő nem mutatott ki felém semmit amiből következtetni lehetett volna - így történt, hogy azt se vettem észre, hogy mi tulajdonképp randizunk.
de honnan kéne tudnom? csak azért mert találkozom valakivel aki ellenkező nemű, az már randi?

ebből kiindulva az elmúlt időben legalább 10 randin vagyok túl :D

na, az ember arról ír, mi nincs neki, majd írok inkább az életemről akkor, ha lesz.

hétfő, május 28

book of secrects

(kicsit összefügg ez a poszt az előzőhöz, de önállóan is olvasható)

tegnap korán lefeküdtem aludni, ezért hajnalban felkeltem jópárszor, 3-4-5-6 illetve 7kor is... mindig ez van, már megszoktam. ilyenkor visszakapcsolom a tévét, hátha van valami amin jól vissza lehet aludni. ma hajnalban a zone networkön egy érdekes kutatási sorozatot mutattak be, és volt egy rész, mikor azt vizsgálták, hogy a szebb/kívánatosabb/vonzóbb/ápoltabb embereknek könnyebben nyílunk meg.
ezt úgy vizsgálták, hogy egy elég szép lány kiállt az utcára egy asztallal és egy nagy táblával, book of secrets felirattal (titkok könyve), és azt mondta a járókelőknek, hogy szakdolgozati könyvet ír, és kérte az idegeneket, névtelenül írják fel legféltettebb titkaikat egy cetlire és dobják be a dobozba.
majd megismételték a vizsgálatot úgy, hogy profi maszkos egy hatalmas undorító szőrös bibircsókot varázsolt a lány arcára, és akkor már 41%-al kevesebben álltak meg a kérésére.

egyrészt, ez érdekes amiatt, hogy én kiknek milyen titkaimat szoktam elmondani, másrészt pedig azért volt elgondolkodtató, mert túl sok titkom van. vagyis, relatív, mi számít túl soknak, inkább fogalmazzunk úgy, nem mondok el mindent mindenkinek. minden embert csak a szükséges információkba avatok be :D azért van jó pár titkoszsák emberkém, akiket nagyon szeretek azért hogy mindig lojálisak velem szemben :) ilyen Cézé, Humoros, de például Alegjobbhaver is.
érdekes, lányokra nem nagyon szoktam bízni egyedi (tehát tényleg senki más által nem birtokolt) titkokat... persze Musi meg Muci azért a titkaim 99%át tudja, de általánosságban nem osztok meg semmit csajokkal - pedig van körülöttem bőven.

egyszer ki kéne kutatni, hogy miért vagyok (és voltam is kiskoromtól fogva) távolságtartó a lányokkal szemben.

love in the office

különös, hogy vannak munkahelyek, ahol egyenesen tiltott (közelebbi, vagy egyáltalán, bármilyen) kapcsolatot teremteni a munkatársakkal.
az elmúlt időben találkoztam olyan munkahellyel, ahol azonnali kirúgás jár azért, ha kavarsz valakivel. (majd egy lány kuncogva hozzátette, hogy dugni azért lehet, viszont a pasit nem, a lányt viszont mélyen megvetik a társaságban). persze ez a XXI. század, mély liberalizmus leng át mindent, hogyne, egyébként meg a pasikat nem utáljuk ha dugnak, a csajokat meg igen.

nálunk jelenleg is van bőven a párokból:
legújabban Mr. Független + Aszöszi, de ugye ott van a Veresi + Vilma, Liπ + Oldalbordája, Szeplős + Főni... és ugye ők már mind (Függetlenéket leszámítva) évek óta együtt vannak. de rajtuk kívül is volt már itt rengeteg pár, Humorosnak is, Maestronak is, sőt jónéhány ember több idiótát is összekukázott (ezt a kifejezést köszönjük Maestronak, soha az életben nem fogom már kitörölni az emlékezetemből, ahhrr :D)

nem hiszem, hogy emiatt rosszabb munkahely lennénk, vagy rosszabbul dolgoznának az emberek. persze tény, hogy néha bezavar a munkahelyi (v)iszonyokba a szerelmi/szexuális élet, erre kismillió példát láttunk már (Hisztis, Csillag, Fogszabályzós, AKurva, csak hogy így hirtelen eszembe jutókat soroljam :D) szóval voltak ám és lesznek is konfliktusok, de ez szerintem ez normális. nekem is volt, hogy bezavart egy barátságba például, amit egy csalódott lány hazudott egy szerinte bunkó srácról... de a normális emberek normálisan kezelik ezeket a helyzeteket, és nálunk többnyire normális emberek vannak. (AKurva például már nem is dolgozik ott, hurrá.)

szeretem ezt a társaságot, minden testi/lelki/hátbaszúrós kavarás ellenére is.

ma elbúcsúztattuk Bogcit, páran csajok (meg Csillag aki nagyon élvezte hogy csokit meg vitality kekszet zabálunk a picsogás közepette) szóval Bogci lelép holnap Hollandiába, a holland pasijához (akit 1 éve ismert meg a Szigeten!!!) és kinn fog dolgozni egy holland csokigyárban, és holland élete lesz, ami nagyon jó lesz neki, és fél évig biztos nem jön haza, de szerintem inkább sose.

ezzel a poszttal állítok emléket Bogcinak, nagyjából az egyetlen lánynak a melóhelyről akiben teljesen meg tudtam bízni, mert nem adott tovább soha semmit. ő nem pár hónapja, hanem 1 éve került közel hozzám, és ezt sosem fogom elfelejteni. neked sosem mondtam, de szeretlek Boglárka! sok sikert! <3

(najó, talán még félig ilyen lány az Oldalborda is, de az egyetlenegyetlen teljesen megbízható ember még mindig csak a Humoros :P)

vasárnap, május 27

2 hónap

2 hónapja vagyok egyedülálló, és még nem haltam bele a magányba, valószínűleg már nem is fogok, büszke vagyok magamra, mert viszonylag jól bírom.

de ez még mindig nem felhívás a többiekre nézve, még mindig nem kell senki, és valószínűleg ez sem fog változni a közeljövőben.

sose gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok írni, de most jó egyedül.

blogger tízparancsolat (részlet)

A valósággal való bármi egyezés csupán a véletlen műve!

csoparti :D

munkahelyi buláj volt, annak apropóján hogy felmondott a főnök. najó, nyilván nem ünnepeltünk, búcsúztattunk, jól.

fájt a fogam, szóval én csak gondoltam megiszok egy üveg bort aztán hazamegyek 10 körül este. hát aztán megtaláltuk az abszintot, így a fogfájás eltűnt - ha meg visszajött, még mindig volt abszint.

hihetetlen, de születtek normális képek, és megmutatok egyet, ami nagyon izgi:


itt egy logopédus, egy formatervező, egy építész, egy pedagógus, és egy srác aki bányászni szokott próbál koreográfiát elsajátítani. :D ja, meg én. egész jó kép.
na, a fenti történésből én ennyire emlékszem:



:D
ezért jó ám ez a két kép. meg az összes többi mókás, például van ahol Mr. Független csókolózik a Szöszivel, azon baromi jót kacagtam, mert bár akkor épp full sötét volt a teremben, valaki mégis csak jó irányba vakuzott :D

rólam ezeken a táncosokon kívül nincs semmi izgi, vagyis ez még csak 1 ember képeiből van összeállítva, és nagyjából csak a táncokról van fotó. amikor meg nem táncoltam, akkor Gellérttel (akinek ilyen neve van, nem kell blognév.. :DDDDD) másztunk fel a műhely galériára, amit megelőzött negyed órányi lépcső keresés, de nincs. ez egy lépcső nélküli galéria, ahol 3 centi magasan áll a fűrészpor, jó kör volt fel illetve lemászni... :D ezt a különcködést leszámítva semmi izgit nem csináltam. felgyújtottam egy műanyag poharat, kétszer..... a fiúk meg már annyira részegek voltak hogy nem igazán törődtek a problémával (sőt, másodjára más gyújtotta fel a kezemben lévő poharat...) bicikliztünk az épületben szerintem vagy másfél órát váltott turnusokban mert 2 canga volt, de valamiért nagyon jól esett mindenkinek. irányítottam a vezérlőből előadótermi fényt, és a PIROS + NÉZŐTÉR kombinációval remek stroboszkóp hatást lehet elérni :D külön köszi a Kiskutyatekintetűnek, aki segített nyomkodni egészen addig míg a vezérlő ablakából ki nem rángattak minket :D tobzódtunk, fetrengtünk, és idióta sztorikat meséltünk és hallgattunk.
jó volt, és reggelig tartott.

dél körül értem haza tegnap és azóta csak fekszem, és ha tudok, alszom. nagyon fáj a fogam :( és holnap pünkösd hétfő........ és dolgozom is....... csütörtökön meg záróvizsga!

szombat, május 19

randiszagú

történt, hogy egyszer belekötöttem egy napitervbe, hogy randiszagú.
ezt elmeséltem egy másik srácnak.
majd a másik srác találkaötletére is annyit mondtam, randiszagú.

és nem veszi a lapot. miért?

barátkozás VII. - rosszul csinálod V.

Alegjobbhaverral a kapcsolatot le lehet rombolni egy mondattal is.
de ha okos vagy, akkor az ilyen mondatok végére oda kell rakni azt, hogy ", jó?" mert erre bizony nem tud mást mondani, csak hogy oké.
aztán szívecskék, szívecskék meg összeborulás :)

nem szeretem bántani azokat, akiket szeretek :/

egy pár sor, hogy nehogy elfeledj

ma reggel ez a szám ment a fejemben.
jó rég óta nem hallgattam, és rengeteg érzelem fűződött hozzá évekkel ezelőtt.
4-5 éve talán, volt mikor naponta küldözgettük ezt a kis levelet Gaspival egymásnak, és féltünk, hogy elveszítjük a másikat, a másik szeretetét.
azóta nem vagyunk napi kapcsolatban, sőt, évente egyszer, vagy mégritkábban beszélünk, akkor is mindig csak véletlen.
de tudom, hogy soha többet nem kell félnünk, hogy elfelejtjük egymást, mert ő mindig az életem része lesz. 3 évvel ezelőtt mikor kicsit bajba kerültem, és szükségem volt egy fuvarra, ő volt az első akit felhívtam, és ő félretette minden dolgát, csak hogy nekem segítsen. tudom, hogy ha 5 év múlva felhívom, akkor is vidáman fogja felvenni nekem a telefont, és ez megnyugtató érzés akkor is, ha nyilván nem vagyunk már legjobb barátok.

ez a szám viszont most sokkal aktuálisabb, mint valaha volt, csak már nem neki szól, hanem Cézének...


Az ember bonyolult, ha fáj úgy érzi felejteni kell
Változom én is, hidd el, lehet nem látod
Csak várod a változást és engem vádolsz
Rám számolsz minden rosszat, de az élet nem egyszerű
Csak egy pillanatkép vagyok, egy ember, csak öt betű
Így hát lásd, amit kéne, te, én, és más
Nem vagyunk történetek, csak néhány apró vallomás
Hát gondolj rám egy szép napon
Mikor felnézel az égre, a nevemet majd ott hagyom
Én ez vagyok.
vége.

péntek, május 18

nincs igény, csak alvásra

Múlthét péntektől keddig dolgoztam megállás nélkül.

Közben megtanultam szópókerezni, meg megittam egy üveg whiskeyt a Alegjobbhaverral, majd eldöntöttem, hogy ebből semmiképp sem csinálunk rendszert.

szerdán záróvizsgáztam az első modulomból, médiatervezés, szerintem 75% körül lesz (úgylegyen!)

tegnap szintén dolgoztam, aztán este elmentem sokadmagammal lézerharcolni, nagyon izgalmas társaság jött össze: Cézé tesói, Cézével sok közös barátunk + egykettő testvére vagy haverja, meg soksok csopás, és egy szaktársaim is jött (a Prezis) :) Külön mókás, hogy a Szeplős a saját szülinapjára szervezett gokártozást mondta le, hogy inkább jönne velünk lézerezni, így ő is hozott pluszba 3-4 csopást akik a gokártra voltak hivatalosak :D
utána még ittunk egy sört, ahova már Cézé is csatlakozott mert addig dolgozott, de tényleg csak egy sör volt aztán jöttem is haza.

most nagyon élvezem a helyzetet, hogy itthon fetrengek, de már csak 2 órát rendel a háziorvosom, és el kéne mennem egészségügyi kiskönyvért........
de szerintem inkább majd hétfőn. most szükség van egy ágyban fekvős napra, mindenképp.

az előző poszt zenéje megint nagyon aktuális, meg ez is, szövegestül mindenestül, tudom, hogy volt már ez is a blogon, de hát............. ha egyszer még mindig igaz(nak kellene lennie) ...




Akkor amikor még együtt voltunk
Azt mondtad szinte belehalsz a boldogságba
Én meg azt, hogy az igazi nekem te vagy
Mégis veled mindig magányos voltam
De ez szerelem volt és az emlékek még fájnak

Rabja lehetsz sokféle szomorúságnak
Beletörődésnek, hogy vége lesz, mindennek vége
Aztán rájöttünk mi is, hogy értelmetlen már az egész 
Te annyit mondtál, hogy barátok még lehetünk
De tudom hogy vége van és a szívem ennek örül

De nem kellett volna, hogy ennyire eltaszíts
Mintha soha semmi sem lett volna köztünk
Mintha soha nem kellett volna a szerelmed
Úgy kezelsz most mint egy idegent és ez annyira fáj
Nem, nem kell hogy szinte bujdokolj előlem
Csak szólj pár barátodnak szedjék össze a cuccaid, változtasd meg a számaid
Azt hiszem nekem nem kell már többé
Most már csak egy valaki vagy, akit valaha ismertem


igen, így kellene lennie.

ahj, megértem én, hogy a barátok mindig támogatják egymást, csak már kicsit fáj azt hallgatni, hogy "nálad úgy sem fog soha jobbat találni"... ki a tökömet érdekli ez? hogy én mennyire vagyok jó mások szerint? mekkora érték(nek kellene lennem,) vagyok mások szemében? mennyire én vagyok a világon a legszebb nő? és hogy mennyi érték van bennem, amit valaki nem értékel?
ha egyetlen embernek szeretnél megfelelni, és nem sikerül, akkor marhára mindegy, hogy a világ összes férfia a tied lehetne, és hogy a lábad előtt hever mind. najó, nyilván nem mind (sőt az én belátásom szerint egy se, sőt negatívba hajlik a számláló, de most mások nézőpontját írtam le).

ha egyetlen embernek szerettél volna megfelelni és nem sikerült, nem számít semmi, csak hogy megbuktál...

---

csütörtök, május 10

heti részletek

nem is tudom hol kezdjem, aktív hét volt eddig nagyon.
hivatalosan is letudtam minden vizsgám, abszolváltam, hurrá!


i do anything for you, i do anything for you...

nesztek ide zene háttérbe, mert annnnnyira jó! borzasztó, hogy ingyen fognak játszani szombaton, én meg dolgozni fogok, de aki teheti, nézze meg őket élőben helyettem is! (Fővám tér, ha minden igaz, szabadtér, este6)

kicsit félreértettük egymást a Létrással, szerintem kölcsönösen, ezért össze is futottunk jól valamelyik nap immár hivatalosan is leszögezve nemrandiztunk, viszont a bkv hajójáratával felmentünk a Dunán a Petőfi hídtól a Jászaiig, és közben sikerült 200 képet lőnöm a telefonommal, hazafele meg törölgettem bőszen az sd kártyám tartalmát mert 500 kép volt már rajta, és a fele minimum felesleges.

tegnap intézkedtem ezt-azt, összefutottam Cézével is, meg Mucival is ügyetintéztünk többhelyen, aztán a Sportkommossal, a Prezissel, Mónival kiegészülve kimentünk a margit szigetre inni. jól beboroztunk, aztán este még beültünk az akácba még egy fröccsre (nem tudom mi ez a mánia, hogy több helyre kell menni este..) minden esetre nagyon mókás nap volt, a Sportkommos főleg vicces. a Prezis volt osztálytársa gimiből, most meg nekünk is sulitársunk, de hát nem túlzottan ismerjük, főleg, mert fele annyit beszél mint a Létrás, ami hát majdnem nulla :D de amikor már eleget ivott, akkor óránként egyszer megszólalt, és akkor mindig mókás dolgokat mondott :D

ma meg voltam állásinterjú szerűn egy moziban, igaz, csak diákmunka, de rámfér a kiegészítés.

Cézét meg vissza akarom kapni, nem most, hanem ha olyanok lennének a körülményeink, de ő meg felvilágosított hogy felejtsem el. szóval a lelkem köszöni szépen jól van, valami mély dolog fenekén.

i do anything for you, i do anything for you...

hát, ez van.

vasárnap, május 6

a nyák napja

RbLc épített egy világító szív alakú nyákot, nagyon romantikus. na mindegy. jó tudni, hogy a főnököm is bolond.

én meg dél óta 98 oldalnyi álláshirdetést lapoztam végig, és már golyózik a szemem, ideje abba hagyni, főleg hogy aludni is kéne mert holnap meló.
kikapcsolódásképp próbáltam beszélgetni 1-2 emberrel, de Cézével sikerült annyira összevesznem, hogy mára feladtam a harcot, nem ér ennyit az egész. egyáltalán, nem is értem miért küzdök, ha úgy is mindig csak én érzem magam idiótának, meg csak úgy szimplán, szarul.

... rosszul csinálod V. ...

barátkozós VI.

na, azért történtek más dolgok is mostanában (vagy hát mivel nem írtam, inkább úgy fogalmaznék, hogy történtek dolgok.)

például átmentem az összes vizsgámon, ami hurrá hurrá, csak most akkor meg lehet izgulni a gyakorlati+szóbeli+szakdolgozatvédő záróvizsgáimon. de már nincs sok hátra!

próbáltam új (sajnos még mindig csak) diák munkát szerezni, de lehet hogy jól jövök ki a dologból.

pénteken a nagy vizsgairadalomra egy csomó szeretett szaktársammal elmentünk a Füge udvar nyitóbulira, ahol 8tól ingyen sör volt, csak az volt a probléma, hogy előtte délután gombapörköltöt ettem Evinél a koliban, és hát utálom a gombát, DE nagyon finom volt O_O a probléma csak az, hogy rájöttem, a szervezetem is utálja (annak ellenére hogy ez tényleg finom volt!) így borzasztó hányinger és émelygés és szédülés párosult az egyébként is hidegfronttól szétszakító fejfájásomhoz, nagyszerű társasági lény voltam... nagyjából az életbenmaradásért küzdöttem, és az egész héten úgy várt ingyen-sörtől-nagyon-berúgunk estémből az lett, hogy örültem, hogy nem ájultam el vagy hánytam szét magam :S persze, tipikus hogy ilyen alkalmakkor kell rosszul lennem...
viszont a Füge udvarban találkoztam rengeteg régi ismerőssel, Zsuzskóval is például aki épp a gimis ballagását ünnepelte az osztálytársaival, meg rengeteg volt gimistársammal összefutottam, meg a Létrás srác is lejött, bár őt nagyon sajnáltam, mert csak engem ismert, én meg a fent már említett okok miatt nem voltam túl szórakoztató jelenség :S Meg végül ő csak 8 után nemsokkal csatlakozott (mi a tömeggel 6kor találkoztunk) és nekem 10 után indulni is kellett haza az utolsó buszhoz. de, azért jó volt!

tegnap dolgoztam 3ig, aztán még 6-10ig este, a kettő közti 3 órát meg azt hittem, nehéz lesz kitölteni, de szerencsére a Humoros előbb bejött az esti műszakra, így egyrészt nem unatkoztam, másrészt nagyon jó volt beszélgetni már vele, rég láttam, hiányzott, és tündérbogyó volt mint mindig. persze kipanaszoltam magam, mert ő mindig befogadóképes az ilyenekre, de utána jól megnyugtatott, megölelgetett, jó volt hogy végre összeszedtem magam. (mert délben borzasztóan szar kedvem volt, és a mosdóban bőgtem vagy negyed órát mire el tudtam kezdeni dolgozni...) de ő jött, és megmentette a napot :)

este meg a Létrás sráccal beszéltem órákig, mert szar napja volt, és megivott egyedül egy üveg whiskeyt. ahhoz képest mondjuk elég értelmesen össze tudta szedni a mondanivalóját, de azért baromi szórakoztató is volt, hogy mindenen átesett a lakásban nagyjából negyed óránként :D

jövőhéten Nelli és Lola megint társas estet szervez, de most anyagilag bukó a dolog :/ viszont kéne találkoznom a Létrással meg Mussal is, meg biztos Mucinak is lesz igénye valamire, pluszban a szaktársaim keddre vagy szerdára valami nagy berúgást terveztek, és a Prezentálós azt mondta, ne foglalkozzunk a pénzügyekkel, szóval ezt még meglátjuk...

ma meg semmi dolgom, délig aludtam (bár hajnalig telefonáltam, szóval érthető), most meg rendet kéne tenni a szobámban, és az életemben.

barátkozós V. - rosszul csinálod VI.

Tegnap rádöbbentem, hogy aki az elmúlt hónapokban az egyik legközelebbi ember volt az életemben, és bármikor számíthattam rá, ... hát, hogy is mondjam, kicsit hátba támadott.
Lényegtelen maga a történet, nagyvonalakban annyi, hogy problémája volt velem a munkahelyen, de nem nekem mondta, hanem az összes főnökünknek, és ezt nem igazán tudom mire vélni, hogy miért csinálta.
Vagyunk (voltunk?) olyan közel egymáshoz, hogy bármikor kisírhattam magam neki, bármikor gondolkozás nélkül viccesnek ítélt helyzetekbe hoztuk egymást (például csapkodni a másik fejét egy gumilabdával, hosszú hosszú perceken keresztül...) szóval nem csak egy szimpla munkatárs (volt?), ennek ellenére nem volt képes szólni, hogy ha valamit rosszul csinálok.

Na mindegy, én ezt magamban lerendeztem. Csak sajnálom, na.

kedd, május 1

antiskodás

Mostanában jópáran emlegették, hogy túl antiszociális lettem, meg agresszív meg zaklatott... A zaklatottal pl egyet kell értenem, mert még mindig baromi hamar fel tudnak idegesíteni egyébként jelentéktelen emberek... túl sokat foglalkozom másokkal, és túl keveset magammal.

Letti egyenesen kiakadt, és számonkért, hogy hol a régi mindigoptimista Judit?
hát, valószínűleg meghalt, ennyi, vagy elbújt egy sötét sarokba, és kivárja a végét. Tudom hogy nem jó hozzáállás, és próbálok is változtatni ezen, de úgy néz ki, csak lassacskán megy.

Minden esetre az biztos, hogy sosem leszek megint annyira pesszimista, mint 5-6 évvel ezelőtt voltam, na, az borzasztó volt de nagyon. Szóval ahhoz képest most nagyon jó vagyok.

Viszont az emberekben pont ugyanannyira bízom csak, mint akkor. De ez nem is baj, biztonságos.

Adam almái

"Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik."

tegnap dolgoztam 6ig, és közben egész nap rágódtam. ... sokmindenen, gyakorlatilag, volt olyan része a napnak mikor nagyon jó kedvű voltam, és volt mikor bőgni akartam csak egy sarokban. tavasz van.

egyébként munkatársilag jól telt a nap, az Oldalborda (szegény, ez a legrosszabb blogos név eddig :D) például nagyon szomorkodott, hogy úgy tűnik már csak 2 hónapig leszünk munkatársak, teljesen kikelt magából, hogy elmegyek majd :) jól esett, nem gondoltam volna, hogy ennyire számítok neki. aztán jól kibeszéltük a pasikat, Mr. Függetlentől kezdve, akinek most szurkolunk, hogy hátha összejön neki egy normális lány annak ellenére, hogy segget csinál a szájából. de a barátok azért vannak, hogy szurkoljanak :)

egész nap próbáltam eldönteni, hogy csináljak-e bármit este, mert Muci házibuliban ünnepelte a szülinapját, és ezt tudtam, hogy ki kell hagynom, mert nem hogy ajándékra nem volt pénzem, egy zacskó csipszet se nagyon tudtam volna vinni :/ Így először azt terveztem hogy hazajövök aludni, de az Oldalborda meg később a többiek is rábeszéltek, hogy maradjunk az eredeti tervnél, hogy este Nellinél (akinek még nincs blogneve) projektoros filmvetítés a régi munkatársakkal.

végül az győzött meg, hogy Lola, Nelli meg Pöci bejöttek a projektorért zárás előtt és hát számon lettem persze kérve, hogy miért is gondoltam hogy hazamegyek?

Így végül kétrészletben (autós vásárolós, és villamosozós) csoportbontásban elindultunk Nellihez, én meg közben kifaggattam Lolát (mert ő volt a villamosszekció) hogy milyen volt a veresi medveparkban, ahova szintén tegnap kirándultak.

végül egész szolid társaság gyűlt össze, mert a kirándulók nagy része kifulladt, és felcserélődtek az emberek azokkal akik épp dolgoztak napközben :) Lola, Nelli, Pöci, Hisztis, Liπ, az Oldalbordája, Nelli egyik lakótársa, és egyik barátnője volt a közönség, és egy dán filmet vetítettünk, az Adam almáit. hihetetlenül zseniális és kiszámíthatatlan és borzasztóan vicces film, ilyen apró jelenetekkel, mint hogy az egyik nácit közelről szíven lövik szemből, majd aztán hátulról is, és ezután elfut. :D de összességében nem vígjáték, sőt, mély mondanivalója van és tökéletesen leírja az emberiséget. személy szerint néhol már szégyelltem magam, hogy ennyire passzol rám (is) minden karakter, és hogy ugyanazok a hibáim, aggályaim, stb, mint mindenkinek az univerzumban.

aztán játszottunk Dixit-et, erről itt http://birkafold.blogspot.com/2012/01/dixit-tarsasjatek-velemeny.html

aki meg nem akar olvasni, annak röviden annyit, hogy asszociációs játék, azt kell mondanod, ami eszedbe jut a kártyádról. ilyen gyönyörű és kreatív kártyák vannak, például:


és mivel a szabad asszociációnk gazdag, hiszen kreatív társaság, kreatív munkahely, kreatív munkavégzés és sok gyerek (meg gyerekes lélek) jellemez minket, nagyon jót szórakoztunk. Például, hogy a bal alsó kártyáról Töröcsik Marira, a jobb alsóról meg a maszturbációra asszociáltunk. (előbbit Panka tette meg, utóbbit Hisztis, látszik az eltérés........ :DDDD)

aztán játszottunk még Fejjátékot (amit mi találtunk ki pár hete részegen, na, azóta mindig játszunk egy kört, és hitetlenkedünk, hogy lehettünk ekkora barmok. külön öröm ha jön újonc aki még sose játszotta, mert akkor őt is hamar meggyőzhetjük... :D) meg bashtunk sokat, és végrevégre megint játszottunk Ki vagyok én?-t :D voltam Shrek, Legolas, és Popeye, csupa rám jellemző karakter. bár, mikor Panka volt II. János Pál pápa, Hisztis meg Pán Péter... na, azok sem nevetéssel eltöltött percek voltak, dehogy. :D

végül hajnal 5kor feküdtünk le, mármint akik még egyáltalán ott voltak, Lola, Pöci, Hisztis, meg Kata aki ugye ott lakik Nellivel, szóval... :D

8kor felkeltem, mikor Pöci elindult, aztán már nem nagyon tudtam vissza aludni, amúgy is 9es kelést terveztünk. közben megnéztem a volánbuszom, és 9kor már indulnom kellett, mert a kövi buszom másfél óra múlva ment volna, így leléptem míg mindenki édesen szunyókált még :D

ahj, de jó volt! :)